Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-19 / 297. szám

4 » PETŐFI NÉPE m 1985. december 19. Érdekeltségi rendszer Kalocsán December 9-i szá­munkban Több termék, kevesebb energiával cí­mű írásunk szerzője dr. Varga Sándorra, az Or­szágos Energiagazdálko­dási Hatóság igazgatójá­ra hivatkozik, mikor le­írja : az ország az idén egy százalékkal használ­hat fel több energiát, mint tavaly. Utalva a mostanit megelőző zord télre, megállapítja: az a cél, hogy „a termelés­ben felhasznált energia az idén kevesebb legyen, mint a múlt évben.” A Kalocsai Sütő- és Édes­ipari Vállalat megtette és megteszi a magáét az ügy érdekében. • Mátrai Tibor gyáregységvezető az alig pár hónapja felszerelt gőzsza­bályozó működési elvét magyarázza. ENERGIKUS ENERGETIKUS Javuló minőség, csökl^nő ráfordítás Elsődleges az üzemi eredmény A sütőipari vállalat 1984-ben 22 millió forint nyereséget ért el. A nyolcvanas évek elején viszont 35 millióra is rúgott ez az ösz- szeg. Mindezt előre kell bocsáta­ni ahhoz, hogy szemléletes legyen a lassan véget érő év első hónap­jában bevezetett érdekeltségi rendszer hatása. Mint azt Simon Ignác, a vállalat üzemgazdasági osztályvezetője elmondta, január­tól az üzemegységeket önelszá­moló egységként kezelik. Tevé­kenységüket az üzemi eredmény alapján ítélik meg. A gyáregység­vezetők szabadabban, megítélé­sük szerint dönthetnek — az ered­mény érdekében — a munka­helyi átszervezésekről, termék- váltásról, korszerűsítésről. Fő ösztönző az úgynevezett érdekelt­ségi pénz, amelyet — a kitűzött vállalati eredmény időarányos teljesítése eset én — 'negyedéven­ként fizetnek ki a dolgozóknak. A fizikai munkát végzőik köré­ben 1200 forint az egy főre jutó összeg. Ki többet, ki kevesebbet -kap, aszerint, hogyan ítéli meg a munkahelyi vezető a tevékeny­ségét. Az üzemvezetők esetében jaz összeg tízezres nagyságrendű •is lehet, ami szintén differenciál­tan kerül szétosztásra. A vállalati terv túlteljesítése esetén száza­lékonként emelkedik az érdekelt­ségi pénz is. Felső határ nincs! Hogy ez a rendszer mennyire ösztönző, arról beszéljenók a szá­mok: a Kalocsai Sütő- és Édes­ipari Vállalat ez évre tervezett eredménye a tavalyinál kétmil­lióval több, vagyis 24 millió fo­rint volt. Ezt az összeget az első félévre teljesítették. A módo­sított 30 millió forint nyereség a ■harmadik negyedév végére va­lósággá vált. Az ismét módosított ev végi eredményterv több mint 40 millió. Úgy tűnik, ezt is elérik. Jelentős megtakarítás A termelés minden mozzanata során érvényesül az ösztönző ha­tás. Különösen figyelemre méltó az energiamegtakarítás: a három­negyedéves értékelés szerint a tavalyinál, 15 százalékkal keve­sebb tüzelőolajat használt fel a vállalat ebben az évben. Májer Istvánná energetikus sza­vának — minit munkatársaitól megtudtam —, súlya, munkájának eredménye van. Javaslatai alap­ján a sütőüzemek kemencéit hő­mérőikkel, automata hőszabályo­zókkal, elektronikus gőzszabá- tyozókkal szerelték fel. Így elér­ték, hogy a sütőalagutákban a szükségesnél ne emelkedjen ma­gasabbra (pazarlóbbra) a hő­mérséklet. Érdekévé vált a ke­mence kezelőinek, hogy kihasz­náltan üzemeljenek az olajégők, a gőzfejlesztő kazánok. Ésszerűsítették az üzemcsar­nokok világítását is. Egy-két egy­szerű átkötéssel elérték, hogy ne kelljen a mennyezet összes ar­matúrájának világítani, ha az egyik „sarokban” dolgoznak. A végzett munka alapján Mátrai Tibor gyáregységve­zető egyetért velem, mikor — a vállalat központjában folyta­tott beszélgetésem alapján — azt állítom, hogy üzemében elég keményen valósult meg az érde­keltségi pénznek a munka alap­ján történő szétosztása. Az ál­tala irányított gyáregység hét település ellátásáról gondosko­dik. Hét-nyolc tonna kenyeret sütnek naponta. Az első félév után az itt dolgozók munkájuk eredményeképpen a kitűzött ér­dekeltségi összeg 150 százalékát kapják meg. Az üzemvezető a szakszervezeti bizalmival egyet­értésben döntötte el: ki, milyen mértékben részesedik belőle. Gerbert Fülöp csoportvezető és munkatársai január óta — mi­vel pénzben megtestesült érdekük — a dagasztás során jobban ügyei­nek a tészta keménységére, a felhasznált anyagok arányára, mennyiségére (100 kilogramm ke­nyérhez 74 kilogramm liszt keli). Jobban vigyáznak a mérésre, hi­szen kenyerenként egy-két deka­grammon egy műszak alatt má­zsák múlhatnak. Sinkovicz Pálné munkaideje alatt háromezer darab egy kilo­grammos kenyeret szed ki a ke­mencéből. Hogy ezt hatékonyab­ban tudja végezni, tevékenysé­gét összehangolja kolléganőjé­vel, aki a futószalag elején veti be a nyers vekniket. A vásárlók ? A kenyér alapvető élelmiszer. Lennie kell, mégpedig, jó minő­ségben. Előállításakor a gazdasá­gi érdek nem szükségszerűen el­sődleges. A Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat eredményé­nek nagy részét az édesipari te­vékenység adja. Az érdekeltségi rendszer bevezetése óta a ke­nyér- és péksütemény-előállítás jövedelmezősége is sokat javult. Csökkenő ráfordítással többet, jobbat termelnek. A vásárlók véleménye Litausz- ki Jánosnál, a kiskőrösi nagy­áruház élelimiszerosztályának ve­zetőjénél jól mérhető. Szerinte a kenyér jó, reklamáció nincs. Gyakran előfordul, hogy át­utazók — szegediek, pestiek — két-három kilót is vásárolnak egyszerre. Én is vettem másfelet. L. Szabó László * Ifj Lauko Józsefné sütő szakmunkás egy műszak alatt 3000 kenye­ret vet a kemence futószalagjára. (Méhesi Éva felvételei) A MÉM Statisztika és Gazdaságelemző Köz­pontja az idén is összeállítot­ta a mezőgazdasági nagyüze­mek rangsorát a hatékonysá­gi mutatók alapján. A terme­lőszövetkezetek között a petőfiszállási Petőfi Tsz. a 78. helyet foglalja el múlt évi gazdál­kodásával, bekerülve ezzel a „százasok klub­jába”. Eredményeiért megkapta a MÉM Elis­merő Oklevelét. László Imrével, a szövetkezet elnökhelyet­tesével az idén vásárolt Commodore 64-es személyi számítógép mellett beszélgetünk, hogy egészen pontos adatokat mondhasson. AZ ELSŐ SZÁZ KÖZÖTT A PETŐFISZÁLLÁSI TSZ Alaptevékenység — gazdaságosan Egyesülések után — A szövetkezét életében az elmúlt néhány év jelentős válto­zásokat hozott — sorolja László Imre. — Egymás után kapcso­lódtak munkánkba a környező gazdaságok, zömmel szakszövet­kezeteik. Az idén például a kis­kunfélegyházi Kiskunság Terme­lőszövetkezettel egyesültünk. A több mint hatezer hektárunk ta­laja humuszban igen szegény. Csupán egy harminc hektáros táblában lehet 0,8 százalékot mérni, ez itt a legmagasabb ér­ték. Mégis úgy döntöttünk, hogy a szövetkezet megmarad az alap- tevékenység mellett. Pedig volt melléküzemáguk is. Az egyik szakszövetkezettől örö­költek egy lakatosüzemet, ahol 15—20 emberrel az ÉLGÉP-nek gyártottak bérmunkában malmi berendezéseket. Megpróbáltak egy kicsit többet kihozni belőle, de nem sikerült. Ezért három szövetkézét társulásába „adták”, így eredményesebben működik. — A növénytermesztésben, de a szövetkezet egész gazdálkodá­sában is alapelvünk: ha valami egy évben nem „jön be”, akkor a következő esztendőben még foglalkozunk vele — folytatja az elnökhelyettes. — így volt ez a zab-, a cirok- és a dohányter­mesztéssel is. Megvizsgáltuk, mi az oka a gazdaságtalanságnak. A felsorolt növényeknél bebizo­nyosodott: nem érdemes termesz­teni. A növénytermelési szerke­zetben ma a búza, a rozs, a ku­korica, a siló és a lucerna, vala­mint a dinnye szerepel. Az utób­bi kivételével egyik sem kézi­munka-igényes növény. És ez nem véletlen. Tagjaik száma 1980-ban még 729 volt, például ez a harminchárom hek­táros tábla. Tíz tanyát keli rajta kerülgetnünk. De hamarosan így is befejezzük az őszi talajmun­kákat és beköltözünk a műhely­be. Segítünk felkészíteni a gé­peket a jövő évi feladatokra. Szabó József harminc esztendős, és már tizenhárom éve dolgozik a Petőfi Tsz-ben, illetve az egye­sülést megelőzően a helyi Arany­homok Szövetkezetben. A 84-es év nemcsak a gazdaságnak, néki is sikeres volt: zárszámadáskor átvehette a Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetést. — Az elismerés mellett az is fontos, hogy mennyit visz haza az ember a borítékban — mond­ja. — Lényeges, hogy mindenki úgy keres, ahogy dolgozik. Én átlagban öt és fél ezer forintot kapok havonta. — Az én keresetem kicsit sze­rényebb — folytatja a beszélge­tést Szabó Zoltán. — Persze fia­talabb vagyok Józsinál öt évvel, s még csak kilenc éve dolgozom. Gépen sem régen vagyak. A szak- szövetkezetben segédmunkásként kezdtem, s csak későhb tettem le a vezetői vizsgát. Nemrég ülök a voiánnál, mégis úgy érzem, na­gyon hozzám nőtt a traktor. átalakító keresztezések foly­nak. Hogy itt miért ragaszkodnak ehhez a „régi” fajtához, az is ki­tűnt az állattenyésztési főágazat- vezető szavaiból: — Nálunk a sajátos körülmé­nyek között csak ez a fajta meg­felelő. A 80-as egyesülések után volt- tejelő- és húságazatunk is. Egy év múlva felszámoltuk a te­henészetet, azonban az idén a Kiskunság Tsz ismét „behozta” ezt az ágazatot. Szelekciós mód­szert alkalmazunk, a meglevő ál­latok szaporulatát válogatjuk, és reméljük: a legjobb tehenek utódaiból jó termelő tehenészet alakul, s elérjük a négyezer li­teres fejési átlagot. Ez pedig ge­netikailag „benne van” ezekben az állatokban. A húsmarhatar­tás fejlesztésében korlátot je­lent, hogy legelőterületeink mély- fekvésúek. Az 1680 hektáros gyep­ből mindössze 600 legeltethető, ennek fűfajtái sem a legjobbak. Mivel épület nélkül, tarlót is etet­ve tartjuk a húsmarhákat, így kifizetődő, és távlati terveinkben az állományfejlesztés mellett döntöttünk. Milliók a fólia alól * Az erős gépek könv- nyedén bol­dogulnak a laza földdel. az idén alig több mint 690. Kö­zülük több mint 360 a nyugdí­jas, járadékos. így olyan terme­lésszerkezetet kell kialakítani, amelyben csökkenteni lehet a fi­zikai munkát. — A gépállományt ennek meg­felelően változtatjuk —■ magya­rázza László Imre. — A vonta­tott munkagépeket önjárókkal váltottuk fel. Igaz, még most is elég heterogén a géppark, de le­hetőségeinkhez képest úgy igyek­szünk vásárolni, hogy az' újab­bakkal munkaerőt helyettesít­sünk. Fivérek a T—150-esek nyergében A többnapos borult idő után szinte vaikít a napsütés. A 011-es tábla szélén két T—150-es trak­tor pilótájával, Szabó Józseffel, és öccsével, Zoltánnal beszélge­tünk. — Csupán egy-két napig áll­tunk a mélyszántással az eső miatt — mondja az idősebb test­vér. — Ezek a homokos, laza föl­dek hamar beisszák a vizet. A munka ennek ellenére nem megy valami szaporán, mert itt van Elköszönünk. A testvérek felka­paszkodnak a gépmonstrumok vezetőfülkéjébe. A T—150-esek feldübörögnek, s elindulnak egymás után. Mögöttük az eke- vasak mély barázdákat vésnek a sárga homokba. Szarvasmarha szabadtartással Utunk a szarvasmarhatelepre vezet. Jaksa Ferenc főágazat-ve- zető kedvtelve nézegeti az álla­tokat. — A szövetkezetben meghatá­rozó szerepe van az állattenyész­tésnek. A külterjes tartással jó közepes termelési színvonalat értünk el. A borjúszaporulat 123 százalékos. Csak magyartarkákat tartunk — ismerteti helyzetüket. Petőfiszállás házaihoz ma már szinte „hozzánőttek” a fóliaépít­mények. öt évvel ezelőtt kezdtek az itt lakók zöldséget hajtatni. Ez idő alatt a kétszeresére, ötven­millió forintra nőtt a szövetke­zet háztáji ágazatának árbevéte­le. László Imre az értékesítés megszervezéséről mondja: — A legtöbbet a felvásárlásban segíthetünk a zöldségtermesztő tagoknak. Kétfelé is kötődünk: egyrészt a Zöldérthez, másrészt egy itteni társuláshoz csatlakoz­tunk. Búcsúzáskor — már kézfogás közben — szinte mentegetőzés­képpen jegyzi meg az elnökhe­lyettes: — Soha nem törekedtünk sem­miféle helyezés elérésére. Termé­szetesen örülünk ennek az ered­ménynek, de úgy érezzük, hogy még fontosabb a folytatás. • Jól érzik magukat a magyartarkák a verőfényben. (Gaál Béta fel vételei) Ez meglepő, ugyanis csaknem valamennyi tehenészetben fajta­G. E.—G. B. AZ ÜZEMI ELŐREJELZÉS HASZNA Kerekasztal-beszélgetés a növényvédelemről A MAE Bács-Kiskun megyei Szervezetének növényvédel­mi szakosztálya, a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai ál­lomás, valamint a kecske­méti Agroker Vállalat a na­pokban kerekasztal-beszélge- tésre hívta meg a mezőgazda- sági üzemek növényvédelemért felelős szakembereit. A kötelező üzemi növényvé­delmi előrejelzést 1982 óta rendelet írja elő. Ez tulajdon­képpen annyit jelent, hogy a szakemberek nem „naptár sze­rint”, rutinszerűen indítják a permetezőgépeket, hanem az adott táblában élő rovar- és gombakártevők jelenléte, illet­ve fejlődésük ismeretében. így a korábbi gyakorlatnál sokkál hatékonyabban, és főleg ki­sebb költséggel dolgozhatnak. Beszédes példák is elhang­zottak. A hetvenes évek ele­jén Bács-Kiskun megyében évente 14—16-szor permetez­ték a szőlőt. Most már ele­gendő 7—9 alkalommal véde­kezni. Sőt, ott, ahol valóban jól végzik az előkészítést, és okszerűen permeteznek — így Kecelen a Szőlőfürt Szakszö­vetkezetben, illetve a Kecske- mét-Szikrai Állami Gazdaság­ban. —, ott kellő védelmet nyújt a 4—6 permetezés is. Ennek környezet- és költségkímélő hatásáról aligha kell beszélni. De a jól végzett üzemi előre­jelzést bizonyítja az is, hogy például korábban a gazdasá­gokban 10 alkalommal is ke­vertek a tartályokba szőlő­molyt pusztító vegyszert. A helyi meteorológiai- előrejelzés és a kihelyezett szexcsapdák „adatait” vizsgáivá, már ele­gendő a kártevő ellen az egy­szeri védekezés is. A beszélgetésben részt vevő több, mint ötven szakember dr. Benedek Páltól, a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának' osztályvezető­jétől érdekes előadást hallha­tott az elmúlt években hihe­tetlen mértékben elszaporo­dott akinázómolyokról, réti- molyról. valamint a vetés- fehérítő bogárról. Cz. P. FENYŐKITERMELÉS A MEGYÉBEN Jövőre telepítés is • A nyárlőrinci erdészetből is érkeztek fenyőfák. Folyamato­san szállítják a fenyőfákat az elárusítóhe­lyekre. A Ge- menci Állami Erdő- és Vad­gazdaság há­rom erdészeté­ben, Bátaszé- ken, Hajóson és Pandúrban összesen hu­szonegyezer, zömében luc­fenyőt, keve­sebb ezüst-, erdei és feke­tefenyőt vág­nak ki. A ki­termelést tisz­títófűrésszel munkahelyen­ként egy-egy dolgozó végzi, öt— tíz ember pedig csomagol, kötöz, illetve a fák méretét állapítja meg. A kivágott fák több mint felét az áfészeknek szállítják Paksra, Bátaszékre, Csátaljára, Bácsal­másra, Dunavecsére, valamint a bajai Zöldértaek és a kalo­csai Városi Tanácsnak. A kiseb­bik részt magánkereskedők áru­sítják Szekszárdon, Mohácson, Baján, Tasson, Sükösdön, Kun- szentmiklóson. A Kiskunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság 69 000 hefktános vegyes erdejének körülbelül fele a fekete- és erdei fenyő. Kimon­dottan „karácsonyfa”-telepük nincs, de 1986-tól folyamatosan telepítenek évente 15 hektárral. Ezek a fák nyolc év múlva lesz­nek „vágásérettek”. Az idén a kerekegyházi, kiskőrösi és harka- kötönyi erdészetből összesen öt­ezer fenyőfát vágnak, a tűzifa­kitermelés során végzett tisztí­tással. Ezeket a Konzum Keres­kedelmi Vállalatnak szállítják. A megyei tanács adatai szerint az idén mintegy százezer fenyő­fát vásárolhat a lakosság Bács- Kiskunban. A két megyei erdő- gazdaságon kívül Zalából érke­zik nagyobb szállítmány, de az őstermelők is jelentős mennyiség­gel jelentkeznek a piacon.

Next

/
Thumbnails
Contents