Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-10 / 238. szám

1985. október 10. + PETŐFI NÉPE • 5 VENDÉGÜNK VOLT Dr. Vértés László Nagy érdeklődés kísérte nemrégiben Kecskeméten dr. Vér­tes Lászlónak, a Magyar Gerontológiai Társaság főtitkárának az előadását a nyugdíjas-szabad egy etem idei nyitó rendez­vényén. Jó alkalom nyílott ekkor arra, hogy beszélgessünk a kitűnő szakemberrel, az ismert közéleti személyiséggel, tevékenységéről, sokoldalú munkájáról. Xantus Gyula kiállítása — Hogyan lehetne megfogal­mazni a Magyar Gerontológiai Társaság célkitűzéseit? Az idős nemzedékekkel kap­csolatos kutatásokkal, gyógyító- megelőző, rehabilitációs és szo­ciális kérdésekkel foglalkozik a társaság. Jellegéből adódóan mindezt elsősorban tudományos szempontokból teszi. Célunk to­vábbá tapasztalatcseréket szer­vezni, idehaza és külföldön egyaránt. A fentiekhez hozzáten­ném még mint követelményt, hogy fontosnak tartjuk az álla­mi, társadalmi és politikai szer­vek figyelmének felhívását az idősebb nemzedékek életének alakulására. — Milyen kezdeményezésekről számolhat be? — Az utóbbi években elsősor­ban szociális téren történtek fi­gyelmet érdemlő változások. Az időseknek szervezett napközi és hétközi otthonok éppen úgy fi­gyelmet érdemelnek, mint a sza­badegyetemek. Jó érzéssel mond­hatjuk, hogy az idősek részéről növekszik az érdeklődés mun­kánk iránt. Ilyen tekintetben sajnos, az egészségügyi ellátás lépésihátrányban van. Ugyanak­kor hangsúlyoznom kell, éppen itt Kecskeméten, hogy Bács-Kis- kun az élenjáró megyék közé tartozik. Az ország különböző tájain példát vehetnének mind­arról, ami ebben a megyében történik az öregekért. — Élt Kecskeméten hosszú ideig egy kitűnő gerontológiai szakember, dr. Szarvas András egyetemi tanár ... — A Magyar Gerontológiai Társaság egyik alapító tagja volt, aki az országban először lé­tesített ilyen jellegű gondozói hálózatot. És az elsők között pub­likált az öregkorral kapcsolatos szakmai cikkeket, tanulmányo­kat. Sajnos, a nagyszerű kecske­méti elképzelés eddig még csak részben valósulhatott meg, ami dr. Szarvas András életművét nem csorbítja. — Konkrétan mit jelent az idősekről való gondoskodás? — ,Ez- nagyon összetett téma. Azt is mondhatnám, hogy e kérdés problematikája több év­tizedes tapasztalatok alapján is jórészt .megoldatlan. Nem vélet­lenül mondja a magyar ember a köznyelvben, hogy a jó szó tcbbet ér egy tabletta gyógyszer­nél. Ezt persze nem az orvostu­domány vívmányai ellen mon­dom, hanem azt akarom hang­súlyozni, mint közéleti ember, hogy a mindennapi törődés, gondoskodás egyenértékű lehet a gyógyszeres kezeléssel. — ön egészségügyi szakem­ber. Am ugyanakkor úgy tűnik, hogy népművelő is ... — Igen, orvos vagyok elsősor­ban,- ám nevelő is egyben. Sze­rintem az ismeretterjesztés, az egészségnevelés szerves része kell legyen az orvosi pályának. Nem véletlenül fogalmazta meg Markusovszky Lajos, mindmáig legnagyobb egészségügyi szerve­zőnk, a múlt század végén "ké­szült tanulmányának címeként: Az orvos mint nevelő. — Előadást tartott egy szabad- egyetem keretében. Mi a véle­ménye az ilyesfajta rendezvény- sorozatokról? — Nem udvariasságból mon­dom csupán, de a kecskeméti Molnár Erik Szabadegyetem szer­vezői, vezetői valóban valami újat produkáltak. Lehetővé tet­ték, hogy a legkülönfélébb terü­leten munkálkodó szakemberek más, sokoldalú elfoglaltságuk közben kifejthessék a szélesebb nyilvánosság előtt véleményüket, álláspontjukat a felmerült kér­désekkel kapcsolatban. A ma­gam részéről az elmúlt’ két évti­zedben mintegy hétszáz előadást tartottam mindenfelé az ország­ban; Zömmel vidéki városokban és községekben léptem közönség elé. . — Valamilyen személyes, szub­jektív oka is van a vidéki láto­gatások, előadások számának gyarapításában? — Én az átlagosnál jobban sze­retem a falut, a tanyák világát, gyermekkorom színhelyeit. Ké­sőbb, felnőtt koromban is azt ta­pasztaltam, hogy a vidéki em­berek nagyon közvetlenek, sze- retetre méltóak, érdeklődők. Ne­kem mindig fáj, amikor azt hal­lom a rádióban vagy a televízió­ban, és azt olvasom az újság­ban, hogy a vidék meg a fővá­ros . . . Én nem érzek különbsé­get a kettő között. — Kecskeméthez köti önt va­lami? — Először 1950 körül színház­ban voltam a hírős városban. Egyik kedvenc ismerősöm, Csor­dás Valéria szerepelt akkor, aki sajnos, nemrégiben hunyt el. Azóta számtalanszor itt lehettem hivatalosan is Kecskeméten, és bevallom, nem győzöm eléggé csodálni a változást. — Mit javasol azoknak, akik túl vannak a nyugdíjkorhatá­ron? — Nagyon rövid a válaszom: őrizzék meg cselekvőképességü­ket, szellemi és fizikai téren egyaránt. Ugyanis szerintem a folyamatos tevékenység, a terv­szerű elfoglaltság ellene van az öregségnek, sőt valamiképpen — legalább részben — visszahozza a fiatalságot. A fentiekhez azt tenném hozzá, hogy ki-ki a ma­ga lehetősége szerint adja át má­soknak, a fiataloknak mindazt a jó tapasztalatot, amit hosszú éle­te során szerzett. Varga Mihály Kecskeméten talán még szo­katlan, de országszerte egyre gya­koribb, hogy magángyűjtemények anyaga válik néhány hétre bárki számára hozzáférhetővé. Az Er­dei Ferenc Művelődési Központ emeleti galériájában látható kiál­lítás még ebben a tárlatokban gazdag hónapban is jelentősnek számít. Xantus Gyula SZOT-dí- jas festőművész, főiskolai tanár falakon sorakozó alkotásai Tóth István ceglédi fotóművész ma­gángyűjteményének a darabjai. A több mint száz kép kiállítá­si és magángyűjteményi anyag­ként egyaránt tekintélyes. A Xan­tus életrajzának, művészetének rövid ismertetésére szolgáló ka­talógus ezúttal a legrövidebb he­lyet szenteli a szokásos tárgynak. Két sűrűn teleírt betétlapján vi­szont olyan információkkal igyek­szik a látogatók segítségére len­ni, melyek ezúttal — a több mint száz kép ellenére is — szüksége­sek ahhoz, hogy minden részleté­vel együtt megpróbáljon minden­kiben összeállni legalább egy váz­latos kép a mai magyar műgyűj­tésről, melynek részben köszön­hető az itt szemlélődésre bocsá­tott anyag. Ezt a köztudatban élő általános képet nem lenne köny- nyű amúgy sem teljesen pontosí­tani, ám többek között lehetősé­geinek érzékeltetésére is szolgál­hat, hogy például a felsorakozta­tott alkotások 1949 és 1983 között keletkeztek. Ezt a nagy periódust átfogó gazdag (és minőségileg eklektikus) gyűjtemény egy cél­tudatos, egyes kiemelkedő meg­valósítású darabokra koncentráló állami gyűjteményekkel szemben a művész teljes portréjának: em­beri és művészi világképének megrajzolásához sokkal nagyobb lehetőséget kínál. Számtalan té­ma vélik így sok variációban — erősebb és gyengébb művek hosz- szú során át — Tóth István gyűj­teményében is követhetővé. Mű­vész és gyűjtő kapcsolatáról a legilletékesebbek: a művész és gyűjtő személyesen vall. „Xantus Gyula festőművész ké­pei különösen közel állnak hoz­zám. Fotóimban magam is állan­dóan keresem az emberi monda­nivalót, a -tárgyi világ jelensé­gein túlmutató jelentéstartalmat, így érthető módon megragadott Xantus Gyula képeinek szimboli­kája, amely az embert szerető és az embert formáló világot jelenti. Ugyanakkor megkapott korszerű, XX. századi képépítkezése, a geo­metrikus formák feszültsége, monokrom és mégis kolorista jel­lege s a megoldás művessége is.” Xantus Gyula e kérdésről így vall: „Utaznunk kell, hogy erede­ti művekkel találkozva részesévé váljunk az egyetemes művészet­nek, le tudjuk mérni önmagun­kat, kellő alázattal és arányér­zékkel határozzuk meg helyünket a világban. A kiállítás október 13-ig tekint­hető meg. Károlyi Júlia KÉPERNYŐ Míg új a szerelem Emlékezetem szerint jókedvűen írtam a Míg új a szerelem veszprémi ősbemutatójáról. A modern Séd Filmszínház kamara­termében szorongtunk színészek, tévések, újságírók. A hatalmas vászonra vetített képsorokról néha-néha elfordítottam a fejem: kíváncsi voltam a féloldalt előt­tem ülő főszereplők reagálásaira.. Akarva-akaratlanul átvettem az így-úgy beavatottak közösségévé alakult közönség rokonszenvező, rokonérző lelkesültségét. Ügy véltem: a képernyőn is nagy kö­zönségsiker lesz ai Míg új a sze­relem. i Szokásomtól eltérően kérdez­gettem ismerőseimet: tetszett-e a Móricz Zsigmomd regényéből készített tévéfilm. Dicsérgették. Másodszorra többször hümmög- tem, mint a tavaly nyári premie­ren. Olykor vontatottnak, lassú­nak éreztem ritmusát. Újból ta­pasztalhattam: otthon, egyedül vagy családi közösségben erősebb hatásokkal enyvezhető a műalko­táshoz a figyelem, mint hagyo­mányos kulturális intézmények­ben. Érzem, értem: Szőnyi G. Sán­dor rendező és Bomyi Gyula operatőr az író mikrorealizmusá- val, azaz látszólag jelentéktelen, de használóikat, funkciójukat, környezetüket mintegy „leleple­ző” tárgyak részletező bemutatá­sával akarta jellemezni, bemu­tatni az újra házasodó író és a híres művésznő vállalkozásának reménytelenségét. Köztudott: sa­ját tragédiás életszakaszát írta meg Móricz késői munkájában. „Hullákat cipelt a hátán”, mégis megpróbált mindent elölről kez­deni, új energiákkal föltölteni írói műhelyét. Amíg új volt a szerelőm, újra és újra kiderült az ég az egy­mástól életfelfogásban, életstílus­ban, neveltetésben, szellemi ké­pességben, a társadalomról alko­tót nézeteikben élesen különböző házastársak összezördülései után. A fiatal házasok kezdeti együtt­élését tüskéző ellentéteket a megszokás, az együttlét élmény­világa fölszívhatja, feledtetheti. A'negyedik, ötödik évtizedben az ember lassan emlékmúzeum lesz és folyton-foilyvást hasonlít. Mint a tévéfilmbell szobrász — vagyis a bőrébe bújt író —, a tragiku­san elhunyt feleséghez hasonlítja új házastársát. Soha-soha nem maradhatnak kettesben; múltjuk­kal kell megküzdeniük leginti­mebb pillanataikban is. A Budapesti Művészeti Hetek rendezvényeként bemutatott té­véfilmben elsősorban a színészek jóvoltából érződött az életsorsok bonyolultsága, ez a reménytelen­ség. Kállai Ferenc és Sunyovszky Szilvia sok színnel, finom árnya­lattal ábrázolta a látszólagos idillit, éreztette, hogy azért ra­gaszkodnak megszokott társadal­mi (inkább társasági) formasá­gokhoz, mert nem mernek iga­zán szembenézni saját helyzetük­kel. .Fájdalmasan igazat mondott A Hét az iskolai énekoktatást vizsgáló riportjában. Egy-két év­tizede még ’ sokan felszisszentek, ha a rádió, a televízió, valamelyik újság rdísszat mondott megyénk­ről, szívünknek kedves ügyek­ről. „Kötelességszerűen” fölszisz- szentünk, amikor — például a Kiskunhalasi Kötöttárugyár szer­vezési, munkaerőgondjairól írt valamelyik fővárosi lap. Válto­zott. változik a felfogás. Dicsér­jük a Kecskeméten', Solton, Du- napatajon készült riportokat. Még Dunapatajon, ebben a Ko­dály Zoltán által kedvelt iskolá­ban is messze vagyunk az ének­oktatás elfogadható kzínvonaiától: ezt tanúsították a képsorok, az elhangzott nyilatkozatok. Miért neheztelnénk az efféle, a .valósá­got megmutató, a tennivalókat jelző riportokért? Heltai Nándor Pénztörténeti közlemények Kellő számú adat hiányában olykor általánosságokra, fölte­vésekre szorítkoztak gazdaság- történeti érdeklődésű kutatók. Nem lehet eléggé megbecsülni a mindennapi életre vonatko­zó, látszólag nem túlságosan fontos — valójában nagyobb összefüggéseket bizonyító, lé­nyeges folyamatokat jelző — adalékokat feltáró levéltári búvárkodást. Örömmel olvastam a Nu­mizmatikai Közlöny legújabb — némi késéssel megjelent — számaiban Kőhegyi Mihály három közleményét. Kettőben kecskeméti pénztörténeti ada­tokat publikál. A XIX. század első évtizedének zűrzavaros éveiben körözött, a pénzforga­lommal kapcsolatos hirdetmé­nyeket mutat be a bajai szer­ző. Közli továbbá Domanovsz- ky Sándor Hóman Bálint Ma­gyar pénztörténet című alap­vető munkájáról készített, ed­dig kéziratban lappangó bírá­latát. « —in— feladtuk. Az ottani hidat lerom­boltuk. Délután a 4. SS Polizei pc. gr. ho. támadást kezdett észak felé azon ellenséges erők ellen, ame­lyeket Mindszent és Csongrád között helyeztek át a nyugati partra, Kistelek és Kiskunfélegy­háza irányba nyomultak előre. Gyengébb ellenséges légi tevé­kenység. Saját légierőinket beve­tettük a Szentes térségében elő­renyomuló és a Tiszán átkelő el­lenség részerői ellen. Az alárendelt egységek hely­zete: 1. magyar páncélos hadosztály az LVII. német páncélos hadtest­nek alárendelve. Zömmel Kiskun­félegyháza északi térségében. 23. magyar tartalékhadosztály Szeged—Mindszent szakaszon. 8. magyar tartalékhadosztály Mindszent—Szolnok szakaszon. 20. magyar gyaloghadosztály maradék részei Szolnok térségé­ben. 1. magyar lovas hadosztály Al- pár északi térségében. 4. SS Polizei pc. gr. ho. Kis­kunfélegyháza északi térségében. LVII. német péncélos hadtest harcálláspont: Kiskunhalas. VIII. magyar hadtest harcálláspontja: Jakabszállás. 3. magyar hadsereg harcálláspontja: Kecskemét. A főparancsnok m& Budapesten van, és többek között megbeszé­lést tart a magyar vezérkari fő­nökkel. A 3. magyar hadsereg­nek közvetlenül a „Dél” hadse­regcsoport alárendeltségébe ke­rüléséről szóló rádiótávirat 01.10- kor leadva. A közvetlen aláren­deltség ma 10.00-kor lép életbe. A rádiótáviratban a tegnapi szó­beli parancsnak megfelelően a hadseregcsoport-parancsnok meg­parancsolta, hogy a „Dél” hadse­regcsoport közvetlen parancsa alapján a szolnoki hídfő biztosí­tását és védelmét átveszi. A Wöhler hadseregcsoport meggyor­sítja a 6. hadsereg 112. zászlóal­jának Debrecenbe szállítását. 06.00-kor engedélyt kértek ar­ra, hogy az 1. magyar lovas had­osztályt a Tisza bal partján be­vessék, tekintettel arra, hogy az oroszok Csongrád mindkét olda­lán átkeltek a Tiszán és Csong- rádot bevették. 1944. OKTOBER 10., KEDD A „Dél” hadseregcsoport sáv­határa és Kanizsa között az el­lenség széles fronton tovább nyo­mult előre. Északi szárnyával északnyugat felé fordulva megtá­madta a Horgosnál álló német biztosító erőket, és azokat észak felé visszavetette. A Szeged városba betörő ellen­séget a 4. SS Polizei pc. gr. ho. bevetett egységei ismét kiűzték a városból. Alpár térségéből az ellenség néhány páncélossal Kecskemét alá ment és betört a városba. 297. hadosztály Kovtun ezredes pa­rancsnoksága alatt. 1945. IV. 20- tól vezérőrnagy. Az 1. magyar lo­vas hadosztály támadásba len­dült, és a várost újra visszasze­rezte. A' rossz időjárási viszonyok miatt saját légierő-bevetés csak a délelőtt folyamán volt a Tiszá­nál, súllyal Csongrád és Szentes térségében. A 3. magyar hadsereg harcál­láspontja: Fülöpszállás. Az oroszok előnyomulása Kecs­kemét felé meglepően sikeres volt, amint azt a 3. magyar had­sereg főparancsnoka 14.20-kor a vezérkari főnökkel történt pár­beszédben közölte. A VKF ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a 18. orosz páncélos hadtest Govo- runyenko vezérőrnagy időközben a Debrecennél kialakult helyzet­re való tekintettel megfordult, így remélhető, hogy a kecskeméti helyzet ismét megoldódik. A német katonai alakulatok egymás közötti telefon párbeszéd­ben a magyarok gyenge harcér­tékéről panaszkodtak. Ha néhány aknavető lő és 3—4 ember átkel a Tiszán, az egész magyar társa­ság megfutamodik. Fretter Pico, a 6. német had­sereg parancsnoka írta alá a „Csa­patok állapotára vonatkozó kö­vetkeztetések”, a „Dél” hadsereg vezérkarának küldött dokumen­tumot. „A csapatok erkölcsi állapota: Az a körülmény, hogy túlerőben levő és technikailag is jól felsze­relt ellenséges erőkkel, úttalan terepen és váltás nélkül kell har­colni, a végletekig kimerítette a csapatokat. Különösen tapasztal­ható ez á gyalogos magasabb egy­ségeknél. A kimerültség néhány esetben a katonák teljes eltom- pultságában mutatkozik meg. Kedvezőtlenül hat a csapatokra néhány magyar alakulat rossz példája. Sajátos nehézségek.. Az a kö­rülmény, hogy a páncélos maga­sabb egységek szakadatlanul harc­ban állnak a nehéz terepen, igen , kedvezőtlenül hat a harci tech­nikára. A szállítóeszközök cse­kély száma miatt a meglevő gép­kocsik állandóan üzemelnek és gyorsan tönkremennek. Nagy hiány Van vontatókban is, s emiatt nem lehet időben átcso­portosítani a nehézlövegeket a he­ves harcok szakaszaira. Ezen kí­vül gyorsan szükséges tartalék­alkatrészeket és gumiabroncsokat küldeni... A gyalogságra túlsá­gosan nagy terhek hárulnak, ezért csak feltételesen alkalmazhatók védelemre.” 1944. OKTÓBER 11., SZERDA Délen a 46. orosz hadsereg el­foglalta Szabadkát. Szegedet a ma­gyarok feladták... Alpárnál az ellenségnek ismét sikerült híd­főt képeznie. Ezzel szemben az 1. magyar lovas hadosztály egy­ségei Kecskemétről kelet felé történő előnyomulásuk során sa­ját hídfőt nyertek Tiszaugnál. A „Dél” hadseregcsoport 9.30- kor távirata kéri a 4. légi flot­tát, hogy riadóegységeit vesse be a Tiszánál a 3. magyar hadsereg térségében. A 18.10-es párbeszédben a VKF közölte a LVII. német páncélos hadtest VKF-el, hogy egy meg­erősített ezredcsoport maradhat és azt mindenekelőtt Kecskemétet tartsa, de a többi megerősített ez­redcsoport holnap reggelre me­netkész legyen Szolnok felé. W. D. • A Kecskeméti Közlöny 1944. október 13-i száma, amely képet ad a hadihelyzetről és a valóságtól teljesen elrugaszkodott módon „beszá­mol” arról, hogy „Így védte meg október 10-én Kecskemétet a ma­gyar honvéd!” t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents