Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

ML ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKÁRÓL JELENTJÜK (Folutatás az 1. oldalról.) nye, pénzügyi viszonyaink külföl­di megítélése érezhetően javult. Most arra van szükség, hogy for­dulatot hajtsunk végre a jövede­lemtermelő-képesség növelésére. Ez nem könnyű, de teljesíthető feladat, ha tartalékainkat moz­gósítva meggyorsítjuk a gazdál­kodás hatékonyságának javítá­sát, és aktívabban kihasználjuk a szocialista gazdasági integráció lehetőségeit, s ha a versenyképes, jó áron értékesíthető termékek termelésének s kivitelének növe­lésével megállítjuk, de legalább­is mérsékeljük a cserearányok romlását. A hatékonyabb munka gyor­sabb kibontakozásának szüksé­gességére figyelmeztetnek az idei év tanulságai is. Az eltelt há­romnegyed év alatt csak részben sikerült valóra váltani azt a szándékunkat, hogy nagyabb lendületet adjunk a gazdaság fejlődésének. Ezért az elkövetke­ző hetekben-hónapokban min­den ésszerű lehetőséget ki kell használni arra, hogy minél töb­bet bepótoljunk az elmaradásból, minél jobban megközelítsük a terv előirányzatait. A VII. ötéves terv kidolgozása —• Arról adhatok számot, hogy a VII. ötéves terv kidolgozása ki­elégítő ütemben halad, és meg­van a lehetőség rá, hogy a tör­vényjavaslatot az év végén az Or­szággyűlés elé terjesszük. Olyan népgazdasági terv kidolgozásá­ra törekszünk, amely az egyen­súly megszilárdítását, a gazdaság élénkítését, az életszínvonal emelését a hatékonyság javítá­sára építi. Mai ismereteink sze­rint — feltételezve az .erőforrá­sok javuló kihasználását, és fi­gyelembe véve a KGST-ben folyó tervkoordináció várható ered­ményeit — a következő tervidő­szakban a nemzeti jövedelem évi átlagban mintegy 3 százalékkal lesz növelhető. A növekedésnek ez a mértéke elegendőnek látszik ahhoz, hogy folytatni tudjuk az adósság csökkentését, és egyide­jűleg többet fordíthassunk a ha­zai felhasználásra is. Helyzetünkből és feladataink­ból következő parancsoló szük­ség. hogy a belföldön felhasznált nemzeti jövedelemből az életszín­vonal szerény, dg érzékelhető ja­vításához szükséges fedezet mel­lett fokozatosan növekvő hánya­dot biztosítsunk a termelés bő­vítésére, a műszaki fejlődés meg­alapozására, a jövőt szolgáló ku­tatásokra és az infrastruktúra kiépítésének meggyorsítására. Csak az aktív fejlesztési politi­kára alapozott, gazdaságos ex­port növelésével és nem az im­port erőltetett korlátozásával ér­hető el a fizetési mérleg egyen­súlyának megszilárdítása, bizto­síthatók az előrehaladás forrásai. Ezt tudva, bármennyire is ne­héz, életbevágóan fontos, hogy a termel és Politik ában a fejlesz­tésre szánt eszközök elosztásában — az energia- és nyersanyagfor­rások biztosításához szükséges beruházások mellett — elsőbbsé­get adjunk azoknak a feldolgo­zóipari ágaknak, elsősorban, a gépiparnak, a gyógyszer-, nö­vényvédőszer- és intermedier­gyártásnak, az élelmiszeriparnak, amelyeknek a termelését gyors ütemben korszerűsítve, növelni tudjuk a kivitelt. Ugyanilyen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy megteremtsük a fejlett technoló­giai eljárások meghonosításában vezető szerepet betöltő elektro­nika, a robottechnika, a biotech­nológia széles körű .alkalmazásá­nak feltételeit. E követelmények érvényesítése érdekében a VII. ötéves tervbe illesztve külön programokat dolgozunk ki. — A műszaki haladás élvona­lát megtestesítő fejlesztés támo­gatásával egyidőben intézkedé­seket tervezünk a ma még gaz­daságtalan, vagy veszteséges termelés jövedelmezővé tételé­re, vagy ha más megoldás nincs, a megszüntetésére. Az ipar ter­melésének átlagosan mintegy 3 százalékos növelését Iájuk meg­alapozhatónak. A mezőgazda sásban a követke­ző években is a jól bevált agrár­politikát folvtatiuk. Abból kiin­dulva. hogv fontos érdekünk fű­ződik az élelmiszergazdaság stabi­lizáló szerepének megőrzéséhez, a közelmúltban intézkedéseket ha­tároztunk el és léptettünk életbe a termelési érdekeltség javításá­ra. Az ezektől várt ösztönző ha­tást is számításba véve, mai is­mereteink szerint a mezőgazdasá­gi termékek termelése évi körül­belül 2 százalékkal növekedhet. Továbbra is indokoltnak tartjuk a kiegészítő tevékenység szükség­leteknek megfelelő fejlesztését. A hazai és a külpiaci igények kielé­gítésében a jövőben is nélkülöz­hetetlen szerepet .töltenek be a háztáji és a kisegítő gazdaságok, ezért fenn kívánjuk tartani érde­keltségüket a termelés folytatásá­ban és növelésében. — Az építőiparról szólva — bár a túlzó általánosítás nem lenne igazságos — a kormány jogosnak tartja azt a kritikáit, hogy a vál­lalatok nagy része lassan és drá­gán épít, s hogy elfogadhatatlanul sok a minőségi hiba. Ezen a hely­zeten mielőbb változtatni kell. — Ami a termelő infrastruktúra fejlesztését illeti, a rendelkezésre álló erőforrásokból mindenekelőtt a távközlési hálózat bővítésére, a telefonellátottság javítására, az informatikai rendszerek és az in­formációtechnika elterjesztésének elősegítésére kívánunk többet for­dítani. A vasúti és közúti hálózat korszerűsítésére sajnos, csak sze­rény lehetőség lesz, de keresni fogjuk a módját, hogyan segíthet­jük elő a felhalmozódott feszült­ségek csökkentését. — Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának, a hatékonyság és a jövedelemtermelő-képesség javításának fontos feltétele a cé­lokkal összehangolt, a szocialisfa tervgazdálkodásra és a szabályo­zott piac törvényeinek alkalma­zására alapozott irányítási rend­szer működése. A feladat az. hogy az irányítás új elemeit minél gyor­sabban kibontakoztassuk. Az életkörülmények javítása — Mint már utaltam rá, arra törekszünk, hogy a gazdaság tel­jesítményének növelésével, az el­osztási arányok megfelelő alakí­tásával megteremtsük a feltétele­ket ahhoz, hogy a következő évek­ben szerény, de érzékelhető mér­tékben növelni tudjuk az életszín­vonalat, javíthassuk az életkörül­ményeket. Amennyiben a gazda­ság teljesítménye eléri a számí­tott''mértéket, mód nyílik arra. hogy az e célra fordítható forrá­sok a VII. ötéves terv időszaká­ban évi átlagban1 2 százalékkal le­gyenek növelhetők. A következő években olyan ár- és bérpolitikát kívánunk megvalósítani, ami le­hetővé teszi, hogy a reálbérek át­lagos színvonalát az időszak ele­jén megőrizzük, később pedig ér­zékelhetően növeljük. Az áraknak a társadalmilag indokolt ráfordí­tásokat, vagyis a valóságos költ­ségviszonyokat kell kifejezniük ahhoz, hogy helyesen orientálhass sák a termelőket és a fogyasztó­kat. Ennek a jövőben is így kell lenmii. Ugyanakkor jogosnak fogadjuk el azt a kritikát, amely kifogásol­ja, hogy a termelők az árakban gyakran nemcsak a kölségviszo- nvokban bekövetkezett tényleges változásokat, hanem — a számuk­ra könnyebben járható utat vá­lasztva — a gazdaságtalan, a rosszul szervezett munka többlet- költségeit is felszámítják a fo­gyasztóknak. Az a szándékunk, hogy miközben megtartjuk árpo­litikánk alapelveit, intézkedéseiket teszünk az árak indokolatlan eme­lésének megakadályozására. A reálbérek alakulásának má­sik meghatározó eleme a bérpo­litika. Folytatni, sőt erősíteni kí- vániuk azt az irányzatot, amely a jelenleginél is nagyobb teret en­ged a bérek teliesítmények sze­rinti differenciálásának. Az adórendszert olyan irányba fogjuk továbbfejleszteni, ami le­hetővé teszi, hogy a nagyobb jö­vedelműek, a tehetősebbek hely­zetüknek és a társadalmi igazság­nak megfelelően arányosan na­gyobb részt vállaljanak a közki­adások fedezetéből. Ugyanakkor egyetértünk azzal a társadalmi igénnyel is, amely szerint meg kell akadályozni a munka nélkül szerzett jövedelmek keletkezését. Ezért, ha kell, a törvény szigorá­val is fel fogunk lépni azok el­len, akik ügyeskedéssel, a közös­ség megkárosításával akarnak könnyebb élethez jutni. — A kormány fontos köteles­ségének tartja annak biztosítását, hogy ne csak megmaradjon, ha­nem a lehetőségek arányában to­vább javuljon az áruellátás és a szolgáltatások színvonala, kultu­ráltabbak legyenek a vásárlási körülmények. Az elmúlt évben az építőanyag-ellátásban, az idén — részben az igények alábecsülése, másrészt az elégtelen tartalékok miatt — a tüzelőanyag-ellátásiban zavarok keletkeztek. Ezek arra figyelmeztetnek, hogy nagyobb előrelátással kell felkészülni a kereslet időleges»vagy tartós vál­tozásaira. Indokoltnak tartjuk, ezért támogatjuk azokat a kez­deményezéseket, amelyek hatáso­sabb fogyasztói érdekvédelmet szorgalmaznak. A reáljövedelmek évi átlagos növekedése 2 százalék körül ter­vezhető. El kívánjuk érni, hogy ezen belül a munkából származó jövedelem az elmúlt évekhez ké­pest valamivel gyorsabban növe­kedjék. Folytatjuk a második 15 éves lakásépítési program meg­valósítását. Indokoltnak tartjuk a családalapító fiatalok és a több- gyermekes családok lakáshoz ju­tásának megkönnyítését, a lakás­árak növelésének megfékezését. Többet kívánunk fordítani a la­kások felújítására, korszerűsíté­sére. Fontos az oktatás fejlesztése Társadalmi fejlődésünk szem­pontjából nagy jelentősége van az oktatás fejlesztésének. E meg­gondolásból dolgoztuk ki és fo­gadtuk el az elmúlt esztendőben a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programját, ezért al­kotta meg az országgyűlés az ok­tatási törvényt. Ügy ítéljük meg, hogy az elfogadott programok al­kalmas keretet biztosítanak az ■oktatás minőségi, tartalmi meg­újítására. A kormány kötelessé­gének tartja, hogy a népgazdaság lehetőségeinek arányában gondos­kodjon az oktatás eredményes folytatásához szükséges személyi, intézményi és anyagi feltételek­ről. A felsőoktatásban a jóváhagyott programra alapozott tartalmi kor­szerűsítést tartjuk a fő feladat­nak. Meggyőződésünk szerint egész társadalmunk érdekét szol­gáljuk, amikor mint fontos fel­adatot tartjuk számon az esély- egyenlőség jobb érvényre jutásá­nak, a tehetségek kibontakozásá­nak elősegítését. Bármennyire is nagy felelőssége van az iskolá­nak, önmagában nem képes meg­oldani ezt a feladatot. Abban, hogy a felnövekvő ' nemzedékek magukévá tegyék mindazt, ami az életre való felkészüléshez szük­séges, pótolhatatlan szerepe van a családnak, azoknak a kisebb és nagyabb közösségeknek, ame­lyekben a fiatalok élnek. A kormány továbbra is tiszte­letben tartja az alkotás és kísér­letezés szabadságát, elismeri a sokféleséget és annak gazdagító hatását, de előtérbe helyezi az elkötelezett, magas színvonalú (műalkotások támogatását. Azokét, amelyek az általános emberi hu­mánumon, a szocialista eszmeisé­gen, a hazafiságon és internacio­nalizmuson alapuló magatartás szilárdítását, a magyar és az egye­temes művészet igazi értékeinek közvetítését, az igényes szórako­zásit szolgálják. Arra törekedtünk, hogy a kor­mány munkaprogramjában a va­lós helyzetből kiindulva olyan feladatokat irányozzunk elő, amelyek reálisan számbaveszik a belső és a külső feltételeket, ér­vényre juttatják pártunk XIII. kongresszusának határozatát, és számíthatnak dolgozó népünk cselekvő támogatására. A kor­mány nevében ígérhetem önök­nek, s az önök személyében egész dolgozó népünknek, minden erőn­ket latba vetjük, hogy becsület­tel teljesítsük a ránk váró felada­tokat. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy a kormány munkaprog­ramját vitassa meg és fogadja el A miniszterelnöki expozé után megkezdődött a kormányprogram vitája, amelynek során felszólalt Németh Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkárhe­lyettese is. A nemzeti összefogás betölti hivatását Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének felszólalása — A kormány beszámolóját, helyzetértékelését, munkaprog­ramját reálisnak tartam. Tükrö­zi az ország valóságos helyzetét. Azokat a legfontosabb tenniva­lóikat fogalmazza meg, amelyek­nek elvégzése a következő öt év­ben a magyar társadalom fejlő­dését hivatott biztosítani. Tar­talmában és szellemében össz­hangban van a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XIII. kongresszu­sán adott elemzéssel, kitűzött célokkal, felvázolt fő törekvé­sekkel. Azt mondhatjuk, hogy a kongresszus határozata jó alapot nyújt az önálló, felelős kormány­zati tevékenységhez. A kormány előterjesztése kritikusan és ön­kritikusan szól a végzett mun­káról, az előző ötéves munka- program végrehajtásáról, kellő gondossággal veszi számba a to­vábbi előrehaladás feltételeit, le­hetőségeit és korlátáit, összessé­gében optimista, de ez az opti­mizmus nem vágyainkon és óha­jainkon nyugszik, hanem eddigi eredményeink és meglevő erő­forrásaink felelős mérlegelésén. Ezért a kormány munkaprogram­jával a Központi Bizottság és a magam nevében egyetértek, azt elfogadom és elfogadásra aján­lom — mondotta bevezetőben Németh Károly, majd így foly­tatta: Legfontosabb a béke — Gáljaink eléréséhez a leg­főbb nemzetközi .feltétel, hogy békében éljünk. A békét önma­gában is az egyik legszentebb dolognak tartjuk, azonban nem­csak egyszerűen, mint háborútól mentes állapotért szállunk , érte síkra, hanem mint a különböző társadalmi berendezkedésű or­szágok kölcsönösen előnyös együttműködésének alapvető biz­tosítékáért, azért, hogy minden nép alkothasson, élvezhesse mun­kájának gyümölcsét. — A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája né­pünk alapvető érdekeit képvise­li, a szövetségeseinkkel közösen kijelölt célok elérését, a béke ügyét szolgálja. Minden lehető­séget felhasználunk a párbeszéd fenntartására, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezé­sére, a fegyverkezési verseny visszaszorítására. .Teljes meg­győződéssel kiállunk a szovjet békekezdeményezések mellett, és üdvözöljük a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szóló megálla­podást. — A bókéért, a béke védelmé­ben, tisztelt képviselőtársaim, minden lehetségest meg kell tennünk. Ennek szolgálatában az a legfontosabb, hogy nemzeti érdekeinkkel egyezően szorosabb­ra fűzzük, erősítsük szövetségi ■kapcsolatainkat a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés más tagálla­maival, és magasabb szintre emeljük a KGST keretében .foly­tatott együttműködést. — Nehéz öt esztendő van mö­göttünk, amelynek legfőbb ta­pasztalata, hogy a helyes célok valóra váltásában bizton építhe­tünk népünk támogatására. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, a számában és je­lentőségében is növekvő értelmi­ségünk, társadalmunk , .minden rétege tudását latba vetve, oda­adással segíti az országépítő munkát. A szocialista célok je­gyében létrejött nemzeti össze­fogás a .bonyolultabb, gondokkal terhes időszakban is betölti hi­vatását, tömöríti társadalmunk valamennyi alkotó tényezőjét. A párt vezető szerepe Szövetségi politikánkat foly­tatva a jövőben is azon mun­kálkodunk, hogy erősödjön, ki­teljesedjen a szocialista nemzeti egység. Ebben a törekvésünkben megtestesül az a tanulság, hogy a szocializmus sikeres építésé­hez nélkülözhetetlen a párt veze­tő szerépe, amely a helyes politi­kán és a meggyőzésen alapul; fontos a kommunisták példamu­tatása, de elengedhetetlen az egész nép munkája, helytállása. Ez a történelmi felismerés azt is tudatosítja bennünk, hogy a kongresszusi útmutatások való­ra váltása, a kormányprogram teljesítése a társadalmi összefo­gás erősítését igényli. A kormány munkaprogramja kifejezi azt az elhatározottsá­gunkat, hogy eddigi politikánkat kívánjuk folytatni, amely a ma­gyar realitásokat tükrözi, s nem enged teret szélsőséges törekvé­seknek. Politikánkból szervesen következik, hogy a társadalmi és a gazdasági viszonyokat a ma­guk valóságában vizsgáljuk. A számvetés azt mutatja, hogy a nehézségek és a gondok ellenére mind anyagiakban, mind szelle­miekben gyarapodott az ország. Megőriztük népgazdaságunk sta­bilitását, népünk létbiztonságban él. Társadalmunkban feszültségek is vannak, a lakosság egyes ré­tegeinek romlottak a megélheté­si lehetőségei, a nyugdíjak és egyes szociális juttatások reál­értéke csökkent, nehezedtek a la­káshoz jutás feltételei. Fontos, hogy eredményeinket és lehetőségeinket, erényeinket és gyengeségeinket reálisan ítél­jük meg. Hibás gyakorlathoz ve­zetne, ha bármelyiket kisebbíte­nénk, vagy felnagyítanánk. — Megelégedéssel szólhatunk arról, hogy hazánkban az embe­rek nagy többsége igyekezettel, fegyelmezetten dolgozik, eleget tesz munkaköri és állampolgári kötelességeinek, saját munkájá­val, és nem mások rovására akar boldogulni. Erősítsük az előrevivő elemeket — Azt is látnunk kell, hogy társadalmunkban is vannak kö­zömbös, önző emberek, s nem ke­vés a közenkölcsöt, az állampol­gári fegyelmet sértő megnyilvá­nulás. Sök fegyelmezetlenség, emberi tragédia okozója a mér­téktelen italozás, az alkoholiz­mus. Találkozni lehet a szocia­lizmustól, a munka társadalmá­tól teljességgel idegen, dologke­rülő, léha, élősködő életmóddal. A bűnözés több területen növek­szik. Mindez joggal kelt vissza- tétszést és felháborodást a be­csületes emberek körében. Köte­lességünk, hogy a tisztességes életvitelt folytató többségre tá­maszkodva határozottabban lép­jünk fel ezen jelenségek ellen. Kongresszusunkon is elhatá­roztuk, a kormány programjá­nak is célja, hagy erősítjük köz­állapotainkban az előrevivő ele­meket, fellépünk a társadalomtól idegen, antiszociális magatartás­sal és törekvésekkel szemben, ■intézkedéseket teszünk vissza­szorításukra. Az egész társada­lomnak érdeke, hogy erősödjön a jól végzett munka, a hasznos, értékes tevékenység becsülete, és ez fejeződjön ki a javaikból való részesedésben. — A kormány programjában kellő súllyal szerepel az a törek­vés, amelynek pártunk XIII. kongresszusa kiemelt figyelmet szentelt, hogy a következő öt­éves tervidőszakban a gazdasági növekedés üteme némileg meg­gyorsuljon, és er.re alapozva az életszínvonal észrevehetően emel­kedjen — állapította meg a párt főtitkárhelyettese. — Ebben álta­lános az egység, de ugyanilyen általános egységre, egyetértésre van szükség abban is, hogy en­nek érdekében jobban, színvona­lasabban kell dolgoznunk. És nemcsak az elkövetkező eszten­dőkben, hanem az idei év hátra­levő részében is. Mindent meg kell tennünk, hogy ahol lehetsé­ges, teljesítsük, illetve megköze­lítsük az ez évi népgazdasági terv előirányzatait. Ez a VII. ötéves terv megalapozása miatt is na­gyon fontos. . Műszaki, technikai megújítás — A pártnak, a társadalmi szerveknek, a kormánynak, a he­lyi vezetésnek, minden dolgozó­nak az a fő feladata, hogy feltár­ja és hasznosítsa a szocialista rendszerben levő erőforrásokat, mozgósítsa a tartalékokat. Ez el őrehaladásunk kulcskérdés e. Sorsfordító jelentősége van an­nak, hagy a népgazdaság inten­zív fejlődését kiterjesszük a ter­melés és a gazdálkodás minden területére, fokozzuk a magyar népgazdaság jövedelmezőségét. Ez azt igényli tőlünk, hogy a kö­vetkező években fokról fokra nagyobb telj esi tményékkel előbb­re jussunk a gazdaság korszerű­sítésében. Következetesen javítanunk kell az intenzív gazdálkodás szerve­zeti, személyi feltételeit. — Gaz­daságpolitikánknak fontos törek­vése, hogy a hatékonyság és a minőség követelményeit együtt érvényesítsük. Ennek szolgálatá­ba kell állítanunk, a változó fel­tételeknek és a növekvő felada­toknak megfelelően tovább kell fejlesztenünk irányítási rendsze­nünket. — Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy emel­kedjen a kormányzati, állami munka színvonala, erősödjön a szocialista demokrácia. Fontos, hogy fenntartsuk és tovább fej­lesszük azt a tettekre sarkalló vi­taszellemet, demokratikus lég­kört, amely különösen a kong­resszus és a választások idején jellemezte közéletünket. Arra van szükség, hogy rendeltetésük sze­rint, és ne formálisan működje­nek a demokratikus fórumok, a szocialista demokrácia áthassa közéletünk valamennyi területét. Szándékaink szerint tovább nö­vekszik a népképviseleti testüle­tek, a társadalmi és tömegszerve­zetek, a helyi szervek, a vállala­tok és intézmények önállósága és felelőssége. Ez elő fogja segíteni, hogy az állampolgárok közvetle­nül, vagy képviselőik útján részt vegyenek a közügyek intézésében, a döntések előkészítésében és a végrehajtás ellenőrzésében. Munkánk iránya világos Olyan viszonyok között élünk, dolgozunk, amikor mindenkinek fokozottan éreznie kell saját fe­1 lelősségét munkájáért. Minden honfitársunknak személyes sze­repe és felelőssége van abban, hogyan boldogul népünk, hogyan alakul jövőnk. — Az emberi értékek rendjé­ben az első helyre a munkát, a teljesítményt keli állítanunk, meg­valósítva azt a követelményt, hogy a munkaidő valóban a mun­ka ideje legyen. — A kormánybeszámolóban körvonalazott teendők világosan mutatják munkánk irányát. Meg­győződésem, hogy a kormány programja — ha megvalósítását valamennyien szívügyünknek tekintjük, s érte minden magyar állampolgár felelősségtől áthat­va cselekszik — az elkövetkező időszakban biztosítani fogja, hogy gazdasági és kulturális éle­tünk az egész ország, népünk ja­vára fejlődhessen. Biztosíthatom önöket arról, hogy a párt vala­mennyi szerve és szervezete, a kommunisták becsülettel fognak dolgozni a kormányprogramban foglaltak valóra .váltásáért — mondotta végezetül Németh Ká­roly. . . .. A vitában kifejtette véleményét: Nagy József (Baranya m., 6. vk.), az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának nyugalmazott első ■titkára, aki kiemelte, hogy a kormányprogram valósan, mér­téktartóan határozza meg a cé­lokat és jelöli meg a tennivaló­kat. Borza Istvánná (Hajdú-Bihar m., 1. vk.), a debreceni Biogal Gyógyszergyár laboránsa felszó­lalásában annak a véleményének adott hangot; hogy a keresetek és a teljesítmények nincsenek összhangban. Szólt a lakásépítés hitelpolitikai gondjairól is. Balogh László (Békés m., 14. vk.), a békési Egyetértés Mgtsz elnöke kifejtette: A tervezés sok esetben nem felel meg a takaré­kosság, az ésszerűség és az egy­szerűség követelményének, s nem igazodik mindenkor a népgazda­ság reális lehetőségeihez. Köteles Zoltán (Budapest, 29. vk.), az MSZMP Budapesti Bi­zottságának titkára elmondta: az iparban mélyreható szerkezeti megújulás sem Budapesten, sem az ország más területein nem va­lósítható meg szelektív fejlesz­tés nélkül. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet (Nógrád m., 6. vk.), a balassa­gyarmati városi kórház gyer­mekorvosa a kormányprogram­nak azzal a részével foglalkozott, amely az egészségügyi ellátás feltételeinek javítását érinti. Széles Lajos (Szabolcs-Szatmár m., 15. vk.), a fehérgyarmati vá­rosi tanács elnöke megállapítot­ta: rendkívül fontos, hogy társa­dalmunk széles rétegei megis­merjék és megértsék a kormány- programot, azonosuljanak vele és cselekvőén vegyenek részt a vég­rehajtásban. Kiscelli László (Győr-Sopron m., 3. vk.), a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola főigazgatója a felsőoktatási intéz­mények hosszabb távú fejleszté­séről szólít. Kitért árrá is, hogy a felsőoktatásban alkalmazott gaz­dasági szabályozók az utóbbi év­tizedekben többször módosultak, mégis korszerűtlenek. Újvári Sándor (Zala m., 7. vk.), a Zala Megyei Tanács elnöke el­mondotta: a .megyében örömmel fogadják, hogy a kormány átfo­gó programot dolgoz ki a gazda­ságilag hátrányos helyzetű térsé­gek felzárkóztatására. Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára kapcso­lódva a miniszterelnök előterjesz­téséhez, szorgalmazta: a VII. öt­éves terv törvényerőre emelke­dése után kerüljön sor a hosszú távú gazdaságpolitikai célok mai helyzetünkből kiinduló kidolgo­zására is.

Next

/
Thumbnails
Contents