Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
1985. november 23. ■ PETŐFI NÉPE • 3 A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Agroker: Nagy lépés előre A hét elején tartotta beszámoló taggyűlését az Agroker párt- alapszervezete. A titkár betegsé- 'ge miatt Szabó István szervező- titkár terjesztette elő a vezetőség beszámolóját. A taggyűlési beszámoló első felében a gazdasági tevékenységről, az eredmények elérésének módszeréről, azok politikai támogatásáról szólt az előadó. Mint fogalmazta: új módszereket kellett keresni a mezőgazdasági üzemek ellátásában, segíteni ezzel a megyében levő termelési rendszereket. Ha szükségesnek látták, árengedményeket adtak, soron- kívül műtrágya és gyomirtó szert — ezt is hitelben — szállítottak, szorgalmazták az agrokémiai centrumok létesítését, működésüket készletekkel segítették. Az eladott gépek úgynevezett null- szervizét és garanciális javításait soronkívül végezték el. Sok új, a felsoroltaknál ugyan kisebb jelentőségű, de nagyon is célravezető módszert alkalmaztak, melynek eredményeképpen kereskedelmi forgalmuk jelentősen növekedett, s természetesen nőtt a nyereség is. Ipari tevékenységi tervüket szeptember 30-ig 88 százalékra teljesítették. A bérezésben ebben az évben tértek át a keresetszint-szabályo- zásra. Ez azzal is együttjárt, hogy le kellett mondani a megszokott nyereségrészesedésről, ami igen sok felvilágosító munkát, egyéni beszélgetést tett szükségessé. Szerencsére, a párttagok agitációs munkájának eredményeképpen ezt sikerült megértetni a dolgozókkal, s nem csalatkoztak, ugyanis jelentős bérszínvonal-emelkedés történt. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy növekedett a vállalat eredményessége, de nem az árrés növelése, hanem a készletek csökkentése miatt. A gazdasági vezetők szívós következetességgel keresték a hatékonyabb gazdálkodás lehetőségeit, amit a pártalapszervezet nemcsak támogatott, de ha a szükség úgy kívánta, ösztökélte is a lankadókat. Személyi változásokat és átszervezéseket is végrehajtottak az Agroker-nél', olykor a pártalapszervezet javaslatára, de mindenképpen a jobb eredmények elérése érdekében. Az előadó részletesen elemezte egy esztendő munkahelyi eseményeit, nehézségeit, az elképzelések megvalósítását, amelyekből a pártszervezet, vagy a kommunisták egyénileg is derekasan kivették részüket. A pártszervezet javasolta, s most is felhívta a figyelmet, hogy az adminisztrációs munkát tovább kell finomítani, amit megnyugtatóan a számítógép beállítása tesz lehetővé. A beszámoló nagyon jónak értékelte a pártoktatást, a pártépítést, az információs munkát. Mint az előadó kifejtette, a gazdasági munka pártellenőrzésén, segítésén kívül, megtartották a taggyűléseket, ahol a megjelenési arány jónak mondható, ugyanakkor sokat foglalkoztak a tömegszervezetek pártirányításával, a kapcsolatok ápolásával. A városi pártbizottság értékelése a gazdasági munka segítését emelte ki, ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy a pártalapszervezet vezetőségének hatékonyabban kell dolgoznia a társadalmi, munkahelyi kérdések megoldásában. Az első felszólaló hangsúlyozta :• az Agroker húsz évig ellátó, ebben az évben — immár önállósulva — végre kereskedelmi vállalat volt, s ilyen módon nemcsak nevében történt változás, de nagy lépést tett előre a munka tartalmában is. Bizonyíték erre, hogy a tavalyi eredményt megduplázták. Emellett szívesen vetté volna, ha a taggyűlésen az eredmények mellett a hiányosságokról is szó esik. Egy másik felszólaló annak a lehetőségét kérte, hogy nagyobb összegű áruval tudjanak kereskedni, ezzel a jelenleginél is nagyobb eredményeket elérni. Egy következő felszólaló a pártfeladatok módszeres ellenőrzésének megvalósítására hívta fel a figyelmet, ugyanakkor a pártfeladatok végrehajtásának értékelését hiányolta. Az Agroker pártalapszierve- zetének taggyűlése elfogadta a jövő évi munkatervet, amelyben a gazdaságpolitikai tevékenység mellett, gondot fordítanak a pártépítési munkára, a pártmegbízatásokra, s azok végrehajtásának elilenőrzésére. Gémes Gábor | TÁRSADALMI MUNKA Fejlődni — kétszeresen Kilencvennyolc önálló tanácsú Bács-Kiskun megyei település költségvetési bevételét és kiadását állítötta arányba a végzett társadalmi munka értékével a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága. A három és fél gépelt oldalas kimutatás az 1983- as tényeket — a VI. ötéves terv középső esztendejének tükrét — tartalmazza. A kis- és nagyközségek e listában szereplő 316 ezer 130 lakosa összesein 754 millió 411 ezer forint értékű kétkezi munkát végzett települése javára. Személyenként 2386 forint az átlag, ám ettől le. és föllfelé egyaránt találhatunk jelentős eltéréseket. A legkisebb összegek is három számjegyűek: 19 vizsgált település akadt csak, ahol ezer forint alatt maradt az 1983-ban teljesített társadalmi munka pénzben kifejezett értéke. A legkisebb az átlag — 128 forintos — Soltszentimrén, majd Pirtón (197), és Orgoványon (305). Ez azonban aligha vezethet bárkit is rosszalló megjegyzésekhez: a soltszentimreiek, a pir- tóiak, az orgoványiak önként segítettek, s ha már vállalkoztak valamire, dicséretet érdemelnek önmagáért a vállalkozásért is. Ahol persze többet szeretnének elérni, ahol vonzóbbak a kitűzött célok, ahol rokonszenvesebb a rábeszélés, ott még ennél az értéknél is többet tudnak útba, járdába, gázvezetékbe, orvosi rendelő . építésébe fektetni, s ily módon bővíteni a fejlesztésre mindig szűkösen csordogáló forrásokat. Ha a legkisebb átlagú Soltszentimrén is 179 ezer forint „jött ösz- sze” az állampolgárok kapavágásaiból, elképzelhető, hogy egy aktívabb községben mekkora értéket összegezhettek év végén, hisz bőven vannak olyan falvak, ahol a társadalmi munka nagyobb értéket hozott — hozhatott — létre, mint amennyi pénzük volt egyáltalán. Kerekegyházán 17 millió 403 ezer forintot lettek ki a költségvetési kiadások, ám emellett további 19 millió 193 ezer forint értéket vehettek számba a társadalmi munka eredményeként. Másképp fogalmazva: ha saját fejlődésükben nem vettek volna részt személyesen is, és csak az úgymond „állami” erőre támaszkodtak volna, kétszer any- nyi idő alatt fejeződhettek volna csak be ugyanolyan mértékben; vagy ha így szebben hangzik: a közösségért végzett tevékenység segítségével egy év alatt kétszer akkora lehetőséghez jutottak. Kiskunmajsán, Jánoshalmán és Tiszakécskén összesen több mint 131 millió forintot tett ki a társadalmi munka, elősegítve a gáz bevezetésétől kezdve sok-sok közhasznú cél elérését, miközben egyébként 132 millió költségvetési forinttal gazdálkodhattak. A faluszeretet nem akármilyen példáját mutatták Apostagon, Csátalján és Jászszentlászlón. Apostagon egészen kivételes mértékű, személyenként 10 ezer 513 forintos a társadalmi munka értéke — ez annyi, mintha minden apostagi minden hónapban 876 forintot áldozott volna községe szépítésére. Csátalján 7155, Jászszentlászlón 6668 forint az átlag — amelyből sok következtetés levonható. E cikk írásához készülődve a csátaljai tanácsot hívtam fel telefonon, megtudakolandó: ők vajon-' milyen fejlesztéseket kívántak megoldani a lakosság segítségével. Nos, a célok igazán hétköznapiak. A Petőfi és a Batthyány utcában másfél kilométeres útépítés, az iskola tetejének javítása, parkosítás, csapadékvíz-elvezetés: erre szólt a felhívás, ezért dolgozott ki-ki — átlagosan — annyit, amennyi csaknem havi 600 forintjába került volna. Föltételezhető: a hívó szó a2ért is talált célba, mert arra hívott, ami igazán fontos. És amíg van kövezetlen út, csatornázatlan utca, járhatatlan járda, addig ezek a célok nemcsak hétköznapiak — de hétköznapján fontosak is. S mert igazán azért dolgozik az ember, amiből saját magának is származik haszna — tettre serkentők is. Bizonyság erre az a csaknem 750 millió forint, amit társadalmi munka eredményeként könyvelhetett el sajátjának Bács-Kiskun kilencvennyolc önálló tanácsú községe. B. J. A FOGYASZTÓK MEGYEI TANÁCSA BAJÁN Nem hibát — megoldást keresnek Mit tegyen az, aki a névnapjára kapott bonbonos doboz felnyitása után azt kénytelen megállapítani, hogy az ízes csemegéből már mások is lakmároztak? Vagy az, akivel közli a fuvaros: a nagy- nehezen megszerzett szén mázsáját csak száz forintért hajlandó hazavinni ? Bizonyára kevés ma még azoknak a száma, akik a kérdésre így felelnének: forduljon az illető a fogyasztók területileg illetékes tanácsához. Sajnos a közvélemény még nem ismeri eléggé e szervezet tevékenységét, s ez a hiányosság többeket is foglalkoztatott Baján, ahol a Fogyasztók Bács-Kiskun megyei Tanácsa ülésezett e hét közepén. A testület először Albert Józsefet hallgatta meg, aki beszámolt arról, hogy az utóbbi évek során milyen akciókat indítottak a bajai fogyasztók érdekében. Mint kiderült, megvizsgálták a magánerőből építkezők anyag- beszerzési lehetőségeit, a húsárak emelését követő keresleti módosulásokat, a Gelka szolgáltatásait az átszervezést követően, s még jó néhány egyéb, problémásnak ismert tevékenysági formáját a köznapi életnek. Sok észrevétel hangzott el ennek során. Szóvátették például, hogy a töltelék- és a húsáruk választéka csökkent az utóbbi időben, s főként az olcsóbb cikkek hiányoznak az üzletekből. Bírálták továbbá a burkolt áremelések különféle módszereit. Né- hányan a sütőipari vállalatokról szólva említették, hogy az olcsóbb kenyérfajtákat gyengébb minőségben állítják elő, s mivel a vevők ilyen helyzetben rákényszerülnek a drágább termények vásárlására, a másik gyártásával gyorsan föl is hagynak, mondván: arra nincs igény. A tanács tagjait élénken foglalkoztató kérdések egyike az volt, hogy a szervezet miként tudna túllépni a fogyatékosságok, és az esetenként előforduló visz- szaélések kényszerű megállapítására. A hozzászólók közül többen is javasolták, hogy az eddiginél jobban használják ki a sajtó nyilvánosságát, s hogy a hibák kiküszöbölése érdekében szorosabbá kell tenni az együttműködést a népi ellenőrökkel is. . A tanácskozás másik napirendi pontjaként megvitatták a fogyasztói napok rendezvénysorozatának tapasztalatait, majd Moli- torisz Emil, a megyei népfrontbizottság munkatársa jutalmakat adott át a testület legaktívabban dolgozó tagjainak. K. J. Hímzett függönyök A Paszományárugyár hímzőüzemében mintegy 4,5 millió forintos költséggel felújítottak három nagyteljesítményű hímzőgépet. Ezeken gyártják legújabb terméküket, a hímzett függönyöket. A korszerűsítés eredményeként a gépek kapacitása 30—40 százalékkal bővült. Javítja a termelékenységet az is, hogy a gépekre úgynevezett fonalőr- szerkezetet is felszereltek, amely fény- és hangjelzést ad, ha a több száz tűs gépen valamelyik szál elszakad. A felújított gépeken a korábbi 40 centiméter helyett 70 centiméteres függönyrészek készülhetnek átállítás nélkül. Ez pedig lehetővé teszi a most divatos nagymintás, bordűrös függönyök hímzését. Újdonság az is, hogy más termékeiktől eltérően a most gyártani kezdett hímzett függönyöket nemcsak importból származó, hanem hazai cérnával is elő tudják állítani. A beruházás a vállalat szakemberei szerint háromnegyed év alatt térül meg, mert igen nagy az igény a belföldi piacról eddig hiányzó hímzett függönyök iránt. TUDOMÁNYPOLITIKAI TÁJÉRTEKEZLET Szellemiség a Dél-Alföldön Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye tudományos kutatói, vezető szakemberei tartottak egész napos tájértekezletet Szegeden, a József Attila Tudományegyetem aulájában. A mintegy 80 résztvevő között ott voltak a három megye párt- és tanácsi vezetői, a Magyar Tudományos Akadémia, a Tudománypolitikai Bizottság, a MTESZ és a TIT irányító tisztségviselői. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára köszöntötte a konferencia résztvevőit. A megnyitó vázolta e régió nagy hagyományokkal rendelkező tudományos életét a század- fordulótól napjainkig, kiemelve a mezőgazdasági, biológiai és társadalomtudományi kutatások eredményességét. Hangsúlyozta, hogy napjainkban a politika és a tudomány szövetségesek és egymásra utaltak, ezért szükséges minden területen keresni a találkozási és kapcsolódási pontokat. A VII. ötéves terv körvonalazásának időszakában rendkívül fontos az eredmények számbavétele, a vélemények egyeztetése, a közös stratégia kimunkálása. Ennek szellemében zajlott a csütörtöki konferencia. A regionális tudománypolitikai tanácskozás bevezető előadását Szániel Imre, az agrártudományok doktora, a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet főigazgatója tartotta. Kapcsolódott referátuma az MSZMP Politikai Bizottsága ez év januárjában megfogalmazott tudomány- politikai irányelveihez. Megállapította, hogy az alkalmazott kutatások közül a műszaki és agrárkutatásoknak közvetlenül, az egyéb tudományágak és területek alkalmazott kutatásainak pedig közvetve kell a termelést szolgálnia. Örök dilemma, hogy a kutató kutat, vagy átülteti eredményeit a termelésbe. Hol fejeződik be az első és hol kezdődik a második lépcső? Fölsorakoztatta a kutatás és gyakorlat^pellem- ző példáit a Dél-Alföld három megyéjében. Szólt a társadalom- tudományi, a környezettudományi és településfejlesztési, valamint a biológiai kutatásokról, s elemezte ezeknek gyakorlati hasznosítását. Részletesen beszámolt az e tájra leginkább jellemző agrárkutatás és gyakorlati hasznosítás eredményességéről, ellentmondásairól és gondjairól. Az egész napos program során tizenöten kaptak szót. Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese aláhúzta, hogy a tudományos kutatás és gyakorlati alkalmazás bonyolult összefüggésrendszeréből nem kapcsolható ki az egyik legfontosabb összetevő, a kutató személye, az úgynevezett emberi tényező. Megállapította, hogy a társadalomtudományok szerepe egyre fokozódik, részint intenzívebb valóságfeltárás a céljuk, részint egy új szocializmuskép kialakítása. Felszólalásának záró részében a Magyar Tudományos Akadémia előtt álló feladatokról tájékoztatta a résztvevőket. Délután Hodossi Sándor, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság titkára elnökletével folytatódott az eszmecsere. Bács-Kiskunt egyébként csaknem húsz kutató, intézményvezető, valamint olyan oktatási és gyakorlati szakember képviselte, akik tudományos munkát is végeznek. Közülük elsőnek Zilai János, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatója szólalt föl. Majd Kulcsár Béla, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola főigazgatója, Kása Antal, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke és Lusztig Gábor, a Hollós József nevét viselő megyei kórház tudományos főigazgató-helyettese fejtette ki véleményét az együttműködés szükségességéről, egy közös műszerpark lehetőségeiről, az oktatást és kutatást egyaránt elősegítő központok, laboratóriumok ' fontosságáról. Kifejezték azt a törekvésüket, hogy a mezőgazdasági ágazatokban vagy az iparban elindított kísérletek mielőbb hasznosulhassanak a versenyképesség érdekében. A szellemi hányadnak növekednie kell a jövőben, hogy jobban értékesülhessenek a magyar termékek. Ehhez sokkal érzékelhetőbben meg kell becsülni a középszerűnél jobb kutató- és tudományos munkát. Szántó Ferencné, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának munkatársa sikeresnek ítélte a tájértekezletet, s hangsúlyozta, hogy a tudománypolitikai dokumentumok végrehajtásában a pártszervezeteknek kezdeményező szerepet, szervezőmunkát kell vállalni, s ezzel is elősegíteni a kölcsönös tájékoztatást, a véleménycserét. Mi szívesen láttunk volna a dél-alföldi tájértekezleten bajai, kalocsai, kiskun- halasi és másutt dolgozó szakembereket is, akik szintén hasznosan kapcsolódhatnak be az úgynevezett régió munkájába. T. L—H. F. A helyi KISZ-szervezet meghívására a Petőfi Népe Szerkesztőségének nyolc fiatal munkatársa — képviselve valamennyi rovatot — látogatott a gé- derlaki művelődési házba. A találkozó bensőséges, baráti légkörben zajlott; kiderült, hogy nemcsak az újságírók, az olvasók is készültek az eszmecserére. A beszélgetésen sok más mellett terítékre kerültek az újságírás műhelytitkaival, a sajtó életével, az újságszerkesztéssel kapcsolatos kérdések. A találkozó résztvevői ez alkalommal megismerkedhettek a Bács-Kiskun Megyei Lapkiadó Vállalat kiadványainak széles skálájával is. A jó hangulatú, a kölcsönös érdeklődés jegyében telt beszélgetés, amelyen Géderlak és Dunaszentbenedek párt- és állami vezetői is részt vettek, a géderlaki Gyöngyö6bokrétás együttes látványos bemutatójával fejeződött be. Géderlaki találkozó ■ Lapunk olvasóinak tábora a géderlaki találkozón. ■ A résztvevők szórakoztatásáról • Gyöngyösbokrétás együttes gondoskodott. (Straszer András felvételei) RÁDIÓJEGYZET Hogyan tanítjuk történelmünket? Nemrég a Rádiókabaré munkatársai kimentek magnójukkal a budapesti Marx és Engels térre, s arról faggatták a járókelőket, mit tudnak e két tér névadójáról. A válaszok egy része sajnos valóban kabaréba illő tudatlanságról árulkodott. Lévén a megkérdezettek felnőtt emberek, mondhatni: mindez a hatvanas, illetve a korábbi évek történelemtanításának is tulajdonítható. Mi a helyzet ma? — Ezt boncolgatta a Petőfi-adó Tanakodó című periodikája tegnapelőtti adásában. Mint kiderült, még napjainkban is eléggé szomorú ez a kép ... Egy vetélkedő hanganyagát játszották le a műsor elején. Két vidéki általános iskola öt-öt — legjobban felkészült! — diákja versengett. Egyebek mellett, néhány történelemmel kapcsolatos kérdésre is választ kellett adniuk. Például arra, hogy ki volt Hunyadi László? A válasz valahogy úgy hangzott, hogy az igazságos Mátyás király cselszövő testvére... Ki volt Széchenyi? A temesvári (?) csata tábornoka. Akárcsak Kossuth ... A szigetvári hősök önfeláldozásának mit köszönhettünk? Válasz: Azt, hogy a törököknek, bár győztek, nem maradt erejük előrevonulni az Uraiig... És így tovább. Persze megjegyzendő, hogy nem kimondottan történelmi vetélkedő volt ez, s a válaszok közül a helyesek — mert bizonyára azért ilyenek is akadtak — kimaradtak a rövid hangfelvételből, amely elég jó vitaindítónak bizonyult a csütörtöki műsorban. A stúdióba meghívott szakemberek alapos fejtegetésbe kezdtek — Kazal László szerkesztő-műsorvezető mikrofonja előtt — napjaink történelemtanítását körbejárva. Szó volt a tankönyvekről, tanítási módszerekről, összehasonlítva a különböző iskolatípusokat. Elhangzott, hogy az általános iskolában — az életkori sajátosságoknak megfelelően — célszerűbb elmesélni a történelmi korok, jelenségek tényanyagát, s emberközpontúvá tenni, ellentétben a definiálások tömkelegével. Hosszasan lehetne sorolni a különböző megállapításokat, érveket (és ellenérveket is), amelyek színessé, tartalmassá tették ezt a műsort. S közben megfogalmazódott, hogy nemcsak a történelemtanításnak, de általában az oktatásnak is szembetűnő válságjegyei mutatkoznak az utóbbi időben hazánkban, ahogy szerte a világon. Nálunk ma már egy tanár, aki kiáll az osztály elé, szinte teljesen szabad kezet kap, hogyan tanítsa diákjait. A probléma, hogy ez a mostani a legalacsonyabb presztízsű tanári réteg, a magyar kultúrtörténetet tekintve. S ezt nemcsak a történelemtanításunk sínyli meg... A pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsüléséről egyre több szó esik a legkülönbözőbb fórumokon. A megoldás még széles társadalmi összefogással sem érhető el egyik napról a másikra. De addig is ébren kell tartani és sürgetni minden esetben, ha a jövő generációit oktatókról, nevelőkről beszélünk. Ezt tette a csütörtöki Tanakodó, s végeredményben ezért íródtak a fenti sorok is... — koloh —
