Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-05 / 260. szám

1985. november 5. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVESPOLC fiatalokról - fiataloknak Marx—Engels: Aforizmák Mindig kedvemre van fölidézni néhány életbölcsességet. Talán azért, mert szívesen veszem, ha bárki megosztja velem az efféle, tömör meg­fogalmazásba öntött tapasztalatait, az élmény-sűrítményeket. Hasznos lehet elgondolkodni például ezen: egy lángész zsarnoksága elviselhe­tőbb, mint egy idióta zsarnoksága. Vagy: a dicséret csak bíráló árnya­lattal vehető komolyan. A dolgok viszonylagosságára és kölcsönös föl- tételezettségére utal a következő: aki nem szenvedett álmatlanságban, az nem érezheti azt a boldog állapotot sem, amikor eloszlik végre az álmatlan éjszakák rémsége. És végül sok csalódás árán tanulhattuk meg magunk a saját gyakorlatunkból, amit már régen tudhattunk vol­na, hiszen írva van: lehetetlen segíteni olyanokon, akik nem segítenek egy kicsit önmagukon. Levelekből, tanulmányokból idéztem. Vajon sikerül-e kitalál­ni a szerzők nevét az elhangzot­tak alapján. Nem könnyű, mert a különböző oktatási formákban, szemináriumokQn többnyire mást mondtak róluk, tőlük. Marx és Engels a két szerző, aki az ál­lam, munkásosztály, termelés, proletárdiktatúra, szövetségi po­litika nagy kérdései melllett a család, szerelem, életmód, sza­badidő, újságírás nem ' kevésbé, nagy kérdései mellett sem ment el, csukott szemmel. Véleményük fönnmaradt a művekben, s ma­gyarul is hozzáférhetők egy vá­logatásban Marx és Engels ilyen gondolatai Aforizmák címmel. Az élet néha hoz olyan helyze­teket, amelyékre az átlagosnál szívesebben emlékszik vissza az ember. Az újságíró, munkájából ég a változatosságból adódóan talán gyakrabban jut hasonló él­ményekhez. Még 1980 őszén in­terjút készítettem a politikai iro­dalmat fő hivatásként gondozó Kossuth Könyvikiadó szerkesztő­ségében. Itt foglalkoznak megkü­lönböztetett figyelemmel a kom­munista és szocialista tanok gon­dolkodóinak, a marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak műveivel, hagyatékával — a kiadással. Megkérdeztek egyebek között, hogy miért nem lehet hazánkban saját nyelvünkön kézbe venni a marxizmus bölcsességeinek gyűj­teményét. Beszélgetőpartnerem a várható ellenérveket sorolta: ki­ragadva az eredeti szöveglkörnyé- zetből meghamisításnak tűnhet a válogatás, lejáratnánk a nagy horderejű eszmerendszert a kis morzsák tálalásával stb. Valószí­nű, hogy őt sem győzték meg teljesen az. ilyen, föltételezett el­lenvetések. Hiszen fontosabb, hogy a klasszikusok minél színe­sebb, sokoldalúbb megközelítés­ben tárhassák elő gondolati kin­cseiket mindannyiunknak. Külföldi példa is biztatott a vállalkozásra. A bolgár Partizdat már megjelentetett ilyen gyűjte­ményt. Néhány esztendő eltelté­vel az NDK sem késlekedett a kiadással. És csodák csodája, a klasszikusok nem forgolódtak sír­jukban — valamiféle megbán tott - súg vagy sértődöttség miatt. Mert igaz. ugyan, hogy életművük egye­temes emberi kincs, de azt, ami jó és hasznos, aligha csupán mélységes tiszteletet parancsoló talapzatra, kötetek végtelen so­rába kell állítani. A kis formá­tumú, könnyen fellapozható, cím­szavakkal eligazító zsebkönyv sem utolsó dolog — főleg, ami­kor gyakori időzavarok gátolják az embert annyira vágyott, ám egyre csökkenő elmélyüléseiben. Igaz, hogy Marx és Engels is­merete hozzátartozik az általá­nos műveltséghez, történelmi tu­datunkhoz, önismeretünkhöz, rá­adásul az eligazodást is segítik az időszerű kül- és belpolitikai, ideológiai kérdéseikben. Hiszen nyilvánvaló, hogy például a mai és az eljövendő forradalmak tör­vényszerűségeit is érzékeltetik az 1848 49-es európai eseményekről, a Párizsi Kommünről, az orosz- országi 1905-ös és 1917-es forra­dalmakról írott elemzések. S mint ebből a vázlatos fölsorolásból is látszik, a munkásmozgalom és kommunista eszmék klasszikusai legalább hárman voltak. Nem ár­tana hát egy olyan gyűjtemény, amely Marx és Engels mellett Lenin frappáns, szellemes és ta­nulságos gondolatait sem nélkü­lözné az olyan hétköznapi dol­gokról, amelyekbe a szocialista forradalom nagy áramaiban nap mint nap — emberi módon — mégiscsak belebotlunk. Az érdeklődés a kiadást iga­zolja utólag. Olyannyira, hogy csak pult alól lehet kapni az Afo­rizmákat. A politikai könyvnapok is jó alkalom lenne a péídány- szám-hiányok pótlására. Most sajnos, immár posztumusz böl­csességként, ám megszívlelendő ,/aforizmaként” hat: a keresett könyvekből többet kell nyomtat­ni. Halász Ferenc MÁJUS 1. TÉRI SZÍNHÁZI ESTÉK Itt voltak a veszprémiek, jönnek a kaposváriak Molnár Ferenc szellemes rep­likái, Zerkovltz Béla fülbemászó slágerei andalították el az Erdei Ferenc Művelődési Központ kö­zönségét néhány napja. A doktor úr című időt á'lió bohózatot a veszprémi Petőfi Színház „prózá­ra szakosodott” színészei szólal­tatták ímeg. Mostani dalra fáka- dásuk egyáltalán nem meglepő, hiszen országszerte Molnár Fe­renc-, Szép Ernő-, Lengyel Meny- hért-bemutatók követik egymást A nívós veszprémi társulat két dologról közismert: igényes és k övetkez et es műsorp ol i tik áj áról, valamint arról, hogy szívesen hív­nak ímeg vendégrendezőket. Most éppen egy nagy tapasztalatú víg- színházi művészt, Tordy Gézát csábították rendezésre. A társal­gási darabokban is edzett szín­padi rutin persze kell e lipótvá­rosi típusokból, a francia bohózat cselekményszerkesztési módszere- ibőii, élesen megfogalmazott iro­nikus poénekből s illúzióban tár- sadalamszemléletből összegyúrt darabok színreviteléhez. Csak­hogy — az előadás tanúsága sze­rint — a rutin nem elégséges. A társulatnak tisztázni kellett vol­na viszonyát az általa eljátszott darabhoz. Az előadás kihasznál­hatta volna például a darabbeli alapszituáció s a mindennapi ta­pasztalataink között felfedezhető párhuzamokat, hogy tudniillik e „régi szép világban” élő figurák értékrendszere .mennyire bizony­talan. Az „ügyességet” és a csa­lást mennyire nem tudják és nem is akarják elválasztani egymástól. Vagy a rendezés koncentrálhatott volna a sersokra, a figurák törek­véseinek hitelesítésére, nosztalgia- múltunk e karriertörténeteinek elemzésére. Ebben az esetben az alakok persze nem foghatók fel csupán nevetés kicsikarására al­kalmas színpadi bábuknak. Egyik — valamilyen módon következe­tes — felfogás sem jelentette vol­na a nevetés száműzését: csupán az elkoptatott, kiüresedett visel­kedéssablonok kiirtását. Az általunk látott előadás egy­szerűen hagyta, hogy a színészek sodródjanak az egyébként kiváló poénok és félreértések hullámain. De éppen a főszerepekben fellépő Szőboszlay Sándor (Puzsér), Szé- iyes Imre (Dr. Sárkány) és Derű­jén Gyöngyvér (Sárkányné) Iköny- nyedségét, iróniáját látva sajnál­juk igazán, hogy az előadás nem volt egységes, kimunkált, s a színészi játék gyakran karikírozó • „jópofáskodásban” merült ki. Két hét múlva, november 18-án a kecskeméti közönség eldöntheti hogy „iilik-e” vidám előadáshoz a végiggondolt koncepció. A ka­posváriak akkor mutatják be ugyanis Henry Fielding: Tom Jo­nes című regényéből készült ze­nés változatukat. Abban a pro­dukcióban minden mozzanat egy egységes, értelmezhető művészi értébrendszenbe épül, s arra szol­gál, hogy minél finomabban ár­nyalja az előadás témájául szol­gáló szatirikus társadalomrajzot. A sok nevetéssel kecsegtető elő­adás főszerepeiben Csákányi Esz­tert, Spindler Bélát, Jordán Ta­mást és Lázár Katit láthatja a közöriség. H. Gy. Erre ő válasz nélkül sarkon fordult és gyors lép­tekkel eltávozott. A többiek csendben szétszéledtek. Egyikük azonban szemrehányóan mondta: — .Miért beszéltél ilyen éles hangon? Hiszen ők tisztek. Oda­haza ezért bíróság elé állítanak téged. A félelemmel párosult, tekintélytisztelet még erő­sen tartotta magát a fejekben. A tisztek korábban is így jártak el a vöröskeresztes küldeményekkel, csak az rejtve maradt. Ez utóbbi tényt viszont nem sikerült eltitkolniuk. Az októberi forradalom A fogolytábor régi rendje már végnapjait élte. ’ Az őrséget ellátó orosz katonai alakulattól gya­korivá lettek a szökések. Nem volt elegendő katona már a tábor őrzésére: az őrtornyok üresen álltak, csak a bejárati őrhely maradt meg. Később ez is megszűnt, a kaput kinyitották. Szabadon iártunk- keltünk a település területén. Ezzel a lehetőséggel élhettek a hadifogoly tisztek is. Egy hét sem telt el a számunkra oly jelentős ese­mény utáni, amikor megjelenít a táborban az első polgári személy. Egy karcsú fiatal lány jött két üres vödörrel a. kezében, s nyugodt, méltóságteljes lép­tekkel indult a konyha irányába. Megjelenésének híre villámgyorsan elterjedt, a barakkok pillanatok alatt kiürültek. A konyháról visszafelé jövet a lány ugyanolyan könnyed és nyugodt léptekkel haladt a férfiak sorfala között, mintha a vízzel teli vödrök nem húzták volna vállait. A barakkokban egész na.p csak róla folyt a szó. . így kezdődött a kapcsolat a tábor és Berezovka lakói között, amely egyre élénkebb lett. A hadifog­lyok naponta járták a falut beszerzés céljából, és az első házasságkötések híre is hamarosan ismertté lett. Ellátásunk romlott, a hajdinakása-adagok egyre kisebbedtek. Akinek pénze volt, az Verhnyeu- gyinsakiból hozathatott élelmiszert. Ott még fehér kenyeret, húst, tojást, tejet, süteményt is árusítot­tak, bár folytonosan növekvő, magas áron. A főként a tábori őrség katonáiból és tisztjelből álló berezovkai helyőrség szétesőben volt. A szigo­rú és kegyetlen táborparancsnok — fékezni akarva a feltartóztathatatlan folyamatot — az elavult fegyel­mező eszközök alkalmazásáért az életével fizetett. A katonát, aki az ezredest baltával agyonütötte, ha­lálra ítélték és főbelőtték. A tisztek dezertálása után rövid idő elteltével a tábor polgári vezetést kapott. A Petrográdban történt októberi fordulatról és a szovjet hatalom létrejöttéről gyorsan tudomást sze­reztünk. Venhnyeugyinszkban is létrejött a helyi szovjet. A forradalmi hatalom .azonban elsődleges feladatainak végrehajtásával volt elfoglalva, s a ha­difoglyok jelenléte egy ideig figyelmen kívül ma­radt. A mozgalmi élet azokban a barakkokban kezdő­dött, amelyekben a hadifogoly katonák, alapvető­en parasztok, s többségükben magyarok laktak. Kö­zöttük akadt négy-öt magyar, osztrák és német szo- biáldemokrata párttag is. ők kezdték a hadifoglyok közötti agitációt, amelyhez egyszerű és világos bizo­nyítékokkal rendelkeztek: az orosz forradalmi kor­mány békedekrétumot fogadott el. Javasolja a há­borút viselő országok közötti békekötést, a háború befejezését, a háborús bűnösök megbüntetését. A hadifogoly katonák régóta várták e szavaikat. Szívükben annyi bosszú, gyűlölet és indulat halmo­zódott fel, hogy nem sok rábeszélésre volt szükség az orosz proletánforradailom iránti szimpátia és bizalom felkeltéséhez. Megértették, hogy az orosz forradalom nagy jelentősiéggel bír Magyaror­szág, Ausztria, Németország és az egész világ munkásai és parasztjai számára is, mert békét, boldogulást és szabadságot hoz minden elnyomott­nak. Ezzel a forradalommal szolidárisnak kell len­ni, ezt védelmezni kell! A „Világ proletárjai, egye­süljetek!” jelszó számukra érthetővé és közeli cél­kitűzéssé vált. Ezután Rabicsek Ernővel időnk jelentős részét a barakkokban töltöttük. Azért is vonzódtunk ide, mert itt sok, velünk azonosan gondolkodó emberrel találkozhattunk. Beszélgetésükbe és vitáikba mi is bekapcsolódtunk. Mozgalmunknak kezdetben csak háborúellenes jelszavai voltak. Mást senki sem hangoztatott. Verh- nyeugyinszk hallgatott, más táborral nem volt kap­csolatunk. Mozgalmunk mégis oly gyorsán növeke­dett, mint a lavina a hegyekben. December végén már a hadifoglyok százai tartották magúikat az orosz forradalom híveinek. Még ma is meglep, amikor ezekre a csodálatos napokra gondolok: milyen elképesztő gyorsan meg­értették a katonák, egyszerű dolgozók az októberi forradalom eszméit. Felnyíltak szemeik, meglátták az új világot. Az uralkodó osztályok a népet, a dol­gozó embert távoltartották a politikától, megfosztot­ták a beleszólás jogától, a haza sorsának irányítá­sától. És most, ilyen csodálatos perspektíva: az orosz munkások és parasztok példájára ledobni az elnyo­mók hatalmát, akik milliókat kergettek háborúba, más népek kirablása, saját meggazdagodásuk érde­kében. (Folytatjuk) ISMÉT TÁNCOLNAK A GÉDERLAKIAK Újraéledő hagyomány • Herényi István vezetésével próbálnak a „kicsik”. • Kovács Sándor sokat fárado­zott, hogy a fiataloknak kulturált elfoglaltságot teremtsen. hogy rokona, Dudás Böske néni még táncolt a régi Gyöngybokré- tás együttesben. Nosza, felkere­kedtünk, elmentünk hozzá. Sza- bódott, hogy beteg, s öreg ő már ehhez. Előkerült egy magnó. Elő­ször csak énekelte a régi dalo­kat, ahogy belemelegedett, már mentek a lépések is. Hát, így kezdődött. Előbb jöttek a gyere­kek, később a felnőttek, de öt­ven év után újból beálltak a ré­gi táncosok is.. Jó kétéves mun­kánk eredménye, hogy már hét számunk van és nagyvenőt-öt- ven perces műsort tudunk adni. Mondhatom, itt a községben ahányszor fellépünk, zsúfolásig megtelik a nagyterem. De járjuk a környező falvakat, sőt az egész országot. A ruhákat a szülők, nagyszülők varrják, a dalokat, táncokat magunk gyűjtjük. Megtudtam még azt is, hogy a kecskeméti népiegyüttes-találko­zón a zsűri elnöke Oltsay Imre néprajzkutató hangot adott an­nak a véleményének, hogy öröm­mel látja újból a táncoló géder- lakiakat, akik a régi hangulatot vissza tudták lopni ebbe a pénzt hajszoló világba. Cz. P. Köztudott, hogy eg^ik községi művelődési ház sem dúskál az anyagi javakban. így van ez Gé- derlakon is. Egy népművelő ak­kor érezheti sikeres embernek magát,, ha a ház ablakai világo­sak, bent az élet pezseg. Ehhez inkább ötlet, kezdeményezőkész­ség kell, nem pedig pénz, amivel a kétes hírű hakniműsorok meg­vásárolhatók. Kovács Sándor az elmúlt két évben hétszázezer fo­rintért felújított géderlaki műve­lődési ház igazgatója, aki egy­ben a községi KISZ-bizottság titkára is, sikeresnek érezheti magát, hiszen a község — tizen­négy—huszonöt év közötti — mintegy százhúsz fiataljának va­lóban kikapcsolódást, kulturált szórakozási lehetőséget tudnak nyújtani. Ifjúsági klubjuk már évek óta jól működik. ,Erről így mesél: — Az itt élő fiatalok, gyerekek kulturális élete, amíg az általá­nos iskolába járnak, rendezett. Ahogy elvégzik a nyolcadik osz­tályt, akkor bizonytalanodnak el. Hogyan tovább? Van ugye a té­vé, vannak kisebb baráti körök, szomszédolás, és folytathatnám tovább. A nyár végén általában eljönnek hozzám, csináljunk va­lamit, mondják. így indult az if­júsági klubunk is. Nagy szavak nélkül: jól működik. Mintegy végszóra érkezett fé­nyesre suvickolt hátulvarrott bőrcsizmában, melegítőben Se­rényi István, a helyi hagyomány- őrző népi együttes vezetője, „ci­vilben” gázkészülék-szerelő. — Még annyi időnk van, hogy a múltról is beszéljünk — mond­ja órájára pillantva —,. mert a gyerekek hatra jönnek. Falunk­ban ugyanis évszázados táncha­gyományokat őrzünk. Nagyszü- leink a géderi táncokkal Fran­ciaországba és Olaszországba is eljutottak. A két világháború kö­zött megszakadt ez a mozgalom, a felszabadulás után többszöri újraélesztő próbálkozás sem ho­zott átütő sikert Jó két éve az egyik este Sanyival erről beszél­gettünk. Ekkor jutott eszembe, mm wfí E GIMNAZISTA A SAKKTÁBLA MELLETT Kecskemét még közelebb van... felvettek a gimnázium­ba és a kollégiumba. A Dutép SC OB I-es csa­patában a magasabb szintű munkába is be­kapcsolódtam. — Minden úgy ment tehát, ahogy elképzelted? .— Nem egészen. Elein­te napi hat-nyolc órát sakkoztam, hirtelen akartam eredményt fel­mutatni. Ez persze a ta­nulás rovására ment. A versenyeredményem sem javult, legalábbis a decemberi nemzetkö­zi verseny ezt bizonyí­totta. A szüleimnek is köszönhetem, hogy vé­gül megtaláltam a tanu­lás és a sakkozás helyes arányát. — A tanulmányi ered­ményeddel elégedett vagy? — Most már igen, több tantárgyból is ja­vítottam tavalyhoz ké­pest. — Mi a kedvenc tan­tárgyad? — A matematika. — Vannak továbbta­nulási terveid? T~tüldi István a Bá­Jn nyai Júlia Gim­názium második osztályos tanulója. Kol­légiumiban lakik, s élet­vitele, mint a hasonló korú-sorsú srácoké, a pontos napirend, a dél­előtti tanulás, a dél­utáni szabadprogramok, a szilenciumok és hét­végén a kellemes haza­készülődés és utazás ke­retei között zajlik. Pis­ta életébe egyvalami még szervesen illesz­kedik: a sport, a ver­senysakkozás.-t- Hogyan kezdődött sakkozói pályafutásod? — Kunhegyesen, a me­gyei csapatbajnokságo­kon kezdtem el tízéves koromban versenyezni. Sikereimet később Ábel Lajos sakkmester, a Dutép SC vezetőedzője irányítása mellett értem el. Nyertem úttörő­olimpiát és a 11, majd a 13 éven aluliak bajnoki címe után, 1983-iban a 15 éven aluliak között is nyerni tudtam. — Ekkor az alábbia­kat nyilatkoztod a Szol­nok megyei Néplapnak: „Jövőre Kecskeméten szeretnék gimnázium­ban továbbtanulni és persze komolyan sak­kozni. Vágyam? Jó len­ne a 16 éven aluliak világbajnokságán elin­dulni Párizsban, de Kun­hegyes messze van .. Mi valósult meg a vá­gyaidból? — Végül is megtalál­tak a válogatók és részt vettem Párizsban a vi­lágbajnokságon. Ősztől — A Budapesti Mű­szaki Egyetemen vagy a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen szeretnék továbbtanulni. Lega­lább még egy évem van ezt végleg eldönteni. Földi Pista határo­zott, céltudatos, cselek­vés előtt gondolkodó tí­pus. Küzdőszelleme ko­rához viszonyítva bá­mulatos. Mindezt a Kecskeméten közel­múltban végétért Nem­zetközi Magyar Nyílt Bajnokságon ‘ is bizo­nyította, az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta a kecskeméti sakkozók közül. Eredményével minden valószínűség szerint feliratkozik a nemzetközi listára. Pistának minden oka megvan rá, hogy ne le­gyen kishitű, hiszen Kunhegyes sem volt Ölyan messze, és Kecske­mét még közelebb van ... Pál Imre TÜRA-HÍRADÓ Mecseki túránk részetvevői holnapután — csütörtökön — reggel a bajai nagyállomáson találkoznak, ahonnan a 6 óra 53 perekőr in­duló vonattal utaznak Mázaszászvárig. Szász­várnál kezdődik a 25 kilométeres gyalogtúra: Kisújbánya—Óbánya—Hidas útvonalon. Hi­dasról indulnak vissza túrázóink ugyancsak vonattak ami 18 óra 25 perckor ér Bajára. A részvétel önköltséges, két hete megjelent túraszelvényünk beküldői pedig 50 százalé­kos kedvezményt kapnak a Baja—Szászvár, Hidas—Baja útvonalra. Akik ezt elmulasztot­ták megtenni — vagy nem értesültek időben lehetőségéről —, de szeretnének velünk tar­tani, bármiféle külön jelentkezés nélkül csat­lakozhatnak a csoporthoz. Ez esetben viszont önállóan kell megvásárolniuk vonatjegyüket, mely — teljes áron — 48 forintba kerül. Minden országjáró diákkört, természetbarát családot, baráti kört és egyéni jelentkezőt vár csütörtökön reggel fél 7-kor a bajai vasútál­lomáson a túra vezetője: Takács Miklós. * Családi kocogónapot rendez a Petőfi Népié november 8-án Kecskeméten. Találkozó: pén­tek reggel fél nyolckor a vasútállomás nem­dohányzó várótermében. A táv „lekocogása” senkinek sem okozhat nehézséget — végállomás: az uszodánál —, annál több bizonyítási alkalmat nyújtanak a különböző állomásokon végrehajtandó faládá­tok! Első díj: egy tízezer forintos IBUSZ társas- utazás! A legnépesebb versenyző család kü- löndíjat kap! * És egy előzetes: november 23-án rendezi meg a Kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Me­zőgazdasági Szakközépiskola és a MEDOSZ megyei bizottsága a hagyományos MEDOSZ Kupa túra-akadályversenyt. A rendezvényhez kapcsolódóan a Petőfi Népe nyílt túrát hirdet, melynek helye Pirtó környéke, távja pedig körülbelül 15 kilométer. Szakképzett túrave­zető kísérd végig a gyönyörű — tipikusan kis­kunsági — útvonalon olvasóink csapatát, ter­mészetesen versenyen kívül. Ám a nyílt túra résztvevői bekapcsolódhatnak minden olyan versenyfeladatba, amelyeket a „hivatalos” meghívottak — Bács-Kiskun, Csongrád és Tolna megye mezőgazdasági szakközépiskolá­sainak — kötelezően végre kell hajítaniuk. A turisztikai ismereteknek jó hasznát veszik majd olvasóink a november 30-ra tervezett pilisi túránkon!) összeállította: Szabó Klára --------------------*--------------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents