Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
ELŐTERJESZTÉS A TAVALYI KÖLTSÉGVETÉSRŐL (Folutatás az 1. oldalról.) A szabályozók ösztönözzenek A strukturális változás fő területei azok lesznek, amelyeken a mennyiségi fejlődéssel minőségi változások is együtt járnak. Látni keli, hogy több nagyvállalat termelési szerkezete konzerválódott, termékeik jelentős része elvesztette piacképességét, s ebből a helyzetből önerőből nem képesek kitörni. Az új technológiák meghonosítása tőkeigényes, ezért központi segítséget igényel. E vállalati kör helyzetét úgy rendezzük, hogy — az ott dolgozó kollektívákat maximális erőfeszítésre késztetve — az átmeneti időszakra biztonságot, a kibontakozáshoz pedig perspektívát adunk. A kormányprogram alapján az iparfejlesztés egyik fő vonala a meglevő kapacitások jobb kihasználása, az ehhez szükséges átcsoportosítások megvalósítása, valamint — a pótlólagos források biztosítása mellett — a meglevő állóeszközök és munkaerőállomány hatékonyabb működtetése lesz. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatban a miniszter hangsúlyozta: fontos, hogy a vállalatok magatartását meghatározó eszközök, szabályozók ösztönözzenek, egyszersmind kényszerítsenek a meglevő erőforrások maximális hasznosítására . Kapolyi László végezetül az új vállalatvezetési formák kialakításának menetéről, az ipar szervezeti korszerűsítéséről szólt, majd az ipari dolgozók másfél milliós kollektívájának nevében helytállást ígért a kormányprogram megvalósításában. • A továbbiakban felszólalt még a vitában Szabó Sándor (Csongrád m„ 13 vk.), az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára, aki szerint a szabályozók gyakori változásai miatt a nagyüzemek, vállalatok olykor hatékonyságuk rovására kénytelenek az új előírásokhoz alkalmazkodni, cselekedeteiket gyakran rövid távú érdekekhez igazítani. Egy hosszabb távra szóló gazdasági szabályozórendszer kialakítására lenne szükség, amely természetesen összhangban áll a távlati fejlesztési prioritásokkal. Rujsz Lászióné (Vas ni., 3. vk ) a Sabaria Cipőgyár marketinges, műszaki főosztályvezetője felszólalásában létfontosságúnak je-^ lölte meg a munka becsületének helyreállítását. Jelenlegi helyzetünkben ugyanis különösen megengedhetetlen az energia, az anyag és a munkaerő pazarlása. Olyan gazdasági rendre és fegyelemre lenne szükség, amely kizárja az ilyen magatartást. Lakos László (Pest m., 9. vk.), a jászkarajenői Árpád Mgtsz elnöke elmondotta: azt várják a szabályozástól, hogy becsülje meg az ereid ményes munkát, aki többet tesz g közösségért, az többhöz is jusson a megtermelt javakból. Javasolta, hogy az ország- gyűlés hozzon létre az érdekeltség, az ösztönzés kérdéseinek vizsgálatával foglalkozó állandó bizottságot. Vida Kocsárd (Somogy m. 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat balatoni Igazgatóságának vezetője, az idegenforgalom tapasztalatai mellett szólt a Balatonról is. Kiemelte, a tó vízminőségének romlása megállt, sőt az utóbbi években néhány partszakaszon javult is. Köszönhető ez annak a megkülönböztetett figyelemnek, amelyet a kormány fordított, s remélhetőleg a jövőben is fordít erre a kérdésre. Straub F. Brúnó (országos listán megválasztott képviselő) akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke hangsúlyozta, hogy a környezettel való helyes gazdálkodásnak egyre nagyobb szerepet kell kapnia mind a gazdasági, mind a politikai, mind a kulturális munkában. A környezet- és a természetvédelem nem lehet csak központi kormányzati szinten megoldandó feladat. Gregor Péter (Bp. 35 vk.), a Magyar Optikai Művek csoportvezetője elmondta: létkérdés, hogy a magyar elektronikai ipar hogyan és mikor tud a világpiaci kihívásnak megfelelni. A jelenlegi programok a mai hátrányos helyzetet enyhíteni látszanak. Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), a szegedi tv-stúdió szerkesztő-riportere hangsúlyozta: a tömegkommunikációs szerveknek rendkívül nagy szerepük van a közhangulat alakításában. Feladatuk megfelelő elvégzéséhez arra is szükség lenne, hogy mindenütt tekintsék a sajtót olyan partnernek, amely reálisan tud beszélni az ország dolgairól, felelősséggel képes a közvéleményt tájékoztatni. E napirendi ponthoz több hozzászólás nem volt. A felszólalásokra Lázár György, a Miniszter- - tanács elpöke válaszolt. ugyancsak kifejezte egyetértését azon felszólalások indítékaival, amelyek szorgalmazták, hogy növekedjék a parlament szerepe a közéletben és a kormányzati munka ellenőrzésében. A miniszterelnök válasza után határozathozatal következett. Az Országgyűlés a kormány programját tartalmazó előterjesztést jóváhagyólag — egyhangúlag — tudomásul vette. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően Hetényi István pénzügyminiszter terjesztette elő az 1984. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. » Igyekeztünk megfelelni a takarékosság követelményeinek Elsődleges a gazdasági egyensúly megszilárdítása Bevezetőben a kormány nevében megköszönte, hogy a vitában felszólaló, véleményét kifejtő valamennyi képviselő egyetértett a kormány munkaprogramjával. ígéretet tett arra, hogy a felmerült észrevételeket, javaslatokat az elkövetkező hetekben feldolgozzák, nagy részüket a VII. ötéves tervjavaslat véglegesítésekor hasznosítják, illetőleg a terv részét képező társadalmi, gazdasági programok kidolgozásakor, vagy — ha az lehetséges haladéktalanul érvényesítik. Kifejezte azt a véleményét: a vita is hozzájárult ahhoz, hogy a kormány még megalapozottabb javaslatot terjeszthessen majd az Országgyűlés elé a VII. ötéves tervről. Elismerően szólt a hozzászólások oldotts ágáról, arról, hogy minden kérdésről — a valaha tálán kényesnek nevezettekről is __ a zzal a természetes nyíltsággal esett szó, ami csak a közvéleményünket jellemző demokratikus légkörben lehetséges. Minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak a társadalom egészét foglalkoztató kérdések. Hogyan tehetjük eredményesebbé a szocialista építőmunkát, miként hasznosíthatjuk jobban a társa- oalmunkban rejlő lehetőségeket, milyen módon fejlesszük .tovább a demokratizmust. Lázár György egyetértett azokkal, akik a kormányprogram tervezetében foglaltakat az eddigi munka folytatásának tekintik hangsúlyozva ugyanakkor azt az uj vonást, hogy a feladatok sorában most már nem az egyensúly megteremtése kerül az első helyre' ivinem annak megszilárdítá- sa. Más szóval: nem a korlátozás, hanem a fejlődés programja ez" Ennek tudatosítása különösen azért fontos — mondotta —, mert a gazdaság lendületbe hozása más megoldásokat kíván, mint az egyensúly megszilárdítása. Az előrehaladáshoz ugyanis elengedhetetlen az irányítási rendszer továbbfejlesztése, amit nem elég csupán igényelni, kívánni — el is kell viselni az ebből származó következményeket. A program végrehajtásának feltételeiről szólva a Minisztertanács elnöke egyetértett azokkal a felszólalókkal, akik feszítettnek. de reálisnak értékelték a kormány előterjesztésében foglalt feladatsort. Több képviselő foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy eddig tartalékaink felszínre hozásában a szükségeshez képest lassabban haladtunk előre. Az észrevételekhez hozzáfűzném: nálunk sakkal gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, hogy dolgozóik a törvényes munkaidőnek csak körülbelül 80 százalékát használják ki, mint ahogy az ma nálunk történik. — Más tényezőket is említhetek: például állóeszközeink, meglevő termelőberendezéseink kihasználtságát, vagy exportált termékeink „életkorát”. Kezünkben van egy jelentős eszközállomány, nagy szellemi kapacitással számolhatunk, s ezeket pótlólagos beruházások nélkül, vagy kevés pótlólagos beruházással is jobban fel kell használnunk. Ez is segíthet abban, hogy erőforrásokat teremtsünk, elvégezhessük az elengedhetetlen befektetéseket, s ezután még gyorsabban haladhassunk előre. Lázár György ezután a társadalom aktivizálásának fontosságát hangsúlyozó hozzászólásokra reagálva kifejtette: bátrabban kell élni a demokratikus viták lehetőségével, a társadalmi kontroll eszközével. A szemléletet itt is, de más területeken is tovább kell formálni, hozzáigazítani az új követelményekhez. A miniszterelnök — egyetértve az ezzel kapcsolatos képviselői véleménnyel — kiemelte a tömegkommunikáció jelentőségét a közvélemény teljesebb beavatásában, megnyerésében. — A Minisztertanácsban kialakult gyakorlat szerint — hangsúlyozta — a kormánytagok úgyszólván egyetlen, a sajtó útján hozzánk érkező jelzést sem hagynak figyelmen kívül, s az esetek nagy részében ezekből olyan intézkedések születnek, amelyek létező problémák megoldását szolgálják. Igényeljük azonban, hogy a jogos kritikai hang mellett azzal is foglalkozzék a tömegkommunikáció, miként lehet kijavítani a hibákat, s az új kérdések megközelítését a „lebeszélő” stílus helyett gyakrabban jellemezze a „rábeszélő” stílus. Lázár György a továbbiakban röviden kitért az építőiparral, a mezőgazdaság érdekeltségének megteremtésével, a jövedelemdifferenciálással. valamint a környezetvédelemmel foglalkozó hozzászólásokra, egyetértve a bennük megfogalmazott fő tennivalók szükségességével. végezetül A tavalyi pénzügypolitikái törekvések a népgazdaság több éve előttünk álló céljait szolgálták: a külgazdasági egyensúly javítását, a külföldi adósság csökkentését, és a lakosság fogyasztásának szerény mértékű emelését. E célok szolgálatában a költségvetés a jövedelmek átcsoportosításával elősegítette, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem elosztása igazodjék a külső egyensúly követelményeihez; a belföldön fel nem használható jövedelmet megtakarítsuk, és létrejöjjenek az életkörülmények javulásának, a kulturális és szociális ellátásnak a tervezett anyagi feltételei — mondotta a miniszter. A vállalatok és szövetkezetek fejlődő gazdálkodása biztosította, hogy az ország nemzeti jövedelme összehasonlító árakon számítva 2,7 százalékkal emelkedjék. Az összes jövedelem fölyó árakon 9 százalékkal nőtt, és 8 százalékkal növekedhetett a belföldi felhasználás; az ütemkülönbség a külső egyensúly javítását szolgálta. A lakosság pénzjövedelme is emelkedett, több mint 9 százalékkal, és ez a fogyasztói árak több mint 8 százalékos növekedése mellett lehetővé tette a reáljövedelmek egy főre jutó 1 százalékos emelkedését. Hozzá kell tenni azonban, hogy az árszínvonal viszonylag gyors növekedése 1984-ben is nehezítette a bérből élők és a nyugdíjasok helyzetét; e rétegek reáljövedelme —. ha nem tudtak kiegészítő jövedelemhez jutni — elég széles körben tovább csökkent. Közel a tervezetthez A költségvetés hiánya közel áll a tervezetthez: az 1983. évi kereken 6 milliárddal szemben 3,6 milliárdot tett ki, azaz alig tért el attól, atj^t az Országgyűlés jóváhagyott. A kiadások közül a legnagyobb Vétsél a kÖltsééveféírf inte^men^T ké és a társadalombiztosításé Ezekre kereken 300 milliárd forintot fordítottunk, ami 9 százalékkal több, mint az előző évi. Igyekeztünk megfelelni a takarékosság követelményének úgy, hogy biztosítani tudtuk: a szociális, kulturális és az életszínvonalat közvetlenül szolgáló kiadások valamivel gyorsabb ütemben nőttek, mint ahogyan 1983-ban. Lehetőség nyílott új szociálpolitikai intézkedések végrehajtására is, amelyek több mint 3 milliárd forinttal növelték a lakosság jö- - védelmét. A családi pótlék, a gyermekgondozási segély, és meghatározott körben a nyugdíjak összegét emelni tudtuk. Szeptember 1-től 10 százalékkal növekedett a pedagógusok fizetése. A kormányzat változatlanul nagy figyelmet fordított a lakásépítésre, 70 ezer új lakás épült, bár közülük kevesebb az állami bérlakás, mint a korábbi években. 'Hetényi István a továbbiakban rámutatott: — A vállalatok sokszor kényszerűen nagy terhet vállalnak a költségvetési kiadások finanszírozásából. Ennek ára van, például az, hogy a vállalati beruházások 1984-ben 2 százalékkal csökkentek az előző évihez képest. Több fejlesztési alap Miközben csupán 2 százalékkal nőttek a beruházások, mégis örvendetes, hogy a vállalatok e nehéz helyzetben is 11 százalékkal több műszaki fejlesztési alapot képezték, mint korábban. A nehéz körülmények között természetesen nőtt a pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatok száma. De a közhiedelemmel ellentétben, azért ez sem általános jelenség. A vállalatok többsége növelte eredményességét. Tavaly 600 olyan vállalat volt, ahol a nyereséget egyik évről a másikra több mint 20 százalékkal sikerült növelni. Ezzel szemben 48 mezőgazdasági vállalat zárta összesen 2 milliárd forint veszteséggel gazdálkodását. Az alaphiányos vállalatok száma körülbelül száz, ebből mintegy tizenötöt tekintünk olyannak, amely valóban súlyos gondokkal küszködik és a terhek részbeni rendezése 3 milliárd forinttal terhelte az állami költségvetést. Az 1985-ös év nehéz körülmények között indult, és az erőfeszítések ellenére sajnos kiderült, hogy nem egyszerűen téli problémákról van szó. Az eredmények csak igen lassan javulnak. Már most világos, hogy az állami költségvetés hiánya meg fogja mondotta Hetényi István, majd kérte az Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot a bemutatott költségvetési mérleg BEVÉTELEK haladni azt, amit az Országgyűlés jóváhagyott, fs úgy vélem, hogy éppen' a struktúra átalakítása, a kedvező folyamatok élénkítése, a szociális, kulturális stabilitás indokolja, hogy ne ragaszkodjunk mereven a jóváhagyott hiány adatához, hanem a lehetséges keretek között a gazdaság eredményességét szolgáló támogatások terén tegyünk lépéseket. Hatékonyan termelni Nagyon időszerű és sürgető az MSZMP Központi Bizottságának 1984. áprilisi állásfoglalásában meghatározott komplex gazdaságirányítási feladatok végrehajtása. A szabályozókat, az intézményi és döntési rendszert megújító munkában elengedhetetlennek tartjuk a költségvetés megreformálását is. Ennek a folyamatnak egyes lépései már az 1986. évi költségvetésben is tükröződni fognak. j Js.iy$elt§p szembe kelL, néz- "húnk ázzál, hogy a hatékony termelés kibontakoztatását a költségvetési politikának nem az állam jóléti és struktúraalakító feladatainak csökkentésével, hanem a veszteségek csökkentésével kell szolgálnia. A kormány a kívánatos folyamatok meggyorsítása érdekében a népgazdaság, valamint a súlyos gazdálkodási .gondokkal küzdő vállalatok hitelezőinek és dolgozóinak érdekeit egyaránt szem előtt tartó jogszabálytervezeteket fog kidolgozni. A vállalatok viszont joggal számítanak arra, hogy a veszteségek csökkentéséből felszabaduló összegek egy része a jól dolgozó vállalatok közvetlen terheit mérsékeli majd. A sokszor terhesnek tartott pénzügyi feltételek enyhítését tehát nem a hatékonysági követelmények csökkentésének, hanem a pénzügyi rendszer ösztönző ereje fokozásának, a teljesítmények és jövedelmek igazságosabb ösz- szehangolásának kell szolgálnia. Méltányosabb közterhek Feladatnak tekintjük a vállalatok és a lakosság önkéntes megtakarításainak további ösztönzését, mert ez is segít abban, hogy a költségvetési terhek mérséklődjenek. A lakossági adórendszerben méltányosabb közteherviselést eredményező intézkedéseket kell hozni mind az adó-, mind pedig az illetókrendszerben. A költségvetési intézmények széles köre már eddig is igen sok intézkedést tett a hatékony, takarékos gazdálkodásra, de azért itt sem kevés az olyan intézmény, amely inkább a — kétségkívül valós — szűkösségre hivatkozik, anélkül, hogy alkotóan átgondolná a veszteségek és a pazarlás kiküszöbölésének útját. Az indokolatlan kötöttségek csökkentését és a bevételekben való érdekeltség erősítését kívánjuk, de megköveteljük, hogy a helyi vezetők éljenek is ezekkel a lehetőségekkel. A pénzügyminiszter végül elmondotta, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság alapvetően pozitívan értékelte a pénzügyi és költségvetési politika szerepét, de rámutatott arra a jogos igényre is, hogy a költségvetési tervezés legyen megalapozottabb, az évközi módosítások valóban csak az ésszerű rugalmasság igényéhez igazodjanak. — Ezt a megállapítást Lázár György elvtárs vitaösszefoglalójában teljes mértékben megerősítette. Igyekszünk olyan rendszert és munkastílust kialakítani, amely e hiányosságokat mielőbb csökkenti, s remélhetőleg előbb- utóbb teljesen kiküszöböli — adatainak megfelelően hagyja jóvá. Az állami költségvetés helyzete 1984-ben tovább javult. Ezt a jövedelem-központosítás fokozása és a takarékosabb költségvetési gazdálkodás eredményezte. A költségvetési hiány mérséklésére, illetve az el nem költhető költségvetési célmegtakarítások (pl. a Hitelfedezeti Alap feltöltése) növelésére a fizetőképes kereslet és a belföldi árukínálat összhangjának a megőrzése, valamint a belföldi hitelezéshez szükséges banki pénzforrások biztosítása érdekében került sor, mert a külföldi források csökkentek. Az állami költségvetés bevételei és kiadásai a következők szerint alakultak: Milliárd forintban 1983. tény 1984. tény Vállalati gazdálkodó szervezeteik befizetései Lakossági befizetések Költségvetési szervektől származó bevételek Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból és egyéb forrásokból származó bevételek 443,7 37,6 46.0 13.1 468,2 45.1 49,5 10.1 Bevételek összesen: 543,7 572,9 KIADÁSOK Milliárd forintban Felhalmozási kiadások és hitelfedezeti 1983. tény 1984. tény alap feltöltése 67,0 71,6 Vállalati gazdálkodószervezetek támogatása és fogyasztói ártámogatások 162,4 146,7 Költségvetési szervek kiadásai 172,4 183,8 Társadalombiztosítási kiadások Nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból 107,2 120,0 eredő és egyéb kiadások 40,8 54,5 Kiadások összesen: 549,8 576,6 Hiány: 6,1 3,7 A költségvetési bevételek mintegy 82 százalékát kitevő vállalati és szövetkezeti befizetések közül elsősorban a társadalombiztosítási járulék és a nyereséget terhelő adók emelkedtek. A támogatáscsökkenés legnagyobb része abból adódott, hogy a fogyasztói árkiegészítések mérséklődtek. A termelési támogatások csökkenését évközi intézkedések is elősegítették, így például 10 százalékkal mérséklődött az ipar, a közlekedés, a belkereskedelem támogatása. A vállalatoktól származó nettó — támogatásokkal csökkentett — bevételek részarányának, vagyis a központosításnak a növekedésében a korábbiaktól eltérően kiemelkedő szerepet játszott a támogatások és adóvisszatérítések 15.6 milliárd forintnyi mérséklése. A kifizetett bérekkel és jövedelmekkel, valamint a kisvállalkozások terjedésével függ össze az, hogy 1984-ben erőteljesen nőttek a költségvetésnek a lakosságtól származó bevételei. A lakosság 1983-hoz képest több mint 20 százalékkal nagyobb összeget fizetett be a költségvetésbe társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék címén. A lakossági adók és illetékek 2.6 milliárd forinttal haladták meg az 1983. évit. Ezt döntően a kisvállalkozási formákban részt vevő magánszemélyek számának és adó alá vonható jövedelmének gyors növekedése eredményezte. A költségvetés felhalmozási célokra fordított kiadásának nagyobbik hányada — mintegy 80 százaléka — a központi és a vállalati szövetkezeti beruházások finanszírozását, kisebbik része pedig a magánerőből való lakásépítés támogatását és bizonyos gazdálkodószervezetek fejlesztési forrásainak kiegészítését szolgálta. Az egészségügyi és szociális szervek kiadása 32,3 millárd forint volt. Az egészségügyi hálózat 1400 gyógyintézeti ággyal bővült. Az időskorúakat gondozó intézményhálózat bővítése és a gép- és műszerállomány korszerűsítése * 23 azonban elmaradt a szándékolttól. A tervezett 73 öregek napközi otthona helyett csak 46 új otthon létesült. Az oktatás, a kultúra, a sport és a tudományos kutatás 1984. évi kiadása 54 milliárd forint volt, az előző évinél 2,7 milliárd forinttal több, 1054 új tanterem létesült. A gyermek- és ifjúságvédelem ráfordításai 1984-ben 11,5 százalékkal növekedtek. A társadalombiztosítás kiadása 120 milliárd forint volt, 12 százalékkal több, mint 1983-ban. Az 1984-ben végrehajtott szociálpolitikai intézkedések 3,6 milliárd forinttal növelték az érintettek jövedelmét. Az intézkedések keretében például január 1-től a családi pótlék és a jövedelempótlék összege gyermekenként havi 70 forinttal egészült ki. A gyermek- gondozási segélyre jogosultak — a gyermekek számától függetlenül — havi 70 forint kiegészítésben részesültek. A családvédelemre fordított kiadás 24,1 milliárd forint volt, 3,3 milliárd forinttal (15,9 százalékkal) több, mint 1983-ban. Ezen belül családi pótlékra 18,8 milliárd forint jutott (3,3 milliárd forinttal több, mint 1983-ban). Varga Gyula (Zala m., 2. vk.), az MSZMP Zala megyei Bizottságának nyugalmazott első titkára, a terv- és költségvetési bizottság előadója elmondotta, hogy a kormány által benyújtott a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés állandó bizottságai felelősen és nagy aktivitással vitatták meg. A bizottságban hatvanegy képviselő szólalt fel, tett javaslatot a gazdaság kedvező folyamatainak erősítésére, a kedvezőtlen jelenségek megszüntetésére. A bizottságok az 1984. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéssel egyetértettek. Határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Nép- köztársaság 1984. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezután Vida Miklós (Budapest, 23 vk.), a Fővárosi Gázművek műszaki igazgatója interpellált a kormányhoz új egységes energia- törvény megalkotása ügyében. Az interpellációra a kormány nevében Kapolyi László ipari miniszter válaszolt. — A kormány egyelőre nem tervezi az egységes energiatörvény kidolgozását — mondotta —, de megvizsgálják annak lehetőségét. Ennek eredményeiről az interpelláló képviselőt és az illetékeseket tájékoztatni fogják. Az ipari miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Az elnöklő Sarlós István — az ülésszakot bezárva — megemlékezett egy száz esztendővel ezelőtti eseményről: akkor tették az első kapavágásodat az Országház építkezésén. Ezzel az Országgyűlés kétnapos őszi ülésszaka — amelyen Sarlós István és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt — véget ért.
