Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

Í985, november 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Akarjunk még többet, és tegyünk is érte Kunszentmiklósi vélemények a településfejlesztési hozzájárulásról Kunszentmiklós tavaly városi jogot kapott, ami nem vált hátrányá­ra. Az utóbbi évek dinamikus fejlődése újabb lendületet vett. a köz­ségfejlesztés anyagi lehetőségei a városokéval azonos mértékűre növe­kedtek. Aligha sajátos kunszentmiklósi jelenség azonban, hogy ez a pénz is kevés. Mitagadás, sok a pótolnivaló még mindig, noha tavaly áruházat és szakorvosi rendelőt, az idén pedig tizenhat tantermet, színháztermet és könyvtárat magába foglaló művelődési központot avattak —, hogy csak a legnagyobb létesítményeket említsük. Most — vagyis majd a hetedik ötéves terv idején — az úthálózat korszerűsí­tése, az ivóvízellátás javítása, a telefonhálózat bővítése és a torna- csarnok megépítése következik. A városi jogú pártbizottság és a tanács szeretne okosan sáfár­kodni az 1986 és 1990 között ren­delkezésre álló 61 millió forin­tos fejlesztési alappal és — mint eddig is tette — számít a nagy­község lakosságának, üzemeinek és szövetkezeteinek támogatásá­ra. Az összefogásnak immár ha­gyományai vannak Kunszent- miklóson. Hiszen a 89 millióért felépített művelődési központ berendezéséhez a „Két napot Kun- szentmiklósért" akció keretében 2,7 millió forinttal járult hozzá a lakosság. Nem marad el tehát az össze­fogás, „mozdíthatók'1 az embe­rek, sőt a pénztárcájukat is haj­landók kinyitni, ha világos a cél, közös az érdek. Mózes Ernő ta­nácselnök elmondta, hogy az ily módon befolyt összeget (Kun- szentmiklóson és a társközség Kunpeszéren családonként ezer forint településfejlesztési hozzá­járulást javasol a tanács, ez öt év alatt mintegy tízmillió forin­tot jelentene) a vízellátás javítá­sára szeretnék fordítani. A nagy­község részt venne egy dunai vízbázis felépítésében, amely Apostag, Dunavecse, Szalkszent- márton, Tass és Kunszentmiklós községeket látná el egészséges és bőséges mennyiségű ivóvízzel. A tanács vezetői érthető módon kissé izgatottan várták, vajon mit szólnak az elképzelésekhez és egyáltalában a településfejlesztési hozzájárulás tervéhez a kun­szentmiklósi emberek. íme néhány a véleményekből. Szabó Gyiila nyugdíjas: Élet­SZÁZEZER FELETT: KECSKEMÉT IS Űj helységnévtár Rövidesen — még e hónapban — ismét megjelenik az or­szág helységnévtára, amelyet 12 év után állított össze újra a Központi Statisztikai Hivatal. A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelenő kiad­vány az 1985. július 1-i helyze­tet rögzíti. Eszerint hazánkban 12 év alatt a városok száma 83-ról 109-re növekedett, a községeké — összevonások és várossá nyil­vánítások következtében — 3106- ról 2955-re csökkent. Az elmúlt évi államigazgatási változások miatt ennél is nagyobb mérték­ben csökkent a községi tanácsok száma: a fővárosi, a budapesti kerületi és a városi tanácsokon kívül 1377 nagyközségi és közsé­gi tanács látja el a közigazgatást az országban, szemben az 1973. évi 1669-cel. A helységnévtár tartalmazza az ország valamennyi lakott te­lepülésének nevét, államigazga­tási területi beosztását, az egyes helységek területének nagyságát,’ íélekszámát, a beépítés jellegét. Részletes adatokat közöl arról, hogy a városok, községek köz­pontjától a legtávolabbi lakóépü­let hány kilométerre van, s mi­lyen messzire találhatók a tele­pülésekhez tartozó, úgynevezett külterületek. Az is megállapít­ható a helységnévtárból, hogy a külterületeken egyre kevesebben laknak, mind többen beköltöz­nek a tanyákról, majorokból a községekbe. A 12 évvel ezelőtti kiadvány adataihoz képest nem változott a legnagyobb városok sorrendje: Budapest után a legtöbben válto­zatlanul Miskolcon, illetve Deb­recenben és Szegeden laknak. Hárommal, gyarapodott azoknak a városoknak a száma, amelyek­nek lakossága meghaladja a 100 ezret, ezek: Kecskemét, Nyír­egyháza és Székesfehérvár. Az adatok tanúsága szerint az ország legkisebb lakott települése a Vas megyei Nemasmedves, ahol tizenhatan, illetve a Zala megyei Felsőszenterzsébet, ahol huszon­heten élnek. Száz lakos alatti község az országban jelenleg ösz- szesen 41 található. A legutóbbi összeszámlálás óta két település — a Veszprém megyei Iharkút és a Baranya megyei Gyűrűfű — teljesen elnéptelenedett, így ezek a helységnévtárban már nem sze­repelnek. koromnál fogva összehasonlítást tudok tenni, hogyan éltünk 50 esztendeje és hogyan élünk má. Kunszentmiklóson szinte min­den lakásban villany és fürdő­szoba van, négyszáz család veze­tékes gázzal fűt. Legalább ezer személygépkocsi fut a település útjain. Igaz, az igényeink talán a lehetőségeknél is gyorsabban nőnek. Rendben van, legyünk igényesek, akarjunk még többet, de tegyünk is érte. Nekünk, nyug­díjasoknak is részt kell vállal­nunk a terhekből. Csókái Gyula református lel­kész: Az ember szereti az édes­anyját, szereti a szülőföldjét, sze­reti a községet, a várost, ahol él. S ha így van, akkor mi sem természetesebb, mint hogy áldo­zatot is hoz érte. Dr. Bak István országgyűlési képviselő: Nem nehéz kiszámol­ni, az ezer forint településfejlesz­tési hozzájárulás havi 83 forint többletkiadást jelent családon­ként. S mit kapunk ezért? Tíz­milliós fejlesztési lehetőséget, a vízhiány megszüntetésének lehe­tőségét. Lakjon valaki családi házban, bérlakásban, vagy OTP- lakótelepen, ez mindannyiunk közös érdeke. Többen a jövedelmek és az in­gatlanok (például kertek, telkek, nagysága, egyszobás vagy há- romszobás lakás stb.) közötti kü­lönbségek figyelembevételét ja­vasolják, s a felmentésre jogosí­tó körülmények gondos mérle­gelésére hívják fel a figyelmet. Sitke! Bél* Dunapataji látványossúg Hamarosan megújul a megye egyik legrégibb és legszebb református temploma DunapaUJon. A XV. században gótikus stílusban épült. A XVIII. században nyerte el mostani formáját. A tatarozás során vá­ratlan meglepetés érte a munkásokat: egy szép, gótikus ablakra búk kantak, melyet eddig a vakolat eltakart. (Pásztor Zoltán felvétele) NAPKÖZBEN Szorítsd magad a székhelyen A helységnévtár támpontul szolgál a magyar települések ne­veinek helyesírásához is, mert a megyék, városok és községek elnevezését a hivatalos írásmód^ dal rögzíti. A külterületeknek, például a tanyáknak hivatalos írásmódja nincs, de ezek megne­vezésénél is célszerű a helység- névtárhoz igazodni. Az írásmód­ban a korábbi kiadványhoz ké­pest egy általános változás van: azok a településnevek, amelyek­ben a víz szótag szerepel, min­dig hosszú „í”-vel írandók. Tisztában vagyok vele, hogy akik „szorongatott" helyzet­be kerülnek Kecskeméten a nyílt utcán — legyenek ha­zánk, városunk lakói, vagy százával ide látogató külföl­diek — korántsem érzik tré­fásnak a helyzetüket, inkább tragikusnak, netán drámai fordulatokban is bővelkedő- nek. De ha elárulom, miről van szó, az olvasó megérti, hogy csakis így, a szatíra hangján lehet és kell szólni arról az össznépi mozgalom­ról, amely a kényszerhelyzet­ben kezd egyre nagyobb mé­reteket ölteni a megyeszékhe­lyen. A nyilvános illemhe­lyekről van szó, pontosabban azok hiányáról. Egyetlen egyet lehet ugyan találni a városközpontban, de ember legyen a talpán, aki először jár nálunk és perce­ken belül megtalálja. Az még önmagában nem baj, hogy az óvóhelyekhez hasonlóan a föld alá helyezték, nagyobb prob­léma, hogy semmi jel, nyíl, tábla nem mutatja, merre ta­lálható. így azután nem cso­dálkozhattunk azon, amikor néhány évvel ezelőtt — nem messze a földalatti illemhely­től — a fákkal, bokrokkal tar­kított téren felavatott szobor- kompozíciót használták a szo­rongatott helyzetben lévő em­berek ama bizonyos célokra. Természetesen ezt nem lehe­tett tűrni, éppen ezért „nyitot­tá" tették a terepet, kivilágí­tották. Ettől persze nem lett több a szükséghelyzetben el­engedhetetlen célobjektumok száma, csupán más' zónákra tették át alkalmi trónjukat az arra rászorulók. Több helyet lehetne felso­rolni annak bizonyítására, hogy bizony lázasan keresik a megoldást azok, akik az ut­cán járva-kelve hirtelen a „szorítsd magad”’ mozgalom tagjainak érzik magukat. Aki­nek még van annyi ideje és rafinériája, az ravaszul be­megy valamely vendéglátó helyre s igénybe veszi az egyébként, csak a helyben! fo­gyasztással együtt járó szol­gáltatást, majd lehetőleg ész­revétlenül távozik Mások — kevésbé találékonyak és olya­nok, akiknek már csupán má­sodperceik vannak — a söté tebb zugokba vetik magukat. Ilyet is találnak. Mostanában főleg a Hornyik János utcá­ban átadott új üzletsor körül járva jut eszébe az embernek a közmondás első fele: „Va­lami bűzlik...” Ez a „szorítsd magad” moz­galom — amidt utaltam rá — meglehetősen nemzetközi. Al­kalomadtán éppen úgy kény­szerű tagja a nyugatnémet, az angol, a lengyel, az olasz, a holland, a francia turista — akik, örömünkre, egyre na­gyobb számban keresik fel Kecskemétet és Bács- Kiskun megyét — mint a helyi lakos, vagy hazánk más tájadról, vá­rosaiból hozzánk érkező hon­fitársunk. Valami .burkolt álszemér­mességet látok e jelenségben. Szégyelljük talán, hogy nyil­vános illemhelyeket állítsunk fel a városban, olyanokat, ami­lyenek mindenhol megtalál­hatók? Netán táblácskákkal jelölve a legrövidebb útirányt az ízléses házikókhoz? Pedig nagyobb szégyen az, ha íutká- rozásra. megalázó „bekéredz- kedésre : van utalva az em­ber. Büszkék vagyunk az ide­genforgalomra, és joggal. De. vajon mi a véleményük mind­azoknak, akik , szorongatott, helyzetbe kerülve nem talál­nak megoldást? —.dorgál — • Dr, Fáy lamásnt: ........ egy a trcráúdítás elég * bizalom el­vesztéséhez” .., VENDÉG - H ÁZ A legfontosabb: a betegek bizalma Viselkedési kódexet készített a főnővér Az intézetvezető főnővér, át Fáy Tamásné ajtaján állandóan kopognak. Szakmai, munkaügyi, magánjellegű problémákkal ke­resik a megyeszékhelyi Hollós József Kórház-Rendelőintézet szakdolgozói (egy szóban így sűríp tették össze az ápolónői, asszisz­tensi, műtősi munkát.) — beteg­ágy mellett vagy háttérben dől gozók, . . / Légyéből a munkáját értő és szerető ember nyugalma árad: tökéletesen érti a hozzá fordulók problémáit, mert maga is szak­dolgozó volt. Mivel az egészség- ügyi ellátás minden területét ala­posan ismeri, elhatározta, hogy összeállítja az egészségügyi szak­dolgozók, viselkedési kódexét. — A különböző társadalmi kapcsolatformák között egyedül­álló az egészségügyieké: akkor alapozódik meg orvosok, védő­nők és kismamák között, amikor a leendő gyermeknek még a ne­me sem ismert, hónapok múlva érkezik a legnagyobb csodához, a születéshez.. És ettől kezdve élete végéig kapcsolatban ma­rad az egészségügy dolgozóival. Nem mindegy, hogy milyen ez a kapcsolat! Fontos, hogy a beteg ember bizalmát megnyerjük, megtartsuk, szorongásait felold­juk, igyekezzünk meggyőzni ar­ról, hogy mi mindent megteszünk gyógyulásáért A szakdolgozok viselkedési kódexében munkánk­nak ezeket a szabályait próbál­tam keretbe foglalni — monoja a főnővér. —. Tehát a kódé* pontosan rög­zíti az egészségügyi szakdolgo­zókkal (szemben támasztott ko vetelmé nyékét. Ezek közül me­lyek a legfontosabbak? — A magas szintű szakmai is­meret, a hivatástudat, munka- szeretet, kötelességtudat, aldo- zatvállalási készség, lelkiisme­retesség, hogy valóban csak a legfontosabbakat említsem. Az orvostudomány szakadatlan lődése feltételezi a szakdolgozók mind önálóbb munkáját is, így az egyik etikai kötelességük,-hagy képességeiket, tudásukat állandó­an fejlesszék, gyarapítsák. — A szakdolgozók legnagyobb része.ápolónő, akiknek a munká­ja nem minden esetben káp kel­lő erkölcsi elismerést — Ez sajnos így van, éppen ezért jó szakmai munkával kell kivívnunk, bebizonyítanunk, hogy nélkülük az egészségügyi el­látás akadozna, talán meg is bé­nulna. Ezt — ismétlem — csak magas szintű szakmai képzett­séggel, hivatástudattal lehet el­érni. Nem véletlen, hogy a szak­dolgozók a közvetlen ápolási fel-' adatok mellett, személyre és munkahelyre szólóan is kaphat­nak megbízást egyes orvosi te­vékenység elvégzésére. Az ilyen megbízást mindig írásba is fog­lalják, ami a szakdolgozó egy­fajta minősítése: hibamentes, tel­jesen meghízható munkájának dokumentuma. — Az utóbbi évek, vagy in­kább évtizedek lehetetlenné tet­ték, hogy egy beteggel egy or­vos vagy egy ápolónő foglalkoz­zon. Nem félő, hogy a gyógyítás, az ápolás elszemélytelenedik? — Az egészségügyi ellátást ki­sebb-nagyobb csoportok, végzik. Ezek együtt dolgoznak, ,tudato- san, pontosan, felelőséggel a be­teg gyógyulásáért. A beteg pedig látja: érte többen is felelősek. Ez nem zárja ki azt, hogy kapcso­lata az őt közvetlenül ápoló nő­vérekkel — akiket mindig hívhat, ha fájdalomcsillapítót, nyugta­tót kér, ha nem tud felkelni — közvetlenebb, meghittebb. , A kódexbén leírtam, hogy a betegből minden szakdolgozónak azt az érzést kell kiváltani, hogy a kórházban ő vendég, mi pedig házigazdák vagyunk, akik érte, gyógyulásáért dolgozunk. A be­teg csak akkor válik „aktívvá”, résztvevőjévé a gyógyítási fo­lyamatnak, ha megnyertük a bi­zalmát Ez viszonylag könnyen megy, de valamennyien tudjuk, hogy az elveszített bizalmat visz- szanyerni nagyon-nagyon nehéz, alig lehet... * — Mondana erre példát? — Egy kézlegyintés, a beteget nem érdeklő magánügyek előtte való megbeszélése, vagy egy arc- rándítás elegendő a bizalom el­vesztéséhez. Hadd szóljak itt a hálapénzről is. Sokan ugyanis ezt tartják az ellátás talán leg­fontosabb kérdésének, Szeret­ném leszögezni; szigorúan tilos azt a látszatot kelteni, hogy az ilyen ..hálára kész” beteg jobb ellátásra, gyorsabb gyógyulásra számíthat! A titoktartás kérdé­sét is érinti a kódex. Ugyanis a szakdolgozók soha nem adhat­nak felvilágosítást a beteg álla­potáról még hozzátartozónak sem. És ez nem valamiféle misz­tifikáció, hanem a munkahelyi rendhez tartozó kötelesség. — Ügy tűnik, nagyok a köve­telmények. —- Valóban. A lehetőség, hogy munkánk erkölcsi megbecsülése nőjön, megvan. Ezért foglaltuk keretbe a követelményeket, ab­ban a reményben, hogy vala­mennyi szakdolgozónk haszno­san forgatja, s megvalósítja azt a gyakorlatban. Selmeci Katalin ÖNKÉNTES SEGÍTŐK RÁDIÓJEGYZET A lakosság egy adott terület közrendjét, közbiztonsági hely­zetét többnyire attól függően íté­li meg, hogy mennyi bűncselek­mény, mennyi közlekedési bal­eset történt, s ezek milyen sú­lyúak, kik a sértettek. 1984. ja­nuár 1. és 1985. augúsztus 31. kö­zött Városföld község közigazga­tási területén olyan, a közrendet, közbiztonságot súlyosan sértő bűncselekmény nem történt, amely a lakosság hangulatát, biz­tonságérzetét rossz irániban be­folyásolta volna. Az érdekelt idő alatt összesen 18, büntetőkódexbe ütköző ese­ményt jegyeztek fel. Tavaly 7, az idén pedig nyolc hónap alatt újabb 11 bűncselekmény vált a rendőrség előtt ismertté. Ezek 45 százaléka vagyon elleni, míg a továbbiak az ittas vezetés, vagy a tartás elmulasztásának vétsé­gé kategóriába sorolhatók. A vagyon ellen irányuló bűncselek­ményeken belül — arányuk ha­sonló az országoshoz — 60 száza­lékban társadalmi tulajdon sé­relmére követtek el lopásokat. Általános probléma viszont, hogy az állampolgárok a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lo­pásokat nem olyan kritikusan ; ítélik meg,’mint ahogyan kelle­ne. Sajnos a közösség sem ma­rasztalja úgy el erkölcsileg eze­ket a bűnelkövetőket, mint a sze­mélyek élete, testi épsége ellen vétőket. A kisebb törvénysértések elkö­vetőivel szemben is következe­tesen kell fellépni. Az értékeit időszakban 27 személy ellen in­dult szabálysértési eljárás, és 46- szor helyszíni bírságot szabtak ki. Városföld területén a közleke­dési fegyelmet sértve követnek el szabálysértéseket általában, ritkább eset, amikor más termé­szetű szabályokat szegnek meg. A közlekedésben igen szembetűnő az, hogy a település területén összesen 51 közúti baleset tör­tént. Tizennégynél súlyos sérü­lések keletkeztek, kétszer halá­los áldozat is volt. A községen átvezető E—5-ös út telítettsége, a gépjárművezetők figyelmetlen­sége, agresszivitása az, ami leg­többször tragédiához vezet. A rendőri munka végzéséhez az önkéntes rendőrök nyújtanak elsősorban segítséget, szervezet­ten, céltudatosan, önzetlenül tel­jesítik szolgálatukat. A város­földi csoportok tagjait, a helyi lakosság általában ismeri, intéz­kedéseiket elfogadják és segít­séget várnak tőlük gondjaik, ba­jaik orvoslásához. , • T. B Nenn mondhatnám, ihogy isme­rem Békéscsabát. Mégis ’ együtt éreztem a csabaiakkal, amikor a Népszabadságban, majd a Nép­szavában és november 4-én, hét­főn este a 'rádióban olvastairp—■ hallottam gondjukról. Mégpedig sétálóutcájukról. Tárnái Gizella és Havas Hen­rik nagyszerű műsorában, a Szá­rítóban a fenti problémát vetet­te fel. Nagyon szellemes módon. A „piros sarukban” Békés megye tanácselnöke, Gyulavári Pál és Sasain János, a városi tanács el­nöke .állt. A „zöld sarokban” a lakosság képviselői közül hárman. Az előbbiek érdekeit, érveit Tar- nói Gizella, az utóbbiakét Havas Henrik védte, tolmácsolta. Mint egy mérkőzés! Az első menetben felvetették a problémát: lezár­ták a Tanácsköztársaság útját. Behajtani tilos! táblákat helyez­tek el másfél évvel ezelőtt. A pletykák szerint azért, mert ott kapott lakást a megyei tanácsel­nök. A bejátszott riport szerep­lői is úgy tudják: ,itt laknak a fejesek, s azért kellett a sétáló­utca, hogy ne zavarják nyugal­mukat a tülkölő, zajos autók ” Gyulavári Pál nem érzi felelős nek magát, cáfolja az állításokat. Csakhogy a Népszabadság cikk­írója, Tamás Ervin rrem így lát­ja a dolgokat, nyilatkozatában is ellene kel a tanácselnöknek. Több­szörösen! Horváth Ildikó, a Nép­szava «munkatársa viszont más­ra is figyelő cikket írt. A Szorító riporterei mindenkit megkérdeztek, akik számításba jöhettek az ügyben. A városi ta­nács műszaki osztályának illeté­kese ugyanúgy szót kapott, mint a Békés megyei Népújság főszer­kesztő-helyettese. Hogy min is • múlt tulajdonképpen a döntés? Az összehangolt határozatok hiányoztak, S a «megfelelő pilla­natokra várta«k egyes helyeken — példáui a KPM-néi —, amikor a városi tanács elnöke Koreában tartózkodott, akkor döntöttek két híd lezárásáról, amelyek a „sétá­lóutcából” átvezettek a váro­son ... A második menetben a két ki­váló riporter azt a célt tűzte ma­ga elé. hogy a helyi ügyet, .kiszé­lesítse, magyarázatot kérve neves szakemberektől. Kiderült, hogy rosszul előkészített döntések bor­zolták fel a kedélyeket. Mint 1951-ben, amikor a főtérről ki- vitték a piagot. Azzal azonban nem. «érthetünk teljesem egyet, hogy a városrendezési elképze­léseket, a jövő utcaképének ter­veit a múzeumba, és egy kirakat­ba helyezték el. A kusza tervraj­zokból vajon ki tudta >megállapí- tar?i, hogy jó lesz-e a sétálóutca úgy, ahogy a szakemberek lát­ják? S ha a békéscsabaiak épp nem «mentek el a .múzeumba, hon­nan is tudhatták volna, hogy akár véleményt is nyilváníthatnak a megálmodott utcákról? A szálak sokfelé vezetnek. Gombár Csaba szociológus és Pozsgay Imre, a Hazafias Nép­front főtitkára véleménye, gon­dolatai túlmutattak a helyi ügyön. A harmadik menetben országos horizontúvá szélesedett Békéscsa­ba sétálóutcájának kérdése. Itt vetődött fel az is, hogy a helyi újság miért nem foglalkozott a témával, miért a Népszabadság­nak kellett „ráharapnia” a témá­ra? Az zsűri — Ágh Attila polito­lógus elnökletével — úgy ítélte meg, hogy a szorítóban történő három menet izgalmas, fordula­tos volt Az első menetben Ha­vas Henrik, a másodikban Tannói Gizella, a harmadikban ismét Tar.nói bizonyult jobbnak. Eh­hez még csak ennyit tennénk hozzá, hogy sok ilyen műsorra lenne szükség! Pergő, tényekkel, őszinte nyilatkozatokkal teli ösz- szeállításra. A Szorító a plety­kákra is adott, de mégis reális­sá vált attól, hogy az érintettek szót kaptak Várjuk újabb jelent­kezését. Borzák Tibor Közbiztonság Városföldön Pletykától a valóságig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents