Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
A PARLAMENT TÉLI ÜLÉSSZAKA Hatékonyabb foglalkoztatás (Folytatás az 1. oldalról.) Tervezőmunkánk egybefonódott a jövőképet felrajzoló és formáló, hosszú távú tervezéssel. iE munka keretében született meg Ihosszú távú népesedéspolitikai, Va'amint terület- és településfejlesztési koncepciónk, s tekintettük. át — egyebek között — haFaluvégi Lajos ezután a terv- javaslat néhány különösen fontos összefüggését emelte ki, részletezve a VI. ötéves tervidőszakban elért eredményeket, a gazdaság gondjait. A| tények ismeretében ma azt mondhatjuk, hogy a VI. ötéves terv az előző középtávú tervekhez képest akkor sokhk számára borúlátónak látszott, ám — főként a világgazdasági feltételekhez. de a belső teljesítmények alakulásához viszonyítva is — inkább derűlátónak bizonyult. Mint ismeretes, a világban végbement gazdasági és politikai események nyomán számunkra is rendkívüli módon megnehezültek a hitelhez jutás föltételei, s jóval nagyobbak lettek a kamatok. Ezért két-három évig kemény küzdelmet kellett vívnunk. hogy fizetőképességünket megőrizzük. Ezt olyan módon sikerült elérni, hogy a kivitelt dinamikusan növeltük, igaz, eközben több területen háttérbe kellett szorítanunk a gazdaságosság követel m ényeit. Ugyanakkor a nemzetközi piacokon ezekben az években romlottak kivitelünk árai, s értékesítési lehetőségeinket a tőkés országok elhúzódó dekonjunktúrája szintén összezsugorította. Az elmúlt évék gazdasági fejAz a tervjavaslat, amit most elfogadásra ajánlunk, a legjobban összeegyezteti a gazdasági kibontakozást, az egyensúlyi követelményeket és az érdekképviseleti szervek által elfogadhatónak tartott társadalmi célokat és feltételeket. Elemi érdekünk, hogy továbbra is fenntartsuk gazdaságúnk nyitottságát, de jobban kell igye- Kéznürik saját javunkra fordítani a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyöket. A magyar gazdaság fejlődése szempontjából meghatározóan fontos ^ gazdasági együttműködés a KGST-országokkal, különösen a Szovjetunióval. Kiemelt fontosságú feladat, hogy kivitelünket és behozatalunkat ebben a régióban is gazdaságosabbá, előnyösebbé tegyük. A KGST-országokkal az 1986 —1990 közötti időszakban — ez évi árakon mérve — több mint kétezermilliárd forint értékű kölcsönös árucsereforgalommal számolhatunk. Ennek több mint 60 százaléka a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok keretében valósul meg. A szocialista Az egyensúly megszilárdítása érdekében a nem rubel-viszonyla- tú külkereskedelmi áruforgalomban öt év alatt összesen 2— 2.5 milliárd dollár aktívumot kell elérnünk. Ez teszi lehetővé, hogy nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinket pontosan teljesítsük, s a tervezett adósságcsökkentést végrehajtsuk. Kivitelünk a terv szerint az előző öt évihez képest valamelyest szerényebben — évi 3— 3.5 százalékos ütemben — növekedik majd. Kivitelünk versenyképességét mindenképpen számottevően fokoznunk kell. Az ipari kivitelnek jobban kell alapoznia a korszerű, igényes, a fejlett országokban is piacképes gépipari, vegyipari, könnyűipari és feldolgozott élelmiszeripari termékekre. Számításaink szerint a tervidőszak közepe táján már abba a helyzetbe juthatunk, hogy a kivitel és a behozatal azonos ütemben növekedhet.^ Ez egész gazdasági fejlődésünk számára a jelenleginél kedvezőbb föltételeket és körülményeket jelent majd. Az új tervidőszakra az elmúlt öt évben elértnél nagyobb növekedést irányoztunk elő. Azt terveztük, hogy a nemzeti jövedelem éves átlagban 3 százalékos, öt év alatt 15—17 százalékos ütemben gyarapodik majd. A nemzeti jövedelem belföldi fel- használása 1990-ben 13—16 százalékkal haladhatja meg az idei szintet. Ez az elmúlt öt évhez képest igazán érdemi változás, hiszen lehetővé teszi, hogy az egyensúlyi helyzet megszilárdításával egyidejűleg a lakosság fogyasztása 8^-10 százalékkal nagyobb legyen: a pótlás nélkül számított — a nettó — felhalmozás aránya a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában a zánk iparának, mezőgazdaságának, energiaellátásának, oktatásügyének, közlekedésének és természeti környezetének jövőjét. A soron következő öt esztendő nagyszabású feladatainak kimunkálásában a legelső munka- szakasztól kezdve széles körű szakmai, tudományos és társadalmi háttérre támaszkodtunk. lődésének sajátosságaiból több olyan tanulság adódott a jövőre nézve, amelyet az új középtávú terv kidolgozása során már figyelembe vettünk. Ezek közül kettőt emelek ki. Az egyik tanulság: a külföldi hitelek előnyei^ és későbbi terheit különösen nagy gonddal kell mérlegelni. Adósságokat csak olyan mértékben szabad vállalnunk, hogy azok terhei a föltételek váratlan megromlása esetén se szűkítsék túlságosan a gazdaságpolitika mozgásterét. A mostani közép- és hosszú távú tervezőmunkában ügyeltünk arra, nehogy megismétlődjön az egyensúly rovására menő elosztás. A VII. ötéves terv időszakában — ha lassabban is — tovább kell csökkenteni adósságainkat. A termelőalapok korszerűsítésében és a műszaki fejlesztésben ellenben a mainál jobban kell kihasználnunk a nemzetközi pénzügyi lehetőségeket, az érdekeinknek megfelelően bevonható működő tőkét. A másik tanulság: ahhoz, hogy a gazdaságpolitika, az irányítás és a gazdálkodás könnyebben manőverezhessen, sokkal nagyobb készséggel kell alkalmazkodnunk a világ műszaki és gazdasági fejlődésének irányaihoz, a nemzetközi együttműködés követelményeihez. országokból származó behozatal éves átlagban mintegy 3 százalékkal növekedik. A kivitel is ehhez hasonló ütemben növekszik majd, s tartozásunk ebben a viszonylatban minimálisra csökken. Nagy fontossága van számunkra annak, hogy az energiahordozók és a főbb nyersanyagok az 1985. évi mennyiségben továbbra is behozhatok lesznek. Ez biztonságot ad gazdaságunknak. De a behozatal egyeztetett mennyisége azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy az energia- és anyagtakarékosságot következetesen folytatnunk kell! A VII. ötéves terv számol azzal, hogy részt veszünk a Haladás Gázvezeték kiépítésében, s ezáltal már a tervidőszak utolsó éveiben és a jövő évtizedben számottevően bővülhet földgázbehozatalunk. Nemzetközi együttműködéssel tovább építjük a Paksi Atomerőművet. Hosszabb távra tekintve is érdekeltek vagyunk abban, hogy fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal és a fejlődő világgal. tervidőszak végére elérje a 15 százalékot, a pótlással együtt számított — a bruttó —' felhalmozás aránya pedig a 25 százalékot, s ezek nyomán a nemzeti vagyon 12—15 százalékkal gyarapodjon. Ezeket a népgazdasági terv gerincének számító célokat azonban csak az eddiginél jóval nagyobb teljesítményekkel alapozhatjuk meg! Komoly változásoknak kell bekövetkezniük a termelés hatékonyságában és a gazdálkodás eredményességében. Azt tervezzük, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének legnagyobb része ebből táplálkozik majd. A következő tervidőszak" 1 százalékos nemzetijövedelem-növe- kedéséhez legfeljebb 0,4 százalékos energianövekmény tartozzon. A népgazdaság energiafelhasználása — beleértve a lakosság és az infrastruktúra energiafogyasztását is — nem nőhet 1 százaléknál, a villamosenergia-fogyasz- tás pedig 3 százaléknál nagyobb mértékben. A népgazdaság egészében a termelés egységére jutó anyagfelhasználásnak szintén csökkennie kell, évente 0,5—1 százalékkal. Ezek a takarékossági irányzatok sok tízezer kisebb-nagyobb korszerűsítést, berendezéscserét, technológiaváltást kívánnak meg. Ilyeneket szerveznek az energia- gazdálkodásnak, a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiai korszerűsítésnek, valamint a másodlagos nyersanyagok hasznosításának kormányzati programjai; mégpedig oly módon, hogy kijelölik a ráfordítás-csökkentés közvetlen céljait, ezek elérésére módszereket ajánlanak, összehangolják az e programok megvalósítására szánt pénzügyi, hitel- és más kedvezményeket. A foglalkoztatás hatékonyságának a következő években számottevően növekednie kell. Ennek abban kell kifejeződnie, hogy az anyagi termelőágazatokban a munkatermelékenység fokozódásának évről évre meg kell haladnia a termelés növekedését. Az egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelemnek — az elmúlt évek 1,3—2 százalékos átlagos ütemét lényegesen meghaladva — 3,5 százalékkal kell gyarapodnia. A termelőberendezések alacsony fokú kihasználtságának egyik legfőbb oka az, hogy a termelés, a munkavégzés nagyon ciklikus. Általánosan jellemző az a.káros — immár több éves — gyakorlat, hogy a hét elején és végén, s az-ünnepek előtti és utáni napon-jóval kevesebben dolgoznak, és jóval kevesebbet termelnek. Nem szólva a közismert év végi hajráról. Ez évben tovább mérséklődött az egy munkanapra jutó „ledolgozott'’ munkaórák száma is. Mindezen sürgősen változtatnunk kell! A gazdálkodás eredményességének javítására irányuló törekvéseink tehát azon fordulnak meg. hogy sikerül-e a termelő- munkát és a kooperációs kapcsolatokat szervezettebbé tennünk, csökkenteni a szervezetlenségből, anyag- és alkatrészhiányból, meg a\ laza munkafegyelemből eredő veszteségeket, egyszóval sikerül-e magasabb színvonalra emelni munkakultúránkat, társadalmunk munkaerkölcsét, a vezetők és a dojgozók ebbéli felelősségét. A kormányzat e kérdésA mezőgazdasági termékek termelése az előző öt év átlagához viszonyítva 8—10 százalékkal növekszik. Ezen belül a növényter-, mesztést érdemes — gazdaságossági megfontolások alapján — gyorsabban növelni, a hústermelés fejlesztésében pedig elsősorban arra kell törekedni, hogy a minőség és a jövedelmezőség javuljon. Ha emeljük az élelmiszer rek feldolgozottságának fokát, ha javítjuk a minőséget és a csomagolást, ezzel bővíthető a jól értékesíthető termékek köre. Továbbra is nélkülözhetetlen a mezőgazdasági, üzemek kiegészítő tevékenysége, sőt azt tervezzük, hogy ez a tevékenységük tovább bővül. Végül is arra számítunk, hogy az élelmiszer-gazdaság nemzetijövedelem-termelése az elmúlt évekre jellemző 3,5 százaléknál nagyobb mértékben, 4 százalékkal gyarapodik majd. Az építőipar teljesítménye 12— 15 százalékkal növekszik, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása — az elmúlt időszakbeli csökkenés után — éves átlagban 2,5 százalékkal lesz nagyobb. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a kivitelező építőipar szervezetei sokkal jobban alkalmazkodjanak a megváltozott szükségletekhez, jobb minőségű munkát végezzenek, a beruházások és a felEz az ötéves terv a korszerűsítés meggyorsítására jóval több forrást szán, mint amennyit az elmúlt tervidőszakban erre fordítani tudtunk. Beruházásokra — folyó áron — öt év alatt a szocialista szektorban 1200—1250 milliárd forintot irányzunk elő. A VII. ötéves terv fejlesztés- politikája célként tűzi ki, hogy kellően hozzáigazodjunk a világban végbemenő nagy horderejű műszaki változásokhoz. Ennek érdekében terjesztjük el hazai termelési és irányítási gyakorlatunkban a számítástechnikát és az informatikát, s támogatjuk az ezeket megalapozó elektronizá- ciót, valamint a mikroelektronika fejlesztését. Erre nagyszabású kormányzati programot dolgoztunk ki. Kedvező adottságainkra építve fejlesztjük a biotechnológiát és az ezen alapuló biológiai iparokat és mezőgazdasági tevékenységeket. Folytatjuk a gyógyszerek, a növényvédő szerek és az intermedierek gyártásának központi fejlesztési programját. Az említett műszaki és gazdasági irányzatoknak mielőbb át kell hatniuk egész népgazdaságunkat. Ezekre épül az országos középtávú kutatási és fejlesztési A reálbérek 1990-ben a jelenleginél mintegy 5 százalékkal lehetnek magasabbak, föltéve, hogy a teljesítmények a tervezettnek megfelelően javulnak. A társadalombiztosításból származó jövedelmeknek és a szociális juttatások részaránya a lakossági jövedelmekben kis mértékben, 34 kört a jövő év elején áttekinti, s a foglalkoztatás hatékonyabbá tétele végett megfelelő intézkedéseket hoz: módosítani fog bizonyos szabályokat és szabályozókat^ Elvárja és a legteljesebb mértékben támogatja a kollektív irányító testületek, vállalati és szövetkezeti vezetők ez irányú törekvéseit. A korszerűsödő gazdasági szerkezetnek a VII. ötéves terv időszakában minden termelőágazatot és vállalatot mozgásba kell hoznia! A megújulás motorjává az iparnak, benne különösen a feldolgozóipar műszakilag legfejlettebb, versenyképes vállalatainak és tevékenységeinek kell' válniuk. Arra számítunk, hogy az ipar termelése öt év alatt 14—16 százalékkal. a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása ennél nagyobb mértékben, 22—24 százalékkal bővül. A nettó termelés alapján számított munkatermelékenység az előző öt évben elért 17 százalékos növekedés után 27 százalékkal emelkedik, az eszközhatékonyság romlása pedig az iparban megáll. Az élmúlt tervidőszakban az energetika, a vaskohászat, az építőanyag-ipar és a más alap- anyaggyártó ágazatok által megtermelt jövedelem éves átlagban mintegy 4 százalékkal csökkent. Mindenképpen meg kell állítanunk ezt a kedvezőtlen irányzatot. A feldolgozóipar elé pedig azt a követelményt állítjuk, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása évente 6 százalékot megközelítően bővüljön. újítások jóval rövidebb idő alatt valósuljanak meg, s nem utolsósorban : az építési árak és költségek váljanak valósabbá. A hatékonyság javításához hozzátartozik az a .gazdaságpolitikai törekvésünk, hogy a termelő infrastruktúra fejlesztése a közvetlen termelőágazatokéval azonos mértékű legyen, a népgazdaság összes beruházásaiból való részesedése ,az évtized végére közelítse mfg an pák egynegyedét. E körben a terv elsősorban a távközlés gyors ütemű, felújítással egybekötött fejlesztését tűzi ki célul. Több fejlesztési forrással számolhatunk a közműves vízzel való ellátás kiterjesztéséhez, a vízminőség védelméhez és a vasúthálózat korszerűsítéséhez, biztonságának fokozásához is. Avégett, hogy természeti értékeinket megóvhassuk és a környezetromlást megfékezzük, a környezetvédelem beruházásai az elmúlt tervidőszakhoz képest — összességében — megduplázódnak. a következő öt esztendőben 45—47 milliárd forintot érnek el. Ezen belül megsokszorozzuk a környezetvédelem állami támogatását. De ez sem lesz elegendő, ha nem tudunk környezetünkért felelős társadalmi légkört teremteni. terv is, amelyet a Minisztertanács a minap hagyott jóvá. A műszaki fejlesztésen alapuló gazdaság-korszerűsítésnek a következő években megkülönböztetetten fontos forrása a tudományos kutatás; a kutatásnak, a termelésnek és a piac kívánalmainak minél szorosabb kapcsolata és kölcsönös egymásra hatása. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásából 3 százalékot fordítunk, öt év alatt — a megelőző tervidőszakhoz képest — csaknem 30 százalékkal nő a kutatás költségvetési támogatása, s a kutatási célú beruházások több mint kétszeresükre növekednek. A tudományos és műszaki haladás élvonalához való felzárkózásunkat előmozdítja a KGST-tagor- szágok által a legutóbbi napokban elfogadott, 2000-ig szóló komplex program. A VII. ötéves terv életszínvonal-fejlesztési feladatainak meghatározása során abból indultunk ki. hogy javítani kell az áruellátást, a kereseteknek jobban kell tükrözniük a teljesítményeket, a szociális ellátásnak a rászorultságot, s hogy a jövedelemelosztás egészében arányosabb közteherviselésnek kell érvényesülnie. százalékról 36 százalékra nő. Á tervben kifejeztük azt a hosszú távra szóló törekvésünket, hogy a társadalmi gondoskodás a népgazdaság összteljesítményével arányosan bővüljön. A természetbeni juttatások körében az egészségügyet és a közoktatást továbbra is állampolgári jogosultságnak tekintjük, s igénybevételüket a jövőben is csak szűk körben — a kisebb fontosságú szolgáltatások körében — kívánjuk térítési díjhoz kötni. Fontos feladat, hogy a pénzbeli ellátások vásárlóértékét egyre szélesedő körben megőrizzük. Erre most kedvezőbbek a feltételek, mert a terv kimondja: a fogyasztói árak emelkedését az elmúlt tervidőszakénál jóval lassúbb — évi 5 százalékos — ütemre szorítjuk vissza. Ez komoly kötelezettségvállalás, amit nagyrészt gazdasági eszközökkel kell majd folyamatosan megalapozni, de határozottan fel is lépünk az indokolatlan áremelési törekvésekkel szemben. A tervidőszakban jövedelemkiegészítő intézkedésekkel növeljük a kis nyugdíjak vásárlóerejét, s a mainál tágabb körben őrizzük meg a nyugdíjak vásárlóértékét. A családi pótlékok és az ösztöndíjak vásárlóerejét — a tervidőszak egészét tekintve — megtartjuk. Hosszabb távra szóló társadalmi feladatunk az, hogy javítsuk a népesedési és az egészségügyi helyzetet. A kormány már taA kormány tudatában van annak, hogy sok családnak és főként a fiataloknak ma még mindig a lakáshoz jutás a legnagyobb gondjuk. Arra számítunk, hogy a VII. ötéves terv időszakában 320—340 ezer új lakás épül fel, s hogy a tervidőszak végén a megépült lakások egyötöde bérlakás lesz. 1990-re a lakások csaknem háromnegyede részesül közműves vízellátásban. A következő évekre tovább növeljük a szociálpolitikai kedvezményeket. Jövőre Már §z átlagosnál nagyobb kedvezményeket kapnak a fiatal házasok és a többgyermekes családok. A lakáshelyzet javítására a tanácsok társadalmi és gazdasági programot dolgoznak ki, amelyet a kormány fog jóváhagyni. — A tervkészítés befejező szakaszában figyelmünket a gazdasági és a műszaki fejlődés kulcspontjaira, az elosztás fő arányaira és a terv végrehajtásához szükséges legfontosabb eszközökre összpontosítottuk. Megújítottak. a központi gazdaságfejlesztési programokat, illetőleg újakat bocsátottunk útjukra. Ezen felül — a vállalatok önállóságá- , ra építve — szervezési és más Vállalni intézkedéseket tartalmazó gyakorlatias cselekvési programokat dolgoztunk ki arra, hogy elterjedjen nálunk például a robottechnika, a különleges minőségű anyagok gyártása, csökkenjenek a szállítási távolságok és ráfordítások, s hogy folytatódjon az intenzív gabonatermesztési program végrehajtása. Avégett, hogy a népgazdasági és a vállalati törekvéseket és fejlesztési elgondolásokat jobban összehangolhassuk egymással, már eddig is folytattunk konzultációkat a nagyvállalatokkal, s a jövőben is így teszünk. Tapasztalataink arra mutatnak, hogy a vállalatok középtávú tervező- munkájában határozott fejlődés megy végbe: az eredményes gazdálkodás kulcsát vállalataink közül egyre többen a belső erőforrások és a piaci lehetőségek sokoldalú kihasználásában keresik. A jövő év derekáig a megyei városi és községi tanácsok szintén kidolgozzák a VII. ötéves tervüket. A tanácsok gazdálkodásában új vonás, hogy különféle intézményeik fejlesztését az eddiginél jóval nagyobb önállósággal kell összehangolniuk és megszervezniük. Ezen kívül arról is maguk döntenek, hogy mennyit kívánnak fejlesztésre, működtetésre, fenntartásra fordítani. A fejlesztési források elosztása arányosabb lesz a különböző nagyságú települések között. A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére külön programot készítünk. E program több mint félezer kistelepülés gazdasági szerepét kívánja erőA Minisztertanács elnökhelyettesének expozéja után megkezdődött a vita, amelyben elsőként Bognár József, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója szólalt fel. Többek között hangsúlyozta: a terv- és költségvetési bizottság — az Országgyűlés többi bizottságával együtt — az utóbbi hónapokban nagy energiát fordított a VII. ötéves terv sokoldalú megvitatására. Bognár József ismertette a bizottságok eszmecseréinek néhány valy kijelölte népesedéspoliti- kánk hosszabb távra és középtávra érvényes fejlesztési irányait és feladatait. Miként ez a javaslatban szerepel, a gyermekgondozási segély rendszerét fokozatosan felváltja a nagyobb összegű támogatást nyújtó és kedvezőbb gyermekgondozási dij. Teljessé válik a bölcsődei és az óvodai ellátás. Az egészségügyi és szociális ágazat intézményeinek működtetésére és fejlesztésére a nemzeti jövedelemből némiképp növekvő hányadot, 5—6 százalékot, oktatási, és művelődési célokra pedig változatlanul 8—9 százalékot fordítunk. A tervidőszakban az egészségügynek kiemelt feladata, hogy korszerűsítse az alapellátásnak, tehát az általános, a gyermek-, az üzemorvosi és a fogászati szolgálatnak a munkáját, javítsa azoknak gépekkel és műszerekkel való ellátottságát. Társadalmi és gazdasági program készül a közoktatás fejlesztésére. Ebben nagy hangsúlyt kap az, hogy az oktatást a közelmúltban elfogadott oktatási törvény alapján — tartalmilag és szervezetileg korszerűsíteni kell. Az MSZMP Központi Bizottságának 1984. évi áprilisi állás- foglalása alapján a VII. ötéves terv időszakában folytatjuk a gazdaságirányítási rendszer átfogó korszerűsítését. Előkészítjük a vállalati adózási rendszer olyan irányú módosítását, hogy annak révén a központosított tiszta jövedelemből az eddiginél nagyobb rész realizálódjon a forgalmazásban, és kevesebb adó terhelje a termelési folyamatokat. _ . A Foglalkozunk egy olyan egységes személyi jövedelemadórendszer bevezetésének a föltételeivel és sokrétű összefüggéseivel. amely egyebek között lehetővé tenné, hogy a jövedelem- és keresetszabályozás jobban egymásra épüljön, és ez az adórendszer társadalmilag igazságosabb legyen. A tervidőszak során fokozatosan, a jövedelem- termelő képesség bővülésével arányosan tágitani kívánjuk a gazdálkodó szervezetek mozgásterét. A jövő évtől kezdve fokozatosan mérsékeljük az eredményesen dolgozó vállalatok fejlesztési adó- és kamaterheit avégett, hogy megkönnyítsük a népgazdasági célokhoz kapcsolódó, ígéretes beruházásokat. Az előnyös kivitel nagyarányú növelésére vállalkozó gazdálkodó szervezeteket a fejlesztéshez kapcsolódó különféle pályázatokkal és megállapodások keretében kedvezményekkel ösztönözzük. síteni, népességmegtartó képességét növelni. A VII. ötéves terv a kibontakozás programját vázolja föl, reális távlatokat kínálva a gazdálkodó egységek számára. A helyi elképzelések valóra váltásának esélyeit javítja az is, hogy a szabályozás új elemeinek nagyobb részét már az idén bevezettük. s így azok megismerése és az átállás már nem zavarja az új tervidőszak indulását. A kormány és a gazdálkodó szervezetek szándékai és törekvései közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha a meglévő eszközöket mindenütt — tehát a kormányzatban is — előrelátóan, célirányosan és takarékosan használják fel, s ha a felelősség e tekintetben mindenütt erősödik, így több juthat mindenkinek, s ritkábban kell beavatkoznunk a mindennapi dolgok menetébe. A VII. ötéves népgazdasági terv egyértelműen mutatja a haladás irányát, s összefogott föltételrendszert és cselekvési programokat ad a következő évek társadalmi és gazdasági fejlődése számára — mondotta végezetül Faluvégi Lajos, a kormány nevében kérve a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. lényeges észrevételét, hangsúlyozva, hogy a terv- és költség- vetési bizottság alapos, a részletekre is kiterjedő vita után alakította ki álláspontját. Különös figyelmet fordítottak arra a potenciális veszélyre, amely a magyar gazdaság elmaradásának következményeképp jelentkezhet az elkövetkező években, s ami csak akkor hárítható el, ha a gazdaságban szelektívebb cselekvési és erőteljesebb exportorientációt tudunk megvalósítani. A szükséges döntések halogatása vagy elmulasztása esetén azonban fennáll a veszélye, hogy tovább folytatódik az a folyamat. Alkalmazkodni a fejlődés irányaihoz % Együttműködés a KGST-országokkal Nagyobb teljesítményekre van szükség Minőség és jövedelmezőség A tudomány fontos szerepe Szociálpolitika, egészségügy Lakásépítés — adórendszer A kibontakozás programja A törvényjavaslat vitája
