Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

1985. december 16. • PETŐFI NÉPE • 3 A NÉPFRONT-KONGRESSZUS VITÁJA (Folytatás az 1. oldalról.) Szombati lapszámunkban részletesen ismertettük Pozsgay Imre — a VIII. kongresszus nyitónapján elhangzott — előadói beszédét. A pén­teki tanácskozáson ezt követően I.ászló Andor terjesztette elő az Or­szágos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság beszámolóját, majd megkezdő­dött a vita, melyben tízen kaptak e napon szót. Garat Róbert az országépítő munka nemzetközi feltételeiről, Halász József a társadalom demokratizmusáról, a közösségek öntevékenysé­géről, Tóth János pedig a műszaki kultúra megbecsüléséről beszélt. D. Káldy Zoltán rámutatott, hogy a nemzeti program valóraváltásá- hoz mindenekelőtt békére, bizalomra, közös cselekvésre van szükség. Ádám Antal javaslatot tett a népszavazás intézményének továbbfej­lesztésére. Darócz Ernőné személyes életútját felelevenítve rajzolt ké­pet a cigányemberek életéről. Kerkápoly Endre hozzászólásának kö­zéppontjában a településfejlesztés állt, Szokolay Sándor az iskolai ok­tatás helyzetéről beszélt. Ernőd Péter felszólalásának témája az ifjú­sági mozgalom és a népfront kapcsolata volt, Bors Zoltán pedig a szocialista demokrácia kiteljesedéséről1 mondta el véleményét. Szombaton az Építők Rózsa Fe­renc székházában folytatta mun­káját a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa. Az elnökségben foglalt helyet Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkár-helyettese, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Poli­tikai Bizottság tagjai, és társadal­mi, politikai életünk több más ki­emelkedő képviselője. Az első felszólaló Nagy Andor egri főiskolai tanár kifejtette, hogy napjainkban a családi élet­ben jelentős változások figyelhe­tők meg. Sok a kedvezőtlen tünet is. Az iskola egyedül képtelen megoldani a családtól és a társa­dalomtól átvállalt feladatokat. A személyiségfejlesztés olyan peda­gógiai ügy, amelyben a család­nak, az iskolának és a társada­lomnak az eddiginél határozottab­ban kell együttműködnie. Ezután Lázár György emel­kedett szólásra. LÁZÁR GYÖRGY: „A megújítás a legfőbb feladat” Elöljáróban a Miniszterta­nács elnöke átadta a kongresszus résztvevőinek az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, személy szerint Kádár János főtitkár baráti üd­vözletét, a Minisztertanács jókí­vánságait. Köszönetét mondott a Hazafias Népfront valamennyi aktivistájának azért az értékes és önzetlen munkáért, amellyel az elmúlt években is hozzájárul­tak közös feladataink megoldá­sához, szűkebb pátriájuk, s ezzel szocialista hazánk szellemi és anyagi értékeinek gyarapításá­hoz. Lázár György a továbbiakban rámutatott, hogy a kongresszusi dokumentumok, a tanácskozáson addig elhangzottak valósághű ké­pet adnak eredményeinkről és gondjainkról, felelősségérzettel és jobbító szándékkal szólnak a gyengeségekről, s arról tanúskod­nak, hogy a párt és a kormány, a nép javát szolgáló minden igaz ügy számíthat a Hazafias Nép­front támogatására. Utalt arra, hogy az idei nagy jelentőségű belpolitikai esemé­nyek — pártunk XIII. kongresz- szusa, a felszabadulás 40. évfor­dulója — jó lehetőséget adtak visszatekinteni a megtett útra, arra a fejlődésre, amelynek ered­ményeként népünk szabadon és biztonságban él e hazában, meg­becsült helyünk van a haladó nemzetek sorában. Az eredményeink felett érzett jogos büszkeség sem feledtetheti azonban, hogy az utóbbi évtized­ben — igaz, nyomasztóan fe­szült nemzetközi helyzetben, s számunkra rendkívül hátrányos világgazdasági körülmények kö­zött — csak részben tudtuk va­lóra váltani terveinket, s nem­egyszer olyan lépésekre kénysze­rültünk, amelyek nemcsak meg­értést, de áldozatokat is kívántak népünktől — hangsúlyozta a kor­mány elnöke. Hozzátette: népünk e nehéz időkben is a jövőbe ve­tett töretlen hittel folytatta or­szágépítő munkáját. A tisztelet és a köszönet szavaival szólt e meg­értésről, a kormányzati szervek munkájához nyújtott támogatás­ról. Lázár György utalt az MSZMP XIII. kongresszusának egyik meg­állapítására, mely szerint éle­sebb megvilágításba kerültek munkánk gyengeségei: eseten­ként az irányítás lassú reagálá­sa, a végrehajtás következetlen­ségei, s a szocialista normákat sértő jelenségekkel szembeni el­néző magatartás. — Mindebben a kormánynak is megvan a ma­ga felelőssége — hangsúlyozta —, s ezért jogosnak tartom, ha köz­véleményünk sürgeti: a Minisz­tertanács teremtsen jobb felté­teleket az eredményesebb gaz­dálkodáshoz, legyen következe­tesebb a végrehajtásban, és ta­núsítson nagyobb szigort a szo­cialista normák megsértőivel, a társadalom megkárosítóival szemben. — A jövőben több fi­gyelmet fordítunk a megérett ügyek gyorsabb megoldására, a döntések körültekintőbb előké­szítésére és megalapozására, ha­tározataink végrehajtásának el­lenőrzésére — mondotta. A kormány elnöke ezután ar­ról szólt, hogy a nemzetünk iránt érzett felelősség megköveteli: il­lúzióktól mentesen nézzünk szem­be önmagunkkal. Ehhez a kol­lektív tapasztalatok egybegyűjté­sére is szükség van. Ebben van az értelme a demokratikus viták­nak, amelyek egyik fontos és mással nem pótolható szervezője a Hazafias Népfront. Napjainkban a társadalom minden területén a megújítás a legfőbb feladat. Pár­tunk ezért tűzte napirendre, ezért ösztönzi a szocialista demokrá­cia intézményrendszerének to­vábbfejlesztését. Lázár György a továbbiakban gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A kongresszusi be­számoló értékelését megerősítve jelentős eredményként minősí­tette, hogy az elmúlt években is sikerült nemzetközi fizetési kö­telezettségeinket pontosan telje­síteni, s megkezdeni adósságállo­mányunk csökkentését. Ezt azon­ban — mind ez ideig — elsősor­ban a belső felhasználás vissza­fogásával, és nem a hatékonyság javításával sikerült megoldani. Ez az út tovább nem járható. Elodázhatatlanná vált a gazdál­kodás hatékonyságának növelé­se, a termelés szerkezetének kor­szerűsítése, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a ráfordítások csökkentése, a nagyobb jövedel­mezőség, s mindezek révén nem­zetközi versenyképességünk ja­vítása. Lázár György hangsúlyozta, hogy a terv szigorú követelmé­nyeinek teljesítéséhez elengedhe­tetlen társadalmi viszonyaink és a gazdaságirányítási rendszer to­A legifjabb küldött A legfiatalabb Bács-Kiskun megyei küldött Suhajda Anna. A kalocsai EKA-gyár huszonegyéves gyártáselőkészítője első al­katommal vesz részt ilyen nagyszabású politikai eseményen. — Mi ragadta meg legjobban a figyelmét? — Felemelő érzés itt lenni. Cselekedni akaró, érzékeny em­berek gyűltek össze, és olyan személyiségeket is láthattam, hall­hattam, akiket eddig csak a tévéképernyőről ismertem. — A vita során nagy hangsúlyt kapott a fiatal korosztály helyzete. Egyetért az elhangzottakkal? — Otthoni környezetemben tapasztaltaim — itt is többest el­mondták —, hogy a fiatalok egy részétől távol áll az országos politika. Szerintem arra kell törekedni, hogy minél többen ér­zelmileg kötődjenek a népfront álltai megfogalmazott célokhoz, és magához a mozgalomhoz. Az érzelmi kapcsolat kiépítését nagyon korán, már az általános iskolában el kellene — a mainál hatékonyabban — kezdeni. Az itt hallottak nyomán kötelezett­séget érzek, hogy magam is minél többet tegyék. Erre mint újonnan megválasztott tanácstagnak és a megyei népfrontbi­zottság tagjának bőven lesz lehetőségem. L. D • Bács-Kiskun megyeiek az ülésteremben. vábbfejlesztése, hogy szabadab­ban bontakozhassanak ki az al­kotó energiák, hatékonyabbá váljék az emberi munka. Külön kiemelte a teljes, ugyan­akkor hatékony foglalkoztatás egyidejű követelményét, s en­nek kapcsán szólt arról a nyug­talanító jelenségről, hogy fel­lazult a gazdálkodási, helyenként az állampolgári és a munkafegye­lem. E helyzet megszüntetéséért — mondotta — mindenekelőtt a kormánynak, a gazdasági veze­tésnek kell cselekednie, abban a biztos tudatban, hogy a szerve­zettebb, fegyelmezettebb munka igénye találkozik a becsületesen dolgozók nagy tömegének helyes­lésével. — A népfrontmozgalom segít­sen tudatosítani, hogy van prog­ramunk. Talán nem olyan látvá­nyos, mint korábban, de ambi­ciózus, sőt, lelkesítő program, mert a megújulás programja. És segítsen eloszlatni a kishitűséget, erősíteni azt a meggyőződést, hogy pártunk vezetésével, a nép összefogásával képesek leszünk tervünket teljesíteni. Nemzetközi kérdésekről szólt ezután a kormány elnöke. Az európai kulturális fórum sikere bizonyította, hogy az elmúlt évek zordabb nemzetközi légkörében sem szenvedtek jóvátehetetlen kárt az enyhülés vívmányai. E tanácskozás egyben hozzájárult hazánk nemzetközi tekintélyének növeléséhez is, amelynek min­denkor belső építőmunkánk ered­ményei adhatnak valódi fedeze­tet. Ez eggyel több ok arra, hogy minden tőlünk telhetőt megte­gyünk szeretett hazánk, a szocia­lista Magyarország felvirágoz­tatásáért — mondotta Lázár György, az MSZMP Központi Bi­zottsága és a kormány nevében kérve ehhez a jelenlevők, a Ha­zafias Népfront, egész népünk tá­mogatását. Végül a kongresszus­nak további sikeres munkát, a résztvevőknek jó egészséget, bol­dog újesztendőt kívánt. Ezt követően Bíró Imre kanonok, az Országos Béketanács Kaitolikus Bizottságának főtitkára ismertette a betegsége miatt távollevő Lékai László Iba'boros, esztergomi érseknek, a Magyar Római Katolikus Püs­pöki Kar elnökének a kongresszushoz intézett üzenetét. A levél a kongresszus állásfoglalás! tervezetével kapcsolatban megjegyzi: az a felfogás csendül ki belőle, hogy az országépílésben olyan nemzeti ösz- szefogásra van szükség, amely a közakarat mellé közös cselekvést is teremt. Fekete Gyula, a Magyar Írók Szövetségének alelnöke az Olvasó Né­pért mozgalom eredményeiről! számolt be, amelynek eddigi mérlege: ezer olvasótábor félszázezernyi táborozóval, és az plyasáspolitikai munkacsoport nagy vállalkozásáról is sziólt: az Országos Könyvbarát Egyesület megszervezéséről. SEVARACZ MÁTÉ: A közös haza felvirágoztatásáért Sevaracz Máté, a bácsalmási Petőfi Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet elnöke a többnemze­tiségű Bács-Kiskun megyében élő németek, bunyevácok, soká- cok, szlovákok életéről beszélt. — A jelenlegi jó politikai köz­hangulat, a nem magyar anya­nyelvűek megbecsülése biztos alapul szolgál a magyar és a nemzetiségi lakosság kapcsola­tainak további erősödéséhez. Ez a gyümölcsöző együttműködés már évtizedek óta töretlen. A politizáló kedvről tanúskodtak a népfrontkongresszus előkészítő időszakában megtartott hagyo­mányos megyei nemzetiségi ta­nácskozások is, melyek helye minden évben éppen a mi nagy­községünk — újévtől kezdve vá­rosunk — Bácsalmás. A szocialista nemzeti egység jegyében, a közös haza felvirá­goztatásáért dolgozunk. Nekünk, nemzetiségieknek is ez a legtöb­bet adó korszak, hiszen teljes egyenjogúságot élvezünk. A nemzetiségi lakosok mindezt megelégedéssel nyugtázzák és cselekvőén vállalnak részt szocia­lista társadalmunk építésében. A kommunális és kulturális ellá­tottság szintje nemzetiségi köz­ségeinkben meghaladja a megyei átlagot. Elmondhatjuk, hogy megyénk többnemzetiségű lakossága kö­rében a harmonikus együttmű­ködést nem zavarja nemzetiségi ellentét. Mindannyian részt vesz­nek a községi életben, szocialis­ta brigádmozgalomban, jelentős eredményeket érnek el a munka­versenyben. A nemzetiségi lakos­ság körében sajátos „nemzetisé­gi nemzeti tudat” alakult ki, melynek legfőbb jellemzője, hogy a szülőföldhöz, a szocializmust építő Magyarországhoz ugyan­olyan erősen ragaszkodnak, mint nyelvükhöz, hagyományaikhoz. Felszólalása befejező részében Sevaracz Máté a bácsalmási em­berek életéről, a település fejlő­déséről, és a mezőgazdaság ered­ményes munkájának feltételeiről beszélt. Értékeink védelme A népfrontkongresszus munkájá­ban részt vett dr. Paskai László kalocsai Koadjutor érsek, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának tagja, az Opus Pads helyettes el­nöke. — Milyen tapasztalatokat szűrt le az írásos beszámolóból és a vi­tából? — A Hazafias Népfront orszá­gos kongresszusa akkor éri el a célját, ha az elhangzott és meg­fogalmazott feladatok mind na­gyobb részben megvalósulnak. A magam részéről különösen azok­ra a felszólalásokra figyeltem fel, amelyek' a személyes emberi és a nemzeti értékek védelméről, erő­sítéséről szóltak. Többször elhang­zott az etikai értékek sürgetése: ezekre épül fel az egész társada­lom élete. Sok szó esett a családi élet problémáiról, sőt válságáról, amely egészséges megoldást kö­vetel, különben egész társadal­munk kárát vallja. Téma volt az Ifjúság nevelése U, amely megkí­vánja a személyiség helyes alakí­tását, beleértve a közösségi maga­tartást, kulturáltságot is. Feladat- ként szerepelt sajátos nemzeti ér­tékeink megbecsülése, ápolása, as eldurvult beszéd helyett a szép magyar nyelv használata. Ezek­nek a feladatoknak a teljesítésé­be készségesen kapcsolódnak be az egyházak is. Sajátos motiváció megalapozásával az Isten előtti lelkiismereti felelősség tudatával szolgálják a fenti célokat. így vesznek részt a közős cselekvés­ben, a közös nemzeti összefogás­ban, a közős emberi és nemzeti értékek védelmében. Bízom abban, bogy az Opus Paci* és az Orszá­gos Béketanács Katolikus Bizott­sága is eredményesen fog közre­működni a Hazafias Népfront kongresszusi célkitűzéseinek meg­valósításában. V. T. Újjáválasztott alelnök A kongresszuson immár negyedszer választották meg a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának alelnökévé Szemők Józse­fet, az izsáki Sálifehér Tsz elnökét. A hatvanas évek elején kap­csolódott toe a népfrontmunlkába, s a mozgalom legutóbbi négy kongresszusának résztvevője, szemltanúja volt. — Melyik kongresszus volt legemlékezetesebb ? — A legmélyebben az első alkatom, az 1972-es ötödik kong­resszus benyomásai vésődtek az emlékezetembe. Nagy meglepe­tésként ért, hogy akkor megválasztottak az országos elnökség tagjává, s rögtön alelnökké is olyan személyiségek társaságá­ban, mint Darvas József és Ortutay Gyula. Korábban én a helyi népfrontmunkában vettem részit, ettől kezdve viszont országos problémákról keltett — főklénit szövetkezeti területen — véle­ményt nyilvánítanom. Segítséget az a felismerés jelentett, ami szintén az ötödik kongresszus alatt fogalmazódott meg bennem —, Ihogy a népfrontmozgalom legmagasabb szintjén is a gyakor­lati élet álltai felvetett gondokra kelil megoldást találni. Az az­óta eltelt években atelnökkónt ezt igyekeztem kezdeményezé­seimmel elősegíteni. Elnökségünk napirendre itűzte például a szőlőkultúra helyzetét, a tanyán élő emberek sorsát, a szakszö­vetkezetek ügyét. — S a mostani kongresszus? — Helyzetemből adódóan fel tudom mérni, miként szélesedett az elmúlt évtizedben a népfontmunka, hogyan nőtt társadalmi hatása és presztízse kongresszusról kongresszusra. A mostani tanácskozás nagyon reálisan és kritikusan értékelte a mozgatom munkáját és a társadalomban meglevő ellentmondásokat, tenni­valókat is. Ügy gondolom, ez a kongresszus további lendületet ad mozgalmunknak. L. D. A következő hozzászóló, Drótos László, a diósgyőri Le­nin Kohászati Művek vezérigaz­gatója hangsúlyozta, hogy az utóbbi években gazdaságunk fej­lődésének gondjai nemzeti mére­tekben foglalkoztatják a társa­dalmat. Dr. Szirtesi Zoltán szegedi kör­zeti orvos, a HNF Országos Ci­gány Tanácsának alelnöke ki­emelte: növekedett a szakmun­kás képesítést szerzett cigányok száma. Dr. Alberth Béláné, a HNF Haj- dú-Bihar Megyei Bizottságának titkára felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a népfront-aktivisták­nak többet kell . tenniük azért, hogy a mozgalom céljait, lénye­gét, törekvéseit a fiatalok már szinte kisdoboskorukban megis­merjék. Asbót Jánosné, a Magyar Hű­tőipari Vállalat Budapesti Gyá­rának igazgatója a HNF nőbi­zottságainak véleményét tolmá­csolta. Nagy Ferenc fafaragó művész Tabról meghatóan és eredeti mó­don nyilvánított véleményt a családról: szavak helyett a kong­resszus tiszteletére készített fa­faragását nyújtotta át a mozga­lomnak, és csak annyi fűzött hoz­zá: „Vigyázzanak a családra, a békére, no meg a fafaragásra is...” A küldöttek meleg tapssal köszönték meg az ajándékot. Ráday Mihály, a Magyar Tele­vízió operatőre épített hagyo­mányaink megőrzésének fon­tosságáról szólt. Azzal a kéréssel fordult a kongresszushoz, hogy az eddiginél is jobban segítsék a városvédő mozgalmakat, ame­lyek működését itt-ott még gya­nakvással fogadják. A délelőtti szünetet követően a soros elnök köszöntötte a kong­resszusra érkező, s az elnökségben helyet foglaló KÁDÁR JÁNOST, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárát, akit a jelenlevők nagy ta'pssal fogadtak. Ezt követően Keresztury De­zső akadémikus szólalt fel. A Ma­gyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke kifejtette, hogy minden népközösségnek, így a magyar­nak is a legnagyobb élő alkotá­sa az anyanyelv. Az elmúlt évti­zedekben nemzetünk alapvető változásokon ment át, s ezeket a társadalmi változásokat a nyelv is tükrözi. Ahhoz, hogy népünk értelmesen tudjon gondolkodni, a nyelv tisztán tartására van szükség. Márton János, az Agrárgazda­sági Kutató Intézet főigazgatója hangsúlyozta: követelmény, hogy a társadalomnak a jövőbe vetett hite gazdasági érdekeltséghez kötődjön. Dr. Tóth Károly, a Dunamellé- ki Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta, hogy a kongresszus egyik központi kér­dése, miként erősíthető és fejleszt­hető tovább a sokféle formában megjelenő nemzeti közmegegye­zés. Kanyar József, a Somogy me­gyei Levéltár igazgatója a hon­ismereti mozgalom negyedszá­zados múltjáról beszélt. Gyúró Ferenc, a budapesti ker­tészeti Egyetem rektonhelyettese a mezőgazdasági kistermelés és a népfront kapcsolatáról beszélt. Vadász Anna, az HNF Győr- Sopron Megyei Bizottságának tit­kára felszólalásában az idősko­rúak helyzetével foglalkozott. Dr. V. Nagy Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem vízgazdálko­dási tanszékének vezetője a ha­zai környezetvédelem, környe­zetállapot időszerű kérdéseiről beszélt. Deme László nyelvész profesz- szor az anyanyelvi kultúráról, s az ezzel szorosan összefüggő érint­kezés- és magatartás-kultúráról mondta el véleményét. Bejelen­tette:, tervezik olyan kézikönyvek szerkesztését, amelyek az iratfo­galmazáshoz, a kapcsolattartás nyelvi illemszabályainak betar­tásához nyújtanak majd segítsé­get. Filotás Kálmán, a HNF Mór Városi Bizottságának titkára szű­kebb környezetének példáin mu­tatta be a népfrontmozgalom és a KISZ együttműködésének társa­dalmi gyakorlatát. Kováts Flórián Zala megyei művelődésiház-igazgató, az egye­sületekről szólva rámutatott: jelenleg országszerte 150 ilyen közösség működik. Dr. Gácsér József szegedi főis­kolai tanár kifejtette, hogy az is­kola és a család együttműködé­sének erősítésében nagy segítsé­get nyújthat és ad is a Hazafias Népfront. Bandzsók Sándorné, a főváros IV. kerületi népfrontibizottságá- naik titkára a körzeti népfront­bizottságok tevékenységéről szólt. Papp Lajos államtitkár, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatalá­nak elnöke rámutatott: a taná­csok feladataik végrehajtása so­rán nap mint nap számítanak, építenek a népfront támogatásá­ra. Soltészné Pádár Ilona, a HNF Szabolcs-Szatmár Megyei Bizott­ságának titkára gondjaikat so­rolva szólt az iparfejlesztés sajá­tosságaiból fakadó nehézségekről — így például az ingázásról —, a háztáji gazdaságok termelési kedvét visszavető értékesítési problémákról, az elvándorlás fo­kozódó mértékéről. A kongresszus második mun­kanapjának szünetében Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke és Pozsgay Imre, a HNF OT főtit­kára találkozott, s kötetlen bará­ti beszélgetést folytatott a ma­gyarországi egyházaknak a kong­resszuson résztvevő képviselői­vel. A találkozón részt vett Mik­lós Imre államtitkár, az Állatni Egyházügyi Hivatal elnöke is. Pálos Tamás, Magyar Távirati Iroda főszerkesztője hangsúlyoz­ta: a népfrontmozgalom a meg­győzést tekinti legfőbb módsze­rének, s erre az egyik, és mindenképpen leghatásosabb eszköze a tömegtájékoztatás. Ugyanez az újságírás oldaláról közelítve; a sajtó, a rádió, a te­levízió azt akarja, hogy a leírt mondatnak, a kimondott szónak súlya és hatása legyen, s ennek érdekében csak egyet tehet: szol­gálni a nemzet érdekeit, támo­gatni a társadalmi összefogást közös céljaink elérésére, vagyis részt vállalni a népfront prog­ramjának megvalósításából. Kósáné dr. Kovács Magda, a Szakszervezetek Országos Taná­csának titkára mindenekelőtt a SZOT és a csaknem félmillió szakszervezeti tisztségviselő üd­vözletét tolmácsolta a kongresz- szusnak. Rámutatott, hogy a gyárkapun kívüli érdekképvise­letben találkozik össze a mun­kahelyről induló szakszervezeti mozgaloih, a lakóterületen tevé­kenykedő népfrontbizottságok munkájával. Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy hazánk­ban a béke megőrzésének ügye napjainkra az emberek szemé­lyes ügyévé vált. Dr. Havas Miklós, a HNF Ko­márom Megyei Bizottságának tit­kára rámutatott: az önálló, ön­tevékeny mozgalmi munkában el kell fogadtatni azt a felfogást, miszerint csakis az értékteremtő tevékenység lehet az egyéni bol­dogulás módja. ■ Szilvasán Pál, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Taná­csának elnökhelyettese a szövet­kezeti mozgalom és a népfront kapcsolatáról szólt. A második munkanap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents