Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-31 / 256. szám

1985. október 31. • PETŐFI NÉPE • 3 TISZTELETTEL, FELELŐSSÉGGEL _____________ G álaest Budapestről • Nyitókép, kórusokkal. (Tóth Sándor felvétele) A kultúra teremtette meg a többi földrésszel összetéveszthe­tetlen Európát! Háborúk, zsar­noki rendszerek, természeti csa­pások csak ideg-óráig gátolhat­ták élő vizének áramlását. Me­semotívumok, versformák, dalla­mok, balladák vándorolnak or­szágról országra. Századok tá­volából rímelnek egymásra köl­tői ötletek, népénekek, irodalmi hősök. (Ki gondolná: még a Pan­csoló kislány dallamaiban is ódaimát melódiák bujkálnak.) Ott terebélyesedett, magasodott leginkább a kultúra fája, ahol legmesszebbre nyújtózkodtak gyökerei. A ma egységnek tűnő görög kultúrában is ott van mind­az, amit a dórok és ionok vándor­lásukkor a magukénak öleltek. És amikor az európai kultúra böl­csőjének tekintett félszigeten el­halt a dal, elnémult a lantos, - az író, Róma vette át szerepét. A görög kultúra java felszívódott, beépült az új, nagy kultúrákba, mert az igazi művészet egyszerre újító és egyszerre megőrző és át­adó. Ezt a napjainkig tartó folyto­nosságot bizonyította a Magyar Televízió hétfői gálaestje. Az ezüstíjas, fürtösfejű Apol­lót idézte a Czigány György és Lázár Eszter által szerkesztett műsor első száma. Ma már ter­mészetesnek érezzük a korai re­naissance vívmányát, a különfé­le többszólamúságot. a műfor­mák megújhodását, a hangszeres kíséret, a szólamok kapcsolatát; a Nyárkánon lebegő dallama átjár­ta szívünket. Minden nép tesz va­lamit az egyetemes kultúrához! Az angol polgárság a magáénak érez­te Händel Júdás M ikkabeusát. Ujjongó győzelmi kórusa a min­denütt erősödő nemzeti öntudat himnusza. Sibelius Románca azt az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet kulturális fórumának tiszteletére rendezett díszünnepségen átsugárzó gon­dolatot példázta: kis nép fiai is a legnagyobbak közé kerülhetnek a művészetben, ha sikerül meg­találniuk a sajátos nemzeti és az általános összhangját. Debussy impresszionisztikus stílusát, újításait kiválóan érzé­keltették elhangzott dalai. Indo­koltan követte ebben — ha vázla­tosan is — de a zenekultúra egy­másra rakódó, egymást tápláló rétegeit is fölmutató műsorban a romantikus, a szenvedélyes, a népdalt a magas művészetbe eme­lő alkotó: Schubert vonósnégye­se. Rossini operájának népszerű belépőjét bemutatásakor a hábo­rúktól, a hadvezérektől megcsö- mörlött nép könnyed, derűs szó­rakoztatásának szánta. Mennyivel szegényebbek vol­nánk, ha a sok mindenre figyelő II. József nem ragaszkodott vol­na ahhoz, hogy a Szöktetés a sze- rájból forgatókönyvét Wolfgang Amadeus Mozart zenésítse meg! A gálaműsor szerkesztői ezt kö­vetően északra pillantottak, svéd Lakodalmi táncokkal gazdagítot­ták az európai kultúráról kiala­kított körképet. Azét a kultúráét, amely Csajkovszkij, Bach, Puc­cini, Verdi művészetében — mint láthattuk, hallhattuk most is — újabb magaslatokra emelkedett. Kodály Kállai-kettőse koronázta ezt az önmagában, az alkalomtól eltekintve is jelentős összeállítást. Bármilyen csodálatosan dalol­tak, muzsikáltak, táncoltak a húsz országból meghívott művészek, művészegyüttesek, bármennyire elismerésre méltó tisztán esztéti­kai szempontokból is teljesítmé­nyük, mégis a szándékot érzem fontosabbnak. Végre eljutottunk pda, hogy hányatott országunk közremű­ködő házigazdaként segítheti né­pek barátkozását, a kultúra oly szükséges terjesztését. Ordas esz­mék, vad szelek fenyegetik a vi­lágot : felbecsülhetetlen értékű a közös javakat, az éltető remény közös forrásait védő, tápláló ál­lásfoglalás, tett, kezdeményezés. Történelmi felelősségünkre fi­gyelmeztettek a Békés András rendezésében látott gálaműsort a képernyőn „keretező” filmek. Nagy gondolat- és érzésfolyama­tokat, ismereteket őriznek meg francia, olasz, német, magyar és ki tudja hány nyelvű könyvek az Országos Széchényi Könyvtár polcain. A szünetben vetített óra­történeti dokumentumfilm azt sugallta: az embernek, ha ember akar maradni, a szüntelenül ha­ladó időben is tudnia kell; felel a múltért és a jövőért. — Heltai Nándor NYÍREGYHÁZI VIDEOSZEMLE# KECSKEMÉTIEK SIKERE ÍVJ yíregyházán, a Váci Mihály Művelődési Központ hang­versenytermében két nap alatt 56 alkotást láthatott a II. országos videoszemle közönsége. A Szekfü András szociológus-kommuniká- ciokutató elnökletével működő előzsűri csaknem kétszáz video­felvételből válogatta ki a döntős munkákat, öt kategóriába oszt­va őket. Mint azt vasárnap, a hajnalba nyúló konzultáción be­vallották a bírálók; a kategóriába sorolás komoly gondokat okozott, s végül teljesíthetetlen feladat­ta vált. Ez azonban nem baj, sőt: azt bizonyítja, hogy a hazai videózás nem skatulyázza be önmagát. A müvek — állapította meg a zsű- Ui: fnrdai István filmrendező Vajda György tévéelnökhelyet­Üj műfaj született tes, továbbá a filmfőigazgatóság, a közművelődési információs központ, az Országos Közműve­lődési Tanács, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács képviselői — vál­tozatosak, rendszerezhetetlenek — s igen hullámzó színvonalúak. A konzultáció mindenesetre tisztázta: van még tisztázniva­ló... Vita tárgya, hogy az alko­tás mitől és mekkortól nevezhe­tő videoműnek — nagyjából egyetértés született abban, hogy az elektronikai adottságok hasz­nálata lehet a perdöntő. Egyben viszont vita nélkül megegyeztek, a résztvevők: a szemle üde színfoltja volt a váro­si televíziók debütálása. A tata­bányai, a gazdagréti, a miskolci, a nyíregyházi és a kecskeméti városi televízió bemutatkozása egyöntetű sikert aratott. Dárdai István zsűrielnök véleménye sze­rint egyedül ezek az új kommu­nikációs eszközök foglalkoztaka valóságos társadalmi problémák­kal. Már csak ezért is ö/öm, hogy a videoszemle díjainak egyikét a kecskemétiek nyerték el az Akadémia körúti tűzvészről ké­szített produkciójukkal. (Az alko­tók: Karáth Imre, Tuza Béla, An- talfalvi János). Sz. Z. Arany János, a takarékos akadémiai titkár Sokan tudják Arany Jánosról, hogy a magánéletében igen taka­rékos ember volt. De arról már lényegesen kevesebben hallot­tak, hogy hivatali működési te­rületén is utánanézett minden kiadásnak, gondosan vigyázott a közpénzre. Ilyen jellegű tevé­kenységének egy csekély jelen­tőségű, ám mégis rá jellemző is­meretlen dokumentumát talán ér­demes bemutatni napjainkban, amikor az ésszerű takarékosság­nak ismét sorsdöntő jelentősége van, úgy a magán-, mint a köz­életben. t Aranyt 1865. január 25-én vá­lasztották meg a Magyar Tudo­mányos Akadémia titkárává. A leadott negyvenkét szavazatból harmincán voksoltak nagy köl­tőnkre. A jeles eseményen jelen volt többek között Deák Ferenc is. Nem térek ki arra, hogy mi­ért vállalta el az igen sok vesződ- séggel járó tisztséget, mikor min­dig „független nyugalomra” vá­gyott. Feltehetően anyagi bizton­ságra volt szüksége, bár tudta, hogy így lényegesen kevesebb időt tud szentelni a költészetre. Egyébként kezdetben arra gon­dolt, hogy csak egy-két évig vég­zi majd ezt a megterhelő mun­kát, azonban tizenkét esztendő lett belőle, végül is csak 1877- ben mondott le. Az itt közölt érdekes dokumen­tum — amely nem található meg az Arany műveinek kritikai ki­adásában sem — a Budapesti Közlöny 1870. október elsejei szá­mában jelént meg. Felhívásában a főtitkár arra intette az akadé­miai tagokat és az egyéb kapcso­lattartókat, hagy az Akadémiához postázott küldeményeiket min­den olyan esetben bérmentesít­sék, amikor nem az osztályok el­nökeihez, vaf)y nem a „magyar tudományos akadémia ügyében” — megjelöléssel adták fel. Azo­kat takarékossági okokból saját költségükön küldjék el, mert kü­lönben ilyenkor ezeket a díjakat az Akadémiának kell kifizetnie. A jobb megértés érdekében a felhívás teljes szövegét — az „Akadémiai Almanach”-al kap­csolatos részt is — közlöm: „A Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára a következő kör­levelet bocsátotta ki: A magyar tudományos akadémia t. ez. tag­jait tisztelettel megkérem, hogy az 1871-ki ,Akadémiai Alma­nach’ számára való jegyzetei­ket, jelesül: czímük, lakásuk stb. tekintetében történt változásokat, vagy szükséges igazításokat, mint szintén az akadémia körében, s azon kívül, a jelen évi Alma­nachban följegyzetett utánki- adott vagy kéziratban levő iro­dalmi munkáik teljes jegyzékét („ügyrend 8. pont) folyó évi Octo­ber 15-kéig hozzám beküldeni méltoztassanak. Egyszersmind előfordult ese­tekből alkalmat veszek a t. ez. tag urakat figyelmeztetni a jelen évi „Értesítő” 10-ik számában meg­jelent 143. sz. jegyzőkönyvi pont­ra, melly szerint az akadémia korlátolt postai díjmentességet élvez ugyan közönséges levelekre, s a tagokhoz keresztkötés alatt (intézett akad. nyomtatványokra nézve: de a tagoknak csak azon levelei szállíttatnak díjmente­sen, melyek az akadémia vagy osztályok elnökeihez lesznek in­tézve, s a „magyar tudományos akadémia ügyében” megjelölés­sel adatnak postára, tehát a kül­dő akad. tag e minőségének meg­jelölése nélkül, vagy a titkári hi­vatalokhoz intézett, vagy az egy­szerű „Hvtalból” (hivatalból) szóval jelölt levelekért az aka­démiának fizetnie kell. Arany János s. k. főtitkár” Tehát Arany János lelkiisme­retes aprólékossággal foglalko­zott hivatali munkájával: mun­kaadója érdekeit igyekezett kép­viselni kis dolgokban is. Jelen esetben azzal, hogy a felesleges bérmentesítési költségek kifize­tésétől kívánta megóvni az Aka­démiát. Batári Gyula A HIÁNYZÓ CSAPADÉKOT NEM TUDTUK PÓTOLNV Határjárás Kunszálláson Több exporttészta „mellékesen” • A szárazság miatt ilyen a fris­sen szántott föld — mutatja Csi- tári Tibor főagronómus. — Evek óta nem volt annyi géptörés, mint napjainkban ... ötven napja nem hullott egy szem eső sem — mondja rezignál- tan Csitári Tibor, a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet el­nökhelyettese — a legutóbbi csa­padék is csak a port verte el, azt is csak néhány napra. Még az idős emberek sem emlékeznek az ideihez hasonló aszályra. Min­dent elkövettünk a különböző kultúrákban a termések növelé­séért, de a hiányzó csapadékot nem tudtuk pótolni. — Október vége van. Milyen eredményekről tudnak számot adni? ______ — A tavalyinál kevesebb ter­més került magtárainkba. Az idén 494 hektáron termeltünk búzát, alig értük el a hektáronkénti 3,9 tonnát. A 405 hektáros őszi árpánk is csak 3,1, a rozs pedig 192 hek­táron 2 tonnás átlagtermést adott. Most fejeztük be 320 hektáron a kukorica termésének betakarítá­sát. Csupán három tonna került magtárainkba hektáronként. Nem dicsekedhetünk a naprafor­gó másfél tonnás átlagtermésé­vel. E növényt 360 hektáron ter­meltük. Az elmúlt évben a 90 hektárról 470 tonna termést érté­kesítettünk, az idén alig érjük el a 250 tonnát. — Az állattenyésztésben bizta­tóbbak az eredmények? — Valamennyivel jobbak. A 220 tehén évi átlaghozama 4700 —4800 liter lesz várhatóan. Nap­jainkig 200 hízott marhát adtunk át a felvásárlóknak, az év végéig LEBUKOTT CSEMPÉSZEK. ELCSÍPETT VALUTAÜZÉREK A nagy fogások éve Budapesten egy este autózó külföldit igazoltattak. Megriadt a volánnál ülő színes bőrű fiú és futásnak eredt. Otthagyva autó­ját, menekült. Ha érezte is, hogy kifordul zsebéből a csomag, nem állt meg. Természetesen elfogták. Az autóból, a csomagból csak­nem húszezer hamis dollár ke­rült elő, — „megér” egymillió fo­rintot. Komputer másfél millióért Szerencséjük volt. Mármint azoknak a magyaroknak, akik aluljárók forgatagában, félhomá- lyos presszók intim zugában, vagy ki tudja, hol, mindenesetre fe­ketén” vásárolnak dollárt, nyu­gatnémet márkát és más valutát. Hogy megcsinálják saját maguk nagy buliját. „Magyar módra”. Es ezért, ha kell, kockáztatnak. Sokan. Legalábbis erre engednek következtetni a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancsnok­ságának tapasztalatai. Bár még nincs vége az idegen- forgalmi idénynek, a határátke­lők ontják az utazókat, a 'kaland- ra vágyókat, azért az idei turiz­mus eddigi képe nagyjából kiala­kult: hozzávetőlegesen öt száza­lékkal nőtt az érdeklődés a ha­zai és a külföldi tájak iránt. Ér­dekes módón ugyanilyen arány­ban csökkent a vám- és deviza­szabályokat sértők száma. Az úgynevezett elkövetési érték vi­szont 25 százalékkal nőtt! Néhány eset a sok közül: A történet egy látszólag sza­bályos üzletről szól. A hazaérke­ző magyar férfi annak rendje- módja szerint bemutatta az aján­dékba kapott — hazai forgalmi értékben mintegy másfél millió forintot érő — számítógépet és vámkezeltette. Minden rendben * volt, mindaddig, amíg augusztus 21-én egy Magyarországot el­hagyni készülő külföldinél 380 ezer. forintot és jelentős összegű valutát nem találtak. A nyomo­zás fényt derített a nagy buli részleteire, miszerint a külföldi állampolgár adott fiktív ajándé­kozási szerződést a komputer­üzlethez. Ezért négyszázezer fo­rintot kapott, aki pedig az egé­szet kiagyalta, a magyar „üzlet­társ” félmillió forintot tett zsebre, míg a piszkos munkát, a kocká­zatot vállaló, a számítógépet be­hozó magyarnak mindössze öt­venezer forint jutott. Trükk a rendszámtáblával Bevált dolog külföldről autót ajándékba kapni. Peugeot-t, BMW-t, Opelt, Volkswagent, na és a japán modelleket. Történe­tünk szereplője újonnan vásárolt, de réginek álcázott Peugeot-ján érkezett a magyar határállomás­ra. Az NSZK-ból hazaérkező fér­fi személyautóján ugyanis csu­pán a rendszámtábla volt a ré­gi. Lebukott. Saját bevallása sze­rint ajándékba kapta az autót. Csakhogy! Ö 500 nyugatnémet márkát adott az állítólagos aján­dékozónak. Ajándékért pénzt ad­ni, az viszont már üzlet. Sőt, jog­sértés ! Hat magyar állampolgár ellen indítottak eljárást, mert összesen csaknem kétmillió forint értékű, külföldiek által becsempészett ék­szer ’ illegális értékesítésére vál­lalkoztak. Ékszerek mellett a csempészpiacok kínálata még: szeszes itatok, videoikazetták (a műsorosok közül hosszú ideig a Cápa volt a sztár, most az Eser- nyős gyilkos és Az ember, akit Lónak hívtak című kazettákkal találkoznak gyakrabban a vámo­sok), háztartási gépek, magneto­fonok, rádiók, Hi-Fi-tornyok, koz­metikumok. Sopronnál például 900 ezer forint értékű kozmetiku­mokkal kért bebocsájtást egy külföldi állampolgár. Csak „elfe­lejtette” bejelenteni. Hazánkban központi elárusító- helyek, „föld alatti” piacok ala­kultak ki, Budapesten az aluljá­rókban, a pályaudvarok környé­kén, a Lehel piacon, vidéken Pé­csett, Szolnokon, Siófokon, Har­kányban, Győrben és sorolhat­nánk tovább. Ezek lényegében nyíltak. De vannak olyanok, ame­lyek rejtve maradnak, lakások­ban, szállodai szobákban és má­sutt is folyik az üzérkedés. Ahol magyarok külföldi állampolgáro­kat kérnek fel valutájuk „átmen­tésére”, például nyisson számuk­ra BC-számllát, s ezzel tisztára mosta a magyarországi fekete va­lutavásárlását. Vagy megállapod­nak, hogy csereüdültetéssel, ro­konok támogatásával, gondozá­sával, netán közvetett üdülővá­sárlásokkal egyenlítik ki a szám­lát. Egy külföldinél 3 ezer svájci frankot, 500 USA-dollárt és 4700 nyugatnémet márkát találtak, -a 15® ezer 600 forint értékű valu­tát a külföldi három magyar ál­lampolgárnak fizette volna visz- sza. Szigorú ellenőrzések Egy lengyel viszont újított: ezer dollárt vásárolt Budapesten, amiért 378 különböző kvarcórát és 1180 gombelemet kapott. Az áruval Siófokra utazott és ott piacra dobta. Illetve, csak tette volna, ha az ellenőrzés nem csí­pi nyakon. Amennyiben sikerül üzlete, 237 ezer forint üti a mar­kát. • Számtalan történetet említhet­nénk még, ám összegzésül in­kább azt mondjuk el: 1985 a vá­mosok számára a nagy fogások éve, s miután az ellenőrzéseket szigorítani akarják, valószínűleg az elkövetkező években is ugyan­ezt elmondhatjuk, hacsak nem hagynak fel az utazók a csempé­széssel ... H. T. • A községben létesített új tésztaüzemben dolgozik Beke József né és Makány Sándorné. még százat ér­tékesítünk. — Egyre jobb híre van a kun- szállási tésztá­nak. — Élelmi- szeripari ága­zatunk 150 dol­gozója nagy szorgalom­mal, és szak­mailag kifo­gástalanul dol­gozik. A tész­taüzemben az idén több mint hét­száz tonna áru készül, jórészt ex­portra, az USA-ba és Ausztriá­ba szállítjuk. Nemrégen készült el a községben egy új üzem, itt több mint harminc helybeli asszonynak és lánynak tudunk munkát adni. Gazdaságunk a ne­hézségek ellenére teljesíti az ár­bevételi tervét, a nyereségünk, sajnos, kevesebb lesz a számított­nál. > Opauszky László GÁZZAL ÜZEMELŐ INFRAVÖRÖS HÖSUGÁRZÓ Energiatakarékos, a környeze­tet nem szennyező, földgázzal üzemeltethető infravörös hősu­gárzó készülékek gyártását kezd­ték meg a Fegyver- és Gázkészü­lékgyárban. Az emberi szemnek láthatatlan infravörös sugárzást kiváltképpen azokon a helyeken használják, ahol nem az egész légtér, hanem csak valamilyen felület melegen tartására van szükség. Az infravörös sugarak hőhatása ugyanis egy helyre össz­pontosul, a fény forrása és a fű- tendő felület között nem melegíti fel a 'levegőt. Ezt a tulajdonságát használják ki például a gazdásá- gok akkor, amikor a tojások ki­keltéséhez, a kis csibék melegen tartásához infravörös fényt adó lámpákat szerelnek fel. Az infra­vörös fény előállításához fűtő­anyagként eddig a villamos ener­gia és az olaj között választhat­tak a felhasználók, e ‘két energia- forrás azonban egyre drágább. Az új, gázüzemeltetésű hősugár­zók tovább javítják az infravörö sugarakkal való fűtés gazdasá gosságát, mert földgázzal 40—5 százalékkal kevesebb energia ke az infravörös fény előállításáho: ■mintha olajat használnának ei re a célra. A levegő tisztaságána védelmére a FÉG úgy tervezi meg új készülékét, hogy abban fűtőanyag maradéktalanul elé széndioxiddá, s így nem'jut környezetbe szénmonoxid. Az infravörös hősugárzókb néhány százat készítenek a FÉC ben az idén, arra számítva, hoí újdonságuk nemcsak az állatta tó telepek szakembereinek f gyeimét kelti fel. Például a ral tárosok is kellemes melegbí dolgozhatnak alatta, anélkül, hói az egész csarnokot fűteni kell ne, de -jó szolgálatot tehetni ezek a készülékek az ipari üz mekben, különféle tárolókban, mindenütt, ahol nem lenne cí szerű vagy nem is lehetne egész helyiséget fűteni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents