Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

1985. november 2. • PETŐFI NÉPE • 3 FALUGYŰLÉSEK UTÁN Az ötéves munkát értékelő és a további feladatokat meghatározó falugyűlések, fórumok megyénkben is befejeződtek. A találkozókon el­hangzott javaslatok, észrevételek, kritikai megjegyzések elsősorban a helyi vezetők számára hasznosíthatók, azonban jó néhány felvetés me­gyei, sőt országos gondokat is érintett. A falugyűlések tapasztalatait több szempontból érdemes ele­mezni. Megállapítható, hogy a 187 népfrontválasztási fórum a nagy betakarítási munkák elle­nére ás a lakosság érdeklődése és aktivitása mellett zajlott. A résztvevők száma megközelíti a 25 ezret. Említésre érdemes, hogy megyénkben a gyűléseken megjelentek között 50 százalék­nál magasabb arányt képvisel­tek az időskorúak és a nők. A megszokottnál, több volt a fiatal, és aktivitásuk is figyelmét ér­demelt. Helyi erőkkel A Hazafias Népfront helyi bi­zottságainak újjáválasztására is megtartott fórumok alkalmat te­remtettek az őszinte párbeszéd­re. A hozzászólóik többsége nem az elért eredményekről beszélt, hanem arról, hogyan lehetne a helyi erőket még jobban össze­fogni a továbbhaladás érdeké­ben. A gyűlések résztvevői tájéko­zódhattak a népfrontbizottságok ötéves munkájáról és a VII. öt­éves terv .helyi célkitűzéseiről. A mozgat ml beszámolók hűen visszaadták az elmúlt öt évben végzett munkát, emlékeztettek a mozgalom .kibontakozásának kö­rülményeire, és szóltak a követ­kező időszak feladatairól is. A tanácsi tájékoztatók középpont­jában a jelölőgyűléasken felve­tett. javaslatok megválaszolása állt, s a- VII. ötéves terv célki­tűzései nek ismertetése. A felszólalások és a vita főbb témái az alábbiakban össze,gez- hetők: nem jellemző, de néhány településen a népfrontmunka értékelésénél nagyobb hangsúlyt kapott a településfejlesztési hoz­zájárulás vitája. A hozzászólók mintegy 65 százaléka kapcsoló­dott a tanácsi tájékoztatókhoz, tervekhez. Ez természetesen szintén összefüggésben van az 1986. január 1-től bevezetendő településfejlesztési hozzájárulás­sal. Tervek, remények A lakossági vélemények alap­ján általánosítható tapasztalat­ként megfogalmazható, hogy a tanácsok jól politizáltak. A leg­több településen alapos közvé­lemény-kutatás előzte meg a la­kossági hozzájárulás összegére, és annak felhasználására vonat­kozó javaslat kidolgozását. Ahol a lakossági vélemények alapján fogalmazták meg a célkitűzése­ket. ott a jelenlevők azok meg­valósítása mellett , voksoltak. Szinte valamennyi gyűlésen szó esett az idősekről való gondos­kodásról. Több településen ter­vezik öregek napközi otthona létesítését, a házigondozenők számának növelését. Változatlanul fontos kérdés az utak. járdák építése, javítása, a közvilágítás, az egészségügyi el­látás, a szolgáltatások színvona­lának emelése, óvodák, iskolák bővítése. Az utóbbi években nem tapasztalt aggodalom bon­takozott ki a lakosság tüzelőellá­tásával kapcsolatban. Néhány településen visszatérő gondként fogalmazódott meg a távolsági közlekedés problémája. Külön kiemelendő azon települések gondja, ahol az egészséges ivó­víz biztosítása hátrább sorol egyéb fejlesztéseket. Valamennyi gyűlésen szó esett a települések tisztaságáról, rend­jéről. Több fórumon nagyobb hatósági szigort sürgettek a kör­nyezet, a tisztaság ellen vétők­kel szemben. Ismétlődő téma­ként vetődött fel sok helyen a telefonellátottság helyzete, a színvonal javításának igénye. A városi népfrontértekezlete- ken és néhány nagyközségben is .n)agy hangsúllyal szerepelt a fiata­lok helyzete, az elhelyezkedés lehetősége. Sokan foglalkoztak az életszínvonal várható alakulá­sával, a népgazdaság, ezen belül is a mezőgazdaság teherbíró ké­pességével. Folyamatos politizálás Öröm számunkra, hogy a he- lyli pártszervek, tanácsok és más tömegsze evezetek, gazdasági egységek vezetői nemcsak az előkészítő munkában, hanem a gyűléseken is tevékenyen részt vettek, és válaszaikkal; vélemé­nyükkel hozzájárultak e fóru­mok sikeréhez. Az országgyűlési képviselők és a megyei tanács tagjai is felhasználták az alkal­mat az állampolgárokkal való találkozásra, és néhány konkrét kérdésben segítették a helyes szemlélet kialakítását. Bízunk abban,, hogy az újjá­választott népfrontbizottságok közreműködésével a városokiban, falvakban folyamatos, élénk, pezsgő .'lakóterületi politizálás bontakozik ki. A testületek ösz- szetétele alapján ennek személyi feltételei adottak. Biztos, hogy a viszonylag nagyarányú cseré­lődés (mintegy 40 százalék), a fiatalítás bizonyos területeken új szemléletet visz a mozgalmi munkába. A nők csaknem 45 szá­zalékos részvételétől azt is re­méljük, hogy felélénkül a moz­galom család- és rétegpolitikiai tevékenysége. Feladatban nem lesz hiány. A bizottságok munkájához a falu­gyűléseken elhangzott észrevéte­lek, javaslatok, valamint a nép­frontmozgalom VIII. kongresz- szusának ajánlásai jó útravalóul szolgálnak. dr. Bognár Lajosné, a HNF megyei titkárhelyettese VENDÉGÜNK VOLT A napokban Kecskeméten járt Andrej Golaszewski, a Lengyel Népköztársaság közlekedési miniszterhelyettese. Az államférfit a Magyar Közle­kedéstudományi Egyesület hívta meg. A lengyel testvérszervezet, a SITK elnökét arra kértük, vála­szoljon. néhány kérdésünkre. — Mit volt célja magyarországi tartózkodásának? — A mi tudományos egyesüle­tünk több éve tart fenn gyümöl­csöző kapcsolatot a Közlekedés- tudományi Egyesülettel, s éven­ként, a következő esztendő tenni­valóinak megbeszélése céljából, Magyarországon, illetve Lengyel- országban találkozunk. A hivata­los eszmecserén hangsúlyoztuk: tovább kell fejlesztenünk, bővíte­nünk a kapcsolatot, az együttmű­ködést. Ebbe beletartozik a szak­emberek cseréje, a fiatal műsza­ki értelmiség továbbképzése, a műszaki turisztika. A következő évben a magunk részéről szeret­nénk 200 közlekedési szakembert Magyarországra tapasztalatcseré­Andrej Golaszewski lengyel közlekedési miniszterhelyettes re küldeni. Túl ezen, szeretnénk felújítani — ezt a magyar fél is támogatta — a hagyományos ma­gyar—lengyel közlekedési napo­kat, természetesen újszerű formá­ban. Az újszerűséget abban lá­tom, hogy olyan közlekedési gon­dokat oldanánk meg közösen, amelyekre külön-külön egyik fél sem talált megnyugtató megol­dást. Nagy jelentőséget tulajdoní­tok a két ország szakmai folyó­iratai, szakcikkei cseréjének, a szakmai konferenciák teljes anya­ga kölcsönös megküldésének. — Milyen benyomásokat szer­zett nálunk? — Mindenekelőtt arról a ven­dégszeretetről szeretnék szólni, amellyel delegációnkat fogadták. Számítottam a KTE vezetőinek megértésére, de meglepett, hogy nemcsak ezt, hanem szakmai egyetértést, bő és pontos informá­ciókat is kaptam. Tanulmányoz­tam a budapesti metrót, a városi tömegközlekedést, a gépjárműja­vítás megszervezését, a főútháló­zat kiépítését, a légiközlekedés­ben a Ferihegy 2-őt, amely na­gyon gyorsan és jó minőségben készült el. A vasút üzemében a kocsik tisztasága lepett meg. Sze­retnénk nálunk legalább ezt a szintet elérni. A vasbeton aljazatok gyártásában is ' sikerült újat lát­ni, akárcsak a műtárgyak építési technológiájában. Rendkívül hasz­nos tapasztalatokat gyűjtöttünk, amelyeket nálunk is lehetne al­kalmazni; de mi is tudunk jó mód­szereket átadni. A mi szerveze­tünk — melyet az Elnöki Tanács Munka Zászló Érdemrenddel tün­tetett ki, s elnyertük a Technika Mestere címet — foglalkozik az üzemmérnök-képzéssel, s a köz­lekedés minden ágában a tovább­képzéssel, a tudományos kutatás segítésével. Fiatal szakembergár­dánk valósította meg például a rendező pályaudvarok teljes auto­matizálását, s még sok műszaki újdonságot. — Rövid időt töltött Kecskemé­ten, van-e olyan dolog, amely megragadta a figyelmét? — Valóban csak órákat tölthet­tünk ebben a kedves és számom­ra nagyon szép városban. Az el­ső pillanatban látszik, hogy itt a város vezetői, a szakemberek, óriási energiát fordítanak arra, hogy megteremtsék a régi és az új közötti kapcsolatot. Jónak tar­tom az épületek archiektúrájának kialakítását, a zöldövezetek és a házak összhangját. Feltételezem, sok gondjuk van — akárcsak ne­künk — a városi tömegközleke­déssel, amit sajnos nem volt időm tanulmányozni, de szívesen gyűj­töttem volna erről is tapasztala­tokat. Megragadom az alkalmat arra, hogy kifejezzem köszönete- met és nagyrabecsülésemet a Közlekedéstudományi Egyesület kecskeméti szervezetének, a vá­ros vezetőinek és lakóinak — mondta befejezésül Andrej Gola­szewski. Gémes Gábor ÚJRA CSENG AZ ARANYCSENGO A OÖMüJS ÁRUHÁZAKBAN Ha november 1-e és december 16-a között vásárol, sorsjegyet kap Az első sorsolás december 11-én lesz, az akcióban részt vevő áruház­ban, a helybeli nyeremények közül. A második sorsolás december 20-án lesz a budapesti DOMES Áruház­ban (XIII., Róbert Károly krt. 67.). I. díj: KÉTSZEMÉLYES TENGERENTÜLI UTAZÁS II. díj: KÉPMAGNÓ. III. díj: HI FI TORONY. További díjak: vásárlási utalványok. ___________ 2260 B ÁCS-KISKUN MEGYEI SZAKEMBEREK Angliai farmnézoben Megyénk szakemberei közül ebben az esztendőben is többen jártak Londonban és környékén. Elsősorban tanulni, vagyis közvetlen isme­reteket akartak szerezni az egy-egy ágazatban elért ottani eredmé­nyekről. Tájékozódtak, hogy miként lehetne a látottakat hasznosítani, alkalmazni. A második (az előbbinél jelentőségében nem kisebb), hogy megtudakolják, van-e mód együttműködésre, és a hazai termékek kö­zül minek volna a szigetországban piaca? A királynő birtokán A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének 38 tagú szakembercsoportja a nyár végén nyolc napot töltött Angliá­ban. Ekkor rendezték meg a Ki­rályi Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítást, azt a seregszemlét, amelyre a világ különböző részei­ből Londonba hozták a legújabb és legkorszerűbb mezőgazdasági gépeket, berendezéseket, bemutat­ták az újabb "nemesítésű növény­fajtákat és a nagy genetikai érté­kű állatokat. Tájékozódtak arról, hogy jelen­tős helyet foglalnak el Nagy-Bri- tannia mezőgazdaságában a szö­vetkezetek. A mezőgazdasági ter­melés 20 százaléka származik eb­ből a szervezeti formából. A szö­vetkezeteknek kiterjedt szakta­nácsadói, értékesítő és beszerző hálózatuk van, szervezi és koor­dinálja a mezőgazdasági terme­lést, értékesítést. Ennek is kö­szönhető, hogy az angol mezőgaz­daságban nagy a termelésbizton­ság és fegyelem, magas színvonalú az érdekképviselet. Több farmra is ellátogattak a megyei szakemberek, így Stones- fildbe, ahol a gyenge termőké­pességű földeken árpából 7, bú­zából 8, burgonyából 40 tonnát termelnek hektáronként. A vetés­váltásban nagy szerepe van a fü­ves forgóknak, a mesterséges gyep- és legelőtelepítésnek — szarvasmarhával és juhhal hasz­nosítják e területeket — és a szénatermesztésnek. Atherstone térségében 200 hektárt a király­nőtől bérel egy ottani farmer, bú­zát, árpát, zabot termel, valamint több mint 300 tehenet tart. A tej­termelés ráfordításának költségei­hez képest 10 százalék a farmer nyeresége. Egyébként országos adat szerint az egy tehénre jutó .tejhozam 6700—7100 liter közötti az angol farmokon. Javaslat módszerváltásra Hogy milyen módszerekkel érik el a kiemelkedő terméseredmé­nyeket? Jelentős mennyiségű — 450 kilogramm hatóanyagtartal­mú — műtrágyát használnak hek­táronként, pontosan végzik a 'ta­lajelőkészítést, és csakis elsőosz­tályú magot vetnek. Az állattartó telepeik pedig egyszerűek, gépesí­tettek. A magyar Külkereskedelmi Mi­nisztérium londoni kirendeltsé­gébe is ellátogattak a szövetkeze­ti szakemberek, ahol megtudták, hogy előrelépés történt a két év­vel ezelőtti helyzethez képest a hús értékesítésben: az idén ötmil­lió font értékűt exportáltak a ma­gyar vállalatok. Nem könnyű a kereskedelem bővítése a közös piaci lefölözés miatt, de van le­hetőség az előrelépésre. Ehhez jobb ismeretekre van szükség, a lehetőségek felmérésére, valamint termékbemutatókra, reklámra. Változtatni érdemes az eddigi bi­zományosi kereskedelmi rend­szeren: magyar részvétellel kö­zös értékesítő vállalatok létreho­zása lenne célszerű. Szükség van arra is, hogy hazai termékeinket versenyképesebbé tegyük, első­sorban esztétikusabb csomagolás­sal, egyebek között a fóliába vagy fóliabevonatú papírdobozokba csomagolt élelmiszerek, zöldség-, és gyümölcsfélék, szénsavmentes üdítőitalok keresettek a brit vá­sárlók körében. Ehhez a magyar exportőröknek is alkalmazkod­niuk kell. • A mezőgazdasági kiállítás egyik látványossága az állatbírálat volt. Felvételünkön a farmerek tehe­neiket, bikáikat sorakoztatják. Számítástechnika és programok A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság gesztorsága mellett mű­ködő számítógépes és információs rendszerfejlesztő gazdasági tár­saság (AGSZIR-COOP) szakem­berei október 22-e és 29-e között Angliában jártak; ahol a Royal Agricultural Society of England vendégeiként tanulmányozták a számítástechnika mezőgazdasági alkalmazását. Jakab Sándor, az állami gaz­daság szervezési igazgatóhelyette­se elmondta, hogy a Warwick vá­ros közelében lévő Stoneleigh ál­landó kiállítás ezekben a napok­ban a Farm Electronics and Com­puting International Symposium- nak, vagyis a mezőgazdaság elekt­ronizálásával és a számítástechni­ka agráralkalmazásával kapcso­latos bemutatónak adott otthont, aími ebben a szakmában a világ egyik legjelentősebb seregszem­léjének mondható. A csoport tag­jai érdekes előadásokat hallhat­tak a számítógéppel támogatott termelésirányítási rendszerek, fő­leg ilyen tehenészetek és sertés- tenyésztő telepek működésének szigetországbeli tapasztalatairól, s színvonalas bemutatókat láttak. A hasznos, de rövid látogatás második felében a mezőgazdasá­gi szoftvertervezéssel foglalko­zó Farm Plan és az ehhez hard­vert szállító Apricot cégekkel folytattak tárgyalásokat, magyar viszonyokra adaptálható progra­mok, valamint számítógépek eset­leges vásárlásáról. Jakab Sándor szerint hasznos lenne, ha az üz­let létrejönne. Bár ha a magyar rendszereknek és programoknak megbízható számítógépes hátte­rük lenne, akkor nem volna szük­ség devizáért beszerezni. Így azon­ban az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság és a minisztérium támogatására számítanak, hogy az angol rendszerek és gépek se­gítségével a számítástechnika ma­gyarországi alkalmazását maga­sabb szintre emeljék. RÁDIÓJEGYZET Mi fér félórába? Talpalávaló. Ezzel a címmel a táncházakról, muzsikáról szól­nak a fiatalokhoz a félórás összeállí­tásban a rádiósok. Oj sorozat indult. A második adásban folytatódott a visszatekintés a táncházi mozgalom múltjára. Többek között Lelkes La­jos, Sebő Ferenc emlékezett a hetve­nes évekre. C. Szalay Agnes például Tóth íVladimirrcl beszélgetett, aki a fővárosban vezeti — társadalmi munkában — a táncházasok klub­ját. Hétszáz—nyolcszáz fiatal jelent­kezett a közgazdász (!) irányította közösség körébe, s százötven vidéki címet Is kinyomoztak már. (Nem kell elkeserednünk? Vannak imég lSSäiben támeoskedvű fiúk, lányok? Az ada­tok 'erről tanúskodnak. Birinyi József ifjú hangszerkészí­tő és zenész néhány percet kapott csak a Talpalávalóban. Jóformán ar­ra sem volt elegendő, hogy felvázol­ja pályáját, s mélyebb gondolatokkal hozakodjon elő. Vagy nem ez volt a oél? A téma kellett csak: néni hang­szerek és .táncházi muzsika . . . Tí­már ISándort Is hallgattuk volna még tovább. De tudtuk: az idő szorít, az utolsó tíz perc körül kapott szót, hogy elmondja módszereit, hogyan is ta­nítja a néptáncot az Állatni Népi Együttes zseniális vezetője. Bizony, több tíz percre lett vtílna szükség ez esetben is . .. Ml fért még a Talpalávalóba? Egy-' két pillanatnyi zene. Néprajzi gyűj­tés útján készült felvételről (hadihat­unk a kalotaszegi legényest. Jó ötlet: az eredeti, ma imár féltve őrzött hang­szalagokat elő kell venni! Hadd is­merjék Imeg a fiatalabbak Is a nép­zenei ritkaságokat. A műsorvezető, Fehér (Anikó azt ígérte az adás végén: a következő jelentkezéskor Is sze­retnének jó talpalávalőval szolgálni. Hogy így lesz-e? Talán akkor válna valóra az ígéret, ha terveznének egy zenei blokkot, pergő, ritmusos, tánc- házi zeniéből. Azokra Is gondolva, akik magnófelvételt akarnak készíte­ni. Oij műsor a Talpalávaló. Kétszer hallottuk eddig. Bizonyára sokat for­málódik még, mire kialakul arcula­ta, $ eldől: mi fér bele félórába. S ha így desz, emelkedik a műsor szín­vonala is. Halottak napja A vallástörténet autentikus forrásai szerint közel ezer év­vel ezelőtt, a X. század végén egy francia kolostoriból indult el a ma is élő jeles hagyo­mány: november 2-án az élők emlékeznek halottaikra. Október második felének már megszokott és megannyi gondolatot ébresztő látványa: megszépülnek a temetők. A síik érték hivatásos munkásai megkülönböztetett szorgalom­mal végzik rendcsináló dolgu­kat, a hozzátartozók ezrei öl­töztetik fehérbe a temetők parcelláit. És a kegyeiét ünne­pén mécsesek, pislákoló gyer­tyák milliói tolmácsolják a megtartó kegyelet, az elhuny­takra emlékezés tiszteletre méltó emberi érzéseit. Közös­ségi voltunk dicséretes velejá­rója, hogy ezekben a napok­ban jut az emlékezés virágai­ból, a megbecsülés gyertyáiból az emlékparkok sírdombjaira, a világháborúk halottainak emlékoszlopaihoz is. Így van rendjén, így kíván­ja a tisztesség, ezt diktálja embervoltunk, így sajátos ha­gyományőrző ünnepe mind­annyiunknak halottak napja. Mert halottja mindenkinek van. Ki a közelmúltban, ki ré­gebben kísérte utolsó útjára valakijét. Mindannyian gondo­zunk valahol egy Bírt, ápoljuk szívünkben annak emlékét, aki hajdan hozzánk tartozott, vagy éppen közeli barátunk, iküzdő- társunk volt. Űj vonása, egyre növekvő színképe a közös kegyeleti ün­nepnek a társadalmi emléke­zés, a mindenki halottak nap­ja. Baján már harmadik ízben kerül sor a közösségi emléke­zésre, amikor a Liszt Ferenc Kamarakórus szereplése, főis­kolás diákok szavalata, emlék- beszéd eiőzi meg a hagyomá­nyos - közös gyertyagyújtást. Hasonló megemlékezés volt tegnap a kecskeméti közteme­tőiben ißt A lezárult életek kertjeiben, halottak napján mi sem ter­mészetesebb hált, hogy az el­hunytak emlékének adózunk tisztelettel. De. mert élet és halál egymással összefüggő, egymást, fél tételező fogalmak — helyénvaló itt is, most is az életről szólni, az élők felelős­ségére apellálni. Éppen ember­voltunk, szellemi érettségünk, élniakair ásunk jogán mondjuk: értelmes élettel késleltessük az elmúlást! Európáiban, így szépülő ha­zánkban is — egy emberöltő óta — béke van, hallgatnak a fegyverek. S bár békés ál­mainkat gyakran megzavarják a világ ijesztő hírei, megany- nyi egyéni és közösségi erőfe­szítés árán győzött eddig —, s hisszük, győz a következő év­tizedekben is — az élni akaró többség, a jobbitók akarata. Védjük, óvjuk hát békés éle­tünk; ne kelljen utóbb egy új világháború halottaira is em­lékeznünk — feltéve, hogy ma­rad, aki majd emlékezni tud. Szakács Gyula b. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents