Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
1985. október 26. * PETŐFI NÉPE • 3 ERŐSÖDŐ (DE MÉG MINDIG) HIÁNYOS KÍNÁLAT Pálfordulás a bútorkereskedelemben? Bútort vegyenek! Szinte „kiáltják” a bútorüzletek- és áruházak kirakatai, akkora az 1985. évi őszi kínálat. „Ilyen jó ellátás lakberendezési tárgyakból még nem volt” — mondta egy kereskedő. Azelőtt vevők hada nyomult az értékesítőhelyeken egy-egy bútoreladó vagy -raktáros nyomába, hogy beérjék (utolérjék) a megtetszett áruért. Ma? Aki nézelődik, attól is megkérdezik: „Mit parancsol?” A vevő elé sietnek A kezdeti pálfordulás után ellátogattunk két, megyei forgalmazóhoz. Baján, a Béke téri bútoráruházba a múlt negyedévben 27- féle szekrénysort küldtek a gyártók. Jelenleg 15-fajta kapható. A hiányzókból viszont utánrendelés- re van lehetőség. Minta alapján a termelők készségesen és gyorsan szállítanak. A kínálat ezen kívül 30 típusú kárpitozott szobagarnitúra, s lehet kapni háló-, gyermekszoba-, ebédlőberendezést és kisgyermekes szülők által keresett etetőszéket is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a városban még négy helyen árusítanak lakberendezési tárgyakat — a Bácska Bútorgyár, a Téka, a Szigma és a Vídia üzletében —, megérthetjük, miért sietnek a vevők elé ezekben a kereskedésekben. — Erősödik a kínálat — halljuk Agócs Lászlótól, a Béke téri áruház vezetőhelyettesétől, aki elmondja, mit tesznek ezért. A nagykereskedelmet kikerülve, kapcsolatban állnak több termelővel: a Szék- és Kárpitosipari Vállalattal, a BUBIV-val, a Szat- már Bútorgyárral és a bácsbor- sódi Rákóczi Termelőszövetkezet melléküzemével. Az utóbbi ülő- garnitúrákat és fekvőhelyeket gyárt, s éppen a napokban szállít az áruháznak tíz egyszemélyes heverőt. , Azonban, a. kínálati helyzetben sem feledhetjük a kereskedőket „és a yásárlókat foglalkoztató gondokat. Vajon, nem túl korai-e, hogy a jövő év első felére a megrendeléseket már november elején le kell adni? Nehezíti az értékesítést, ha a szövet színe és minősége nem nyeri meg a bútorvásárló tetszését, vagy pedig olyan terméket is forgalomba hoznak, amely árban nem „nyitja meg” a lakosok pénztárcáját, így történt a Tajga szobabútorral. Négy garnitúra csaknem fél évig a raktárban hevert, mire 30 százalék árengedménnyel el tudták adni. Egy még mindig vevőre vár. Bár a termelők munkájára ritkábban panaszkodnak, mint azelőtt, az elmúlt háromnegyed év sem volt mentes jogos kifogásoktól. Különböző tartozékok: polc, fogantyúk és görgők hiánya miatt harmincán reklamáltak. I* A DOMUS áruskálája széles, de gendő. (Tóth Sándor felvétele) Méregdrága konyhabútor Az árakról megoszlanak a vélemények. Pénztárcája válogatja, kinek mi éri meg. Egy kereskedő azt mondj»: — A 30—35 ezer forintos bútor az olcsóbb kategóriába tartozik — de ezt a vevők többnyire nem tudják. Ám nyomban rájönnek, ha egy rövid szemlét tartanak az áruházban. Megkérdeztük őket, köztük Kissné Sallai Erikát is: — Milyennek találja a mai bútorárakat? — Nem a mi pénztárcánkhoz valók — válaszolja. — Én egy hónapja vettem egy szekrénysort 21 800 forintért, s még azt mondhatom: jól jártam. A budapesti Domusban van olyan emelet, ahová már fel sem merek menni... Ám nem feltétlenül kell árnézőbe elmenni máshová. Itt, a Du- na-parti város áruházában is lát az ember-meghökkentő (meghökkentő? szédítő! !) árat. Egy sötétbarna konyhagarnitúra 110 ezer forintért kapható! — Érdeklődött-e valaki iránta? — kérdezzük búcsúzóul Agócs Lászlótól. — Nem. Egyelőre csak nézik. Arubőség és hiánycikkek A kecskeméti Domus Áruház 340-féle terméket értékesít. Bozsó István igazgató szerint: — Árubőség van, és ezt érzik a gyárak is. Eljutottunk oda, hogy manapság nem a kereskedelem kilincsel a termelőknél, hanem fordítva. Ok jelentkeznek. — ;S a fogyasztói árak? — Áruink 40 százaléka az úgynevezett olcsó termék, ezek ára a 25 ezer forint értékhatárig terjed. Másik negyven százaléka közepes árfekvésű, azaz huszonöt kiegészítő kisbútorokból nincs ele—negyvenezer forint közötti. Egyötöd részben, ennél nagyobb összegért, extraigényeket elégítünk ki. Annyira jól azért nem állunk, hogy mindenki százezer forinttal indulhatna bútort vásárolni. Gondolni kell (még inkább) a kisebb jövedelmű emberekre, vagy azokra, akiknek csak egy-két — de igen keresett — berendezési tárgyra van szüksége. Ellátásukra felkészült-e az ipar és a kereskedelem? Sajnos, azt kell írni, nem, vagy legalábbis nem kielégítően. A • közkedvelt Kombi gyermekágyból — ami pólyázás után, évekig gyermekfekvőhely-, ként is jól használható — évenként csupán húszezer készül az országban, s mindössze kétszázötven a Domus Áruház részére. Vagy: hiányoznak a tv-asztalok és -szekrények, egyéb kiegészítő bútorok. Cipőszekrényből csak egyfajta kapható. Jön a Zala is ! Elmözduli-e” tovább bővül-e a bútorkínálat — s nem csupán mennyiségben — a vevők igénye szerint? A Domus Áruházban az éppen ott tartózkodó Bajcsi József gazdasági igazgatóhelyettes és Teleki László kereskedelmi osztály- vezető a Zala Bútorgyárból jó hírről számol be. A Széchenyivá- rosban, a Március 15. utcában, a Szigma Kereskedelmi Vállalattal közösen, bútor-márkaboltot nyitnak, javító szolgáltatással. Bemutatják és árusítják összes terméküket. — Hogyan fogadja a Domus a zalaiak széchenyivárosi megjelenését? — Nem félünk a konkurenciától ! — így Bozsó István igazgató. Vegyük ezt jó jelnek az ipar és a kereskedelem versenyében. Kohl Antal JOBB MINŐSÉGŰ KENYÉR, DIÉTÁS TERMÉKEK Korszerűsödött a sütőipar A hatodik ötéves terv időszakában lényeges változások történtek a sütőiparban. Számos új létesítmény készült el, mintegy 500 tonnával növekedett, és elérte a 6200 tonnát a napi termelőkapacitás. Egyöntetűbbé vált a termékek minősége, és •megcsappant a vásárlói panaszok száma 'is. A tanácsi sütőiparban 1981 óta 19 beruházás valósult meg. Intenzív fejlesztést valósítottak meg a nem tanácsi szektorhoz tartozó sütőipari termelők: fejlesztési tervüknek több mint kétszeresét teljesítették az elmúlt években. A szövetkezetek sütőipari üzemeiket elsősorban a fővárosban, továbbá Borisod, Győr-Sopron, Bács-Kiskun, Nógrád, Pest és Tolna megyében bővítették, korszerűsítették. Számos helyen valósult meg rekonstrukció, ami segítette a helyi ellátás javítását. A kisipart támogató intézkedések hatására a vártnál nagyobb mértékben kapcsolódtak be az ipari tevékenységbe a magánkisiparosok, számuk 270- ről hozzávetőleg 400-ra emelkedett az ettnúlt években. Az üzemek műszaki színvonala is emelkedett. Több mint 10 százalékkal nőtt a gépesített termelő vonalat működtető üzemek száma. Megoldódott a sütőipar természetes és mesterséges minőségjavító anyagokkal — burgonyápehely, kukoricapehely, komplex hatású adalékanyag stb. — való ellátása, éspedig nagyrészt hazai alapanyagokból. Megépült a termelési csúcsok levezetését és a biztonsági tartalékok képzését lehetővé tevő szárítottélesztő- gyártó üzem. Egyes vállalatok és a Sütőipari Kutató Intézet kezdeményezésére több, táplálkozásélet- tanilag előnyös összetételű, komplettáló és dúsító adalékanyagokkal készülő, valamint több rostot tartalmazó kenyér gyártását vezették be. A -diétás termékeik is jól illeszthetők a kímélő 'étrendbe. Az ágazat fejlesztése a következő években is folyamatos lesz. Az üzemek korszerűsítésére további jelentős összegeket költenek, és egyebek között javítják a rakodás-szállítás feltételeit. Múzeum lehetne Közismert, hogy a megyében nagy hagyományai vannak az önkéntes tűzoltó-mozgalomnak. Ennek számtalan tárgyi emléke található. Érdemes volna egy helyre összegyűjteni a még meglevő szebbnél szebb tűzoltóeszközöket. így könnyen létrejönne egy értékes múzeum. Példaként bemutatjuk a Duna- tetétlenen, a tűzoltószertár előtt kiállított, 1929-ben készült fecskendőt. (Pásztor Zoltán felvétele) Az alkohol utcájában Egész oldalnyi terjedelmet szentelt a Népszabadság az alkoholizmusnak, pontosabban szólva a világ hat országában kialakult „szeszhelyzetnek”. Az összevetés tanulságosnak ígérkezik — biztatott olvasásra a Részeg világ? című ösz- szeállítás bevezetője. Nos, valóban tanulságos volt, főként az a táblázat, amelyet ezzel a címmel közöltek: Magyar - ország helye az alkoholfogyasztásban. Egy főre — 100 százalékos alkoholban — számított éves adatok szerepeltek ebben a táblázatban. Eszerint az alkoholfogyasztásban Francia- ország van az élen 15,4 literes „eredményével”, majd Spanyolország, Luxemburg, Portugália, az NSZK, és Olaszország után, tehát a hetedik helyen ,hazánk következik 11,5 literes átlagával. Argentína, Belgium és Ausztria zárják a sort az összevetésben, az utóbbi csak négytized literrel marad el mögöttünk. Megtudhattuk azt is az egyes országokat ilyen szempontból összevető tudósításokból, hogy az Egyesült Államokban 10,2, Csehszlovákiában 9,9, a Szovjetunióban 8,5, Kínában pedig mindössze 5,8 liter szeszes italt fogyasztottak 1983-ban. Nem szeretném az olvasót untatni az egyes országokról közölt helyzetképpel, hiszen ez sokak számára ismétlésnek tűnne. Mint ahogy az is sokféle hírforrásból köztudott, hogy a Szovjetunióban nagyarányú akció indult a túlzott alkoholfogyasztás ellen, s ennek kezdeti eredményei — főleg az üdítőital- és a vendéglői ételfogyasztás javára — máris mutatkoznak. Az említet újságcikk, illetve összeállítás akár egy tervszerű alkoholizmus elleni társadalmi megmozdulás elindítója is lehetne — vélhetnénk —, de ettől idehaza, azt hiszem, még igen messze vagyunk. Pillanatnyilag ugyanis ott tartunk, hogy egy ezzel ellentétes folyamat megy végbe eléggé látványos módon. Nemcsak az 0 ! fi RJ.TfiTSOgncr, — í~?C1'U.'r OTZ'V alkoholfogyasztás növekszik, hanem az olkohol kínálására és ivására alkalmas helyek száma is — italt árusító boltok, diszkrét poharazók, sörözők, s kocsmává züllő presz- szók stb. —, a falusi, városi zugbormérőkről, pálinkázók- ról most nem is beszélve. De maradjunk egyelőre a fogyasztás növekedésénél, amely alól talán csak a bor kivétel, mert ennek fogyasztása 1970-hez képest csaknem öt literrel csökkent 33 liter fejenkénti átlagra, a söré viszont mintegy 25 literrel nőtt, és eléri a 90 litert személyenként — gondolom, hogy még tán a csecsemőket is beleszámítva, tehát valójában az egy főre jutó fogyasztás jóval nagyobb mérvű ennél. Sajnálatos, hogy leginkább az égetett szeszes italok fogyasztása növekszik évről évre, s csaknem megkétszereződött másfél évtized alatt. A megyénkben helyzetképhez — a hasonló tendenciák mellett — az is hozzátartozik, de bizonyára az országos kép is hasonló, hogy a vendéglátásban még mindig az italforgalom nagyobb növekedése a jellemző, s kevés kivételtől eltekintve a bevételeknek alig egyharmada származik az ételforgalomból, a többit elsősorban a szeszes italok adják. A statisztika természetesen nem tudja mérni a házi készítésű — és még inkább ártalmas — italok mennyiségét, amiről már komoly szociográfiai tanulmányok születtek. De hagyjuk is a statisztikát, amelynek adatai legfeljebb nyomósítják az amúgy is tudott cftjlgokat. Ami nálunk riasztó, lehangoló, inkább ennek a helyzetképnek állandósulása és romlása, maga a folyamat mélyülése. Nemcsak az, amit a számok bizonyítanak, tudniillik, hogy növekszik az alkoholfogyasztás, hanem az alkohollal szembeni általános erőtlen és felmentő magatartás mind közösségi, \mind személyi vonatkozásban. Meglepő például az alkoholos italok nyílt vagy burkolt propagandája, amikor például a város főterén külön felirattal kínálnak leszállított áron borokat, vagy pavilonokban — még ha palackban is — szeszes italokat, Amikor az élelmiszerboltokban pultok hosszú során nem a választékot mutatják be szeszes italból — bár az is tekintélyes lenne —, hanem szinte raktárszerűeil ezt teszik a „kirakatba” sokszor más, keresett, fontos cikkek rovására. Egymás után nyílnak az italt is árusító, kimérő, eladó üzletek — ma mór a zöldséges is árulja a bort, a tömény szeszt —, egymástól ötven—száz— kétszáz méterre vásárolhat alkoholt, aki akar, különösen az új lakónegyedekben szinte verseny van már ilyen ihelyiségekben. Sörbár, sörszanatórium, s ki tudja még milyen néven foglalnak el üzlethelyiségeket. Kecskeméten, a Szarvas étterem és büfé mellett éppen ezekben a napokban exkluzív poharazó-pezs- gőzőhely nyílt egy jó hírű és egyébként nagyrabecsült gazdaság jóvoltából, s nem az a baj, hogy erre sor került. Csak eltöpreng az ember, hogy miközben itt a közelben már bezárt egy zöldségbolt — mert ráfizetéses —, s más szolgáltatás is megszűnt hasonlók miatt, mi az oka, hogy a jövedelmezőség hiánya miért pont ezekre hatott olyan mértékben. S az is elgondolkoztató, hogy az engedélyek kiadásánál miért nem szempont — esetleg társadalmi, morális okokból — ezeknek az italkiszolgáló helyeknek az egymáshoz való közelsége. Ezért is merem megkockáztatni a kijelentést, hogy mintha az „alkohol utcájából” nehezen tudna ez az ország kikeveredni. Mintha még mindig előbbre szeretnénk kerülni azon a bizonyos alkoholfogyasztási világranglistán. Vagy tévedek? 1 F. Tóth Pál NEMZETKÖZI SUGÁRVÉDELMI KONFERENCIA A biztonságért Ha radioaktív sugárzásról beszélnek, önkéntelenül is a ihinosimai, a nagaszaki atomrobbanás jut az emberek eszébe. A pusztítás, amit a hidrogénbomba okozott. Tisztában vannak ezzel a szakemberek is, s amikor a sugárzóanyagok békés célú fel- használásáról van szó, megfelelő védelemre törekednek. Határainkon innen és túl hangsúlyt helyeznek az együttműködésre, a tapasztalatok átadására. A magyar Eötvös Loránd Fizikai Társulat sugárvédelmi szakcsoportja például többször rendezett nemzetközi sugárvédelmi konferenciát. A napokban zárult konferencián hazai szakemberekkel régóta együttműködő osztrákok és jugoszlávok mellett olasz, svéd, keletnémet fizikusok számoltak be arról, miként tudják hasznosítani a komputert a védelmi munkában. Szigorú szabályok határozzák meg a sugárzó anyagok békés célú felhasználását, Magyarországon ezek a területek a legszigorúbban ellenőrzöttek A KÖJÁL például rendszeresen vizsgálja, hogy a röntgenezést végző orvos víseli-e az ólomfcötényt. Hazánkban 15 ezer ember dolgozik radioktív vagy más sugárzó anyag közelében. Valamennyiüket doziméterrel havonta ellenőrzik. A mérések eredményeit, az adatokat számítógép értékeli és tárolja. A védelmet és a meglevő lehetőségek jobb kihasználását segíti az országok közötti együttműködés. Hazánk különösen jó kapcsolatokat alakított ki Jugoszláviával és Ausztriával. Az Osztrák Kutatóközpont és az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézet évek óta közösen figyeli és ellenőrzi a Duna sugárszennyezettségét. A védelem hatékonyságát írni sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megengedett határ alatt maradt (a folyó szennyezettsége. A Központi Fizikai Kutató Intézetnek és a Salzburgi Egyetemnek közösen sikerült elkészíteniük a világ talán legjobb tüdőmodell- jét. Ezen például azt is ki lehet -mutatni, hogy a cigarettafüstből belélegzett részecskék miképpen ülnek ki a tüdő falára és ott milyen események zajlanak. A tapasztalatokat hasznosíthatják például a rákkutatásban, s többek között a szilikózis gyógyításában, illetve megelőzésében. Aligha kell külön is hangsúlyozni a szilikózis gyógyításának fontosságát. Hazánkban, de a világon másutt is, a bányászok egyik legnagyobb ellensége és tönkretevője a szilikózis. Az október 25-én zárult konferencián összesen hatvan előadás hangzott el. -Ezek közül több a paksi atomerőmű környezetellenőrzési kérdéseiről. Az üzem saját ellenőrzési eredményei, és a különféle hatóságok ezektől teljesen független vizsgálatai azt bizonyították, hogy a lakosságot az eltelt évek alatt az atomerőműből eredő radioaktív szennyeződés nem érte. Európában ez volt az első találkozó, amelyen a szakemberek arról cseréltek véleményt, miként lehet a számítógépet a sugárvédelemben hasznosítani. Ez a konferencia is módot adott újabb kapcsolatok kialakítására, amelyek a sugárvédelmet szolgálják, segítik a radioaktív és más sugárzó anyagok békés célú, biztonságos felhasználását. H. T. Vállalati részvények adás-vétele Az Állami Fejlesztési Bankban a kötvények mellett újabb értékpapírok, a részvények adás-vételét is megkezdték. Elsőként az egyik legjövedelmezőbb hazai részvénytársaság, a Novotrade részvényei cserélnek gazdát. A Velence-tavi Víz- és Csatornamű Vállalat adta el a tulajdonában levő két, egyenként 250 ezer forint névértékű részvényét a névérték 123. százalékáért a banknak, amely azt a későbbiekben továbbadja. Az ÁFB-ben az MTI munkatársának elmondották: Magyarországon jelenleg magánszemélyek tulajdonában nem lehetnek részvények, a vállalatok közötti részvényforgalom kiépítésére azonban szükség van. A részvénytulajdonosok — olyan vállalatok, amelyek újabb gazdálkodó egységek működtetéséhez részvény vásárlásával adtak tőkét — eddig is eladhatták értékpapírjaikat. Mivel azonban ennek technikai feltételei hiányoztak, a részvények forgalmazásán csak elvétve került sor. Pedig a szervezett részvényforgalom kialakítása nagyban hozzájárulhatna e befektetési forma elterjedéséhez, a vállalati tőkék átcsoportosításának meggyorsításához. Éppen ezért kezdték meg az Állami Fejlesztési Bankban — ahol a kötvények forgalmazásával már jó eredményeket értek el — a részvények adás-vételének megszervezését. Jelenleg Magyarországon hat olyan részvénytársaság működik, amelyek részvényeinek forgalmazása szóba jöhet. Kezdetben ezeknek az értékpapíroknak az adásvételével kíván foglalkozni a bank. Az ÁFB egyébként részvényese számos hazai részvénytársaságnak is, s ha kereslet mutatkozik, a tulajdonában levő értékpapírokat is hajlandó áruba bocsátani. Arra számítanak, hogy a részvénypiac kedvező feltételeket teremt e befektetési forma elterjedésének, és a vállalatok is gyakrabban élnek a részvény útján történő tőkebevonás lehetőségével. A részvény a vállalati megtakarítások számára előnyös befektetési forma, amely bár a kötvénynél nagyobb kockázattal jár, de jelentősebb hasznot is ígér. A részvények kibocsátásával a gazdálkodók tőkéhez juthatnak, amely után az értékpapír-tulajdonosoknak osztalékot fizetnek. Ez ssk esetben előnyösebb lehet számukra, mint a tőke igénybevételének jelenlegi formái, például a bankhitel. Eddig is megvolt ugyan a lehetőség a vállalatok közötti alapátadásra, közös vállalatok alapítására, ezek a formák azonban nem teszik lehetővé a viszonylag kis tőkék sok helyről történő összegyűjtését.
