Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
ALOM • MŰVÉSZET TELI NÉPSZOKÁSOK. NYOMÁBAN Élővé teszik a múltat ell „Adjon az Úristen $4 Ennek a gazdának 3? Egy hold földön *[> Száz kereszt búzát, m Ezer annyi szalmát. . . (Regösének Göcsejből) — Itt lesz a karácsonyfánk — ■ mutatja lakás műtermének sarokját Czár János miskei fafaragó. — Úgy, mint régen, nem lucfenyőt, .hanem galagonyabokrot díszítek fel. Már elkészültem az agyagfigurákkal, a díszítés is a hagyományoknak megfelelő lesz. Színes papírszalagok, almas dió, körte, aszalt gyümölcsök, búzaszálból font csigák, mézeskalács-figurák roskadoznak majd az ágaikon. Elhatároztam, megújítom a múltat. Most még emlékszem a hajdani szokásokra .. • I.uca napjától kezdve készültünk az ünnepekre. Karácsony este szalmát szórtunk szét a padozaton, a szákajtóban pedig a föld. terméseit gyűjtöttük egybe. A vacsora előtt apám köszöntötte a családot, gyertyával a kezében. Annak a családtagnak is terítettünk, aki abban az esztendőben halt meg, csak a tányérokat lefelé fordítottuk. Bab-, vagy lencseleves gőzölgött a tálban, utána rétes, mäkosguba került a terítékre. Szóba sem jöhettek a zsíros ételek. Karácsony után sibározni jártunk. Vesszőből forrtunk síbárt (pálcát), s a lányokait meglátogattuk. Mi, fiúk akikor voltunk igazán büszkék, ha szép. díszes volt a sí bárunk, és sok-sok színes szalag lengedezett rajta, amit a lányok kötettek rá. Szalma a földre, guba az asztalra Dr. Bárth Jánost, a kalocsai Viski, Károly Múzeuim igazgatóját a város környéki karácsonyi népszokásokról, hagyományokról kérdezem. — A minap ugyanezt kérdezte tőlem egy rádióriporter. Talán inkább arról beszéljünk először, hogyan őrizzük, őrizhetjük a be- toníalak között a réges-régi hagyományainkat. Már itíz éve is van, hogy rábeszéltem a feleségemet, tanulja meg a mákosguba készítését. De nem úgy ám, ahogyan az üzemi étkezdékben csinálják: kifliből, mákkal leszórva. Ennek külön receptje van, a guba tésztáját speciális módon kell gyúrni. Most is eszünk májd belőle. .. A karácsony este hangulatát színezheti az egykori szokások felelevenítése. Persze, nem ajánlom, hogy szórjuk le a szoba földjét szalmával, honnan is vennénk any- nyit? Viszont jelképesen tehetünk egy csávát az asztal alá. Karádsonyi morzsát sem »gyűjtünk ma már, hogy később az állatokat evvel gyógyítsuk. Viszont tehetünk az ünnepi asztalra almát, diót, fokhagymát, s mártogaithatjdk mézbe a gerezdekre felvágott almát, csemegézhetünk a gyümölcsökből. — Véleményem szerint kétféle karácsony létezik, a falusi és a városi. Bár egyre inkább ez utóbbihoz hasonul a falusi is, hiszen mára az ajándékozási szokások mindenhol egy, formán _ elterjedtek már. Régen ez nem így volt. A vacsora sem. Összejövünk, körbeálljuk a fenyőfát, elénekeljük a Mennyből az angyai-t, „műkiarácsonyi” hangulatot teremtünk, utána pedig zsíros eledeleket eszünk. Hajdanán az ajándékozás jelkép volt, ma pedig ezreket költünk • Tárgyi emlékek kiállításán. Nagybaracskáról a Szórakaténusz DECEMBER HAVA 4. Borbála Délnyugat-Magyarországon tilos volt minden női munka. Gyümölcsfa ágának virágoztatása. 6. Miklós Mikulás-járás, ajándékozás. 7. Ambrus A méhészek és mézeskalácsosok védőszentje. 13. Luca • A Lucai-szék készítésének kezdete. Lucázás. Tilos többféle asszonyi munka. Védekezés a rontás, a boszorkányok Mellen. 14. Nikázius Patkányüzö nap. 21. Tamás Disznóölő Tamás: a karácsonyi disznó levágása. Hájából egy darabot eltettek gyógyszernek. 24. Ádám-Éva Karácsony böjtje. Ünnepélyes karácsonyi vacsora. Kántálók. Éjféli mise a katolikus templomokban. Karácsonyfa, ajándékozás. 25. Karácsony A betlehemezés, regölés kezdete. 26. Szent István lstván-köszöntés, regölés, betleheme"V zés. 27. Szent János János-köszöntés, betlehemezés, ivás a szentelt borból: Szent János áldása. Regölés, betlehemezés. 29. Aprószentek A legények korbácsolják a lányokat, asszonyokat. 31. Szilveszter Az óév búcsúztatása,( újévkezdő szokások. A pártában maradt lányok kicsúfolása. Jóslás az új évre. a boltokban. Egykor nem este adták át a . csekély ajándékot, hanem reggelre kelvén találták meg a gyerekek a fa alatt, cipőjükben. Kecelen és Jánoshalmán az volt a módi, hogy cipőbe helyezték az ajándékokat, az édességet, az apróbb ruhát, a diót, az almát. A Duna—Tisza közén nem állítottak fenyőt, hanem borovicskát vittek be a lakásba helyette. Csak a század elején terjedt el a faáliíitás, s minden házilag készült, a díszek is. Kalocsán Kirchner bácsi foglalkozott mézeskalács- figurák készítésévé!. — A dramatikus játékok közül a betlehemezés hozzátartozott a karácsonyi hangulathoz, várták az emberek a betleheme- zőket. Szakmáron lányok jártak. (Erről a Forrás 1980. decemberi számában írtam tanulmányt.) Igen ritka, hogy lányok házaltak ilyenkor. 1979-ben rekonstruáltűk ezt a szokást, az idősebbek még emlékeztek a szövegekre, a ruhákra, a kellékekre. A Kalocsai Népi Együttes is műsorra tűzte a háromkirály ozást. Az említett kalocsai leány-háromki- rályozás főképp a szállásokon volt jellemző, például Szakmáron, öregcsertőn, Gombolyagon, Kistényen, Keserűtelken. A bácskai Jánoshalmán férfiak jártak kiugratós csillaggal háromkirá- lyozni. Nagybaracskai hagyomány Dr. Kriston Vízi József, a kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum igazgatója hívta fel a figyelmemet, hogy kiállításukon nagybaracskai betlehem.es és karácsonyi asztalra készült figurák is láthatók. — Bajáról 'kaptuk kölcsön az anyagot. Nem véletlen, hogy múzeumunk kiállításába került, hiszen nagyszüleink játékai között tarthatjuk siómon a hajdani karácsonyi asztal tárgyait is. Később a hagyományok elvesztették ©rőö rítusgyökerüket, s a felnőttektől átvették a szerepkört a gyerekek Kutattam, kerestem olyan embereket, akik még ma is készítenek szárított agyagfiguráikat a karácsonyi asztalra. Böngésztem az irodalmat. Például 1901-toen Bellosits Bálint bajai néprajzkutató vetette papírra a környék karácsonyi szokásait. Itt olvastam, hogy az agyagból gyúrt alakokat, állatkákat szárították, festették, s a piacon értékesítették. Nagyba- racskán találkoztam özvegy Szabó Andrásné Geszte Csőre nénivel. aki nemrég még piacozott Baján. A nagyhéten Csátaljára, Dávodra is eljutott teli kosaraival. Munkáiból a Néprajzi Múzeumba is került. Kotyolás, regölés Ha 1985-ben a karácsonyi népszokások után kutatunk, föltétlenül meg. kell említeni a kecskeméti Kis Garabonciások együttest. Beregszászi János irányításával adják elő a kotyoiást, a betlehemezést, a regölést. Honnan az ötlet? — Tagja voltam a Fiatal Népművészek Stúdiójának — idézi fel a kezdeteket Beregszászi János, a G-Színpad Egyesület vezetője. — Amikor Kecskemétre leer ül lem, a Mátyás térd Általános Iskolában alakítottam csoportot. A gyermekekkel népi játékokat adtunk elő szabadtéren, majd amikor hűvösebbre fordult az idő, behúzódtunk a meleg helyiségekbe. Ekkor kezdtem el velük megismertetni a téli népszokásokat, a lucázást, a regölést, a batlehemezést. Felléptünk a Jókai utcai öregek napközi otthonában, s a főtéren is. Tizenegy házhoz hívták meg a csoportot, este tízig jártuk a várost. Akik az utcán láttak bennünket, kérték, menjünk fél hozzájuk. Sok hélyan azonban bizalmatlanul fogadtaik bennünket, majdhogy nem félreértették a helyzetet. Mi most is azt valljuk, azért adjuk elő például a betlehemest, hogy az egykori szokások követői legyünk. Nem pedig pénzért. Most a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában vezetek (gyermekcsoportot, harmadik-negyedikesek járnak hozzám. December 25-én és 26-án a főtéren betlehemezünk. — Sajnos, egyre kevesebben vállalják a nép hagyomány ok folytatását. Sokan úgy gondolják, ez elsősorban a pedagógusok dolga lenne, pedig nem így van. Ma már jobbak a lehetőségek. az anyagi körülmények. vétek lenne a hagyományokat elfeledni. Most kínálkozna igazán alkalom arra, hogy élővé tegyük a múltat. Példát találhatunk a Szórakaténuszban, a művelődési házban és a Garabonciás Házban Kecskeméten. A gyerekeknek ragyog az arcuk, csőd ál kozn ak Összeállításainkon, s vastapssal jutalmaznak bennünket. A nyolc év alatt sóik örömet szerezték makem is. Bebizonyosodott. érdemest (tovább menni a megkezdett úton. Dr Kálmán Lajos néprajztudós is biztat, akivel annak ideién megbeszéltem a téli népszokásokat illetve azok Kélyj vonatkozásait. A műsorokat mindig több táj hagyom ári vaiból IsizerkeszteittJem, ' a regöl és ben például zalai és erdélyi vonatkozású betétek is szerepelnek. fiács-Kiákunban kevés az etgve- di. csak e 1ájra jellemző kara-' . csonyi szokás, hiszen ezen a vidéken. a Duna—Tisza közén hasonló hagyományokat ápoltak elődeink, mint az ország más részeiben. Borzák Tibor ÜNNEP Mit ünnepelünk? Közhelyet mondok: hát persze, hogy a kisded születését. De több ez vallási ünnepnél. A kisded a folytonosság jelképe is, a családi teljességé, a harmóniáé, amelyre vágyakozunk, a reményé, hogy a kisdeddel jobb emberség kezdődik, hiszen aligha lehetünk büszkék magunkra, ám az ő arcán annyi a szeretnivaló ártatlanság, hogy ezt tálán nem is veszíti el soha: az ember, akivé felnő, ilyen ártatlan marad, ilyen 'békés. Mert a békét is ünnepeljük ilyenkor, a családi perpatvarok csillapodásáét, a fegyverek nyugvásáét. Nincs még vallási ünnep, amely természetesebben illeszkedett volna a hazad új rend- v szer új ünnepei közé; valami szívós, legyűrhetettn erő tartja bennünk életben, talán nemcsak azért, mert tételes vallájson túli jelképessége van, hanem azért, mert tételes valláson inneni jel- képessége is. Hiszen a karácsony nem kétezer éves ünnep, már a kereszténység ds átvétellel tette hivatalos ünneppé, gyökerei a természetvallásokig nyúlnák le: a Világosság születik újjá ilyenkor, az év legrövidebb nappala után megkezdi fölfelé útját a Nap, az alvó természet fölébredését ígérve. Mekkora reménnyel ünnepelünk? Aki annyi időt élt, mint én, az magéit háborús karácsonyt is. Műrostos ruhaaj ándékknl a fa ■alatt, és szorongással a szívben azokért, akiket elparancsolt a fa alól a háború. Megélt sorbaállá- sos, komor karácsonyokat. És megélt gyarapodva bizakodó karácsonyokat is: narancsillatúakat, csillogó ajámdékúakEHt, béke- refhényűeket. Milyet élünk moist? Ez sem egyéb közhelynél; a szorong var reménykedés karácsonyit éljük. Az erőfeszítésekét azért, hogy amit gyarapodásban elértünk, legalább azt ne veszítsük el. A hivatkozásokét, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünkben nincs fedezet erre, meg erre. A piaci jelentésekét arról,, hogy az áru azért van, hogy váíiárlóképe« kereslet is van, hogy az ezüstvasárnapi forgalom nagyobb volt a tavalyinál. Jönnek a Külföldi jelentnek is, a ipiac bizakodik, de lélegzetritmusa egyenetlen: az áruhiány és a túlkínálat végletei hiszten Lzálják. És hát jönnek a jelentések e, háborgó világról. Csak <;gy televíziós filmrészletre emlláikeztjetek:: arra a hólyagossá éjjett gyermekarcra, amelyen nem 1 átszotfj semmi vád, s amely éppen ér> zelemmentes ürességével vádolt. És mert a kisdedet ünn epelj'ük, hát arra a helyre emlé1 sezttejtek, ahol született, és ahol eltemették, hiszen egy mai V'örös- marty ismét azt írhat' ná, hogy ..Isten sírja reszket a s zent honban” — nincs nyugta ianabb és nyugtalanítóbb földter illet most ennél. Hogyan ünnepelünk . hát? Hazai reformremién nyel, s egy genfi kézfogás kínál' ta reménynyel. Minthogy a ítél ; még sohasem volt olyan nagy , mint most, legalább ueyanekko: .-a cselekvő- kész reménnyel ké ne ünnepelnünk. Ez persze ugyanolyan közhely, mint ami! cet eddig írtam . f De attól még iga a. lehelt. Fa ragó Vilmos BÜKI ATTILA Karácsonyi leviél Gondolj az alumínium hamutáli a, szunnyadó csikkek csillagaira, a katonákra, úgy éjféltájban a pinceklubban ahogy ülnek, s Isten tudja, képzeletben merre járnak. Kezükben az elolvasott levél a dísze az asztalukra ejtett fenyőágna k. „Menjünk be, menjünk be Betlehem városába Köszöntsiik meg Máriát, Máriának szent fiát, Áldását nyájunkra, malasztját magunkra, József és Mária, Álé, áleluja.” (Bárth János szakmári gyűjtéséből) Szappanos Istvá n: limbevi üdvözlet. ROBERT LO WELL A szent ár tatlanok Hallgasd, szólnak a szénaharangok, aszfalton a rádliskoc :si dülöng, s a jutamalom salak os jegén, a kifutónál. Nyáluk lecsorog, lökhárítón az ökrök; lába dong, kínnal baktatnak 5 Izent Péter hegyén. Asszonyoktól illete tlen bánat égő bánatuk: Hert ídes király Jézus összekulcsol ,t lábainál bosszút süvít, lev egőbe fullad, porhüvelyek és < csecsemők ura, de Heródesebb 'még Heródesnél e föld, s az év — Krisztus után ezer- kilencszáznegyv ienöt — égett pora födi el megtisztulásunk hegyét, s nyugvóhelyük rossz padjához közel az ökör pár, ahtol a szent jászol ágyú, zab a k risztustövis. Ki gyászol, ha hitü kért v xeghalnak, mint az Űr? Isten bárány a fekszel szótlanul. Mezei Katalin fordítása Éjszaka, az út szélén. • A Kis Garabonciások tavaly karácsonykor a Szóraka- ténuszban.
