Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-08 / 6. szám
1986. január 8. « PETŐFI NßPE ft 3 TÖBB IS ELFOGYOTT VOLNA Volt kötvény - nincs kötvény KÖTVÉNYVÁSÁRLÁS. Két tábla mutat a végrehajtó bizottsági ülésterem felé a kecskeméti városháza lépcsőíeljárójában. Az ominózus szoba ajtaján kézzel írt hirdetmény: A KECSKEMÉTI KÖTVÉNY ELFOGYOTT. Amire a kibocsátók legmeré- ‘szebb álmukban sem gondoltak, bekövetkezett: alig több mint huszonnégy óra alatt az utolsó szálig elkelt a középiskola-fejlesztésre kiadott 49 millió forintnyi értékpapír. A vb-terem ostrom utáni képet mutat: tanakodó emberek üldögélnek a székeken és nagy szomorúan azon töprengenek, hagyják-e most már az egészet a csodába, vagy mégis vegyenek másmilyen kötvényt? Reggel kilenckor az utolsó másfél millióval kezdték az árusítást az Állami Fejlesztési Bank (ÁFB) munkatársai —; de pár perc múlva be kellett jelenteniük: volt kötvény — nincs kötvény. Számítottak azonban a sikerre, mert — tartalék gyanánt — néhány köteg Volán-Tefu kötvényt magukkal hoztak. Ennek azonban —, s ezt, akik kecskeméti kötvényt akartak venni, jól tudják — korántsem hasonlóan kedvezőek a kamatfeltételei. — Hogyan értékeli a történteket Pacsi Zoltán, az ÁFB csoportvezetője? — Példátlan sikernek. — Tehát még titokban sem számítottak rá? — Három napra hirdettük meg a kecskeméti vásárlást. Így tehát ami történt, az nyilvánvalóan bennünket is meglepett. Nem tagadom: jólesően. — A kecskeméti tapasztalatok alapján várható-e hasonló feltételű kötvény kibocsátása? — Ezt nem mi, hanem a kötvény kibocsátói dönthetik el, annyi azonban bizonyos, hogy rendkívül erős gazdasági háttér kell hozzá. Egyszerre megfizetni az összes kamatot és az egész tőkét — erre ma Magyarországon kevesen képesek. Beszélgetésünket egy Adidas-dzsekis férfi méltatlankodása szakítja meg. — Itt rohangálok másfél millióval Pest és Kecskemét között, s mi az eredménye: nincs kötvény. Csörög a telefon: valaki Hatvanból érdeklődik, nekiinduljon-e még az útnak? Pacsi nyugodt hangon fordul a milliomoshoz: — Tudom ajánlani a Volán-Tefu kötvényt, 7 éves lejáratú, 11 százalékos kamatot fizet. — De nem kamatos kamatot! — vág vissza az ezresekkel fölszerelt. — Viszont a kamatok befektetésével ismét nyerhető kamat — riposztoz Pacsi Zoltán. Milliomosunk legyint: — Ha akkor még lesz kötvény! Tudja mit, adjon egy köteggel (száz darabot, azaz: egymillió forint értékűt — B. J.) a Volán-Tefuból. Az ÁFB két munkatársnője számolni kezdi a ban- kókötegeket, — Ha már úgyis csak ez van, adjon még húszat — szól közbe az Adidas-dzsekis. Egymillió-kétszázezer forint — két nap alatt ez volt a legnagyobb vásárlás. Utána egymillióval következik egy házaspár, majd 880 ezer a harmadik. Az átlagvásárlók 100—150 ezerért vettek értékpapírt. Bármilyen hihetetlennek tűnik is, többségében harmincas éveik közepén járók és jóval hatvan fölötti nyugdíjasok voltak az „átlagvevők". Előbbiek örökségüket igyekeztek jól befektetni, utóbbiak pedig hátralevő éveiket szeretnék az életük munkájá- val összegyűjtött vagyonkájukat kamatoztatva biztonságosabbá tenni. Akár így — akár úgy: kettős a siker. Jól jártak a vevők, hiszen a ma legeslegjob- ban kamatozó értékpapírt vásárolhatták meg. Jól jár azonban a város közössége is: mai árakon építhet középiskolát, amiért azonban csak öt év múlva kell fizetnie. Ballal József HAVEROK, BARÁTOK, CIMBORÁK Közösségi kötődéseink MEGÚJULT POSTAPALOTA • Nyolc évtized után újból régi szépségében pompázik a pécsi főposta épülete. A külső felújítást —, amelynek összege 30 millió forint — a posta magasépítési üzeme végezte el. Szinte teljes egészében kicserélték a mázas pirogránit cserepeket. Láthatóvá vált Magyarország régi címere is eredeti szépségében. Közösségi kötődéseink, társas kapcsolataink sűrűjében nyelvünk gazdagon kínálja a választási lehetőségeket, az árnyalatokat, hiszen értelem és érzelem más és más tartományait foglalja el az öregem, a komám, a pajtás, a haver, a cimbora, a barát, sőt, a kebelbarát titulus. Kérdés azonban: a mindennapi életben létéz- nek-e, élnek-e ezek a — nemcsak nyelvileg jogos! — megkülönböztetések? Bizonyos: sokakban élnek, hatnak. De nem inkább azok-e a többség, akiknek elegendő az üdülőben töltött két hét ahhoz, hogy harsány komámo- zással búcsúzzanak attól, akit vélhetően nem látnak újra, azoké a többség, akiknek néhány pohár ital lecsorgása a torkukon mindenkit édesapámmá, puszipajtássá tesz? Miért öregem az a munkahelyi kolléga, akit futólag látunk, s hogyan lett jó barátunk az, akit csupán néhány órája ismerünk? Könnyen mérnénk, adnánk barátságunkat? Vagy éppen a fordítottjáról van szó; a tegnapi haver ma pajtás, holnap komám, holnapután viszont az a hogyishívják lesz ...? Bonyolult kapcsolatok Közösségi kötelékeinket, tár- • sas kapcsolatainkat átmeneti társadalmunk viszonyai folyamatosan átrendezik, véglegesen a múlt rossz emlékei közé lökve a kiszolgáltatottságra, az alázatosságra, a ranglétra mindenhatóságára alapozott ismeretségeket. Ma nem számít különlegességnek, ha a hétvégi telken összedugja fejét a két szomszéd, mit is, hogyan is kellene csinálniuk a makacskodó szivattyúval, bár egyikük tanársegéd az egyetemen, a másik pedig bolti eladó. Ilyen apró gondok, az asszonyok befőzési módszerei, a gyerekek minden kötöttségtől mentes viszonya azután valóban könnyen formál barát- fa Ságot gz ismeretségből, amint örömet szerezhet a gyermekkori pajtás felbukkanása, a katonacimborával történő véletlen találkozás a benzinkútnál, az étteremben vagy éppen egy főhatósági értekezleten. Valaha volt kapcsolataink soha nem véglegesen elvarrott szálai életünk szövedékének, ám ahhoz, hogy egy szál erős legyen, folyamatosan jelen legyen érzelmeinkben, cselekedeteinkben, gondolkodásmódunkban, nem elég a felszín, a futó csók a nők között, a hátlapogatás, kézszorongatás a férfiaknál, a nahát, hívj fel, a jó lenne egyszer összejönni családostól. Hisszük, holdudvarként fognak körül bennünket a barátok, ám egy nehéz helyzet, egy új beosztás, a nyugdíjba vonulás gyakran elég ahhoz, hogy e „barátok" — „barátnők” — holnap már csak biccentenek, a házas- társsal üzentessék meg, nem érnek rá, sértett képpel adják vissza a hónapokkal korábban kölcsönkért fúrógépet, a gyereknek nagyon hiányzó egyetemi jegyzetet vagy éppen a pénzt, amit baráti kölcsönként, szigorú titoktartással kértek, most viszont azt hírei ik, ahol csak lehet, lelketlen uzsorásként vasaljuk be rajtuk a tartozást. Ellentmondásos értékrend Közösségi értékrendünk ellentmondásai, visszásságai hűen tükröződnek úgynevezett formális és nem formális, azaz — némi leegyszerűsítéssel — hivatalos és nem hivatalos kapcsolatainkban, amint magánkapcsolataink összessége, az egyének, a családok, a kis közösségek viszonyrendszerei visszahatnak a közösségi értékrendre. Ingatag terepen jár mindig az ember, amikor másokkal — tartósabb, tartós, ismétlődő — kapcsolatba kerül. A bizalmatlanság éppúgy hiba, mint az azonnali kitárulkozás, ám ezt sokkal-sokkal egyszerűbb a türelmes papíron rögzíteni, mint a valóságban gyakorolni. A valóságban ugyanis léteznek — mint á szerelmek — első pillantásra kialakult barátságok és évtizedek múltán ellenségekké lett kebelbarátok. Vannak cimborák, akikből barát lesz, s haverok, akikről évek elteltével sem tudunk többet, csupán azt, hogy remekül kezelik a tekegolyót, ám azt ne higgyük, kapcsolataink nyomtalanul siklanak el életünk felszínén, érintetlenül hagyják egyéniségünket...! Valamilyen hatása, nyoma, mint a húrhoz érő ujjnak, mindazoknak van, akik rövidebb-hosszabb időre a közelünkbe kerültek, azaz beléptek az életünkbe. E rezdülések, nyomok — gazdagodás vagy éppen sebek képében, formájában — semmivel sem állnak hátrább a fontossági sorrendben, mint a magunk törekvései, szándékai egyéniségünk formálásában. Hiszen éppen a kettő együtt adja azt a csodálatos — olykor keservesen is csodálatos — közeget, mely társas lénnyé tette, teszi az embert, mely egymáshoz kötődések bonyolult, más és más minőségű, értékű, de éppen különbözőségei okán is nélkülözhetetlen láncát hozza létre. Az ár: viszonosság Legyen ára barátságunknak! A viszonosság. Makarenko azt írta, „semmiféle barátság nem létezhet kölcsönös tisztelet nélkül”. S valóban ez, az emberi méltóság mindenre kiterjedő tisztelete, a másik helyzetének beleélő megértése, a nyitottság a másik iránt az alapja a barátságnak. A szellem nagyjainak barátságát gyakran világhír vette szárnyaira, barátságok hallhatatlan műveket teremtettek a tudományban éppúgy, mint a művészetekben. Mégis, mert a világ köznapi emberek millióiból áll, a köznapian igaz, mély barátságok azok, melyek roppant szilárdságú tartókötelei lehetnek — legyenek! — létezésünknek; életünknek. M. O. UTAK, TALAJ, NÖVÉNYZET PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Sózzunk vagy ne sózzunk? Bizony régen nem kerekedett akkora sajtóvita arról, hogy sóval jégtelenítsék-e a közutakat, mint a tavalyi kemény télen. A sajtóvita nem hozott semmi érdemleges eredményt, annak ellenére, hogy megszólaltak benne laikusok, városszé- pítők és környezetvédők, közlekedési és köztisztasági szakemberek. Jelentkezés zenész tiszthelyettesképzőbe Hazánkban évek óta vizsgálják, hogy a közutak téli sózásának milyen következményei lesznek a környező mezőgazdasági termelésre, a talajra, s annak vízkészletére. Milyen károsodást szenved az utak mentén a termesztett és természetes növényzet. A kutatási együttműködésben részt vesznek a közúti igazgatóságok, a Közlekedéstudományi Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei közül a Botanikai, valamint a Talajtani és az Agrokémiai Kutató Intézet. Ez utóbbi intézmény vezető kutatója, dr. Molnár Endre számolt be a kutatás jelenlegi helyzetéről. Fekete burkolat A téli közúti közlekedésnek legfontosabb feladata az ún. „fekete burkolat” előállítása, azaz az úttestre lehullott hó, megfagyott jégrétegek eltávolítása a biztonságos közlekedés érdefcé- „ ben. Ezt a feladatot szerte a világon háromféleképpen oldják meg. Egyfelől a sokak által áhított mechanikai módszerekkel (speciális gépekkel és kézi erővel). Ez a módszer munkaigényes, de környezetkímélő. A másik módszer az utak szórása olyan anyagokkal, amelyek mechanikai úton biztosítják a kerekek nagyobb súrlódását, a csúszásveszély csökkentésével. Erre a célra többnyire különböző őrleményeket, homokot és kohósalakot használnak. A módiier hátránya abban van, hogy olvadás után a kiszórt anyagokat nehéz eltávolítani az útról, s a közcsatornákat is gyakran eltömítik. A harmadik — és legtöbbet vitatott módszer — a közutak sózása különböző típusú sókkal. A leggyakrabban alkalmazott sófajták a magnéziumklorid, a konyhasó és a kalciumklorid, amelyeket sokszor homokival is elkevernek. Külföldi — elsősorban nyugat-európai tapasztalatok szerint — a sózás jelentős károkat okoz az autópályákat övező növényvilágban. Csehszlovákiában kedvezőbbek a tapasztalatok. Itt főként kohósalakot használnak, de a gépjárművek nagy része télen hólánccal közlekedik. A Szovjetunióban — például Moszkvában — érdekes módszert alkalmaznak. A lakótelepi kazánokból leengedett fáradt meleg vízzel feltöltött locsolókocsik olvasztják el a lehül- lott havat, a vízfelesleget egy második járművel az út szélére, a csatornák közelébe terelik, és csak a visszamaradó vékony jégréteget tüntetik el a sózással. Tíz tonna kilométerenként Magyarországon egy évben átlagosan' mintegy 80 000 tonna sót szórnak ki mintegy 8000 kilométernyi útra. Vagyis nem nehéz kiszámítani, egyetlen kilométernyi útra 10 tonna só jut. A leggyakrabban alkalmazott konyhasó — jó oldódása folytán — nagy koncentrációban jelentkezik a talaj felső rétegeiben, s ezáltal megnehezedik a növények tápanyagfelvétele, mivel a talaj- oldatok ozmózisnyomása nagyobb, mint a sejtben uralkodó. Ezáltal a gyökérnek jelentős szívóerőt kell kifejtenie a tápanyag- és vízfelvétel érdekében. A magas mésztartalmú talajoknál különösen káros ez a folyamat. A nátriumsók itt számos elváltozást okoznak a talaj szerkezetében, mind fizikai, mind vízgazdálkodási szempontból. A talaj felszíne száraz állapotban kirepedezik, mivel vízáteresztő- képességük csökken. A sóval telített agyagtalaj megduzzad, s a mechanikai terhelés hatására könnyen megcsúszhat, ami a közutak esetében különösen veszélyes. Sokkal kedvezőbbek a tapasztalatok a kalciumkloriddal történő sózás esetén. A klorid-ion időlegesen okoz ugyan nehézségeket, ugyanis a felszíni és a talajvizekben feldúsul,, de ez a későbbi cspadék hatására rövid idő múlva felhígul. (A kalciumklorid költségei tetemesen meghaladják a nátriumkloridét.) Megváltozó vegetáció Az NDK-ban nagy mennyiségű magnéziumkloridot használnak fel az utak hómentesítésére. (Az ottani vegyipar melléktermékeként nagy mennyiségben olcsón beszerezhető.) Hatásai — miként a nátriumlkloridé — kedvezőtlenek. Üjabb kutatások feltételezik, hogy mindhárom sóféleség a talajban található egyéb vegyüle- tekkel reakcióba lépve a növények számára toxikus hatású ve- gyület kialakulását eredményezik. Az útfelületről a talajba kerülő só stresszhelyzetet teremt a növényzet számára. Ez a stressz lehet ozmotikus, a kémhatás változásából következő, valamint a relatív vízhiány következménye. A sókoncentráció évről évre növekszik, s ezáltal csökken a növények által felvehető vízmeny- nyiség, s csökken a biomassza- termelődés is. A növények a számukra káros anyagokat igyekeznek kiszűrni. A magas sótartalom hatására ez a képességük csökkenhet, s ezáltal még az utaktól távol levő növényekben is megjelenhetnek az üzemanyag égéstermékeiben található káros alkotórészek. Megfigyeltek olyan jelenségeket is, hogy az utak mentén megváltozik a természetes vegetáció összetétele, megnő a sótűrő növények száma, a többiek pedig fokozatosan kiszorulnak. Az újabb autópályák építésénél a középső növénysáviban már eleve sótűrő növényeket telepítenek. Érdekesség, hogy Svájcba a Hortobágyról szállítottak sziki rOészpázsút és vörösrtad rágósén - kesz-magot. További kutatások Sózzunk vagy ne sózzunk? A realitásokat figyelembe kell venni. A sózás hatékony módszer a síkosság ellen. Ez azonban a természeti környezetet, a talajt és a növényzetet károsítja. Ugyanakkor fennáll az igény a nagy felületről történő, gyors hó- és jégmentesítésre. Nyilvánvaló tehát — még jó ideig — kompromisszumra van szükség az üzemeltetők, a környezetvédelmi szakemberek, a talajtani és a botanikai érdekeket képviselők között. A sózás általános megszüntetése. vagy nagymértékű kon- látozása irreális célkitűzés. Természetvédelmi területek, védett fasorok mentén már ma is kerülik a sózást. További kutatásokra van szükség a sózás hatására a talajokban és a növényzetben bekövetkező elváltozások vizsgálatára. Ezért az utak mentén ún. mintaterületeket jelölnek ki, ahol sóra különösen érzékeny növényeket telepítenek. Ezek időben jelezhetik a káros folyamatokat. B. M Jelentkezésre hívjuk fel az általános iskolák — különösen a zenei általános iskolák — 8. osztályos fiútanulóit, akik vonzódnak a katonai életpályához, és a zenész tiszthelyettesi hivatáshoz, s szüleikkel (törvényes képviselőjükkel) egyetemben erkölcsi és anyagi kötelezettséget vállalnak arra, hogy tanulmányaik befejezése után néphadseregünk hivatásos zenész tiszthelyetteseiként teljesítenek szolgálatot. A pályázók felvételüket kérhetik: a Magyar Néphadsereg Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskolájába, amely a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán, Budapesten működik. A zenész tiszthelyettesképzés rendje: a tanulmányi idő négy év, tanév kezdete szeptember 1. A felvételi követelményeknek megfelelt tanulók — szülői (gyámhatósági) egyetértés és a szerződés megkötése után — az iskola növendékeiként, a negyedik évben tiszthelyettes hallgatóként folytatják szakközépiskolai tanulmányaikat, emellett katonai képzésben részesülnek. A negyedik év végén szakközépiskolai érettségi vizsgát tesznek, és tiszthelyettesi rendfokozatba lépnek elő. Az ötödik évben — tiszt- helyettesi állományban — további 10 hónapos tanfolyamot végeznek, majd a Magyar Néphadsereg fúvószenekaraiba nyernek beosztást. Az iskolán teljes és ingyenes (kollégiumi elhelyezés, étkezés, ruházat, tanszer, egészségügyi, kulturális és sport) ellátásban részesülnek: zsebpénzt, a negyedik tanévben hallgatói illetményt, valamint — eredményüktől függően — tanulmányi pótlékot, az ötödik évben tiszthelyettesi illetményt kapnak. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, a hivatásos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság és alkati rátermettség, középiskolai tanulmányokra, valamint fúvós és ütős hangszeres képzésre való alkalmasság, illetve előképzettség, az előírt tantárgyak (magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fizika, orosz nyelv, ének és zene, továbbá zeneiskolásoknál a főtantárgy és szolfézs) osztályzatait figyelembe véve, legalább „jó" tanulmányi eredmény elérése. A jelentkezés rendje: a pályázók a jelentkezési lapokat iskolájuk igazgatójától szerezhetik be, és kitöltés után azokat az is-, kola útján, a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság személyügyi (iskoláztatási) osztályán adják le. A pályázók egyidejűleg más középfokú oktatási intézménybe is jelentkezhetnek. A tiszthelyettesi iskolai jelentkezést az általános iskolákban rendszeresített továbbtanulási nyomtatványra nem kell rávezetni. A felvétel rendje: a pályázók a szakközépiskolában március hónapban felvételi vizsgán vesznek részt. A felvételi vizsga egészségi, pszichológiai és zenei alkalmassági vizsgálatokból, fizikai képességvizsgálatból, valamint beszélgetésből áll. Elméleti és zenei anyaga megegyezik a zeneművészeti szakközépiskolák követelményeivel. A felvételi vizsgára vinni kell: az iskolai ellenőrző könyvet, féléves tanulmányi értesítőt, a hangszeres tudást és gyakorlatot bizonyító adatlapot, szaktanári véleményt, a szülők jövedelmére vonatkozó hivatalos igazolásokat. A felvételi döntésről a szakközépiskola igazgatója a pályázókat írásban értesíti. Pályázati határidő: a jelentkezési okmányok beérkezése az illetékes megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságra január 31.