Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

4 « PETŐFI NÉPE • 1985. november 7. KECSKEMÉT—MOLDÁVIA Zöldségkutatók együttműködése Nagyobb hozamú, közös fajták Egy évtizeddel ezelőtt kötött megállapodást a Kecskeméti Zödség- termesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat a Szovjet-Moldáviai Ön­tözéses Földművelési és Zöldségtermesztési Kutató Intézettel, mely­nek székhelye Tiraszpol. Az együttműködés célja olyan hibrideknek és nagy termést hozó fajtáknak előállítása, amelyek ellenállnak a betegségeknek, kártevőknek, alkalmasak a gépi művelésre és be­takarításra. Akire büszkék a bajaiak: Stern Dezső Még 1970 nyarán értesítettek a Magyar Partizánszövetség buda­pesti központjából, hogy más elvtársakkal együtt a Szovjetunióból Budapestre érkezett Stern Dezső elvtárs, aki Baján született, itt vé­gezte iskoláit és nagyon szeretné szülővárosát viszontlátni. Vállal­kozunk-e arra, hogy fogadjuk őt? Válaszunk természetesen igenlő volt, hiszen a Szovjetunióból ér­kező vendégeink mindig is becsesek, és megtisztelő, ha felkeresnek minket. Külön is örömet jelentett számunkra az a hír, hogy bajai születésű kommunista elvtársunk szeretne ellátogatni hozzánk. Másnap Stern Dezső elvtárs megérkezett Bajára. Másfél napot töl­tött városunkban, s visszaidézve ifjúkorának emlékeit, élményeit, nagy szeretettel beszélt mindarról, ami kora ifjúságában Bajához kötötte. Mint kiderült: 1916-ban került el Bajáról. A frontra vitték, fogságba esett, majd bekerült a kommunisták mozgalmába, és mint 1918-as párttag, a Szovjetunióban élte az életét. Több mint ötven esztendeje nem látta tehát szülővárosát. Nagy meghatódo.ttsággal nézte végig az ismerős utcákat, tereket, a háza­kat, ezek sorában külön is a III. Béla Gimnázium épületét, amely­ben iskoléveit töltötte, ahol érettségizett és fölvillant a szeme, ami­kor Baja középpontjában, a Béke tér mellett a Sugovicát (a Kama­rás Dunát) látta — hiszen gyermekkorának emlékeit idézte föl. Stern elvtárs elismerően nyilatkozott mindarról, amit a városban látott és tapasztalt. Bajai látogatása után Kecskemétre utaztak. Útközben örömmel szemlélte megszépült községeinket. A nagy szőlőültetvé­nyek, gyümölcsösök, búzatáblák elragadtatást váltottak ki belőle. Az azóta eltelt tizenöt esztendő alatt Stern elvtárs négy lánya kö­zül három már járt Magyarországon. Nagy érdeklődéssel nézték meg Baját, találkoztak a bajai emberekkel, ismerkedtek mindazzal, ami Baja életében az édesapjuk emlékeihez kötődően fontos. Stern elvtárssal 1970 óta levelezünk. Megírom mindazt, ami a vá­rosban történik: beszámolok fejlődésünk egy-egy állomásáról, új lé­tesítményeinkről, s ha csak tehetem, fotókat is küldök. Megható szá­momra, ahogy Stern elvtárs fogadja a híradásokat; rendszeresen és választékos, tiszta magyarsággal válaszol ezekre. Közben 1978-ban egyik tanulmányutam során ellátogattam a Moszkva melletti Isztra városba, ahol Stern elvtárs él, s meghívá­sára egy napot töltöttem családjánál. Az első látogatáskor még úgy tudta, hogy hozzátartozói már nem élnek Magyarországon. Kiderült azonban, hogy Budapesten él az unokaöccse, Szilárd Gábor újságíró-nyomdász, feleségével, Gábor Zsuzsával, aki orosz nyelvszakos, külkereskedelmi dolgozó, és három gyermekük. Ügy véljük: az egész városnak dicsőség, hogy a század első év­tizedeinek forgatagában egy ember elindult falai közül; s a Szov­* 4 HORBPS «AEHMHCKOE 3HAM3» * ID8 i ¥ Bcrpe^a c. unrepecnbiM venoeeKOM JleMi* Bu/uatv UITEPH, \ íuzpvtm c Í$ÍH xaexA-fp <:<p­: SK&.m'xu, vi-fftepoHM Üpftma tppéü m&imrml \ cretttMU, rtrpxtMitA&xuä míizuá&fft m­l rap topoőmmm k & Mártírt*­I Hzpoitttími MmptfM. \ Ed:*S>í< ft*«**-*«*: ; S**»rp>w, %<s bg-;•><«» ; ?«?.<«>»>;•<>>:» nv+x- «*»«<«< : s>9iyí *0?*. 8 tÄ»». «¥*. j sh* «ävu» I ««f-K <?>•««; « M4IS>>Í>?»}«>• 8 ** ■: *«*»•<<; *&<«<. < «««ne- »*»>*«•<« : .i«ó>)>»y<<< ÄZJC-«»* »?«***•***»*«<. ; *<>•«. — ***»*»*: «OKTüőpb onpefíennn MOH3 cyabőy» • Október meghatározta a sorsomat. Újságcikk Stern Dezsőről a Leninszkoje Znamjában. jetunióban nagy tudású kommunistává vált, építészmérnökké, aki öt nyelven beszél, s akinek igen sok alkotása található a'Szovjetunió különböző területein. A nagy múltú III. Béla Gimnázium 1910-es könyveiben megtalál­hatók Stern Dezső elvtárs iskolához«kötődő adatai, érdemjegyei, a sportban, a tanulásban tanúsított kiváló magatartásának bizonyí­tékai. Papp György, a városi pártbizottság első titkára STERN DEZSŐ: Egy magyar internacionalista visszaemlékezései (Részlet) au.) Az első enyhe tavaszi na­pok lassan, óvatosan köszöntöt­tek ránk. Nemcsak a hegyeket, a tábor területét is hó fedte még, de a reggeli fagyokat szikrázó napsütés követte. Azonban a ta­vasz a táborélet feszültségét nem enyhítette. Március közepén a szociálde­mokrata előkészítő bizottság is­mét gyűlést hirdetett. Ez alka­lommal a teremben sok üres hely maradt. A hadifogoly tisztek fe­nyegetése és ellenagitációja miatt többeket visszatartott a félelem. Csak azok jöttek el, akik nem titkolták szimpátiájukat a forra­dalommal. A gyűlés nyugodt lég­körben zajlott, konkrét szerve­zeti kérdésekben döntöttünk, ideiglenes vezetőséget választot­tunk. Néhány nappal később meg­kezdődött az önkéntesek jelent­kezése nemzetközi osztagba, ame­lyet kezdetben őrszázadnak ne­veztünk. Március 31-én bejelentettem el­határozásomat: belépek a pártba és a vöröskatonai osztagba. A bizottságban egy alacsony, zö­mök ember fogadott, akit koráb­ban nem ismertem. Ruházatáról nem volt nehéz megállapítani,- hogy a tisztek közül való. A zub­bony gallérján ugyanis jól lát­szott a tiszti zsinór és a csillagok helye. Zászlós — állapítottam meg magamban. Garai Ernő volt ez az egyenes tekintetű, mosolygós arcú férfi, aki figyelmesen meghallgatott. — A tiszti táborból való vagy? Tu­dod, te vagy az első, aki a bi­zottságot felkereste onnan. Jó, hogy jöttél. Az osztagban kevés a tanult ember, nincs, aki a po­litikai munkát végezze — mon­dotta. Később részleteket is megtud­tam Garai rövid életrajzából. A háború előtt a Budapesti Műsza­ki Egyetem III. éves hallgatója volt, részt vett a baloldali diák- mozgalomban. 1915-ben fogság­ba esett, a mongol határ közelé­ben tiszti táborba került. Bere- zovkába márciusban érkezett, tag­ja és egyben titkára lett a bizott­ságnak. Az • internacionalista osztag, amelyben április első napjaiban politikai munkás lettem, nem vált mindjárt harcra kész alaku­lattá. A legfőbb feladat az osz­tag harcképessé szervezése volt. Fegyvert, lőszert, ruházatot, fel­szerelést, élelmiszert, pénzt és sok egyebet kellett beszerezni. Mindezt csak Verhnveugyinszkon keresztül lehetett elintézni. Az állandó és élő kapcsolat megteremtése és fenntartása a verhnyeugyinszki hatóságokkal sok időt és erőfeszítést kívánt. Bizottságunk később széles ren­delkezési jogot kapott, hatáskö­rébe került az előző berezovkai helyőrség felszerelése és raktára. Az osztag szervezése ezután gyor­san haladt előre. A parancsnokot és politikai pártmunkásokat gyű­léseken választottuk. Április vé­ge felé már katonás rendben, fegyverrel a vállon menetelt az egység a tábor útjain. A katonai fegyelem nem egy­szerre alakult ki. Egyesek sajátos módon értelmezték a forradalmi szabadságot, a fegyelmet a régi rendszerből, a megelégelt bur- zsoá hadseregből visszamaradt tehernek tartották. Anarchista nézetek is feltűntek a vidám, könnyű életet kedvelőknél. Emiatt egy-két kizárásra is sor került. A katonák ideológiai műveltsé­ge alacsony volt. A háború előtt szinte mindegyikük földművelés­sel foglalkozott, s a paraszti élet­forma keretei között élt. Ki cse­lédként dolgozott, ki saját föl- decskéjét művelgette. Egyformán csak a szegénységet látták ma­guk körül addigi életük során. Nemigen végeztek többet az ele­mi iskola négy osztályánál, sőt voltak írástudatlanok is. A szo­cializmusról, ha hallottak is ott­hon, akkor is csak a burzsoá propaganda meghamisított ábrá­zolásában. A háború, a hadifogság, de kü­lönösképpen az októberi forra­dalom vitathatatlanul kiszélesí­tette látókörüket. Megtanultak tá­jékozódni a jelenkor történelmi eseményeiben, felébredt bennük az elégedetlenség és a gyűlölet érzése a gazdagok és azok iránt, akik a haromezőkre hajtották 'őket, elszakítva szeretteiktől. A mi politikai munkánk legfőbb feladata az volt, hogy ezeket az ösztönös érzéseket öntudatos szo­cialista ideológiává változtassa. A politikai foglalkozásokra a katonák szívesen eljártak. Ugyan­akkor a katonai kiképzés egyál­talán nem volt népszerű, sőt zú­golódást váltott ki közöttük — Eleget tanítottak bennünket a fronton, még nem felejtettük el — mondták. — Ha a helyzet megköveteli, bebizonyítjuk, hogy tudunk mi harcolni. Nekünk, politikai munkások­nak is hiányzott a komolyabb ta­nulás, az elméleti ismeretek el­mélyítése a marxizmus területén, de egyelőre erre nem volt le­hetőség, miként a szükséges ma­gyar vagy német nyelvű politi­kai irodalom beszerzésére sem. Az orosz nyelvet közülünk sen­ki sem tudta tökéletesen. Szemé­lyesen nekem volt az az elméle­ti felkészültségem, amelyet Ro’bi- csek Ernő és Schreiber Dezső előadásain és a velük folytatott beszélgetések során elsajátítot­tam. Mindkét elvtárs aktív pro­pagandamunkát végzett, és elő­adásokat tartott a berezovkai pártaktíva számára. Politikai tartalmú beszélgeté­seink témája leginkább a hábo­rú. az októberi forradalom és az eljövendő magyarországi forra­dalom lehetősége volt A háborúról még nem beszél­hettünk úgy, mint a történelmi múlt eseményéről, mert emléke mindannyiunk agyába mélyen be­vésődött. Valamennyien végig­jártuk a háború vérrel öntözött útját, közös sírba temettük a lö­vedékekkel, repeszekkel lekaszált bajtársainkat, végigjártuk a le­rombolt és éhező falvakat, vá­rosokat. Szükségtelen volt bár­miféle szemléltetés az e kérdés­re adandó válaszhoz: kinek kel­lett ez a rablóháború? De mit kell tenni, hogy a jö­vőben ne ismétlődhessék meg újabb embermilliók és hatalmas anyagi értékek pusztulása egy viszonylag kisszámú réteg meg­gazdagodása érdekében? E kérdésre kész választ adott nekünk az októberi forradalom, amely szemléletes és meggyőző példával szolgált. Ismertettük a forradalom vívmányait, s min­denekelőtt azt, hogy a történe­lemben először október hazája proklamálta a népek közötti bé­két. Az elnyomók kezéből átadta a hatalmat és a vagyont a dol­gozóknak. Magyarország szociális helyze­tét — amely nem sokban külön­bözött az oroszországitól — min­denki jól ismerte. Az osztályok közötti mély egyenlőtlenség, a szegénység megalázó jogfosztott- sága, a földbirtokosok uralma jellemezte az országot. Az emlé­kezetben felelevenedtek a koráb­bi sérelmek, amelyekről maguk a katonák beszéltek. Még nem ala­kult ki elképzelésünk a magyar proletárforradalom útjáról, de mindannyian meg voltunk győ­ződve, hogy hamarosan bekövet­kezik, és a volt oroszországi ha­difoglyok aktív résztvevői lesz­nek az eljövendő küzdelmeknek. / Vége Fordította: Bársony Ferenc Paprika, vöröshagyma Dr. Hamar Norbert tudomá­nyos főosztályvezető, aki a kecs­keméti intézetben a nemzetközi kapcsolatok összehangolásával foglalkozik, így tájékoztat: — Az együttműködésben nem­csak az intézet központjának, ha­nem valamennyi állomásunk ne- mesítői részt vesznek. Megszer­vezzük az évenkénti devizamen­tes tapasztalatcseréket, a kölcsö­nös látogatások alkalmával meg­ismerjük egymás múltját, egyút­tal értékeljük, meddig jutottunk el egy-egy téma, elképzelés meg­valósításában. Nemesítési alap­anyagot is cserélünk. Közös faj­tákat jelentünk be állami elisme­résre. Szép eredményeket tükröz a VI. ötéves tervidőszak alatt ki­alakult kapcsolatrendszer. A fél évtized alatt elért sikereket most összesítjük. íme néhány példa: 1981-ben a vetőmagtermeltető vállalat közvetítésével a kalocsai V—1-es csípős fajtából két és fél tonna szaporítóanyagot adtunk át a szovjet kutatóknak. Üjma- jorban az idén fajtaösszehasonlí­tó kísérletben vizsgáltunk 29 kö­zös alapnyagból származó — Mol­dáviában előállított — vörös­hagyma hibridet Paprikából 85 magyar—szovjet törzset szerepel­tetünk a tenyészkertben, szintén Üjmajorban. Sugárkezelés Augusztus végén tért haza Fi­lius István tudományos munka­társ a Szovjetunióból, a testvér­intézetből. — Érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem a genetikai kutatá­sokról. Az első keresztezés so­rán, mesterséges megporzás után az anyanövényeket gammasugár­ral kezelik. A létrejött mutánso­kat visszakeresztezés után vizs­gálják, tesztelik és az így előál­lított törzseket kísérletre a ne- mesítők rendelkezésére bocsát­ják. A sárgarépánál például a karotintartalom nagyarányú nö­velésére törekszenek. A geneti­kai kutatásokban az intézet szo­ros együttműködést alakított ki más köztársaságok hasonló léte­sítményeivel. A kutatómunka gyorsítása érdekében szövette­nyésztési kísérleteket indítottak paradicsommal, uborkával, fok­hagymával, burgonyával. A kez­deti sikerek után. a módszert ki­terjesztik a többi zöldségnö­vényre is. Azt is elmondja, hogy az utób­bi években gazdag fűszerpapri­ka fajtagyűjteményt állítottak össze a szovjet kutatók hazai, va­lamint bolgár, román, magyar és amerikai fajtákból. A nemesítés­ben legnagyobb sikerrel a ma­gyar és a bolgár fajtákat hasz­nálják fel. A hagymanemesítés­ben a szovjet, valamint a ma­gyar fajtákkal előállított hibri­dek korábbi érésűnek bizonyul­tak a hazánkban termesztettek­nél. Teljes automatizálás Bontovits Lajos tudományos főmunkatárstól megtudom, hogy 1981—1983. között Szovjet-Mol- dávia hat konzervgyárába^ a feldolgozás minőségét ellenőrizte kollégáival. — Feladatunk a magyar gyárt­mányú, paradicsom-nyersanya­got minősítő »műszerek bemuta­tása. Egyúttal a különböző kon­zervgyárakban a sűrítési techno­lógiának a termék színére gya­korolt hatását ellenőriztük. Kö­zös cél a paradicsom-feldolgozás teljes automatizálása. Tapaszta­latainkat. javaslatainkat két hó­napon belül elküldjük a Szovjet­unió Zöldség- és Gyümölcsgaz­dálkodási Minisztériumának. Az együttműködést a két or­szág államközi szerződéssel sza­bályozza. A következő években a kapcsolatok tovább bővülnék. A Szovjetunió Zöldség- és Gyü­mölcsgazdálkodási Minisztériu­ma által szervezett új odesszai intézet, az N. P. O. Konzerv- programkomplex központjával is érintkezésbe léptek a fejlesztési program kidolgozása érdekében. Kereskedő Sándor «I Filius István tudományos munkatárs paradicsomfajta-összehason lítást végez az intézet üvegházában. (Tóth Sándor felvétele) MIT KAPUNK ÉS MIT ADUNK ? Áruk — baráti országokból Eseményszámba megy, amikor valamelyik szomszédos vagy tá­volabbi szocialista ország áruhá­za, kereskedelmi vállalata ^emu- tartót és vásárt rendez valahol a megyében. A határmenti és az áruházi termékcserék alkalmat adnak a fogyasztóknak is egy­más munkájának megismerésére a gazdasági kapcsolatok erősíté­se révén. Baja—Zombor: szőnyeg, bútorszövet A Bácsiig Kereskedelmi Válla­latnál Gi9ínger József áruforgal­mi osztályvezető külön irattartó­ban őrzi az eddigi együttműkö­désről szóló adatokat. Baja és a jugoszláviai testvérváros, Zom­bor kereskedelmi kapcsolata csaknem tíz évre tehető. Első­ként nyolcezer méter dióién szö­vetet hoztak be 200 ezer forint értékben. Egy évvel később tíz­ezer-négyszáz négyzetméter ve­lúr- és padlószőnyeggel, s 9600 méter plüss bútor- és gyapjúszö­vettel javították — egyebek mel­lett :— a helyi ellátást. 1981-ben 57 ezer női harisnyanadrág, 14 ezer férfiing, 4480 méter bútor­szövet és velúrszőnyeg, valamint 9800 négyzetméter padlószőnyeg érkezett déli szomszédainktól. 1982-ben már 36 millió forint­nak megfelelő termékkel — pél­dául 12 ezer négyzetméter pad­lóburkolattal is — részesedett Zombor a Bácska üzleteinek el­látásában. Az utóbbi esztendők­ben sem gyöngült a kereskedelmi kapcsolat. Ennek következtében 16 ezer csecsemőruha-gamitúra, 81 ezer női harisnyanadrág, 33 ezer pár férfizokni, konyhabúto­rok, felnőtt és gyermek felsőru­házati cikkek, tréningöltönyök — köztük Puma-melegítők — kerül­tek hozzánk. IJj partner a Petrodava Magazin Mit adtunk — mivel fizettünk — mi a határmenti árucserében? A törlesztésben termékeivel részt vett a bajai Finomposztó Válla­lat is. Ezen kívül különféle ruha­neművel, tejjel, sertésfejhússal és — nem utolsósorban — termés­kővel egyenlítettünk. Tavaly, lengyel áruházi válasz­tékcserével, bútorok, női ruhák és kabátok jelentek meg az üzle­tekben. Csehszlovák fésűsszövet­tel, 5000 női kabáttal és pulóve­rekkel is javult a kínálat. Ezek­ben a napokban pedie már a ro­mániai Piatra Neamt Petrodava Magazinjával sorra kerülő ter­mékcsere útját egyengetik a Bácska vezetői. Ezt majdnem szó szerint vehetjük, mivel — mi­után a két fél megállapadott a cserében: a román áruház koz­metikai szereket, edényeket, sző­nyeget és édességet, s a Bácska bútorokat, damaszt méterárut, frottírzoknit és flanellinget kért 200—200 ezer rubel értékben — a szállításra a vagonokat Szege­den már megrendelték. Valamivel hosszabb múltra te­kinthetnek vissza külkapcsola- taikat illetően a kecskeméti Al­föld Áruházban. Tizenkét éve egy lipcsei nagyáruházzal kötöttek megegyezést termékcserére, majd 1975-től — immár tíz éve — a zwickaui áruház a legszámotte­vőbb partnerük. Ezen felül bol­gár, lengyel és csehszlovák szál­lítóik vannak. Szimferopollal is terveznek együttműködést. Fel akarják újítani kapcsolatukat egy másik testvérvárossal, az olasz- országi Modenával is. Hiánycikkeket pótolnak Miben áll e kapcsolatok jelen­tősége? Hosszan sorolhatnánk. Csupán néhányat említünk a ba­jai Bácskánál, a kecskeméti Al­föld, majd a Centrum Áruház­ban gyűjtött tapasztalatainkból. Az árucseréknek fontos, kiegé­szítő szerepük van a lakosság ellátásában. Egy-egy szállítás után két héttel j) gyártmányok vevőre találnak. Az NDK-gyer- mekcipők, pvc-padlóburkolók, szerszámok, konyhai felszerelé­sek, egyéb háztartási cikkek, hor­ganyzott kannák és vödrök kere­settek, s az áfész-hálózaton ke­resztül eljutnak a nagyobb köz­ségek üzleteibe is. Hasonlóan ke­lendők a bolgár pamutáruk, boly­hos alsóneműk, ingek és viaszos­vásznak, a lengyel poharak, ka­szák, gereblyék és trágyavillák, s a jénai hőálló edények. ‘ Gyakran hiánycikkeket pótol­nak külföldi beszerzéssel, áru­cserével. Ez vonatkozik többféle férfi és női, meg gyermek pa­mutárura, a pelenkára, a tipegő­re és más csecsemőholmira. A Centrum az idén megrendezte a bolgár és cseh áruk nemzeti he­tét, s választékbővítésként szov­jet játékokat, horganyzott vöd­röt, evőeszközt, pálma- és kak­tusztartót kínál. Az áruház kül­honi szállítói: várnai, temesvári, vilniuszi és prágai cégek évente 60—70 millió forint értékben küldenek fogyasztási cikkeket kozmetikai szerekért, cukorkáért és tésztáért. Vámmentesen, olcsóbban ! Ne feledjük a közvetlen keres­kedelmi ^kapcsolat — a vevőknek is előnyös — gazdaságossági olda­lát sem. Mivel a termékek zöme alacsonyabb árfekvésű és — Ju­goszlávia kivételével — vámmen­tesen jut el egyik szocialista or­szágból a másikba, s az előállí­tásukra fordított költség is kü­lönböző, egyes áruk a hazaiaknál 20—40 százalékai olcsóbbak. Az NDK-takarók például az ittho­niakénál egyötöddel kerülnek ke­vesebbe. A bolgár műanyagpad­ló ára 30 százalékkal alacsonyabb. Természetesen ennék az ellenke­zője is igaz. Van rá eset, hogy a jobb minőségű, külföldi cikk a drágább. A kishatármenti forgalmazás és az áruházi választékcsere min­denesetre eddig kiállta a próbát. Élénkíti, színesíti a kereskedel­met. S, hogy hiánypótló — kiegé­szítő — szerepét megint bizonyít­hassuk, azzal zárjuk beszámolón­kat: amíg tavaly az Alföldben nem volt férfi-atlétatrikó és -alsó, az áruházi kapcsolatok révén ezekből a közeli napokban 15 ez­ret várnak. Kohl Antal >

Next

/
Thumbnails
Contents