Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-19 / 271. szám
1985. november 19. • PETŐFI NÉPE • 3 A PÁRTÉRTEKEZLET HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁÉRT Megfelelni a nagyobb követelményeknek Beszélgetés Németh Ferenccel, a kecskeméti városi pártbizottság titkárával Mintegy tíz hónap telt el a kecskeméti városi pártértekezlet óta, ahol megvitatták a megyeszékhely ötéves gazdasági építőmunkáját, s megfogalmazták a gazdaság fejlesztésének irányát, határozatot hoztak az iparról, a mezőgazdaságról, az élelmiszeriparról. A párt XIII. kongresszusa kiemelt jelentőséget tulajdonított a gazdaságpolitikai tennivalóknak. Arra kértük Németh Ferencet, a kecskeméti városi pártbizottság titkárát, mondja el tapasztalatait a pártértekezleten hozott határozatok végrehajtásáról, válaszoljon néhány, a közvéleményt foglalkoztató kérdésre. — A határozatok az éves terv teljesítését tűzték ki célul a me- oyeszékhely gazdasági egységeiben. Milyenek a teljesítmények? — Kecskemét gazdasági egységei, ahogy azt az eltelt háromnegyedév teljesítményei bizonyítják, összességében eredményesen teljesítik éves terveiket. Közitudott, hogy az 1985-ös esztendő a VI. ötéves terv befejező, a VII. ötéves tervre való felkészülés éve. Nagy jelentősége van tehát annak, hogy az üzemek, vállalatok milyen eredményekkel zárják ezt az évet. A termelés és jövedelmezőség növekedése a termékek korszerűsége, a piaci helyzet, az exportképesség, a pénzügyi lehetőségék és a vezetés színvonala alapján üzemenként, vállalatonként rendkívül különböző. Az a törekvés, hogy ■megfeleljenek az új, a változó követelményeknek, a gazdasági életben mindenütt megtalálható. Ezt tükrözik a pártszervezetek által megfogalmazott gazdaság- politikai célkitűzések, a párt- és szakszervezeti választások tapasztalatai, a vállalati tanácsok megalakítását előkészítő munkahelyi tanácskozások. Dinamikus a gépipar termelésének növekedése, jó a termékszerkezet változása, de ezzel együtt is nagy erőfeszítéseket tettek az export arányának növeléséért. Kiemelkedők e szempontból a Fémmunkás Vállalát Kecskeméti Gyára, a BRG, az MMG és a SZIM kecskeméti gyára teljesítményei. Hasonlóan lehet szólni a világbanki pályázatokon eredményesen versenyző MEZŐGÉP Vállalat kollektívájának sikereiről Kecskeméten és Kerekegyházán egyaránt. Könnyűipari üzemeink aránylag alacsony részarányt képviselnek, de termelésük jó színvonalú. Külön is említést érdemel az Alföldi Cipőgyár, a Petőfi Nyomda, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat és az Asztalos- ipari Szövetkezet. — Vannak-e nehéz helyzetben levő, veszteséges vállalatok? — Igen. Az egyik a Kéziszerszámgyár Reszelögyáregysége, amely ebben az évben jelentősen korszerűsítette gépparkját, évek óta megújítja termékszerkezetét, növeli tőkés exportját. Alacsony árai miatt azonban nem tud olyan nyereséghez jutni, amely a további fejlődést, a dolgozók megfelelő anyagi elismerését lehetővé tenné. Jól ismert okok miatt veszteséges lesz a Zománc- és Kádgyár. Az önállóvá válás óta meglevő pénzügyi terhek, a termékeik iránti kereslet csökkenése alaposan megnehezíti a kibontakozást. Saját erőből a talpraállás szinte megoldhatatlan feladat. Az építőipari vállalatok helyzete, tevékenysége sem közömbös számunkra. Jól gazdálkodik és jó minőségű munkát végez a BÁCSÉPSZER. Sajnos a DUTÉP nagy veszteséggel és alaphiánnyal zárta az elmúlt évet, de hasonló a helyzet ebiben az évben is. Ezt számos külső és vállalaton belüli tényező okozta, ezért mielőbb szükség van pénzügyi helyzetének rendezésére, a vállalati párt- és gazdasági vezetés által kidolgozott intézkedések1 Végrehajtására. A kibontakozás ígjrjs csak a VII. ötéves terv második felére várható. — Az élelmiszeripar hogyan birkózik meg az időjárás és a külpiaci helyzet okozta nehézségekkel? — A város iparában meghatározó szerepe van az élelmiszeriparnak. Üzemeink nagy figyelmet fordítanak az alapanyagtermelés segítésére, ösztönzésére, az export, különösen a nem rubel elszámolású feladatok teljesítésére, a lakosság megfelelő ellátására. Több új termék bevezetésére is sor került. Gazdálkodásukat, termelésüket sajnos több tényező nehezítette. Külön is megemlítem az aszály hatását, amely nagy kieséseket okozott az alapanyag-termelésben, A Borgazdasági Kombinát például ez év őszén csak minimális mennyiségű szőlőt tudott felvásárolni. Romlottak a külpiaci értékesítés feltételei, amely a Baromfifeldolgozó Vállalatot súlyosan érintette, hiszen a toll, a libamáj eladási lehetőségeinek visszaesése, az árak csökkenése nem teszi lehetővé éves tervük teljesítését. Az alapanyaghiányt — például uborkából — nagyon nehezen tudta pótolni a konzervgyár, de várhatóan jó eredménnyel zárja az évet. Nagy szükség lenne a sütőipari üzemek, valamint a Tejipari Vállalat kecskeméti üzeme korszerűsítésére, az itt dolgozók nagyobb anyagi megbecsülésére az elvándorlás megszüntetése érdekében. Erre azonban saját nyereségük nem ad lehetőséget. — Hogyan alakult a mezőgazdasági nagyüzemek helyzete ebben az év.ben? — Kecskeméten és a pártbizottság irányítása alá tartozó községekben 19 mezőgazdasági nagyüzem működik. Közismerten nagyon alacsony aranykorona-értékű földeken folyik a termelés. A több éve tartó aszály jelentős kieséseiket, veszteségeket okozott. Ezért is változtattak sok helyen a vetésszerkezeten, csökkentve a kukorica, növelve a napraforgó és a kalászos gabona vetésterületét. Több helyen érezhető az ipari és egyéb megrendelések hiánya, amely azért is érinti érzékenyen a mezőgazdasági üzemeket, mert az alaptevékenység veszteségeit ezzel tudták pótolni. Kiemelkedően fontosnak tartom a háztáji tenmej000^ k V • Készül a csemegekukorica a Kecskeméti Konzervgyárban. lés segítését, integrálását. A közösön keresztül értékesített sok millió forint értékű háztáji termelésnek mintegy fele sertés, de jelentős a baromfitartás, a zöldség- és gyümölcsértékesítés. Mezőgazdasági nagyüzemeink többségének pénzügyi helyzete évről évre romlik, eszközeik elhasználódnak, fejlesztésük lehetőségei minimálisak. Ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítani, amelyhez egyedi vizsgálatok, mérlegelések alapján megfelelő külső segítségre és további belső kezdeményezésekre van szükség. — Sok üzem vált önállóvá, meggyorsult a vállalati irányítás korszerűsítése. Erről milyen tapasztalatai vannak? — Az év folyamán üzemeinkben tovább folytatódott a szervezeti, irányítási, valamint az érdekeltségi rendszer korszerűsítése. Az eredmények bizonyítják, hogy ebben jelentős belső tartalékok vannak, különösen néhány gyáregység vonatkozásában. A vállalati tanácsok megalakulása több helyen — például az élelmiszeriparban — befejeződött. Sok vállalatnál azonban napjainkban folyik az előkészítő munka. Az eddigi tapasztalataink kedvezőek, de őszintén meg kell mondani: néhány helyen az előkészítő munka elvonta a figyelmet a termelésről. — Melyek az év hátralevő legfontosabb feladatai? — Az év még hátralevő részében fontosnak tartjuk, hogy az üzemek, vállalatok párt- és gazdasági vezetői, a kommunisták, s a pártonkívüli dolgozók is tegyenek meg mindent a városi pártértekezlet határozatainak végrehajtása, a tervek teljesítése, a jövedelemtermelés fokozása érdekében. Szükség van arra is, hogy minden eszközzel növeljék az értékesíthető, különösen az exportálható termékek jó minőségű előállítását, jól szervezzék meg az ez évi szállításokat. Ehhez ha szükséges, vegyék igényibe a túlórákat, hétvégi műszakokat is. Mindezek mellett, nagy feladatot jelent az 1986. évi termelés és értékesítés feltételeinek megteremtése, a VII. ötéves terv megfelelő előkészítése. Meggyőződésem, hogy a városban és a községekben dolgozó gazdasági egységek vezetői, kollektívái képesek a helytállásra, megvalósítják pártunk XIII. kongresszusán és a városi párt- értekezleten megfogalmazott gazdaságpolitikai feladatokat — mondta befejezésül Németh Ferenc. Gémes Gábor Talán mindenkinek van egy története X orvosról, aki nem, átallott egy kezelésért — műtét, szülés levezetéséért — elfogadni bizonyos összeget. Noha a háladíj létjogosultsága, általános elterjedtségének okai vitathatók — egyesek szerint egyetlen tollvonással el lehetne törölni, ha ugyanez a toll szentesíteni tudná az egészségügyi dolgozók fizetésének lényeges emelését —, kialakulásában nagy szerepe van (volt) a betegek sajátos gondolkodásmódjának is. „Ha még fizetek is azért ami megillet, biztosan jobb ellátást topok ..Mások egyszerűen az orvos törődő szavait, a nővérke bdtoriíó mosolyát akarják ily módon kicsikarni. Pedig korántsem biztos, hogy forintjaikért valóban többet kapnak. Lelkiismeretes kezelőorvostól, ápolónőtől pedig biztos hogy nem! Az háladíjjal vagy anélkül amúgy. is mindent megtesz betegéért. Csodákra pedig még milliókért sem képes az orvostudomány. A köztudatban már-már kötelezőnek elkönyvelt paraszolvencia azonban — pletyka- szinten terjed egy-egy otthoni beadott injekció, vakbélmu- tét „hivatalos" tarifája —, kínos helyzetbe hozza azokat, akik tényleg nem tudnak fizetni. Szégyenkeznek, hiszen ők hallották, tudják — szomszédtól, rokontól —, hogy kellene ... De a csekélyke nyugdíjból, járadékból — ha akarnák sem sikerülne. Ezt az elferdült közfelfogást tükrözi az a közelmúltban szerkesztőségünkbe érkezett olvasói levél is, melynek Írója arra kér bennünket: mondjunk nevében köszönetét azoknak az orvosoknak, ápolónőknek, akik hosszú betegsége során tudásuk legjavát adva kezelték, emberi módon, szeretettel bántak vele. Indoka, amiért ehhez az újság nyilvánosságát tartja szükségesnek: ő mindezért — három gyermekét egyedül nevelő rokkantnyugdíjasként — egy fillért sem tudott fizetni... Hogy nem „ilyen is van!" címszóval közöljük hálálkodó levelét, annak az az oka, hogy az idős bajai asszony MINDEN gyógyintézetben ezt a magatartást tapasztalta ... pedig megfordult többek között a bajai tüdőgondozóban, a kalocsai kórház tbc-osztályán, a budapesti Korányi szanatóriumban, az István kórházban, s a kecskeméti tüdőkórházban is. Sok-sok orvos nevét sorolja föl ezekről a helyekről, akiknek, úgy érzi, köszönettel tartozik. Érzéseit tiszteletben tartjuk, s továbbítjuk meleg sorait az illetékeseknek — személyesen megkeresve őket. De nevük közlését már csak azért sem tartjuk indokoltnak, mert egyetértünk annak a kecskeméti orvosnak a szavaival, aki — mint a levélből kiderül — így hárította el a meghatott néni hálálkodását: „ne tessék sírni, ezért nem is jár köszönet, ez a betegeknek jáfr" ... És várjuk azt az időt, mikor a hasonló esetek nem hírlapok hasábjaira kívánkozó furcsaságok, hanem életünk külön említésre sem érdemes, természetes megszépítői lesznek. Subó Klán TALÁLMÁNY ALAPJÁN Fehérjegyár épül Szegeden Vérporüaemet hoznak létre a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátban a városiban működő Élelmiszeripari Főiskola egy újítócsoportjának találmánya alapján. A 70 millió forintos költséggel felépülő üzemben évente 250 tonna, az alapanyagra már nem is emlékeztető világos színű granülátumöt készítenek a vérből. E rendkívül magas fehérjetartalmú készítmény alkalmas lesz élelmiszeripari termékek dúsítására — f ehér jetartiai mának tápértékének növelésére. A ■húsipar felvágottak és húskrémek, az édesipar nugátok, a hűtőipar fagylaltporok, a gyógyszeripar legyengült szervezetek felerősítésére szolgáló, úgynevezett roboráló szerék, a sütőipar pedig fossHós kalács készítéséhez használhatja. Több kozmetikumnak és ételízesítőnek is egyik értékes anyaga lehet. A legszigorúbb higiéniai követélményeknek i m megfelelő üzem 1987-ben kezdi meg a termelésit. Nyersanyagellátása, termékének felhasználása biztosítva von. Az ország vágóhídjain évente 28 millió liter feldolgozásra, illetve fehérjekészítésre alkalmas állati vér keletkezik, s megy többségébn veszendőbe, míg ugyanakkor mindlein évben óriási összegeket költünk fehér- jeimpörtra. ■■■; . ■*> . ÖSSZEFOGÁSSAL Üj művelődési ház Soltvadkerten Ismét napirendre került az új művelődési ház építése Soltvadkerten. A Szőlőskert és a Jó- reménység Sziaikszövetkezet vezetősége a napokban úgy döntött, hogy évi egy-egy millió, öt év ailaitt összesen tízmillió fo- rinrtltail támogatja az intézmény felépítését. A többi helyi gazdálkodó szervezet várhatóan további ötmillió forintot ad át a tanács fejlesztési állapjába, amelynek nagyobb részét a kul- túfháiz építésére {ordítják. Mindezeken túl számítanak a lakosság kétkezi munkájára, anyagi támogatására is. A nagyközséghez méltó művelődési ház felépitédét a pénzügyi fedezet biztos tudatában 1987-ben szeretnék megkezdeni. Idős emberek otthonai MINISZTERI RENDELET HMM .Idegen nyelvek oktatása a felsőfokú intézetekben Az idős emberek gondozásának új formáit alakítják ki a tanácsi szervek. Borsodban és több más megyében most tanulmányozzák, hogy a rendelkezésükre álló anyagi eszközökkel miként létesíthetnének olyan otthonokat az időseknek, mint amilyet Szegeden adtak át két évvel ezelőtt. Itt ugyanis az otthon lakói — házastársak vagy egyedülállóak egy hasonló korú társukkal — külöre-küiön, összkomfortos kis lakrészben élhetnek, saját bútoraikkal rendezhetik be szobájukat. Emellett teljes ellátásban részesülnek, szakorvosok és hivatásos gondozónők vigyázzák egészségüket. A házban társalgó, könyvtár, étterem, kondicionálóterem áll rendelkezésükre, s gondoskodnak a lakosztályok takarításáról, az ott lakók ruhájának mosatásáról is. Mindezért havonta 3500 forintot fizetnek az ide- költözők. A békéscsabai Városi Tanács a nyugdíjasok társasházának építését támogatja. Hamarosan kijelöli a telket, ahol a nyugdíjasok saját lakást építhetnek. Az elképzelések szerint ebben a házban mintegy 40 garzonlakás és több közös helyiség: táisalgó, klub, orvosi szoba kap helyet. A helyi ügyvédi munkaközösség koordinálja az építkezés megszervezését, az OTP. a megyei tervező, az Állami Építőipari Vállalat pedig előmozdítja a terv megvalósítását. A most épülő szociális otthonokban is sokkal kényelmesebben élhetnek majd az idős emberek, mint a régi, ilyen jellegű intézményekben. Pécsett előreláthatólag ez év végéig adják át a 150 millió forint beruházással készülő otthon egyik részét. Itt 150 idős ember teljes ellátásáról gondoskodnak majd. Az épület ezután felépülő részében ugyan- ennyien lakhatnak, s napközi otthont is berendeznek itt Szegeden is tovább bővül a szociális hálózat. A mintaként tekintett Idősek otthona közelében előreláthatóan még az idén szociális otthont avatnak: 110 idős ember rendezkedhet be a két—négyágyas szobákban. Ez lesz a város harmadik szociális otthona. Hamarosan három napközi otthonj is megnyitnak a meglévő nyolc mellé. Tatabányán nemrég kezdték meg a szociális otthon építését, Ebken 120 személyt gondoznak majd. - Nyugdíjas-ház már van ebben a városban. Az egrik 28 lakásosat tavaly, a másikat 1976- beit adták át az idős embereknek. (MTI) Amennyiben határozatokkal, utasításokkal, rendeletekkel el lehetne érni a kitűzött cél megvalósítását is, paradicsomi állapotok uralkodnának ma már hazánkban. Ha így lenne, kitűnően beszélnénk már idegen nyelveken. Mindez arról jutott eszembe, hogy a napokban megjelent a Magyar Közlöny 4. számában a művelődési miniszter új rendeleté az idegen nyelvek tanításáról a felsőfokú intézményekben. Utánanéztem, legutóbb 1984-ben látott napvilágot egy miniszteri utasítás ugyanerről, s idén tavasszal az országgyűlés kulturális bizottságának ülésén is megszívlelendő tennivalókról jegyzeteltem. Olyanokról, amelyek az idegen nyelvek oktatását, a fejlesztés irányait érintik az alapfokú oktatástól a felsőoktatásig. E téma felelősei tehát pontosan érzékelik, hogy az idegen nyelvek oktatásának eredményessége nincs arányban a ráfordított idővel, s majd azt írtam: energiával. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kevés a nyelvtanár az iskolákban, s a képzettségük, nyelvtudásuk is meglehetősen eltérő színvonalú. Majdnem „ördögi körről” van tehát szó: a felsőfokú intézmények panasza is jogos: a felvett hallgatók — zömének — nyelvtudása olyan alacsony szintű, hogy tökéletesítés helyett alapozni kell az egyetemeken, főiskolákon. A középfokú és általános iskolák viszont részben elég gyenge tantervek alapján dolgoznak — heti egy-két órával csúfolva meg az intenzitás alapvető és elengedhetetlen követelményét —, részben tanárhiánnyal küzdenek. A Művelődési Minisztérium fokozatosan emeli a keretszámokat a nyelvtanári szakokon, szorgalmazza a hatékonyabb módszerek alkalmazását a közoktatásban — köztük a kétnyelvű gimnáziumok szervezését is —, s épp a szóbamforgó miniszteri rendelet révén valamennyi egyetemi s főiskolai hallgató idegen nyelvi képzéséhez teremt a korábbiaknál jobb feltételeket a követelmények és a felsőfokú intézmények önállóságának egyidejű növelésével. Arról van ugyanis szó, hogy a következő tanévtől kezdődően az egyetemeken és a tanárképző főiskolákon is két Idegen nyelv'tanulása lesz kötelező, s az orosz mellett a választható élő nyelvekkel azonos elbírálás alá esik ezentúl a latin nyélv is. Sőt, harmadik idegen nyelv tanulásához is lehetőséget kell adjanak a felsőfokú intézmények, s a hallgató dönthet arról: a második, illetve harmadik tanult idegen nyelv közül melyikből kíván vizsgát tenni. A megméretés két fordulós: az első, az alapvizsga bármikor és bárhol, bármely felsőfokú intézményben tehető, akár az egyetemi, főiskolai tanulmányok megkezdése előtt. Újdonság az is, hogy a következő tanévtől egyes, kiemelt alakulatoknál az « előfelvett, katonai szolgálatot teljesítő „nulladik éves" hallgatóit szabad idejükben, önkéntes alapon a laktanyában is részt vehetnek szintentartó (egyelőre csak orosz) nyelvtanfolyamokon, s a legközelebbi felsőfokú intézményben le is tehetik az alapvizsgát, amit bármelyik másik intézet elfogad. A második forduló az úgynevezett szakmai záróvizsga lesz, ami megfelel a középfokú állami nyelvvizsgának. Af eddigi utasításokkal szemben, 1986 szeptemberétől az egyetemek, főiskolák maguk dönthetik el, hogy melyik félévben, heti hány órában tanítják az egyes nyelveket, csak az összóraszám (nyelvenként 160) központilag és kötelezően előírt. Az idei tanévben érettségiző diákoknak már most érdemes megismerkedni a napokban megjelent rendelettel, ugyanis aki tagozatos vagy emelt szintű képzést adó középfokú nevelési-oktatási intézményben jeles eredménnyel érettségizik, mentesül az alapvizsga letételének kötelezettsége alól. Nem kötelező második idegen nyelvet tanulni azoknak, akik az orosz nyelven kívül bármely másik idegen nyelvből közép- vagy felsőfokú állami nyelvvizsgával rendelkeznek. M. I. Háladíj nélkül
