Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

amely a KGST-n belül csak alacsony forgalmi növekedést tesz lehetővé, a nyugati piacon pedig térvesztést okoz. A verseny- képesség biztosítása nemcsak vállalati probléma, mert annak makrogazdasági feltételei is vannak.

Növekvő szerepe lehet verseny- képességünk feltételeinek biztosításában a kereskedelempolitikának is, amely egyebek mellett elősegítheti új piacok feltárását. Mindazonáltal úgy tűnik — mutatott rá —, hogy Magyarországon a külgazdasági problémák kezelésében még nem történt meg teljesen a szükséges fordulat, és gazdaságpolitikai értelemben még nem váltunk exportorientált gazdasággá. Pedig mai helyzetünkben döntő kérdéssé vált a világgazdasághoz való viszony, mert fejlődésünkkel, struktúránkkal és életszínvonalunkkal közvetlenül összefügg. A bizottság lehetségesnek és szükségesnek tartja, hogy megvizsgálják a szelektivitással és a gazdaság exportorientációjával kapcsolatos problémákat, az új fejlődési erőforrások feltárása érdekében.

Bognár József ezután ismertette a terv- és költségvetési bizottság, valamint a többi parlamenti bizottság elnökeinek közös javaslatát, amely leszögezi: a terv-, és költségvetési bizottság egyetért a kormány azon álláspontjával, hogy a rendelkezésre álló erőforrások és más fejlesztési eszközök jelenlegi állapotában a javasoltnál nagyobb növekedési ütem és export tervezése nem lenne reális. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a tervben szereplő növekedési

ütem és exportnövekedés esetén a magyar gazdaság világpiaci pozíciói tovább zsugorodnak, ami — tekintettel más országcsoportok erőteljesebb növekedésére és piaci előretörésére — a gazdasági elmaradás potenciális veszélyével jár.

A bizottság rámutat arra is, hogy a makroökonómiai értelemben elkerülhetetlen fékezési politika az elmúlt években még nem párosult olyan szelektív cselekvési rendszerrel, ami a gazdaságos, • vagy megfelelő intézkedésekkel gazdaságossá tehető ex- portkacapitások teljes feltárására vezetett volna. Javasolja, hogy az Országgyűlés utasítsa az állandó bizottságokat: a következő esztendőben az illetékes kormányzati szervek és külső szakértők bevonásával vitassanak meg olyan elgondolásokat, amelyek helyzetünk és a világgazdasági körülmények ismeretében to- vábbnövekedési és exportforrások feltárására vezetnek. Indokoltnak látszik, hogy e kritikus, a magyar gazdaság nemzetközi elhelyezkedését hosszabb időre meghatározó kérdések és összefüggések cselekvési rendszerének kialakításában a törvényhozás nyújtson segítséget a kormányzatnak és a gazdasági életnek.

A javaslat ismertetése után Bognár József átadta az Ország- gyűlés elnökének a tervezetet, majd a bizottságok nevében is javasolta, hogy a VII. ötéves terv törvényjavaslatát — a terv- és költségvetési bizottság által írás- ban benyújtott módosító indítványokkal együtt — a képviselő- testület fogadja el.

Szépvölgyi Zoltán (Budapest

57.' vk.), Budapest Főváros Tanácsának elnöke a törvényjavaslathoz kapcsolódva a Fővárosi Tanács tervgazdálkodásáról szólt.

Dr. Schmidt Ernő (Vas m. 10. vk.), a Nyugatmaigyarországi Fagazdasági Kombinát vezérigazgatója egyebek között rámutatott, hogy gazdasági életünk irányítási módszere és gyakorlata nem következetes a hatékony, az eredményes gazdaságii munka minősítésénél.

Vassné Nyéki Ilona (Peslt m.

l. vk.), a Kerepestarcsai Nagyközségi Tanács elnöke elmondotta: Pest megyében az általános iskolás korú gyerekek száma a tervidőszak végére sem csökken. Meg kellene vizsgálni — javasolta —. miként lehetne létrehozni a nagy vonzási körzetű településeken olyan komplett oktatási intézményeket, amelyek az általános iskola mellett a középiskola funkcióját fis el tudnák látni.

Mérei Emil (Baranya m. 7. vk.), a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója a törvényjavaslatról szólva észrevételezte, hogy a feszültség érezhető a célok és cselekvési lehetőségek között. Ennek ellenére annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ennél megalapozottabb törvény- javaslat nem fogalmazható meg.

Pál László Istvánná (Somogy

m. . 3. vk.). a szentbalázsi óvoda vezető óvónője választókörzete és a megye művelődési viszonyairól szólt.

Ezután Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára (országos listán megválasztott képviselő) emelkedett szólásra.

Reális, mértéktartó koncepció

Havasi Ferenc beszéde

— Az Országgyűlés ülésszakának napirendjén nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai szempontból is nagy fontosságú törvényjavaslat szerepel — mondotta elöljáróban. — A beterjesztett törvényjavaslat reális célokat tűz társadalmunk elé, meggyőződéssel vallhatjuk programunknak. Nem kevesebbre vállalkozik, mint a gazdasági építőmunka töretlen folytatására, egy lendületesebb előrehaladás megalapozására, az életszínvonal és az életkörülmények javítására. Az MSZMP Központi Bizottsága és a magam nevében a tervtör- vény-javaslatot támogatom, s azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom.

Jövőnket formáló programunk elfogadásakor a tanulságok és a reális számvetés végett is érdemes röviden visszatekintenünk a magunk mögött hagyott, öt évre. Amikor öt évvel ezelőtt az Országgyűlés a VI. ötéves tervtörvényt elfogadta, számolt azzal, hogy a magyar népgazdaságnak a nyolcvanas években olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amilyenekkel addigi fejlődése során még nem találkozott. A feladatokat nehezítette, hogy a fejlődést a növekedés hagyományos forrásai már nem, az intenzív jellegű új források pedig még nem táplálták. Az új forrásokra való ráépülés akkor sem lett volna egyszerű, ha bővében vagyunk a fejlesztési eszközöknek, illetve, ha a nemzetközi politikában és a világgazdaságban egy békés, „meglepetésektől” mentes korszaknak nézünk elébe. Sajnos, nem ez történt.

A nyolcvanas évekre a világ- gazdaság és a világkereskedelem növekedési üteme lelassult, de eközben a minőségi szerkezeti változások jelentősen felgyorsultak. A protekcionizmus és a diszkrimináció az állami politika rangjára emelkedett, a szocialista országok ellen — a korszerű technika és technológia áramlásának megakadályozásával — embargó érvényesült.

A világpolitika és a világgazdaság e változásai a KGST-or- szágoknak, így Magyarországnak is jelentős többletterheket okoztak: a VI. ötéves terv időszakában az exportárak a tervezett növekedés helyett jelentősen csökkentek; külkereskedelmi árveszteségünk azelőrejelzett 60 milliárd helyett 100 milliárd forint lett. Különösen szembetűnő ez élelmiszergazdasági termékeinknél: ha az idén az 1981-es árakon értékesíthettük volna élelmiszer-termékeinket, bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne több. A kamatlábak jelentős emelkedése következtében — az alacsonyabb adósságállomány után is — a tervben számítottnál mintegy 400 millió dollárral több kamatot kellett kifizetnünk. Ezek ellenére is eleget tettünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek, csökkentettek tartozásainkat.

Most, a tervidőszak végén elmondhatjuk, hogy társadalmi megrázkódtatások nélkül, alapvető társadalmi vívmányaink megőrzése mellett sikerült túl-, jutni e kritikus időszakon úgy, hogy a gazdaság néhány fontos területén jelentős változások következtek be. Az egyik az, hogy megállt a külső és belső egyensúlyi viszonyok felbomlásának, az eladósodás növekedésének az

V. ötéves tervidőszakban felgyorsult folyamata. A másik, hogy

szerény, de mégis figyelemreméltó fejlődés bontakozott ki a termelés és a fogyasztás számos területén is. A lakosság egy főre jutó fogyasztása reálértékben az 1980. évi 53 ezer forintról 1985-ben közel 57 ezer forintra emelkedik. A lakásállomány növekszik; a javulást jól mutatja, hogy 1980-ban 113 család jutott 100 lakásra, 1985-ben pedig 105. A lakásellátást tekintve az európai középmezőnyben foglalunk helyet.

Végül a VI. ötéves terv egyik legfőbb eredménye, hogy ismét egyensúlyba hozta az ország gazdaságát: a költségvetés helyzete jobb, mint az V. ötéves tervben volt.

Kedvezőtlen

jelenségek

Az eredmények mellett ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a választott út új feszültséggócok kialakulását is eredményezte. Az egyik az, hogy a fejlesztési források megcsappanása lelassította a magyar gazdaság kívánatos és elodázhatatlan strukturális fejlesztését. A másik az, hogy a kedvezőtlen külső és belső körülmények összejátszása, a kialakult hatékonysági színvonal megnövelte a magyar gazdaságban lappangó inflációs nyomást, aminek eredményeként évi 4,2 százaléktól 8,3 százalékig terjedő infláció alakult ki.

A keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékét nem tudtuk megőrizni, a reálbérek csökkentek, költségvetési intézményeink szolgáltatásai romlottak, s mindez kedvezőtlenül befolyásolta a társadalmi közhangulatot.

E nehéz években a gazdaság- irányítás olyan, a nehezedő feltételeket közvetítő döntésekre és intézkedésekre kényszerült, amelyek a gazdálkodó szervezeteket kedvezőtlenül érintették. Intézkedéseinket világosan és érthetően kell megindokolni, és a szabályozás kiszámíthatósága iránti jogos igényeknek a lehető legnagyobb mértékig meg kell felelni.

Növekedés és egyensúly

Havasi- Ferenc ezután a törvényjavaslatokról szólva hangsúlyozta :

— A VII. ötéves terv koncepciója reális és mértéktartó. Fő törekvése az egyensúly megszilárdítása, az adósságállomány további csökkentése, a gazdasági

fejlődés élénkítése, s az életszínvonal javítása. Ez a gazdasági stratégia másképpen kapcsolja Össze a növekedési ütem és az egyensúly követelményeit, mint a VI. ötéves időszak tényleges menete, de nem jelenti a „minden áron való” felgyorsulás igényét. A növekedés felgyorsulása csak az egyensúlyi és hatékony- sági követelményekkel összehangolt lehet, mivel ettől elszakadó „gyorsítás” szándékainkkal ellentétes következményekre vezetne. A gazdaság ilyen típusú élénkítésének fontos eszköze a műszaki-technikai haladás meggyorsítása.

A párt és a kormány az elmúlt években is kiemelt figyelmet fordított a tudományos- műszaki fejlődésre. E kérdéskört társadalmunkban érthetően egyre nagyobb érdeklődés Töreti, és az elmúlt öt esztendő mérsékelt fejlesztési lehetőségei is felerősítették a vitákat.

Eredményeink ellenére tisztábban vagyunk azzal, hogy a legfejlettebb országokhoz — az Egyesült Államokhoz, Japánhoz, a Szovjetunióhoz és másokhoz — viszonyítva számottevő lemaradásunk van. Ezekkel az országokkal azonban 40 évvel ezelőtt sem voltunk azonos szinten. Vannak olyan területek, ahol erőfeszítéseink eredményeként lemaradásunk a nemzetközi élvonaltól nem túlzottan nagy, mint például a biotechnológia egyes részterületei, más esetben viszont úgy minősíthetünk, hogy a lemaradás ugyan jelentős, de annak csökkentése érdekében intézkedések történték (pl. az elektronikában). Végül van néhány olyan terület — pl. a termelés széles körű automatizálása, a robottechnika alkalmazása —, ahol még nem vagyunk képesek az elmaradás érzékelhető csökkentésére.

Gondos szelekcióval, a műszaki-technikai haladás fő irányainak figyelembevételével kell kiválasztani azokat a feladatokat, amelyeket a hazai kutatásnak és műszaki fejlesztésnek kell megoldania, illetve meghatározni az újdonságok azon körét, amelyeket a legcélszerűbb átvenni és alkalmazni. A VII. ötéves népgazdasági terv tudományos-műszaki fejlesztéssel összefüggő céljai és kiemelt jelentőségű gazdaságfejlesztési programjai már ennek szellemében alakultak ki.

Erősödtek a demokratikus vonások

Napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy a KGST keretein belül is egyre inkább előtérbe kerülnek a műszaki fejlesztés gyorsításának kérdései. A szocialista országok gazdasági fejlődésének meggyorsítását és a tudományos- teohnikai haladással való lépéstartást szolgálja a KGST e heti rendkívüli ülésszakán elfogadott, 2000-ig szóló műszaki-tudományos fejlesztési program. E program következetes végrehajtása hozzájárul műszaki-gazdasági színvonalunk növeléséhez, biztonságunk erősödéséhez, sebezhetőségünk csökkentéséhez. Az eddiginél szilárdabb bázist teremt ahhoz, hogy kölcsönös előnyök alapján hatékonyabban tudjunk bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásiba a műszaki-tudományos területeken is.

A Központi Bizottság titkára ezután arról szólt, hogy gazdaságpolitikánk és a terv megvalósításának fontos feltétele a gazdaságirányítás elhatározott továbbfejlesztésének megvalósítása. Ennek középpontjában — mint az közismert — a gazdálkodó szervezetek működési feltételeinek javítása, s ennek révén gazdaságunk jövedelemtermelő képességének javítása áll. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése önmagában is jelentős lépéseket tartalmaz, hatása azonban nem marad a szűkebben vett gazdaság területén. Igényli a politikai intézményrendszer fejlesztését és korszerűsítését is.

Társadalmunk demokratikus vonásai erősödnek. Jól érzékeltetik ezt a közigazgatás rendszerének korszerűsítésére, az új választójogi törvény kidolgozására és sikeres alkalmazására, a községek és városok önkormányzati lehetőségeinek bővítésére, a vállalatok önállóságának növekedésére hozott intézkedések. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában is léteznek különféle, egymásnak sokszor ellentmondó érdekek. Ezek felismerése, ellentéteik feloldása és lehetséges összhangjuk megteremtése a politikai vezetés és irányítás egyik legfontosabb és legösszetettebb feladata. Ez a politikai munka gyakorlatának, stílusának, módszerének megújítását is igényli.

Fegyelmezett, jó munkát

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalom megértő akkor. ha az előrevivő folyamatok kibontakozását a szűkös anyagi lehetőségek vagy főiünk nem függő okok korlátozzák, de a közhangulatot irritáló tényező, ha azt látják, hogy a haladást szubjektív korlátok, az irányítás, vagy a végrehajtás hibád, követ- kezeitlenségei akadályozzák. Ez méginlkább aláhúzza a káderpolitikai munka feladatait, j

Gazdasági feladataink eredményes megvalósításának elengedhetetlen feltétele a fegyelmezett, okosan szervezett, jó minőségű munka. Széles körű tapasztalat, hogy az utóbbi években a munkafegyelem romlik, a munkaidőt nem használj üli ki megfelelően, nem sikerül visszaszorítani a munkaidőn belüli magáncélú elfoglaltságokat. Különböző becslések és számítások szerint a munkaidő-alap egyötöde-egyhatoda elvész a termelésből. Ennek okai összetettek, ezért a munkafegyelem javítása egyaránt igényel igazgatási, szabályozási teendőket, a gazdálkodó szervezeteknél belső érdekeltségi-szervezési .intézkedéseket, valamint szemléletváltozást eredményező politikai és ideológiai munkát. Változásokra van szükség az ünnepnapok körüli munkarend kialakításában. a szabadság kiadásának rendjében, a foglalkozási rehabilitációs gyakorlatban, a munkaügyi vitáik eljárási módjában, a szolgáltatások munkaidőn kívüli igénybevételi lehetőségednek bővítésében. a különféle társadalmi rendezvények munkaidőt kímélő szervezésében. Mindez nem a dolgozók megrövidítését célozza, éppen, ellenkezőleg, a munkaidő jobb kihasználása, a termelés, ésszerű szervezése útján az elosztható jövedelem növelését, így a dolgozók érdekét sízolgálja.

A tervjavaslat nem irányoz elő, nem ígér látványos fordulatot, mert ennek nem [teremthetők meg a feltételei. Amit tartalmaz, az a szorgalmas és javuló munkán alapuló fokozatos előrehaladás, amelyet meg lehet valósítaná, s amit lehet teljesíteni. Ehhez a munkához pártunk XIII. kongresszusa világos, mozgósító erejű programot adott, amit a gazdasági építőmunkában a VII. ötéves terv céljainak elérésével lehet megvalósítaná. A teljesítéshez nagy erőt kölcsönöz, h!a az Országgyűlés meggyőződéssel fogadja él, s vallja sajátjának a VII. ötéves tervet •— mondotta befejezésül Havasi Ferenc,

Csipkó Sándor felszólalása

Sok vita van arról, hogy a szabályozók gyorsan változnak. De a szabályozókon belül van egy téma, amelynek változtatását, az élethez való igazítását már hosszú évek óta kérjük, ez viszont nem változik. Ez a szabályozó rendszer az érdekeltség. Vállalati és egyéni egyaránt.

A politika hatékonyságot követel, de ez a jól felfogott érdekünk is. Ez a kívánalom nem teljesül minden területen. Alapvető okának a jelenlegi érdekeltségi rendszerünket tartom. Teljes mértékben teljesítményvisz- szaíogó hatása van. Ezt a megállapítást alátámasztja, hogy a mezőgazdaságban több év óta különböző kísérletek folynak 90 gazdaságban és e kísérletek a gazdasági életre pezsdítően hatnak. Nő a gazdaságok jövedelme, ebből eredően az állam bevétele, de nő az egyének jövedelme is. A mi szövetkezetünkben is ilyen bérezési rendszert alkalmazunk, s hatása meglepően jó.

A jövőben a minisztériumok hatósági jogkört fognak betölteni. Milyen lesz a szabályozók kialakításának mechanizmusa? A gazdaságokat milyen szervek képviselik? Ezt azért vetem fel, mert a szabályozókkal azonosulni kell, és ez nem attól függ, hogy a szabályozók keményebbek-e vagy lazábbak, hanem hogyan találkozik az igazságérzettel, az együttdolgozás készségével. Feltétlenül szükséges, hogy a szabályozók kialakítását ne egy-két főhatóság vállalja magára, hanem megfelelő érdek- egyeztetésen menjen keresztül.

A mezőgazdaság szabályozó rendszeréről annyit, hogy a rosz- szabb földön dolgozó gazdaságoknál óriási gondok merülnek fel. A kiskunsági szövetség területén 72 szövetkezet dolgozik. Nyereségük mintegy 70 százaléka keletkezik kiegészítő tevékenységből, s 20 szövetkezet enélkül veszteséges volna.

Politikai kívánalom, hogy a falu lakosságmegtartó szerepét növeljük. Ez munkahelyhez kötődik. Meg kell jegyezni, hogy a mi területünkön a kiegészítő tevékenység egyértelműen a falu lakosságmegtartó szerepét biztosítja. Tehát a kiegészítő tevékenységgel nem kívánjuk átvenni az ipar szerepét, de a megélhetéshez szükségünk van rá.

A szabályozókkal kapcsolatos jelzésekre jó volna idejében odafigyelni. Példaként a sertéshizlalást említhetem. Tíz év alatt háromszor kellett talpra állítani. így drágább is, és a politikai hangulatot is rontja. Mégis, azt kell mondani, a mezőgazdasági szabályozás gondolkodásra késztetett bennünket. Növelte kockázatvállalási készségünket, része a mezőgazdasági sikereknek, de ne feszítsük tovább.

Tovább szőve az érdekeltség gondolatát, egy-két mondatot az úgynevezett kistermelésről,

amely a mezőgazdasági termelési érték egyharmadát adja. Volumene akkora, hogy e témával feltétlenül foglalkozni kell. Ügy

érzem, hogy e fogalom nincs a helyén.

Társadalmunk egy része elismeri e tevékenység óriási gazdasági jelentőségét, más része azonban, különösen a városi lakosság, ismeretek hiányában munka nélküli jövedelmekhez való jutásnak, maszekolásnak tekinti. Kistermelésnek én a hobbijellegű tevékenységet tartom, nem azt, amely mögött a nagyüzemek feltételt megteremtő, szervező, szaktanácsadó munkája van. E tevékenység különösen a kertészetben és az állattenyésztésben igen fontos.

A továbbiakban egy olyan ágazatról szólok, amelynek területi igénye a 2 százalékot sem éri el, mégis nagy port szokott felkavarni. Költségvetési vonzata 5 milliárd forint. Ez az ágazat a szőlészet és a borászat. A kertészeti ágazatokon belül a szőlőtermesztés a talpon állók között volt. A közgazdasági viszonyok változása ezt a VI. ötéves tervben megváltoztatta. Veszteséges lett. A szőlőtermesztők nevében szeretném megköszönni azt a gyors segítséget, amellyel a kormányzat igyekezett enyhíteni a súlyos helyzetet. Furcsa helyzet alakult ki a szőlőtermesztő területek között. Egyes borvidékek más borvidékek terhére kívánják önmagukat fejleszteni. Én a szőlőtermesztés szeretetét, ismeretét és a borminőséget tartom alapvetőnek. Megjegyzem, nem ártana, ha a felvásárló szervezet és a termelést végző szövetkezetek között a közgazdasági viszony rendeződne végre.

A jelenlegi rendelkezések a

IV. osztályúnál rosszabb földek igénybevételét engedélyezik szőlőtermesztésre. Az alföldi megyékben ezek már nagyon rossz minőséget jelentenek. Ezeken a földeken akarunk 300—400 ezer forintos hektáronkénti bekerülési telepítés mellett jövedelmezően termelni. Ügy gondolom, üzemi kategóriává kellene tenni, hogy a gazdaságok mely területüket telepíthessék be.

Az 1985 évi nagy fagykár szelektálta szőlőinket is. Feltétlenül figyelmet kell arra fordítani, hogy milyen fajtát telepítsünk. Itt jegyzem meg, hogy az állami támogatás csak a kordonművelésre jár. Abban az esetben, ha a termelők egy-egy fajta termesztését alacsony művelésben vállalják, és ez szervezett, meg kellene engedni az állami támogatást az ilyen szőlőkhöz is.

A borászatról csupán annyit: korszerűbb gépekre volna szükség, hogy a minőségileg javuló szőlőinkből javuló minőségű borokat készíthessünk belföldre, és külpiacra egyaránt — mondotta végezetül Csipkó Sándor.

Ladányi József (Borsod m., 25. vk.), a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács elnöke hozzászólásában azt emelte ki, hogy a sajátos természeti adottságú megye komoly reményéket fűz az elmaradott térségek fejlesztésével kapcsolatos programhoz.

Juratovics Aladár (Csongrád m., 7. vk.), a Nagyalföldi Kőoilaj- és íkildgáztermelő Vállalat algyői üzemegységének igazgatója elmondotta: már több mint másfél évtizede évi kétmillió tonna körül alakul a hazai kőolajkitermelés. E mennyiség fenntartása mind nehezebbé válik. Ez a kedvezőtlen helyzet csak a kutatások növelésével, a felszereltség javításával, a beruházások gyorsításával változtatható meg.

Lestár Lászlóné dr. Varga Mária (Budapest 51. vk.), a fővárosi Péterfy Sándor utcai Kórház— Rendelőintézet főigazgató-helyettes főorvosa az egészségügy gondjairól szólt.

Biró Miklós (Szabolcs-Szatmár m., 11. vk.), a MOM mátészalkai gyáregységének igazgatója felszólalásában település- és területfejlesztési kérdésekről szólt, rámutatva: a VH. ötéyes terv időszakában fokozott erőfeszítéseket kell tenni a többszörösen hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása érdekében.

Dr. Juhár János (Pest m., 24. vk.), pomázi körzeti orvos, a fiatalság egészséges életmódra nevelésének fontosságát hangsúlyozta.

Kócza Imre (Heves m., 3. vk.), az Egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója kiemelte: a terv szándékai szerinti differenciáltabb vállalati jövedelem-képződés várhatóan élénkíteni fogja a munkaerő-áramlást. .. ^a.,(

liarvalits Ferenc (Zala m., I. vk.),, az MSZMP Zala megyei Bizottságának első titkára a többi között arról beszélt, hogy a terv a hatékonyabb foglalkoztatás feltételeinek megteremtésében az állami irányító szervek és a helyi tanácsok szerepének növekedésével számol. Viszont nem lehet mindenütt szakmai átképzéssel megoldani a gondokat, egyes területeken új munkahelyek teremtése válik szükségessé.

Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat üzemigazgatója mindenekelőtt az erőforrásokat fogyasztó gazdaságtalan tevékenységek felszámolásának lehetőségeiről szólt.

Tulok András (Veszprém m., 9. vk.), a Pápai Állami Gazdaság kerületvezetője elmondta, hogy Veszprém megye már most is túlterhelt ipari szennyeződéssel, ezért a veszélyes ipari hulladékok ártalmatlanná tételére, valamint a veszélytelenek elhelyezésére mielőbb megoldást keH találni.

Bánffy György (Budapest 4. vk.) színművész, a József Attila Színház tagja a takarékosság követelményre hívta fel a figyelmet.

Tőzsér Gáspár Nógrád m. 4. vk.), a nógrádi szénbányák munkavédelmi főellenőre elmondta, hogy a jelenlegi tervidőszak öt millió tonnás termelési tervét már november 22-én teljesítette a nógrádi szénbányák vállalat, s lakossági szénből az előirányzottnál 20 százalékkal többet hoztak felszínre a bányászok. Szólt eredményeikről, s a műszaki fejlődés lassúságából az egyre nagyobb létszámhiányból adódó gondjaikról.

Dr. Sinkovics Mátyás Budapest, 2. vk.), a fővárosi János kórház—rendelőintézet főigazgató főorvosa megfontolásra ajánlatta, hogy az egészségügyi ágazatot terhelő több olyan költséget, amely jelenleg az ingyenes ellátás körébe tartozik, kössenek térítéséhez.

Solymosi József Tolna m. 4., vvk.), a bonyhádi Pannónia mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke arról szólt, hogy az idén Tolna megyében csökken az állatállomány, 6 ennek megfelelően az állati termékek értékesítésében 5—6 százalékos visszaesés várható. A képviselő bíztatónak mondotta, hogy a VII. ötéves tervtörvény-javaslat részletesen foglalkozik az említett kérdésekkel, és felvállalja a megoldást is.

Balogh László (Pest m. 29. vk.), a Pest megyei tanács elnöké a tanácsok gazdálkodásáról szólt, azzal összefüggésben, hogy január 1-től a helyi tanácsok gazdaságilag önállóvá válnak, ami minőségi változást jelent, befolyásolja majd egész tevékenységüket, kapcsolatukat a lakossággal. Bizonyos, hogy a testületek fokozatosan megtanulnak élni az új jogkörökkel és felelőséggel.

Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első munkanapja — amelyen egymást váltva elnökölt Sarlós István, Cservenka Ferencire és Péter János — befejeződött. A képviselők szombaton folytatják a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat megvitatását.