Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET BODOR MIKLÓS NAPTÁRA Az íjász hava „S zizegnek fönn a száraz barna fán — vadmirtuszok kis ősz bozontjai.” (Radnóti Miklós.) SZIKSZAI KÁROLY Leírás Lámpámnál megjelennek a rovarok, (köröznek, nekik ez a sárgaház. Nézvén a papírt a csöndben, eljutok ^ a szavak leírhatatlanságáig, és behelyettesítem magam a sómezővel, Vakablak mögött most királyi palást a (tájkép, szól gubbaszt benne soványan, összetörve, de szemembe vágja az űrlapot És tánczene szűrődik az üvegen ált, s itt egy áttetsző szárny, italán halálig kering örömében. köpeczi BÉLA: Emlékezünk Hunyadi Jánosra Szerette a tisztességet, ápolta a barátságot* E gyszerre ülünk történelmi és művészi ünnepet: emlékezünk Hunyadi Jánosra és felavatjuk azt a szobrot, amely emléket állít neki. Hadd dicsérjem előbb a szobrot, Kiss István szabrászművész és Rácz Zoltán építész kiváló alkotását, amely hadvezért és harci környezetet, embert és tárgyat egyszerre ábrázol, a történetiség és a realitás szempontjait belsőleg, igazi művészi eszközökkel érvényesítve. Külön öröm számomra, hogy méltathatom ez alkalommal azt a buzgalmat is, mellyel Kecskemét a magyar nemzet hagyományait ápolja és ennek jegyében történelmi nagyjainknak szobrokat állít. Ez a szoboravatás azért is különleges esemény, mert viták előzték meg e mű elhelyezését és a város lakossága — szinte azt mondhatnám szavazott ebben a kérdésben. Ki volt az a történelmi személyiség, akit ez a szobor megörökít? Egy havas- alföldi román nemesi család sarja, amely a XV. század legelején Magyarországon telepedett meg és Zsigmond király szolgálatába állt. E származás elismerése nem kérdőjelezi meg azt a tényt, hogy Hunyadi János egész működésével a korabeli Magyarországot kívánta szolgálni. Túl vagyunk a nacionalista történetírás származási vitáin, a hovatartozást a vallomás és a tett dönti el. Hunyadi nemcsak a magyar királyi és a szerb fejedelmi udvarban tanulta meg a hadimesterséget, hanem a kor leghíresebb hadiiskolájában, Itáliában is, ahol két évet töltött. Részt vett a husziták elleni hadjáratokban, hírnevet elsősorban a török elleni harcokban szerzett. Hadi szolgálataiért előkelő hivatalokat kapott és királyi adományokban részesült. Mint az ország egyik nagyja, a Zsigmond király halála után • Elhangzott november 10-án, a kecskeméti Hunyadi-emlékmű avatásán. kibontakozó trónvillongások idején Jagelló László mellé állt, és szolgálataiért erdélyi vajdává nevezték ki. Ez a cím arra kötelezte, hogy az- oszmán birodalom terjeszkedése ellen lépjen fel, s nemcsak védekezőén, de támadólag is. 1442 tavaszán az Erdélyt támadó török ellen védekezik sikeresen, a következő évben Közép- és Délkelet-Európa népeinek fiait, de németeket és franciákat is vezet a Balkán felszabadítására, s e hosszúnak nevezett hadjáratban nagysikereket arat, amelyekért egész Európa lelkesedik. Európa vagy a kereszténység védelmezőjének címét nyeri el a humanistáktól, s most már reménye van arra, hogy külföldi segítséggel kiszorítsa a törököt a Balkánról. Hadserege 1444 novemberében Várnánál csatát veszít, a király meghal a csatában, s a hadvezér is csak üggyel-bajjal tud megmenekülni. A hadi dolgokban kivívott tekintélyének köszönheti,^ hogy a rendek kormányzóvá választják, de a kormányzói tisztséget is arra akarja elsősorban felhasználni, hogy az ország védelmére készüljön fel. Ö maga írta egyik levelében : 'ióta hadban, fegyverrel az ügyeket intézni kezdtem a hit és a haza ellenségei ellen, gyakran biztattak, fordítsam munkásságomat az ország belső állapotára is. Volt ebben jogos indok, mégis mindig helyénvalónak tartottam, ha ezektől az ügyektől mentesülve, intézésüket másokra bízva, magamnak elsősorban azt tartom fenn, amiért mindig^ lelkesedtem: hogy erőink javát a mi örök ellenségünk ellen fordítsam.” Tudta azonban azt, hogy az ország nagyjai közötti ellentétek akadályozzák a török elleni harcot. Mint kormányzó a „belviszály dühét” lecsillapította és az erőket összegyűjtve, újból hadjáratba indult, de ismét vereséget szenvedett 1448-ban Rigómezőnél.- Várna és Rigómező már arra figyelmeztettek, hogy az oszmán hatalom nagy erőkkel támad, s már akkor felmerült a kérdés : Magyarország megtarthatja-e függetlenségét? Hunyadi válasza az volt, hogy igen, ha megfelelő segítséget kap, s nemcsak a nagyuraktól és az egyháztól, de a néptől is. 1456-ban a török Nándorfehérvár ostromába kezd. A támadás meghiúsul, Hunyadi győz, de a győzelmet már kihasználni nem tudja. 1456. augusztus 11-én a pestis áldozata lesz. A nándorfehérvári diadal 70 évre megállította az oszmán .birodalom előrenyomulását, és ez Hunyadi János rendkívüli történelmi érdeme. Küzdelme figyelmeztetés lehetett volna az elkövetkezendő nemzedékeknek, ők azonban nem tanultak belőle. Magyar- ország Mátyás király halála után ismét a feudális anarchiába süllyedt, erőit nem tudta összefogni, Európa pedig nem nyújtott segítséget. Mindez a mohácsi vészhez és a középkori magyar állam megsemmisítéséhez vezetett. M ilyen ember volt Hunyadi János? A korabeli leírások nem tűnnek ki az árnyalt portrékkal, de talán elfogadható Bonfini- nak a leírása, aki szerint „középtermetű, vastagnyakú, fényes gesztenyeszín hajú, nagyszemű, komoly tekintetű, piros arcú ember volt. Minden tagja oly ékes és összeillő, hogy alakját ezer közül ki lehetett ismerni.” Emellett kitűnő belső tulajdonságokkal is rendelkezett, „erkölcsei minden tekintetben a legnemesebbek voltak, mentesek minden barbár durvaságtól. Nagy híve volt a vallásnak és az igazságnak, ugyanígy a szabadságnak és a bőkezűségnek. Szerette a tisztességet és ápolta a barátságot... Az utókor az embert és művét egyaránt méltatta. Zrínyi Miklós írta róla a XVII. század közepén: „Minden vitéz embernek példája lehet.” A magyar történetírásban és irodalomban neve összeforrott az ország függetlenségéért folytatott harc századokat átívelő gondolatával. Hunyadi János azonban nemcsak a magyar nép, hanem a délkelet-európai népek hőse is volt, akiknek fiai együtt harcoltak seregében a magyarokkal. A szerbek Szibinyáni Jankónak, Magyar Jankónak, a bolgárok Jankulnak, a makedónok Jankulának, a szlovének Jankó vajdának, a románok láncúnak nevezték, s nemcsak haditetteit, de magánéletének eseményeit is baíla- dai színekkel elevenítették meg népköltészetükben, ami a közös tisztelet egyedülálló bizonyítéka. A nép emlékezetében és főleg több nép emlékezetében csak kevés történeti személyiség neve maradt fenn. A szobor emlékeztessen mindnyájunkat azokra a küzdelmekre, amelyeket népünknek a megmaradásáért kellett folytatnia, arra a mindennapi munkára, amely fenntartotta ezt az országot, azokra a kitűnő teljesítményekre, amelyeket sok hazánkfia produkált. Figyelmeztessen a délkelet-európai népek egymásra utaltságára, összetartozásukra és az együttműködés szükségességére. Végül intsen bennünket arra, hogy nemcsak köznapi érdekek és vágyak mozgatják az igaz embert, hanem nagy célok, magasrendű értékek és mélységes érzelmek is. Amikor a jeles humanista francia író, Romain Rolland írni kezdte nagy alkotókról szóló életrajzait, feltette magának a kérdést: mi haszna ezeknek? A válasz az volt, hogy a nagy emberek példája nem feltétlenül követhető, de megismerése szükséges, mert lehetővé teszi azt, hogy a mindennapok középszerűségéből kilépve, időnként a csúcsokhoz emelkedjünk fel. Az emberek „Ott megújíthatják tüdejük levegőjét és ereik vérét.” Ezt a fel- emelkedést teszi lehetővé számunkra a Hunyadi Jánosra való emlékezés is. E zekkel a gondolatokkal avatom fel a magyarság és az európaiság atlétájának, Hunyadi Jánosnak kecskeméti szobrát. / Törőcsik Mari Október közepén, a Televízió Stúdió ’85 műsorában, am,ely színpadi szerepéről szólt, egy mondatába csak úgy befűzte, hogy ötvenéves. Még színésztől is ritkán hallani ilyesmit, hát még színésznőtől. Törőcsik Mari ezt a legtermészetesebbnek tartja, nem kérkedik vele, de nem is titkolja. Mint aki azt mondja: fogadjuk el őt olyannak, amilyen, s ettől elválaszthatatlan az életkora is. Utánanéztem a lexikonban: csakugyan 1935. november 23-án született korunk egyik legnagyobb színésznője. S hogy mily nagyon korunké ő, hogy pályafutása mennyire a huszadik század második felere jellemző, annak bizonyítéka a Körhinta. Vagyis az, hogy először — és milyen ■ fiatalon, még főiskolai hallgató korában! — filmen aratott messzemenő, megalapozott, de nyugodtan mondhatjuk: nemzetközi sikert. A különös az, hogy Törőcsttk ezután — a főiskola élivégizése után is még jó néhány évig — elsősorban filmszinésznő maradit. Olyannyira, hogy színházi szerepléseit eleinte vagy kínos csend, vagy jóindulatú vállllon- veregetés fogadta, s egyfajta értetlenség is; a közönség és a kritika egyaránt nem értette, hogy aki a mozivásznon már ennyire eredeti egyéniség és oly vonzó jélenség, miiként képes csak szerény eredményekre a színpadi emberábrázolásbain? Éviek teltek el, míg végre a színpadon is kinyílt, mi több, kivirágzóit Törőcsik Mari elementáris (tehetsége. Talán a Tá- nyia című Arbuzov-diaraib volt az, egy szovjet rendező irányításával, amelyben egyértelmű és igazi színpadi sikert aratott, de meg kell hafeyni, hogy valamennyi ezt követő színpadi szerepében, aztán ugyanolyan for- tisszimóban lelkesedett érte a kritika (s a közönség), mint a sűrűn sorjázó filimalakításaibnn. Nem lexikonnak készülő cím• Brecht: Kurázsi mama című darabjában Győrött. \ • Lajtai— Békeffi: Régi nyár című zenés játékának főszerepében. szó ez a cikk, spR. hdlyet venne igényibe felsorolni Törőcsik valamennyi szerepét színpadon, filmten, (televízióban, rádióban., ha cssak a kiemelkedőbbeket, az érdekesebbeket lajstromoznánk, az is hasábokat töltene meg. Szóljunk mégis arról, amiilt az utóbbi hónapokban produkált. A múlt évad végén játszotta, ß ebben a szezonban fioflyitatja az eszelős, púpos, gonosz elme- gyógyintézeti igazgatónő félelmetes alakjának megmintázását a Fizikusok című Dürrenmaitt- jálékban, a Nemzeti Színház színpadán, valamint tündérien kedves operettprimadoininajságát is tovább viseli a József Attila Színház Régi nyár előadásában. S a két szezon között, a nyáron, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Csárdáskirálynőt is játszotta, Igen, ezt a szerepet is volt bátorságai eljátszani Honthy Hanna után. Nyert a merészségével, annyira eredetien, oly megvesztegető bájjal csinálta, hogy meghatározóvá, színpad- történeti értékűvé vált még ez a Törőcsik-ailakíitás is. ÉS két új őszi premierje: Je- pancsinia, egy nyugalmazott .tábornok felesége Dosztojevszkij A félkegyelműjében, a József Attila Színházban; és Egiérke, a Mjacslkajáték című Örkény István-tragikomédiában, a Játékszínben. Egyik sem főszerep. De bármennyire is epizódalakja csupán a Félkegyelműnek Jepan- csdna, Törőes'ik 'kiragyog az előadásiból, akaratomul is főszereplője annak azáltal, 'hogy kimagaslóan a produkció legjobb alakítását nyújtja. A Macskajátékban ő Egérke» szürke kis pária, ijedt, elhagyott asszonyka a robusztus, mindenkin uralkodó Orbánná árnyékában. De valami hallaton finomsággal éa érzékenységgel, ezernyi színnel, árnyalattal éli Egérfcét, félemelő, megtisztító, valóságos katarzist okozó mindaz, amit a színpadon csinál. Óriási értéke színjátszásunknak Törőcsik Mari. Szeretnénk remélni, hogy írók és rendezők színházban, filmen, rqelevízáóban a jövőben is hozzá méltó szerepekkel keresik és találják meg őt. Barabás Tamás ÉRTÉKES GYŰJTEMÉNY A múzeumi hónapban átadták a Baranya megyei Dobsaa községben a talpasházat, a hozzá tartozó gazdasági épületekkel. A népi műemlék- együttes berendezése néprajzi gyűjtemény: a régi lakóházi bú tora»tat és a parasztság eszközeit tekinthetik meg itt a látogatók. KOLOH ELEK Hány? hány éve tántorgunk a semmi és a boldogság szélétől kétlépésnyire, ahol az igazság gyáván szebbik oldalára dől hány ökölnek csapódunk őrültként csodát remélve: pajzzsá csontosodó hitet mely megóv önmagunktól is végre hány szerelem emlékével narkotizáljuk zűrös éveink s hány év szeméttelepén emésztődnek elnyűtt emlékeink hány lépés az igazság a semmi szakadéka szélén hány mondat a bűnbocsánat . zuhanva s földet érvén gyáván térdeplő sorsunk előtt míg lábunkhoz simul a magány hány konyak az őszinteség és hány szót rándít görcsbe — és hány ...
