Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-19 / 297. szám

1985. december 19. 9 PETŐFI NÉPE • 5 FORGALMAS BOLTOK BIZOMÁNYOSOK AZ ÜZEMEKBEN WS8»8fcíS$*$$? k-^iWävtv4 * w Ä ', i' * ,■»'■■ $ ' Közművelődés és könyvterjesztés Kiskunfélegyházán A könyvterjesztés a kultúraközvetítés egyik legjelentősebb formája. Ezért szervezettségének és hatékonyságának új út­jaira is törekedni kell. Ennek megvalósítására az egyedi és egyéni akciók nem mindig elégségesek: társadalmi összefo­gásra van szükség. Nemcsak a hivatásos közművelődési szak­emberek, hanem minden érdeklődő közreműködésére, segít­ségére is számítva. A félegyházi Integrál Áfész könyvesbolt­jában felkerestük Palásti Ilonát, a bolt vezetőjét, s a város­ban folyó, és a hatókörükhöz tartozó könyvterjesztésről ér­deklődtünk. — A községek közül Gátér, Pe- tőfiszállás, Pálmonostora és Jász- szentlászló ellátatlan, Alpáron azonban saját áf ész-könyvesbolt működik, s jó a forgalmuk. Bu- gacon az iskolaszövetkezet kere­tében eredményes terjesztési munka folyik, és Kunszálláson is voltak már hasonló próbálko­zások. Egyszeri árusításra haj­landóak a pedagógusok, de a bi­zományosi státusztól idegenked­nek. Pálimonostorán az iskola pe­dagógusainak véleménye sze­rint a szülők körében elterjedt el­képzelés, hogy a fiataloknak nem kell a könyv, a tanulás és olva­sás helyett inkább dolgozzon a gyerek, abból haszna van. Néhány ilyen, egyedinek felfogható eset­től eltekintve, a könyv, már nem csak a szekrénysor dísze. Ható­körünk növelése ^érdekében ki­mentünk a petőfiszállási búcsú­ra, s meglepően jó forgalmat bo­nyolítottunk le. A városi könyv­terjesztésre jellemző, hogy egy kivételével minden kiskunfél­egyházi üzemben van könyvbizo- mányosunik. Még az óvodákban is szervezünk alkalmanként könyv­árusítást. — Éves viszonylatban milyen arányt képvisel a városi könyv- terjesztésben az áfész-könyves- bolt? — Az elmúlt esztendőben 8 millió-ötszázezer (forint forgalmat bonyolítottunk le. Ebből a bizo­mányosok 2 millió 800 ezer forint értékű könyvet adtak el. Hang­lemez-, kazetta- és tankönyvé,-u- sítással is foglalkozunk. — Ki, mit vásárol? — A fiatalok a lemezek iránt érdeklődnek leginkább, főként az újihullámos zenét keresik, míg a könyvek közül elsősorban a kö­telező irodalmat. Sokan a képző- művészeti könyveket gyűjtik, vagy a ritkaságokra figyelnek. Például a Révai-lexikon hason­más kiadására- háromszázan je­gyeztek elő. ötszáz forint felett részletre is vásárolhatnak. Vásár­lóink között minden korosztály és réteg képviselve van, az időseb­bek szeretik a visszaemlékezése­ket, háborús történeteket. Az idén sláger volt Cook Láz című könyve, amely napok alatt elfo­gyott. A Szilvási- és Berkesi-re- gények ma is népszerűek. Az út­leírások gyűjtői rendszeres láto­gatóink. De a tudományos-fan­tasztikus irodalom, a gasztro­nómiai, számítástechnikai és a karatekönyvek mind slágerek. —' A könyvesboltnak milyen kapcsolatai vannak a közművelő­dési intézményekkel? — Ez fontos kérdés, mivel cél­jaink közösek. A megszokott kap­csolaton kívül hiányoljuk a terv- szerűséget és a partnerviszonyt. A Helyőrségi Művelődési Ott­honnal eredményes az együtt­működésünk. Idejében előrejel- zik közművelődési eseményeiket, s igénylik boltunk közreműkö­dését egy-egy programnál. A könyvtárral is hasonló a helyzet, de ez a kapcsolat nem eléggé tervszerű, s olykor időhiányban szenvedünk, ami problémát okoz egy-egy író műveinek be­szerzésénél. Nem minden eset­ben található meg boltunkban a kért könyv, hiszen mi is készle­tezési gondokkal küzdünk. Jó lenne, ha a közművelődési intéz­ményék — amikor a tartalmi munkájukról elkészítik éves tervüket — minket is tájékoztat­nának a közösen szervezhető ak­ciókról. Itt nemcsak író—olvasó találkozókra gondolunk, egyéb rendezvényekhez is köthető sa­ját eszköztárunkból adódó köz- művelődési és kereskedelmi te­vékenységi forrna, s ezzel ered­ményesebb együttműködés ala­kulhatna ki közöttünk. Major Dóra BACH A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN Johann Sebastian Bach szüle­tésének 300. évfordulóját NDK- szerte megünneplik. A Bach-kul­tusz azonban nagyon régi hagyo­mányokra tekinthet vissza né­met földön.. Alakja mindig hálás téma volt a képzőművészetben is. A legrégibb Baeh-emlékmű 1843-ból származik, s Mendelssohn kezdeményezésére készült. A mellszobor, oldalán a féldombor- művekkel ma a lipcsei Dittrich körúton látható. A legújabb mű a halhatatlan géniuszról Bernd Göbel szobrászművész alkotása. A szobrot a türingiai Arnstadtban állították fel, ahol a zeneköltő egykoron orgonistaként műkö­dött. A művész életével, munkás­ságával, működésével legszoro­sabban összefonódó német város, Lipcse több jeles képzőművésze­ti alkotást őriz Baohról. Ilyen a többi között ismert bronzemlék­műve a Tamás templom előtt. Carl Seffner munkája l'908-ból. Egy kitűnő márvány mellszobra — Georg Kőibe műve — pedig a lipcsei Szépművészeti Múzeum­ban látható. A folyóirat legfrissebb számában Pelle János ad közre részleteket hivatalos irataiból, leveleiből, kéz­iratból. „Tudom, hogy az ' eljárásom önkényes” — írja bevezetőjében. Az, mégis érdekes az ollózott írás. Kozmács István kecske- 9 méti szerző a 150 éve szü­letett Krisjanis Baronst, a lett népdal atyját mutat­ja be írásában, melynek főcíme: Egy ismeretlen ismerős. A rövid ismerte­tőből közelebbről is megis­merkedhetünk Baronsszal. A Való világ rovatban sem kitalált személyek a sze­replők, ha valaki magára ismer — ahogy mondani szokás — nem a véletlen műve. Andrassevo Iván és Pál János Prolilét-ra című írása a Nagy Lajos szociog­ráfiai . emlékpályázaton megosztott III. díjat nyert. Megérdemelten, hiszen ér­dekes, izgalmas fordula­tokkal tűzdelt, önéletraj­zi ihletettségű írás. Ada- mik Mária szociográfus La- josmizse népességmegtar­tó erejét boncolja, és saj­nos, nem vonhat le kedve­ző következtetéseket Meg­tart vagy fogva tart című tanulmányában. Szarvas Zsuzsa néprajzos-muzeo­lógus a háztartás tárgyai­nak funkcióváltozását és használatuk helyének ala­kulását követi nyomon Sze­relmién. Simon János és Verők János a 75 esztende­je született Erdei Ferencről villant fel képeket. Városépítés, település- fejlesztés — alternatívák címmel közli a folyóirat Romány Pál beszédé4, amely a Hazafias Népfront Országos Elnöksége Erdei Ferenc Tudománypolitikai K. lub,iának szemináriumán hangzott el Kecskeméten, szeptember 27-én. Sümegi György és Tóth Piroska pe­dig a Barcsay Jenő festő­művésszel való találko­zást idézik fel. Egy másik nagyszerű emberről, Tóth Menyhértről beszélgetett Zsellér Jenő Németh Lajos művészettörténésszel. Az interjú címe: Az átlénye- gülés festője. A Forrás decemberi ösz- szeállítását Barcsay Je­nő és Tóth Menyhért alko­tásai teszik színesebbé, a versek mellett könyv- recenziók olvashatók. A Krónika rovatban Szabó László (Damjanich János Múzeum, Szolnok) ír a gyermekek életének és já­tékainak kutatása során szerzett tapasztalatairól, a hírek között pedig az utób­bi időszak aktualitásairól számolnak be a Forrás szer­kesztői. —k —r A FŐDÍJ: EGY-EGY PRIMO Barátom, a számítógép Vetélkedő általános és középiskolásoknak Vetélkedőnk harmadik fordulójában az előzőek­nél jóval nehezebb feladatot kellett megoldaniuk a résztvevőknek. A többség sikerrel vette ezt az akadályt is. Három forduló után a következő ta­nulók vezetnek a versertyben: az általános iskolá­sok között Késmárki Mátyás és Borsos Ferenc (mindketten a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola tanulói) 60—60 ponttal, százszázalékos tel­jesítménnyel; a középiskolások mezőnyében Pet­rov Ferenc (Móricz Zsigmond Gimnázium, Tisza- kécske) vezet 49 ponttal, Horváth Sándor (Katona József Gimnázium, Kecskemét) 47, míg Liptai Mi­hály (Damjanich Gimnázium, Kunszentmiklós) és Csikai Attila (Katona József Gimnázium, Kecské­mét) 45—45 pontot gyűjtött. A többiek Kecskemé­ten, a Tudomány és Technika Házában érdeklőd­hetik meg eredményüket levélben vagy telefonon. A megfejtések beküldői között ezúttal is két tárgyjutalmat sorsoltunk ki. A szerencsés nyerte­sek: Bodri Csaba (Hunyadi Ált. Iskola, Kecske­mét) és Péteri Barna (Katona József Gimnázium, Kecskemét). A SZÜV által felajánlott számítástech­nikai ajándékcsomagot postán juttatjuk el a nyer­teseknek. IV. forduló Az általános iskolások feladata A Tétapó megsejtette a jövő heti LOTTÓ nyerő­számait, s kitöltött egy szelvényt. Sajnos a hó a puttonyában eláztatta, így csak három nyerőszám olvasható: a 35-ös, a 60-as és a 85-ös. Szeretne 5-ös találatot elérni. írjunk olyan prog­ramot, amely az ehhez minimálisan szükséges lot­tószelvények mindegyikét kitölti, azaz a hiányzó két tipp lehetséges variációját megadja. A progra­munk írja ki azt is, hogy hány lottószelvényt kell most a biztos 5-ös találathoz vásárolnunk. A középiskolások feladata Az iskolában tanulmányi versenyt szerveznek. A verseny értékelését számítógépre szeretnék bízni, írjatok olyan programot, mely bekéri a verseny­zők számát, nevét és elért pontszámát, s kiírja a versenyzőket névsor szerint, a nevek mellé az elért pontszámot, s a helyezési számot. (A helyezési szám azt tükrözze, hogy hányán értek el az adott ver­senyzőnél több pontot. Tehát több azonos helyezé­si számú versenyző is lehet, s így ki nem osztott helyezési számok is előfordulhatnak!) A program hosszára is van megkötés: maximum 25 utasításból álló BASIC-program legyen, mely gépi rutint nem hív. A programlista elkészítéséhez rendelkezésre áll az egész téli szünet, a megoldásokat 1986. január 8-ig adják postára vagy juttassák el személyesen szerkesztőségünkbe, a következő címre: 6001 Kecs­kemét, Szabadság tér 1 a. A borítékra kérjük rá­írni: Barátom, a számítógép, és küldjék el az új­ságból kivágott Mikrobi emblémát is. A negyedik forduló helyes megfejtését január 9-t, csütörtöki lapszámunkban közöljük. MOST JELENT • Karácsonyi ücvözlel (rézmetszet, 1969.; • Várakozó asszonyon “ , 1983.) Borsos Miklóst nemes, klasz- szikus vonalú, egyszerűségükben fenséges szobrok, domborművek alkotójaként ismeri leginkább a nagyközönség. Ám a rajzolás is végigkísérte közel hat évtizedes alkotói pályáját. Most a Szépiro­dalmi Könyvkiadó tusrajzaiból és rézkarcaiból adott az alkotói periódusokat teljességgel felölel­ni szándékozó válogatást, noha a rajzokban gazdag, újabb alko­tói korszakról teljesebb képet nyújt, mint a korábbiakról. Jó néhány lap először kerül az ér­deklődők kezébe. • Bolognai kép (tus. 1929 ) A mester által már érett mű­vekként vállalt alkotásokkal, a;: 1928—29-es itáliai és provence-i útiélményeit megörökítő rajzok­kal kezdődik az album. Aztán, sorra feltűnnek a jellegzetes borsosi motívumok: a bibliai és; evangéliumi képók, az Odüsszea, a vándor, a hegedűsök, a lovak, és persze a Tihany ihlette alko- tásoik. „Tihany újra éledt, és úji rajzos korszakom indult. A ha-- lászok bárkáikkal, az orvhalé-- szók a nádasban, a pásztorok, az asszonyok a szőlőben dolgoz­va. végül a legszebb, az öboi.bi; járó llófüröszitő 'katonák, vitorlé,- sok. Részegítő mitikus képek:. Ott és akkor éreztem magiamban ugyanazt, aimit régen Firenze, ben — azt, hogy otthon vagyok:” — vallj® az élőszóban a mester. Borsos Miklós páj.zait „rajzi* naplónak” nevezi egyik kritiku­sa. joggal. A belsővé élt lóri­vá ny — azaz az élmény — és a meditáció, a transzcendens gon­dolatok megjelenítése égylarámt a beteljesülő életmű alakulásáról, Borsos Miklós világképének for­málódásról vall. A szép kivitelű album a kiadó karácsonyi meglepetése a mű- vészetkedvelőkmek. (Szépirodall- mi Könyvkiadó, 1985.) A. Jl. • Hajnali ünnep (réz­karc, 1983.) UOBS05 M A nő megkönnyebbülten lé­pett ki az. orvosi rendelő aj­taján, s széles, „mégiscsak szép a világ” — mosollyal indult hazafelé. Időnként megállt egy- egy kirakat előtt, s titokban végigmérte magát a visszave­rődő fényben. Amikor hazaérit, sugárzó te­kintettel közölte férjével, hogy szívének semmi baja, csupán le kell fogynia, s ismét <olyan egészséges lesz, akár a makk. — És mennyit kell lefogy­nia az én icipici dalospacsir­támnak? — kérdezte a férfi, aki amíg meg nem hallotta a kulcszörgést a zárban, ideges­ségében fel-alá járkált u szo­bában. — Minimum huszonqt kilót — válaszolta a nő, és e.gy pil­lanatra lesütötte a szemét. A férfi nem szólt egy szót sem. Kiment a konyhába, pa­kolni kezdett. Először a fri- dzsitert rámolta ki, majd a kamra következett. Három­szor kellett fordulnia a sze- metesvödörrel, míg végve étel­és 'édességtelenítette a la­kást. Miután végzett, a nő hom­lokon csókolta szerető hitve­sét, és ajkaival megkereste a fülét: — Igazad van ... Az egészség mindennél fonto­sabb — súgta az őszülő tincsek alá. Az első hét az új viszonyok­hoz képest teljesen normáli­san zajlott le, lenzámítva egyetlen apróságot: á ház ösz- szes szakácskönyve is a sze­métbe vándorolt. A második hét elején aztán a férfi zseniális gondolattal állt elő: kifejtette szerető da­lospacsirtájának, hogy a fo­gyókúra, természeténél fog­■ \ t A kúra va, lehetőséget ad az anyagi javak gyarapítására, s mi­vel az ő anyagi helyzetükön akad elég javítanivaló, így a helyzet megoldását abban látja, ha mindketten rátérnek a bébiétel-fogyasztásra. • Ki­fejtette továbbá, hogy a bébi­étel gyártása államilag dotált, s a mai árakhoz viszonyítva ez a lehetőség egyáltalán nem elhanyagolható szempont, rá­adásul vitaminokban és ásvá­nyi sókban igencsak gazdag, tápértéke vetekszik a legfino­mabb, „normális” ételeké­vel, következésképpen a bé­biétel gyártását leginkább a fogyókúrázóknak találták fel. Az asszony belátta férje ok­fejtését, így aztán fizetés­kor kosárszámra vitték ha­za a különféle bébikonzerve- ket. Néhány hónap elteltével az asszony valóban fogyni kez­dett, a takarékbetétkönyvük pedig —, ahogy azt a ház ura megjósolta gyarapodni. Kiszá­mították, hogy két hónap múl­va megvehetik a színes tévét, s ha továbbra is ilyen ütem­ben tudnak félretenni, akkor még legnagyobb álmuk, az au­tó is megvalósulhat... Újabb félév elteltével az asz- szöny megemlítette férjének, hogy abba kéne hagyni a bé­biétel-fogyasztást, de a férfi hajthatatlan maradt... Igaz, ő is látta, hogy valami nincs rendben, de sajnos, már nem volt visszaút: őt is elkapta a pénzzel foglalkozó emberek életük végéig tartó mohósága. Egy hét múlva hullani kez­dett a hajuk, és a valamikor oly sudár házaspár centiről centire közelebb került a föld­höz. A férfi magához vette a takarékbetétkönyvet, és ami­kor a felesége sírva fakadt, utolsó, s legnagyobb érvként büszkén az orra alá dugta. Miután elhullajtották tej- fogaikat, lassan elfelejtettek beszélni is: fogatlan szájukból valami gügyögésféle bugy­borékolt elő. De a vég az volt. hogy egyensúlyérzéküket is elvesztették. A két napig tartó csecsemő- sírásra a házmester két tanú jelenlétében feltörte az ajtót. A csecsemők — egy kisfiú és egy kislány — a szoba köze­pén ültek, és sírástól kivörö­södött szemüket dörzsölget- ték. A házmester körülnézett, és mindent megértett. „Hiszen ezek éhesek” — villant át az agyán, s azzal kigyalogolt a konyhába, ahol rövid keresgé­lés után megtalálta a bébiételt. Elkészítette, majd ölébe ül-, tette a két lurkót, és etetni kezdte őket. Azt viszont nem tudhatta, hógy miért ordíta­nak torkaszakadtukból, kezük­kel, lábukkal is tiltakozva minden egyes falat előtt. Néhány nap múlva az állam gondozásba vette őket, a lakást pedig kiutalták egy négygyer­mekes családnak. Az új asszony, miután meg­látta a kamrában roskadozó bébiételhegyeket, örömében elájult. Szikszay Károly Borsos Miklós rajzai . A Forrás decemberi száma .

Next

/
Thumbnails
Contents