Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

ELŐREHALADNI CSAK AKKOR LEHET, HA SZEMBENÉZÜNK A NEHÉZSÉGEINKKEL A bizalom ereje A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács- Kiskun megyei Bizottsága ülést tartott 1985. no­vember 26-án. A testület megvitatta és elfogad­ta a megye VI. ötéves gazdasági és területfej­lesztési tervének várható teljesítéséről szóló je­lentést, valamint kiegészítésekkel elfogadta a VII. ötéves tervidőszak társadalmi, gazdasági fejlesztésének fő irányaira vonatkozó javasla­tot. A tanácskozáson részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a párt főtitkárhelyettese, aki az előterjesztéshez kap­csolódva fontos kül- és belpolitikai, illetve gaz­dasági kérdésekről szólt. Az alábbiakban közöl­jük felszólalásának főbb megállapításait. H azánkban, s így természete­sen Bács-Kiskun megyé­ben is, hosszabb ideje folynak a VII. ötéves terv előké­szítésének munkálatai. Ahhoz azonban, hogy a következő kö­zéptávú népgazdasági fejlesztési elképzeléseinket alaposan ki tud­juk dolgozni, elengedhetetlenül szükséges a VI. ötéves terv tény- számainak ismerete, mint olyan alap, amelyről tovább, előbbre léphetünk. Köztudomású, hogy Magyar- ország úgynevezett nyitott gaz­daságú ország, ami azt jelenti, hogy nem létezhet kereskedelmi partnerek nélkül. A kereskedelem áramlatait pedig — elsősorban és különösen a nyugati országokkal folytatott kereskedelemről szólva — erősen befolyásolják a politikai tényezők. így tehát, noha csupán közvetett módon, a világpolitika alakulása nagymértékben közre­játszik fejlesztési terveink megva­lósításában, illetve annak gátló, akadályozó, nehezítő tényezője is lehet. Ilyen összefüggésekben kell most megvizsgálnunk azt, hogy milyenek külső és belső vi­szonyaink, mire számíthatunk a VII. ötéves terv előkészítése során — anélkül természetesen, hogy jóslásokba bocsátkoznánk. Szi­gorúan a tények, a kézzel fogható realitások képezhetik kiindulási pontunkat. W Ú gy gondolom, ä genfi szov­jet-amerikai csúcstalál­kozóról immár megálla­píthatjuk, hogy azt hozta, amivel a jelenlegi nemzetközi viszonyok mellett és az előzményeket is fi­gyelembe véve számolni lehetett. Sőt, talán egy kicsivel többet is. Ez jó alap a folytatáshoz, a nem­zetközi légkör javításához, hoz­zájárulhat egy, az egész világ által remélt és áhított egyhülési sza­kasz kezdetéhez. Mindenképpen pozitív tényezőnek kell tekinte­nünk, hogy Genf ben a szovjet és az amerikai fél megegyezett a ta­lálkozó folytatásában, s kijelen­tették, hogy a nemzetközi helyzet javítására törekszenek. Egy sor megállapodás született a kétol­dalú együttműködés tekinteté­ben is. Most az a feladatunk, hogy ennek a csúcstalálkozónak az eredményeire támaszkodva használjuk ki a szocializmus ma- gasabbrendüségében rejlő elő­nyöket, hirdessük közérthető és világos céljainkat, a nemzetközi békét és biztonságot szolgáló tö­rekvéseinket. F entebb már utaltam rá, hogy belső viszonyaink alakulá­sának, a VII. ötéves terv re­ális kidolgozásának, majd meg­valósításának nagyon fontos fel­tétele a nemzetközi viszonyok alakulása. Ez ugyanis meghatá­rozza, hogy miként tudunk előre­haladni a beruházásokban, ho­gyan tudunk megfelelni azoknak a műszaki versenykövetelmé­nyeknek. amelyeket az élet, a gazdasági fejlődés állít elénk. Belpolitikai helyzetünket ele­mezve elmondhatjuk, hogy ha­zánk belső viszonyaira a stabilitás a jellemző. Ez a stabilitás a párt­nak abból a megközelítően har­mincéves politikájából fakad, amelynek lényege, hogy nyíltan és őszintén tárja fel a hibákat, re­ális programokat tud nyújtani az alkotó embereknek, s legféltet­tebb kincse a kommunisták, az ország egész lakosságának bizal­ma. Ez a bizalom olyan erő, amely a nehéz körülmények között is támogatta a párt politikáját, ugyanakkor megtette és megteszi kritikai észrevételeit is, de erőfe­szítésekre is kész a pozitív prog­ram megvalósításáért. Az embe­rek túlnyomó többsége becsüle­tesen dolgozik, munkájából és abból akar élni, nem pedig mások rovására boldogulni. Ugyanakkor meg kell monda­ni, hogy nem javul a~munkamo- rál, sok a fegyelmezetlenség, nemcsak a munkában, hanem az állampolgári magatartásban is. Ha a munkáról szólunk, meg kell említenünk, hogy egyesek már a péntekből is szabad szombatot csinálnak. De megkérdezhetjük: melyik ország gazdasága bírja ki hosszú távon és minden megren­dülés nélkül, hogy ötmillió mun­kaképes és dolgozó állampolgá­rából naponta több mint 300 ezer van táppénzes állományban? Ennyire rossz volna a magyar nép egészségi állapota? L ehetne több más példát is említeni. Olyat, mint a munkaidőalap kihasználá­sa, a késések, a gondatlanságok, a szervezetlenségek miatti kiesé­sek. Úgy hiszem, a jelenlevők egyetértenek velem abban, hogy ha ezeket a társadalomban még meglévő, hátráltató tényezőket nem szüntetjük meg, akkor nem megfelelő lesz tervteljesítés, ha­tékonyság, gazdaságos expor­tunk, akkor csak nagyon nehezen tudunk előbbre jutni. Ilyen össze­függés van tehát a tervteljesítés, az életszínvonal, az életkörülmé­nyek javítása és a társadalmi álla­potok között. Éppen ezért nagyon fontos, hogy eredményeinket és gondja­inkat is a maguk valóságában és összefüggéseiben lássuk. A mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva hir­dette és hirdeti ma is, bogy az életet, a körülményeket a maga valóságában kell látni és szemlél­ni, értékelni, s nem pedig úgy, ahogyan azt látni szeretnénk, ahogyan elképzeljük. Ez a párt politikájának változatlan eleme, ezért tárja fel a gazdasági, politi­kai munkában, a kulturális élet­ben, s a legkülönbözőbb terüle­teken tapasztalható gyengesége­inket, mert előrehaladni csak ak­kor lehet, ha szembenézünk ne­hézségeinkkel. E z a szembenézés egyben azt is jelenti, hogy keressük — és ha közösen, egy aka­rattal keressük, meg is találjuk — a legcélravezetőbb, legjobb megoldásokat. A hatodik ötéves tervről nyugodt lélekkel állíthat­juk, hogy jelentős eredményeket ért el az ország, a nép, a becsüle­tesen és szorgalmasan dolgozók társadalma. S még akkor is ezt kell mondanunk, ha tudjuk, töb­bet is elérhettünk volna. Nem a lefegyverző elégedettség, hanem a jól végzett munka tudata mon­datja velünk, hogy büszkék lehe­tünk például a száz és ezer számra épülő iskolai tantermekre, közü­lük Bács-Kiskun megyében 440- et adtak át. Fejlődött az egész­ségügyi ellátás, lakások tízezreibe költöztek családok az ország minden városában, nagyközsé­gében. Arról pedig már igen rit­kán szoktunk szót ejteni, hogy például majdnem hárommillió te­levízió van az országban, szinte minden családban ott található a hűtőszekrény, nagyon sok ott­honban a vezetékes ivóvíz, a für­dőszoba, a központi fűtés, a ve­zetékes gáz, hogy a villanyról már ne is szóljunk. Összeségében vé­ve elmondhatjuk, hogy az embe­rek elfogadható színvonalon, lét- biztonságban és szociális bizton­ságban élnek hazánkban. Csak amikor a szocialista társadalom magasabbrendűségéről beszé­lünk, mintha elfelejtenénk ezeket az eredményeket, ezeket az érve­ket. T isztában vagyunk azzal, hogy az előbb említettek közül jó néhányra azt lehetne mon­dani, hogy természetes. Csak­hogy addig, amíg eljutottunk eh­hez az úgymond ,.természetes" állapothoz, nagyon sok munkára, fáradozásra, kemény csatákra volt szükség, s nemegyszer adó­dott éles helyzet is. De a becsüle­tes, hazájukat szerető emberek — és ők vannak túlnyomó több­ségben nálunk is — megértették a párt politikáját, elfogadták azt, s cselekvési egységben dolgoz­nak megvalósításán. Tudják és tudjuk, hogy lehet és kell is job­ban dolgozni. Mindenkinek a maga posztján, a maga beosztá­sában, a maga területén. És itt nemcsak a gyárakra, üze­mekre, termelőszövetkezetekre gondolunk, hanem az intézmé­nyekre, minisztériumokra, orszá­gos szervekre, s azok vezetőire, munkatársaira is. Mert ha élet- színvonalról beszélünk, akkor mi­nőségről is beszélnünk kell. Már­pedig a rpinőséget csakis jobb, szervezettebb, lelkiismeretesebb munkával tudjuk elérni. Ha el tudjuk érni azt, hogy mindenki a maga helyén tegye azt, ami a kö­telessége, ha sikerül csökkenteni ésszerűen például az anyag- és energiafelhasználást, akkor előbbre tudunk jutni. S azt hi­szem, hogy nekünk ez a legna­gyobb tartalékunk. A z országnak a hatékonysá­got, a versenyképességet javító termékekre, a közér­zetet javító tettekre, s arra van szüksége, hogy az emberek érez­zék: a párt őszinte politikát foly­tat. Mindenkinek beleszólási joga van az ország, a megye, a város ügyeibe, s mindenki tudja, hogy ez nem csupán jelszó, mert min­den alkotó gondolatra szükség van minden fórumon, hogy mun­kánkat naprakészen hozzáigazít­hassuk a változó körülmények­hez. Ahhoz, hogy ezek a körül­mények kedvezően változzanak, biztató jelnek tekinthetjük a genfi csúcstalálkozót, mint kiinduló­pontot, ugyanakkor nekünk is azon kell fáradoznunk, hogy erőnkhöz mérten maximálisan segítsük az enyhülést, a népek egymás közötti jobb megértését. Mert ahhoz, hogy terveinket va­lóra válthassuk, hogy alkotó erő­inket kibontakoztathassuk, min­denekelőtt békére és biztonságra van szükségünk. De nemcsak ne­künk, hanem az egész emberi­ségnek. PETŐFI NÉPE 1985. december 7. szombat szükséges a megyében található gáz­lencsék kiaknázásának megkezdése. • A gépipari ágazat fő feladata az ex­port és belföldi értékesítés színvona­lának növeléséhez szükséges gyárt­mány- és gyártásfejlesztés. A gépipa­ron belül a műszer- és híradástechni- kai ipar törekedjen a progresszív ipar- fejlesztési elképzelések megvalósítá­sára, az elektronikai alkatrészek és- részegységek gyártására (BRG, MMG, REMIX, Telefongyár megyei gyárai). Folytatódjon a dinamikus gyártmányfejlesztés és termékkibo­csátás, a mezőgazdasági, a termény- tároló és konzervipari gépgyártásban (MEZŐGÉP megyei gyárai és leány- vállalatai). Az eddiginél bátrabban al­kalmazzanak a hazainál korszerűbb termékek előállítását segítő licence- ket, más szellemi termékeket. A ve­gyipari és atomenergetikai gépgyár­tás feladatait népgazdasági céljaink határozzák meg (Április 4. Gépipari Művek). Megyénk ipari profilját bő­víti az akkumulátor-gyártás területén megvalósuló tőkeberuházás. A fém­tömegcikkipar termékszerkezetének korszerűsítésével javítsa piaci pozí­cióit (Kéziszerszámgyár). Több me­gyei üzem profiljának szélesítésére nyílik mód a gép- és gépi berendezé­sek gyártásában a budapesti ipar vi­dékre telepítése kapcsán. A profilkor­szerűsítés járjon együtt a vezérlés- * technika, mikroelektronika eredmé­nyeinek szélesebb körű alkalmazásá­val. Központi program is támogatja, hogy a műanyag feldolgozó ipar ki­szolgáló háttéripari tevékenysége di­namikusan fejlődjön. A megye textilipari üzemeiben ki­emelt figyelmet kell fordítani a fonal- alapanyag-gyártás minőségének ja­vítására. A papír- és nyomdaiparban előnyben kell részesíteni az élelmi­szeripart kiszolgáló fejlesztéseket, és törekedni kell a magas színvonalú csomagolóanyag-gyártás megvalósí­tására. A fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok (bútoripar, ruházati ipar, ci­pőipar) növeljék divatérzékenységü­ket. Az építő- és építőanyag-ipar leg­fontosabb feladata a változó igények gyors, gazdaságos, jó minőségű kie­légítene. Készüljön fel arra, hogy az építtetők igényeinek változásával, fejlesztési politikánkkal összhangban a kevésbé iparosítható, fajlagosan több élőmunkát igénylő feladatok ke­rülnek előtérbe a tervidőszak során. Kapjon kiemelt jelentőséget az em­berközeli építészeti megformálás, a haladó építészeti hagyományok ápo­lása, a lakásfunkciók és életmód igé­nyesebb összehangolása. A verseny- tárgyalási rendszer várható szélesebb körű kibontakozása újszerű vállalko­zási magatartást, a saját építésű és értékesítésé lakások kínálatának nö­velését, rugalmasabb alkalmazkodást igényel a vállalatoktól. Ezt segítsék a megfelelő belső szervezeti változá­sok. Az építőipari közép- és kisszer­vezetekre és a magánkisiparra na­gyobb gondot szükséges fordítani. A lakásépítés mellett az építőszerve­zetek készüljenek fel a tömeges lakó­házjavítási feladatokra, különös te­kintettel a lakótelepi felújításokra. In­tézkedéseket kell tenni az építőipari kapacitások arányosabb területi elhe­lyezésére, és a befejező kapacitások bővítésére. Változatlanul szükség van a nem építőipari ágazatba tartozó épí­tőszervezetek munkájára a kisebb he­lyi építési és fenntartási feladatok megoldásában és az ellátatlan, kapa­citáshiánnyal küszködő települések gondjainak enyhítésében. Elő kell se­gíteni, hogy az üvegipari gondok ne akadályozzák a termelést az agrárága­zatban. 3 Az agrárgazdaság tartsa meg és erősítse tovább meghatározó sze­repét. Bruttó termelési értéke a VI. ötéves terv átlagához képest 10—12 %-kal emelkedjen. Feleljen meg az ágazati célkitűzéseknek és súlyának megfelelően járuljon hozzá a terület­és településfejlesztéshez, a hatékony helyi foglalkoztatáshoz, a lakosság életszínvonalának javításához. A vál­lalati, szövetkezeti gazdálkodásban — tulajdonformától függetlenül — továbbra is a jövedelmezőségre való törekvés legyen a döntő. Az eltérő adottságokat is figyelembevéve csökkenteni kell a gazdálkodási szín­vonal indokolatlan különbségeit. Erősödjön a termékelőállítás folya­matában a minőség javítására irányu­ló munka, fokozatosan megteremtve annak műszaki-fejlesztési, érdekelt­ségi, szabályozási és szervezeti felté­teleit. A kereskedelmi tevékenység színvonalát belföldön és külföldön egyaránt hozzá kell igazítani a korsze­rű követelményekhez. A gazdálkodás jövedelmezőségét, színvonalát te­kintve olyan helyzetet kell teremteni a szabályozásban, amelyben a hosz- szabb távú tervezés, fejlesztés válhat, döntővé a nagyüzemekben és erősíti a kisárutermelés biztonságát. A helyi — vállalati, megyei — erőfeszítések mellett szükség van központi progra­mok kidolgozására. A szántóföldi növénytermesztés­ben továbbra is feladat a gabona­program folytatása. A kukoricater­mesztés növelése nélkülözhetetlen az állattenyésztés fejlődéséhez. Szüksé-. ges, hogy a gabona-tárolótér fejlesz­tése tartson lépést a termelés növelé­sével, javuljon a műszaki, technikai színvonala. Meg kell kezdeni a megye kertésze­ti termelésének megújítását. Ennek megalapozása érdekében a termelő és feldolgozó üzemek, valamint a me­gyei kutatóhelyek részvételével ké­szüljön közép- és rövid távon is hasz­nálható program, amely számol a ter­mesztés természeti és gazdasági fel­tételeivel és a piaccal. A szőlőter­mesztésben és a borászatban legyen folyamatos a fejlődés, a termelő üze­mek éljenek a központi intézkedés adta lehetőségekkel. Alapvető feladat a termőalapok megújítása és szinten- tartása. A borászati kapacitás, a borá­szat technikai hátterének fejlesztése a világbanki hitelre épülő összehangolt program alapján indokolt. Váljék álta­lánossá a szövetkezeti tagok és más kistermelők szőlőtermesztésének és borászatának nagyüzemi integrálása. A nagyüzemi zöldségtermelésben in­dokolt a technikai-technológiai felté­telek megteremtése, illetve bővítése. A felhasználó vállalatok és az érdekelt mezőgazdasági nagyüzemek integrá­ciójában az igényeknek megfelelően növekedjen a kistermelők zöldségter­melése. A gyümölcstermesztésben a termőalapok helyreállításával párhu­zamosan ki kell alakítani a tárolás, manipulálás és feldolgozás technikai feltételeit. Szervezettebbé kell tenni a piacot, fejleszteni szükséges a terme­lői érdekképviseletet. >4z állattenyésztés minden ágazatá­ban alapvető feladat a jövedelmező­ség javítása, a fajta- és termékszerke­zet korszerűsítése, a biológiai alapok továbbfejlesztése és jobb kihasználá­sa. Ennek érdekében meg kell terem­teni a fejlődéshez nélkülözhetetlen műszaki, technikai, biológiai alapo­kat. A nagyüzemi telepek bővítésével, rekonstrukciójával biztosítani kell a termelés nagyüzemi arányainak nö­velését. Az állattenyésztésben elen­gedhetetlen a technológiai fegyelem erősítése, az üzemi munka szakmai színvonalának emelése. A szarvas- marha- és juhtartást a tömegtakarmá­nyozás, gyepgazdálkodás továbbfej­lesztésére alapozva kell bővíteni. A húsminőség javítása érdekében ki­emelt feladat a fajtaváltás, a tartási, takarmányozási technológiák fajtá­hoz igazított módosítása a sertéste­nyésztésben. A biztonságos felvásár­lás, feldolgozás érdekében indokolt végrehajtani a feldolgozó kapacitás rekonstrukcióját és bővítését is. A termelési rendszerek érdekeltsé­ge elsősorban a jövedelmezőség és minőség javításához kötődjön, és ezen keresztül kapjon anyagi, erkölcsi elismerést. Az eddigieknél is szoro­sabbá kell tenni a kistermelés nagyü­zemi integrációját. A mezőgazdasági nagyüzemek és az áfész-ek valamint az ipari és kereskedelmi szervezetek együttműködése segítse elő, hogy a kisgazdaságokban megtermelt ter­mékek nagyobb mértékben szolgálják a lakosság ellátásának javítását, a ki­vitel bővítését. A mezőgazdasági üze­mek jövedelemtermelőképességének megtartásához, javításához adottsá­gaink miatt továbbra is nélkülözhe­tetlen az alaptevékenységen kívüli te­vékenység. Az agrárágazat teljesít­ményének fokozása érdekében hatá­rozott intézkedésekkel javítani kell valamennyi szervezet együttműködé­sét, a vertikális integrációt, különös tekintettel az alapanyag termelés és feldolgozás összhangjára, a szállítás­ra, az infrastruktúra egészére, a hátté­riparra, a kereskedelmi munkára, va­lamint a tudományos eredmények hasznosítására. A gazdálkodásban kapjon prioritást a műszaki fejlesztés, a mikroelektronika, a korszerűsítés és beruházás, a kedvezőtlen adottságú agrárterületekkel történő megkülön­böztetett foglalkozás. Tovább kell folytatni a térségi meli­orációkat, és bővíteni a dunavölgyi és Tisza -jobbparti öntözésfejlesztést. Javítani kell a vízgazdálkodás és víz­felhasználás gyakorlatán. Meg kell újítani az öntözés technikai rendsze­rét, élni kell a bővítéshez rendelkezés­re álló eszközökkel. Kerüljenek előtér­be a víztakarékos és másodlagos vi­zeket felhasználó technológiák. Az erdőgazdálkodás számára a me­gyében még mindig nagy, eddig ki­használatlan lehetőségek vannak. Ezek kihasználása érdekében a követ­kező öt évben központi támogatással valósuljon meg 10 ezer ha erdőtelepí­tés, növekedjen a nemesebb fafajok aránya. Az érintett szomszédos me­gyékkel együttműködve kezdődjön meg a favagyon helyi hasznosítását szolgáló fejlesztés. Fel kell gyorsítani a környezetvédelmi célokat is szolgá­ló, a lakosság közérzetét javító telepí­téseket (település- és útmenti fásítás, jóléti és pihenőerdők). 4 A megye élelmiszeriparának leg­fontosabb feladata, hogy növelje a mezőgazdasági termékek feldolgo­zottsági szintjét, minőségét, export- képességét. Éhhez egyrészről szük­ség van a partneri kapcsolatok, együttműködések kölcsönösen elő­nyös erősítésére az alapanyagtermelő és felhasználók között, másrészről a feldolgozói technológiák, technikák és a háttéripari ellátás, szolgáltatás, infrastruktúra bővítésére. Kiemelt fel­adat a megye élelmiszeriparában a kiskunfélegyházi vágóhíd rekonst­rukciós bővítésének befejezése. In­dokolt egy új sertésvágó megvalósí­tása. Folytatódjon a Kalocsakörnyéki Agráripari Egyesülés üzemeinek fej­lesztése. Az agráripari egyesülés bő­vítésével is erősíteni kell a térségi együttműködést, megteremtve a pro­filszélesítés alapjait. Mind az alapanyag-termelésben, mind pedig a feldolgozásban fel kell készülni az alkoholmentes és ala­csony alkoholtartalmú italok iránt várhatóan megnövekvő kereslet ki- * elégítésére. Ennek érdekében szüksé­ges az italgyártási vertikum egységei­nek szervezeti közelítése és a külke­reskedelmi munka hatékonyabbá té­tele. Keresni kell a Duna—Tisza közi Hűtőház kialakításának lehetőségeit. A mezőgazdasági üzemek saját szer­vezeti keretükün belül, illetve együtt­működésben fejlesszék élelmiszer­feldolgozó tevékenységüket. £ A tervidőszak során a szállítás te­rén kapjon megkülönböztetett fi­gyelmet a tömegközlekedés színvo­nalának emelése, a kisebb települé­sek közlekedési feltételeinek javítása. A szállításban is fontos feladat az energiatakarékosság és a környezet­védelem. Szolgálja ezt víziszállítási adottságaink jobb kihasználása is. A közlekedési hálózat fejlesztése segítse elő a termelés szállításigényé­nek mérséklését. Nagyobb javulást * kell elérni a vonzásközpont települé­sek és a körzetük közötti közlekedési kapcsolatok bővítésében. Az M5 au­tópálya folyamatos építésével, és át­adásával párhuzamosan elő kell ké­szíteni az E5 főközlekedési út kecske­méti bevezető szakaszának négynyo- músítását, valamint az autópálya kecskeméti elkerülő szakaszának épí­tését. Meg kell kezdeni a Duna me­gyei szakaszán tervezett új híd mű­szaki előkészítését és a tervidőszak végén a kivitelezését. 0 Javítani kell a megye posta-szol­gáltatásainak tárgyi feltételeit, személyi ellátottságát, a szolgáltatá­sok színvonalát. Gyorsabb ütemben kell fejleszteni a távbeszélő-ellátást. Új távbeszélőközpont és egyúttal postaforgalmi létesítmény építése in­dokolt Baján. Elő kell készíteni Kis­kunfélegyházán és Kiskunhalason az új központok, Kalocsán pedig a pos­taforgalmi és műszaki létesítmény építését. A megye több településének telefonellátása az új fejlesztésekhez csatlakozva valósulhat meg. A meg­valósítás ütemét gyorsíthatják a koor­dinált beruházások, a helyi erőforrá­sok bevonása. Megoldást kell találni a kistelepülések elzártságának felszá­molására. ~J A kereskedelmi áruforgalom ösz- szehasonlítható áron számolva a VII. ötéves tervidőszak első felében várhatóan az 1985. évi szinten marad, azt követően évi 1—1,5 %-kal nő. A várható jövedelmi különbségeket figyelembe véve a következő öt év­ben a kereskedelem olyan differenci­ált, jó minőségű árukínálatot biztosít­son, amely találkozik a különböző jö­vedelmű rétegek igényeivel. A nagy­kereskedelem erőteljesen ösztönözze az ipart az olcsó termékek előállításá­ra annak érdekében, hogy ezek kíná­lata ne legyen alkalomszerű a boltok­ban. s Emellett a kereskedelmi hálózat la­kossági igények szerinti korszerűsíté­se és bővítése a korlátozott anyagi lehetőségek mellett is feladat. Gyorsí­tani kell az üzletek, boltok átállítását az új érdekeltségi formákra. Ezzel pár­huzamosan a vállalati és szövetkezeti központok is térjenek át az új formák­nak megfelelő belső irányítási rend­szerre. A kereskedelem gazdálkodá­sának javításában meghatározó je­lentőségű a társulások létrehozása. A kereskedelemnek különös figyel­met kell fordítani az élelmiszerek és napi cikkek iránti igények javuló szín­vonalú kielégítésére. Az üzlethálózat mennyiségi és minőségi fejlesztése úgy történjen, hogy valamennyi sajá­tos vásárlóréteg (lakótelepek, kistele­pülések, külterületek lakói) javuló színvonalú alapellátása biztosítható legyen. A ruházati árualap beszerzé­sének lehetőségeit bővíteni kell, egy­részt a belföldi ipari üzemek termelte­tés-szervezésével, másrészt a más or­szágokban is végeztetett bérmunká­val, valamint az áruházi és kishatár- menti árucserével. A következő évek­ben is számolni kell a vegyes iparcik­kek iránti kereslet növekedésével. El­sősorban a sajáterős lakásépítkezések anyagszükségletét, valamint a lakás­felszerelési tárgyakat kell biztosítani megfelelő választékban. Javítani kell a kiskertek, a háztáji és kisegítő gaz­daságok kisgép-, növényvédőszer-, vetőmag- és egyéb anyagellátását. A zöldség—gyümölcs-kereskedelem fejlesztése egyrészt a piaci folyama­tok megfelelő irányba terelésével, másrészt a felvásárló és értékesítő vállalatok szervezeti és tevékenységi korszerűsítésével oldható meg. A vendéglátásban arra kell töre­kedni, hogy szerepét a lakosság kul­turált ellátásában növeljék. Ezt segít­se elő a megye vendéglátó-kereske­delmének szervezeti korszerűsítése is. El kell érni a munkahelyi, a gyermek- és diákétkeztetés javítását, az idegen PETŐFI NÉPE 1985. december 7. szombat 6 / J

Next

/
Thumbnails
Contents