Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 20. szám
1986. január 24. 9 PETŐFI NÉPE • 3 DÍSZ A PALACKOK FEJÉRE Mint minden árura, az italokra is igaz, hogy nem mindegy, milyen a csomagolásuk, azaz menynyire ízléses a palack, amelyben forgalomba kerülnek. Fontos szerepe van az összhatásban — és a tökéletes zárásban — még az üvegek „fejét" beburkoló, alufóliából vagy műanyagból készülő „sapkának” is. A felsőlajosi Almavirág Szakszövetkezetben egy melléküzemben ilyeneket állítanak elő. 1969-ben kezdték ezt a munkát, akkor még otthonra adták ki az asszonyoknak az alapanyagot, s a bedolgozók kézi erővel készítették el a henger formájú, felhasználáskor — palackozáskor — kupáikká váló termékeket, Már akkoriban 20 millió darabot gyártottak évente. Pár esztendővel később gépesítették a kupakkészítést, kialakult az üzem, amelyben tavaly óta termel az első igazán korszerű, fólia és műanyagkupak gyártására egyaránt alkalmas gép. Tavaly már 350 millió darabot szállítottak a megrendelőknek; bort és pezsgőt palackozó és értékesítő kombinátoknak, állami gazdaságoknak, termelő- és szakszövetkezeteknek. A melléküzem nődolgozói, ha a közös érdek azt kívánja, kin,t a szőlőben is helytállnak. Amikor sok a megrendelés, vállalják a háromműszakos beosztást is. Tavaly 128 millió forint árbevétellel járultak hozzá a szakszövetkezet eredményeihez. A múlt évi kisebb szőlőtermés miatt az idén kevesebb megrendelésre számíthatnak. Képünkön a nagy teljesítményű, NSZK gyártmányú kupakgyártó berendezés. (Tóth Sándor felvétele) Hasznos melléküzem Felsőlajoson MEDDIG SZÓL A TILALOM? TJ j építési jogszabályok az év derekától ÉDOSZ-FELMÉRÉS Fejlődő munkahelyi könyvtárhálózat Az Élélmezésipairi Dolgozók Szakszervezete felmérte az üzemi könyvtári hálózat helyzetét és további fejlesztésének feladatait. Megállapították. hogy ma már a dolgozóknak mimfegy kétharma da közvetlenül munkahelyének szakszervezeti könyvtárában is kölcsönözhet irodalmi alkotásokat, folyóiratokat, népszerű ismeretterjesztő művekét. A szakszervezet erőfeszítéséi nyomán a száznál nagyobb létszámú üzemekben csaknem mindenütt sikerült már megszervezni a helyi könyvkölcsönzésit. Az élelmiszeripari üzemekben öt év alatt 80 ezerrel bővült a kölcsönözhető köttetek száma, jelenleg 560 ezer kötetből válogathatnak a könyvtári tagok. A szakszervezeti könyvtárhálózat munkáját nagybani segítette, hogy nemrég átadták az ÉDOSZ új központi könyvtárát, amely a fővárosi üzemek letéti könyvtárait ellátja. Az áüainidó olvasók száma meghaladja a 31 ezret. A szakszervezet a következő időszakban arra törekszik, hogy a meglevő üzemi hálózat kínálatát, anyagát lehetőség szerint újább alkotásokkal váltsa fel. A tervek megvalósítását nehezíti, hogy néhány önálló könyvtár mégléhetősen zsúfolt. Ezen újabb helyiségek nyitásával, alkalmi igény- bevételével igyekeznek segíteni. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1986-ra jelentős jogszabály-korszerűsítési programot irányzott elő. Célja, hogy csökkentse a gyakran még indokolatlan építési kötöttségeket, megszüntesse a túlszabályozásokat, de egyúttal szigorítsa a minőségi követelményeket, és jobban ösztönözzön a vállalkozók közötti versenyre, az építési igények kielégítésére. Rövidesen megjelenik az új országos építésügyi szabályzat. Ennek a terjedelme lényegesen kisebb, mint a jelenleg érvényes szabályzaté, mert kihagyták az elavult, valamint a túlzott aprólékossággal részletezett előírásokat, s csak a legfontosabb követelményeket határozzák meg. Ugyanakkor az új szabályzat az eddiginél átfogóbban szabályozza a környezetfejlesztéssel, a lakóházak korszerűsítésével és a települések építészeti értékeinek megőrzésével kapcsolatos teendőket. Sokan jogosan kifogásolták, hogy a jelenlegi szabályzatban az építési tilalom érvényessége nincs határidőhöz kötve. A várhatóan ez év közepén életbe lépő új szabályzat szerint az építési tilalom meghatározott időre, legfeljebb 5 vagy 10 évre szólhat, s csak nagyon kivételes esetben haladhatja meg ezt a határidőt. Az építés minőségének javítását szolgálja az a jogszabály, amely felhatalmazza az Építésügyi Minőségellenőrző Intézetet, hogy hibás építési munka vagy anyag észlelése esetén leállíthassa az építkezést és hatósági eljárást kezdeményezzen a vétkes kivitelezővel vagy anyaggyártóval szemben. A minisztérium megbízta az intézetet, hogy dolgozza ki azt a követelményrendszert, amelynek teljesítését az építmények műszaki átadásánál és átvételénél kell ellenőrizni. Ha a kivitelező ezeket az előírt technikai minimumokat nem teljesíti, a létesítményt nem szabad átvenni. Az idén már érvényesül az a miniszteri rendelet is, amely szerint az ágazat vállalatai és üzemei a szavatossági kötelezettségekben előírtnál hosszabb ideig tartoznak felelősséggel munkájukért, illetve termékükért. A szigeteléseknél és a főfalaknál például 10 év, az ajtóknál, ablakoknál és a burkolómunkáknál pedig öt év az úgynevezett kötelező alkalmassági idő, amikor a hibát kötelesek kijavítani. Üj intézkedés az is, hogy a jövőben nemcsak az állami vállalatokra, .hanem az építőipari szövetkezetekre és a magán kisiparosokra is kiterjed a minőségtanúsítási kötelezettség. A jogszabály korszerűsítésével ösztönzik a vállalatokat a versenytárgyalásos rendszer kiterjesztésére. Hasznosnak ígérkezik például, ha nemcsak a beruházók versenyeztetik az építőket, hanem a kivitelezők is az anyagoik, építési szerkezetek szállítóit. Az idén adják ki az építéstervezési jogosultság új szabályait is. Feloldják egyebek között azokat a kötöttségeket, amelyek jelenleg még különbséget tesznek a fő- és melléktevékenységű tervező szervezetek között. A jogszabályok átfogó felülvizsgálatát igénylik a vállalatok új vezető testületéinek, a vállalati tanácsoknak a létrehozásával történt változások is. Az év végéig az ÉVM által kiadott valamennyi jogszabályt megvizsgálják. NAPKÖZBEN: A legrangosabb? A kecskeméti Helyőrségi Művelődési Központ januári tájékoztatójának lapozgatása közben gyorsan elpárolgott minden kulturális kiadványnak előlegezett örömöm. A tucatnyi helyesírási hiba miatti bosszúság aligha ültetett volna írógépemhez. Mind reménytelenebbnek érzem a meghívókat, hivatalos körleveleket, vállalati kö- rözvényeket, kereskedelmi feliratokat szeplőző helyesírási vétségek elleni küzdelmet. Diplomás emberek adják nevüket dud- vás közleményekhez! Szó nélkül nem hagyható azonban Herczegh Ferenc feldicsőítése. A ki tudja milyen szempontok szerint összeállított könyv- ajánlat szerint „az irodalmi maradiság' vezéralakja” (Magyar Irodalmi Lexikon) volt, „a századforduló és a két világháború közötti időszak legrangosabb írója”. A fiatal Tóth László már 1913-ban, a Kecskeméti Színházi Újság hasábjain helyére tette a nemesi magyarság-szemlélet legjellegzetesebb képviselőjét! A hatkötetes magyar irodalomtörténet szerint „A politika .rontotta’ meg az író Herczegh Ferencet. Tiszával való barátsága sokat ártott tehetségének. Emberi tartása, látása felszínessé, könnyedsége segélyessé változott.. . Se- kélyes intellektualitása nem tudott lépést tartani a kor irodalmával. . .” Szerb Antal úgy vélte; „Herczegh a nemzeti eidos megtestesítőjét a nemesben, az úrban látja”. Az ellenforradalmi rendszer urai valóban „írófejedelemként” méltatták. Mi Ady Endrét, Babits Mihályt, József Attilát, Ily- lyés Gyulát, Kassák Lajost, Móricz Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt, Németh Lászlót, Weöres Sándort tekintjük századunk nagyjainak. H. N. VITA AZ IFJÚSÁGRÓl. Mi a teendőnk? Fiatalokhoz — a fiatalok nyelvén A KISZ nyilvános vitára hív, hangos gondolkodásra ösztönöz, párbeszédet kezdeményez a „Mi a teendőnk?” címmel közreadott levelével. A cím Lenin művére utal, s remélhetőleg a vita is ebben a szellemben bontakozik ki. Arra gondolok ugyanis, hogy nemcsak tényeket tár föl, hanem á teendőkről is szól, nemcsak diagnózist ad, hanem terápiát is. Amiről gyakran felszínes viták folynak, abban nem hiszek. Hangosak? Üvölt a magnós rádió? De hiszen melyik kor fiatalságára nem mondtak hasonlót? Abban hiszek, s nagyrészt azt tapasztalom,, hogy a fiatalság őszinte és kitárulkozó, nyitottabb és néhány területen többet tud, kritikusabb és nem fontolgat. Abban hiszek, hogy a ma fiatalja figyel az igazi értékekre. Mégis, hol érzek gondot, feladatot? Jórészt ott, ahol a felnőtt társadalom köznapi tudatában is zavarokat tapasztalhatunk: — Az ifjúság szocializmusképe. A ma 40—50 éves korosztály előtt jórészt készen kapott példát mutattak föl. Ök, a ma 15— 20 évesek szülei alig hallottak tanulmányaik során arról, hogy már a századforduló előtt — esetleg az adott településen — szerveződtek a munkások vagy az agrárproletárok. 1957 után fiatal történelemszakos egyetemi hallgatóként hallottam először Kun Béláról. Addig a Magyar Tanácsköztársaság számomra jórészt csak a salgótarjáni csatát jelentette. Tapasztalatom szerint mind a felnőtt nemzedék, mind az ifjúság körében van mit tenni azért, hogy jobban megmutassuk a szocialista fejlődés nemzeti indíttatását, történelmi múltunkba ágyazódó gyökereit. Ha már a múltunkról szólunk, itt említem meg azt is, hogy az apáktól kommunisztikus jegyekkel fölruházott szocializmuské- pet örököltek a fiatalok. Fültanúja voltam a városi tanács előtt egy párbeszédnek. Fiatal pár lakásügyben volt a tanácsnál. Várakozó barátukkal lemondóan közölték: „Nem kaptunk lakást!” A fiatalok lakáshoz jutása, tudom, sok szempontból neuralgikus kérdés, összetett probléma, társadalmi feszültség forrása. Mégis! Az idézett mondatban a „kérek — és kapok” reflexe jut kifejezésre. S ez ném csak átörökítéssel épül ki. Gyakran az iskola is idealizált szocializmusképet mutat föl, ahelyett, hogy az ellentmondások személyes átélésére, az igények kielégítését megalapozó nagyobb teljesítményre is fölkészítene. Leegyszerűsítve a képletet: amikor azt mondjuk, hogy a munka az ember legfontosabb létviszonya, akkor azt is hozzá kell tenni (iskolában és iskolán kívül is), hogy az igazi teljesítmény fizikai vagy szellemi erőfeszítést igényel, verejtéket követel. A múlt és a jelen kapcsolatáról szólva hangsúlyoznám: a marxizmus, a szocializmus alapvető igazságai nem öröklődnek a génekkel. Minden nemzedéknek a maga 'korában meg kell küzdeni érte. Ehhez nyújt segítséget a múlt, a jelen valós megismerése: adjon nagyobb támogatást a szülői ház, az iskola, a munkahely, a KISZ. — A demokratizmus fejlesztése ugyancsak társadalmi léptékű problémakör. A KISZ — a különböző intézményekben, munkahelyeken, településeken — legyen olyan fórum, ahol az ellentmondásokat, a gondokat világosan lehet kimondani, ahol a lehetséges megoldásokat támogató érvek ütköznek, ahol nyitottan fogadják az érveket, ahol az érvek, a tények csatáznak, s nem az indulatok. Legyen olyan ... írtam, de ehhez megint a felnőtt társadalom támogatására is szükség van. A demokratikus légkörről van szó. Már az iskolában. A visszahúzódó, a, cinikus állampolgár kialakulása ugyanis véleményem szerint ott kezdődik, amikor a diák megkérdezi tanárát: miért közepes a dolgozatom? — s a felelet: elmarad. Ennél csak az a rosszabb, ha a teljesítmény értékelése is elmarad, s a dolgozatát többet nem látja. ( A demokratizmus természetesen nem csupán a vélemények, az érdekek kimondását jelenti, hanem azok egyeztetését, rangsorolását is. Nem kis feladat. Gyakran a „szükséges” és „lehetséges” ütközik egymással. A demokratizmus — ismétlem — nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek társadalmi leckéje is. Csak kiragadott — talán nem jelentéktelen —, példáink is azt igazolják: az ifjúság problémái ezer szállal kötődnek a felnőtt társadalomhoz még akkor is, ha társadalmi fejlődésünk adott szakaszában kapcsolódtak hozzá. Az életkori sajátosságokhoz igazodva lehet csupán a fiatalokhoz eljutni. Érzésem szerint a KISZ itt követte el a legtöbb hibát. Csak akkor lesz vonzóbb, ha a fiatalokhoz a fiatalok nyelvén lesz képes szólni. A KISZ KB levele érzékelteti ezt: „Használjuk ki az új, tartalmas elfoglaltságot nyújtó, egészséges divatok vonzerejét.” A merevséget, a bürokratikus vonásokat föl kell oldani. Biztos, hogy Ifatéko- nyabb, élményt adóbb lehet egy beszélgetés, olyan vita, ahol közbe lehet vágni, érvelni, visszakérdezni, mint egy merev taggyűlés, akármilyen jól vasalt is az elnökségi asztal drapériája. A KISZ-ről, az ifjúságról szólva — rólunk van szó. Arról, hogy a felnövő generáció (tévé előtt nőtt fel!?) ne dőljön hátra a székében, s kirekesztettként ne kérdezze: „mit csináltok?” — hanem lendületével jó irányba mozdítson. Dr. Szabó Miklós a kiskunhalasi városi pártbizottság első titkára * A BÍRÓ TOLLÁBÓL Ha kinyílt a börtön A bűnözés társadalmi jelenség, amelyben, a bűncselekménnyel okozott kár, a kialakított veszélyhelyzet az állampolgár szűkebb vagy tágabb környezetét érinti. A bűncselekmény sértettje, áldozata ugyanannak a nagy közösségnek a tagja, mint az elkövető. Ezért mindenkinek érdeke az újabb bűnelkövetés megelőzése. Évszázadok tapasztalatai szerint a bűnözők Gzigorú megbüntetése sem eredményezte az elkövetett bűncselekmények számának csökkenését. Egyre erőteljesebbé vált az a felismerés, hogy kapuja a büntetés mellett olyan intézmények kialakítása szükséges, amelyeknek keretében a társadalmi szervezetek és a törvénytisztelő állampolgárok tevékenyen bekapcsolódhatnak a megelőző munkába. Pártfogó felügyelet A büntetőjogi felelősségrevonás jutáni egyik ilyen eszköz a bűncselekményt elkövető személy pártfogó felügyelete. Ebben — amelyet a bíróság rendel el — a törvény egyesítette mindazokat az eseteket, amikor a szabadlábon lévő elkövetőnek a bűnismétlés megelőzése és a társadalomba való beilleszkedése érdekében ellenőrzésre és irányításra van szük- , sége. A pártfogó felügyelet összefogása a bíróságokon dolgozó hivatásos pártfogók feladata. Ök ellenőrzik, hogy pártfogoljuk eleget tesz-e állampolgári, valamint a bíróság által megállapított kötelezettségeinek, milyen magatartást tanúsít a munka- és a lakóhelyén. A pártfogoltat beszámoltatják életkörülményeiről, ügyelnek a beilleszkedésére. Amennyiben a pártfogolt a magatartási szabályokat megszegi, kezdeményezik a törvényszabta szankció alkalmazását. A felügyelet eredményes munkáját segítik a társadalmi pártfogók, de ilyen feladatokat vállalatok, szövetkezetek, társadalmi szervezetek is elláthatnak. Báes-Kiskun megyében jelenleg mintegy 160—180 társadalmi pártfogó tevékenykedik. A szabadultak visszailleszkedésének segítését önként, ellenszolgáltatás nélkül vállalták, munkájuk alapja az emberek sorsa iránti erkölcsi felelősség. Valamennyien munkahelyük, lakóhelyük megbecsült tagjai, olyan emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy a pártfogó felügyelet alá helyezettek életét meghatározott ideig irányítsák. Segítőtárs: a Vöröskereszt A társadalmi pártfogói hálózat bővítése az emelkedő tendenciájú bűnözés miatt társadalmi igény. Ezt felismerve a Magyar Vöröskereszt Bács-Kiskun megyei alapszervezetei is — kísérleti jelleggel — bekapcsolódtak a bűnmegelőző munkába. Ennek keletében a feladatuk kétirányú. Egyrészt a szabadságvesztés ideje alatt a büntetésvégrehajtó intézetekben a nevelési programokhoz kapcsolódva segítséget nyújtani az egészséges életvitelihez, a szabadulás utáni társadalmi beilleszkedés előkészítéséhez. Másrészt a szabadulást követően'tapasztalatokat gyűjteni a pártfogó felügyelet eredményes végrehajtásában végzendő vöröskeresztes feladatokhoz. Ez utóbbi cél érdekében az eddig végzett munka alápján megállapítható, hogy a Magyar Vöröskereszt megyei és városi vezetőségei, önkéntes segítői megértették a bűnmegelőzés lényegét és a kezdetben meglévő előítéleteket leküzdve segítőkészen és lelkiismeretesen végzik teendőiket. A munka beindításában nagy részt vállaltak a hivatásos pártfogók. A vöröskeresztes .alapszervezetek szervezésében tájékoztatókat tartottak a pártfogó felügyeletről, a társadalmi pártfogók feladatairól. Az alapvető tudnivalókat tartalmazó kézikönyvvel látták el a közreműködő aktivistákat. Ezt követően közösen kiválasztották azokat a személyeket, akiknek vöröskeresztes társadalmi pártfogói lettek. A munka sikere érdekében kezdetben olyan pártfogoltak segítését vállalták, akiknél a bűnözés még nem vált életformává, ezért nagyobb remény volt arra, hogy beilleszkedésük eredményes lesz. Figyelembe vették ugyanakkor a Magyar Vöröskereszt szervezeti felépítését és személyi föltételeit. A nagyobb létszámú vállalatoknál és szövetkezeteknél vöröskeresztes alapszervezetek működnek. Aktivistáik a munkahelyi, míg a lakóterületeken dolgozó alapszervezetek segítői a lakóhelyi pártfogást végzik. E pártfogók döntő többsége nő. Nyolcvanhárom pártfogolt gondjainak megoldásához, életvitelének ellenőrzéséhez eddig 67 vöröskeresztes társadalmi pártfogó nyújtott segítséget. Visszatérés a családi normákhoz A társadalmi pártfogók között dolgozik orvos, védőnő, személyzeti és munkaügyi vezető, valamint háziasszony. Segítettek a családi kapcsolatok rendezésében, a szellemi fogyatékos, mozgásukban korlátozott pártfogoltak elhelyezésében, szociális járadékihoz, rendszeres szociális segélyhez jutásban. Kezdeményezték, majd rendszeresen ellenőrizték az alkoholista pártfogoltak kényszergyógyítását. Közreműköditek lakásgondok megoldásában, munkahelyi beilleszkedésben. A családvédelmi munkájuk keretében a gyermekek megfelelő nevelésére, gondozására sarkallták pártfogoltjaikat. Az előbbiekből is kitűnik, hogy a Bács-Kiskun megyében eddig működő társadalmi pártfogói hálózat a vöröskeresztes aktivisták munkába lépésével kiszélesedett. Eredményes az együttműködés a hivatásos pártfogók és a lakóterületi, valamint a munkahelyi vöröskeresztes alapszervezetek vezetői és aktivistái között. A megszerzett tapasztalatok birtokában helyes lenne az együttműködés folytatása annak elérése érdekében, hogy az egész megyét átfogó társadalmi pártfogói hálózat épüljön ki, és eredményesen tevékenykedjen. Közös munkával el kellene érni, hogy a közvélemény ne csak addig kísérje figyelemmel a bűnöző embert, amíg bezárul mögötte a büntetésvégrehajtási intézet kapuja, hanem álljon mellé szabadulása után is. Df. Stefancsik Rajmund megyei bírósági elnökhelyettes
