Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-13 / 266. szám

1 • PETŐFI NÉPE • 1985. november 13. A MÉM Statisztikai (iuzdasüt'clemzu Központja (Stagek) összeállította — 1984. évi eredményességük alapján —a mezőgazdasági nagyüzemek rangsorát. Az állami gazdaságok és kombinátok kö­zött második az Izsáki, ötödik a Bács­almási Állami Gazdaság, a termelőszö­vetkezetek rangsorában második a fajszi Kék Duna, hetvenhatodik a katymári Egyetértés, hetvennyoleadik a petőíi- szállási Petőfi, kilenevenkettedik a ma- darasi Béke Tsz. A legjobbak — és reményeik MIRE KÉPESEK a megye mezőgazdasági üzemei? Ezt a kérdést többször teltettük az elmúlt években. Aggodalmaskodva is, hiszen a (szabályozók változása egyre kevesebb lehe­tőséget adott az önerőből megvalósítható fej­lődéshez, fejlesztéshez. A másik ok az időjá-1 rás, vagyis az immár négy éve tartó aszály. Sajnálatos, hogy az idén a mezőgazdasági kormányzat illetékesei nem említették (pél­dául a szarvasi, a szolnoki tájértekezleteken) az aszály sújtotta területek között Bács-Kis- kunt. Pedig különösen a kiskunsági, homok­hátsági rész, meteorológiai adatokkal bizo­nyíthatóan. ilyen vidék. Ha pedig az 1982- től összesített csapadékmennyiséget vesszük szemügyre, kiderül, hogy olyan a helyzet, mintha egy esztendőben eső sem hullott vol­na, vagyis a földek vízhiánya csaknem ötszáz milliméter körüli. Tehát aggodalomra volt (és most is van), ok, a kőszáraz ’kemény talajon üggyel-baj- jal lehetett cukorrépát szedni, szántani, vet­ni, pedig sürget az idő, közelednek a fagyos napok. S ha még figyelembe vesszük: megti­zedelte az ültetvényeket az elmúlt tél fagya — ami ha nem is olyan látványos, mint az árvíz, de következményeiben, hatásában attól semmivel sem kisebb — a tervezettől elma­radtak a bevételek és csökken a nyereség ... szóval nem rózsával behintett úton indulnák a jövőnek gazdaságaink. Most ismét feltehetjük a kérdést, hogy mi­re képes a megye agrárágazata. Induljunk ki a múltból, hogy erre választ adhassunk. Az elmúlt három év eredményeiből, akár a haté­konysági rangsorból, amelyet ia MÉM—Sta- gek évtizede már, hogy összeállít, s nemrég közölték az ország legjobb tíz kombinátjá­nak, állami gazdaságának, valamint száz szö­vetkezetének nevét. Az egy főre jutó bruttó jövedelmet és vállalati eredményt, a bruttó ál­lóeszköz- és anyagköltség egységre jutó válla­lati eredményét értékelték (pontozták) és az összevetés után kialakították a rangsort. ESZERINT 1984-BEN az ország 128 állami gazdasága és kombinátja közül a itíz leghaté­konyabb sorában a második az Izsáki, az ötö­dik pedig a Bácsalmási Állami Gazdaság. Ki­magasló gazdálkodásukkal megelőzték Dal- mand. Komárom és Bábolna kombinátjait is. Az izsákiak az egy főre jutó bruttó jövede­lem és vállalati eredmény alapján elsők is lehettek volna az országban, viszont ha csak az anyagfelhasználás hatékonyságát szemlél­jük, tizenkettedikek. Vagyis az értékelésből az is kitűnik, miben kell (vagy lehet) javíta­ni- Ugyancsak ez utóbbin, valamint az egy fő­re jutó bruttó jövedelem növelésén keik mó­dosítaniuk a bácsalmásiaknak az előrelépés­hez. Ez a vállalat (mint az Izsáki is) évek óta a legjobbak között szerepel, de egyedüli a megye állami gazdaságai közül, amelyik a MÉM termelési nagydíját elnyerte. A szövet­kezetek közül ebben az elismerésben éven­ként egy-egy: a vaskúti Bácska, a kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság, a hartai Er­dei, a fajszi Kék Duna és a rémi Dózsa Tsz A ,,százasak” rangsorában viszont közülük csupán egy, a fajszi kapott helyet: másodikök az ország szövetkezetei között, bár 1982-ben huszadik. 1983-ban első helyezettek is voltak. Dicséretes a katymári Egyetértés (76. helyezés), a petőíiszállási Petőfi (78.) és a madarasi Beke Tsz (92.) felzárkózása. HOGYAN IS ÁLLUNK? Azt a következte­tést kell levonnunk a rangsorból, hogy aszály és elvonás mitsem számít, azért még vannak tartalékok, és fölösleges az aggodalom? Ha az ország 1297 termelőszövetkezetéruek jövedelmezőségi ranglistáját az 1982-eshez ha- I sonlítjuk, kitűnik: az akikori „százak” fele nem található a mostani kimutatásban. A nagygazdaságok hiányoznak, és azok, ame­lyekben az ültetvénykultúra a meghatározó, ugyanakkor aszályos vidéken gazdálkodnak. Helyükét „ikisébbefk" foglalták el, főleg azok, amelyeknek az agrárágazat egyetlen perspek­tivikus programja, a gabonaprogram hozott valamit a konyhájára. Az állami gazdaságok között kivétel az izsá- ki, ahol az ágazatok közötti vertikum teljes körű, szőlő- és húsfeldolgozó működik. A ko­rábban akkumulált pénzből — kevés hitellel — valósították meg fejlesztéseiket, vagyis nem adósodtak el. A bácsalmásiak ugyancsak minimális hitellel oldották meg beruházásai­kat, termelési szerkezetük (a földminőségük is jobb) teljesen más, s a teljes vertikum jel­lemző itt Is. A fajsziaknál az öntözéses gaz­dálkodás, a fűszernövények, a drog-alapanya­gok, a zöldségfélék, vagyis á szántóföldi kul­túra és a kiterjedt együttműködés hozta — a kitűnő szervezés, a fegyelmezett, jó munka mellett — évről évre a kimagasló eredmé­nyeket. Viszont adottságaik össze sem hason­líthatóak például a homokhátsági mezőgazda­sági üzemekével! BÜSZKÉK LEHETÜNK (vagyunk is) a leg­jobbak között helyét kivívó gazdaságainkra, eredményeik, törekvéseik példaként szolgál­hatnak valamennyi üzem számára. Örömünkbe azonban üröm is vegyül. Mert fel kell tennünk a kérdést: keletkezhet-e akko­ra különbség rövid idő alatt, hogy a sok évig jól gazdálkodók száz pontokkal lejjebb he­lyezkednek el, nincsenek a Jelsoroltak kö­zött. Pedig a (táblázat reális és objektív. Még­is. mi a gondunk — kérdezhető —. hiszen mindig lesz első száz legjobb. Az elmaradás a gond, és ennek okai. A visszaesés gazdasá­gokon belüli és kívüli tényezői. Ezek között a piacitermelés-orientáltság, illetve az érté­kesítési lehetőségek (viszonyok) nagymérté­kű ingadozása, a fejlesztések elmaradása, a gazdaságok pénzügyi elszegényedése, valamint a föld- és természeti adottságok: az aszály- és fagykár, amelyek most különösen diffe­renciálták az üzemeket. A belső „rendetlensé­geket” (vezetési színvonal, szervezettség, mun­kafegyelem stb.) most azért nem hangsúlyoz­zuk, mert a jókról van szó, azokról az üze­mekről, amelyökre az említettek nem jellem­zőek — mégis visszaestek. Kis országunkban (de még megyénkben is) nagy különbségek vannak a termőhelyek mi­nősége között, az erre alapuló termelési szer­kezetben, és az idén1 még az is előfordult: szinte egyszerre volt árvíz és aszály. A fej­lesztési ütemek és lehetőségek ugyancsak kü­lönbözőek. AZ ORSZÁG HELYZETE megkívánta, hogy az ágazattól a kormányzat többet von­jon el, minit amit kedvezményekben, támoga­tásokban visszajuttat. A tartalékaikat mára nemcsak kimerítették, hanem többségükben fel is élték a mezőgazdasági üzemek, mások az idén jutnak el erre a pontra. Ez stagná lást okoz és olyan lemaradást az európai ter­melési színvonalhoz ■ képest, amiből az or­szágnak már kára származnék. A helyzetet így értékelte a kormány is, amikor a jövő esztendő mezőgazdasági szabályozórendszerét vitatta megy Ugyanis (ha az elvonás nem is csökken, sőt a nyereségadó nő) a következő esztendőkben a visszajuttatás különböző szub­venciókkal és programok finanszírozásával több lesz, mint az elvonás. Az első „pozitív szaldójú” év 1980 óta! Ez a döntás ad reményt arra, hogy az ágazat ismét lendületbe jöhet. Felcsillan az a lehetőség, hogy a jobbak di­namikusabban- fejlődhetnek, a nagy szövet­kezetekbe a még hiányzó fogaskerekeket be tudják építeni, és „olajat is csöpögtethetnek” az akadozó gépezetekbe. Ha a szabályozókba fogalmazott elképzelé­sek valósággá válnak, valamint a kertészeti ágazatok komplex (ültetvénylétesítés, feldol­gozás. tárolás, értékesítés) fejlesztése is kiér­demli a tárca figyelmét, a megye mezőgazda­sága újólag bizonyítani tudja, hogy többre ké­pes. Mert/ van akarat,'szakértelem, kreatív és innovatív készség a hatékonyabb, jövedelme­zőbb gazdálkodáshoz, a több és minőségében jobb árutermeléshez. Csabai István Egy hónappal'ezelőtt, egyik napról a másikra a babókos birizgánk fel­mondta a szolgálatot, kipurcant. A szerelő, miközben fontoskodó hümmö- gések közepette körüljárta a meghi­básodott készüléket, közölte: n birlz- gát ki kell cserélni. Mivel nálunk a babókos birizga hosszú évek óta hiánycikk, elindul­tam birizgát keresni. Kutatóutam so­rán megfordultam minden valamire­való áruházban, bevásárlóközpont­ban, árusítással egybekötött kiállí­táson, diszkontáruházban, marke­tingbörzén, vevőszolgálatnál. Arra a kérdésre, hogy tessék mondani, mo­mentán kapható-e Önöknél babókos birizga, volt aki kacagni kezdett, töb­ben megrökönyödve a fejüket csó- válták, mások jóindulatúan mosolyog- tag naivitásomon, eummogtak, jónevű idegorvost ajánlottak, közben vállon veregettek, és azt tanácsolták, hogy próbálkozzam máshol. Mivel makacs természet vagyok, nem adtam fel. Az elárusítópultok­nál ért kudarcok után az illetékesek­hez fordultam. Igen, azokhoz, akik a sajtó hasábjain, a rádióban és a te­levízióban azokat a vonalas szövege­ket nyomjak kereskedelmi életünk­ről. Fogadott panasziroda-referens, kereskedelmi igazgató, sajtófőnök, titkárságvezető. előszobáztam ve­zérigazgatónak marketingfőnöknél, menedzser típusú főtanácsosnál, el­osztó irodánál, főraktarosnát, hogy csak néhány fórumot említsek. Az illetékesek panaszomat megala­pozottnak tartották, gondomat meg­értették, megerősítettek abban, hogy jogosult vagyok babókos birizgára, elnézést kértek, nyugtattak, a gazda­ságpolitika számos alapvető kérdésé­ben velem azonos nézeteket hangoz­tattak, a hiánycikket mint jelen­séget elitének, leszóltak, telefonállak, szót emelték, elhatárolták magukat, vállon veregetve biztattak, ösztönöz­tek, de babókos birizgátj ök sem tud­tak szerezni. / — Nem kell olyan nagy.feneket ke­ríteni ennek az ügyinek — mondta Jenő barátom, miután elmeséltem ne­ki a kálváriámat. — szaladgálsz itt összevissza, mint a pók a falon, fö­löslegesen. Figyelj rám! Menj cl a Kaméleon Áruházba, az értékesítési osztályon keresd meg Haráesi. Pista bácsit. Hivatkozz rám, hagyd nála a névjegyed egy ötszázas társaságában, és kész. Haráesi bácsi három napon belül értesít, hogy hol veheted át a birlzgát. Különben jegyezd még, ilyen buli csúszópénz nélkül nem. megy. Világos? — Jenő. te egy cinikus, sok-sok keserű tapasztalattal terhelt vásárló vagy. En viszont hiszek kereskedel­mi életünk tisztaságában, az illeté­kesek szavában! — válaszoltam, és fakcpnél hagytam ámuló barátomat. Két héttel ezelőtt összefutottam Je­nővel. — Na, mi van a birizgáddal? — Már minden hazai fórumot vé­gigjártam, de birlzgát nem tudtam szerezni. Elkeseredésemben Perez de Cuellar EiN&E-főtitkármik írtam levelet. A magas utazási költségek miatt azt kértem tőle, ne kelljen New 'Yorkban, a szervezet székhelyén be­nyújtanom a panaszomat, találkoz­zunk valahol Európában. Azt írja, hogy jövőre Madridba látogat, s haj­landó ott fogadni. Kedves tőle, nem? Egy ilyen, két—háromnapos spanyol út tízezerből még iBUSZ-szal is ki­futja, igaz? És Madridból biztosan hozok birlzgát. Ha kis szerencsém van, ketlqt is. — Én még mindig Haráesi bácsira szavazok! — mondta Jenő. — ö jó­val olcsóbb, ötszáz forint meg egy névjegy, ne feledd! Érdekes, a családi tanács is elve­tette a madridi utazás tervét, és úgy döntött, hogy Haráesi bácsit keres­sem fel. Mii mondjak? Négy nap múlva telefonált: megvan a birizga, átyehelem. , A birizga azóta is kifogástalanul működik. Megszerzésének történe­téből azonban levontam a tanulsá­got. Az ENSZ-főtitkártöl újabb le­vélben elnézést kértem, hogy Madrid­ban nem leszek ott a találkozón, az­tán rendeltem kétszáz új névjegyet, és tegnap óta egy Csúszópénz felira­tú dobozban gyűjtöm az ötszázaso­kat. Vásárlási célra, természetesen. Ja. és Izgatottan várom, hátha az illetékesek is intézkednek. Kiss György Mihály KORSZERŰ GÉPEK A HABSELYEMBEN Termékeik felét • A gyár műszaki büszkeségei, * lyukszalagról dolgozó hímzőgépek. a határon túl viselik • Á varrodában kilencven varró­nő szorgoskodik, közöttük <a ké­pen legelöl) Pénzes Margit, aki— ahogyan az igazgatónő bemutat­ta — úgy dolgozik, mintha a gyárban született volna. A szakszervezeti választásokkal kapcsolat­ban minden munkahelyen megsokasodtak a különböző szintű tanácskozások. így mosta­nában nem nehéz valahová rosszkor érkezni. A Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyá­rában is ilyen összejövetelről tartottuk vissza az igazgatónőt. Kubalek Ferencnél. — Legalább több lesz azoknak a száhna. akik látják, hogy ez végül is nem „bug.vigyár”, mint ahogyan az a köztudatban van — (Ménesi Éva kezdte a beszélgetést az igazga- felvételei) tónő. és látogatásra invitált ben­nünket, miközben így mutatta be a munkahelyet: — Központunk — harmadik telephelyként — 1968-ban hozta létre ezt a gyárat. Akkor való­ban csak fehérneműket készítet­tünk. Tizenöt évve! ezelőtt ezer dolgozónk volt, most a varrónők száma ennek fele, a termelési ér­tékünk pedig 67 százalékkal több, 250—260 millió forint. Ezt nehéz is lenne már csak alsóneműkbői előállítani. A szabászati részlegben pasz­tellszínű kelmék tömkelegéből különféle szabásminták „díszítik” a termet, ahol rend és tisztaság van. — A központi gyárban készül­nek a kelme- és divattervek. Az anyag jelentős részét, a műsza­ki leírást, a mintadarabokkal együtt onnan kapjuk.. Itt az elő­készítést, a szabászatot, a mat­ricák préselését végzik — foly­tatta az igazgatónő, akivel ez­után a varrodába mentünk. A hatalmas csarnokban minden asszony körül egy-egy halom ruha. — Ezeket exportra készítjük — magyarázta szinte büszkélkedve Varga Katalin, a törzsgárdata- gok egyike. Az igazgatónő pedig megtoldotta a tónyszámokkal: — Évente 4.5 millió darab áru kerül ki innen, ennek fele a ha­táron túlra. Régi és biztos ve­vőnk a Szovjetunió. Lányka- és női ruhákat, blúzokat készítünk nekik. Szeretik a hímzett holmi­kat. Két hónappal ezelőtt pedig egy londoni megrendelővel talán a legszebb termékekre kötöttünk szerződést. Részükre hálóingeket, köntösöket, pizsamákat varrunk. A hozzávalókat tőlük kapjuk. Ezenkívül Kuvaitban. Szgúd-Ará- biában, Finnországban, Hollan­diában is viselik azokat a ruha­féléket. amelyek innen kerül­nek ki. A következő teremben a gyár műszaki büszkeségei: a három hímzőgép. „Zajuktól” nyugodtan beszélgethettünk Szabó Istvánné- val. a hímzöcsoport vezetőjével. — Ezek a 12-fejes, elmés szer­kezetek szenzációsak. Lyuksza­lagról dolgoznak. Most éppen a szaúdi és az angol exportra ké­szülő köntösök bordűrjeit „va­rázsolják”. A tízezer öltésszámp mintából egy műszak ala.tt két­százat készítenek. Nézzék — s elővette a mintakönyvet —, ezek­ből az. úgynevezett figurás min­tákból — a gyerekeknek mese- és állatalakokból, a felnőtteknek kisebb-nagvobb virágköltemé­nyekből — viszont 1500—2000-et is megcsinálnak. — S hol készülnek a hagyo­mányos fehérneműk napjainkban divatoq változatai^ ja gyár erede­ti termékei? — A megyében több szövetke­zet’ melléküzemágában, bérmun­kában. Jó kapcsolatunk van az apostagi Dunamenli. az ágas­egyházi Mafhiász, a sza-badszálM- si Aranyhomok. a jászszentlász- lói, a dunapataji tsz-ekkel. és a soltvadkerti Vegyes- és Építőipa­ri Szövetkezettel. Az ottani lá- ny ok-asszony ok szívesen dol­goznak a tiszta üzemekben. Szép munkát is végeznék — mondotta az, igazgatónő, miközben a tan­műhelybe érkeztünk. • Kecskés Józsefné a szovjet ex­portra készülő ruhákat varrja. / — Vállalatunk dolgozóinak nyolcvan százaléka szakmunkás. Ezt úgy értük el, hogy az álta­lános iskolás nagylányoknak szakköröket szerveztünk, közülük sokan megkedvelték ezt a szak­mát. Ipari tanulókat is képezünk- Egy-egy osztály 30—35 fős, he­tente 35 órán át gyakorolják a szakma fortélyait. — De inemcsak ía tanműhely­ben ül sok fiatal, hanem szinte mindenütt. Hogyan tudnak al­kalmazkodni a családanyák is­mert gondjaihoz? — Valóban, csak harminc év az átlagéletkor. Sokan a bölcső­dében, az óvodában, az iskolá­ban kezdik a napot. Ezért is van nálunk rugalmas munkaidőkez- dés és csak egV műszak. Ha pe­dig figyelembe vesszük az itteni körülményeket, és hogy nincs le­hetőségünk.- mert hiába is lenne, különféle munkabér-kiegészíté­sekre — mint például éjszakai pótlékra —, akkor szerintem nem is olyan rosszul keresnek itt az asszonyok. És az is fontos, hogy kölcsönösen érezzük — talán mondhatom a dolgozók nevében —. hogy számíthatunk egymásra — magyarázta a gyár igazgatója. — Ha például valamit gyorsan kell megoldanunk, összetoboroz­zuk az embereket, és megbeszél­jük, mit lehetne tenni az ügy ér­dekében. Sokszor jobb ötletet kapunk tőlük, mint gondolnánk. Végezetül a közeljövő tervei­ről ezt mondta Kubalek Ferencné: — Bugyivarró automata gépet szeretnénk beszerezni és a fel­szabaduló munkaerővel is az ex­porttermelést növelni. A VII. öt­éves tervben tovább kívánjuk korszerűsíteni a gyártáselőkészí­tést is. Pulai Sára A kedvezményes téglavásár novemberben befejeződik! Darabonként 3,— Ft-tal olcsóbban 60 19-ES FÖDÉMBÉLÉSTEST NOVEMBER 30-IG VÁSÁROLHATÓ A BÉKÉSCSABA 2. TÉGLAGYÁRBAN. TELEFON: 26-211 UNIFORM-FALAZÓBLOKK NOVEMBER 20-IG A BÉKÉSCSABA 4. TÉGLAGYÁRIBAN, TELEFON: 23-188. POROTON-FALAZÓELEIV1RE MÁR NEM FOGADUNK ÜJABB IGÉNYEKET, mert készletünk elfogyott a szentesi téglagyárban. DÉL-ALFÖLDI TÉGLA- ÉS CSERÉPIPARI VÁLLALAT 2329

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents