Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-19 / 246. szám

1985. október 19. • PETŐFI NÉPE • 3 RÁDIÓJEGYZET Miről helyett hogyan ? Ebben az igen nyugtalan világ­politikai helyzetben változnak-e az emberek viselkedési, magatar­tási normái a különböző orszá­gokban? Ha igen. milyen téren, milyen formában? Idegesebbek, ingerültebbek a mindennapi élet­ben a világ rossz, fenyegető gaz­dasági vagy politikai híreiről ér­tesülve? — Érdekes kérdések, s valószínűleg ezzel a meggyőződés­sel ragaszkodott hozzájuk Szécsi Éva!, az Amiről a világ beszél cí­mű külpolitikai periodika szerdai adásának szerkesztője is. miköz­ben Londonban, New Yorkban. Berliniben és Bonnban keresett rájuk választ a jó telefonössze­köttetés. illetve a kiküldött tudó­sítók segítségével. Nemcsak a kérdések, a válaszok is érdekesek, magazinszerűek vol­tak. Mégis szokatlanok. Hiszen nem azt adta — kivételes eset — ez a műsor, amit megszoktunk, vártunk tőle. Nem azt firtatta. „Amiről a világ beszél”, hanem azt. hogyan viselkedik ... Szóba került a külföldi üzletek pénztá­rainál sorlbanállók magatartása, továbbá az, hogyan tanítanak kü­lönböző viselkedési formákat, po­litikát!!) az amerikai, angol és német iskolákban, hogyan közle­kednek a fejlett polgári világ autóvezetői, és így tovább. Olyan apró. hétköznapi jelenségekről meséLtek. olyan sztereotípiákat elemeztek a szerdai rádióműsor­ban. amilyenekről keveset tu­dunk. Ezek a viselkedési normák —, ahogy nálunk is — évszázadok során alakultak ki, s ha idegen országban járunk, illik ismerni közülük a legfontosabbakat. Eb­ből a szempontból ugyancsak hasznos információkkal gazdagod­hatott. aki a szerda estét rádiókö­zeiben töltötte. Én egy kicsit mégis becsapott­nak éreztem magam, amiért nem azt adta ez az adás, amit ígért: a miről helyett a hogyanra keresve választ. Az ilyesmi minden terü­leten bosszantó. Szélsőséges pél­dával élve Olyan, mintha mond­juk a mosóporos- dobozba lisztet csomagolnának és fordítva. Mind­kettő fontos dolog, de ha felcse­rélve használjuk... A rádió és télevízió műsorait közlő újság bő­séges tájékoztatásával megadja a hallgatónak, nézőnek a választás lehetőségét —. ahogy a boltok polcain sorakozó áruk címkéje —. s alapvető elvárás, hogy ne mást adjon, mint amiit kínál. Különben menthetetlenül hitelét veszti. K. E. BEFOGADTÁK AZ „IDESZALASZTOTTAT” Öregdiák emlékezése A Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola 35. évfordulójára 1942-ben léptem be először a mostani szakközépiskola elődjé­nek kapuján. A hajdani refor­mátus ókollégium patinás épüle­tén — amelyben akkor a keres­kedelmi középiskola működött — egy kis márványtábla adta tud túl, hogy 1842—44-ig itt ta­nult jogot Jókai Mór...» Szerény 'életpályámat azonban nem annyira a nagy író iránti tisztelet, hanem sokkal inkább az többségének liberális-humanista, iskola nyitottsága és a tanárok sőt haladó szelleme határozta meg. Közülük is Kiss István ma­gyar és francia szakos tanárnak köszönhetően a legtöbbet, aki a híres Eötvös Kollégium egykori hallgatójaként mindenkor hű maradt ezen intézmény legjobb hagyományaihoz. Ma is magam előtt látom, amint óráról órára odatelepedett közénk valame­lyik padra, hogy kihagyásokkal és betoldásokkal „pofozza hely­re” a kurzus előírta tankönyv- szövegeket. A felszabadulás után pedig — hosszú éveken át — nemcsak a középiskolai kated­rán, hanem a Petőfi Népe ha­sábjain is türelemmel és nagy szakértelemmel nyesegette min­dennapi nyelvhasználatunk vád­hajtásait . .. Most is rejtély előt­tem, hogy miként tudott egyet­len hangos szó vagy nyakleves nélkül kordában tartani bennün­ket, amikor egyik-másik taná­runknál bizony megfeledkeztünk magunkról. Ez történt 1943. április else­jén is, amikor egyik osztálytár­sunk óra alatt bekopogtatott a tantermünkbe. Nálunk kereste a beszolgáltatást hivatalt... Olyan ügyesen változtatta meg a hang­ját és álcázta magát kisparaszt- nak, hogy a nagy tudású és végtelen jóindulatú dr. Mándo- ki Alajos tanár úr nem ismert rá saját tanítványára... Volt tanáraim közül — Kiss Istvánon és Dubecz Józsefen kí­vül — sajnos, csak Szabó Ador­ján van még életben, aki min­dig oly érthetően és érdekesen tudta magyarázni a kémiai fo­lyamatok és képletek rejtelmeit. A rokonszenves, mindig elegáns Igó Elek már régen a temető­ben piheni a rögös pedagógus- pálya fáradalmait. Köszönet mindnyájuknak, amiért lelkűk kincsével • ezreket gazdagítot­tak ... 1Befejezésül az iskola akkori, szerintem legértékesebb huma­nista hagyományát, a tanulók előítélet nélküli értékelését, a mindenkinek előlegezett bizal­mat szeretném kiemelni. Saját keserű kálváriám alapján állí­tom, hogy talán ez volt az or­szág- egyetlen kereskedelmije, . amely a Nyilas Misik és a hoz­zájuk hasonló mentalitású diá­kok utolsó menstvára lett. En­gem ‘ egy , másik kereskedelmi iskola igazgatója egyetlen meg­gondolatlan és kamaszos vissza - feleselésem miatt szüntelenül csepült, és rossz magaviseletje­gyet adott, noha minden tárgy­ból jelesre álltam. A végén már üldözési mániában szenvedtem,' és több más iskolába próbáltam átmenni, de csak itt vettek fel! „Ide szalasztott” mivoltomat az évek során soha egyetlen tanár, vagy diák sem vetette szemem­re. Fenntartások nélkül befogad­tak, még önképzőköri elnöknek is megválasztottak, és jelesre tudtam érettségizni... Azóta is abban a hitben rin­gatom magam, hogy tanáraim nem bánták meg az egykor „ro­vott múltú” tizenéveseknek előle­gezett bizalmukat. Patik István • nyugalmazott tanár • Nem őslénytani ásatások folynak itt, hanem „parkosítás” előké­születei láthatók — immár fél éve. Kiskunmajsa felé utazom, a Kőolaj, és Földgázbányászati Vál­lalat Kiskunsági Üzeme fúrási üzemegységének központjába. Képzeletemben képek jelennek meg, az 1979-es események képei: Fényes védőruhába öltözött em­berek sarat dagasztva küzdenek a lángoszloppal. Bár akkoriban nem jártam Zsanán, mégis belém rög­ződtek ezek a jelenetek. Naponta közölték a híreket az újságok, s három héten keresztül a rádió és a tv híradásainak is élére kerül­tek az ott történtek. Végül a ki­tartás, a szívós munka eredmé­nyeként az ember legyőzte a ter­mészet erejét, s helyreállhatott a rend. Ennek már több mint hat esz­tendeje. Már-már elfelejtette az ország a kisközség nevét, de a na­pokban ismét riasztó hír érkezett Zsanáról: „Az £—9-es kútnál tö­mítési munkák közben gázkitörés történt... A kút nem gyulladt be, a biztonsági tolózárat pedig 2! óra 45 perckor felszerelték”. — A hír némi pontosítást igé­nyel — mondja Fáik Miklós. üzemigazgató a kiskunmaisad iro­dában. — A baj a rétegtömítő cseréje közben történt, és szeren­csére a gáz „csak’’ nagv erővel kifújt a termelőcsövön. nem pe­dig kitört. Na, de hadd mondjam sorjában. A Kiskunsági Üzem idén terv szerint 1,1 milliárd köb­méter gázt termel. Ennek része­ként naponta másfél millió köb­métert hozunk felszínre a zsanai földgázmezőből. A termelő kuta­kat éves rendszeres program sze­rint tartjuk karban. Ez esetben i» a tervnek megfelelően — szep­tember 19-én — lyuikbefeiező­berendezéssel vonultunk fel a Zsana északi 9-es kúthoz. A ré­tegtömítő és a .termelőcső cseréje volt a feladatunk. Riasztás Munkánk az előírt technológiai utasítások szerint haladt, — foly­tatta az üzemigazgató —. amikor október 11-én, 14.30-kor riasztot­tak bennünket: a rétegtömítő cse­réje közben a kút elgázosodott. és a rétegben a 140 bar nyomású földgáz a termelőcsövön keresz­tül kifújt a szabadba. A riasztás után a helyszínre ér­kező üzemi vezető kollégákkal és a nagykanizsai központtal egyet­értésben több lehetőség közül a kút vízbesaj.tolásos elfojtása mel­lett döntöttünk. Ezzel egyidőben riasztottuk a dunántúli és az al­földi kitörésvédelmi csoportot, a tűzoltóságot, a rendőrséget. a mentőket és a Kerületi Bányamű- szaki Felügyelőséget. • Békési János főfúrómester alupigmentbe öltözve a szivaty- tyúk mellett. De a többit mondják el talán ők — mutat az újonnan érkezők felé. ök öten szintén aktívan ki­vették részükéit a mentésből: Ágoston Zsigmond szállításirányí­tó, Hajnal István, diszpécser. Sza­bó Lajos fúrómester, Tóth Zol­tán és Békési János főfúrómester. — Rádión szólt be a fúrómes­ter, hogy „beindult” a kút — em­lékezik Szabó Lajos. — Akkor még nem tudtuk, mekkora a bai, mert az ottani óriási dübörgés miatt csak szófoszlányokat lehe­tett hallani. Ahogy közeledtünk a helyszínre a kocsival, már több kilométernyi távolságból hallot­tuk az iszonyú süvítést. — Valóban. URH-rádión üvöl­töztünk egymással — idézi fel a történteket Hajnal István diszpé­cser. — Végül megértettük, miről van szó. Gyorsan intézkedtem, hogy a víztartályos kocsik menie- nék ki a helyszínre. Majd értesí­tettem az ügyeletes aggregátorost, és még másik hármat, hogy vo­nuljanak ki. Az aggregátor nálunk nagynyomású szivattyút ielemt. amire a víz besajtolásához van szükség. — Amikor megkaptam az uta­sítást, rögtön berendeltem a mai­sai telepre négy Tátra csörlős gépkocsit — veszi át a szót Ágos­ton Zsigmond szállításirányító. — Egyet azonnal ki is küldtem Zsa- nára. A tartálykocsik is megkezd­ték a víz hordását. Ahogy ezt most elmondom, hosszúnak tűnik, de ez a gyakorlatban nem ígv volt. Pezsgett itt minden. Olyan volt a telep, mint egy megboly­dult méhkas. Mindenki tudta, mi a feladata. Négy óra leforgása alatt kétszáz köbméter vizet szál­lítottunk a kút környékére a tar­tályokba. Szereposztás — Ekkor már kint voltunk a helyszínen — mondja Tóth Zol­tán főfúrómester — „összeállt” minden, hogy az elfojtást meg­kezdjük. Kiosztottuk a feladato­kat. Az én reszortom a kúthoz ki­épített elfojtóvezeték tolózár­rendszerének nyitása és zárása volt. De, nekem kellett irányíta­nom a vízbesajtoló szávaittyűegy- ségjek beindítását és leállítását Is. Három szivaittyúegységet kötöt­tünk rá a kútra, s ebből kettő fo­lyamatosan sajtolta be a vizet száztíz bar nyomással. Ügy ötven köbméternyi bepréselése után a kiáramló gáz elkezdett nedvesed- ni. Először csak permetezett, majd zuhatagként ömlött a nyakunkba a víz. BÁBELI ÁLLAPOTOK így nem szabad dolgozni! • Egyedülálló újítás: önhor­dó lámpatest. A napokban Igényesen dolgozni címmel cikket írtunk a lelkiis­meretes munka szükségességéről', társadalmi megbecsüléséről. Be­vezetőben elrettentő példát említettünk; anélkül, hogy megnevez­tük Volna, hol fordultak elő a hiányosságok. A cikkel kapcsolat­ban számos olvasónk igényelte, hogy nevezzük nevén a környéket, amit akkor azért nem tettünk, mert írásunkat elvi jellegűnek , szántuk. Most azonban kénytele­nek vagyunk bemutatni a kecs­keméti Horváth Döme utcai épü­letekben található állapotokat. Tesszük ezt azért is, mert a la­kók hiába fordultak immár szám­talanszor a lakásszövetkezethez — ahová havonta és lakásonként több száz forintot fizetnek, és amely érdekvédelmi szervezet is volna — senki nem törődik a panaszokkal, a jogos felháboro­dással. Igaz, még nem telt le a garanciális idő, de annak vége rohamosan közeledik. Az embe­rek 16—17 fokos „melegben” di­deregnek, a bejárati ajtók néme­lyikéből már az átadás utáni na­pokban kiesett az üveg, fogan­tyúk kilazultak, leestek, a víz csöpög, csordogál, szemét, piszok, bűz mindenütt. Építette a DU- TÉP, kezelésre átvette az úgyne­vezett Városközponti Lakásszö­vetkezet. — dorgál — (Szilágyi Mihály felvétele) t Kábel-bá­béi. Az É—9-es • Tóth Zoltán: „Végre sikerült elfordítanom a csapot!” — Akikor már persze alupig- ment hőálfó védőruhában voltunk — vág szavába Békési János fő­id rómes tér. — Mi, hárman — Tóth Zoli. Kubinyi Miklós és én — fogtunk neki az elzárószerel­vény felrakásának. Rendkívül iz­galmas öt percet éltünk át. A ki­törő gáz közvetlen közelében elég ilyenkor két vasat összekoccinta­ni, vagy airrébb rúgni egy apró kavicsot, s máris pattanhat a szikra... Elhallgat. Pár másodpercre csend ül a szobára. Rágyújtana«. Mindenki ugyanarra gondol. — Nem lehetett több öt perc­nél, de nekünk fél órának tűnt, míg sikerült kézzel felrakni, be­csavarni, majd csőkulccsal meg­húzni az elzárószerelvény mene­tét — folytatja Tóth Zoltán. — Ezután már csak a magasnyomá­sú félfordítós csapot kellett el­zárnom. Hirtelen csend lett. Szin­te zavart, annyira megszoktam a feltörő gáz süvítését. Eljöttünk a kútitől, levettük a védőruhát és kiszedtük a vattát a fülünkből. — Azóta beépítettük az új ré- tegtömítőt és az új termelőcsövet — mondja Katona Ferenc megbí­zott fúrási üzemegység-vezető. — Másnap reggel folytatódhattak a terv szerinti kútmunkálatok. Ennyi a történet. A szakembe­rek, miután elmesélték, láthatóan — Kemény fiúk — mondja ko­molyan. — Nem ijednek meg a saját árnyékuktól! Ennek a „Kel- ly-csapnak” a felhelyezése olyan veszélyes féladat, hogy csak ön­ként jelentkezők közül választha­tunk. Erre kötelezni senkit nem lehet. Olyasmi ez. mint a tűzsze­rész'munkája. Szlávik Tiborral, a kútjavító- részleg vezetőjével kanyargós ho- mokúton autózunk az északi 9-es kút felé. Jó negyedórái utazás után akácligetek és fiatal nyár­fák övezte tisztásra érünk. Közé­pen a kútjavító-berendezés tornva magasodik. Békés, gyönyörű hely­szín. Pár védősisakos ember szor­goskodik a berendezések körül: bontanak. A javítótoronyra nincs már szükség. Derék, pirospozsgás arcú férfi. Lukács József fúró- mesiter jön elénk, „Jó szerencsét” köszöntjük egymást. Pár szót vál­tunk. Minden rendben van. Nem tartjuk fel tovább. Még egyszer körbejárjuk a kutat-, mielőtt visz- szaülnénk az UAZ-ba. „Jó szerencsét’’ mondogatom még magamban is a bányászkö­szöntést. Sok igazság bújik meg ebben. Most is kellett a szerencse ahhoz, hogy lángra ne lobbanjon a gáz. De. mégis sokkal fontosabb volt az emberi helytállás, a gyors, tudatos cselekvés. Ennek köszön­hető, hogy a nehéz helyzeten is hamar úrrá lettek. A kútból ma már ismét az országos hálózatba áramlik a gáz. Gaál Béla • Az É—9-es kútnál már a ja­vító berendezés tornyát bont­ják. feloldódnak. Viccelnek, ugratják egymást: — Zoli bátyám! — szól oda kollégájának Szabó Lajos — úgv néztél ki a védőruhádban, mint Gombóc Artúr! — iNana! Rád is rádférne egy kis sport — hangzik a válasz tet­tetett sértődéssel. Elbúcsúzunk. Szeretném meg­nézni a „bűnös’’ kutat, A terep­járóhoz kikísér Katona Ferenc. Nagy fafelület kész állapotban Könnyen szabható, csavar-, és szegálló, közel 3 m2 feKiletű, 27 mm vastag bükk, vízálló, gombamentesített rétegelt fa, nagy teherbírású, sima felület. Födém, lépcső, lovaskocsiplató, tehergépkocsiplató, pingpongasztallap, barkácsasztallap stb. céljára kapható kis és nagy tételben. DEFAG FALEMEZÜZEM LEMEZRAKTÄRÄBAN, SZEGED, Budapesti út 1. Hétfőtől péntekig, 7—13 óráig. Telefon: 22-833, mellékállomás: 55. Személyes lebonyolítást kérünk, levelezés nélkül. Előzetes megtekintés után az elszállításról a vevőnek kell gondoskodnia. KÍVÁNSÁGRA MÉRETRE VÁGJUK. Jelenleg engedményes áron vásárolható. 2151 ZSANÁN ISMÉT CSENDES A GÁZMEZŐ A megzabolázott kút

Next

/
Thumbnails
Contents