Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-05 / 260. szám
4 9 PETŐFI NÉPE « 1985. november 5. JAVASLATOKAT FOGAD ÉS TOVÁBBÍT Főbizalmi a házgyárban Jóllehet, nem emel nehéz vasakat, mégis sok szállal kötődik a termelőélethez Pólyák Jánosné anyagelszámoló és szakszervezeti főbizalmi a DUTÉP kecskeméti házgyári panelüzemében. Behallatszik hozzá a fürdőszobagyártó üzemcsarnok zaja. Négyes hajó — így nevezik ezt a helyet, ahol 110-féle alkatrészből térelemes lakásokba való fürdőszobákat készítenek, és amelynek munkájáért ő is felelős. Van-e elegendő víz- és szenny- vízelvezető-cső, csavar, íatipli, ragasztó és glettelőanyag ? —feladata ezeket és más szerelvényeket a raktárból megrendelni, s ezekkel elszámolni. Rajta is sok múlik, hogy a csarnok dolgozói minél kevesebbet álljanak, s hogy évente legyártsanak 140 millió forint értékű fürdőszobát. Cseng a telefon, majd nyílik az ajtó. Sűrűn keresi valaki aközül a háromszázöt doigozó közül, akikkel, mint szakszervezeti tagokkal, főbizalmiként kapcsolatban van. Tizenhárom bizalmi. és ezek helyettesei tartoznak hozzá:. Általuk és személyes tapasztalatból is jól ismeri a munkahelyi gndokat, észrevételeket. Elmondják nekii, ha téves a bérszámfejtés. így a fizetések elszámolása körüli panaszok és az ezek megoldásáért tett javaslatok vüssza-visszatérő témái a főbizalmi-értekezleteknek. Segíti orvosolni a jogos problémákat. Az olyan veszélyes üzemben, mint a 4-es hajó. fokozottan szükség van egyéni védőfelszerelésre. Azonban jelezték a munkások, hogv egyelőre nincs védőkesztyű, melyet egyébként kellene cserélniük. Polyák- •mé azonnal szólt. Sürgette a raktárost, hogy gondoskodjék az elhasználódott kesztyűk pótlásáról! A múlt években kétnapos kirándulásokat szervezett a dolgozóknak. Vezetésével, s a szak- szervezeti tagság ö=szefogásával nyáron járdát építettek Sárközilapokból az István király körút egyik szakaszán. így a házgyáriak és a környékbeli lakók most már nem sarat taposva, vagy víztócsákat kerülgetve közlekednek. Pólyáimé azt tapasztalja: nő a szakszervezet szerepe a termelésben. Ezt erősítette meg a 4-es hajóban a bizalmi-beszámoló és -választás is. A dolgozók elmondták véleményüket a munkaszervezésről a bérezésről és a fglalkoztatásrcl. Kérték, mindegyik müveze‘0 fogadja el egyenrangú vitapartneréül a bizalmit — munkatársként jobban vonja bele a bérek elosztásába. Ám hangoztatták azt is: a szakszervezet se hagyja szó nélkül a munkafegyelem megsértését. A tagság is tegyen azért valamit, hogy egyesek ne csupán addig járjanak be „dolgozni”, míg az 1H00 forintos OMB-köllcsönt fel nem veszik, s utána odébbáll- nak! Kinek jó ez? Csak az ügyeskedő léhűtőknek. A vállalatinak ráfizetés minden „vándormadár”. A főbizalmi naponta tájékozódik, kit, milyen problémák foglalkoztatnak manapság a termelésben. Osan Imre nehézgépkezelőtől hallotta: rosszul kezdődött az egyik, délutáni műszakja. A hajlítógép, amellyel dolgozni akart, 14-től 16 óráig állt, csak akkorra javították meg. Késtek a karbantartók. Másfelől a munkaszervezéssel is gondok vannak, mivel már nem egyszer órákig kélllett várniuk a javítókra. „Jobb lenne — ajánlotta Osán Imre a főbizalmiinak —, ha felvennének ide egy rendes, becsületes lakatost, akit aszerint fizetnének, hogy az ő munkája által mennyire halad a miénk?” Pólyák Jánosnónak a közeljövőben altkailma lesz dolgozótársai jobbító észrevételéit magasabb fórumon is előadni. A vállalat kiváló dolgozóját — az ÉVM egyik kitüntetettjét — küldöttnek megválasztották az Építő. Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete decemberi, 33. kongresszusára. Kohl Antal Pályaválasztási tanácsadó ’86/’87 A Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó 1996 87. című könyv az általános Iskolásak pályaorientációjához, pályaválasztási döntésűk előkészítéséhez kíván segítséget nyújtani gazdag Ismeretanyagával. Több korosztály számára kínál hasznos tudnivalókat a főváros középfokú oktatási intézményeiről — a gimnáziumokról, szak- középiskolákról, szakmunkás- képzőkről. szakiskolákról. Képszerű szakmaismertetö leírásai bemutatják a fővárosban tanulható szakmák világát. azok tevékeuységtartal- mát. főbb követelményeit. Nemcsak szülők, pályaválasztás előtt álló tanulók forgathatják hasznosan ezt a könyvet, hanem az osztályfőnök, pedagógusok pálya-választást előkészítő nevelő munkájához is hatékony segítséget nyújt ralr.d témagazdagságival, mind szemléletével. „A kertészeti ágazat általánosságban — és ez különösen igaz az almára '— nyereséges pozícióból veszteségessé vált, ami minden gaz daság szintjén a termesztéstechnoiógiai és gazdaságossági kérdések szigorú vizsgálatát követeli meg. A szakosított gyümölcstermelőüzemek közül csak azok versenyképesek, ahol a végtermék-integrációt kiépítették, ahol idejében áttértek a családi művelésre és egyéb szervezési formákra” — írja egy tanulmányban Zsitvay Attila, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Ml LEGYEN AZ ALMÁVAL? I. Alanyneveléstől a sűrítményig Az elmúlt öt esztendőben minden ősszel ellátogattunk jelentőr sebb almatermesztő gazdaságainkba:. Idén is ezt tettük. A Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kombinát 430 hektáros almása már csendes. Erre a nagyüzemre jel- lemző, hogy kertészeti profilját ügyesen alakította ki, törekedtek a teljes vertikum megteremtésére. Ezt persze gyakran a kényszer kezdeményezte. Az alanyneveléstől az aLmasűrítmény gyártásáig mindenben érdekeltek. Az elmúlt esztendőben a gyümölcstermesztő ágazat saját kezébe vette (kapta) a termelést, a hűtőházi tevékenységet, és ez évtől az értékesítést is. Korábban ugyanis ez külön elszámolással történt, s így kevésbé volt mérhető az ágazat teljesítménye. Erről Lakatos Béla kerületi igazgató és Komár András gyümölcstermesztési ágazatvezető óvatosan fogalmazott. De szavaikból kicsengett: nekik, az ágazatban dolgozóknak nagyobb érdekük fűződik az akárcsak fiilé- • rekkel többet fizető vásárló felleléséhez, mint korábban a kereskedelemért felelősöknek. Az alma költségpozíciójának javítására sok mindennel próbálkoztak. Ilyen a röviden lé-eél- letermelésnek nevezhető technológia. Folyamatos — évenkénti 30 hektáros — telepítés mellett kise- lejtezinek 140 hektár 1952-ben ültetett, közepes törzsű almást. De úgy, hogy az utolsó években csökkentett permetezéssel, műtrágyával, csak az olcsóbb gépi metszéssel, egyszóval alacsonyabb önköltséggel léalmát termelnek. Az idei alma szűkített önköltsége öt és hat forint között alakult. A megtermelt 7 ezer tonnából eddig 1900 tonnát értékesíNyereség— veszteség— nyereség? tettek, 8 forint 11 filléres átlagáron. A kombinát hűtőházában magam is meggyőződhettem róla, hogy van még finomítani való, lehet a fillérekkel takarékoskodni. A Szovjetunióba induló ládákat ug^gnis fedéllel kell ellátni, ezt dróttal rögzítik. Emlékszem, a szállítások indulása előtt egy ér- ' tekézléten Thurn Lászlót, az Export Almatársaság titkárát Bács- Kiskun megyei termelők kérdezték: lesz-e elég drót? A válaszból megtudtuk, hogy a salgótarjáni gyárban ezért a hiánycikkért sorbaállnak. Itt pedig a hűtőházban a. szükségesnél jó 50 százalékkal többet használtak fel a tető lefogására. A felesleges drót- darabok 20—25 centiméteres hosz- szúságban érthetetlenül, sőt igencsak veszedelmesen meredeztek. Export a Hungarofruct-tól A Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalat Bács-Kiskun megyei Kirendeltségének vezetője, Gyenes István: — Az idei esztendő időjárása nem kedvezett az almatermesztésnek. Kemény tél, szeles, hűvös idő a virágzáskor, száraz nyár, vihar, jég, egyszóval semmi nem indokolta, hogy rekord mennyiségű és minőségű termésre számítsunk. Exporttervünk 30 ezer tonna volt. Az üzemekkel 31 ezer 400 tonna átvételére kötöttünk szerződést, örülünk, ha 21 ezer tonna elhagyja a megyehatárt.’ Amikor kiderült, hogy sok az apró és a friss fogyasztás kívánalmait el nem érő gyümölcs, akkor próbáltunk piacot találni a léalmának. Vagonba rakva kilogrammonként 3 forint 80 fillért fize• Az idén 3 ezer tonna ipari almát szállít a Hungarofruct Ausztriába. tünk érte. Mintegy háromezer tonnát viszünk Ausztriába. Főbb importáló partnereink a Szovjetunió, Csehszlovákia és a tavalyi 400 tonnával szemben az idén 700 tonnát szállítunk Kubába, 77 tonnát az NSZK-ba. Gondot jelent a nehezen kiszámítható szállítási ütemezés, például a 43. héten a megyéből 23 vagont szerettünk volna Csapra küldeni, ezzel szemben egyetlenegy útnak indítására sem kaptunk engedélyt. A lakiteleki példa A lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet néhány esztendeje nagy fába vágta á fejszéjét: 1600 tonnás hűtőházat épített. Ehhez exportfejlesztő hitelt vettek fel, méghozzá szigorú feltételekkel. •Ha évente 639 ezer dollárt „termelnek” a hűtő segítségével, akkor 800 ezer forint jövedelemadó- kedvezményt kapnak, ezt a pénzügyi szabályok értelmében az érdekeltségi alap növelésére használhatják. A valutaszerzés érdekében a szentesi Korai Zöldségtermelési Rendszer primőr áruinak, valamint tejipari, méhészeti termékeknek a hűtésével, feldolgozásával és útnak indításával foglalkoznak. Ha a dollártermelést nézzük, akkor az alma csak 10 százalékkal részesül. Dr Deák Istvántól, a szövetkezet elnökétől megtudtam, hogy rtt az alma mindig is jelentős jövedelemtermelő volt. Ennek megfelelően kezelték. Az ültetvény 200 hektáros, a tavalyi 4560 tonnás termés 16 millió forint fedezeti összeget hozott. Egy jó évben a 15—16 milliós nyereséghez 50 milliós fedezeti összeg szükséges. Tehát ennek harmadát az alma adja. Idén a hűtéssel együtt egy kilogramm alma termelési költsége 5 forint 20 fillér körüli. Míg az értékesítési átlagár 8 forint 60 fillér lesz. • A lakite- ieki Szikra Tsz hűtöhá- za környékén ilyenkor nagy a sürgés-forgás. Kétezer-!! étszáz tonna almát öntenek le, illetve indítanak áfank. (Somos László felvételei.) Az elnök így vélekedett: — Almát termelni manapság*-«^ csak saját hűtőházzal szabad, különben az értékesítési haszon kilogrammonként a legjobb esetben is néhány filléres lesz, és 10 hét alatt kell „megszabadulni” a terméstől. Megtudtam továbbá, hogy érdemes megválogatni a forgalmazó partnereket is. Míg a Bács-Kiskun megyei Zöldért Vállalat a tárolt alma esetében kamatként és bonyolítási díjként 9 százalékot számol fel, addig a Tszker ugyanezt 7,6 százalékért elvégzi. Czauner Péter (Folytatjuk) SZERVEZETTEN ÉS ALKALOMSZERŰEN Műszaki szakemberek fóruma A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Bács-Kiskun megyei tagjai három helyi csoportba tömörülnek. Ezek közül kettőnek a központja megyénk határain kívül van, nevezetesen Szegeden és Nagykőrösön. Ennek okát kérdeztem meg először Meleg Lászlótól, a kecskeméti helyi csoport nemrég megválasztott elnökétől, miközben az itteni tagság terveiről és gondjairól beszélgettünk. — A magyar Elektrotechnikai Egyesület az erősáramú villamos szakembereket tömöríti — kezdte Meleg László, aki egyébként a Démász kecskeméti kirendeltségének vezetője. — Ilyen szakemberek általában az áramszolgáltató vállalatoknál dolgoznak nagyobb számban, s így az egyesületi élet is e vállalatok központjai körül szerveződik. A megye déli része áramszolgáltatói szempontból Szegedhez és Bajához tartozik, de Baján nincs önálló csoport. Az északnyugati területeket Nagykőrös látja el, így például a kunszentmiklósiak a nagykőrösi csoport munkájában vesznek részt. A kecskeméti tagság összetételére azonban nem jellemzők az eddig felsoroltak. Itt a megyei tervező vállalat, az építőipari kivitelező cégek, a műszaki főiskola^ a konzervgyár, a Zománc- és Kádgyár, a Mezőgép, az állami gazdaságok, téeszek szakembereinek, valamint a kisiparosoknak a jelenléte heterogénné teszi a tagságot. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Sókféle az érdeklődés, de a tevékenység nehezebben szervezhető. — Mi adja az egyesületi munka gerincét? — Fő célunk, hogy az egyesület szervezetten és alkalomszerűen, a villamos szakemberek fóruma legyen. A legnagyobb figyelmet a szakmai továbbképzések szervezésére fordítjuk. Rendszeresek a tanfolyamok a három villamos-biztonságtechnikai — érin- tésvédelmi, villámvédelmi valamint tűzvédelmi — témakörben, de szerveztünk már felsőfokú energetikusképző kurzust is. — Ezeken a biztonságtechnikai vizsgákon az általánosan elterjedt vélemény szerint magasabb a követelmény, mint a villanyszerelő mestervizsgán. Helyesnek tartja ezt? — A mestervizsgához nekünk nincs közünk, az a KIOSZ kezében van, az általunk beszervezett hallgatók viszont az energiafelügyelet előtt vizsgáznak. Meg kell hogy mondjam, az utóbbi időben a mesterek szakmai színvonala erősen visszaesett. Ezt onnan tudom, hogy állandó munkakapcsolatban állok velük. Ha rajtam múlna, a mesterlevél kiadását legalább az érintésvédelmi vizsgához kötném. — Az oktatásszervezésen kívül mivel foglalkoznak még? —- Mint már említettem, a fórum alkalomszerű is lőhet. Kiváló keretet adhat ehhez egy tanulmányút. Jártunk már a Gagarin hőerőműben, az Országos Villamos Teherelosztó központjában, s készülünk a paksi atomerőmű' meglátogatására. Ez az utóbbi már három éve felvetődött, most sikerült beszerezni a szükséges engedélyeket. Nyitottak vagyunk, gyakran találkozunk szegedi, szolnoki kollégákkal is. — Valamilyen szakmai feladat megoldására tudnak-e vállalkozni? — Tudunk és szoktunk is. Kecskeméti csoportunknak nagy szerepe volt a tanteremvilágítás korszerűsítési programjának kidolgozásában. Gyakran vállalunk tervezési vagy szakvóleményezési feladatokat. Ilyen volt például a kiiskummajsai iskola világításának tervezése, vagy az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat jelzőrendszerének biztonságos működését véleményező jelentés elkészítése. Tagságunk kivitelezéssel foglalkozó szakemberei társadalmi munkában elkészítették a helvéoiai iskola villamos hálózatát és felszerelték a piarista gimnázium kivilágításához szükséges fényforrásokat. —■ E fórumot kihasználva, mit ajánl a villamos szakembereknek? — Minden szakembernek, de a háziasszonyoknak is ajánlom az energiafelügyelet által összeállított „Vigyázat! Erős áram!” című könyvet. A kötet 117 megtörtént villamos baleset körülményeit dolgozza fel, rendkívül szemléletes és tanulságos formában. Bálái F. István stem DEZSŐ.- Egy magyar internacionalista visszaemlékezései (Részlet) Fokozatosan hozzászoktunk a szibériai rideg, 1 * de száraz és egészséges kontinentális éghajlathoz. A hadifogolytábor, amelynek a sors akaratából hosszú ideig lakója lettem, Berezovka vasútállomás mellett volt, két kilométernyire nyugatra Jerhnyeugyinszk várostól, a Bajikálon túli kormányzáságban. A tábor épületeit még a háború előtt építették a cári hadsereg számára. A festői völgyben elterülő tábort északról és nyugatról a távoli magas hegyek •nyúlványai övezték. Idelátszott a lejtő alján épült falu is, amelyről a tábor és a vasútállomás a névét kapta. A völgy déli oldalát a transzszibériai vasút szelte át. A vasúttól pár száz méternyire a gyors folyású Szelenga-vitte zavaros és hideg vizét a Rajkái tóba. A berezovkai a legnagyobb szibériai táborok egyike volt. Valójában három egymástól elkülönített tábor volt itt. Az egyik a tiszteké, a másik a legénységi állományú katonáké, a harmadik az értelmiségieké. A harmadik tábor barakkjait magas kerítés választotta el a külvilágtól. A hét barakkban mintegy három és félezer ember lakott, a nyolcadikban a konyha és a raktáraik voltak. A legkisebb, a kilencedik. a tábori kórház céljait szolgálta. E tábor 75. számú barakkjában töltöttem el 17 hónapot. A februári forradalom a hadifoglyok többségében reménj/eket keltett. A cárizmust megdöntötték. Az új hatalom, hogy pozícióit megerősítse az országban, bizonyára nem folytatja a háborút. Oroszország békét, vagy fegyverszünetet köt, s a hadifoglyokat hazaengedik. Sokan voltak ezen a véleményen. Mielőbb megszabadulni a fogságból és hazajutni — ez volt mindannyiunk legégetőbb kívánsága. Nem sokan gondoltak arra-, hogy a nyugati front- , ton tomboló háború még ezrek és ezrek életét követeli. > Az Oroszországban történtekről csak szűkös és töredékes tájékozottságunk volt. A táborélet rendje nem változott, a forradalom egyelőre semmiféle enyhülést nem eredményezett szigorú életrendünkben. Lassan hírét vettük, hogy a petrográdi új kormány folytatja a háborút, de e szándióknak jelentékeny ellenzői is vannak. Júniusban már hallottunk a bolsevikokról, mensevikekről és ©szerekről, de nem tudtuk mit rejtenek ezek az elnevezések. Később megtudtuk, hogy közöttük és az ideiglenes kormány között éles harc folyik a hatalomért. A kijárási engedéllyel rendelkező hadifoglyok — főleg az orosz nyelvet megértő szlovákok és csehek — időnként újsághoz jutottak a városban. A barakkokban ezeket böngészve, fordítva s a városban hallottakkal egybevetve, tájékozódtunk a külvilág eseményeiről. Egy szeptemberben (történt esemény alaposan felizgatta a tábor lakóit és még hosszú ideig beszédtéma volt. A svéd vöröskereszt közvetítésével a tábor címére érkezett néhány vagon élelmiszer: tejpor, befőttek, konzervek stb. Az egész szállítmány a tiszti táborba került, ahol azt az ottaniak szétosztották maguk között. A történtékkel kapcsolatban bosszúsan adtam hangot véleményemnek, hogy a tisztek tolvajok, meglopták a katonákat. Néhány nap múltán barakkomban felkeresett egy fiatal, túlzott eleganciával öltözött százados. — Te vagy Stem? — Igen, én. • — Te mondtad, hogy a tisztek tolvajok? > — Mondtam. — Vond vissza a kijelentésedet és kérj bocsánatot! — Nem teszem! Ekkor az ügyeletessel összehívatta a jelenlévőket. Minden magyarázkodás helyett kijelentette, hogy a katonáknak nincs szükségük az ilyen csemegékre: nekik kenyér, hús és kása kell. Befejezésül azt követelte, hogy tőle, mint a tiszti tábor képviselőjétől kérjek bocsánatot.. 1 A dühtől elsápadva (kiabáltam néki: — Önök a táborban eddig is eleget lakmároztak, míg a katonák éheztek. Amit tettek, egyszerűen aljasság. Ez a leggyalázatosabb lopás, mert az éhezőket meglopták!
