Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
1985. december 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Építő demokratizmus Beszélgetés a jövőről dr. Cravero Róberttel, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével Az Országgyűlés néhány napja, a téli ülésszakon emelte törvényerőre a népgazdaság VII. ötéves tervét: a fejlődés következő évekre vonatkozó irányait, céljait. A hivatalos dokumentum több százezer lakás, sok száz kilométer út. gázvezeték, csatorna, újabb általános és középiskolák építésével számol. A településfejlesztés lendülete a nehezebb időkben is átsegítette a községeket és városokat a megoldandó gondok többségén — másként aligha kaphatna városi címet január 1-én a többi között Bácsalmás és Tiszakécske. Ilyen és hasonló kérdésekről esett szó lapunk és a dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház „Beszélgétések” című ankétsorozatának legutóbbi estjén, amikor dr. Cravero Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt a vendég. Kedvező a családnak, a társadalomnak Parlamenti nyilatkozat a gyed-ről — Egy-két nap és lezárul a VI. ötéves tervidőszak, kezdődhet az összesítés, a mérlegkészítő elemzés — és természetesen, a következő öt esztendő mun• kaja. A hivatásos tervező milyen érzésekkel mond búcsút 1985-nek? — Szép emlékeim maradnak, és nem csupán azért, mert „csak a szépre emlékezem". Úgy látom, hogy a lakosság életkörülményeit alapvetően meghatározó legfontosabb célokat — a lakásépítésben, a közműfejlesztésben, az oktatási intézményhálózat bővítésében és az egészségügyben — sikerült elérni. Ez nagy eredmény, hiszen a népgazdaság más területein nem minden alakulhatott az elképzelések szerint, s elsősorban a tanácsok eredményes gazdaságszervező munkáján múlt. Sokat segítettek az infrastrukturális ellátás hatékonyságát javító, ösztönző kormányzati intézkedések is ... — ... amelyek azonban öt év alatt nem tudták teljes mértékben feloldani a településfejlesztés feszültségeit. Közülük a falu —város problémakör továbbra is időszerű. — Való igaz, végérvényesen bebizonyosodott, hogy módosítani kell a korábbi egyoldalú, elsősorban városközpontú fejlesztési gyakorlatot, á megváltozott feltételekhez igazodóan. Természetesen a városok kiemelt fejlesztésének megvolt a történelmileg jogos társadalmi-gazdasági indokoltsága, ami az ország örökölt elmaradt gazdasági szerkezetéből következett. Előbb iparosítani kellett, ami elsősorban a nagyvárosokban és új, ipari jellegű városok létrehozásával valósult meg. Ez, és a mezőgazdaság szocialista átszervezése együttesen felerősítette a népesség áramlását, a városok ugrásszerűen megnövekvő infrastrukturális hálózata bővítésének igényét. A községek többségében az előbbi folyamattól, a szükségletektől elmaradóan csak lassan bővült az alapfokú ellátás, kiéleződtek e települési körben a foglalkoztatási, infrastrukturális ellátás gondjai. — No igen, ez is tény. De a gondok tovább növekedtek. — Méghozzá azért, mert a gazdaságnövekedés lehetőségei ösz- szeszűkültek, s a terület- és településfejlesztésben is intenzív, az adottságokhoz jobban igazodó lehetőségeket kellett feltárni. Közéjük tartozik a termelőerők korábbinál kevésbé központosított fejlesztése. Ezt az elvet természetesen a terület- és település- fejlesztésben is érvényesíteni kellett. Előtérbe került az ország egyes vidékei, természeti, gazdasági és közgazdasági adottságainak sokoldalú feltárása, és a hozzá alkalmazkodó településfejlesztési politika kialakítása. — Mi lehet ennek az alapja? — A korábbinál arányosabb fejlesztés, az elmaradott területek felzárkóztatási folyamatának sokoldalú segítése. A lényeget úgy foglalhatnám össze, hogy arányosabb terület- és településfejlesztési gyakorlatot kell kialakítani. Jobban kell figyelnünk a kis- és közepes nagyságú városokra, illetve a falvakra. Ma már nem tűzhető ki olyan cél, hogy valamelyik várost más településcsoportok rovására egyoldalúan kiemelten fejlesszünk. Ez öltött testet az Országgyűlés idei, a hosszú távú terület- és településfejlesztésről szóló határozatában. — Ezekhez a stratégiai jellegű célokhoz kidolgoz- ták-e a tanácsoknál az új irányítási és gazdálkodási elveket, a megfelelő elosztási rendszert? — Az országgyűlési képviselők már az ennek alapján létrejött törvényjavaslat fölött vitáztak a téli ülésszakon. 1986 januárjától alapvetően megváltozik, jelentősen nő a helyi tanácsok gazdasági önállósága, módosult a tervezés gyakorlata is. Eddig jórészt a megye mondta meg a helyi tanácsoknak, hogy hol, mit fejleszthetnek. (A megyék elhatározásait pedig nem kevés központi kötöttség, előírás korlátozta.) Most alapvetően módosultak a helyi tanácsok gazdasági feltételei: nem egyedi, hanem normatív szabályok szerint készültek középtávú elgondolásaik, ők döntöttek arról, hogy a rendelkezésükre álló eszközeiket mire fordítják. A megyei tanácsok középtávú tervei tehát a korábbinál szűkebb körű megyei döntések mellett jórészt a helyi tanácsok önálló döntéseit tartalmazzák. Nagy lépésnek — a gazdar sági önállóság megvalósítása alapvető eszközének — tekintem a tanácsok egységes pénzalapjának létrehozását: helyben dönthetnek, hogy mennyit költenek működésre, felújításra, építésre. — Mi várható ettől? — Minden bizonnyal ki fog derülni: nem feltétlenül szükséges az egyes célokra tervezett eszközöket mindenáron elkölteni. Ugyanakkor nyilvánvaló érdekké válik a pénzforrás-teremtés és a takarékos felhasználás. A gazdálkodás fogalma tehát valódi tartalmat nyer. A helyi tanács maga dönthet arról, hogy például a kulturális-oktatási- egészségügyi ellátásban a meglevő intézmények működési fettételeinek javítása, a felújítás gazdaságosabb számára vagy inkább új létesítményt épít. — Sokak szerint még mindig van mit javítani. Az úgynevezett normatív fejlesztési lehetőségszámításon például. A megyén belüli újraelosztás során mintha ennek alapján osztályoznák a különböző településeket és lakóikat. — Erről a megyei tanácsok megalapozott véleményt tudnak mondani. A fejlesztési eszközök településcsoportok szerinti elosztását a megyei tanácsok csaknem kétéves elemző, szükségletfeltáró munka alapján terjesztették a tanácstestületeik elé. Ez tehát kollektív és nem egyéni döntés, ami — helyesen — figyelembe vette, hogy például a fővárosnak vagy a megyeszékhelyeknek és a városoknak nemcsak a saját lakóikat kell ellátniuk, hanem a vonzáskörzetükben élőket is. Emellett a normatív fejlesztési lehetőségszámítás minden megyében a településfejlésztési célokhoz is igazodott: egyik (és nem Jövő év januárjától vezetik be a tanácsi gazdálkodásban a normatív fejlesztési kiadások rendszerét. A fogalmat már most, a tervezés időszakában is gyakorta használják, s a köznyelvben a nem túl szép „fejkvóta” elnevezés is egyre többször előfordul. Mi is ez a normatív fejlesztési kiadás? A fejlesztési kiadások szabályozásának egyik eleme, amely a céltámogatásokkal és a saját bevételekkel együtt jelenti a település fejlesztésre fordítható pénzét. De ez — a másik kettőtől eltérően — biztos pénz. A normatív fejlesztési kiadás garantálja a legfontosabb társadalompolitikai célok megvalósítását, fedezetet az alapellátás fejlesztésére, lehetővé teszi a körzetközponti szerepkörből adódó középfokú ellátás fejlesztését a vonzásegyetlen) eszköze lett annak, hogy a korábbinál arányosabbá váljék a települések fejlesztése. E nagy felelősségű testületi döntésekben nem állíthatók szembe a városok és a nem városi települések. — Van egyéb lehetőség is? — Úgy gondolom, hogy a normatív fejlesztés útja mellett az indokoltnál kevesebb szó esik a megyei tanácsok rendelkezésére álló eszközöknek körülbelül egy- harmadát — tekintélyes összeg! — jelentő új elemről, a céltámogatásról, ami legalább ilyen fontos része a területi politikának. . Ez hivatott közvetíteni a népgazdaság egészében a .következő öt évben kiemelt fejlesztési célok megyéken belüli érvényesítését. — Pontosabban melyeket? — Az Országgyűlés a VII. ötéves tervidőszakra három kiemelt célt fogadott el az életkörülmények javítására: a lakás- ellátás, a közoktatás és a vízellátás komplex — a termeléstől a szennyvíztisztitásig terjedő — fejlesztését. Elsősorban e feladatokhoz kapcsolódóan határozza meg a megyei testület, hogy a települések milyen feltételek mellett kaphatnak további eszközöket. A döntés nem egyedi, hanem normatív: ha egy település teljesíti a feltételeket, automatikusan elnyerheti a megyei támogatást. — Ez növeli vagy csökkenti a különbségeket? — A megújított településfejlesztési politika, az új tanácsi irányítási rendszer az életkörülményekben meglévő különbségek mérséklését célozza. A következő évek gyakorlatán múlik a folyamat gyorsasága. Az igazi kérdés: népgazdasági és helyi szinten milyen lesz munkánk eredményessége, a tervezett ütemben nő-e gazdaságunk jövedelemtermelő képessége. A helyi tanácsoknál az eredményesség további záloga: hol, hogyan tudnak szót érteni a lakossággal, milyen lesz a gazdálkodás színvonala, a vezetők, az apparátus politikai-szakmai félkészültsége, miképp sikerül élni a megnövekedett gazdálkodási önállósággal. — A legelmaradottab falvak tanácsi vezetői is képesek lesznek jól menedzselni községüket? — Ha jól értem, a kérdésből aggály csendül ki, ami részben körzet lakosságszámának figyelembevételével, segíti a várossá válás folyamatát, valamint a megyeszékhely fejlődését — sajátos feladatának megfelelően. A normatív szó azt jelenti, hogy a települések az állandó lakosság számának alapján kapják a pénzt, mégpedig kategóriánként eltérő mértékben. A kormány legfeljebb öt településcsoport kialakítását engedélyezte, s a döntést a megyékre bízta. Bács-Kis- kunban öt kategóriát alakítottak ki — az előbbi szempontok alapján, igazodva a megye település- szerkezetéhez, és a támogatások egyéb rendszeréhez. Az öt településcsoport a következő: 1. Kecskemét, 2. Baja, 3. Többi város és városi jogú nagyközség (8), 4. Kiemelt alsófokú központ (9), 5. összes többi település (85). érthető. A személyi feltételek a korábbinál nagyobb mértékben befolyásolják az új lehetőségek valóra váltását. Végeredményben az új irányítási rendszer azoknak 'kedvez, akik megszokták, hogy önállóan gondolkodjanak. Kezdeményezés, öntevékenység nélkül ma már a településfejlesztésben sem lehet ötről a hatra jutni, így aztán lesznek elmaradók, és — remélem — még többen a felzárkózók! Természetesen ez nem ilyen egyszerű. A megyei tanácsok igyekeztek sokoldalúan felkészíteni a helyi tanácsokat az új feladatokra. Ez a jövőben is közös érdek. Folyamatos segítségre, együttgondolkodásra és ellenőrzésre van szükség. — Az új irányítási rendszer sikerességének fontos feltétele, hogy mennyire sikerül szót érteni a lakossággal. Márpedig a településfejlesztési hozzájárulás néhány helyen erősen megosztotta a közvéleményt. Vannak, akik azt mondják: ahol leszavazták a javaslatot, rosszul vizsgázott a lakosság — meg a tanács is. Igaz ez? — Én nem így ítélem meg a TEHO eddigi tapasztalatait. Vannak jó és rossz példák. Ha nem mindenhol talált megértésre a tanácsok javaslata, ez nem adhat okot türelmetlenségre, és nem indokolt elmarasztaló következtetéseket levonni. Véleményem szerint a TEHO új, demokratikusabb eszköze a lakosság településfejlesztési döntésekben való tartalmasabb és anyagi részvételének. A lakossági részvétel nem új, hanem több évtizedes gyakorlat — elsősorban a községekben. Erre Bács-Kiskun megyében is számos jó példát adó tapasztalat van. • — A TEHO tehát a korszerűbb tanácsi irányítási rendszer egészével függ öszsze? —I Nem választható el az új döntési rendszertől: egy-egy település hosszabb vagy rövidebb időre szóló fejlesztési terveit a lakossággal szoros együttműködésben, a célokról és a megvalósíthatóság feltételeiről folytatott vitában kell kialakítani és a választott testületekben elhatározni. Ahol a szükségletek meghaladják — és hol nem? — a tanács anyagi lehetőségeit, ott a szűkebb'vagy szélesebb lakóközösségnek föl kell tenni a kérdést: létrehozunk-e közös erőfeszítéssel új iskolát, bővítjük-e az ivóvízhálózatot, megoldunk-e egy sokakat vagy mindenkit érintő szociális kérdést, vagy nem stb. A kérdésfeltevés és a lakossági döntések eszköze a TEHO. Azt vallom tehát, hogy az új irányítási rendszer és a településfejlesztési hozzájárulás alkalmazásának lényege a párbeszéd, az együttgondolkodás és döntés a város, a falu képének formálásáról, a lakosság és az őt szolgáló tanács között. Ezért, ahol még nem tették volna meg, el kell kezdeni, folytatni kell az érdemi párbeszédet a lakossággal. — Beszélgetésünk karácsonykor jelenik meg. A jövő tervezésének részese mit gondol, mire számít: lesz-e alkalmunk többet ünnepelni a következő őt évben? — A nagy, a kisebb közösségek és a család jövőjének tervezése a következő esztendőkben méginkább csak együttesen lehet örömteli feladat. Időtálló igazság: a hétköznapokon jól végzett munka kis örömeiből születnek a közös ünneplésre méltó nagy tettek. őszintén remélem, hogy Bács-Kiskun megye települései és tanácsai jól élnek a korszerűsített tanácsi gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségekkel, és nagyobb felelősségük tudatában körültekintő döntéseket hoznak a végleges formát öltő VII. ötéves terveikben. Farkas P. József Jövő esztendőtől másfél évre hosszabbodik a gyermekgondozási díj igénybevételének ideje — hangzott el az Országgyűlés téli ülésszakán. E fontos bejelentés hátteréről és várható hatásáról kérdeztük dr. Medve László egészségügyi minisztert. — Apikor a kormány a múlt évben foglalkozott a közép- és hosszú távú népesedéspolitikával, komplex intézkedéseket határozott el; részben a szociálpolitika, részben az egészségpolitika területén. Ezek a gyermeket vállaló családok helyzetének javítását szolgálták. Az intézkedések része a gyes korszerűsítése. Régi igény volt, hogy a gyes őrizze meg a reálértékét. S azt is tudtuk; sokan azért nem vették igénybe, mert a meghatározott összegű gyes független volt a jövedelem nagyságától, s ez a magasabb keresettel rendelkezőket, főleg értelmiségieket vagy kvalifikált szakmunkásokat nem inspirálta a gyes igénybevételére a gyermek otthoni nevelésére. Így született meg a gyermekgondozási díj, amelynek lényege: a jövedelemmel arányos, táppénz nagyságú összeget kap az anya a gyermek egyéves koráig. Kedvező a tapasztalat, egyre többen maradtak otthon, olyanok is, akik az ezer forintos gyes esetén ezt nem tették volna, de a háromezer forintos gyed-del vállalják az otthoni főhivatású gyermeknevelést. Eredeti szándékunk szerint a gyed-et a gyermek hároméves koráig lehet majd igénybe venni, s az első lépést jelentette, amikor egy évre bevezettük azzal, hogy az anyagi lehetőségek függvényében később meghosz- szabbítjuk. Erre most nyílt mód. Jövőre tehát másfél év lesz a gyed. Akik már elkezdték, azok számára is folyamatosan igénybe vehető lesz további hat hónapig, nem kényszerülnek a gyes-t választani, ha továbbra is otthon akarnak maradni. A csecsemő számára legjobb az, ha egyéves koráig a családi környezetben nevelkedik. Ha tovább maradhat ott, az még kedvezőbb. Most másfél évre van meg a lehetőség. Ez azt is jelenti, hogy olyan korban kell csak bölcsődébe vinni a gyereket, amikor már átesett az alapvető fertőző betegségeken, nagyobb az ellenáílóképessége, sokkal jobban bírja az utaztatást. Tehát az anya pótolhatatlan érzelmi nevelésén túl a gyermek egészsége szempontjából is rendkívül fontos ez az intézkedés. Ugyanakkor a szülő is megszabadul azoktól az óhatatlan munkahelyi konfliktusoktól, amelyeket a kisgyermek gyakori megbetegedése miatti hiányzás idéz elő. Számolni kell azzal is, hogy csökkenni fog a bölcsődék iránti igény. Ez jó is, mert megszűnik a helyenként még tapasztalható zsúfoltság, sőt, néhol ‘más célra hasznosíthatják a bölcsődét: öregek klubjának, fogyatékos gyermekek otthonának, óvodának. , Sokat várunk a gyed kiterjesztésétől, s nem is a távoli jövőben. Korábbi intézkedéseink kedvező hatása ugyanis már most jelentkezik. A demográfiai előrejelzéseket megcáfolva több gyerek született az idén, s ahogy nézem a gondozásba vett terhesek számát, jövőre, sem csökken olyan mértékben a születés, mint ahogyan azt két éve jósolták. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a lakásépítés, -vásárlás 1986-ban érvényes szociálpolitikai kedvezményei is egyértelműen segítik a családot. De szükséges számos egészségpolitikai intézkedés is — Iterhiesgöndozás, szűrővizsgálat —, amely könnyebbé teszi a gyermek vállalását. S természetesen nélkülözhetetlen a család társadalmi megbecsülése. Váczl Tamás Hatszáz gyermek fenyőünnepe • Kiskarácsony, nagykarácsony... Papp Róbert bácsalmási úttörőelnök gitárkíséretével együtt énekelt valamennyi jelenlevő. • A Szórakaténuszban mézeskalácsot gyúrtak, formáztak, sütöttek» közösen. • Az almákkal díszített fenyőfa tövében a fonás rejtelmeivel Is megismerkedhettek az érdeklődök. (Méhest Éva felvételei) Mi a normatív fejlesztés?
