Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

2 » PETŐFI NÉPE * 1985. december 16. SZOCIALISTA ORSZÁGOK SZAKSZERVEZETI VEZETŐINEK TANÁCSKOZÁSA „A párbeszéd és együttműködés hívei vagyunk” események sorokban MOSZKVA Mihail Scsadovot, a Szovjetu­nió szénbányászati miniszteré­nek eddigi első helyettesét nevez­te ki szénbányászati miniszterré a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége. Borisz Brat- csenkot, a korábbi minisztert egészségi állapota miatti nyug­díjba vonulása kapcsán ugyan­akkor felmentették a tárca veze­tőjének funkciójából. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége szombaton pénzügyminiszterré nevezte ki Borisz Gosztyevet, akinek előd­je, Vaszilij Garbuzov ez év no­vemberében hunyt el. STOCKHOLM A bizalomépítő intézkedések­ről és a leszerelési kérdésekről tanácskozó stockholmi értekez­leten pénteken határozatot hoz­tak arról, hogy a munkabizottsá­gokban koordinátorokat nevez­nek ki a korábban előterjesztett dokumentumtervezet végleges változatának megszövegezésére. A határozat-tervezet olyan lépé­seket irányoz elő, mint kötele­zettségvállalás az erőszak alkal­mazásának elutasítására és köl­csönösen elfogadható intézkedé­sek a bizalom erősítése érdeké­ben. SANTIAGO “ A chilei kormány szombaton to­vábbi három hónappal meghosz- szabbította az egész országban érvényben lévő rendkívüli álla­potot. PÁRIZS—PEKING Franciaország és Kína elvi meg­állapodást kötött arról, hogy fran­cia gépek 10 milliárd frank ér­tékben részt vesznek egy atom­erőmű építésében Kínában. A párizsi bejelentéssel egyidőben a pekingi brit nagykövet közöl­te, hogy befejezés felé közeled­nek a hasonló célú tárgyalások Nagy-Britannia és Kína között. LISSZABON Portugáliában tegnap reggel megkezdődtek a helyhatósági vá­lasztások. A több mint négyezer település és háromszáznál több járás mintegy 50 ezer tanácstagi helyére 200 ezer pályázó igyek­szik elnyerni az összesen csak­nem 8 millió választópolgár ke­gyeit. — Európai szocialista országok szakszervezeti központjainak el­nökei tanácskoztak szombaton Berlinben. Magyar részről Gás­pár Sándor, a SZOT elnöke vett részt a megbeszélésen, amelyen jelen volt Ibrahim Zakaria, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára is. Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió szakszervezeti vezetői a szakszer­vezeteik közötti együttműködés elmélyitéséről tárgyaltak, az 1986 szeptemberében, Berlinben meg­rendezésre kerülő 11. Szakszer­vezeti Világkongresszus előké­szítésével összefüggésben. Ki­emelten foglalkoztak azzal, hogy a szakszervezeteik fokozottabban kapcsolódjanak be a béke meg­őrzéséért vívott küzdelembe. A tanácskozás résztvevői kö­zös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben egyebek közt megálla­pították : „Elégedetten vettük tudomá­sul a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek genfi talál­kozóján született eredményeket, amelyek reményeket keltettek a nemzetközi helyzetben bekövet­kezendő pozitív változások iránt. Minden békeszerető erőt arra A hírügynökségek előrejel­zésein bizony már meglátszik az év vége közelsége: két nap­ra semmit sem tartalmaz a prognózis, a többi napokon sem túlságosan bő a kínálat. HÉTFŐ: Pótlólag megren­dezik a törvényhozási válasz­tásokat India „válságöveze­tében”, Asszamban. A szövet­ségi államban korábban azért nem lehetett — India más részeihez hasonlóan — meg­rendezni a szavazást, mert a bangladeshi bevándorlók el­leni erőszakos cselekedetek több száz halálos áldozatot követeltek. KEDD: A Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának rendkívüli ülésszaka kezdő­dik Moszkvában. A minisz­terelnöki szintű tanácskozás során a tagállamok képviselői aláírják a KGST 2000-ig szó­ló műszaki, technikai és tudományos tevékenységével, az ezirányú együttműködés kérdéseivel foglalkozó prog­ramot. ösztönöznek, hogy fokozzák har­cukat az űrfegyverkezési verseny megakadályozását, a földi fegy­verkezési verseny beszüntetését, az atomfegyverek korlátozását és csökkentését és végül az összes atomfegyver leszerelését szolgáló hatékony egyezmények eléré­séért. A találkozó újabb lehető­séget adott a béke megőrzésére, s ezzel élni kell. Ugyanakkor jó­zanul gondolkodva azt sem té­veszthetjük szem elől, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is feszült. Az emberi civilizáció léte fo­rog veszélyben. A fegyverkezési verseny olyan újabb szakaszának nézünk elébe, amelynek kiterje­dése szinte kiszámíthatatlan. A fegyverkezési őrület kiterjesztése a világűrre megbontaná a hadá­szati egyensúlyt és a világűrt új, halálos veszedelem kiinduló­pontjává tenné. Együtt kell harcolnunk azért, hogy leállítsák az amerikai kö­zepes hatótávolságú rakéták eu­rópai telepitését és leszereljenek minden Európában telepített atomfegyvert, valamint azért is, hogy földrészünk mentes legyen a nukleáris és vegyi fegyverektől. Szilárdan támogatjuk a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó SZERDA: Újabb útjára in­dul a Columbia. Az amerikai űrrepülőgép eddigi program­jaiban jelentős szerepet ját­szottak a Pentagon megren­delésére végzett kísérletek, illetve a pályára állítási fel­adatok. PÉNTEK: Stockholmban le­zárul az európai bizalom-, biz­tonságerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó ér­tekezlet nyolcadik ülésszaka. A résztvevő harmincöt euró­pai és észak-amerikai állam képviselői — bár van bizonyos haladás — nem kerültek sok­kal közelebb a megállapodás­hoz — talán majd a kilence­dik fordulón, 1986-ban ... SZOMBAT: Athénben befe­jeződik az európai államok kulturális fesztiválja. A jú­nius 21-én kezdődött féléves monstre rendezvénysorozat célja a jobb megértéshez, a kölcsönös bizalom erősítésé­hez, a személyes kapcsolatok fejlesztéséhez való hozzájáru­lás volt. Testületének októberi szófiai ülé­sén elfogadott nyilatkozatot: a nukleáris veszély felszámolásáért, kedvező fordulat eléréséért Eu­rópában és a világban. A szakszervezeteknek minden erejükkel azon kell fáradozniuk, hogy az elkövetkező, 1986-os esz­tendő, amelyet az ENSZ nemzet­közi békeévvé nyilvánított, a bé­kéért, a biztonságért, az együtt­működésért, az Európában és a világban végbemenő kedvező for­dulatért vívott harc döntő éve legyen. Mi a béke, válamint a dolgozók jólétét szolgáló szak- szervezeti párbeszéd és együtt­működés hívei vagyunk” — han­goztatja a hét szocialista ország szakszervezeti vezetőinek tanács­kozásán elfogadott közös nyilat­kozat. KANADA Megsérült a fekete doboz Nem adott magyarázatot a csütörtöki repülőszerencsétlenség okára a kanadai Gander repülő­tere mellett lezuhant amerikai re­pülőgép fekete doboza. A repülé­si adatokat, illetve a beszélgeté­seket rögzítő berendezések ugyan­is súlyosan megsérültek a hatal­mas robbanás következtében. A robbanás erejére jellemző, hogy az óriásgép törzse apró darabok­ra szakadt szét a becsapódásnál, s szinte egyetlen része sem ma­radt egyben. A vizsgálat most azt kutatja, nem volt-e túlterhelve az Arrow légitársaság átalakított DC—8 tí­pusú gépe, illetve nem volt-e a gép rossz műszaki állapotban. A légitársaság egyik volt szerelője szerint a lezuhant repülőn ko­rábban nem végeztek el minden szükséges javítást, s annak mű­szaki állapota nem volt megfe­lelő. Az amerikai hatóságok szom­bati közlése szerint a gépen 248 katona utazott, valamennyien életüket vesztették. Az első je­lentések 250 utast említettek, ki­derült azonban, hogy ketten le­maradtak a járatról. Ugyancsak meghalt a személyzet nyolc tag­ja is. Az amerikai katonák holt­testét azonosítás céljából egy amerikai légitámaszpontra szállít­ják. A katonák a 101. légiszállítású hadosztályhoz tartoztak. A had­osztály központjában hétfőn gyászünnepséget tartanák, ame­lyen Reagan elnök is részt vesz majd. Pillantás a hétre A NYUGATNÉMET ZÖLDEK KONGRESSZUSA A párton belüli ellentétek változatlanok Vasárnap délután véget ért a nyugatnémet környezetvédő moz­galom, a Zöldek pártjának kong­resszusa. A tanácskozást pénte­ken hívták qssze, de a 800 kül­dött a napirendi pontokról csak két napon át tárgyalt. Szomba­ton ugyanis úgy döntöttek, hogy a 400 km-re lévő Wadkersdorf- ba utaznak, és csatlakoznak a lakosság ottani tüntetéséhez. Waokersdorfban egy hete foly­nak a tüntetések az eltelni, hogy a hatóságok rendeletére á város­ka mellett nukleáris hulladéktá­rolót építenek és e célból már meg is kezdték a környező fe- nyőerdők kiirtását. A (tanácskozáson a leghevesebb vita az SPD-hez fűződő viszony­ról folyt. Sok küldött hevesen sérelmezte, hogy a pért hesseni csoportja tétovázás után végül is az SIPD-vel rvaló koalíció mellett döntött és e tartományiban vele együtt alakított kormányt. Megfigyelőik szerint a Zöldek pártját megosztó ellentéteket a kongresszuson nem sikerült tisz­tázni. Erre mutat, hogy a jövő év májusára és őszére a párt i* rt.. • Petra Kelly, a mikrofon előtt. választási stratégiájának és SPD- hez való viszonyának megvitatá­sára újabb kongresszust hívtak össze. A kongresszus befejezését egy bombariadó siettette. Ismeretlen telefonáló a pánt elnökségével közölte, hogy a kongresszusi te­remben a délutáni órákban bom­ba robban. A jelek szerint a riadó vlaklármának bizonyult. TÍZ ÉV — VESZTEGETÉSÉRT Minisztériumi vezetőt ítéltek el I NAPI KOMMENTÁR | Tárgyalások — két teremben A diplomáciatörténet egyik kü­lönleges fejezete folytatódik ma Genfben. A svájci konferencia­városban Sah Muhammad Doszt afgán és Jakub Han pakisztáni külügyminiszter folytat majd ta­nácskozást — anélkül, hogy ta­lálkoznának egymással. A két szomszédos teremben helyet fog­laló küldöttségek között Diego Cordovez ENSZ-fötitkárhelyettes közvetít majd, éppúgy, mint az eddigi öt tárgyalási forduló so­rán. A kétoldalú megbeszélések cél­ja az Afganisztán körül kialakult bonyolult helyzet politikai ren­dezése, hiszen az elhúzódó fe­szültség a térség egyik államá­nak sem érdeke. A két ország szinte ellenőrizhetetlen határa mentén olyan pastu törzsek él­nek, amelyek hagyományosan szabadon jártak-keltek a közép­ázsiai hegyek között. A határo­kat egyáltalán nem vették figye­lembe, oda költöztek, ahol bővebb volt a csapadék, zöldebb a lege­lő. Amióta a törvényes afgán kormány elleni ellenforradalmi lázadók Pakisztánban leltek biz­tos hátországra, a határvidéken a helyzet egyre feszültebbé vált. A szokásos vándorlásukat végző pásztornemzetségekből „politi­kai menekültek", vagy éppen fegyvercsempész banditák lettek — attól függően, hogyan kívánta ezt a háttérben maradt politikai vezetők érdeke. Nem véletlen, hogy éppen az újabb tárgyalások előtt látott napvilágot a Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja hasábja­in az a cikk, amely mintegy meg­vonta az Egyesült Államok afga­nisztáni beavatkozásának eddigi mérlegét. A lap szerint csak a hi­vatalos csatornákon keresztül legalább negyedmilliárd dollárt kaptak az ellenforradalmárok 1985-ben. Míg 1981-ben mintegy .százmillió dollárt, addig jövőre már ennek hatszorosát kapják majd fegyverben, hadianyagban, kiképzésben és készpénzben az ellenforradalmi szervezetek, ame­lyeknek több száz tábora húzó­dik a határövezet teljes hosszá­ban. Az amerikai kormány nem is titkolja, hogy minden eszközzel támogatja a kabuli kormány el­lenfeleit. (önkéntelenül is fölve­tődik a kérdés, hogy vajon mit szólna hozzá a Fehér Ház, ha va­laki a Marcos-ellenes fülöp-szi- geteki gerillákat segélyezné ha­sonló mértékben!) Éppen ezért nem kis meglepetést keltett az a nyilatkozat, amely szintén a genfi tárgyalásokhoz időzítve John Whitehead amerikai kül­ügyi államtitkár szájából hang­zott el. E szerint az Egyesült Államok hajlandó lenne garan­ciákat adni arra vonatkozóan, hogy egy esetleges általános vá­lasztások döntését tiszteletben tartaná, még ha az a forradalmi kormányt támogatná is. A sza­vazást persze meg kell, hogy előzze a szovjet csapatok kivo­nása és a „menekültek" vissza­térése. A Szovjetunió a maga részéről már többször leszögezte, hogy csapatai csak addig maradnak Afganisztánban, amíg folyik a hadüzenet nélküli háború a tör­vényes kormány ellen és a kül­földi hatalmak aktívan hozzájá­rulnak az ellenforradalmi bandi­ták kiképzéséhez. Ma még két külön teremben folynak a tárgyalások, s Diego Cordoveznek gyakran jel kell áll­nia székéből, hogy a szomszéd helyiségben ismertesse a hallot­takat. Mindkét érdekelt félnek az lenne az alapvető érdeke, hogy mielőbb közös asztal mel­lett, eredményes megbeszélések­re kerüljön sor, s végre rende­ződjön ez a feszültséget okozó probléma. H. G. Tíz év szigorított, büntetésvég- rahajtási intézetben letöltendő ja­vító-nevelő munkára ítélte a bí­róság Ivan Nyehorosevet, az OSZSZSZK könnyűipari minisz­tériuma szállítási főosztályának volt vezetőjét — adja tudtul va­sárnapi számában a Szovjetsz- kaja Rosszija. Elítéltek több más, korábban fontos beosztásiban levő személyt, mások ügyében még fo­lyik a nyomozás. Ivan Nyehorosev hivatali hely­zetével visszaélve megvesztege­tési összegeket, különböző termé­szetbeni juttatásokat fogadott el a minisztérium irányítása alatt levő vállalatok vezetőitől, dolgo­zóitól, cserébe különböző előnyö­ket ígért. Oláh István (1926—1985) Oláh István 1926. december 16-án, sokgyermekes parasztcsa­ládban született, Nádudvaron. A szülői ház forradalmi szellemű nevelésének hatására közvetle­nül a felszabadulást követően ak­tív tagja lett a Magyar Kommu­nista Pártnak. A debreceni ideig­lenes nemzeti kormány 1944. de­cember 23-i felhívására az elsők között önként jelentkezett, az ak­kor szerveződő új demokratikus hadseregbe. Az a szándék vezet­te őt is, mint azt a sok ezer hala­dó gondolkodású magyar embert, akik a fegyveres harc vállalásá­val is kifejezték: a magyar nép legjobbjai szembefordulnak a hitleri Németországgal, a rájuk kényszerített idegen elnyomás ki­szolgálóival, a hazaáruló és nép­ellenes politikával. Ifjúkori dön­tése életre szóló volt, végleg el­kötelezte 'magát a demokratikus átalakulás, a szocializmus ügye, a haza fegyveres szolgálata mel­lett. 1945 tavaszán a szovjet had­sereg oldalán alakulatával auszt­riai hadműveleti területre vo­nult. Hazatérve folytatta a kato­nai szolgálat miatt megszakított tanulmányait. 1947-ben a debre­ceni tanítóképzőben tanítói képe­sítést szerzett. Felismerve és megértve a néphatalom védelmé­nek fontosságát, a párt megbízá­sából 1947-ben útja ismét a nép­hadseregbe vezetett. 1947—49. között a Kossuth Akadémia hall­gatója lett, ahol kitűnt kimagas­ló képességeivel. 1949-ben had­nagyként avatták tisztté. Katonai pályája során az ország számos helyőrségében szolgált és sza­kaszparancsnoktól szinte minden parancsnoki beosztást betöltve ju­tott el a honvédelmi miniszteri tisztségig. Egész életét végigkísérte a tár­sadalom- és a hadtudományok iránti nagyfokú érdeklődés. 1952- ben elvégezte a Honvéd Akadé­mia magasabb parancsnoki tan­folyamát. 1964-ben a Szovjetunió­ban a fegyveres erők vezérkari akadémiáján magas szintű kato­nai ismeretekre tett szert. Kima­gasló vezetői adottságai képessé tették arra, hogy a Magyar Nép­hadsereg fejlesztésének és kor­szerűsítésének nagy feladatait, a honvédelmi minisztérium szá­mos vezető posztján, közöttük több mint 12 évig a vezérkar fő­nökeként, az utóbbi egy évben pedig mint honvédelmi minisz­ter, eredményesen oldja meg. Szívelégtelenség miatt bekö­vetkezett hirtelen halálával nagy veszteség érte a magyar forradal­mi munkásmozgalmat, és nép­hadseregünket. Oláh István ré­szese volt a párt honvédelmi po­litikája formálásának, gyakorla­ti megvalósításának. Munkáját nagy hozzáértéssel, töretlen aka­rattal, szorgalommal és előrelá­tással végezte. A Magyar Nép­hadsereg fejlesztésében az or­szág lehetőségeire épülő, a szö­vetségesek körében is elismerést kiváltó megoldások kezdeménye­zője volt. Mint kommunista ka­tonai vezető, minden beosztásban nagy figyelmet fordított arra, hogy sokoldalúan ismerje a had­sereg életét, beosztottjainak szol­gálati körülményeit. A szocializ­mus építésének és védelmének kérdéseit mindig egységben szem­lélte és javaslatait is ennek szel­lemében fogalmazta meg. A béke megóvásának igaz híve volt. Ka­tonai feladatait minden beosztás­ban áldozatkészen, a szocialista hazáért, a nemzetért érzett fele­lősséggel, példamutató kommu­nista elkötelezettséggel látta el. Hivatásának teljesítése mellett nagy aktivitással vette ki részét a közéletből is. Több mint egy évtizede tagja az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, alelnöke a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének. Fáradhatatlan munkálkodása, humánus gon­dolkodása, igazságérzete tiszte­letet és megbecsülést váltott ki társadalmunkban, a fegyveres erők és testületek körében. Oláh István igaz hazafiként és internacionalistaként elévülhe­tetlen érdemeket szerzett a ma­gyar—szovjet barátság erősíté­sében, a Varsói Szerződés had­seregei közötti fegyver barátság elmélyítésében, a Magyar Nép­hadsereg nemzetközi kapcsola­tainak ápolásában. Eredményes munkájának elis­meréseként magas hazai és kül­földi kitüntetésekben részesült. Megkapta többek között a Mun­kás-Paraszt Hatalomért Emlék­érmet, és a Szocialista Magyaror­szágért Érdemérmet. Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, hazánk ál­landó KGST-képviselője és Tété­nyi Pál, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke vasár­nap a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa küszöbönálló 41. (rendkívüli) ülésszakával kapcso­latba^ Moszkvába utazott. Eluta­zásuknál a repülőtéren jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. LEGJÖVEDELMEZŐBB: A NAPRAFORGÓ Fejlődik az ipari növények termelése A VI. ötéves terv időszakában jelentősen fejlődött az ipari nö­vények termesztése; a naprafor­gó — a hozamok tekintetében — fölzárkózott a világ élvonalába, a hazai répatermelés pedig a nemzetközi középmezőnyből meg­tette az első lépéseket a kiemel­kedő teljesítményekhez vezető úton. Az ipari növények termesz­tésében szerkezetváltozás követ­kezett bé, a gazdaságok a koráb­binál jobban alkalmazkodtak a piaci lehetőségekhez, és ennek megfelelően alakították a növé­nyek termőterületét. Az úgynevezett olajosnövények közül továbbra is a vezető he­lyen van a napraforgó, amely a tervidőszak egyik legjövedelme­zőbb növénye volt. Az 1980. évi 273 ezer hektáros termőterület az idén több mint 340 ezer hek­tárra bővült, jelezve, hogy a gaz­daságok megtalálták a termelői érdekeltséget. Az előző tervidő­szak átlagához képest az elmúlt öt évben mintegy 70 százalékos volt a növekedés a termelésben, az eredmények mintegy 10 szá­zalékkal meg is haladták a vára­kozást. A hozamok elérték a nemzetközi élvonal teljesítmé­nyét. tavaly és az idén a gazda­ságok hektáronként 2 tonnáit ta­karítottak be, szemben az I960, évi 1,6 tonnával. A feldolgozó- ipar úgy jutott több alapanyag­hoz, hogy nőtt a termelőüzemek száma. A cukorrépa-termelők kisebb területen gazdálkodtak a terv­időszakban; mintegy 10 ezer hek­tárral kevesebb föld is elegendő volt ahhoz, hogy megtermeljék a cukorgyári szükségletet. Az át­lagtermés öt év alatt 37-ről 40 tonnára emelkedett. Azért nem jobban, mert az elmúlt két év­ben az aszály ezt az ipari nö­vényt különösen kedvezőtlenül érintette. Nőtt az egy hektárra eső cukortartalom, amely 5 éve még 4,3 tonna volt, az idén meg­haladta az öt tonnát. Javította a termelés helyzetét, hogy gyorsult a répa átvétele, mivel sikerült — az ipar fejlesztésével — 120-ról 100 napra csökkenteni a feldol­gozási szezont. Az elmúlt idő­szakban a termelők 60-féle új kor­szerű géppel gazdagodtak. A rost­len, és a rostkender-termesztés szintén kedvezően alakult, a ha­zai üzemek — az ipar integrálá­sával — elegendő alapanyagot biztosítottak. A VII. ötéves terv időszakában az olajosnövények vetésterület« jelentősebben nem növekszik, el­lenben tovább emelkednek a ho­zamok. Az előirányzat szerint a cukorrépa-termelők is megelég­szenek az eddigi földfelüJettel, ám többet tesznek majd a ter­mésátlagok fokozásáért, a nem­zetközi élvonal megközelítéséért.

Next

/
Thumbnails
Contents