Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-23 / 249. szám

1985. Október 23. •> PETŐFI NÉPE • 3 / VENDÉGÜNK VOLT Dr. Czanik Sándor, a HungarofruC't vezérigazgatója A Hungarofruct Külkereskedel­mi Vállalat nemzetközi összeha­sonlításban is sajátos helyzetben van, hiszen egy egész ország friss kertészeti termékeit exportálja. 1968 óta profiljuk konzervek ki­vitelével is bővült. Az utóbbi években már nem egyedural­kodók a zöldség—gyümölcs-fron­ton, jó néhány külkereskedelmi joggal rendelkező vállalat kapott „jogosítványt” ennek a termék­körnek forgalmazására. Dr. Cza- nik Sándor, a budapesti székhe­lyű Hungarofruct vezérigazgatója a napokban Bács-Kiskun megyei tanácsi vezetőkkel a januárban kezdődő tervidőszak feladatait egyeztette, beszélgetésünknek ez, és 1985 végén történő nyugdíjba vonulása adott apropót. — Egy évtizede vezeti a válla­latot, előtte öt esztendeig vezér­igazgatóhelyettes volt. Igazga­tása alatt milyen piacpolitikai változtatások kapcsolhatók össze személy szerint önnel? — Mivel magam is agrármér­nök vagyok, tudom: ebben a szak­mában a „dolgok” nem az irodák­ban, hanem a határban dőlnek el. Ezért mindig azon voltam: a termelőkkel kerüljünk minél szo­rosabb kapcsolatba. A hasonló profilú cégek között egyedülálló hálózatot alakítottunk ki. Szinte minden megyeszékhelyen műkö­dik irodánk, amelynek munkatár­sai, vezetői nagyon is jól ismerik a termelők gondjait, bajait. A le­hetőségek szerint a legjobb árut szeretnénk a legjobb áron érté­kesíteni. Túltermelés esetén — gondoljunk a néhány évvel ez­előtti almadömpingre — saját koc­kázatunkra fizetjük a garantált árakat. Mondhatnám, a termelők­kel együtt sírunk, nevetünk ... — A termelők a sajátos magyar szabályzórendszer keretei között gazdálkodnak, a külpiacon vi­szont más szempontok szerint vá­sárolnak. Hogyan próbálja a Hun­garofruct egymáshoz közelebb hozni a két értékítéletet? — Az éves forgalmunk nagy­ságú forintban eléri a 10 milliár- dot. Dollárban 55 milliót, rubel- beh'péSTig 300’ milliót „kasszíroz­hatunk be” évente. Szorgalmaz­zuk a fajtaválaszték bővítését, ez- ze.l próbáljuk az időbeni értéke­sítési határokat — a koraitól a hűtőházi termékekig — széthúz­ni. Egyébként szezonáraink is er­re ösztönöznek. Szinte minden kertészeti kutatást folytató inté­zettel kapcsolatban állunk, és anyagilag is támogatjuk tevékeny­ségüket. Itt kell megemlítenem a Hungarofruct Tájékoztatót, havi újságunkat, amelyből a termelők gyors és pontos külföldi informá­ciókhoz jutnak: szakcikkek, üz­letkötésekről szóló tudósítások, felhívások formájában. A legfon­tosabb törekvésünk, hogy kertész és konzervipari szakembereink minél jobban megismerjék a kül­piac értékítéletét, vagyis azt: az általuk előállított termék meny­nyit ér külföldön. Ezért szakmai utakat is szoktunk szervezni. Piackutató munkánkat röviden úgy lehetne összefoglalni: csak azokat a termékeinket szabad tá­volabbi piacra vinni, amelyek olyan jó minőségűek, hogy az ér­tük kapott ár elbírja a magas szállítási költségeket. Közelebbi értékesítési lehetőségeinket ront­ja, hogy egyre több, korábban biztos vásárlónak számító ország­ban rendezkedtek be önellátásra, helyesebben megelégszenek a gyakran gyengébb minőségű ha­zaival, mintsem importálnának. Holnapbalátás M eles és adomá­nyaiban nem éppen bőkezű nyárnak va­gyunk utána. Az ősz napsugarasan köszön­tött ránk. Kérlelhetetlenül nyo­mába szegődik a meg nem jó­solható tartalmú zsákjával a tél. Sok minden történik ilyen­kor. Betakarítás, mázsálás, számbavétel, összegezés. Meg­méretnek a termények, üzemek és üzemrészek, és az emberek is. Elkészül a leltár. Hogyan is sáfárkodtunk anyaggal, gépek­kel, más eszközökkel, önma­gunk képességeivel, mások ér­tékeivel, szakértelmükkel. Már látható a tovább bontakozás követendő iránya, de az is, amit sebtiben el kell hagyni, vagy meg kell változtatni. El­határozások születnek: teljes­ségében ki kell bontani a tör­ténelmileg új, szocialista típu­sú civilizációban rejlő lehető­ségeket. Üj, illetve más pozícióban vagyunk. Pártkongresszus, or­szággyűlési választás, négy év­tizedes évforduló zajlott le sok véleménycserével, tanulságok­kal, komoly állampolgári ma­gatartással, amelyek összesen aktív és intenzív forrásai a holnapformálásnak, az alig tíz­napos kormányprogram foga­natosításának. Tervek rajzo­lódnak ki napjaink bázisán. Aki igényt tart arra, hogy időt- állóan vezetőnek tartsák, azon meditál és -önti szavakba, szá­mokba, diagramokba, miként tökéletesíthető a szocializmus építésfolyamata, konkrétan, az adott helyen ... Mit kell tö­retlenül továbbvinni elhagyva mindazt, ami nem állta ki az idő próbáját. Tudni kell: kudarcra vannak ítélve a ma valóságában nem gyökerező kísérletek, amelyek a társadalom anyagi és szelle­mi szintjének figyelembe vé­tele nélkül fogalmazódnak meg. De megengedhetetlen a szükséges változtatások végre­hajtása, az új feladatok meg­oldásának halogatása is. Min­den tettünk az utóbbi évtize­dek sikereit szülő elméletünk­ből, a hazai és a nemzetközi életben végbemenő folyamatok elemzéséből származzék. A szemlélet elengedhetetlen, állandó megújhodására van szükség. Föl kell gyorsítani az átállást a kényelmes 'rutin'- munkáról az intenzív gondol­kodásra, a koncentráltságot követelő tudatos, szervezett és fegyelmezett munkára. Ezért szenvedélyesen kell fellépni a konzervatív, meghaladott né­zetekkel szemben. Lemondani az újítás folyton „kísértő” szándékáról, görcsösen Ragasz­kodni a meglevő módszerekhez és közben szónokolni napsüté­ses kommunizmusról, közhe­lyekkel operálni? Mindezeket váltsa fel az emberközelség, hivatalokban az ügyfelekkel való emberhez méltó hangvé­tel. Alig vesszük észre, ‘ hogy már kiveszőben van helyen­ként a köszönés és terjedőben a nyers magázás. Demokrati­kusabb magatartásra van szük­ség az emberek ügyeinek in­tézésében is. » Az eddigi vívmányok bizo­nyítják a megnövekedett fel adatok életrevalóságát. Ezért az alkotó — bárhol dolgozzék is — csak nemes feszültségben élhet, lazítania nem leheti A bajokat nem lehet eltussolni, a fegyelmezetlenséget elnézni, hajbókolással szerzett előnyt megadni és megtűrni. Szerény­ség, önzetlenség honoljon és száműzzük életünkből a meg­vesztegethetőséget, bárhol is legyen. Az élet dinamizmusa a ko­rábbinál jobban igényli a gaz­dasági fejlődés gyorsulását. Az emberek munkahelyi és társa­dalmi aktivitásának növekedé­sét, a társadalompolitikai stabilitást biztosító szociálpo­litikát! Nemcsak határozatok függvénye ez, ettől még nincs változás, legfeljebb felismerés. Kevesebb szóra, papírgyártás­ra, és több tettre varr szükség! Szűnjön meg a szócséplés, a formalizmus és sok minden­ben a felsőbb utasításokra vá­ró terméketlen várakozás: Mi táplálja a modernebb tar­tást a történelem eme fontos pillanatában? A kezdeménye­zőkészség és felelősségválla­lás bátorsága. A valósággal va­ló szembenézés Az okfeltárás­ra épülő koncepció. Sutba dob ni a hozzá nem értést, a kö­zösséget fejőstehénnek tekintő modort, a pazarló huzavonát. Rendünkben mindenkinek esé­lye van a kor követelményei megértésére. Dinamizmusra, az új iránti fogékonyságra van szükség. A nagy jelentősé­gűnek tartott „emberi” ténye­ző aktivitására, az észrevéte­lekkel való foglalkozásra, a demokratizmus természetének teljesebb kihasználására. Fontos, hogy a célok kijelö­lését minél tárgyszerűbb és tartalmasabb viták döntsék el. Sajnos, még nem minden ve­zető tudott, megszabadulni az egyfajta korábbi gyakorlat te­hetetlenségi nyomatékától, vonzódásától az extenzív, ’mennyiségi szemlélethez. A politikai élet mindenütt legyen mentes a ‘túlszervezettségtől és tartalmas disputákat igé­nyeljen. Mentesség a konzer­vativizmustól — ez teremthet közjót. Tudjuk, a demokráciát hirdető és élő társadalom nem lélegezhet tolerancia, az em­berek tisztelete nélkül. Nincs előre elkészített, min­den helyzetre egyformán al­kalmazható recept. Sokkal in­kább a mérlegelő értelemre vagyunk utalva. Így születik — születhet meg — az igazi, a lehetséges hol- napbalátás^ W D. BAJATOL NÉHÁNY KILOMÉTERNYIRE Érsekcsanádon is lépnek „Evek óta részt veszek minden falugyűlésen, de ennyi emberrel még soha nem találkoztam.” — Berger József kőműves kisiparos summáz­ta így tapasztalatait a napokban az érsekcsanádi művelődési házban, amelynek (tornateremként is használt) nagyterme ez alkalommal a községi népfrontbizottság ötéves munkájáról értékelő, egyúttal az új bizottságot is megválasztó, továbbá a helyi tanácsnak a hetedik ötéves tervvel kapcsolatos elképzeléseit megvitató falugyűlésnek adott ott­hont. — Januártól elbúcsúzik a ve­zérigazgatói széktől, hogyan to­vább? — Nyugdíjba megyek. Jó né­hány társadalmi tisztséget töltök be. Ad bőven munkát a Magyar Kereskedelmi Kamara, sőt a Ker­tészeti Egyetem is, ahol előadáso­kat tartok, sőt a Bonzai — törpe­fa — gyűjteményem is. 160 fe­nyő és 60 lombhullató fajtám van. Ez a közel 1000 példány egyéb­ként az ország legnagyobb ilyen gyűjteményének számít. Teh'át lesz munkám bőven .. , Czauner Péter Általános, a környékbeli tele­püléseken is tapasztalható közéle­ti élénkülésit nyugtázott szavaival az ötven év körüli fölszólaló, aki­nek bizonyára néhány további, _észrevételét is megszívlelhetnék a mostanában folyó falugyűlések szervezői, résztvevői. Jelezte pél­dául. hogy az egybegyűltek türel­mét ugyancsak próbára tették a terjedelmes, gyakran ugyanazt ismételgető beszámolók. Annál is inkább, mert a szám­adások nagyobbik hányada nem az eredmények hanem a hiányos­ságok listájából állt össze. Távol­ról sem a nemrégiben megválasz­tott tanácsi vezetők hibájából persze. A leginkább feszítő gon­KÉPERNYŐ Optimisták Hányán nézték meg a mint­egy négy esztendeje készített, az elmúlt hetekben műsorra tűzött Optimisták-at? Bevallom, elfog­laltságaim miatt két adást el­szalasztottam. Átfogó, felelős ér­tékeléshez azért is kellene még egyszer megnéznem a sorozatot, mert előfordult, hogy az odafi­gyelést nehezítő társaságban néztem meg a bevezető és záró „epizódot”. Jó, jó, tudom, má- soik is társaságban ültek a kép­ernyő előtt; kevesen adhatják át magukat a bemutatott műnek, mint színházban, könyvolvasás közben. Nyilvánvaló: az Optimisták tévéfilmsorozat alkotói teljes fi­gyelmet kértek, kívántak a né­zőtől. Szokványos sablonokkal nem silá.nyítcltták a kor- és fej- lodésrajzot, eszükbe sem jutott, hogy bizonyos közönségrétegek szolgálatában engedjenek a for­radalmárok benső vívódásait, kétségeit, reményeit tükröztetni akaró elképzelésüknek. Zenei ha- tusokkal, ált tűnések kel. doku­mentum rés z' et ek bejátszásával többnyire sikerrel érzékelhették a teljes mélységében mindmáig feldolgozatlan történelmi hóna­pok légkörét. A csütörtökön, a második mű­sorban közvetített utójáitékból is tudható, hegy Sinkó nagy vál­lalkozása, a Magyar Tanácsköz­társaság szépirodalmi ábrázolása csak Gorki), Babel műveihez ha­sonlítható. 19.11-ben a jugoszláviai Prig- revica Sveti Ivánon kezdte meg Sinkó Ervin az Optimisták meg­írását és három év múlva Pá­rizsban fejezte be regényét. „Ak­kor természetesen boldog vol­tam. és — ami persze kevésbé természetes, de nem kevésbé megokolt — ugyanakkor szeren­csétlen is” — írta regényének banvatc’tt sorsát feldolgozó na olé jegyzet eiben. Hiába lelke­sedett az Optimisták néhány fe­jezetét elolvasó Römern Rolland: „Az ön műve nagy, és a kor legjobb alkotásai között foglalja el helyét.” Moszkvában Kun Béla „kegyetlenüligaznak” ne­vezte. Hazánkban csak egy-két. évtizede ölvasiható. Bosnyák Ist­ván újvidéki tudós, szakértő —, aki Kecskeméten iis kutatott Sin- kó-emlékek után —, Dömölky János rendező és a forgató­könyvírók jól érzékelték: Sinkó Ervin írói munkásságának éppen az. az alapvető sajátossága, — mint Bori Imre irodalomtörté­nész megállapította —, hogy lí- fái fogantatósú világképét mind­végig megőrizne, s vallomástevő szubjektivitása első írásától az utolsóig éreztette hatását. Ügy gondolom, Sinkó Ervin maga is hasonló hangvételű, stí­lusú forgatókönyvet írt volna re­gényéből, ha hosszabb élettel áld­ja meg a sors, és fölkérik a regény tévéváltozatának, pontosabban a regénytől ihletett tévéváltozatnak iNem merek arra gondolni, hogy aikadhait honunkban polgár­társ, kit hidegen hagyna a disz­kótánc nemes ÜGYE. Immár harmadszor rendeztek belőle nemzeti bafnokságat. amit a Ma­gyar Televízió is közvetített. Ha nem volna fontos, se viadal, se műsor nem lenne — ez olyan egy­szerű. 'mint áthengerbucskázni a fejen, majd ugyanúgy rángatózni, mint egy marionettbábú. Szóval, míg színesben fdgyel- meztem például Szörényi Zsolt levelibékaszínű dresszét, az járt a fejemben, mennyire igaza is volt Antail Imrének, amikor kere­setlen szavakkal úgv fogalmazott: ez arc önkifejezés eszköze. Meg­nyugtatott továbbá az a közlése, hogv a ruhákat, fellépés előtt el­lenőrizték mert így világossá vált. hogv a látványért a zsűri is fe­lelős. Az ízlések és pofonok külön­böznek — a diszkótáncosok nem. Van abban valami figyelemre megírására. A sokáig Jugoszlá­viában élt magyar írót, Kecske­mét egykori városparancsnokát mindig az emberi magatartás ér­dekelte, az foglalkoztatta, hogy élet-halál pillanatokban miért és hogyan dönt, aki dönt. A tévé­sorozat erényének tartom — át­fogóbb elemzés nélkül —, hogy minden kockáján éreztük: az Optimisták szerzője, élete, a szá­zad legfontosabb időszakának tekintette 1919 tavaszát. Dömö'lky János rendező min­dig kitűnt színészvezetői képes­ségeivel. Ezúttal is kiváló össz­hangban, egységes stílusban dol­goztak a fölkért művészek. Min­denképpen meg kell említeni a Sinkót (Gáti Józsefet) alakító Eperjes Károlyit és Cinner Erzsit megformáló Takács (Katalin ne­vét. A film operatőre Zentay László volt. Heltai Nándor méltó, hogy Magyarországon fér­fiak érzik hivatásuknak! a diszkó- táncot: 13 döntős közül csak há­rom volt a hölgy. Az adás végéig gondolkodtam, miért lehet ez így. míg jegyzeteimre pillantva rájöt­tem: a diszkótánc tulajdonképpen A NAGY LEHETŐSÉG; lóm, a 24 éves Vámos Károly földrajz- és tornatanár első díjasként (és legjobb vidékiként) azonnal egy szocialista és egy tőkés relációjú utazást kapott jutalmul. Nos, azt még valahogy el is tudtam kép­zelni. hogy pályakezdő fizetéséből egy év alatt nagy nehezen össze tud spórolni egy bulgáriai kiruc­canást. de ahhoz túl kevés a fan­táziám. hogy azt is magam előtt lássam: megtakarított forintjai elegendőek egy túrára a ködös Alb ionba. Amiből világosan kitetszik: igenis szükség van a nemzeti diszkótánc-bajnokságra. —if. Diszkótáncbajnokság dók egy alapjában véve örvende­tes körülményből erednek: Érsek - csanád azon kevés falvak közé tartozik, ahol ha lassan is. de évről évre emelkedik a lakosok, ebből következően pedig a gyer­mekek száma. Ennek megfelelően sürgősen bővíteni kell az óvoda és az általános iskola épületét, mert ezekben az intézményekben' már jelenleg is nagy a zsúfoltság: az óvodások öt csoportja négy foglalkozási termen osztozik, az iskolában pedig jövőre kénytele­nek lesznek bevezetni a kétmű- szakos oktatást. A helyzet persze nem kilátás­talan, mert a szükséges — mel­lesleg 1988-ban kezdődő — beru­házások anyagi fedezetéről gon­doskodnak a megyei tanács segít­ségével. Nem mondható el ugyan­ez sajnos a beázó. már teljesen leromlott állapotú orvosliakás fel­újításáról. vagy az utak és a jár­dák aszfaltozásával kapcsolatban: ezek a feladatok — sok egyébbel együtt — társadalmi összefogást kívánnak. Szerencsére egyre na­gyobb hagyományai vannak en­nek a faluban: nemrégiben Pél­dául játszóteret építettek társa­dalmi összefogással. A fölszólalók zöme újabb akciók szervezését sürgette, hozzátéve: hibát követ­nének el az illetékes szervek, ha nem találnának módot a nehéz gazdasági viszonyok közepette is az önkéntes fölajánlások méltó támogatására. A gyűlésen megválasztották az új népfrontbizottságot is. A titkár — egyhangú szavazás eredménye­ként — ismét dr. Vörös János fuvarozó kisiparos lett. K. J. MESTEREK, MESTERSÉGEK Kecskeméti Mihály kádár kiállítása Pénteken délután öt órakor, a kecskeméti SZMT Művelődési Köz­pontban Rehák László, a KIOSZ megyei titkára nyitja meg a Kecske­méten élő Kecskeméti Mihály kádármester kiállítását. A' Meste­rek, mesterségek dicsérete sorozatot tavasszal, márciusban indította a művelődési intézmény. Bemutatkozott már Kovács Miklós kékfestő. Baricz Béla fafaragó, Gerencsér László díszkovács, Szabó Sándor szíj­gyártó, Kovács László rézöntő. Most november 8-ig láthatók (naponta 9—18-ig, szombaton és vasárnap 9—12-ig) a kádár remek darabjai, al­kotásai. V -• Hogyan készül a hor­dó? — Tavaly Budapesten adott választ a kádármester a diákok kérdé­seire, akik a pályaválasz­tási hónap ren­dezvényein ta­lálkozhattak Kecskeméti Mihállyal. Az idén is kész­séggel válaszol az érdeklődők­nek: hogyan is készíti mester­remekeit. Pályázati leihívás A Bácska Kereskedelmi Vállalat 1985. december 1. napjától 1988. november 30. napjáig terjedő időszakra szerződéses üzemeltetésre átadja az alábbi üzletét: 751. sz. háztartási vegyesáruk üzlet Bácsalmás, Marx K. u. 50. A pályázatokat 1985. november 17-ig kell benyújtani a vállalat központjába (Baja, Április 4. tér 10.) Az üzlet versenytárgyalására 1985. november 25-én 10 órakor kertikor a vállalat központjában. A pályázati feltételek 1985. október 23-tól átvehetők a vállalat központjában, ahol kérésre szóbeli tájékoztatást ■ is adunk. A feltételeket írásbeli tájékozódás esetén postán megküldjük az érdeklődőknek. 2172 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents