Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-29 / 304. szám

1985. december 29. • PETŐFI NÉPE • 3 „Frizurát” váltott a szövetkezet Érdekeltség a kecskeméti fodrászoknál Fodrászokról lévén szó, kézenfekvőnek tűnik, mégsem jogos feltenni a kérdést: miért van az, hogy amiből a kisiparos jól megél, abból a szövetkezetnek már-már arz egyszerű újratermelésre sem telik? Más szabályozók érvényesek az egyikre, s a másikra. A szövetkezetnek mint szervezetnek a működtetése is jelentős anyagi teher, ugyanak­kor éppen a szövetkezetek oldanak meg olyan feladatokat, amelyekre a kisiparosok nem vállalkoznak, nem vállalkozhatnak. A szövetkeze­tek üzemeltetik a költséges szolgáltatóházakat, nekik kell gondoskod­nak arról is, hogy működési körzetükben ne legyen ..ellátatlan terü­let”: emiatt tartanak fenn üzletet akkor is, ha ráfizetéses. És nem utolsósorban: a magániparos és a szövetkezeti dolgozó anyagi érde­keltsége, így munkahatékonysága között is van különbség, természe­tesen az előbbi javára. hassanak. Vajon mit tartottak ebben olyan kívánatosnak? Kér­désemre Sindula Zoltánná üz­letvezető válaszol: — Így láttuk elérhetőnek jö­vedelmünk növelését. Azelőtt, tekintettel szövetkezetünk nehéz helyzetére, nemigen várhattunk fizetésemelést. Most rajtunk mú­lik, mennyit keresünk. Bejött a* számításunk. Az más kérdés, hogy vannak vitáink a szövetke­zettel. Például, hogy ki javíttas­sa meg az elromlott vízcsapot, ki szereltesse fel az ajtórácsot stb. Végül mindig megegyezünk. A szövetkezetnek tehát min­dig is többe került ugyanaz a munka, mint a kisiparosnak, sőt nem egyszerűen többe, hanem sokba. Emellett a gazdasági sza­bályozók is egyre nehezebb fel­adatok elé állították a szolgálta­tásra szövetkezőket. Ilyen kö­rülmények között e te­vékenység­ből nem, vagy alig képző­dött nyereség, nem futotta fejlesztésre. Azt az újabb terhet pedig, amit az ener­gia- és anyag­árak növeke­dése jelentett, nem tudták vállalni. Lép­ni kellett — de merre? Megnöve­kedett költsé­geiket — mun­kavállalá­si tarifáikkal — nem hárít­hatták a lakos­ságra. Ha pe­dig „áthárí­tani” nem le­het, akkor a szövetkeze­teknek ma- ' guknak kell ki gazdál­kodnak nö­vekvő költségeik fedezetét. Eh­hez a nyolcvanas évek elején élet­be lépett gazdasági szabályozók meg is teremtették a lehetősé­get. nyolc-kilencezer forintot. En­nek tizenkét, illetve nyolc szá­zalékával járul hozzá a szövet­kezet fenntartási költségeihez, s a nyereséghez. A többivel ma­ga gazdálkodik. Fizeti az üzlet rezsijét, megvásárolja — szövet­kezetünktől nagykereskedelmi Az ugyancsak kecskeméti, Nagykőrösi utcai nőifodrász-üz- let dolgozói annak idején nehe­zen határozták el magukat a vállalkozásra. Tóth Pálné üzlet­vezető és Schlégl Gáborné — aki egyébként a szövetkezet párttit­kára — elmondják, hogy „me­net közben" mindig adódik va­• A Nagykőrösi utcai átalánydíjas fodrászüzletben sok a vendég. Kecskeméttel együtt tizenöt településen összesen százhuszon­öt fodrász- és kozmetikai üzlete« van a Kecskeméti Fodrász Szö­vetkezetnek. A, Négy százöt vended-., gozót és (jóllehet tudtukon kí­vül) több tízezer fogyasztót érin­tett a három évvel ezelőtt ko­molyra fordult kérdés: mi lesz a szövetkezet sorsa? Mert az vi­lágos volt, hogy léte forog koc­kán, ha nem javulnak gazdasá­gi eredményei. — Ezért vezettük be száztizen- -öt egységünkben a dolgozók anyagi érdekeltségén alapuló szerződéses üzemeltetési rend­szert — mondja Hegedűs János, a szövetkezet elnöke. — Tíz egy­ségünk — a nagyobb szolgáltató­házak, amelyekben nem lehet elkülöníteni a részlegek rezsikölt­ségét — maradt a hagyományos, szoros elszámolású rendszer­ben. Az átalánydíjasban dolgo­zókkal minden évben szerződést kötünk. Figyelembe véve az egyéni telj esi tőképességet, a dolgozó egy bizonyos összegű bevétel teljesítését vállalja; van aki havi tizenhatezer, van aki négy-ötezer, de a legtöbben áron — a munkájához szüksége: anyagot. Zsebbe vágó érdeke te­hát, hogy minél kisebb összegí legyen a víz-, a gáz-, áramszám­la, s hogy az alapanyag ne po­csékolódjék. Szövetkezetünkber ennek döntő jelentősége van, hi­szen munkánkhoz nagyon sol "enengéét* +i*sgnálunk. -- Tizenöt­húsz százalékkal kevesebb fogj „mindebből azótar hogy a dolgo­zók saját zsebből fizetnek érte. — Ugyanakkor — folytatja az elnök — az is a dolgozó zsebbe vágó érdeke, hogy a vendég elé­gedett legyen munkájával, hi­szen a szerződésben rögzített ár­bevétel után fizet a szövetkezet­nek. Ha rosszul dolgozik, a saját jövedelme lesz kevesebb. — Keményen hangzik. — Nem is mondhatjuk, hogy osztatlan népszerűségnek ör­vend ez az üzemeltetési forma, hiszen túl azon, hogy a dolgozó kénytelen állandóan odafigyel­ni az energia- és anyagfelhasz­nálásra, a bevétel minden forint­jáért meg kell dolgoznia. Még­sem fordult elő a három év alatt, hogy a követelmények teljesíthe- tetlensége miatt bontottak vol­na szerződést. « A kecskeméti Luther-udvari kozmetikai üzletben dolgozók maguk kérték, hogy üzletükben az „új felállás” szerint dolgoz­most, az ünnepek táján különösen lamilyen probléma. Sérelmezik például, hogy az energiadíjat kö­zületi tarifával számolva róják ki rájuk, holott már nem a szö­vetkezet fizet, hanem ők, a saját zsebükből. Azzal azonban egyet­értenek, hogy célravezető volt és végső soron számukra is előnyös az átalánydíjas üzemeltetési rendszer bevezetése. Aminek ta­pasztalatait Hegedűs János így foglalja össze: — Növekedett szövetkezetünk árbevétele, nyeresége, stabilizá­lódott gazdasági helyzete. Növe­kedett dolgozóink jövedelme és nem utolsósorban: sokat javult a szolgáltatás színvonala. Ezt a közvetlen és közvetett visszajel­zéseken kívül azon tudjuk le­mérni, hogy az utóbbi két-há- ram évben a kiszolgálás, a mun­ka minőségét kifogásoló be­jegyzést nem találtunk a vendég­könyvekben. Nem másról van itt szó, mint arról, hogy az egyéni érdekelt­ség megteremtésével a szövetke­zetnek sikerült „felszínre hoz­ni” az úgynevezett belső tarta­lékokat: javítani tudták a mun­kaihatékonyságot, csökkenteni a költségeket. Enélkül a létük for­gott kockán, ezzel: a jövőjüket is megalapozták. Jó gazdasági eredményekkel kezdhetik az új ötéves tervet. Almás! Márta Az évzáró szakaszgyűlések tapasztalatai Beszélgetés Vizin Miklóssal, a munkásőrség megyei parancsnokával A közelmúltban fejeződtek be a megye munlkásőregységeinél az évzáró szakaszgyűlések. Eze­ken a megbeszéléseken — ame­lyek az emberről az emberért címet is viselhetnék — részlete­sen megvitatták mindazokat a kül- és belpolitikai kérdéseket, a szolgálat ellátásával kapcsola­tos eredményeket, gondokat, amelyek a munkásőröket foglal­koztatták. A szakaszgyűléseken részt vettek az üzemek, intézmé­nyek párt- és gazdasági vezetői, néhány helyen még a tanácsok elnökei is. Arra kértük Vizin Mik­lóst, a munkásőrség megyei pa­rancsnokát, válaszoljon néhány, a szakaszgyűlések tapasztalatai­val kapcsolatos kérdésünkre. — Mi jellemezte munkásőregy- ségeinknél a szakaszgyűléseket? — Jó hangulatban, nagy ak­tivitás mellett zajlottak le. A résztvevők aránya mindenütt meg­haladta a 90 százalékot. Ezeken a kritikus, önkritikus megbeszé­léseken —, ahol a szakaszpa­rancsnokok értékelték a rajpa­rancsnokok, azok pedig az egyes munkásőrök tevékenységét —, részt vettek a megyei parancs­nokság, néhány esetben az or­szágos parancsnokság képviselői is. Nagyon örültünk annak, hogy minden bázisüzem párt- és gaz­dasági vezetője ott volt a tanács­kozáson, Kunszálláson, Tiszaal- páron, Mélykúton, Jánoshalmán, Tompán, és Kiskunmajsán pedig a tanácselnökök is. A gyűlések résztvevői voltak a készenléti tar­talékállományban lévő munkás­őrök is. Munkásőreink jónak tartják az alegységen belül egy­más segítését. Ezt főként Kiskun­félegyházán hangsúlyozták. Na­gyon kedvező az a tapasztalat is, hogy többen, éppen az alegység­gyűlések eredményességére hi­vatkozva, módosították tartalék­ba vonulási szándékukat, to­vábbra is aktívan kívánnak szol­gálni. A párt- és gazdasági veze­tök a legtöbb helyen elismerték, jónak értékelték a munkásőrök tevékenységét. t — Milyen kérdések hangzot­tak el a gyűléseken? — A mezőgazdasági nagyüze­mekben dolgozó munkásőrök azt kérték, hogy az éves kiképzési terv, a szolgálatvezénylés job­ban igazodjék a mezőgazdasági munka főbb mozzanataihoz. Az idősebb, s a tartalékos munkás­őrök arról ejtettek szót, hogy tá­maszkodjanak rájuk jobban, ve­gyék igénybe hosszú évek során felgyülemlett tapasztalatukat. Szívesen vennék, ha foglalkoz­hatnának a fiatalokkal, segítve ezzel az ifjúság hazafias, honvé­delmi nevelését. Kifogások is el­hangzottak, amelyekre visszaté­rünk és beépítjük kiképzési ter­veinkbe. — 'Ismerve a munkásőrségben kibontakozott nagy aktivitást, arra is szeretnénk választ kap­ni, milyen társadalmi munkát végeztek? — A szakaszgyűléseken min­denütt értékelték a kongresszu­si munkaverseny-felajánlásokat, az elért eredményeket, ezen be­lül a társadalmi munkát. A tel­jesség igénye nélkül szeretném elmondani, hogy Jászszentlász- lón MHSZ-épületet, Szánkon jár­dát betonoztak, Tompán iskola- építésben vettek részt a mun­kásőrök. Az egyik laktanyában technikai bázist avattak, ame­lyet a jánoshalmi és a mélykúti munkásőrszakaszok építettek. Az épülethez az anyagot a bázisüze­mek adták, a szak- és a segéd­munkát pedig a munkásőrök. Az épület értéke meghaladja a 600 ezer forintot. Felvetődött e mun­kák értékelésekor, hogy a társa­dalmi tevékenység becsülete egyesek szemében nem emelke­dik, hanem lefelé száll. Ez azon­ban a munkásőröket nem befo­lyásolja. — ,A„ párt- és állami vezetők hogyan vélekedtek a munkás­őrök tevékenységéről? — A szakaszgyűlések előtt Kis­kunhalason és nyolc községben fórumot rendeztek, ahol gazda­ságpolitikai, kereskedelmi, tele­pülésfejlesztési témákról beszél­tek, s a tanácselnökök válaszol­tak a kérdésekre. A párt-, álla­mi és gazdasági vezetők elisme­réssel szóltak a munkásőrök gaz­dasági és társadalmi tevékeny­ségéről. Mint kiderült, a legtöbb helyen törekedtek a munkásőrök erkölcsi és anyagi elismerésére, a munkahelyi konfliktusok ki­küszöbölésére. Azt is megállapí­tották, hogy nagyon sok a javí­tani való még. Ezért arra kér­ték a munkásőröket, hogy gond­jaikkal sűrűbben keressék meg a munkahelyek vezetőit, mert csak­is így lehet jobb eredményeket elérni. Végezetül: a megye munkásőr- egységei készülnek az éves mun­ka részletes értékelésére, amely­re januárban az egységgyűlése­ken kerül majd sor — mondta befejezésül Vizin Miklós. Gémes Gábor KÉPERNYŐ A tanítónő Megpirorígatta 1913-ban az egyházi érdekeltségű Kecskemé­ti Napló a Petőfi Munkásszínját- szó Egyletet A tanítónő 'bemuta­tása mialtt. Miként vélekednek a külföldiek hazánkról, ha ilyen drámák lejáratják államunkat; így érveltek. A siker a színhá­zat zsúfolásig megtöltő kezdemé­nyezőket, a kecskeméti munká­sokat igazolta. A Bácskában játszódó történe­tet öt esztendeje játszották utol­jára Kecskeméten1. Hiteles meg­szólaltatása újra és újra feladja a leckét. Gyakran gonosz, aljas emberekként ábrázolják a falu urait. Szó se róla, megérik a pénzüket. Az író azonban az el­maradott, feudális, őket is nyo­morító közállapotokat ültette a vádlottak padjára. Úgy gondol­ja: emberibb körülmények elő­hívhatnák nemesebb tulajdonsá­gaikat, mint ahogyan Tóth Flóra tiszta lénye is megváltoztatja a parasztmilliomos fiát, az öntelt. mindent a maga jussának te­kintő fölidiesurat. Bizony, a még olyan tehetséges Bubik István­nak sem sikerült e kettősség meggyőző kifejezése. A kará­csony előtt látott tévéjátékban , is nehezen hihető, hogy — bár a szerelem vak —, miiként sze­rethette meg ez az okos, szép lány ezt az erőszakos, ne­veletlen fi-aitalurat. Szerencsére a mű enélkül is erősen hat, mert megindító a tanítónő kálváriája, mert az igazságtalanság fölhá­borít, mert ma is megkörnyé- 'keahetnek Tóth Flórákat némely hatalmasságok. Karácsony másnapján késő délutánig a gyerekeké volt a képernyő. Gyanítom, idegenfor­galmi propagandairodáik pénzelték a Goro kutya kalandjad-t (az em­ber legszívesebben azonnal re­pülőre ült volna a gyönyörű ka­nadai és japán városok, tájak vonzására), de az ügyes kutya kalandjai, a szép felvételek a készülékhez cövekedték az ifjú és az idősebb nézőket. Jól indult A hét varázsdoboz. Ügy látszik, a képi fantáziát tartalmazó doboz is elveszejlő- dött valahol, ment elkeserítáen ötlettelen rendezésben elevenítet­ték (?) képernyőre Hallama Er­zsébet jobb sorsra érdemes me­sejátékárt. Többet fecsegtek, — elnézést —. dumáltak ebben az ötvenperces tévéjátékban, mint egy kerekasztal-beszélgetésenL Töröik Tamás kedves, mélyér­telmű mesejátékát a rendezés sem tudta elrontani. Az eltüsz- szenltett birodalom jó szerep- osztásával, jó ritmusával, a tör­ténet naiv bájával a karácsonyi műsor üde színfoltja volt. Ezúttal is pompásan vitézke­dett Vitéz László (KemShy Hen­rik) a fölülmúlhatatian bábos népművész. Bizony gazdagabb, szebb aján­dékkosárral is meglephette vol­na a Videótan-gyár a hárommil­lió magyar tévénézőt. Meglehe­tősen vegyes színvonalú, szok­ványos, kicsit pongyolán rende­zett esztrádot Láttunk. Apróságok a régi noteszből E sztendő fordulóján a régi jegyzetfüzet helyett újat nyit az ember, s a régi­ből még kimazsolázza az átveze­tésre érdemes dolgokat, baráti címeket, megjegyzendő dátumo­kat. De mi történjen a benne ra­galt morzsányi történetekkel, poé­nokkal, bosszantó és örömet oko­zó apróságokkal? Talán még így együtt érdemesek a figyelemre. Tanulságul!, és anélkül. Az országos gyermekkönyv­héten sok szép és érdekes köny­vet árultak mindenfelé, az egyik művelődési házban is többek kö­zött. Az ifjúsági könyvek ára azonban szintén felfelé kúszik, s egyre inkább meggondolásra készteti a kis vásárlókat. Talán ezért is volt keletje a 29 forin­tos Ifjúsági Évkönyvnek, ami itt olcsónak számított. A vevők egy része csak odahaza vette észre — a szülők fejcsóválása közben —, hogy a könyv már el­avult, 1985-ös, tehát pont egy esztendeig hevert a polcokon, raktárakban, hiszen már a 86- os naptárakat, évkönyveket árul­ják mindenfelé. A terjesztők ta­lán úgy gondolták: „csecsemő­nek minden vicc új!” De leg­alább féláron hozták volna for­galomba. Ez így bizony vissza­élés volt a könyvszerető ifjúság jóhiszeműségével, jó lenne hin­ni, hogy utoljára. Olyan sok elítélő megjegyzés hangzott már el a buszvezetők­re, hadd mondjak el egy szívme­lengető kis epizódot. A kecske­méti 20-as járat egyik kocsija a honvédkórház előtti megálló­ból már kiindult december 19- én fel tizenegy után, amikor egy bottal közlekedő, integető asz- szonyt vett észre a vezető. Fé­kezett, megállt, felvette a moz­gássérült utast, közmegelégedés­re. Lehet, hogy nem szabályosan cselekedett, de az utasok szerint mégis elismerésre méltóan: em­berségesen. A szomszéd lépcsőházból bal­lag le egy néni, ismerem látás­ból, mindig egyedül jön-megy, legtöbbször egy kis cekkerrel, mint most is. Köszönök neki, rámnéz, s megszólít: — Tessék mondani, milyen nap van ma? A kérdés egyszerű, mégis mell­bevág. — Ma kedd van — mondom kissé bizonytalanul, mintha ne­kem is kutatni kellene az emlé­kezetemben. — Azt hittem, hogy szombat, azért igyekeztem, nehogy bezár­jon a bolt. — Tessék menni nyugodtan, még nyitva van. S nézek utána, ahogy átvág a kocsiúton, egyedül. Mindig csak egyedül. Este hat óra, az utca majdnem kihalt, csak egy apuka rója a jár­da hosszát az utca egyik végétől a másikig. Babakocsit tol nagy türelemmel és fegyelemmel, le­vegőzteti a kicsi babát, ilyenkor már egészségesebb a séta, mint csúcsforgalom idején. Otthon biztosan az anyuka ellátja a csa­ládot, főzi a vacsorát. Kedves je­lenség a babakocsit toló apuka. Bár olyan természetes lenne, hogy észre se venném. Egy kifli leesett a tartóból, s ott hevert a bolt padlóján, senki sem akart lehajolni érte. Egy ve­vő belerúgott véletlenül, de rá sem hederített, míg valaki rá nem szólt: — Lehet, hogy valahol ezt a kiflit meg is csókolnák. — De nem ott vagyunk! — vágott vissza emez. — Ne adj isten, jöhet még olyan világ! — így az, aki rá­szólt, s bár nem ő ejtette el, nem ő rúgott bele, lehajolt, felvette, s egy polcra tette a kiflit, jelez­ve: a véleménye szerint ez is érték, még nálunk is annak kell lennie. Négyest kapott ismerősöm kis­lánya magatartásból. Csöndes, jómodorú gyerek, faggatom, mi az oka, hogy nem érdemelte ki a legjobb jegyet. (Bár a véle­ményem szerint nem mindig ez jelenti, hogy tényleg kiváló lesz majd ha megnő az ember- palánta.) A válasza meglepő volt: nem tudott elegendő papirost vinni a hulladékgyűjtési akció alkalmával. Megígértem, hogy legközelebb segítünk neki, ha már ilyen a „rend” abban az is­kolában. Bár eddig úgy tudtam, hogy a „papírhiány” nem szá­mít be az emberi magatartásba. Karácsony előtti este van, de nem kihalt az utca, sokan tarta­nak hazafelé gyermekestől, cso­magokkal, biztosan a nagyszü­lőknél kezdődött az ünnep, s majd odahaza folytatódik. A bolt előtt hatalmas mennyiségű, csak­nem a tetőig felhalmozott fenyő- ra'kás, kimaradt, nem kelt el, túlméretezték a felhozatalt, az erdőirtást. Nagyméretű fák, a ki­sebbek mind gazdára találtak. Sajnálom a fákat, az erdőt, bosszankodom a céltalan, váloga­tás nélküli munka értelmetlen­ségén. Mégis örülök, hogy fenyő­ből nem volt hiány. Ügy hírlik, kenyérből sem, s ez a fontos. December 24-én az autóbusz- megállókban még este fél kilenc tájban is többen várakoztak. Lát­va őket, hazafelé tartva, arról beszélgettünk, vajon az emberek ennyire tájékozatlanok, nem ol­vasnak újságot, nem hallgatnak rádiót, nem ismerik a szokáso­kat, s nincs aki felhívja a figyel­müket, hogy már délután fél négykor elment az utolsó járat? Ha szólok nekik, gyanúsan néz­nek rám, mint egy okvetetlenkedő- re. Messzi járunk, s még mindig csak várnak. Remélem, hazaju­tottak még aznap éjjel, s nem töltötték a „szentestét” a busz­megállóban. F. Tóth Pál László Miklós humorát kissé mesterkéltnek, olcsónak érzem, ám érti mesterségét. Bánki Ivá» rutinos rendezésében így kelle­mes másfél órát köszönhetünk A .legboldogabb embernek. H. N. Az Országos Takarékpénz- itár a Baja, Nagy István u. 1. sz. alatt épített társasház lakásainak értékesítését megkezdte Értékesítésre kerülnek: 1,5 szobás 52 im2, '2 szobás 58 m2, 1+2 félszobás 67 m2 loggiával épült 'lakások. Jelentkezni lehet OTP bajai fiókjánál1. 2579

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents