Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-10 / 238. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. október 10. VÁLSÁGBAN AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS? Milyen a termelés háttere? * Manapság már szinte mindenki „ért” a mezőgazdasághoz. Beszélünk arról, menynyit vitt el az aszály, milyenek a felvásárlási árak, hogyan kell művelni a kiskertet. És közszájon forognak az adatok is, amelyek az^állattartó kistermelők termelési kedvének visszaesését mutatják. A Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérései szerint Bács-Kiskun megyében 1985. június 30-ig — egyéves időszakot vizsgálva — tíz százalékkal csökkent a sertésállomány. A kistermelők ma 526 ezer sertést hizlalnak, ez több mint fele a megye egész sertéslétszámának. A kistermelők gyorsan „mozdulnak” minden változásra, igényre, így belátható, milyen veszély is fenyegeti a megye sertéstenyésztését, ha csökkentik az állományukat. • Abban az istállóban jövőre nem lesz sertés — állítja Tóth Béla elnök. A hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet és Szabó Ferenc 'három éve kötött szerződést. Lássuk, mit mond erről az időszakról a két fél, és milyen következtetéseik Vannak. Szabó Ferenc, aki a szövetkezet egyik sertéstelepét bérli, válaszait pontosan, szabatosan fogalmazza. Érezni, nem először „járja körül” gondolatban a témát. — 1983-ban vettem bérbe ezt a sertéstelepet. Eddig évente ötszázas turnusokban foglalkoztam a jószágokkal, de most úgy döntöttem, vége, befejezem. Ezeket az állatokat még „kifuttatom”, leadom, aztán tovább nincs. Pedig lelkes voltam az elején én is, és még lelkesebb lettem, amikor az első ötszáz állatot leadtam az ÁHV-nak. Akkor még volt eredményem. Igaz, az első eresztésben lehetett találni öveset, feketét, még duroc fajtájút is, csak éppen a ma oly sokat emlegetett fehéret nem. Aztán jött a következő csoport. Megdrágult a táp is, és a haszon elmaradt. A szövetkezetnek évente negyvenezer forint bérleti díjat fizetek, ők viszont a beruházásomhoz — állat- és táp- vásárláshoz — hozzájárulnak malaconként négyezer forinttal. Ha igénylem, szaktanácsadással is segítenek. Rajtuk keresztül jutnak el az állatok a húsiparhoz, a felárat felezzük. A malacokat saját belátásom szerint válogatom, a tápot magam vásárolom, egyedül a szállításnál van segítségem, a többi munka az enyém. Hittem, értek a sertéshez, hiszen a szüleim sok állatot tartottak. De akkor már az én tudományom is megáll, amikor az állítólag egységes beltartalmi értékű tápokkal kell küszködnöm. Szerintem a keverékben az egyes műszakok sem ugyanolyan keveréket készítenek. Ez pedig nálunk csapódik le. Minden egyes tápváltásnál emésztéA Kistenyésztők Lapja Mi van a táposzsákban? című cikkében az Állattenyésztési és Takarmány- minősítő Intézet, az ATMI féléves vizsgálatáról ezt írja. Országosan 1016 minta átlagában a háztájiban használt tápok 49,61 százaléka eltért a szabványostól: az előírtnál kevesebb nyersfehérjét a tápok 8,26; kevesebb keményítőértéket 5,52 százalékában találtak. A létfontosságú aminósavak értékelésekor is hasonló a helyzet: a 443 minta 14,23 százalékában volt nem elegendő a methionin, a lizin pedig 4,28 százalékában mutatott eltérést. A tápok általános mikrobiológiai állapota is kedvezőtlen: a háromszáz vizsgált mintának 29,31 (!) százaléka toxikus, baktériumos, vagy gombás fertőzött- séget mutatott. * Az álio- mányfedezet a kocsim, a (anyám — , mondja Szabó Ferenc, si zavarok jelentkeznek az állatoknál, ami egy-egy hetet „visz- szadob” a fejlődésükben. Nem beszélve a gyógyszer, az állatorvos költségeiről. Az idei nagyon kemény tél aztán végképp elvette a. kedvem a sertéstartástól. Az ólban levő állományt novemberben kellett volna leadni, és csak júliusban érték el az igazi súlyukat. Addig csak ettek, saját magukat fűtötték, de nem híztak. így a három évet számolva körülbelül kétszázezer forint veszteséggel zárok. A szövetkezet most csak úgy tudja biztosítani a malaconként számolt négyezer forintot, hogy fedezetként a tanyám, a kocsim, az istállóba vásárolt berendezés, sőt a leendő fizetésem negyven százalékai szerepel. Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne a háztáji sertéstartást „megváltani”. Szerintem egy- egy gazdának nem szabadna negyven-ötven disznónál többet tartani, és a lényeg: kötelezném őket a vegyes etetésre. Ugyanis a takarmány, a táp okozza a legtöbb — és gyakran nem az állattartón múló — problémát — búcsúzik Szabó Ferenc. Másféle magyarázattal szolgálhatnak a hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet vezetői. Érdemes- az ő szempontjaikat is figyelembe venni, hiszen megyénkben több olyan gazdaság van, amelyik egyre újabb módokon keresi megélhetésének lehetőségeit. A gazdaság bemutatásához „segédanyagot vett elő Sándor Zsolt elnökhelyettes, a szőlőtelepítés előtti talajvizsgálat eredményét. E szerint a szövetkezet földjei között van olyan, amelynek szer- vesanyag-tartalma nem éri el az egy százalékot. Tóth Béla elnök ezt így kommentálta: — A többi talajunk sem sokkal jobb, átlagban hét aranykö- ronások. Ezeken a területeken is meg kell élni. Keressük a. lehetőségeket, hogy tagjainknak anyagilag nyújtani tudjunk annyit,' hogy ne vágyódjanak el tőlünk. Ezen a környéken hagyománya van a háztáji termelésnek, ezért ezen az úton próbálunk előbbre jutni. Keressük azokat a növényeket, melyeket szakcsoportban eredményesen termelhetünk. A tagok pénzét így többféleképpen tudjuk mobilizálni. Ez volt az eredeti oka annak is, hogy a régi, sertéshizlalásra még alkalmas épületeket bérbe adtuk. — fgy került sor az akció meghirdetésére — veszi át a szót Sándor Zsolt —, erre jelentkezett Szabó Ferenc is. (Amikor kezdtük, két-három vállalkozó volt, aztán előfordult, hogy tizenketten álltak soriba, e pillanatban heten foglalkoznak ily módon bérbe adott épületekben hizlalással, de hogy jövőre mi lesz. .. ? — A szakszövetkezetnek is veszteséget jelent a környékbeli sertések számának megcsappanása — szól.közbe az elnök. — Az idén mintegy 2,8 millió forint ár- beivétel-kiesést, plusz az állami támogatástól való elesést „hozta a konyhánkra". Tavaly 7200 hízót adtunk át az ÁHV-nak, az idei tervünk 6500, jövőre talán 5000 lesz. A kistermelők között egyre jobban terjed az a nézet, hogy épeszű ember nem foglalkozik sentéshizlalással. — Természetesen meg is okol- ■ ják — segít be az elnökhelyettes. — És indokaik, sajnos, nagyon is elfogadhatóak. Egyrészt nagyon nyomasztó a táphelyzet. Másrészt bizonytalanságot szül a tervezett, most elhalasztott ser- tésátvételiváltoztatás. Igaz, az új minősítést csak 1987-től vezetik bé a gyakorlatban, de egyelőre nem túl világos a módja. Szinte egymás szavába vág a két szakember: — Azért túl sötétre sem szabad festeni a sertéstartás mai képét. Az a kistermelő, aki közepesen csinálja, malaconként körülbelül háromszáz forintnyi nyereséget érhet el. A bizonytalansági tényező viszont óriási! Ha csak egy valami „nem jön be”, már örülhet a gazda, ha nullára futtatja a költségeit. Ezt a kockázatot pedig egyre kevesebben vállalják. — Ha nem is örültünk annak, hogy Szabó Ferenc — másokhoz hasonlóan — abbahagyja ezt a munkát, tudomásul vettük. Ügy döntöttünk, hogy abban az istállóban merőiben mással fogunk próbálkozni. Baromfit tartunk majd — fejezi be nem kis nyomatékkai Tóth Béla. A hetényegyházi szövetkezet szakembereinek és Szabó Ferencnek tehát teljesen egyértelmű a véleménye. Abbahagyják. Mindez érthető. Ha azonban a termelés hátterét — például a jó minőségű tápot — megteremtenék, lehetséges, hogy a termelők „kedve” visszatérne, és nem kevés, jó minőségű állatot vehetne Át az ipar. Ez lenne mindannyiunk érdeke. Gál Eszter A vágóhidak szennyvize literenként 600—1400 milligramm, vagy ennél is több zsírt, s más olyan anyagokat tartalmaz, amelyben megtelepednek a baktériumok. Az ilyen víz nemcsak bűze, párolgása, hanem fertőző volta miatt minden élőlényre káros, szennyezi a közvetlen környezetet is. Nem véletlen, hogy egy-egy nagyobb húsüzem, ahol nincs megoldva a víz tisztítása, 4—12 millió forint szennyvíz- bírságot fizet évente. Ez azonban önmagában nem szünteti meg a környezetszennyezést. Az egyedüli megoldás: szennyvíztisztító üzem építése. A külföldről behozott berendezések ára meglehetősen borsos, ráadásul devizába kerülnek, s működési elvüktől függően, újabb gondokat támasztanak; más készülékek beszerzését is indokolják. A vágóhidak szennyvizének szűrésére, tisztítására van hazai megoldás, amely olcsó, nem tartalmaz import alkatrészeket, nagyobb hatásfokú, korlátlan ideig működtethető, s más környezetszennyező üzemekre is továbbfejleszthető. A találmány Kiskőrösön született az Alföldi Mezőkémiai Közös Vállalat háromtagú kollektívájának, dr. Fra- nek Béla agrármérnök, Szakács László biológus kémikus, és Tóth Zoltán kertészmérnök hozzáértő, kísérletező munkájának szellemi termékeként. o Kezdjük az elején. Dr. Franek Béla a Marxista—Leninista Esti Egyetem szakosító tanfolyamára bejárt Kecskemétre. Az egyik élelmiszeripari üzem igazgatója megkérdezte, mivel foglalkoznak. Elmondta, hogy a mezőgazdasági üzemek részére agronómiái szolgáltatást, növényanaMzist, talaj- és takarmányvizsgálatot végeznek, illetve szaktanácsadást adnak. Közben a. vágóhídi gondokról is szó esett, hogy sok szennyvízbírságot fizetnek, a nyugati berendezéseket nem tudják kifizetni, s emellett szennyezik a gyár környékét, a városit is. Szó szót követett, s ennek szintéziseként megfogalmazódott: kellene valami olcsó, megbízható eljárás, készülék. Dr. Franek Béla és munkatársai sokat beszélgettek, gondolkodtak, sőt kísérleteztek is. Kezdetben csak biztató részeredményeket kaptak, ugyanis az általuk konstruált készüléket sehol sem tudták elhelyezni, míg egy vállalatnál tavaly megkezdhették a modellkísérleteket. (Decemberben a műszaki leírást benyújtották az Országos Találmányi Hivatalba, hogy védettséget szerezzenek alkotásuknak.) A tízszeres kiesinyítésű kísérletek meglepően jó eredményeket hoztak. A feltalálók nem is hittek önmaguknak, ezért hatósági vízügyi mérést kéritek, amely igazolta: a szennyvíz- tisztító kiállta a próbát. Ennek ellenére még két vállalat vágó- hídján kipróbálták a berendezést. Egy liter tisztított vízben a szabvány szerint 100 milligramm zsír lehet, az ő készülékükön átfolyó szennyvíz azonban literenként csupán 20—60 milligrammot tartalmazott, amely majdnem tiszta víznek számít. A szennyvíztisztító berendezés (két különálló, de egymáshoz szervesen kapcsolódó részből áll. Az első: a szennyvíz előkezelése durva és finomabb szűréssel. A második: a szűrt szennyvíz elektromos úton történő kezelése, az emulzió megbontása, a zsír kiválasztása — elektroflotáció —, fel- úsztatása és eltávolítása, ipari célra való összegyűjtése. Mindezt vegyszer nélkül végzik, ezért ellentétben a többi víztisztító eljárással, nem marad vissza vegyszersalak. A találmány éves üzemeltetése — 260 napig, átlagosan 10 órás műszakban —, mindent beleszámítva, 200 ezer forintba kerül, s ebből 45—50 ezer forint a villa- mosenergía-fogyasztás. Tervezése, telepítése, üzembe állítása 5 •millió forint. Amelyik üzemben van megfelelő méretű első ülepítő, ott a beruházás összege mintegy másfél millió forint. iMit mondhatnánk? Kezdjünk hozzá, építsünk ilyen berendezéseket vágóhídjainkon, tisztítsuk meg az onnan kifolyó .szennyvizet, ne hozzunk be méregdrága víztisztítókat. A jövő:' fejlesszük tovább más üzemekre; teremtsük meg exportját. A logika, a gazdaság érdeke ezt diktálná,_ de nem egészen így van! A feltalálok gondban vannak. A modellt — a kísérletekért kapott pénzből — ösz- szehozták, de kellene, az a bizonyos 5 milliós kockázati alap es egy olyan bemutatóüzem, ahol felépíthetnék, működtethetnék ezt a berendezést. Ilyen üzem egyelőre nincs, .senki sem kockáztat szívesen 5 milliót, annak ellenére, hogy a kiskőrösi városi pártbizottság felkarolta a találmány megvalósítását, létrehozását. Gémes Gábor Papíróra, papírpénz Gyermekkoromban , szerettem a jószagú, új könyveket és füzeteket lapozgatni, s bár a bekötést, címkézést, margózást kissé unalmadnak találtam, még ezekre sem kellett nagyon noszogatná, mert addig is kezembe foghattam az új papírokat, gyönyörködhettem simaságukban, tisztaságukban. Az írószerboltok kínálata iránti vonzalmam felnőttkoromban sem csökkent. Iskola- kezdés lévén, mostanában a szokásosnál is nagyobb figyelmet fordítottam kedvenc boltjaimra, éd a ceruzák, fillc- és golyóstollak, körzőkészletek társaságában valami újra figyeltem fel. Hogy mi ez? Furcsán hangzik talán, de: pénz. Pénzt tehet vásárolni? — kérdezheti erre az, akinek nincsen elemista korú gyermeke. Mert akinek van, az tudja, hogy igenis, az ÁPISZ- ban pénzt lehet venni. Nagy lapra nyomva ott vannak a kirakatban az összes forgalomban lévő papír- és fémpénzek. A szülő megveszi, talán ki is vágja, becsomagolja csemetéje iskolatáskájába, aki aztán az iskolában előveszi, s a tanító néni instrukciói alapján ide-oda rakosgatva őket megtanulja megszámolni a pénzt. (Nem haszontalan képesség!) Ha már elsajátította a pénzszámalás tudományát, a segédeszközre nincs többé szükség, a papírkosárba kerül. Régen — 25—30 évvel ezelőtt — is megismertették a kisiskolást a pénzcímletekkel és a velük való számolással. Csakhogy amivel mi gyakoroltunk, különös értékű volt, sajátke- zűleg készítettük egy-egy valódi pénz alapján, minél na- gyob hasonlóságra, törekedve. Nagy igyekezetünkben egészen ügyes „hamisítások” születtek, s az osztályban nagy versengés folyt, hogy kié a legjobb. De nem voll ez másképp az órával sem. A kartonból, egy szög és egy parafadugó segítségével készült óra — amelyen megtanultuk nyomon követni az idő ihúlását — szintén a kezünk munkája volt. S bár a tanító néni csak egy ilyen órát követelt mindenkitől, mi mégis egész sorozatot készítettünk: egyre szebbekét, tökéletesebbeket. Bezzeg ma! Ma a füzetcsomaggal együtt megveszi a szülő a tökéletes formájú, műanyagból készült órát és a nyomtatott minta-pénzeket... s aztán csodálkozunk, hogy a gyermek nem ismeri az alkotás önömét, nem becsüli saját munkáját, pénzét, idejét, s a másét sem. Miklós Éva Reményteli október Töredék a Duna—Tisza közén hátráló „Dél” német hadseregcsoport naplójából Verőfényes ősz volt 1944-ben is. A II. Világháború negyedik esztendejének végéhez közeledett. Szeptember végén a 2. Ukrán Front csapatai szívós küzdelmekben átkeltek a Dél- Kárpátokon és átlépték a magyar határt (IX. 23.). Időközben lezajlott a varsói, a párizsi és a szlovák nemzeti felkelés. Románia hadat üzent Hitlernek. Felszabadult Arad és Temesvár. Ismeretessé vált a Magyar Kohimunista Párt felhívása a magyar néphez. Küldöttség érkezett Moszkvába, hogy a fegyverszünetről tárgyaljon. Finnország szakított Németországgal. A szovjet csapatok bevonultak Bulgáriába. De Gaulle új ideiglenes kormányt alakított. Szeptember 28- án a szovjet csapatok Jugoszlávia területére léptek, s az angol csapatok felszabadították Athént. A német és magyar egységeket szüntelenül támadó 2. Ukrán Front parancsnoka R. J. Malinovszkij marsall, a nagy- tapasztalatú hadvezér, aki már részt vett az első világháborúban és a polgárháborúban, a spanyolországi harcokban és a Nagy Honvédő Háborúban hadtestparancsnoki beosztásból frontparancsnoki posztra emelkedett. Később a Bajkálon túli Front parancsnoka. A hadseregben nagy tekintélye volt. Hadvezéri képessége különösen a romániai, a magyarországi és csehszlovákiai harcokban mutatkozott meg. Az elmúlt négy évtized során számtalan élmény és dokumentum látott napvilágot. Ez alkalommal a Duna—Tisza köze térségének és Budapest védelmére berendezkedő Fretter Pico tábornok irányította „Dél” német hadseregcsoport naponta vezetett katonás rövidségű hadinaplóját mutatjuk be hézagosán, hogy igazoljuk azt az ádáz küzdelmet, amely végül is Bács-Kiskun és a megyeszékhely felszabadulásához vezetett. Ez alkalommal a napló birtokában a Kecskemét körül október 10-én kialakult helyzetet tekintjük át. 1944. OKTÓBER 7., SZOMBAT A Maros folyótól északra a 23. magyar tartalékos hadosztály visszavonult és Hódmezővásárhelynél széles sávban állást foglalt a város szegélyén. A 8. magyar tartalék hadosztály megerősítve az 1. magyar lovas hadosztály egy ezredével, hídfőt foglalt Szentesnél és Csongrádnál. 1944. OKTOBER 8., VASARNAF A 3. magyar hadsereget (parancsnok: vitéz Heszlényi-Heischl nyilas érzelmű vezérezredes) alárendelték a Fretter Pico tábornok vezette 6. német hadseregnek. A hadsereg egy részét Hódmezővásárhelynél bekerítették, másik részét délnyugati irányba verik. Mindszentnél a hídfőt az erősebb ellenséges szovjet erők előtt kellett megtartani. Szentes 70 ellenséges harckocsival folytatott kemény harc után elesett. 1. magyar lovashadosztály Kiskunfélegyháza—Kecskemét körzetéből előremozgásban Kunszentmárton irányba. VIII. magyar hadtest harcálláspont: Blaskovics-major. (Kiskunfélegyháza délkelet 10 kilométer.) Időjárás: napos, derült. Hőmérséklet 20 Celsius-fok. Utak általában felszáradtak. 1944. OKTOBER 9., HÉTFŐ A hadseregcsoport sávhatára és Szeged között az ellenség az általa létesített hídfőkből (Öbecse, Ada, Kanizsa, Martonos) — bár egyelőre csak kisebb erőkkel — nyugati irányba halad előre. Szegedi saját hídfőnket, a 4. SS Polizei páncélos gránáthadosztály kivonása után megtisztították. A Tisza-hidat felrobbantottuk. Ezzel egyidőben az algyői hidat is EGY TALÁLMÁNY BEMUTATÓÜZEMET KERES Megszüntethető a vágóhidak • 1 ................ 1 ■■ ■ • k örnyezetszennyezése Kívánalom: a jobb minőség
