Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

1986. január 22 © PETŐFI NÉPE • 3 „MAGUNK ELLEN DOLGOZUNK” Csengődi családsegítők Három megyében és a főváros két kerületében alakultak meg tavaly tavasszal a családsegítő központok. Bács-Kiskunban Kiskunfélegyhá­za. Uajosmizse és Csengőd székhellyel négy kistelepülés vesz részt a kísérletben. Ez utóbbit látogattuk meg a közelmúltban, afelől tudako­zódva: hogyan is dolgoznak a családsegítők, mennyiben váltotta be ez a szolgáltatás az induláskor hozzáfűzött reményeket? % Lelkes közreműködők A csengődi tanács elnöke ka­lauzolt el az egészségházban mű­ködő központba. Már néhány perces beszélgetés után kiderült számomra: Égető Árpád szívvel- lélekkel támogatja a programot. — örömmel vállalkoztunk a kísérletre — mondja. — Ez a szolgáltatás olyan lehetőséget nyújt a családok legszerteága- zóbb gondjainak megoldására, amire ma egyetlen más intéz­mény, hivatal vagy szervezet sem képes. Már csak azért sem, mert külön-külön foglalkoznak a sajátos problémákkal, nem is­merik azok hátterét, így legtöbb­ször csak „tüneti kezelést” vé­gezhetnek. De például egy taná­csi alkalmazottól, akinek — mint nálunk ds — csak egyik részfel­adata a szociális ügyek intézése, nem várható el a „lélekbúvárko- dás”, ideje sincs rá. A családse­gítő központnak meg éppen ez a dolga: feltárni a bajok forrá­sát, s a körülmények ismereté­ben, a hozzájuk fordulókkal kö­zösen megkeresni a megoldást. — Ez a munka rendkí­vül jó beleérző készséget kíván. Az sem lehet mel­lékes, mennyire kiegyen­súlyozott a tanácsokat adó magánélete. Sikerült ilyen munkatársakat ta­lálni? — Az eredmények azt bizo­nyítják, igen. Egyikük, a helybe­li Gyulai Istvánná több mint két évtizeden át védőnőként dolgo­zott. Tapasztalatai új munkakö­rében kincset érnek. Vezetőnek a kiskőrösi Lelkes Lászlónál nyertük meg, ő gyógypedagógus volt. A neve fémjelzi itteni te­vékenységét is. Harmadik kollé­gájuk moSt ment el gyesre, de már megvan az utódja, szocioló­giai képzettségű kislány, Gyön­gyösi Kati. Hivatalosan nem tag­ja ugyan a munkacsoportnak, de közreműködése alapján szinte annak tekinthető körzeti orvo­sunk, dr. Ruzsáli Pál is. Az első sikerek 1 1 A családsegítők munkaszobá­ja barátságos, otthonosan beren­dezett. Egyik falát ízléses tér­elválasztó függöny alkotja. Mö­götte hamisítatlan — tehát kis­sé sivár, szorongást keltő — or­vosi váró. — Ha rendelés van az egész­ségházban, elhúzzuk a függönyt, kipakoljuk a fotelokat, ha vége, „visszavarázsoljuk” ezt a környe­zetet — mondja mosolyogva a vezetőnő. — Nem panaszkodunk, de reménykedünk, egyszer lesz saját helyiségünk is. 'Egyre na­gyobb szükségünk van rá: nő a forgalmunk, kezdenék megis­merni, elfogadni bennünket. — Milyen gondokkal ke­resik meg önöket? Egyál­talán: első alkalommal maguktól térnek ide be az emberek, vagy a központ dolgozói „fedezik fel” a problémás eseteket? — Házi statisztikánk szerint 70 százalékuk önként jött, a töb­bi — jó ez a szó — felderített. Vagy úgy, hogy jártunkban-kel- tünkben fedeztük fel a válság fe­lé sodródó, segítségre szoruló családokat, vagy úgy, hogy vala­ki — például a tanács — felhív­ta rájuk a figyelmünket. Az utób­bi módon hozzánk került ese­tekről általában kiderült: az il­letőnek egész más az alapgond­ja, mint amiért a hatósághoz fordult. Mondok egy példát: ma már csak látogatóba visszajáró kedves ügyfelünk egy hosszú be­tegség után rokkantnyugdíjazott asszony. Válságos egészségi ál­lapotát lelki krízis tetézte: hir­telen elhagyta a férje, magára maradt tízéves kisfiával. Csekély­ke járadékát kiegészítendő, ko­rábbi munkahelyén próbált négyórás munkát találni. Eluta­sították. Ekkor fordult a tanács­hoz, nevelési segélyért. Onnan hozzánk továbbították az ügyet — amellett, hogy a segélyt meg­kapta —, tudnánk-e valamit ten­ni érte. Munkahelyet szerez­tünk, olyat, ahol tapintattal, sze­retettel, emberileg is segítettek neki talpra állni. — Nagy-nagy sikerélmény ám az ilyen eredmény — veszi át a szót Gyulainé. — Én egyszer majdnem a nyakába ugrottam annak a házaspárnak, akik az­zal kerestek meg: mégis együtt maradnak. A sikertelen békélte­tő tárgyalás után kapcsolódtam az ügybe, akkoriban egy kanál vízben meg tudták volna fojtani egymást. Ma újra boldogan együtt élnek — törvényesen el­váltán. A sikerek enyhítik kis­sé a kudarcok okozta lelkiisme- ret-furdalásunkat. Mert attól nem tudunk szabadulni akkor sem. ha biztosak vagyunk ben­ne, hogy minden tőlünk telhetőt Több tüzelő Dorogról A dorogi szénbányák dolgozói ebben az évben a tavalyinál 220 000 tonnával több — összesen 930 000 tonna — jó minőségű bar­naszén fejtésére készültek fel, ugyanakkor brikettből is csak­nem 300 000 tonnával többet, együttesen 840 000 tonnát akar­nak szállítani. A termelés növelésének a fel­tételeit új beruházások teremtet­ték meg. A múlt év végén kezd­ték meg a folyamatos munkát a Lencsehegy—II. elnevezésű új bá­nyában, ahol olyan korszerű gé­peket szereltek fel, amelyekkel a megszokottnál nagyobb teljesít­ményt érhetnek el a bányászok a korábbinál kevesebb fizikai mun­kával. Az új bányában jelenleg egy frontfejtésben termelnek, de már dolgoznak egy újabb front­fejtés előkészítésén. Közben foly­tatják az építkezést, a bánya bő­vítését, hogy évről évre fokozhas­sák a termelést. Az idén már 200 000 tonna barnaszén kerül fel­színre az új bányából, amely 1988-ban éri el egymillió tonná­ra tervezett teljes termelését. A brikettgyártás számottevő növelését az teszi lehetővé, hogy áprilisban a munkát megkezdik a vállalat új brikettgyárában is. A nagy teljesítményű gyárban ki­tűnő minőségű tüzelőanyagot, 5200 kalóriás brikettet készítenek majd. A dorogi vállalat régi bá­nyáiban növelik a termelékeny­séget, könnyítik a fizikai munkát. A nehéz fizikai munka és a tel­jesítmények elismerésére a koráb­binál nagyobb mértékben növe­lik a bányászok bérét is. Közpon­ti és saját erőforrásból átlagosan 12 százalékos bérfejlesztést ter­veznek. Az átlagosnál nagyobb összeget kapnak a föld alatti ter­melői munkahelyen dolgozók, az őket kiszolgálók, valamint a köz­vetlen termelésirányítók. Év köz­ben rendszeresen figyelemmel kí­sérik a teljesítmények alakulá­sát és folyamatosan korszerűsítik az érdekeltségi rendszert, hogy megvalósítsák a bérezés munka szerinti differenciálását. Azokban az üzemekben, ahol többletnye­reséget érnek el, a többletnyere­ség egy részét is az alapbérek növelésére fordíthatják. Interpop Fesztivál ’86 Interpop Fesztivál '86 cím­mel első ízben rendezi meg a magyar és külföldi előadómű­vészek, illetve dalok versenyét július 15—20. között Siófokon az Országos Rendező Iroda, a HUNGAROTON, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió. A fesztiválon olyan dalokkal vehetnek részt, amelyeket hanglemezen még nem jelen­tettek meg. s a rádióban és a. televízióban nem sugároztak Nem kizáró ok azonban, ha a dal koncerten, vagy más mó­don nyilvánosságra került. A magyar és a külföldi elő­adóművészek és dalok külön- külön versenyeznek egymással. A rendező szervek törekvése, hogy megfelelő előadóművészi gyakorlattal, hivatásszerű fel- készültséggel fiatal tehetségek kapjanak bemutatkozási és versenyzési lehetőséget. VÍTA AZ IFJÚSÁGRÓL 0 Legnagyobb öröm a vendégként visszalátogató ügyfél. Dr Ruzsáli Pál, Lelkes Lászlóné és Gyulai Istvánné az új munkahellyel új életet kezdő rokkantnyugdíjas asszonnyal (képünkön háttal) beszélget. (Mc- hesi Éva felvétele) megtettünk. De ez talán nem is baj. „Felülről”, abszolút kívül­állóként nem is lehetne ezt csi­nálni. Hogyan tovább? — önök egy országos kísérlet részesei, melynek tapasztalatait, tudtommal, a közeljövőben összegzik. Milyen tanácsokat tud­nak adni a program to­vábbfejlesztéséhez? — Először is azt, hogy marad­jon minden így — mondja gyor­san Lelkesné —, már legalábbis ami a „bürokratikus” részét il­leti. Jelenleg ugyanis mindössze néhány irányelv szabályozza a munkánkat, belátásunkra bíz­va a végrehajtás mikéntjét. Sze­rintem nem is lehet az eltérő sa­játosságú települések családsegí­tő központjaira azonos feladat- rendszert kidolgozni. Az a terv például, hogy harmincezres lé- iekszámra jusson egy-egy köz­pont, már most biztos, hogy ki­vihetetlen. A körzetünkbe tar­tozó Kaskantyú, Páhi és Tabdi összlakosságával együtt mi meg sem közelítjük ezt a határt, vi­szont többet — a szétszórtan fekvő tanyák, rossz közlekedési viszonyok miatt — nem is tud­nánk felelősséggel vállalni. — Valóban nem tenne jót az ügynek, ha túlszabályoznák, „elhivatalosítanák” — így Gyu­lainé. — De az nem ártana, ha majdan, a kísérletet jelenleg a felügyelő hat minisztérium, illet­ve országos hatóság helyett egy kézben összpontosulna a szakmai irányítás. Könnyű lenne egyéb okos tanácsokat is adni, de mi­nek, ha mi is tudjuk, legtöbbjük objektív akadályokba ütközik. — Például? — Például szép az, hogy ezek­ben a központokban lelkes, jó­Szabó Klára szándékú emberek dolgoznak. De nem lehet letagadni: különö­sebb hozzáértés, felkészítés nél­kül. Szerencse az, ha — életta­pasztalatuk, ösztönük segítségé­vel —t mégis eredményeket ér­nek el. Oldják meg a képzést — mondhatnánk. De ma még min­denki csak sejti, mit is kellene a leendő családsegítőknek taní­tani. — Azt is szorgalmazhatnánk, vitathatatlan eredményeinkkel indokolva —, hogy a meglévő tisztázatlanságokkal együtt, te­gyék általánossá, hozzanak lét­re minden nagyobb településen ilyen központot. Ennek meg egyelőre anyagi akadályai van­nak. Mi évi 583 ezerből „élünk” — ebben a bértől kezdve az ál­talunk szétosztható segélykere­tig minden benne van —, ami­nek kétharmada központi pénz, a többi pedig megyei hozzájáru­lás. — Tehát én Kecskemé­ten belátható időn belül nem kereshetem fel gond­jaimmal a ' családsegítő központot? — Bízunk benne, hogy igen. De inkább soha nem kényszerül­jön erre. Mert tudja, mi magunk ellen dolgozunk: annak örül­nénk legjobban, ha egyszer fel­számolnának bennünket, mert már nincs szükség a munkánk­ra ... Mi a teendőnk? Kalocsai nézet: jelentsen rangot! Hétfői számunkban részlete­ket közöltünk a KISZ Központi Bizottsága kongresszusi levelé­ből, vitára szólítva fel megyénk fiataljait és az ifjúság jövőjéért felelősséget érző idősebbeket. Az alábbiakban egy kalocsai diáklány véleményét adjuk köz­re. Továbbra is várjuk a vita­iratban felvetett kérdésekkel kapcsolatos észrevételeiket, a segítő ötleteiket, javaslataikat, zett borítékra, kérjük, írják rá: „Nagy érdeklődéssel olvastuk a KISZ KB kongresszusi levelét. Beszélgetéseink, vitáink során főképpen saját korosztályunk — a diákság — mozgalmi munkájá­nak megújulási lehetőségei ke­rültek előténbe, de úgy hiszem, ez természetes. Kalocia isko­laváros, öt középiskolájában mintegy másfél ezer KISZ-tag tevékenykedik. örömmel fogadjuk a törekvést, hogy a KISZ a jövőben maga­sabb mércét állít tagjai elé. Moz­galmunk eddig sem volt gazda­gabb az „alibi” KISZ-tagokkal, akik csak a szervezettségi „mu­tatók” javítása miatt voltak tár­saink. Jelentsen rangot, mások számára követendő példát a szer­vezethez tartozás! Emellett a KISZ-tag legyen más közösségek szervezője is, akit nyíltsága, őszin­tesége, szakmai és politikai isme­retei miatt becsülni lehet. Az új egyesülési formák, körök kialakí­tásában is mi legyűrik a kezde­ményezők, ehhez természetesen nyerjük meg segítségül tanárain­kat is. Fontos a munkamódszereink felülvizsgálata. Szakítsunk a félnőtteskedő formákkal! Egy­szerűbb, de aktívabb, izgalma­sabb szervezeti életet kell kiala­kítanunk, amely jobban igazodik a 14—18 éves fiatalok életkori sa­játosságaihoz. Így vonzóbbak lehetünk a KISZ-en kívüliek szá­mára is. A KISZ-be lépő, középiskolába kerülő fiatalok egy része megle­hetősen bizonytalan világnéze­tű, nemritkán találkozhatunk szélsőséges álláspontokkal. Szer­vezetünk szeretne a jövőben job­ban megfelelni eszmei-politikai nevelő feladatainak. A mi jel­Kísérlet a Búzakai ászban Hazai borsófajták külföldiek helyett Az elmúlt három évben a gaz­daságok növelték a zöldborsó ter­mőterületét és a kistermelők is szívesen foglalkoztak ezzel a nö­vénnyel. Megtehették: jelentősen bővült a fajtaválaszték. Az utób­bi öt évben tíz új zöldborsóféle került köztermesztésbe úgy, hogy a szaporító gazdaságok és a ve­tőmagvállalat elegendő vetőbor­sót biztosított. A termelési rend­szerek különösen sokat tettek a termesztési színvonal javításáért, eredményesen szervezték a gaz­daságok munkáját és az új faj­ták elterjesztéséhez is hozzájárul­tak. A hazai nemesítés is föllen­dült, így a MÉM szakemberei ar­ra számítanak, hogy a jelenlegi, évenkénti 3000 tonnás zöldborsó- vetőmag-import jelentősen csök­kenthető lesz. Remény van arra ugyanis, hogy az új magyar faj­ták rövidesen elterjednek a gya­korlatban. Legutóbb két új zöldborsó ka­pott köztermesztési engedélyt. Az efeyiket, a Zeusz nevű fajtát a Vetőmag Vállalat Nyíregyházi Ku­tató Központjában nemesítették. Jól illeszkedik a hazai fajtavá­lasztékba, mivel bőven terem és géppel is betakarítható. Az im­portfajták fölváltására javasolják annál is inkább, mert a vesze­delmes növényi betegséggel, a fu- záriummal fertőzött területeken is biztonságosan termeszthető. A másik fajtát, a Kismacsi 130-ast a debreceni Agrártudományi Egyetemen állították elő, ezt há­zikerti termesztésre is ajánlják amellett, hogy a nagyüzemekben sikeresen helyettesíthetik vele a hasonló érési idejű, külföldi zöld­borsóféléket. Érsekcsanádon jobban gyarapodnak a juhok • Szép az állomány A statisztikai összesítések szerint a megye juh­állománya az utóbbi 3 esztendőben számottevően csökkent. A nagyüzemi állomány 1983-ig gyarapo- dot, bár a gyepfejlesztésre és az épületekre adott állami támogatások megvonása miatt már előbb fontolgatták a csökkentést az üzemekben. Az állo­mány mérséklődésének fő oka, hogy az ágazat veszteséges. A magas költségalakulást elősegítet­ték a takarmányárak, növekedett az improduktív anyaállomány. A szaporulat egy anyára számítva évek óta 1,1 darab. A szakemberek megállapítot­ták, hogy fajtaváltásra, lényeges tartástechnológiai korszerűsítésre van szükség. Az elmúlt év végén intézkedések történtek az ágazat jövedelmezőségének javítására, emelték az átvételi árakat, differenciált ártámogatást kap­nak a gazdaságok. Szükség van azonban szemlé­letváltozásra is annak megszüntetésére, hogy a juhtenyésztés legyen az állattartás legkorszerűt­lenebb ágazata. Az érsekcsanádi Búzakalász Termelőszövetkezet vezetői elhatározták, hogy a tenyésztési eredmé­nyek javításával igyekeznek ellensúlyozni a nö­vekvő költségeket. Közös programot dolgoztak ki a Herceghalmi Állattenyésztési Kutatóintézettel. Fajtajavíitó 'keresztezésekkel egy eddiginél jobb hústermelő hibridet szaporítottak. A magyar hús- merinói fajtát külföldről származó juhokkal ke­resztezték. Az eddigi eredmények biztatóak. Máris elérték, hogy kevesebb takarmányfelhasználással nagyobb húsgyarapodás jelentkezik. Marinké István telepvezetővel járjuk a hodá- lyokat. A szoptatós bárányokat az anyákkal együtt benntartjuk, de a többit jelenleg is legeltetik. Szép az állomány. — A három éve kezdődött fejlesztési program­nak megfelelően jelenleg 2250 anyajuhunk van, számukat ez év végére 2600-ra növeljük. Tavaly csaknem 2300 pecsenyebárányt értékesítettünk, mind exportra ment. A juhászat fejlesztése nép­gazdaság! érdek az export miatt. Ezért is próbál­kozunk a gazdaságosabb tenyésztéssel — tájékoz­tat a telepvezető. • Marinké István telepvezető Mayer János juhász- szál megbeszéli a napi teendőket. (Straszer András felvételei) Azt is elmondja, hogy nemcsak sűrítik az elle- tést, növelik a szaporulatot, hanem igyekeznek úgy szabályozni, hogy a növendékek akkor érjék el a legmegfelelőbb fejlettséget, amikor a bárá­nyokat a piac legjobban igényli. Fontos beruházásuk a keverőüzem bővítése, amely az idén nyáron befejeződik. Az építkezés lehetővé teszi a granulált takarmány előállítását a juhállomány számára, ezzel is csökkentik a költ­ségeket. Jelenleg ugyanis vásárolni kell a tápta­karmányt. Az érsekcsanádi példa bizonyítja, hogy a leg­jobb megoldást a tenyésztés, a takarmányozás, a tartástechnológia, s az üzem és munkaszervezés korszerűsítése hozhatja. Az ágazatban dolgozók érdekeltek abban, hogy kevesebb takarmánnyal jobb eredményeket érjenek el, és a gondozás szín­vonalának javításával magasabb legyen a szaporu­lat. * Kereskedő Sándor KISZ megújulási törekvéseit A szerkesztőségünknek cím- ,,Mi a teendőnk?” mondatunk is: „Politikusaiéban, demokratikusabban”. A KISZ létérdeke, hogy jól kép­zett, mozgalmunkhoz vonzódó úttörőket neveljenek az úttörő- csapatok. Hiányoljuk a kongresz- szusi levélből, hogy nem esik szó a KISZ gondjaira bízott gyermek­korosztályról. Mi elhatároztuk, nagyobb figyelmet fordítunk az ifivezetői tevékenységre. A hétvégi programok szervezé­sében arra törekszünk, hogy mi­nél több fiatalnak tudjunk hasz­nos, örömteli időtöltést nyújtani. A természetjárás és turizmus szépségét, közösségformáló ere­jét valóban jobban ki lehetne használni, de ehhez előbb köz­pontilag kell anyagi hátteret te­remteni. Érdekesebbé, színvo­nalasabbá tehetik programjain­kat más tanintézetekkel, mun­kahelyekkel, szervezetekkel fenn­tartott kapcsolataink is, ha már a szervezéskor jobban építünk közreműködésükre. A szervezeti szabályzat módo­sítására vonatkozó javaslatok közül véleményünk szerint félre­értésre adhat okot a 14—26 év közötti felvételi korhatár. A tag­díj emelését megértjük, elfogadni és elfogadtatni azzal tudjuk, ha a leírtaik szerint változik elosztásá­nak aránya. Céljaink eléréséhez, felada­taink végrehajtásához nagyobb önállóságra, és további segítség­re van szükségünk. Olyan KISZ- tagokra számítunk, akik átérzik szervezetünk politikai jelentő­ségét. Präger Mária, a kalocsai Kereskedelmi és Vendéglátó Ipari Szakmunkás­képző Iskola „Fonyó Sári” KISZ-szervezetének titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents