Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-05 / 260. szám
|. INTERJÚ AZ IZVESZTYIJÁBAN Reagan a szovjet—amerikai kapcsolatokról, a békéről és nemzetközi kérdésekről MOSZKVA Az Izvesztyija hétfőn teljes terjedelemben közölte azt az interjút, amelyet Reagan elnök a múlt héten Washingtonban adott négy szovjet újságírónak. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük ennek tartalmát az Izvesztyijában közölt szöveg alapján. A szovjet újságírók első kérdése arra utalt, hogy a Szovjetunió konkrét javaslatok egész rendszerét terjesztette elő a közelgő szovjet—amerikai csúcstalálkozó előtt. Mit kíván tenni a maga részéről az Egyesült Államok? — hangzott a kérdés. Válaszában Reagan .kijelentette, hogy maga is „különleges jelentőségűnek" ítéli a csúcstalálkozót, s' őszintén reméld, hogy a két ország kapcsolatait „toizto-n-sá- gosatofa mederbe terelhetik” Genfiben. Kijelentette: a* utóbbi években hatalmas feszültséget idézett elő az amerikai—szovjet kapcsolatokban a világ különböző részein támadt problémák katonai megoldását célzó próbálkozások sorozata. '„A fegyverek alkalmazása, akár Afganisztánban, akár Kambodzsában vagy Afrikában került rá sor, semmi eredményt nem hozott... Ezárt javasoltam, hogy országaink az ilyen konfliktusok részeseit a fegyveres harc beszüntetésére, a tárgyalásos megoldás keresésére ösztönözzék.” Siker esetére Reagan kilátásba helyezte, hagy „az Egyesült Államok bőségesen kiveszi részét azokból a nemzetközi erőfeszítésekből, amelyek célja a háború által aláásott nemzetgazdaságok helyreállítása”. Válaszának további részében Reagan egyetértett azzal a szovjet véleménnyel, hogy a két hatalom nukleáris fegyverkészletei immár túlságosan is nagyok. Mindkét kormány a fegyver etek gyökeres csökkentését kívánja — mondta, s megismételte azt a javaslatát, hogy mindkét fél csökkentse ötezerre a ballisztikus rakétákra szerelt robbanótöltetek számát. E javaslat kifejtéseikor azt mondotta, hogy a megoldáshoz tenni kell valamit a kölcsönös bizalom helyreállítása érdekében. Az Egyesült Államok „40—50 olyan javaslatot is tett, amelyek célja a munkakapcsolatok javítása és a bizalom erősítése” — jelentette ki. Példának hozta fel az 1975. évi Apollo— Szojuz közös űrkísérletet, s a katonák közötti közvetlen kapcsolatok létesítésére vonatkozó javaslatot azon a címen, hogy ,jha többet találkoznának, talán rájönnének arra, hogy legalábbis néhány félelmük megalapozatlan”. Az Egyesült Államok elnöke szeretné még, „ha évente diákok ezrei utaznának az Egyesült Államokból a Szovjetunióba és fordítva”. Az interjút készítő szovjet újságírók ezután még konkrétabb választ kértek arra, mi érhető el Reagan véleménye szerint a csúcstalálkozón a biztonság kérdéskörében. „Minden országnak békében kell élnie egymással, függetlenül attól, hogy egyforma-e, vagy különböző a társadalmi rendszerük. Még a társadalmi rendszerek hasonlósága, sem nyújt jogot egy országnak arra, hogy erőszakot alkalmazzon egy másikkal szemben” — válaszolta egyebeik között Reagan. „A nukleáris háborút lehetetlen megnyerni és nem szabad megengedni. Ez azt\ jelenti, hogy országaink között semmiféle háború sem engedhető meg.” Egyetértését fejezte ki Reagan azzal f\ szovjet nézettel is, ho.gy a két ország „különleges felelősséget visel a világ előtt”. A két ország kapcsolatainak kérdéskörébe azonban Reagan szerint „nemcsak újabb megállapodások elérése, hanem a régiek, betartása is beletartozik”. Az elnök arra utalt ezzej, hogy a Szovjetunió a belügyeibe való beavatkozással vádolja' az Egyesült Államokat az emberi jogok tárnájában gyakorta elhangzó amerikai vádaskodások kapcsán. Az Egyesült Államok — mondotta — a helsinki megállapodásokból rá háruló kötelezettségeket teljesíti, ..s ezt várja el másoktól is”. A csúcstalálkozó akkor veTjöt- hét a nukleáris fegyverzet jelentős csökkentéséhez, „ha konkrét megoldási módokat találunk a tárgyal ásókon felmerülő akadályok leküzdésére, s ily-módon jelentős ösztönzést adunk a tárgyalásoka t folytató képviselőinknek”. A sikerhez azonban — Reagan szerint — „más kérdéseket =,?. meg kell oldani”. Az Egyesült Államok szerint a nukleáris tömegpusztító fegyverek jelentik a legnagyobb veszélyt az emberiségre, s a legfontosabb feladat ezek alapos csökkentésének megkezdése. A szovjet újságírók vélekedett Reagan — , hely te'n nül fogalmazták meg” a januári külügyminiszteri megíl’ a rlé lényegét, amikor*eg»i-k kérdésükben úsv fogalmaztak bog' o genfi tárgyalások legfprt.-.abb' célja az űrfegyverkezési hajsza megakadályozása. Az amerikai vélemény az, hogy „a támadó- és a védelmi eszközök között szoros az összefüggés”. .,Ha a tudósoknak a jövőben sikerülne hatékony védelmi eszközöket kidolgozniuk, akkor országaink anélkül, hogy egymást fenyegetnék, felhasználhatnák azokat önmaguk és szövetségeseik megvédésére” — érvelt Reagan az űrbe telepítendő hadászati védelmi kezdeményezés terve mellett. Ismételten azt állítva, hogy Washington „kész megosztani e rendszer műszaki ismereteit más országokkal”. A közepes hatótávolságú atom- erők esetében a „legjobb megoldásnak e fegyvercsoport teljes megsemmisítését tartjuk” — mondotta az amerikai elnök, arra hivatkozva, hogy a Szovjetunióban az amerikai számítások szerint jelenleg 441 közép-hatótávolságú rakétát tartanak hadrendben, összesen 1321 robbanótöltértél, s a szovjet fél 7:1 arányú fölényben van az Egyesült Államokkal szemben. Az amerikai rakéták száma a telepítés után 572 lesz, mindegyiken egy atomtöltett-el. Arra a szovjet kérdésre, miért npm válaszolt az Egyesült Államok a Szovjetunió különféle kötelezettségvállalásaira, például a kísérleti atemrobbantások felfüggesztésére, a közepes hatótávolságú rakéták európai telepítésének felfüggesztésére, az atomfegyver elsőként! használatáról történt szovjet lemondásra, Reagan ismét csak a szovjet közép- hatctávolságú rakétákra hivatkozott, valamint' arra, hogy egy 1979-ben hozott NATO-határozat értelmében az Egyesült Államok összesen több mint 2400 'nukleáris robbanótöltetet von ki Nyu- gat-Európából. A világűr és a védelem kérdéseit illetően Reagan olyan lehetőségek megvitatását javasolja, amelyek lehetővé teszik „olyan új technika létrehozását, amely segítségével mindkét fél • fokozatosan áttérhet arra, hogy biztonságát mindinkább védelmi rendszerekre építse fel a támadó atomfegyverek helyett”. Az amerikai elnök úgy tartja, hogy az űrfegyverkezés, témájában „mindkét fél hasonló kutatásokkal foglalkozik, s, ebben semmi, eleve elítélendő nincs”. Az Egyesült Államok — jegyezték meg a szovjet újságírók — a népek akarata, imi több,' a törvényes kormányok ellen lép fel számos esetben, és sak helyen, — a Közel-Keleten, Afrika déli részén, Közép-Ameriká-ban vagy Ázsiában —, amikor valamely ország népe érvényesíteni akarja szabad fejlődéséhez való jogát. Arra a kérdésre, hogyan egyeztethető ez össze az amerikai de- mokráciaeszményekkel, Reagan egyéb dk között kijelentette, %ogy „egy kormány csak akkor törvényes, ha azt a nép hívta életre”, s hogy „vannak olyan cselekede teik, amelyekhez még a. törvényesen választott kormánynak sincs joga”, például ha a szólás- vagy a vallásszabadságot, vagy a személyes szabadságjogokat korlátozza. Az amerikai elnök szerint az Egyesült Államokat nem érheti hasonló vád, bár „ez nem jelenti azt, hogy mindenben hibátlanoknak tartjuk magunkat”, Washington mindenesetre „segít ellenállni. amikor azt látja, hagy más népeket külső erők fenyegetnek, amelyek képesek megsemmisíteni szabadságukat és rájuk erőszakolni a kisebbség ha- tailimát.. Az Egyesült Államok — mondotta Reagan — azért avatkozott b? fegyveresen Grenadában, mert az ott-tairtózkodó amerikai diákokat túszul ejtés veszélye fenyegette. Afrik^ déli részében az elnök szavai szerint nincs amerikai beavatkozás. Ami a latinamerikai országokat illeti: „nagy sikereket érték el a totalitárius rendszerek demokratikus berendezkedésre való átváltása terén”. A világ különböző pontjain végrehajtott amerikai beavatkozások célja pedig „a békés eszközökkel megvalósuló demokratizálási folyamat elősegítése”, mindez „az amerikai társadalomra' mái; régóta jellemző önkéntes kötelesség- vállalás szelleméből” ered. ; Az új szovjet javaslatokra vo- I natkozó megismételt kérdésekre I válaszolva Reagan közölte, hogy a hivatalos és részletes amerikai válasz még készül, azt az Egyesült. Államok Genfiben tartózkodó küldöttsége adja meg. A válasz tartaifhazza majd, hogy Washington elfogadja a Mihail Gorbacsov által előterjesztett számszerű mutatók némelyikét. Az Egyesült Államok - jelentette. ki Reagan — a védelmi kezdeményezés keretében létrehozandó űrfegyvordkat mindaddig nem állítja hadrendbe, ameddig meg nem szabadul támadó atomrakétáitól. ” x Ami az 1972-ben megkötött, a • rakéta elhárító rendszerek korTá- tozását célzó szovjet—amerikai megállapodást (ABM) iPgti, az amerikai fél továbbra is meg kíván maradni e megállapodás szű- kebb értelmezése mellett. E szűk értelmezésbe azonban Reagan szerint beleférnek az újabb rakétaelhárító eszközökkel kapcsolatos kutatások, sőt azok részleges kipróbálása is. Az amerikai elnök végül határozottan védelmébe vette az Egyesült Államok külföldi katonai jelenlétét. azt a tényt, hogy csaknem 550 ezer amerikai katona állomásozik 32 ország területén 1500 katonai támaszponton Végezetül Reagan a demokratikus elvek érvényre juttatásáAz interjút készítő négy szovjet újságíró — Gennagyij Siskin, Vszevolod Ovcsinnyikov. Szta- nyiszlav Kondrasov és Genrih Borovik — az amerikai elnök szavainak idézését követően terjedelmes kommentárban elemzi a Fehér Házban hallottakat. Washingtonban és az Egyesült Államokban fokozódó érdeklődéssel és reménnyel várják a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozót — állapítják meg bevezetőben. Ahogy közeleg a talál- / kozó, mind erőteljesebb az elvárás, hogy a tárgyalásokon pozitív és kézzelfogható eredmények szülessenek. Ez akkor is így van, ha a baf évvel ezelőtti legutóbbi csúcstalálkozó óta a szovjet— amerikai viszony jelentősen rosz- szatobodott, mindenekelőtt annak a Reagan-kormányzatnak a kemény konfrontációs politikai irányvonala miatt, amely első napjaitól kezdve céltudatosan törekedett az enyhülés békés építményének lebontására és négy év alatt, 1000 milliárd dollár befektetésével az amerikai fegyveres erők növelésének gigantikus programját valósította meg. A Szovjetunió az utóbbi időben is számos lépést tett a genfi tárgyalások eredményessége ér- dekében. Azok a javaslatok például, amelyeket Mihail Gorbacsov a francia parlamentben fejtett ki, jelentős hatást gyakoroltak a nemzetközi politikai lég- k-í>jr§„ A nyugati sajtóban is álta- l^ijos '^eiórnény szerint a génfii fi^ajkozöt megelőző politikai—lélektani előkészületekben Moszkva ragadta magához a kezdeményezést. Ez a tény aggodalmat, sőt nyugtalanságot kelt az amerikai kormányzaton belül. Washington nemzeti és nemzetközi presztízséről, bel- és külföldi megítéléséről van szó. Ezzel függ össze, hogy az Egyesült Államokban sürgős erőifeszítéseket tartottak szükségesnek az amerikai politikáról és az amerikai elnökről kialakított ,jkép” megváltoztatására. Ezek közé sorolja a szovjet kommentár magát az interjút, amely amerikai kezdeményezésre'jött létre. Szovjet részről kevesellték a harminc percet, amelyet Reagan a kérdések megválaszolására szánt, s rámutattak, hogy időszűkében az amerikai politika számos vonatkozásáról nem tudták feltenni előkészített kérdéseiket. Az elnök interjújában azokat az amerikai javaslatokat propagálja, írják az Izvesztyija-kom- mentár szerzői, amelyeket a Szovjetunió ne;m fogadott el, mert azok az amerikai nukleáris erőik számára egyoldalú előnyöket nyújtanak, miközben a Szovjetuniót megfosztanák hadászati erejének legfontosabb alkotóelemétől. A közép-hatótávolságú fegyverzetről szólva Reagan ismét előállít a sokat emlegetett „nulla- megoddással”, -mely által a Szovjetunió — valóban ^nulla-helyzetbe” kerülne, míg az amerikaiak -megtarthatnák atomfegyverhordozó repülőgépeiket, tengeralattjárókra telepített atomraké- táikat, megmaradnának az angol és a francia nukleáris fegyverek, amelyek szintén szovjet területet vesznek célba. Reagan javasolja, hogy a két fél csökkentse ötezerre a ballisztikus rakétákon elhelyezhető robbanófejek számát. Ezzel nyitva hagyja a nagyhatótávolságú röbot- repülőgépekan elhelyezett rob- banótöltetek számának növeléséhez vezető utat. Az amerikai elnök azt mondja, hogy Európából 2400 nukleáris robbanótöltetet vonnak ki, de nem említi, hogy az elavult nukleáris robbanófejek és a réigi lé- giboirmbák felváltására 960 új nukleáris robbanófejet és 200 új légibambát száHitöttak Európáiba. A közép-hatótávolságú Pershing- rakéták számára 900 egységnyi robbanófejei, a szárazföldi telepítésű nagyhatótávolságú roíbotre- r' őgépek számára 500 robbanótöltetet, a Lance-rakéták számára 300 neutron-robbanófejet, a 203,2 és a 155 ratíjiméteres kaliberű atomloyegek számára 2220 danajb neutron-rabba,nótöl tetet, továbbá 3000 egységnyi MK—öles légibombát, azaz összesen •mintegy 7000 új nukleáris robba- nótöütetet szállítanak a kontinensnak szándékával szerződéses segítségnyújtási kötelezettségek teljesítésével indokolta az Egyesült Államok vietnami háborúját. A . Szovjetuniót pedig Afganisztán, Angola. Dél-Jemen és Etiópia megszállásával vádolta. Egy évtizedekkel ezelőtt létrejött szerződésre és más jogi indokokra hivatkozva határozott nemmel válaszolt a szovjet tudósítóknak arra a kérdésére, hogy távoznának-e az amerikai katonák Kuba területéről, ha a szigetország népe népszavazáson fejezné ki akaratát a guantanamói támaszre. Az Egyesült Államok a szovjet SS—20-as rakéták megnövelt számát 441 egységben, illetve 1323 robbanófejben tartja nyilván, holott az ország egész területén ennél jóval kevesebb van.-Ha számításba vesszük az Európában állomásozó légierőt, akkor a Varsói Szerződés itt Is hátrányba kerül a NATO-val szemben. (1015 közepes hatótávolságú hordozóeszközzel 850-et tud szembeállítani, hozzávetőleg háromezer nukleáris töltettel csak kétezret). A két nagyhatalom hadászati atomü-tőerejének egyenlegét többszörösen összevetették, s a -mérleg azt mutatja, hogy ebben a tekintetben a Szovjetunió rendelkezik valamivel nagyobb erővel: 2504 hadászati eszköze van 2210 amerikaival szemben. Ugyanakkor — mutatnak rá a szovjet újságírók — az Egyesült Államok hadászati hordozóeszközein több robbanótöltet van, mivel több száz nehézbombázóra közepes hatótávolságú robotrepülőgépeket telepítettek. Egészében véve azonban fennáll a hozzávetőleges erőegyensúly — húzza alá a moszkvai kommentár. A világűr militarizálásának Reagan-féle értelmezését taglalva az Izvesztyija megállapítja: a hadászati védelmi kezdeményezés a fő akadály a szovjet—amerikai viszony és az egész nemzetközi helyzet javításában. Ezen akadályt nem lehet áttörni, és nem lehet megkerülni: egyetlen lehetőség van, elejét kell venni az űrfegyverkezési versenynek — hangoztatják a szovjet újságírók. Reagan dicsőíti a tervezés alatt levő csapásmérő kozmikus fegyver „védelmi” jellegét, de beismerésre kényszerül: a „kozmikus pajzs” fokozza a másik fél gyanakvását, h-iszen egy ilyen pajzs védelme alatt lehetőség nyílik az első csapás mérésére. A szovjet újságírók rámutatnak: az amerikai elnök újra meg újra azzal próbálja alátámasztani a világűr militarizálása melletti elkötelezettségét, hogy a Szovjetunióban már régóta folynak áz ilyen jellegű munkálatok. Ez az áliítás nem felel meg a valóságnak: a Szovjetunió jóval később fogott hozzá műholdelhá- rító rendszerének kifejlesztéséhez, mint az Egyesült Államok. Reagan egyéb külpolitikai témákban kifejtett nézeteit kommentálva az Izvesztyija egyebek között megállapítja: meghökkentő az a mód, ahogyan az Egyesült Államok elnöke a Grenada ellen elkövetett agressziót próbálja mentegetni. A kijelentés, miszerint a szigeten tartózkodó .néhány száz amerikai orvostanhallgató biztonsága érdekében kellett „óvintézkedéseket” termi, a valós történelmi tények fényében teljes képtelenség. Az elnök szerint Washington azért tart haderőt és -támaszpontokat idegen, területeken, hogy szövets-égesi kötelességét -teljesítse. A valóság a szovjet értékelés szerint másként fest: a nyugati katonai szövetségek köttetnek azért, hogy rájuk hiv-a-tkozva támaszpontokat lehessen létrehozni a világ hadászatilag fontos térségeiben-. Reagan arról igyekezett meggyőzni a szovjet újságírókat, hogy a Szovjetunió „megszállva tartja” Angolát, Dél-Jement és Afganisztánt. Az egész világ tudja azonban, hogy Angolában például nincsenek szovjet fegyveres erők, viszont — miként a The New York Times is megírta — az Angolában működő „anti- kommunista szabadságharcosoknak” szánt fegyver és pénz már régóta a CIA titkos csatornáin jut el Angolába, méghozzá a Délafrikai Köztársaság segedelmével. A kommentár végezetül -megállapítja: az interjú ellentmondásosra sikerült. Ügy tűnik, az ideológiai előítéletek szövevényéből nehéz megtalálni a kiutat. Az a tény viszont, hogy tudatosult a széleskörű szovjet—amerikai párf ieszéd szükségessége, pozitív je- enség. Most eljött a cselekvés ideje, és a Szovjetunió, amely, felkészült arra, hogy gyökeres fordulatot hajtsanak végre a szovjet—amerikai viszony megjavítása irányában, most hasonlóképpen konstruktív magatartásra számít az amerikai fél részéről. pont k-iüritesere. A szovjet újságírók kommentárja Újságírók kitüntetése a Parlamentben A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 68. évfordulója alkalmából a sajtó területén kifejtett eredményes munkájuk elismeréséül Üjlaki Lászlót, a Népszabadság rovatvezetőjét Április Negyedi-ke Érdemrenddel, dr. Halász Zoltánt, a The New Hungarian Quarterly főszerkesztő-helyettesét, Vajda Miklóst, a The New Hungarian Quarterly olvasószerkesztőjét és Nagy Istvánt, a Magyar Nemzet olvasószerkesztőjét a Magyar Nép- köztársaság Csillagrendjével, Onódvári Miklóst, az Észak-Ma- gyarország főszerkesztő-helyettesét és Söptei Jánost, a Szabad Föld főszerkesztő-helyettesét a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát tizenketten, a -bronz fokozatot kilencen, a Kiváló Munkáért kitüntetést hatvannégyen kapták meg. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Pásztor Zoltánt, a Petőfi Népe rovatvezetőjét. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Méhesi Éva, lapunk fotóriportere és Mátrai Lászlóné, a Bács-K-iskun megyei Lapkiadó Vállalat csoportvezetője. A kitüntetéseket hétfőn a Parlamentben Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke adta át. Jelen volt Berecz János, az MSZMP KB titkára, dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs- és propagandaosztályának vezetője, és Lux János, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szak- szervezetének főtitkára. Ünnepség a szovjet hadseregcsoportnál A nagy októberi szocialista forradalom közelgő 68. évfordulója alkalmából ünnepséget tartottak hétfőn az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságán. Az ünnepségen A-lekszej Gyemidov altábornagy tartott beszédet. Az ünnepségen részt vett Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese, továbbá a párt-, állami és társadalmi szervek számos képviselője. Bányaavatás Mányon (Folytatás az 1. oldalról.) tervek, elképzelések szerin-t ma hazánkban évente 17 millió tonna szenet kellene bányászni, ezzel szemben az évente felszínre kerülő 26 millió tonna is kevésnek bizonyul. Ezért továbbra is rendkívüli erőfeszítésekre, a realitásokra jobban alapozó szénbányászati fejlesztésekre van szükség. Havasi Ferenc elismeréssel szólt a Tatabányai Szénbányák kollektívájáról, amelyre mindig is a vállalkozószellem, az uj megoldások keresése volt a jellemző. A mányi beruházásnál is igazolták jóhírüket, mert ötletes megoldásokkal . hozzájárultak ahhoz, hogy mielőbb szenet adjon az új bánya. Kérte ptz új akna dolgozóit: a nagy értékű berendezések lelkiismeretes kezelésével, példamutató munkával járuljanak hozzá ahhoz, hogy a mányi bánya a kitűzött határidődé érje el teljes kapacitását. Szakszervezeti küldöttértekezlet (Folytatás az 1. oldalról.) ben látnia kivezető utat. Elismeréssel méltatta a javuló üdülési lehetőségeket. Olyan többletkiadással járt a termelékenység növelése — fejtegette Horváth Jánosáé, a lajosmizsei áfész szb-tit- kára —, amelyek már-már veszélyeztették a gazdálkodás biztonságát. Pál Jenő, a megyebizottság tagja meggyőzően bizonyította: a haszonkulcsok változtatásától remélhető az élelmiszer-kiskereskedelem tartós fejlesztése, a kistelepülések és a tanyák jobb ellátása. Sürgette a tisztességes munka becsületének visszaállítását. Kalmár Pál, a SZIGMA Kereskedelmi Vállalat igazgatója a vállalatvezetés és a szakszervezet jó együttműködésének munkahelyi légkört és a gazdálkodást javító példáit sorolta. Ágó Mihály- né (a kiskunfélegyházi Integrál Áfiész csoportvezetője, szb-elnök) egyebek között az ötnapos munkahét és a hatnapos nyiitvatartás- ból adódó problémákról szólt. A bizalmiak megnövekedett szerepét méltatta Solymosi Mihály szerződéses üzletvezető, főbizalmi. A Bácska Ruházati Kereskedelmi Vállalat igazgatója, Horváth József utalt a szakmák közötti problémákra, kérte — másokkal együtt — a kereskedelmi dolgozók hatékonyabb érdekvédelmét. Gutái Lajos, a vendéglátó vállalat osztályvezetője, megyebizottsági tag az agitációs-propagandamunka fontosságát hangoztatta, Andrási Kálmánné (Kon- zuim Vállalat, szb-titkár) a nyugdíjasok továbhi támogatását javasolta. A megyei pártbizottság, a megyei tanács ás a szakszervezeteik megyei tanácsa elismerését Sza- kolczai Pál, a megyei pártbizottság titkára tolmácsolta. „A küldöttek által képviselt 18 500 KíPVDSZ-hez tartozó dolgozó, eladó, ügyintéző, vendéglátós naponta találkozik a megye egész lakosságával, így munkájuk, közérzetük, helyzetük százezrek hangulatát befolyásolja. Sóik tekintetben tőlük függ, hogy miként vélekednek rólunk az idelátogató külföldiek. Ügy vélte, hogy elsősorban minőségi szempontokból javult a kereskedelem, a vendéglátás színvonala. Hozzászólásában kitért több, a felszólalók által érintett kérdésre, egyetértett azzal, hogy anyagilag még érdekeltebbé kell tenni a többletmunkát vállalókat. Javasolta a vállalati belső tartalékok még erőteljesebb mozgósítását, a jó tapasztalatok széles körű megismertetését. A KPVDSZ Központi Vezetőségének osztályvezetője, Grosser János a szakszervezet érdekvédelmi stratégiájáról és taktikájáról tájékoztatta a küldöttgyűlést. Bedő Tibor, a MÉSZÖV elnökhelyettese az állami és szövetkezeti kereskedelem kapcsolatairól, a gyorsan fejlődő takarék- szövetkezetekről, az áfészek gazdasági hatékonyságát növelő tervekről szólt. Brummel János (Tüzép Vállalat) a jóléti és kulturális alap csökkenését helytelenítette, a szabályozók módosítását javasolta tartalmas, a mozgalmi munka számos mozzanatát érintő felszólalásában. A délutáni órákban választották meg a korábbinál kisebb létszámú új mégyebizottságot, az ágazati kongresszuson és az SZlMT-küldött-értekezleten résztvevőket. Megyehizottsági elnökké Gutái Lajost, titkárrá ismét Tóth Andrást választották. Heltai Nándor VALUTA- (BANKJEGY- iS CSEKK-) ÁRFOLYAMOK ERVfiNYBKN: KW. NOVEMBER 5-Töt. 11-10 Mm« Vételi Eladási árfolyam 1W egységre, forintban Angol font 6734,27 7150,89 Ausztrál dollár 3105,38 3393,04 Belga frank 83,91 94.41 Dán korona 496,66 537,38 Finn márka 838,08 869,92 rrancla frank 590,86 627,40 Görög drachma a) 28,96 30,76 Hollandi forint 1590,97 1690,00 Japán yen (1000) 225,67 239,68 Jugoszláv dinár 15,20 16,14 Kanadai dollár 3415,69 3636,97 Kuvaiti dinár 19955,05 16940,97 Norvég korona »98,20 635,20 NSZK márka 1801,18 1912,60 Olasz Ura (1000) 20,00 28.33 Osztrák schilling 256 28 272.14 Portugál escudo 2K08 30.86 Spanyol peseta 29^1 31,13 svájci frank 2184,62 2330,38 Svéd korona 597,93 894,90 USA dollár 4005,86 4656,50 ECU (Közös Piac) 3974,04 4220,70 f
