Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

« • PETŐFI NfiPE • 1985. október 16.

TAPASZTALATCSERÉN A VOLÁNNÁL

A cottbusi szállító vállalat igazgatója

A napokban tett látogatást Kecskeméten, s tanulmányozta a Volán 9-es számú Vállalat munkáját Horst Kittan, a Cottbusi Wilhelm Pieck Verkehrskombinat igazgatója. Testvérvállalati kapcsolatot alakítottak ki a Volánnal. Először is az általa képviselt vállalat munkájáról érdeklődtünk.

— Kérjük, ismertesse vállalatuk munkáját, a személy- és áruszállításban!

— Cottbus megye a Német Demokratikus Köztársaság barnaszén „pincéje” a barnaszén, az energia megyéje. Innen származik az országos villamos energia kétharmad része, a barnaszénből előállított gáz 95 százaléka, illetve a barnaszénszükséglet kétharmada. A felsoroltak határozzák meg a megye ipari struktúráját. A mi vállalatunk 8 ezer dolgozót foglalkoztat, s feladatunk, hogy kielégítsük az iparágak személy- és teherszállítási szükségletét. Legfontosabb feladatunk az év minden napján a személyforgalom lebonyolítása, amelyet magyar gyártmányú Ikarus autóbuszokkal és villamossal végzünk. Naponta félmillió utast szállítunk, 400 ezret autóbusszal, 100 ezret villamossal. Az ehhez szükséges eszközeink megvannak, ugyanis 1200 autóbusszal, 60 villamossal rendelkezünk. Az 1100 tehergépkocsi napi 30 ezer tonna árut szállít, amely főként ipari áruterítésből, élelmiszer-szállításból, vasúti szállítmányozásból, konténerforgalomból áll. Emellett 200 teherautónk exportszállítást végez. A szovjet földgázprogram megvalósításában mi vagyunk a a szállítási fővállalkozók, és járműállományunk 10 százaléka a Szovjetunióban dolgozik. A 400 személygépkocsi járművezetőképzési, illetve taxifeladatokat lát el.

— Milyenek voltak a Volánnál az első benyomásai, s milyen tapasztalatokat gyűjtött?

— Nálunk is azt tartja a közmondás, hogy az első benyomás a legfontosabb. S ebben a magyarok, kollégáink ugyancsak kitettek magukért. Nagyon jóleső érzés volt tapasztalni, hogy látogatásunkat nagyon komolyan veszik. Baján és Kecskeméten az üzemegységeknél, de Kiskunfélegyházán, a kirendeltségnél is példás tisztaságot, rendet és fegyelmet láttunk. Ami a hasznositható tapasztalatokat illeti: megismerkedtünk az üzemanyagtakarékoskodás új módszereivel, a gépkocsivezetők anyagi érdekeltségével. Több műszaki megoldással — mint például a benzines ZIL tehergépkocsik átalakítása gázolajos IFA-motorok- kal, a Skoda Liaz pótkocsi sta- bilizátorának Ikarussal történő helyettesítésével — találkoztunk, amelyeket hazatérésünk után, nálunk is bevezetünk.

— Csupán a műszaki megoldások iránt érdeklődtek?

— Nem. Kíváncsiak voltunk a személyszállításra, az autóbuszok komplex közlekedési technológiájára, azaz menetrendszérűsé- gére, irányítására, a szolgálat vezénylésére, kihasználtságára. Nagyon gazdag és jól hasznosítható módszerekkel ismerkedtünk meg, amelyek közül néhányat, úgy érzem, nálunk is be ■lehet vezetni. A két vállalat

együttműködése még a kezdetén tart, ez a második találkozásunk. Ez még a vezetők eszmecseréje, de szeretnénk, ha ez a kapcsolat minél szélesebb lenne. A közös jegyzőkönyvben, amelyet aláírtunk, meghatároztuk a delegációk cseréjét. Szeretnénk a csereüdültetést is megvalósítani. Lehetőségeink mindkét részről megvannak ehhez, s úgy érzem, ez a kapcsolat mindkét vállalat, egyben a két nép számára is hasznos, gyümölcsöző lesz — mondta befejezésül Horst Kittan.

Gémes Gábor

ESŐRE VÁRVA

Éjszakai műszak Jánoshalmán

A lemenő nap izzó korongja megpihen a jánoshalmi házak tetején, mielőtt végképp eltűnik. Korán alkonyodik. Ez az ősz biztos jele. Mikorra a Petőfi Tsz irodájához érkezek, már beáll a sötétség.

• t'Iaas nominator birkózik ä sötétben a száraz

kukoricával.

— Nem számít, hogy éjjel van, vagy nappal — fogad Bátyai József elnök —, a munkának menni kell. 4000 hektárnyi szántóterületünk van, ezért nyújtott műszakokkal egész nap dolgoznak a gépek. Van bőven feladat. A gabonánál fontos, hogy a meglevő géppark kihasználásával időben földbe kerüljön a mag. A kukoricánál a szárító folyamatos üzemelése teszi indokolttá a két műszakot. Ebben az időszakban nekünk nincs vasárnap vagy hétköznap. Csak onnan veszem észre a hétvégét, hogy az asszony finomabbat főz.

Magas, széles vállú férfi lép be az ajtón, Mészáros Béla elnökhelyettes. Poros cipője elárulja, hogy.a határból érkezett.

— Sokba kerül nekünk ez a szárazság — panaszolja. — Negatív csúcsot állított fel az idei esztendő. Errefelé 100 éve nem esett ilyen kevés eső. Pedig a búza viaszéréséig jobb képet mutatott, mint a két esztendővel ezelőtti rekordtermés. Szerencsére a tervezettnél*így is többet tudtunk betakarítani. Hektáronként

6,3 tonnányit arattunk. Ilyen kiváló tőállományú kukoricánk még sohasem volt. De nem jött az égi áldás, s a csövek kicsik maradtak.

Beszélgetés közben fel-alá járkál az irodában. Látszik, nagyon bántja a dolog, s legszívesebben folytatná ellenőrző körútját a földeken. Szívesen teljesíti kívánságom, mikor arra kérem, hadd kísérjem el.

• Folyamatosan érkezik a kukorica a szárítóba.

— Először menjünk a szárítóhoz — adja ki az útirányt Tóth Lászlónak, a Niva „pilótájának", majd folytatja a tájékoztatást. — Két Bábolna típusú szárítónkban folyamatosan szárítjuk a beérkező kukoricát. Huszonnégy óra alatt 6—700 tonna terményt szárítunk meg itt.

A karcsú acélépítményt higanygőz lámpák kékes fénye világítja meg. A két szárítótorony alatt gázégők duruzsolnak, de ezt észrevétlenné teszi a csöveken áramló kukoricaszemek állandó zizegése.

— Átlagosan 20 százalékos nedvességtartalommal érkezik a termény, de előfordult már 16 százalékos is — harsogja túl a zajt Erhardt Zoltán, a szárítóüzem vezetője. — Ez nekünk jó, mert kevés gázt keli elégetni.

Világos vezérlőterembe lépünk. A villogó lámpákat Bundzsák László gépész tartja szemmel.

— A bejövő termény különböző nedvességtartalmú — magyarázza a gépész. — Ennek megfelelően kell beállítani a szárítási időt. A toronyban termosztát ügyel arra, hogy ne károsodjon a termény. Az én feladatom a berendezések ellenőrzése, s a hibák gyors kijavítása. Az automatikának köszönhető, hogy öt ember elég a berendezés működtetéséhez.

Beülünk a Nivába, s a kukoricatáblák felé vesszük az irányt. A műútról letérve sötétségbe és porba burkolózva zötyögünk célunk felé. A kocsi reflektorja szikkadt, portól szürke kukoricatáblát világít meg. Szemben egy terménnyel megrakott pótkocsis IFA viaskodik a döccenőkkel. Az elnökhelyettes intésére oldalra húzódva leáll. Harkai József száll ki a vezetőfülkéből.

— Már nem is árt egy kicsit pihenni — mondja a bemutatkozást követően. — Kemény ez az időszak. Most augusztusban szereltem le a katonaságtól, s máris belecseppentem a 12 órás műszakokba. Nappal még hagyján, de éjszaka, úgy két óra felé, már laposakat pislog az ember. Bár hoznak termoszban teát és kávét, sokszor így is nehezen sikerül kitörölni az álmot a szememből.

Újból a terepjáróban ringatózunk. A poros kukorica elmarad mögöttünk. Itt már learattak. A kocsi alját letört szárak kopogtatják. Fénycsóvánk egy Claas Dominátor kombájn oldalán pásztáz végig. Vezetője, Lengyel Ferenc a gép vaslétráján leereszkedik, kinyújtóztatja tagjait. Pár tornagyakorlatot végez. Bal kézfején friss gézkötés fehérük.

— Hát magával mi történt? — kérdi az elnökhelyettes.

— Nincs szerencsém — csóválja a fejét a kombájnos. — A szárazság miatt megsült a levél, s a szár felső része is. Így aztán eltömíti az adapter továbbító szerkezetét. Most is ez történt, s amikor kicibáltam a felcsava• A John Deere traktor reflektorai messzire világítanak a tarlón.

rodott szárat, valami éles vasba ütöttem a kezem. Nem csoda ebben a sötétben. No, de nem panaszkodom, lefertőtlenítettem és bekötöztem. Holnap majd megmutatom a doktornak.

Ismét jó húszperces autózás következik a terepjáróval. A kocsi belsejében CB-rádió sutyorog. Ügy tűnik, most nem sok hírt közvetít az éter. Ez jó jel, mert komoly meghibásodáshoz sehol sem hívnak segítséget. Hatalmas tarló szélére érkezünk. Tegnap még kukorica sárgállott itt. Most, miként lámpáik árulkodnak: három John Deere traktor pöfög egymástól távol. A legújabb, melyhez szárzúzót csatlakoztattak, leáll a közelünkben.

— A búzának készítjük a magágyat Kiss János László és Kuzlyon Ferenc kollégámmal — szól Nagy László traktoros —, szárzúzóval, mélykultivátorral és tárcsával dolgozzuk meg a talajt. A munkák egymásra épülnek, de mi igyekszünk jó távolra kerülni egymástól, hogy lássunk is valamit. Nem elég, hogy sötét van, a por is nehezíti a látást. Hajnalban, ha nem mozog a levegő, megül a por, s olyan, mint ha ködben mennénk. Ilyenkor1 aztán jobban kopnak az alkatrészek, s több üzemanyag fogy. A száraz talaj nehezebben ■ adja meg magát.

Elbúcsúzunk, s a várakozó Niva felé indulunk. Az ég csodálatosan tiszta, mint apró szentjánosbogarak világítanak a csillagok.

— Nekem nem tetszik annyira — pillant fel szemrehányóan Mészáros Béla. — Szívesebben látnék gomolygó felhőket. Ráférne már nagyon egy kiadós eső erre a szomjas földre.

G. B.

A JELENLÉT PARANCSAI

Ahogy a BLÉVISZ elnöke látja

Konténeres íróasztal, amelynek egybeépített fiókjai telefontartóként, sőt akár éjjeli- szekrényként is használhatók, hatszögletű asztal, amely körül miieden tárgyalónak azonos a fizikai pozíciója. — Csupa praktikus bútort látok Bajnai Györgynek, a Bajai Lak- berendező, Építő- és Vasipari Szövetkezet elnökének irodájában.

— Saját gyártmányú valamennyi — mondja, s kifejti, hogy termékeikkel a vásárlók egy speciális, de fölöttébb népes rétegének kedvében szeretnének járni: a családalapító fiataloknak, akik az esetek zömében bizony szűkös körülmények között kénytelenek berendezkedni. Éppen ezért tüntetik ki figyelmükkel a többfunkciós „csiki-csuki” bútorokat.

— Főként, ha azok árban sem elérhetetlenek a számukra — vetem közbe.

— Erről csak annyit: franciaágyaink egyik-másik típusa már hat-nyolcezer forintért is kapható, s a drágábbak sem kerülnek többe tizennégy-tizenhat- ezer forintról. Aki egy kicsit is ismeri a bútoráruházak kínálatát, az tudja: jóval alacsonyabbak ezek az átlagos áraknál.

— Ez kétségtelenül csábító körülmény: volt hatása a BNV-n?

— Bár igen kicsi — alig harminc négyzetméteres — boxot rendeztünk be, föltűnően sok nézőt állítottak meg a termékeink. Igaz, ebben része volt annak is, hogy a kiállítók közül egyedül mi nem húztunk kötélkordont a bemutatott bútorok köré: meg lehetett fogni, ki lehetett próbálni mindegyiket.

— S követte vajon üzletkötés is ezt a nagy érdeklődést?

— Éppen emiatt vagyunk most gondban: a vártnál is több ajánlatot kaptunk. A franciák háromszáz, a lengyelek pedig több mint kétezer garnitúrát kötöttek le. Hasonló nagyságban vennének tőlünk bőrgarnitúrát az olaszok. A tőkés cégek szerződési igénye összesen megközelíti a hatmillió dollárt. Ilyen nagyságú gyártásra pedig mi — sajnos — pillanatnyilag nem vagyunk fölkészülve.

— Kénytelenek kihasználatlanul hagyni ilyen remek lehetőséget?

— Először is: a lehetőség azért nem olyan egetve- rően remek. Bár igaz: a nyugati cégek érdeklődése folyamatosan növekszik a mi természetes fából készült termékeink iránt, főleg azóta, amióta a forgácslapból készült, formaldehid kötésű bútorok forgalmazását — egészségügyi okokból — megszüntették az NSZK-ban. De még nem mindenütt ígérnék értük olyan árat, ami kifizetődővé tenné számunkra a szállítást.

— Mi a teendő ilyen helyzetben?

— Ügy érezzük, hogy az idő nekünk dolgozik: helyesen tettük, amikor évekkel ezelőtt a természetes alapanyagok fölhasználása mellett döntöttünk, mert ez az irányzat tartós divatnak bizonyul. Olyannyira, hogy laz előttünk álló éveket a nagyarányú fejlesztés időszakának szánjuk. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően ismét új termékekkel, elsősorban irodai bútorokkal és komplett szállodai felszerelésekkel szándékozunk jelentkezni a piacokon. Mindezt a jelenleginél termelékenyebb gépek segítségével szeretnénk végrehajtani. Végül a tárolási lehetőségeink bővítését is tervezzük.

— Honnan veszik hozzá a pénzt?

— Ezen törjük mi is a fejünket. Mindenesetre van néhány elképzelésünk: a szükséges összeg — mintegy százmillió forintról lenne szó — egy részét különféle pályázatokon szeretnénk megszerezni. A gépek zömét pedig nem vásárolnánk, hanem kölcsönöznénk. Erről éppen most tárgyalunk az egyik nagy nyugatnémet bútorgyár képviselőivel.

— Tegyük föl, hogy meglesz a pénz: akkor biztos, hogy minden együtt áll, s már csak a babérokat kell learatni?

— Milyen jó is lenne! Ám sajnos, a dolgok neheze csak ezután következik: a nyugati piacokon igen magasak a követelmények, ezt már eddig is módunkban állt érzékelni. Megfelelni nekik csak úgy lehet, ha a jelenlegi gárdát — mindenekelőtt az alkotó műszakiakat és a kvalifikált szakmunkásokat — együtt tudjuk tartani. A mai, jócskán megdrágult életviszonyok között ez részben pénz, részben szervezés kérdése is. A lényeg: vissza szeretnénk állítani a nyolcórás munkával szerzett, valódi teljesítménnyel megalapozott jövedelem tekintélyét, mert képtelenség tartós ideig jelen lenni a tőkés piacon egy olyan kollektívának, amelyikben a fizetés — inkább csak jelenléti díj csupán.

Káposztás János

Reményteli október

Töredék a hátráló „Dél” német hadseregcsoport Duna—Tisza közére vonatkozó hadműveleti naplójából, a 3. magyar hadsereg arcvonalán

Előzmények: A Vörös Hadsereg a Tisza vonalát átlépve október 10-én elérte Kecskemétet. Átcsoportosítás történt. Mali- novszkij (katonai fedőnevén Jakovlev), aki marschalli rangját a Kremlben 1944 őszén Kalinyin államelnök kezéből vette át, Kov- tun (Kecskemét díszpolgára) hadosztályát visszavonta a Tiszához. A német és a magyar csapatok fenyegetettsége változatlan maradt.

A New York-i Rádió október

4-i magyar adása egy amerikai szenátort idézve azt mondta: „Az idő homokórája fogytán van már Magyarország számára, csak veszthet, ha ellenáll. Az országnak szembe kell néznie a valósággal. Magyarország csak határozott cselekedettel bizonyíthatja, hogy tiszteletre méltó helyre tart igényt a háború után a nemzetek között.” így hát gyalázatos és értelmetlen rémtett volt Kiskunhalason kivégezni Oláh Tibor és Popik Gyula katonaszökevényeket. i

Sztójay-Sztojákovits helyére Lakatos Géza vezérezredes lépett miniszterelnökként, ám a magyar vezető körök magatartása valójában mitsem változott. Az, hogy a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt október 10-én egyezményt köt az akcióegységről, megmutatta a még mindig fennálló lehetőségeket.

A szovjet hadipotenciál növekedésére utal: az ipar 1944 első felében 1,2 millió puskát és karabélyt, több mint egymillió géppisztolyt, 230 ezer különféle géppuskát, 61 ezer löveget, 8100 nehéz és közepes harckocsit, 5700 rohamlöveget és 9600 repülőgépet gyártott. 1944-ben 6,9 millió szovjet és négymillió német katona harcolt a szovjet—német arcvonalon. A szovjet harckocsik száma 9900, a németeké 5200 volt, 12 ezer repülőgéppel mindössze 2800 gép állt szemben. Ezért vallhatták a foglyul ejtett tisztek, hogy a 6. német és a 3. magyar hadsereg vezetése dezorga- nizálódott.

Hitler 1944. szeptember 20-án táviratot küldött Friessner vezénylő tábornoknak, amelyben javasolta: „... értessék meg a magyarokkal, ha tovább is vonakodnak a probléma rendezésétől (a magyar csapatok német hadműveleti alárendelésbe való helyezésétől), kénytelenek leszünk felülvizsgálni a magyarokkal való szövetségi kapcsolatainkat”. Friessner három nappal korábban (IX. 27.) utasította a hadseregparancsnokokat: „A jelenlegi terepszakaszokat téli állásokká kell berendezni.”

1944. október 12. csütörtök.

A LVII. német páncélos hadtest harcálláspontja Kerekegyháza. Alárendeltségébe kerül a

20. magyar gyalogos hadosztály, az 1. magyar lovas hadosztály, a

4. SS Polizei páncélosgránát- hadosztály és a Práger ezred- harccsoport. A gránáthadosztály részeinek, amelyek október 11- én este Mindszentnél elérték a Tisza nyugati partjait, az erős ellenséges szovjet támadások elől ismét vissza kellett térniük kiindulópontjukra, a Tiszától nyugatra 2 kilométerre. A Csongrád- nál bekerített részeknek sikerült a kitörés nyugat felé.

A Duna—Tisza közén kialakult helyzetben semmiféle élesedés nem következett be. Miután nem sikerült a Budapest térségében elhelyezkedő SS és rendőri egységeket bevetésre megkapni, a hadseregcsoport minden lehető kisegítő intézkedés révén megkísérel erpket szerezni .a Duna— Tisza közti front számára.

Végre sikerült a Luftwaffe riadóegységeinek bevetésére szóló előző napi kérés teljesítése. A

4. légiflotta VKF közölte 20.20- kor a VKF-gel, hogy a 4. Légiflotta 2 Flak osztagból, 800 emberből és a A. S. ezred 250 emberéből álló harci csoportot bocsát a hadseregcsoport rendelkezésére. A VKF kérte, hogy a harccsoportot Kecskemét térségébe indítsák útba.

1944. október 13. péntek.

12-én 23 órakor a 4. SS Polizei gr. ho. Práger harccsoportját, ellenségtől nem zavartatva, a 23. magyar tartalék hadosztály egy zászlóalja felváltotta és menetben van Kiskunfélegyháza gyülekezési körletbe.

A Tisza-szakaszon továbbra is csak helyi harci események folynak az ellenséges hídfők körül. A 8. magyar tartalék, az I. magyar lovas hadosztály támadása a csongrádi hídfőben szívós ellenállást tanúsító ellenség ellen tovább folyik, Tiszaújfalunál számos hadifoglyot és zsákmányt ejtettek... Az ellenség az esti órákban Mindszenttől nyugatra áttörte északnyugati irányba biztonsági védelmünket. Az LVII. német pc. hdt-el együttműködő légierő ezred harccsoport éllel elérte Kecskemétet.

Az időjárás: napos, derült, helyenként borult. Hőmérséklet 20 Celsius körül. Harcjárművek részére az utak általában járhatók.

1944. október 14. szombat

A mindszenti hídfőből támadó nagyobb erejű ellenség elérte a