Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-13 / 266. szám
1985. november 13. • PETŐFI NÉPE • 5 JUBILÁLÓ AMATÖRÖK — SZÍNHÁZ NÉLKÜL Játsszál, C Báron Lászlót, a kecskeméti Ciróka Bábegyüttes vezetőjét kerestem, s kiderült, már nem ő irányítja a csoportot. Meglepődtem a híren. Pont most jubilálnak az amatőr bábosok: huszonöt évesek. S a negyedszázad emlékeit, történeteit mégiscsak Báron Lászlónak kell felelevenítenie. Beszélgetésünk elején előbb megkérdezem: — Miért intett búcsút a Cirókának? — Sok mindenbe belefáradtam. Erős, ütőképes csapat dolgozik együtt, most ott lehet őket hagyni. Ügy gondolom, a jelenlegi szervezeti formában nem lehet az együttest vezetni, ezért inkább átadtam a helyet a fiatalabbaknak. Ez az indokom. A Ciróka írhatja a második huszonöt esztendő történetét. De mi is történi az első negyedszázad alatt? Ismét Báron Lászlóé a szó: — Szépen ívelt a pályánk. Ha beszámítanám azt a három évet is, amikor még iskolai bábcsoportként tevékenykedtünk, akkor huszonnyolc évesek lennénk ... Ezerkilencszázhat- vanban az óvónőképzős növendékekkel szakkört alakítottunk, de nem állt szán• Hetet egy csapásra — Ciróka-elöadás a kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházban. (Méhesi Éva felvételei) dekunkiba.n a nyilvánosság elé lépni. A megyében ismeretlen volt a bábjátszás, még Vitéz Lászlót sem látták-hallották. Talán ezért is kaptak az óvónőjelöltek az alkalmon. Kérték, hogy játszhassanak, játsszunk. öt évvel később az Ókollégium Uránia «termében, szombaton és vasárnap délelőtt léptünk fel. G.y er meks z ín h á za t alapítottunk. Törzshelyünk a Katona József utcában volt, <?tt, ahol ma a Garabonciás-ház van. Megnézi azt a kisfilmet, amit akkor készítettünk? A színházalapítás szép példáját láthatná! A városi tanács meg is szavazott nekünk negyvenezer forintot 1964-ben, hogy legyen Kecskeméten bábszínház. S tudja mi lett? Semmi! Ma sincs állandó színházunk, pedig mennyit küzdöttünk már érte. A Petőfi iNépe is felvetette valamelyik évben, hogy megérdemelnénk végre egy állandó helyet. Volt arról is szó, hogy visszakapjuk a Katona József utcai épületet, de nem fogadtuk el. Szűkössé váltak a helyiségek, -kiégtek a cserépkályhák, elhasználódtak az elektromos vezetékek, s a székek sem voltak jó állapotban. Sajnáltuk, de újabb helyet kellett keresnünk. Azért búcsúzA kiskunmajsai Jonathán Termelőszövetkezet művészetpártoló tevékenységét igazolja a címben szereplő bemutató, melyet a napokban nyitott meg Losonczi Miklós művészettörténész, s mely jól illeszkedik az őszi termékenység, s a szellemi gazdagság gondolatkörébe. A környékbelieknek kétszeresen is ünnep volt a termelőszövetkezet helytörténeti múzeumában megrendezett kiállítás: a most 60 éves .művész Kiskun- majsán született, és tanártársai mellett, volt diákjai is nagy számban jelen voltak a megnyitón. Egyesek a fővárosból, mások Pécsről, vagy éppen Debrecenből érkezjek. Nem hiába! Két teremben, -igen jó rendezésben, érthető és egységes színvonalú művek sorakoztak, melyekkel a művész a színek, vonalak nyelvén vall -érzékeny lélekkel arról a világról, mely a közvetlen élményeket alkotásokká sűríti. Életmű-kiállításról van szó — mégha a két kiállítóhelyiség szűkössége miatt csupán a zsűrizett anyag kisebbik fele került is a falakra —, ami nyilvánvalóvá-teszi, hogy a művész fejlődésével szelleme, kifejezési technikája is jelentős változáson ment keresztül. Míg a régebbi .munkákat a mér-tanlasa-bb felfogás, a szögletességbe szorított önfegyelem, válunk fájó szívvel innen, mert a gyerekek már tudták, hogy 'hol várják őket gazdag programmal. Filmvetítések, zenei műsorok szintén szerepeltek kínálatunkban. Még bérletet is hirdettünk. Ma már nosztalgiával emlegetjük az első kecskeméti bábszínházát . .. — Mi történt ezután? — A piarista gimnázium nagytermében találtunk otthonra. Legalább volt hol elkészíteni a bábokat, s előkészíteni a produkciót. Nem zavart bennünket az, hogy megint nem tekinthettük tartósnak a helyet, hiszen mindig is utazó színház voltunk. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban sem lett állandó színházunk, erre csak ígéretet kaptunk. Igaz, próbagondjaínkon sókat enyhítettek, s műhelyt is adtak a pincében. — Nehezen érthető, hogy a negyedszázad alatt miért nem lehetett bábszínház Kecskeméten, az egyre színvonalasabb produkciókkal előálló Cirókára támaszkodva? — Ezt én sem tudom — tárja lamint a cézanni megismerés és megértés módja jellemzi, addig a későbbieket az oldottabb, játékosabban rajzolt festői foltok hozzák szívközeibe. Az utóbbiak folytatásának tekinthetők Paizs Éva legújabb művei, melyeken (A múlt velünk van, Csendélet székkel, Dorottya) szabadon fut a kép ábrázolatainak színes kontúrja, hogy színeiben változva, hangsúlyos és alárendelt íveket írjon a tartalmak köré; jellemezzen -és telibe ta-láljon, harmóniát teremtsen és ellentéteket villogtasson-; kiteljesítse, összefogja a kompozíciókat. Közeliek ezek az új művek a zenéhez, de még a versek ritmusaira, rímeire .is rábólintanak. Közel állnak a tánchoz, ritmikus gyakorlatokhoz (íme, a testnevelő tanárként is dolgozó alkotó vallomása!), megmunkálásukat tekintve erőteljesek, súlyosan hangzók. Ha a szakmának írnám le, amit felfedeztem ezekben az alkotásokban, akkor egymásnak ellentmondó fogalmakat kellene egyesítenem: „lírát”, szerkezetességet”, festőiséget”, „grafikusi erényeket”, a „megújhodás korának tiszta egyszerűségét”, „ a barakk pompáját”. Tudom, felmerülhet az olvasóban, hogy mindez sok az ellentmondásokból egy kiállításra. Mégis, a képek láttán meggyőz bennünket — a ke• A gyerekeknek tetszik a produkció. a bábegyüttes jutalma: vastaps. szét karját Báron tanár úr. — Talán az anyagiakon múlt. Most ismét ereje teljében van a csapat, kész a továbblépésre. A minisztériumtól engedélyt kaptak arra, hogy önálló színházat alakíthatnak. A lehetőséget ki kellene használni. Most, és .nem akkor, amikor már szétzilálódott a társulat.. Hogy mi lesz? .. . Ezt kérdezem én is Kovács Gézától, aki a Ciróka Bábegyüttes \ új, fiatal vezetője. — Nehezet kérdezett. Többről van szó, mint puszta színházra nevelésről. A gyerekeket'már megnyertük, úgy gondolom. Egy-egy előadás sokféle szempontból hasz-- -nos az óvodásoknak. Hogy még jobb eredményeket érjünk el, a jövőben szeretném a csoportot megerősíteni szemléletben, tudásban egyaránt. Stúdiót szervezek majd, ahol lényegében a bá'b- színészképzés kap hangsúlyt. Egerben nemrég alakult .meg a Harlekin Bábszínház. Az ő példájuk mutatja, hogy hiába jön létre „hivatalos" színház, ha nincs megfelelően képzett társulat. Egyik pillanatról a másikra nem lehet amatőrökből profi együttest varázsolni, ezért tartom fontosnak előbb a tanulást. Én az óvónőképzőben kezdtem báboz- ni. Négy éve szereztem diplomát, s az Állami Bábszínházhoz kerültem Pestre. Elvégeztem az ottani stúdiót, játszottam .is. Tavaly októberben jöttem vissza Kecskemétre. A jövőre vonatkozóan: igazi profilt kell találnunk. Persze nem pár hónap alatt, beletelik ebbe néhány év. Nemcsak resettsógtől mentes művészi kifejező erő — Paizs Éva -megvalósult 'hite, hogy tudatosan vagy öntudatlanul minden egységbe állhat össze. Még valamit a művész színeiről! 'Pályája elején a kompozíciók külső szerkezeti zártsága atmoszférikus, levegős jelenségeket -hordozott a túlságosan oldott, sokszor elszürkülő színekben. Később fokozatosan éledve-élénkülve ezek a színek egyre fontosabb szerepet kaptak, ami az életműben egyet jelent a festő „beárásével”, a „festői látás” — mondhatnám: tisztánlátás — fogalmával. Az ilyen szí.nbeli találatok, ha harmóniáról szólnak, akkor is ingerelnek; ha ellentmondásoktól terhesek, akkor is a tények nyugalmával ajándékoznak -meg benp ölmérhe- 1 tők a háborúk pusztításai? Sorolhatjuk: enyny.ien és ennyien haltak meg, tűntek el, . kimutatható a hadi- rokkantak száma, az özvegyek, árvák légiója. Felbecsülhetek az anyagi veszteségek: ennyi és ennyi ház, gyár, híd, szobabútor, könyvtár, kórház, traktor vált a bombák, az aknák, a lövedékek, a lángok martalékává. Nincs műszer az emberiség, az egyes emberek elmulasztott lehetőségeinek, az immár sohanapján kivirágzó boldogságos óráknak s zámbavételére. Nagy gondojatok, mozgalmak is nyomasztó kölöncként cipelik magukkal a vérzivataros évek emlékeit. Gorkij például bízott abban, hogy a szocialista ember nemesebb, szebb lehet magatartásban, gondolkodásban, érzésben. arcban az előző nemzedékek férfiainál, asszonyainál. Csak hosszabb békés korszak után dönthető el, hogy óhajában, jövendölésében mennyi a réalitás, energia, hanem pénz is .szükségeltetik hozzá. Mészár Zsuzsa, az Erdei Ferenc Művelődési Központ népművelője már-már a Ciróka „.menedzserének” számít: — Tavaly decemberben újra lendületet kapott az együttes, rendszeresen játszik azóta is, vidékre járnak. Mostanában a Kelemen László Kamaraszínházban állítjuk fel a paravánt, ott rendezzük meg a bérleti előadásokat. Évente 80—100 fellépésre vállalkozik a Ciróka. Sajnos, sok meghívást le kell .mondani, mert a bábosokat nehéz mindig kikérni a munkahelyükről. Azt látni kellene, hogy szombatonként milyen tömeg nézi végig a -produkciókat! Még a szülők is eljönnek! Úgy hiszem, aimíg érdeklődő gyerekek vannak, addig 'bábelőadásra is szükség van .... Újabban a műsor kezdete előtt zenésznövendékek mutatkoznak be. utána pedig közös játék, bábkészítés zárja a .programot. A Ciróka háromszoros kiváló együttes, nívódíjas. Külföldön is jártak: Franciaországban. Japánban. Amatőrként eljutni Vendégszereplésre. és sikerrel szerepelni, nem kis dolog. Japánban például hússzor léptek közönség elé, s hússzor zúgott a taps. Mit kívánhatnánk a Cirókának a következő huszonöt'évre? Azon túl, -hogy legyen végre BÁBSZÍNHÁZUK; sok-sok tapsvihart, amely erőt ad a küzdelemhez . . . Borzák Tibor nőnket; mert annak a teljességnek a híradásai, amely a művészetben és az egyes műben egyaránt jelen vannak. - • Lehet, hogy az a szemlélő, aki a külső történéseket kéri számon Paizs Éva kiállításán, az nem találja túl témagazdagnak, vagy változatosnak a bemutatott képéket, 'mondván, hogy egy-két portré, táj, utcarészlet, s az ezeknél nagyobb számú virágcsendélet még nem a teljesség. Jómagam úgy vagyok ezzel, hogy még egy raktár leltározásakor is szívesebben jegyzem fel a kevés fajta jó minőségű árut, mint a sokféle gyengét. Örömünkre szolgál, hogy Paizs Éva életmű-bemutatóján a sokféleség helyett a minőség gazdagságát dicsérhetjük, Goór Imre mennyi az ösztönző biztatás, A háború ugyanis még azokat is károsítja, akik látszólag ép bőrrel úsztak meg a megpróbáltatásokat. Könnyebb lett volna a szépséges Ljuba sorsa, ha harctéri sze- ' relmét elkerülik a golyók. Amit látott, amit átélt, amihez — ha élni akart — alkalmazkodnia kellett, mindörökre megváltoztatta. Soha sem tudott többé olyan önfeledten nevetni, mint annak előtte. Mondjuk ki: eldurví-totta a háború, eítaposta lelke szép hajtásait. A Harctéri regény című szerelmi háromszögtörténetet ezért tekinthetjük méltó választásnak november 7-re, ezért mondhatjuk: hatalmas tiltakozás az emberrontó háborúk ellen. Pjotr Todorovszkij író és rendező kiválóan érzékeltette, hogy a háború! követő nélkülözések, lakásAz irodalom ihlette .lilm eredetiségét az határozza meg alapvetően. hogy az, alkotók minek tekintik — nyersanyagnak, amelyet gépiesen „lefordíthatnak', illetve inspiráló, gondolatébresztő műnek — a forrást. De vajon minden sikerfilm kiváló regényből készült? Való igaz. hogy sok kitűnő novella látta kárát a filim- revitelnek a mozivásznon, a tévé képernyőjén, ugyanakkor van több példa, amikor az irodalmi alapanyagnál átütőbb sikert hozott az adaptáció. Tételként, is megfogalmazhatjuk: csak annyi hűtlenség engedhető meg. ameny- nyit a másféle formanyelv megkövetel. Az emberek többsége a film nézésekor nem adja fel irodalom- központú szemléletét. Nehezen tudja azt elfogadni, hogy a filmben „az is” lehet lényegi, ami a regényben nerr\ szükségszerűen kap hangsúlyt, viszont sok minden elhagyható, ami a könyv számára lényeges. Sokszor bebizonyosodott már. hogy egy-egy rendezőnek . a regény nagyobb inspirációt adott, mint az a mű. amit eredetileg is filmre írtak. Példa erre a Hamu és gyémánt : Andrzej Wajda a meglehetősen lassú folyású Andrzejewski-re- gényböl egy ,jól szerkesztett, lendületes — klasszikus — filmtörténeti remeket készített. De ebben a sorban említhető a Krúdy- novellákból — Huszárik Zoltán által — filmre álmodott Szind- bád is. Az irodalomtörténet úgy tartja, hogy Krúdy írásművészete — plasztikusságából adódóan — különösen filmre kívánkozik. Ugyanakkor Örkény István elbeszélése, a Rekviem, a maga filmszerűségével nem tudott „igazi filmként" hatni. A remekmű — legyen az irodalmi. képzőművészeti, alkotás vagy film — természetes tulajdonsága, hogy visszafelé is, é$r. előre is módosítja, meghatározza alkotója egyéb munkáinak sikereit, hatását. Fábri Zoltán esetében ez többszörösen is így van. hisz életpályája olyan regényadaptációkkal szemléltethető, mint az Utószezon (Rónai György), a Húsz óra (Sánta Ferenc), a Hangyaboly (Kaffka Margit), az Isten hozta, őrnagy úr! (Örkény István), a Nappali sötétség (Palotai Boris), a Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc), a 141 perc a befejezetlen mondatból (Déry Tibor), vagy a Magyarok és a Fábián Bálint találkozása istertnel (Balázs József), ám Örkény Rekviemjével nem bírt. Ars poeticáját A Pál utcai fiúk készítése közben fogalmazta meg: „A regény népszerűsége kötelezett a hűségre, de ebben az esetben nem is volt szükségem semmiféle formai próbálkozásra, fő törekvésem az volt, hogy azoknak a millióknak, akik a regényt jól ismerik, ne okozzon a film csalódást.” Balázs Béla, korának legnagyobb, máig ható filmteoretikusa mizériák eltörpülnek a lelki megpróbáltatások mellett. Az őszinte, a társadalmi hátteret valóságosan ábrázoló képsorok végén fölsajog a kérdés: kerülhetnek-e ilyen helyzetbe ^jövendő korok Ljubái, Máriái, Marinái, Klärchenjei, Margot-jai. (Milyen kiváló színész Nytkolaj Burlja- jev!) Pályaelhagyók Mióta-világ a világ, voltak pályamódosítók. Ki kényszerből, ki benső sugallatra kereste kenyerét, töltötte idejét mással, mint amire fiatalon készült. Apám —' ha szabad személyes példával előhozakodnom — a világgazdasági válság nyomorúságában iparos lett, mert évekig csak díszként hasznosíthatta fel sói okú mezőgazdászi oklevelét: Németh László, Illés Endre hamar föladták az orvosi pályát. Napestig' példálózhatnék püiyamódosítók- kal. A vasárnap este sugárzott dokumentum film az eredeti hivaa Látható emberben kategorikusan kijelenti, hogy ..a filmnek az irodalomhoz semmi köze nincs”, s hogy csak ..a cselekmény csontváza marad meg, de. a gondolatok mélységének élő szövete, a Urai hangulat hamvas bőte eltűnik a filmvásznon”. Nem szabadna eszerint klasszikusokat adaptálni? Hiszen a dús irodalmi nyelv veszít esztétikai értékeiből a vásznon és a képernyőn ... G. Kozincev Hamletje és F. Zeffirelli Rómeó és Júliája ennek ellenkezőjéről győzte meg a nézőt. Az alkotók úgy tudták az „örök drámákat" filmre vará- zsojni. hogy Shakespeare a vászonról is Shakespeareként ha- ' tott. Hűséges hűtlenség — illusztrálás vagy szolgai másolás!? Van értelme egyáltalán az adaptációnak? S ha van, milyen az alko- lók felelőssége? Jó másfél évtizeddel ezelőtt Dürrenmatt a Die Wpltnek adott interjújában az epika és a film között nyílt esztétikai átjáróról beszélt. Azóta az adaptációk száma nőttön nőtt, sajnos, az alkotói felelősség — nem Be kel! általánosságban vallani. hogy sok esetben, a helyszínek egoztikuma. a film színvilága. a szélesvászon lenyűgöző méretei, a megnyerő és közkedvelt sztárok visznek igazán sikerre egy-egy regényadaptációt. S ezekben nem veszi észre a felületes néző, hogy azok a filmrészletek. amelyek lenyűgözték, „csak betoldások" voltaik, nincsenek benne a regényben. Tömegfilmek ezek, amelyekben a művészi erények ügyesen simulnak a kommersz, hatásvadász elemekhez, együttes hatásuk közvetetten értéklazulást idéz elő. A szériában készülő adaptációknak az az általános hibájuk, hogy alkotóik ..csak sztoriban” gondolkodnak; azaz a cselekményt tekintik a legfontosabb elemnek, s a filmen ez alig több a regényből kiemelt dialógképes mondatok összességénél- „Az adaptáció akkor káros — hirdeti René Claire, a neves francia filmrendező —, ha beéri azzal, hogy néhány képpel illusztráljon egy feliratokkal elárasztott vetített regényt.” Egyszerre veszélyes és nagyszerű dolog az adaptálás. Bizser- getően izgalmas a közönség számára a már jól ismert irodalmi alakok életre keltése a vász- non. 'De veszély oly értelemben, hogy a nézőnek már vannak előzetes élményei a hősről, s így a mozi aztán vagy csalódást, vagy örömöt jelent. A nagy nevek — Tolsztoj, Zola, T. Mann, Moravia Hemingway, -vagy Jókai Mikszáth, Móricz, Krúdy — már a bemutató előtt várakozást keltenek. A végeredmény, a hatás azonban már változó... (Folytatjuk) Kovács István (Következik: 4. A remekmű az idő múlásával is hat) fásukat — úgymond — alacsonyabb értékűre, minőségűre cse- rélőicből mutatott be néhányat. A matematikus végzettségű u^- cai zenész sorsa érdekes, de nincs társadalmi tanulsága, mert a fiatalember a szívé vágyát követve módosította korábbi elképzeléseit. Még a többdiplomás kisiparos története sem aggaszt: miért ne lehetnének magasan képzett kisvállalkozók? Azokat sajnálom, akik családjuk megfelelő ellátásáért (a mérnök favágó), méltó otthonért (a több nyelven beszélő portás építésztervező). az adott képességhez illő feladatok hiányában (közgazdász, csillagász újságkihordó) hagyták él választott hivatásukat. A megkérdezett járókelők egyértelműen megerősítették B. Révész László rendező filmjének tanulságát, figyelmeztetését: tarthatatlan a tanultságot, a tudást, a műveltséget lebecsülő bérezés. Sürgős szemléletváltozást javasol a Pályaelhagyók! Holtai Nándor TÁRLATNAPLÓ Paizs Éva életmű-kiállítása KÉPERNYŐ Harctéri regény • Görbe János és'Páger Antal a Fábri Zoltán rendezte Húsz óra című filmben, mely 1965-ben elnyerte a Moszkvai Filmfesztivál nagydíját.-------------------------------------------------------------—-------------------------------- 4 H űséges hűtlenség • A kiállítás képeiből.
