Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

1985. december 24. • PETŐFI NÉPE • 5

„FINNYÁS” A BORPIAC

Kerekegyházi elnökasszonyok

A szervezeti korszerűsítés, az önálló vállalati gazdálkodás (ennek kiteljesedése, mint egy főfonal, végighúzódott a záródó tervidőszakon. Nagyvállalatok, trösztök megszűnése új helyzetet és lehetőséget teremtett több gazdálkodóegységben. A Középmagyarországi Pincegazdaság is önállóvá vált, tevékenysége kiteljesedett, gazdagodott árupalettája. Továbbfejlődésének bizonyságaként csaknem egy esztendeje kombináttá — magasabb vállalati kategóriájú egységgé — alakulhatott. A Kecskeméti Borgazdasági Kombinát idei munkájáról, a szőlő-, bor- és üdítőital-ágazat helyzetéről dr. Nagy Lajos termelési igazgatóval beszélgettünk.

— Jelentett-e változást a vállalati tevékenységben a kombináttá válás?

— Elismerését érezzük eddigi munkánknak, és újabb lehetőségek kapuját nyitotta meg egyebek között az irányítás korszerűsítésében, a piacokhoz való rugalmasabb alkalmazkodásban, a partneri kapcsolatok minőségi fejlesztésében. Mindenékel ott önmagunk állítottuk magasabbra a „mércét”. E rangnak úgy akarunk megfelelni, hogy' a hazai ellátásban, az olcsóbb kategóriájú termékeik előállításában vezető szerepünket növeljük: újabb borokkal, üdítőkkel, pezsgővel és exportpiacok felkutatásával szélesedjen tevékenységünk.

— Az idei esztendő nem kedvezett az elképzelések megvalósításának. Mégis, sikerült előbbre lépni?

— Partnereinket, a szőlőtermelő gazdaságokat óriási károk érték az idén. Nem termett elég szőlő, így természetesen megfelelő mennyiségű bor előállítására sem nyílik lehetőség. Siránkozhatunk e fölött, de ez nem vezet megoldáshoz.

— Vagyis a kombinát cselekvésre kész. A partnereik hasznára is?

— Érdekeink, gondjaink azonosak, célunk a korrekt együttműködés. A szőlőtermelő gazdaságok jelentős részével jövedelemérdekeltségű szerződést kötöttünk. Ennék lényege, hogy a felvásárolt szőlő mennyiségének és minőségének, függvényében részesednek a borászati üzem nyereségéből. Az idén magas volt a szőlő ára, bár még így is több helyen ráfizetéssel termelték meg, de a mi borászati-kereske- delim'i tevékenységünk nyereségéből, most az év végén, plusz pénzt tudunk adni a korrekt gazdaságoknak.

— Voltak szerződésszegők?

— I;gen. Ami azért is szomorú, mert keresleti piaci helyzetben pártolt el tőlünk egy-ikét gazdaság. Amikor nagy lesz a termés, és nehezebben lehet majd értékesíteni a szőlőt, a kapuinkat döngetik, hogy vásároljuk föl tőlük is. Anélkül, hogy erre erkölcsi alapjuk volna ... Ezért mondom: a becsületes szerződésteljesítés, az érdekazonosság köt össze bennünket. Ettől az évtől különösen, mert a végtermék mennyisége és minősége döntő. Az előállításban, a beruházásokban, fejlesztésekben anyagilag is részt vállalt partnereink többsége.

— Milyen t, kézzel fogható” eredménnyel?

— A pezsgőpalackozó üzem készült Kiskőrösön, ahol már üzemeltetünk kísérleti jelleggel egy régi gépsort, de most az Állampusztai Célgazdaságnak és a Kertészeti Egyetem Szőlészeti Borászati Kutató Intézetének anyagi hozzájárulásával olyan berendezést állitottunk föl, amellyel évente négy-öt millió palackot tölthetünk meg pezsgővel. A Városföldi Állami Gazdasággal a vermouth, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz- szél a gyümölcsalapú italok gyártásfej lesztésóben működünk együtt, a kisfcunmajsai Jonathán Tsz-szel teljes körű a kooperáció a borászatban, hogy csak néhányat soroljak.

— Az idén technikai-technológiai közös fejlesztésekre törekedtek?

— Minőséget és választékot kell javítanunk, valamint bővítenünk. Nincs más út, ha versenyben alkarunk maradni, ehhez pedig új, magas színvonalú technikára van szükség.

— A piaci helyzetre hatással van az osztrák borhamisítási botrány?

— Jelentősen, ami ránk nézve is kedvezőtlen, akármennyire meglepő. Ugyanis (főkép Európában) megrendült a bor iránti bizalom, akárhonnét is származzék az ital, s ez a kereslet mérséklődésében tükröződik. Az országok megszigorították bortörvényeiket, például csak eredeti termőhelyén palackozott bor importjához járulnak hozzá. Ehhez alkalmazkodva növelnünk kell a palackos exportot, almi viszont újabb műszaki-technológiai fejlesztést kíván. A borpiac „finnyásabb” lett. igénye^eto- bé vált.

— A hazai és a szocialista megrendelők kevésbé szigorúak?

— Ez a kérdés a három piac (hazai, szocialista, tőkés) minőségben i igénykülönbségére utal, de ezt a kategorizálást véglegesen el kell felejteni. Konvertálható, vagyis minden piacon egyformán jól értékesíthető, leiváló minőségű termékek előállítására kell berendezkedni. A solti borcsaládunkat már ilyen szemlélettel fejlesztettük ki, az Itthoni OMÉK-nagydíj után Japánban is kedvezően fogadták. Az Amperla pezsgőt a szovjet megrendelők nemcsak jónak találták, hanem hosszú távon igénylik is szállítását.

— A legnagyóbbat, a szovjet piacot is szóba hozta, amelynek igényváltozása ugyancsak a közelmúlthoz kapcsolódik.

— Felkészültünk az alkalmazkodásra, az alkoholmentes termékektől a pezsgőig, képesek vagyunk a szovjet piac kérését is teljesíteni, amit egyébként kötelességünknek is tartunk. A szovjet megrendelőknek eddig is pontos szállítói voltunk, amit az idén kitüntetésükkel elismertek, s a jövőben is a legfontosabb piacnak tekintjük a baráti országot. Kivívott pozíciónkat jneg akarjuk őrizni, sőt amennyiben lehetséges, tovább erősítjük.

— Arra is van kilátás, hogy olyan országokba szállítsanak, ahol eddig nem ismerték termékeiket?

— Japánon kívül az USÁ-ba küldtünk bort, de reméljük, tovább bővül exportlehetőségünk, ugyanis az Amorin-Trading portugál vállalattal a Monimpex koordinálásában borértékesítési szerződést kötöttünk.

— Tehát nemcsak a parafatermékek gyártásában partner az Amorin?

— Sikeres üzleti kapcsolatunk újabb állomása ez. Kétségtelen viszont, hogy eddigi legnagyobb vállalkozásunk külföldi partnerrel a Hungarokork-Amorin leányvállalatunk létrehozása volt. Eredményesen működik a veres- egyházi gyárunk, ahol jó minőségű dugókat készítünk. Noha az idén avattuk ezt az első portugál—.magyar vegyasvállalatat, máris a továbbfejlesztésén gondolkodunk. Például a törmelék hasznosítását, ipari és háztartási célú parafatermékék (tapéta, parketta stb.) gyártását tervezzük.

— Visszatekintve e mozgalmas, gondokkal teli esztendőre, mi az összegzése erről?

— Belföldi szállítási vállalásainknak eleget tettünk, két olcsó bort is forgalomba hoztunk, Kecskeméti fehér és Siller néven, valamint gyümölcsborokkal, ver- moüthokkal bővítettük a választékot. Az exportkiszállításokban gondjaink a vagonhiány miattt vannak. Üdítőitalokból kevesebbet forgalmaztunk a tervezettnél, aminek okai között a nagy versenyt,, a. konkurensek számának növekedését' és'a szénsavas italok iránti kereslet 'csökkenését említem. Parafaprogramunk sikeres ... Mindent összevetve, az árbevételi és nyereségtervünket egyaránt teljesítjük, amivel a jövő évet pénzügyileg megalapozzuk.

— És mire számít 1986-ban?

— A fagykárok miatt még két- három évig nem várhatunk kiugróan nagy szőlőtermést. Ez a legfőbb gondunk. Erősíteni akarjuk a partneri kapcsolatainkat, javítjuk vállalatunk gazdálkodási hatékonyságát, gyorsítjuk a minőséget javító műszaki fejlesztést, hogy értékes és exportképes termékeink körét szélesíthessük.

Csabai István

Az országban gazdálkodó több száz mezőgazdasági szövetkezet közül csupán tizennégynek nő az elnöke. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának kezdeményezésére már harmadik esztendeje találkozóra hívják össze az elnökasszonyokat, minden évben másutt; a vendéglátó természetesen az egyik elnök. Az idén is megtartották ezt a találkozót, kicserélték tapasztalataikat. Bács-Kiskun megyében két termelőszövetkezetnek nő a vezetője, a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő Kerekegyházán irányít egy-egy gazdaságot.

Az év vége az összegezés időszaka. Karácsony előtt meglátogattam a két gazdaságot, és beszélgettem vezetőivel a küzdelmes esztendő eredményeiről, gondjairól, tapasztalatairól és további terveikről.

Túl a bizonyításon

Bizalom negyedszerre is

A Kossuth Szakszövetkezet elnöke Farkas Jánosné Rózsika. Februárban negyedszerre választották meg elnöknek. Fő- agromómusként kezdte 1962-ben a Béke Termelőszövetkezeti Csoportban. Akkoriban több kisebb szövetkezet alakult, megkezdődtek az egyesülések. 1970-ben megválasztották a szövetkezet elnökének, 1975-ben a legutolsó egyesülés folytán 6- szövetkezeti csoportból, és egy termelőszövetkezetből megalakult a Kossuth Szakszövetkezet. Ismét megbízta a tagság a gazdaság irányításával.

Tehát immár a negyedik ciklusban lett a közös gazdaság vezetője.

— Mint eln/öknek, eddig nem voltak különösebb gondjaim, a férfiak elfogadják — bizonyos kivárá6i idő után — a nőket vezetőnek. Tapasztalataim szerint a nők nehezebben ismerik el egymást. Többet kell bizonyítani, mint a férfiaknak. Határozottan, céltudatosan dolgozom, szinte minden nap igyekszem megnyerni a tagságot. Sikerült a kiegyensúlyozott gazdálkodást állandósítani. Eddig nem volt veszteséges a gazdaságunk, évről évre gyarapodtunk —, kezdte a beszélgetést.

Arra a kérdésre, hogy miként zárják az évet, így válaszolt:

— A sok gond, az időjárás okozta kórok ellenére nyereségesen. Szövetkezetünkről tudni kell, hogy rendkívül szétszórt területen gazdálkodunk, 28 kilométer hosszan terülnek el a táblák. Fő növényeink a kalászosok, a kukorica és a pillangósok. Foglalkozunk szőlőszaporítással is. Az állattenyésztésben a sertéstelep érdemel említést, 4 ezer hízót értékesítünk évente, 500 anyakocánk van, fehér hússertés. A juhállományunk 1500 anyából és szaporulatából állÉrdemes szólni a vadka csafarm- ról. Az idén negyedmilliót tenyésztettek, jövőre 100 ezerrel többet szeretnének. Ebben az évben már saját törzsállományt alakítottak ki. A kacsákat exportra szállítják.

A kedvezőtlen adottságokat melléküzemágakkal, ipari tevékenységgel igyekeznek ellensúlyozni.

A gazdaság sikereit elsősorban annak köszönheti, hogy az elnökasszonynak jó partnerei vannak a vezetésben, a tagság elismeri törekvéseit. Arra külön büszke, hogy néhány éve Nyisztor-dí- jat kapott a szövetkezeti mozgalomban kifejtett társadalmi és gazdasági tevékenységéért.

Vállalkozó típus

A Dózsa Termelőszövetkezet elnöke Ciliné Kovács Klára, 16 évig főkönyvelője volt a szövetkezetnek, 1982 óta elnöke. Az idén ismét megválasztották a 2200 hektáros gazdaság élére.

Vállalkozó típus, csupa lelkesedés. Elképzeléseit, terveit igyekszik megvalósítani. Igazi kockázatvállaló vezető. A szövetkezet kedvezőtlen adottságai némileg indokolják ezt, jelenleg például 13 ipari üzemáguk van.

— Vállaltuk, hogy felvásároljuk a tejet a környékbeli szövet- , kezetektől. Jelentős beruházással megoldottuk 20 ezer liter mélyhű- tését, hozzáfogtunk a tehéntúró készítéséhez, 2400 tonnáit gyártunk évente. A többszöröse is elfogyna, de egyelőre csak 10 százalékkal tudjuk' növelni a mennyiséget — tájékoztátott beszélgetésünk elején.

A község lakosságmegtartó erejét növeli, ha mindenki helyben megtalálja számítását, any- nyi jövedelemre tesz szert, hogy érdemesnek tartja a letelepedést. Ennek érdekében munkálkodik a Dózsa Termelőszövetkezet is.

Többek között családi művelésre adták a szőlőt, 3500 sertést helyeztek ki a háztáji gazdaságokba. A lakosság részére többfajta szolgáltatást vezettek be. Gázszerelő részlegük van, raklapokat készítenek exportra.

— A veszteséges üzemágakat megszüntettük, igyekszünk minden lehetőséget kihasználni, hogy a kedvezőtlen körülmények 'között is megálljuk helyünket.

Arra a kérdésre, hogy milyen tapasztalatokat adnak az asszony elnökök találkozói, így válaszolt:

— Néhány praktikus tapasztalatot gyűjtünk. Az igaz, hogy ahány termelőszövetkezet, any- nyiféie az adottság, néhány dolgot azonban mi is bevezettünk a látottakból.

Végezetül hozzátette:

— Ha a termelőszövetkezet elnöke asszony, nehezebb helyzetben van. Szerencsére a mi közös gazdaságunkban sok segítséget kapok a vezetőktől, különösen a pártszervezettől. A párttitkár, Pintér József már régen a szövetkezetben dolgozik, sok tapasztalattal rendelkezik. Ügy alakult, hogy most a főkönyvelőnk is asszony. Tréfásan néha azt mondják a férfiak, hogy ebben a szövetkezetben nőuralom van. Ez természetesen túlzás. A közös cél: a további gazdasági előrehaladás, ezért dolgozunk valamennyien — fejezte be a beszélgetést.

Kereskedő Sándor

• Egy kép a szövetkezeti elnökasszonyok találkozójáról. Bal oldalt világos ruhában Ciliné Kovács Klára, mellette Farkas Jánosné Rózsika.

Kilencen a gyertyafénynél

Kecskeméten, a Dobó körút 3. számú ház bejáratát kerestem. Duci, tíz év körüli kislányt kérdeztem, merre találom az állvány- erdő útvesztőiben. A gyermek végigmustrált, s visszakérdezett:

— Kit tétszik keresni?

— Konkolyéklait... Ismered okét?

A kislány szeme huncutul villant, megrázta a fejét, nevetett, ß így válaszolt:

— Igen! — s szó nélkül mutatott a deszkákkal övezett lép- csőiházra. Benyitott, a liftet is lehívta,, készséggel előrelenged ett, majd elindította a felvonót. A 'hatodiknál kiléptünk, amíg én körülnéztem, ő már az aj tó csengőjét is megnyomta, s ezzel egy- iöőben bemutatkozott.

— Konkoly Nikoletta vágyók.

A család együtt volt. Konkoly István, a 41 éves édesapa, a 35 éves feleség, a hét gyermek: a 14 éves Anita, a 13 éves Attila, a 10 éves Nikoletta, a 8 éves Roland, a 6 éves Noémi, a 2 és fél éves Donét és a 6 hónapos 'Szabolcs. A lakás szépen berendezett, tiszta, gondozott. Látszott, nemcsak a szülők, a gyermekek is vigyáznak a rendre. a tiszta,ságra. Az apa, aki szőlész—borász technikusként kezdte a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaságban, később a KISZ kecskeméti járási titkára volt, tíz éve már a Kunság Volán forgalmi szdlgálaítevője, szakszervezeti főbizalmi.

— Feleségemmel, aki aiz érettségi után a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság adminisztrátora volt, 1971-ben kerültünk össze. Elhatároztuk, hogy sok gyermekünk 'lesz, tehát már akkor tudatosan vállaltuk a nagy családot. Nagy öröm mindkettőnk számára a körülöttünk nyüzsgő gyermekhad, bár manapság egyre több és több anyagi gondot, olykor lemondást is jelent...

— Tíz évvel ezelőtt — vette át a szót a feleség, akinek alakján egyáltalán nem látszik, hogy ennyi gyermeket hozott a világra — nem volt ilyen nehéz dz anyagi helyzetünk, mint jelenleg. Hat-hét évvel ezelőtt készpénzért vettük meg a háztartási gépeket, a mélyhűtőládát, de négy évvel ezelőtt a színes tévéit már részletre kéllett megvásárolnunk. Sajnos, a háztartási gépeink elöregedtek, javítani már nem lehet, s a cserére egyelőre nem gondolhatunk. Az utóbbi kót- három év alatt érezhetően csökkent az életszínvonalunk, de ezt a gyermekek nem érezhetik meg...

A szülők, s természetesen az állam gondoskodik is erről. A férj havonta ,4500 forintot keres, a feleség, gyermekgondozási díja 3300, a családi pétiék 5880 forint, s rendszeresen részesülnek havi 3230 forint nevelési segélyben. Ez havonta majdinem eléri a 17 ezer forintot. Nem túl sok, ha ezt az összeget kilenccel elosztjuk, akkor családtagonként alig haladja még az 1800 forintot, amely a 'létminimumot sem évi el. Nem panaszkodnak, bár egy ilyen népes családnak az étkezés is nagyon sokba kerül, hiszen reggelire épp>en hogy elég a 4 'liter kakaó, a másfél kiló kenyér, s ha az édesanya palacsintával kedveskedik a gyermekeknek, 50 darabnál kevesebb aligha kerülhet az asztalra.

— Nem szoktam pontosan kiszámolni — mondta a fiatalaBz- saony —, de naponta, amikor á gyermekek nem ebédelnek itthon, 300 forint kell az étkezésre, hétvégén pedig 1000 forint. Havonta áltálában 12—13 ezíer forintot költünk élelemre. Ezzel nem lehet takarékoskodni, mert a gyermekeknek jól, bőségesen kell étkezniük, szükségük van erre, hogy egészségesek legyenek. A kiadások ezzel természetesen nelm éritek véget, gyorsan kopnak a ruhák, a cipők, az iskolába is kell pénzt vinni, az uszoda, a nyelvtanulás, az autóbusz is pénzbe kerül, de ezt tényleg nem panaszképpen mondom. Boldogok vagyunk, igyekszünk becsületes, rendes embereket nevelni; fiainkból, lányainkból.

— Szeretném folytatni, amit feleségem elkezdett, és én is aláhúznám, nem a panasz mondatja veletm a következőket. Nagyon nehezen jutottunk hozzá ehhez a két szoba és két félszobás, mellékhelyiséges lakáshoz. Nemcsak a pélnz, hanem más miatt is. Ez év augusztusáig egy kétszobás lakásban zsúfolódtunk össze kilencen, mondhatom, nagyon szűkösen fértünk. Jártam én mindenkinél, meg is ígértek mindent, de nem mindenki tartotta a szavát, sőt olyan is volt, hogy az ígéreteket is megmásították. Nem akarom részletezni, nagyon hosszú, sok utánajárás, veszekedés árán megkaptuk ezt az OTP-s öröklakást 1 millió 310 ezer forintért.

Nem volt könnyű a lakáslhoz- jutast pénzügyileg sem lebonyolítani. A régi lakásukért 595 ezer forintot kaptak az OTP-től, a megyei tanács 200 ezer forinttal segített, a gyermekek után ugyancsak 200 ezer forint engedményt kaptak, a Kunság Volán 100 ezer forint kölcsönt adott, igaz, ezért 15 évi szolgálatot kellett vállalná, de az adósi- ság igy is meghaladja a 200 ezer forintot. A lakástörlesztés, a ruházkodás, a világítás, a fűtés, és sorolhatnám tovább, próbára «teszi a két szülő pénzbeosztó tudományát. S a karácsony, hogyan készültek erre?

— A férjem és én is már régóta takarékoskodunk karácsonyra. Hagyományos nálunk a püa- fonig érő fenyőfa, s ez most is így lesz. Mindenki italál majd a fenyőfa alatt ajándékot, no nem nagy dolgot, apróságot. Nem is az a fontos, hogy ki mit kap, hanem a szeretet, a megértés az^ ami mindén családot, köztük a mi nagy családunkat is összefűzi . . .

Gémes Gábor

Változó igények szerint, jó áruval