Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

1986. január 2. © PETÖFLNÉPE • 3 Bizakodó évkezdet (Folytatás az 1. oldalról.) egy „tallérral” fogadta a rende­ző bizottság. A két nappal korábban város­sá avatott Tiszakécskén a Tisza étterem és a hógolyr^ásra is ki­válóan alkalmas Randevú tér volt a szilveszteri mulatság köz­pontja. Az éjféli malacsorsolás nyertese Antal Ferenc áfész-dol- gozó lett. Igazán szerencsés em­bernek mondhatja magát, miivel az előző évben szintén az Antal családból került ki a nyertes. A megye déli részén, Bácsalmáson a tanács vezetői kedves gesztus­sal éjfélkor, a Himnusz és a Szó­zat hangjai után hangos hirde­tőn köszöntötték az ifjú város lakóit. Vasúton és szülészeten Harmincöt kilométerrel távo­labb, Baján, a vasútállomáson aligha maradt ideje az óeszten­dőt búcsúztatni a szolgálattevő tizennégy vasutasnak, mert 1 óra 15 perckor útnak indították Kis­kunhalas "felé az első tehervona- tot. öt perccel korábban Kecs-. keméten, a megyei kórház Il-es számú szülészetén dr. Korányi László adjunktus világra segítet­te a megyeszékhely első idei új­szülöttjét, a 3950 grammal, 53 centiméter „hosszúra” nőtt Sza­bó Rékát. (Késő délutáni érdek­lődésünkre elmondták, az édes­anya és a kislány jó egészség­nek örvend.) A Bács-Kiskun megyei Rend-* őr-főkapitányság ügyeletesétől • Egy újévi malac a sok közül, s aki nyerte: Károlyi Tibor, a sakk­mester. megtudtuk, hogy éjszaka Kalo­csán egy személygépkocsi ütkö­zött egy kerékpárossal, aki meg­sérült. Ugyanebben a városban a kórház elől elloptak egy új Wartburgot is, ezt azonban az intézkedő rendőrök néhány kilo­méterrel odébb rövidesen meg­találták. Lakitelek-Tőserdőn egy üdülőbe és Kiskőrösön egy ta­nyába hatoltak be illetéktelenek, egyébként az éjszaka esemény­telen volt. Kecskeméten érdeklődtünk a mentősöknél is. Mészáros István szolgálatvezető, aki reggel 7 óra­kor vette át az ügyeletet, elmond­ta, hogy az éjszaka csendes volt, az utak állapota nehezítette ugyan munkájukat, de időben a hívások helyszíniére értek. Ná­luk nagyobb mozgás szerdán dél­előtt 10 órakor kezdődött. Egy idős néni leesett a székről, ne­hezen lélegző asztmás beteget hoztak be ... Mindenki a helyén volt Mint megtudtuk, az Észak- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vál­lalat diszpécserének, Szabó Lász­lónak alig volt ezen az éjszakán dolga, mindenesetre a gyors hi­baelhárításkor nagy segítséget je­lent a második éve működő URH- rádiós szolgálat. A DÉMÁSZ sze­relői tegnap délelőtt a kecskemé­ti Kinizsi utca egyik családi há­zához siettek, ahol „akadozott” a villanyellátás. A DÉGÁZ megye- székhelyen szolgálatot teljesítő ügyeletese, Nagy István elmond­ta, hogy tegnap délelőtt négy meghibásodott gázkazánt kellett újraindítani. A megyei tűzoltóparancsnoksá­gon Varga István tűzoltó zászlós eseménytelen éjszakáról és dél- előttről számolhatott be. A legtöbb közlekedőnek, úton levőnek a havazás okozott gon­dot. A közúti igazgatóság szege­di koordinációs üzemmérnöksé­gének kecskeméti ügyeletesétől megtudtuk, hogy a megyében hó­akadály nincs, a fő- és mellék­utakon 23 sószóró és 24 gumila­pos hóeke, valamint négy von­tatott eke folyamatosan dolgozik. Az év első napján kevesen vál­lalkoztak utazásra — ezt erősí­tette meg Volenszki Pálné is, aki reggel 7 órától a Volán kecske­méti autóbusz-pályaudvarán lé­pett szolgálatba, mint ügyeletes diszpécser. A nap krónikájához hozzátar­tozik, hogy estefelé már mun­kába indultak a pékek. Ezt mondta Sólyom József, a bácsal­mási sütőüzem portása is, aki posztját reggel 6 órakor foglal­ta el. Ebben a sütödében este 10 órakor kezdtek hozzá 54 mázsa kenyér sütéséhez. * * • Az év első napját fehérbe öl­tözve kezdte meg az ország. A természet jóvoltából „tiszta lap­pal” vágunk neki 1986-nak, és rajtunk múlik, mit tudunk ter­veinkből megvalósítani az idén. Készítették: Czauner Péter Lovas Dániel Tóth Sándor és lapunk helyi tudósítói • Ejfélt várva a Szőlőfürt fogadóban. • A Közép-Magyarországi Tejipari Válladat kecskeméti üzeméből szer­dán reggel Kiskunhalasra és a megyeszékhely kórházaiba, vendéglátó egységeibe indítottak útnak árut. Kátai László raktáros és Molnár Já­nos gépkocsivezető készítette össze az árut. ® A megyei rendőr-főka­pitányság ügye­letesei: Mentzel Imre őrnagy és Németh Lajos törzszászlós (balra). • Szabó Zol­tán, a Közúti Igazgatóság dolgozója már az óesztendő­ben megkezdte a sószórást. (Jobbra) • Kecskemét első idei újszülött­je, Szabó Réka boldog édesanyjá­val. © Az ország gázfogyasztásának húsz százalékát a szanki gázme­ző adja. A Kőolaj- és Földgáz- bányászati Vállalat -Kiskunsági üzemének kiskunhalasi főgyűjtő- állomásán az év minden napján dolgoznak. Éjjel és nappal. Hét­köznap és ünnepnap egyaránt mintegy 280 ember ügyel a be­rendezésekre, hogy folyamatosan, megfelelő minőségű és mennyi­ségű gáz kerüljön az országos hálózatba. A diszpécserközpont­ban ellenőrzik a termelés folya­matait. hogy szükség esetén rög­tön beavatkozhassanak. Puha László müszakvezető újévkor is dolgozott. Mikor gyarapodnak a falvak? Ismert régi mondás: A parasztembernek a bőre alatt is pénz van. Miből táplálkozik ez a vélekedés? Az egykori szegénységet rövid idő alatt egy viszonylagos jólét vál­totta föl, s ennek külsődleges jegyei is ta­pasztalhatók. Üj házak épülnek a falvak­ban, kicsinosodnak a régiek is, villany már szinte mindenütt van. és a fürdőszoba sem számít újdonságnak. Nem tagadható, ehhez valóban pénz kellett, amelynek nagy ré­szét az egyre jövedelmezőbben gazdálkodó termelőszövetkezetekben, állami gazdasá­gokban kereshették meg a falusi emberek. A bevezetőben említett mondás azonban mégis leegyszerűsített és hibás általánosí­tás. Ez egyébként statisztikai adatokkal is igazolható. 1980-ban az iparban 4127 fo­rint volt az egy főre jutó átlagkereset, s a termelőszövetkezetekben »3737 forint, vagyis csaknem 10 százalékkal kevesebb. A különbség pedig azóta nőtt: 1984-ben 5615 forint volt az ipari, 4857 forint a ter­melőszövetkezeti átlagkereset. így az el­térés 13,5 százalékos. Ha jól megy a tsz-nek Ez önmagában is tekinté­lyes, ám ez viseli meg ke­vésbé a mezőgazdaságban dol­gozókat, hiszen fáradságos munkával, de pótolhatják a különbséget. Állatokat hizlal­nak a hátsó udvarokban, zöld­séget, gyümölcsöt termelnek a háztájiban vagy a háziker­tekben. Mindez azonban ten­gernyi munkával jár, az álla­tokhoz hajnalban kell kelni, ünnepnapon is mellettük kell szorgoskodni, s a növények gondozása is leginkább a hét­végi pihenőnapokra esik. Ezt persze megszokták a parasztemberek, ezért emiatt keveset is méltatlankodnak. Sokkal inkább dohognak azért, hogy eleve hátrányos helyzet­ben vannak a városon élők­höz képest. A legtöbb falutól ugyanis távol van a kulturá­lis központ, hiányosak a szol­gáltatások, több gonddal jár a gyerekek iskoláztatása. A hátrányt, a falu és a város közötti távolságot a közleke­dési költségek emelkedése pe­dig tovább növelte. Egyre kevesebben és kevesebbszer engedhetik meg maguknak az emberek, hogy beszaladjanak a közeli városba friss húsért, vagy a távolabbi megyeszék­helyre utazzanak színházba, moziba. Persze vannak az átlagos­nál jobb helyzetben levő fal­vak, ahol az említett hátrá­nyok szinte ismeretlenek. Nád­udvaron például nemrégiben kulturális központ épült, vagy Bábolnán is az élet igényeit követik a szolgáltatások. Qe eltekinthetünk az említett hír­neves példáktól. A Lajosmi- zse melletti Felsőlajos még ennél is kisebb község, de az emberek vezetékes vizet ihat­nak, s a gázláng melegével fűthetnek. Gyarapítható tehát a falu, de ehhez mindenekelőtt pénz, gazdasági erő kell. A krómi- kából ismertük, hogy egy­kor Nádudvar is osztozott az alföldi falvak sorsában, Gyer- melyen is őrzik a múltat a szalmás házak, Felsőlajos pe­dig januártól vált önálló köz­séggé. Közös tehát a múltjuk, s abban is hasonlítanak egy­másra, hogy mindegyik tele­pülésen előbb a termelőszö­vetkezet állt talpra, fejlődött erőteljesen, s ezt követte a gazdaságot befogadó és táp­láló falu épülése. Tyúk—tojás dilemma ? A sorrend nem keverhető össze. A falvak fejlődéséhez ugyanis kevés a tanácsok pén­ze, ezért támaszkodniuk kell a községben működő gazdasá­gok anyagi támogatására. Építeni kell erre, de nap­jaink gyakorlata szerint nem mindenütt számíthatnak a fal­vak a gazdaságok segítésére. Legtöbbször ez nem a veze­tők szándékától függ, hanem a termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok bankszámlá­jától. A gazdaságok fejlődé­séhez is kevés a pénz, külö­nösen a beruházásra fordít­ható összeg rendkívül szerény. Az pedig érthető, hogy a szakemberek elsősorban a gazdaság jövőjével törődnek, hiszen ez a kötelességük. Az sem vitatható, hogy a gazdaságok legszigorúbb ma­gánügye az, mire költik pén­züket. A fejlesztésre fordítha­tó összegek elosztásának azon­ban társadalmi hatása is van, hiszen ha minden forint kell a termelés bővítéséhez, nem fordíthatnak pénzt a falvak fejlesztésére. Másképpen fo­galmazva, a községek formá­lódásának mindaddig nem lesz nagyobb anyagi bázisa, ameddig a termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok fej­lődése nem gyorsul föl. Ehhez persze először anyagilag ma­guknak is talpra kell állniuk, s a gyorsabb változások le­hetőségét megteremtő tech­nikát, technológiát kell meg­honosítaniuk. Sokan erre azt mondják, hogy ez a probléma a tyúk vagy a tojás dilemmához ha­sonlítható: mert pénz kellene, hogy megváltozzék a techni­ka, fejlődni kellene a techni­kának, hogy pénzt fialhasson. A gazdaságok és a falvak helyiben járása pedig nemcsak a mezőgazdaságban dolgo­zóknak hátrányos, hiszen a falusi lakosságnak csupán a 37 százaléka dolgozik az ag­rártermelésben. Falun élnek munkások, értelmiségiek is, akik a szabadabb, egészsége­sebb életmód vagy más sze­mélyes ok miatt választották ezt a településformát. Kétszeres kiadás Mindez nem sajátos ma­gyar jelenség. A nálunk fej­lettebb országokban is tapasz­talhatók a falu és a város közötti mozgások: az elmúlt évtizedekben kétirányú válto­zás is megfigyelhető volt. Előbb a falusi ember költö­zött a városba -a nagyobb munkaalkalom-választék, és a jobb ellátás reményében, majd a városiak mentek a nyugalmasabb falvakba. E vándorlás azonban kétszeres kiadást jelentett a vándorló­nak és az országnak egyaránt. Előbb ugyanis a városi ellá­tást kell a nagyobb lélekszám- hoz Igazítani, majd a falusi infrastruktúrát kell minden­képpen fejleszteni, másként aligha várható a visszaáram­lás. E folyamatok világszerte jól megfigyelhetők, s e tapaszta­latokból okulva kellett végig­gondolni: nem hagyható-e ki a kettős áramlás Magyaror­szágon, nem lehetne-e most megőrizni a községek lélek­számút? Ezért is vált sürgető feladattá a falvak népesség- megtartó erejének erősítése. V. F. J. Szilveszteri maradék Okos Olivér kérdezte meg állítólag újságíróktól: minek köszönhető, hogy minden nap pontosan annyi esemény történik a nagyvilágban, amennyi kedvelt lapjába — természetesen Bács-Kiskun na­pilapjába — belefér. Ki tudja? Talán a kérdésfeltevés is pontatlan, hiszen ki- kimaradoznak néha közlemények. Így történt ez 1985 szilveszterén is, ezekből közlünk néhányat. A LENINVÄROSIAK kErelme Fölháborodva tiltakoznak Kecskeméten a hajda­ni Rávágy tér környékén élők némely árpádváro­si intézmény és lakos gondatlansága miatt. Több­ször előfordult, hogy a késő esti órákban is vilá­gítottak lakó- és hivatali helyiségekben, ezzel ala­posan megzavarták a sötétséghez szokott járóke­lők tájékozódását. Az ablakokon kiszüremkedő fény könnyelműségre csábította az alkonyattól pir­kadatig tartó feketeséghez szokott környékbelie­ket. Ügy lépkedtek a nagy építőipari vállataitnól elnevezett sétányon, mintha igazi utcán közlekedné­nek. Csak magukat, meg a félrevezető „világosító­kat” okolhatják kéz- és lábsérüléseikért. (Igazuk van a kérelmezőknek. Ha a tisztelt il­letékesek másfél éve azt akarják, hogy olyan sö­tétség legyen errefelé, hogy a kanál is megálljon benne, ilyen egyéni akciókkal ne okvetetlenkedje- nek. (A szerk.) SPORTBARATSAG Ellentmondó híreket kapott sportrovatunk. Meg­bízhatónak vélt forrásúk szerint a KSC vezetősé­ge majd-majd tettlegességig fajuló vitában tár­gyalt arról, hogy négy vagy hat legjobb játékosu­kat adják-e át a KTE megerősítésére. Más értesü­lések szerint a lila-fehér játékosok a kék-fehérek szilveszteri hangulatának megalapozására fölaján­lották legutóbbi prémiumukat. ELMARADT ÉRTEKEZLET Egyszer volt, hol nem volt, a Cifra palotán in­nen, ai Bakéren túl egy értekezlet. Pontosabban lett volna. A szervezőket senki se bántsa a kudarc miatt. Megtették a szükséges előkészületeket. A szokásos kifli helyett pogácsát és sóssitanglit pakől- tattak az asztalokra (laiz elnökségnek természetesen rántott húsos szendvicseket, szalvétával!), Coffia is került elegendő, műbőr kötésben küldték ki már iaz értekezletet megelőző napon kézbesített kimu­tatásokat, jelentéseket, ajánlásokat, értesítették a helyi sajtót, a távirati irodát, az újságíró-szövet­séget, a vállalati faliújság szerkesztőjét. A szoká­sosnál két számmal kisebb pulóverben feszítettek a kávét felszolgáló hölgyek... S mégis kárba ve­szett a tömérdek előkészület. Tucatjával kapták az utólagos lemondó leveleket. Nem vehetek részt a fölösleges értekezleteket • csökkentő értekezleten, 'mert abban az időben más, fontos értekezlet(ek)- Ire vagyok hivatalos. A szervezők nem adták föl. Számítógép beveté­sével kiderítették, hogy a következő év február ÍO-án egyetlen értekezletet sem szerveztek. Majd ákkor megbeszélik a dolgokat... SZERKESZTŐI ÜZENET A posta is tévedhet. Helyteleníti, hogy az egyik 117 mondatos postai útmutatóban csak tizenhatszor fordul elő az udvarias kell felszólítás. Kérjük meg­értését. TÁVIRAT , A mezőtúri Gyalog Magdát is meghívták az egyik népzenei találkozóra. A jeles citerás a rend ké­véért táviratban közölte a rendezőkkel. „GYORS­SAL ÉRKEZEM GYALOG.” cáfolat ; Jánoshalma tanácsa még nem választotta dísz­polgárrá Ilkei Csabát, a Südi-jelenség című kötet szerzőjét. ARÁNYOSÍTÁS A VVV (azaz a Vidékieket Váltadé Vállalat) el­határozta, hogy a megfelelő képviseleti arány ki­alakítása érdekében egy vidékit is kooptálnak (valamely választott szervbe a választók megkérde­zése nélkül új tagok felvétele, Idegen szavak szó­tára) a 101 tagú elnökségbe. * TÉVEDÉS K. város tanácsa elnézést kér a tisztelt polgár­társaktól a főutcán tapasztalt visszásságok miatt« A gondos tervezés ellenére már másnap átadták az előző napon felbontott járdaszakaszt. A felelőssé­get a munkacsoport vezetője vállalta. Megijedt az éppen ott ácsorgó televíziós közvetítő kocsitól. Ráhajtotltak ... Már az utolsó lapált aszfaltot is elsimították, amikor kiderült, hogy a közben lakó, kamionos körökben is messze földön isipert Inci Fincinél töltött kellemesnek mondott órákat » stábfőnök. [JÖVENDÖLÉS Lapunk rendkívüli és külön tudósítójától szer­zett értesülések szerint 1988 is decemberben feje­ződik be. (Szolgáltató rovatunkban erről bővebben.)

Next

/
Thumbnails
Contents