Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-22 / 18. szám
4 • PETŐFI NÉPE « 1986. január 22. Egységes könyvelés Borúlátó történetet mesélt egy tudományos dolgozathoz anyagot gyűjtő kutató. Termelőszövetkezeti, állami gazdasági sertéstartó telepeket vizsgált, ám, amikor az eredményeket kellett összehasonlítania, meglehetősen nehéz helyzetbe került. Alig talált két adatot, amelyet tudományos módon egybevethetett volna. Különösen a takarmányozási költségek számbavétele változott gazdaságonként. Elterjedt gyakorlat ugyanis, hogy a takarmányt nem tényleges át;án. hanem előállítási költségén könyvelik el. A költség pedig gazdaságonként eltérő, hiszen függ a talaj minőségétől, az égiek kegyétől, az alkalmazott termelési technológiától, és még lehetne sorolni a költségeket befolyásoló tényezőket. „[Megetetett” haszon De miért baj ez? — kérdezhetnénk. Első hallásra természetesnek is tűnik, hogy az álltaitok takarmányát azon az értéken számolják el a gazdaságok, amennyibe éppen nekik került. Kétségtelen, nem nélkülözi a logikát, az ilyenfajta gondolkodás, de mégsem egyszerű a helyzet. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központjának adatai szerint 1984-ben egy tonna búzát átlagosan 2599 forintért állítottak elő mezőgazdasági nagyüzemekben, ugyanebben az időben az átlagos értékesítési ár 3928 forint volt. A különbség több ezer forint tonnánként. S éppen emiatt kell alaposan megfontolni, milyen áron kapják a takarmány- gabonát az állatok. Ha valamely gazdaságban úgv döntenek, hog}- önköltségen, akkor eleve lemondanak a növénytermelés nyereségéről. Ez persze még nem volna baj, hiszen az olcsóbban feletetett takarmány elmaradó myereségét az állattartás haszna pótolhatná. Pótolhatná, de a jelenlegi jövedelmezőségi arányok mellett ezt nem lehet elérni. A statisztika szerint ugyanis a búzatermelésben száz forint termelési költségre 51 forint jövedelem jut, a tejtermelésben 12,6 forint, a marhahizlalásban 14,8, a sertéshizlalásban 16,3 forint. Számottevő tehát a különbség, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen értékesítési csatornán hasznosul a takarmány. Magyarán, jelenleg az állattenyésztés „megeszi” a növénytermelés hasznát. Termelői áron Ezért sokkal tisztább, ésszerűbb elszámolás az,' ha az állatok hivatalos, azaz termelői áron kapják a takarmányt. Ilyen elszámolás mellett ugyanis a növénytermelés eredménye kimutatható, az állattartás jövedelmezőségét valós számok jelzik, s megszűnik az említett kutató panasza is, mert összehasonlíthatóak lesznek a gazdaságok. Persze csupán a kutatók panaszai miatt nem volna érdemes átállni a könyvelésben, de nem is csak ez indokolja a valóságot takaró kimutatások megszervezését. Olyannyira nem. hogy azokban a gazdaságokban, ahol önelszámoló egységek alakultak, az új munkaszervezeti formák szinte kikényszerítették a könyvelés megváltoztatását. Az önelszámoló egységek dolgozói ugyanis saját ágazatuk nyereségének növelésében érdekeltek, ettől függ havi fizetésük, prémiumuk. végül is egész évi jövedelmük. Ezért a növénytermesztők — saját kárukra — nem mondanak le egyetlen fillér ágazati haszonról sem. Versenyben vannak egymással az ágazatok gazdaságon belül is, s ebben az a győztes, amelyik a nagyobb nyereséget hozza. S ebből az is következik, hogy az ágazatok dolgozóit kevésbé érdekli a termeléseredmény, a tehenenként! tejtermelés, vagy a sertések súlygyarapodása, az ő érdekeltségük a termelés nyereségének növelésében van. Persze ez ösz- szefügg az úgynevezett naturális mutatókkal —, a termésátlagokkal, a tejtermelés alakulásával — de az ágazati verseny, és a személyes érdekeltség elválasztja egymástól a növénytermesztőket és az állattenyésztőket. Jövedelmezőségi arányok A jövedelmezőség vállalatoktól független differenciálódása ily módon kedvezőbb, illetve rosz- szabb helyzetbe hozhat embereket. Ennek persze nem szükségszerűen kell bekövetkezni, hiszen az ösztönzés módjáról is a gazdaságokban döntenek, s figyelembe vehetik a közgazdasági szabályozástól függő jövedelmezőségi arányokat. Megkaphatják a tisztességes munkájukért járó fizetést az állattenyésztés dolgozói akkor is, ha szerényebb jövedelmet hoz fáradozásuk, de érzékelhetően és mérhetően mindent megtesznek a növeléséért. Mindezek csupán a belső szabályozástól függenek, de nincsenek szoros kapcsolatban a könyvelés módszerével. Az önelszámoló egységek tehát kikényszerítik az egyes ágazatok ráfordításainak és hozamainak a szigorú rend szerinti számbavételét, ezzel egyszersmind a vállalati tisztánlátást is megkönnyítik. Nem a vezetők, vezetőségek akaratától, döntésétől függ. hogy melyik ágazaton mekkora a haszon. A jövedelmezőség egységes .számbavétele persze néhány állattenyésztési ágazat sorsát is megkérdőjelezi, hiszen mint egy nemrégiben megerősített állami gazdasági igazgató mondta: a vállalati tanács előtt nehéz — vagy egyáltalán nem is lehet — megvédeni a veszteséges áaq7gmkat. V. Farkas József ÉLENJÁRÓ TECHNIKÁVAL Kubányi rizs Kubány a krasznodari határterület déli részén fekszik. £szak-Kaukázus határolja. A rizs itt új mezőgazdasági kultúra, mindazonáltal a rizstcrmesztők magas terméshozamokat érnek el. Ma a rizsföldeken telemechanikai, lézer- és számítástechnikai berendezések működnek. A hektáronkénti 100 mázsás rizstermés tiszteletet vált ki, s egyre ritkábban csodálkozást. Eléggé pontosan tudjuk, hogy a rizs hogyan jelent meg Kubány- ban. Először a török hadjáratból visszatérő Ikubányi kozákok hozták be a XIX. század közepén. A „száradén köles” vagy a „mocsári gabona”, ahogyan a kubá- nyiak a rizst nevezték, új hazájában nem tudott akklimatizálód- ni. A növény elvadult és elkorcso- sodott. Több évtized telt el. amikor újra eszükbe jutott ez a növény. Ez a nagy októberi szocialista forradalom után töritént. Termesztésénél rögtön különös fi- gyellmet fordítottak a kézi erővel végzett munkai maxifnális lecsökkentésére. A tudomány és a technika legújabb vívmánya azonnal helyet kapott Kubány rizsültetvényein Itt a mezőgazdaságnak gyakorlatilag új ágazata született, a gépesített rizstermesztés. A krasznodari határterület az Északi-sarktól és az egyenlítőtől egyforma távolságra fekszik, a 45. északi szélességi kör csaknem kettéosztja. A telek hidegek, a nyarak forróak. Ez szigorúan megszabja a rizs, a közismerten melegkedvelő növény vetésének és aratásának az idejét. A krasznodari határterület gyakorlatilag a rizs nagy volumenű, kiterjedt földterületen történő tömeges termesztésének a határa. Idejében kell elvetni és betakarítani. Egy napi késlekedés már veszteséget okoz, nem is kis veszteséget. hiszen a rizs termőterülete csaknem 200 ezer hektár, ahol gyakorlatilag egyidejűleg érik be több tízezer toritfift>*ira*. WtphWftf- nek a betakarítással., aiz északról érkező első hó tönkreteszi a 'termést. Éppen ezért az agrotechnigyobb a talajfelszín egyenetlensége, annál nehezebb a küzdelem a gyomnövényekkel, csökken a rizs terméshozama, növekszik az elárasztás és a lecsapolás időtartama. A kubányi rizstermesztők; a lézert hívták segítségül, amely meglepő pontossággal (± 2—3 cm) végzi a kalickák kijelölését, ráadásul rövidített határidő alatt. Éppen ezért a lézernek hétköznapi, megszokott berendezéssé kell válniai, véli Jevgenyij Aljesin professzor, az Össz-szövetségi rizstermesztési Tudományos Kutatóintézet igazgatója. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunióban a rizzsel bevetett területek a világ rizsterületeinek 0,5 százalékát teszik ki. Ez kevés, de Kubány a világ legolcsóbb rizsét termeli. És bár a rizstermesztés a Szovjetunió ázsiai köztársaságaiban gyökereivel a távoli múltba nyúlik vissza, ma a vezető helyet, a krasznodari határterület foglalja el. A rizs a szovjet emberek számára megszűnt egzotikus élelmi cikké válni, s mindez alig valamivel több, mint 50 év alatt történt. Alekszandr Travnyikov • Rizsaratás a kubányi „Rosszija” kolhozban. kai intézkedések a technika széles körű alkalmazására épülnek. Amíg sok olyan országban, ahol a rizs termesztés ősidők óta folyik, több mint 200 normál munkanapot fordítanak minden egyes hektár megművelésére, addig a kubányi kolhozokban tízszer, tizenötször kevesebbet, hangsúlyozták a szakemberek már 1973-ban. Ezt a technika felhasználása tette lehetővé. A krasznodari határterület egyike a' Szovjetunió intenzív földművelésre alkalmas kevés területének. Itt a fő kultúrának régóta a búzát tartották. Ezért, amikor felmerült Kubányban a rizs nagy földterületeken történő termesztésének a kérdése, a korábban mezőgazdasági művelés alá nem vont hordalékos talajokat és az árterületeket használták fel erre a célra. Hatalmas öntöző- rendszert kellett létrehozniuk, amely biztosította az új kultúrnövény vízszükségletét, s helyenként eltávolította a yízfelesleget. A meliorációs és az öntözési munkálatok más fontos növények — a bűiül' rt kukokreá. a zöldségfélék. takarmánynövények —• öntözését 1s bl^tbsífó'tt'ák. Rövid idő alatt a víztározók és a hidrotechnikai létesítmények egész rendszerét hozták létre. Köztük Észak-Kaukázus legnagyobb víztározóját, a Krasznodari ví /.tározót, Befogadóképessége több mint 3 milliárd köbméter víz, hosszúsága 42, szélessége csaknem 20 kilométer. Ez a hatalmas öntözőrendszer összehangolt irányítást és ésszerű felhasználást követel meg. Ráadásul valamennyi szinten, kezdve a nagy víztárolóktól egészen a rizskalickákig. Itt au tematikát és telemechanikát alkalmaznak. Ezek óriási területeken a vízháztartás önműködő irányítását teszik lehetővé. A korszerű számítástechnika alkalmazása pedig tovább könnyíti az ember munkáját. A rizstermesztésnél az egyik legmunkaigényesebb folyamat a tala jművelés. A rizstermesztés általánosan elfogadott technológiája 40 különböző munkaműveletet foglal magába, amelyet több mint 25 különböző gép és berendezés segítségével végeznék. Különösen erősen befolyásolja a talaj meliorációs állapotát és a rizs terméshozamát a rizskalickák elegyen- getésének a minősége. A rizstermesztők vízszintes felszín elérődére törekednek, mivel minél naTengeri olajbányászat A tengeri olajbányászat meglehetősen költséges vállalkozás. Egy-egy kutatófúrás költsége akár tízszerese is lehet a szárazföldiének. A következő szakasz a kitermelés. Ehhez hatalmas kezdőtőkére van szükség, hiszen úgynevezett kitermelő platformot kell építeni, szükség van csővezeték lefektetésére, vagy tartályhajókra. Egy ilyen teljes beruházás — a. mélységtől és a talajviszonyoktól függően — 1,0—1,5 milliárd dollárt is felemészt, így érthető, hogy csak a legnagyobb világcégek képesek belevágni ilyen vállalkozásba. A többiek általában társulnak egy-egy bázis megépítésére, ami egyébként a tervezés kezdetétől számítva akár öt évig is eltarthat. Tetemes összeget emészt föl a szállítás is, nemcsak a különféle berendezéseké, hanem az embereké-is. Egy-egy kitermelő platformon egyidőben átlagosan kétszázan dolgoznak, 12 órás műszakban, kéthetes ciklusban. Ennek leteltével két .hétre hazamennek az emberek, ezalatt másik kétszáz érkezik a platformra. A különféle szabadságok, tanfolyamokon töltött idő és a fenti munkabeosztás következtében egy munkahelyre általában két és fél főt kell alkalmazni, tehát egy 200 fős platform üzemeltetéséhez 500 emberre van szükség. Ez azt jelenti, hogy hetente mintegy 150 főt kell légi úton a platformra oda-vissza- szállítani (hozzászámítva még az esetenként érkező kutatókat, geológusokat, más szakembereket). A platformon végzett munka egyébként egyike a legkeményebbeknek. A nyílt tenger közepén nem csupán az igen mostoha időjárást, a szelet, az esőt, a vihart kell elviselni, és szembenézni a sokfelől leselkedő balesetveszéllyel, de a helyhez kötöttség lélektani szempontból is igen megterhelő. Még akkor is, ha egy, a platformon alkalmazott olajbányász jövedelme másfél-, sőt. akár kétszerese is lehet az átlagos gyári szakmunkás fizetésének. Képünk azt mutatja, hogy miként építették a világ legnagyobb, 10 ezer négyzetméter felületű úszó kőolaj platformját az Északi-tengeren. KÖNYVESPOLC 1/ özgazdasági egyetemeinken vés főiskoláinkon az oktatásban is tervezik használni Sípos Béla Vállalati árelőrejelzések című módszertani kézikönyvét, amelyet a tanulókon kívül a magasabb ma tematikai, statisztikai ismeretekkel nem rendelkező gazdasági szakemberek, vagy éppen vállalati vezetők úgyszintén haszonnal forgathatnak. Annál is inkább, mert az utóbbi időben részint megnőtt a vállalati tervezés, és az ezt megalapozó prognózisok jelentősége, részint pedig a vállalati prognosztika művelése hazánkban még csak a kezdeteknél tart. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában most megjelent kötet — amely a szerző töibb mint egy évtizedes kutatómunkájának összefoglalása —.gyakorlati segítséget nyújt azoknak, akik ár- és konjunktúra-prognosztizálással foglalkoznak, hozzájárulhat ahhoz, hogy önállósuló vállalataink tudományos előrelátásVállalati árelőrejelzések ra épített döntés-előkészítő információkra támaszkodjanak a tervezéskor a célok kijelölésében, s az e célok megvalósítását szolgáló leggazdaságosabb módszerek és eszközök megválasztásában. Mivel a vállalati önállóság terjesztésén túl gazdaságpolitikánk egyik fő törekvése vállalataink világpiaci versenyeztetése, ezért gazdasági prognózisaink között rendkívül fontos szerepe van a nemzetközi munkamegosztásra is építő árprognózlsoknak. Ezek kimunkálásához kínál köny- nyen kezelhető módszereket a szerző, aki egyúttal nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy a prognóziskészítés kutatómunka, s művelőitől korántsem mechanikus alkalmazást, hanem rendszerekben való gondolkodást, átfogó szaktudást, kutatási-szervezési készséget, és intuitív képzelőerőt követel. A könyv eloszlatja azt a tévhitet, hogy egyes termékek vagy termékcsoportok hosszú piaci élettartammal rendelkeznek, továbbá azt a tévhitet is, hogy a szocialista gazdaság fejlődése — függetlenül a tőkés országok gazdasági válságától — lineárisan növekszik. Mindemellett a szerző egyik hangsúlyozott célja, hogy a magyar közgazdaságtan úttörő művelőinek munkásságára, mindenekelőtt a Heller Farkas professzor körüli annak idején kialakult közgazdaságtudományi iskola időt álló eredményeire — azokat felhasználva és kiegészítve — irányítsa a mai szakemberek figyelmét. Mint írja, a könyvtárakban porosodó művekben fellelhető tudományos eredmények „ma Is több területen hasznosíthatók”. És: „A Heller-iskola kutatása számos szakember együttműködését igényli, hiszen csak Heller Farkas 45 könyvet publikált. Én csak elindultam az általam megjelölt úton, s remélem lesznek társaim .. .” A. G. Pólók, sportmezek Az idén tovább növeli tőkés exportját a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár. A tavaly 170 millió forint értékű terméket exportáló vállalat az idén 190 millió forintos bevételre számít nyugateurópai eladásaiból. A gyárat a tavaly végrehajtott mintegy 130 millió forintos beruházás ez évben már számottevő termelési és értékesítési többlethez juttatja. Az üzembe állított korszerű gépek a mai igényeknek mindenben megfelelő méret- és színtartó felsőruházati termékeket állítanak elő. Az új, nagy teljesítményű berendezéseken készített sportmezek, teniszingek, nadrá- gos, pólóg öltözékegyüttesek jelentős részét Franciaországba, az NSZK-ba, Hollandiába, Dániába és az Egyesült Államokba szállítják. A nyugat-európai piacokon is kelendőék a mosonmagyaróvári szabadidőruhák, mellények, pólók, pamut-, illetve pamut-poliészter kelméből a gyár divattervezőinek modelljei alapján készülnek. AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR felajánlja veidre stz alábbi helyeken saját beruházásában épített új lakásait, * azonnal beköltözhetően: BÁCSALMÁS, Dózsa Gy. u. 2. sz. 14 db 2,5 szobás (62—68 m2) 740—950 000 Ft 14 db gépkocsitároló (14—15 m2) 80— 85 000 Ft KISKUNHALAS. Bem u. 7. és Bocskai u. 10—14. sz. 6 db 2 szobás (55—60 m2) 780—865 000 Ft 5 db 2,5 szobás (65 m2) 855—045 000 Ft KUNFEHÉRTÓ, Rákóczi u. 59. sz. 1 db 2 szobás (63 m2) 705 000 Ft ÉRDEKLŐDNI ÉS JELENTKEZNI LEHET: a területileg illetékes OTP-fiókoknál és a városi tanácsok igazgatási osztályánál. / LÉLEKTANILAG IS MEGTERHELŐ
