Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
4 iS PETŐFI NÉPE • 1985. december 24. í * z í ^ Mmm H | GORBACSOV IS TANULMÁNYOZTA . . ■ ■ ■ DR. MÁRTON JÁNOS: A munkatárs emlékei* A Korunk tudománya elnevezésű sorozatban, két évtizede jelent meg Erdei Ferenc A mező- gazdaság helye a nap alatt című kötete. Ekkoriban kezdték alkalmazni a reform elveit a mező- gazdaságban. Különleges érdekek fűződtek két évtizede ahhoz, hogy népgazdaságunk e fontos ágazatáról tárgyilagos képet alkothasson mindenki. Sorra-rendre válaszolt a felvetődött kérdésekre. Mindig használni akart. Használni, mert felelősnek érezte magát azért, hogy ismereteink tárházából, tapasztalataink garmadájából minél többet, és minél szélesebb körben oszthasson szét. És arra is gondot fordított, hogy minél több helyről, különféle forrásokból meríthessen, szerezhessen utánpótlást. Ezért járta az országot, ezért írt és beszélt, így vált szinte „nemzeti intézménnyé". Hová jutott a világ, változott-e a mezőgazdaság helye a nap alatt az elmúlt két évtizedben? Átfogó • Az Erdei Ferenc Művelődési Központban 198§. december 18-án elhangzott előadásból. problémává vált a világ számos pontján a mezőgazdasági termelés alakulása, a paraszti népesség helyzete. Figyelemre méltó új vonások jelennek meg, illetve terjednek a szocialista mezőgazdaság világában is. Az üzem- és munka s zer vezetben erőteljesen növekszik a kisebb csoport, sőt, az egyén szerepe, felelőssége és érdekeltsége. A mezőgazdaságnak újabban nemcsak élelmiszer-termelő szerepet szánnak, nemcsák azt látják fontosnak, hanem erősödő új funkcióját: a táj- és környezet- védelmet, a rekreációs igényék kielégítését, sőt a megújítható energiaforrások > újratermelését is. Világszerte a mezőgazdasági termelés fő települési kerete régóta a falu. Most tanúi lehetünk a falu—város kapcsolatok átalakulásának, a falu helyzete javulásának. Erdei még joggal irt arról, hogy a mezőgazdaságban dolgozók társadalmi viszonyai, életviszonyaik, társadalmi helyzetük hátrányosabbak az iparban és egyéb foglalkozásiban dolgozókénál. Két évtized alatt a falvak helyzete sók országban kedvezőbb lett, hol kormányzati telepítési intézkedések nyomán, hol a társadalmi-gazdasági haladás részeként, hol egyszerűen a műszaki-technikai lehetőségek hasznosítása révén. Az út, a közlekedés, az elektronika és a telekommunikáció megfoghatóan közelítette a falut a városhoz. Erdei Ferenc, miután könyvében bejárta a Föld tájait, s áttekintette a hatvanas évek világának mezőgazdasági viszonyait, visszatért a honi tájakra. Ezek könyvének utolsó mondatai: „Mi a szocialista országokban döntő lépést tettünk a mezőgazdaság korszerűsítése útján, viszonylag elmaradott körülmények között. Annál bátrabban, és magabiztosabban folytathatjuk tehát fáradozásunkat: elsősorban és legfőképpen a korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztésében, s emellett a hagyományos termelés minden, egyelőre nélkülözhetetlen módjának és formájának fenntartásában”. Most sem mondhatunk ennél teljesebbet, pontosabbat, és időszerűbbet sem. Így emlékezünk. Erdei Ferenc sohasem mondta magáról, hogy tudós. Mindig feszengve hallgatta, amikor mások, nála jóval kisebbek, magukat tudósnak nevezték, mert jogosan az volt a véleménye, hogy majd a történelem dönti el: ki volt tudós. Másakra tartozik annak megállapítása, hogy ki tudós, ki nem. Utolsó találkozásunkon, egy ösz- szejövetelen mondta: „elég öregnek és elég bölcsnek kell lenni ahhoz, hogy valaki tudásnak mondja magát. Én még nem vagyok sem elég öreg, sem naivsá- goktól eléggé mentes bölcs ahhoz, hogy tudósnak merjem magam nyilvánítani.” Ezt az intézetet sem nevezte tudományos kutatóintézetnek, tudományos műhely, ez volt kedvelt kifejezése. Szívesen nevezte • Erdei Ferenc a tudomány műhelyében címmel dr. Márton János, az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatója is előadást tartott az Erdei Ferenc Művelődési Központban, a névadó születése hetven- ütödik évfordulójának tiszteletére rendezett előadás-sorozat keretében. Ebből idézünk. műhelymunkának munkáinkat. A sokfelől odakerült emberek itt formálódtak közösséggé. Az általa elindított közös kutatások a szocialista agrárgazdaság máig élő alapművei. Eredetileg nem akartam elmondani, de most hirtelen eszembe jutott. 1969-ben ismertem meg az akkor még megyei első titkár Mihail Gorbacsovot. Sztavropolba — a mostani főtitkár akkori állomáshelyére — engem küldött Erdei, mert fontos akadémiai elfoglaltságai voltak Moszkvában. Beszélgetésünk során egyszeresek elővett egy könyvet Mihail Gorbacsov, Erdei Ferenc és Cse- fce László a belterjességről írt közös munkáját. A Progresz Akadémia adta ki. Látták, kijegyzetelte, aláhúzta az általa különösen fontosnak vélt megállapításokat, részeket. Nem ellenőriztem, de úgy tudom, hogy ez az egyetlen külföldi elméleti értékű, máig érvényes mű, amelyet a szovjet agrárközgazdászok nagy figyelemmel tanulmányoztak, amelynél jobbat azóta sem írtak. Erdeinek volt érzéke a realitásokhoz. 1957-től haláláig együtt dolgoztam vele. Ezalatt érzelmi, Indulati kitörést nem láttam tőle: sem szélsőséges haragot, sem szélsőséges elkeseredést, ami egyébként más embereknél előelőfordult. Ezt én olyan tényezőnek tekintem, ami szintén mutatja, hogy mennyire számolt a realitásokkal. Mindig mérce volt a kezében — és azt hiszem, ez a márce alighanem történelmi mérce. Tudott a valósághoz hozzáragadni anélkül, hogy földhözragadt lett volna. Tudott illúziókat tagadni, anélkül, hogy hite- vesztett lett volna. „Különös, száraz izgalommal olvassa az ember Erdei Ferenc könyvét, a „Futóhomokot'' a Duna— Tisza közti tájról, és népről. Ez a második könyve annak a sorozatnak, amelyet Sárközi György, a kiváló író szerkeszt nagy gonddal és körültekintéssel”, így örvendezett Szabó Zoltán, a falukutató mozgalom egyik vezéralakja. Az 1937 tavaszán megjelent kötetet gyorsan elkapkodták. Kevesen és keveset tudtak eddig a kitűnő szépírói erényekkel föltűnő Erdeiről, a futóhomok világáról. Az Athenaeum gondozásában miég abban az évben másodszor is kiadott könyv nemcsak „újságával” hatott. A legalkalmasabb történelmi pillanatban kért, követelt tájért, népért, a jövőért felelős közgondolkodást, kimondatlanul is: a magyar valóságot a kor lehetőségeihez igazító politikai cselekvést. „Felfedezés volt...” Némely hivatalvezető „helyreigazításokat” sürgetett, a „vad vármegyeháza" a szerzőt piszkolta, de — ritka pillanatok sajtónk történetében — szinte kivétel nélkül elismerte valamennyi újság, időszáki kiadvány az ifjú szerző fölkészültségét, alaposságát, a Futóhomok jelentőségét. t A cikkem elején idézett sorok a Pesti Naplóban méltatták Erdei Ferenc vállalkozását, teljesítményét. Mindmáig talán a korábbi harcostárs érzékelte és láttatta a legszemléletesebben a Duna—Tisza köze alcímű könyv érdemeit, különlegességét. A Futóhomok óta másként él tudatunkban ez a táj — hangoztatta. Addig „néhány Petőfi-vers pár plasztikus sora visszhangzott bennünk . .. Láttuk Kecskemét barackját, Kalocsa bokrétáját, Pestkörnyék szürke szomorúságát... Homokos, poros tájként él ez az országrész a magyar képzeletben, hurkaevő magyarok hazájaként, ahol szürke levelekkel tikkadnak az akácfák is ... Tudtuk, hogy e föld néhány gyümölcse világhírre vergődött, néhány mezővárosban keményen megvetette lábát a paraszt, ennyit ismertünk; a felületet. És most, hogy az utolsó oldalak után ráhajtjuk Erdei Ferenc utolsó mondataira a könyv fedelét, úgy érezzük, hogy csakugyan felfedezés volt ez a kötet. Kissé •másféle értelemben, mint az eddigiek ... „E könyv csak előszó” Ügy látja a társadalmat, ahogyan a városok és falvak vezetőinek kellene látniok. Latolgatja, fontolgatja, hogy mit kellene tenni, példákat keres. Más írónak, még ha szociográfiát ír is, többnyire maga a könyv a cselekedete. Erdei Ferencnél úgy érzem, ez a könyv csak előszó ahhoz, amit cselekedni tudina ezzel a hajszálpontos tudással, ezzel a biztos találékonysággal, ezzel a sehol öncéllá nem váló nagyszerű tudományos fegyverzettel”. Kiemeli: Erdei úgy látja a tájat, mint erők mágneses terét, mint vonzások és taszítások összességét, mint természeti erők és emberi képességek eredőjét. A Szocializmus 7—8. számában Takács József részletesen ismertette a könyv tartalmát, szerkezetét, fejezeteit. A szerző nyomán idézi a vagyoni megoszlásra vonatkozó megállapításokat, kiemelve Erdeitől: ahol nem kirívóan egyenlőtlen a birtokmegoszlás, ott enyhébbek a szociális feszültségek. Csupán azt kifogásolta a recenzens, hogy Erdei nem tanulmányozta a századforduló agrárszocialista mozgalmait. Hadd tegyem hozzá: a képzett helyi vezetők sem tudtak ezen a tájon olyan hatalom- reszkettető megmozdulásokat szervezni, mint például a Tiszántúlon, így Erdei következtetéseit aligha módosították volna ez irányú alaposabb történeti ismeretei. „Stílusa objektív, megfontolt” Az alig titkoltan jobboldali, elegánsan nemzeti, hangsúlyozottan keresztény Magyarság 1937. június 26-i .számában Kerék Mihály a feladat nehézségeinek ismertetése után a mű bravúros szerkezetét méltatta. „Erdei kitűnő logikai és rendszerező készségére vall, hogy mondanivalóit egyetlen szerencsésen megválasztott centrális kérdés, mint tengely körül csoportosítja. Ez pedig a földművelő nép küzdelme a polgári életformáért. Nem véletlen, hogy éppen a parasztság polgárosodási törekvését állította vizsgálódásainak középpontjába”. Találó megfigyelés: „A sietve polgárosodó mezővárosok állnak legközelebb Erdei szívéhez ... Stílusa, amely egyébként minden szem vedéi y tői mentes objektív, megfontolt íróra vall, ilyenkor elszínesedik, lágyabb és líraibb lesz, s érződik rajta, milyen büszke kedves városaira, s mennyire fáj neki, ha a tárgyilagosság kedvéért, amelyet semmiért föl nem áldoz, a kedvezőtlenebb jelenségeket is meg kell írnia." „ Társadalomkritika és reform ” A dinamikusabb kormánypolitikát követelő ellenzéki Magyarság cikkírója egyetértett Erdei végkövetkeztetéseivel : „Csak szabadabb légkörben fejlődhetnek ki ennek a népnek kimagasló tulajdonságai." A Válasz hasábjain távlatos szempontok fókuszában világítódik meg a Futóhomok számos sajátossága, újszerűsége. „Nálunk a szociográfia a lelkiismereti nyugtalanságnak a terméke. A tudományos megjelenés legtöbbször csak önfegyelme a megrendült lélek felindulásának. Első művelői nem a tudományos kutatás belső logikai fokozatain, hanem az élmény sodró erejénél fogva jutnak el ahhoz a felismeréshez, hogy ismernünk kell azt a társadalmat, amelyben élünk. Ez az oka annak, hogy Magyarországon a szociográfiában nem a tények .objektív’ gyűjtése, értelmezése és csoportosítása volt az első lépés, hanem mindjárt a praktikus cél: a társadalomkritika és reform. Vezető szempontjául a paraszti magatartás változását, az életérzés módját és intenzitását választja, és ezzel rendezi a tényeket. Minden tény, gondolkodás, kultúra és életforma, politikai akarat ennek a nyugalmi állapotából kilendült magatartásnak feltétele vagy következménye. • Erdei még teljesen exact, de egyúttal életközelséggel, az emberi állásfoglalás bíztató melegével és politikai energiákkal teljes szemlélete egy változási sor tagjaként 'mutatja be a paraszti életformák sokaságát a dabasi parasztvilágtól kezdve a kecskeméti polgárosodó gazdákig, kiknek életformáját két dolog jellemzi: piacra termel, polgárrá lesz.” Kibontakozás „a másik oldalon” A Kecskeméti Lapok hasábjain kedves, közvetlen szavakkal hívta föl a figyelmet Erdei könyvére egy újságíró — feltehetően Tóth László —, utal Erdei e tájhoz kötődő kapcsolataira és azzal az ígérettel fejezi be az előzetes közleményt, hogy hamarosan részletesen ismertetik a Futóhomok-ot. Hiába forgattam, lapozgattam a Kecskeméti Lapok további számait. A Futóhomokról egy szót sem közöltek. Tóth László is kiszorult a korábbinál óvatosabb, a kormánypolitikával és annak helyi képviselőivel az összeütközéseket ez idő tájt kerülő hetilapból. Éleződtek, nyilvánvalóvá váltak a politikai ellentétek. A kurzus urai jól tudták: Erdei „a másik oldalon” keresi a kibontakozást. Betiltatták a Márciusi Front Kecskemétre tervezett találkozóját is. Nagykőrös tüntetőén kitüntette a fiatal szerzőt, Kecskemét ez idő tájt hallgatott. A hivatalos város hallgatott, de a kényszerűen rejtőzködő jobbak, a holnap Magyarországát tervezők messzemenően számítottak a Futóhomok szerzőjére. Heltai Nándor Születésnapi emlékezés Erdei Ferencre Még csak 15 éive, hogy hatvanadik születésnapját ünnepeltük. Akkor az Országos Szövetkezeti Tanács elnöki tisztét töltötte ibe. Erdei elvtárs a reá annyira jellemző közvetlenséggel és derűvel fogadta jókívánságainkat. Azt javasolta az emelkedett ünnepi légkörben: ha már így form állta a sors, akkor „ma ne dolgozzunk, hanem beszélgess ü nk egyet”. No, de minden szándék ellenére csak munkánk körül fölyt ez a beszélgetés. 'Főleg a szövetkezeti mozgalomról, amelynek valóságos szövetkezeti vonásai kibontakozásához igen jó feltételieket teremtett a gazdaságirányítás rendszerének folyamatban lévő reformja. A ikiözüigyek mellett szóba kerültek saját, személyes dolgaink is. Különösen jó érzést váltottak ki bennem Erdei Ferenc mindennapi élettel kapcsolatos, közvetlen, emberi megnyilatkozásai. Beszélt arról, hogy mai életformánkban milyen jelentősége van a természettel váló rendszeres kapcsolatnak. Elmondotta: nagy erőkifejtést kívánó fizikai munkával is törekszik pótolni a napjainkban annyira hiányzó mozgást. A gyorsan elröppent 60 esztendő ellenére lelkesen beszélt töretlen munkafcedvéről és teherbírásáról. Sok a további tennivalója. Nem kevesebb, mint tíz évre váló munkaprogramja van. Az, élet azonban igen kegyetlen tud lenni! Rövidesen szomorú hírek kaptak szárnyra: Erdei Ferenc beteg, sőt az időközben Végrehajtott műtét ellenére is súlyos beteg. 1971-ben, .március végén rendezte meg Országos Tanácsunk a földműves, illetve a fogyasztási szövetkezetek tömeges elterjedésének és aiz első demokratikus központjuk megalakulásának 25. évfordulóját egy országos ünnepi ülés keretében, a még élő alapító itagoik és a mozgalomért legtöbbet tett közéleti személyiségek részvételével. Szeretettel hívtuk és vártuk őt is. mint az utóbbiak legjelesebbjét. Ugyanis még az 1946. január 29-1 alakuló gyűlésen tagja lett a Földművesszövet- kezertek Országos Központja igazgatóságának, sőt még ez esztendő április 27-től az igazgatóság elnökévé választották. Sajnos, betegsége még fogva tartotta, nem jöhetett. Országos tanácsunk több más kiemelkedő személyiség között, közismerten kiemelkedő munkássága elismeréseként Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetésben részesítette. A SZÖ- VQSZ elnöksége megbízott, hogy a lakásán adjam át a kitüntetést.... Nagyméretű íróasztalánál ült, láthatóan folyamatos munkát szakítva meg. A kora ta- vász fényzuhataga öin- tötte el a szobáját, amely fokozta az újra- látása által keltett örömömet. Csillogó szemmel mondta: látod, • elérkezett a itavasz, bizony most már nekem is serénykednem kell. Életalkarásia és kemény magatartása a betegséggel szemben engem is felvillanyozott, és újabb reménységgel töltött el, hátha mégis ő győzedelmeskedik. Igyekeztem tolmácsolni a mozgalom testületi szervéinek, a sok-sok j «barátnak tisztelettel teljes jókívánságait és átadtam a kitüntetést. Örömmé! és mosolyogva fogadta, megjegyezve: számos kitüntetésiben részesült már életéiben, mégis ez lesz számára az egyik legkedvesebb, mert „szövetkezeti”. Kérte, hogy viszonzásként továbbítsam az ő jókívánságait, azzal a hírrel együtt, hogy „rövidesen felveszi a munkát”. Ügy is történt, amint mondta. Sóit, nem kevesebbre vállalkozott, mint a sanonlévő országgyűlés előkészítő munkálataira. Következetesen folytatva a szülőhelyre, Makóra való hazatérésit Még a második haza, a „Fultóhomok”, tehát Bács-Kiskun megye képviselőjeként sírparcellát vásárolt a szülőváros sírkertjében nyugvó szülei közelében. A szülőföld képviselőjelöltjeként indult a választásokon és lett annak képviselője. Képviselői munkáját azonban már ,nieim folytathatta, mert az országgyűlés alakuló ülését megelőző napon betegsége erősebbnek bizonyult: Erdei Ferenc meghalt. Közmondásunk úgy tontja: „az idő begyógyítja a sebeket”. Az elmúlt 15 év azt tanúsítja, hogy a múló idő csökkentette ugyan fájdalmunkat, azom,ban növelte veszteségünk tudatát. Miennyivel gazdagabbak lennénk, ha megvalósíthatta volna a 60. születésnapon vázolt. tíz esztendőre előirányzott munkaprogramját ... Dr. Molnár Frigyes A Futóhomok fogadtatása • Egyik klasszikus művének első kiadása. • Az érettségiző nagydiák. i Veres Péterrel. • Benczúr utcai otthonának dolgozószobája. • A jó izek mestere. • Földrajzilag így tagolta Futóhomok című könyvét. ROMÁNY PÁL: „Mindig használni akart”*
