Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

✓ 1985. október 16. • PETŐFI NÉPE • 3 „NYOLCSZOR LETT KIVÁLÓ SZÖVETKEZET” Jubiláló tsz-elnök: Pesír István Megyénkben egyetlen és ha­zánkban is kevés azoknak a ter­melőszövetkezeti elnököknek a száma, akik harmadik évtizede töltik be ezt a posztot. Pesír Ist­ván, a Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet ve­zetője ezen kevesek közé tarto­zik. — Tekintsünk vissza e harminc év történetének kezdetére! — Kiskunfélegyházi vagyok, itt nőttem fel. Apám kubikos volt, én már gyerekkoromban dolgozni jártam vele. Akkor sze­rettem meg igazán a „fajtámat”, a szegény parasztokat. Hogyan lettem tsz-elnök? 1954- ben nagy viták dúltak kollégáim és köztem — akkor a megyei ta­nács osztályvezetője voltam — állítottam, hogy a szövetkezetek többsége azért nem tud produkál­ni, mert nem megfelelő ember vezeti. Szó szót követett, kértem, adjanak lehetőséget, hogy bebi­zonyítsam, lehet rossz talajú föl­deken is eredményt elérni. Ak­kor hat éve működött a Vörös Csillag Tsz, és mindig mérleghi­ánnyal zárt. A harmadik elnöke lettem. A 350 hektáros gazdaságnak, 160, nagyon szegény tagja volt. A munkánkhoz feltétlen szüksé­ges indulótőkét mégis összeadtuk. És nemcsak a tagok, hanem kí­vülállók is kölcsönöztek. A kö­vetkező évben már nem volt mérleghiányunk. Olyannyira si­került megerősíteni a helyzetün­ket, hogy amikor 1956-ban kény­szeríteni akartak bennünket a gazdaság feloszlatására, e helyett a közgyűlés két tag belépését fo­gadta el. Akkor, érezve mennyire mellettünk állnak tagjaink, meg­fogadtam, hogy ezeknek az em­bereknek mindig segíteni fogok. — A megerősödött szövetkeze­tét hogyan érintette az I960— 61-es átszervezés? — Ezerkétszáz tagunk, három és fél ezer hektár földünk lett. Az embereket meg kellett taní­tani, hogyan is kell gazdálkodni ekkora területen. Így aztán te­lente 500'—600-an gyűltünk ösz- sze és hallgattunk előadásokat a következő tavasz és nyár mun­káiról. Nagyrészt ennek tudom be, hogy gördülékenyen, szépen végezte mindenki a feladatát. Eredménye pedig: a félegyházi határban híre kelhetett a nyere­ségünknek. Aztán jött az egyesülések kor­szaka. 1966-ban az Üj Élet Ter­melőszövetkezet csatlakozott hoz­zánk. Az első termelési év na­gyon nehéz volt. Először az új területeken végeztünk el minden munkát, s csak azután a régin. És mégis, a megyei tanács érté­kelése szerint, Bács-Kiskunban a második legjobb tsz lettünk. Két évvel később eladó volt az itteni gépállomás. Kevés töp­rengés után 10 millió forintért megvettük. Az ott dolgozók zö­me is a helyén maradt. Ez adta aztán a szövetkezetnek- az akkor még éppen hogy csak nem tiltott első melléktevékenységet, a la­katosüzemet, gépkocsibontót. Szépen gyarapodtunk, szőlőt te­lepítettünk, kialakítottuk az ál­lattenyésztési ágazatot. 1973-ban a helyi Vörös Október Tsz csat­lakozása következett. Ennek a gazdaságnak akkor 18 milliós de­ficitje volt, a tagok fizetése is el-elmaradt. Egyik utolsó köz­gyűlésükön én is részt vettem. Elmondtam, hogy nálunk becsü­letesen kell dolgozni, de ezért fi­zetni is tudunk. Mégis eltelt fél év, mikorra az ottani tagok mun­kába álltak. — És ma? — Nagyon nagy gazdaság a miénk, 6000 hektáron 1200 tag­gal, hat főágazatban dolgozunk. Az árbevétel 600 millió forint, az egy hektárra számított nyereség hétezer. Ez utóbbival a megye szövetkezetei között az elsők kö­zé tartozunk. A gazdaságban je­lenleg 35 mérnök, 70 technikus és 180 szakmunkás van. Mindig igyekeztem okos, találékony szakemberekkel körülvenni ma­gam. Ügy gondolom, hogy egy vezető elsősorban érzékeny le­gyen, gyorsan ismerje föl az adott helyzetet és — az esetleges kudarcot belekalkulálva — dönt­sön. És csak ezek után sorolnám a szakmai képzettségét. Évek óta tudatosan, átgondoltan neve­lem az utódomat, mindig azt mondom; a fiataloknak helyet kell adni. — Mit tart az elmúlt harminc év legnagyobb eredményének? — A félegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet ez idő alatt nyolcszor lett Kiváló Szövetkezet, kétszer kaptunk miniszteri ok­levelet. Ez az erkölcsi elismerés. A városban mi tudunk tagjaink­nak — elismerten — a legtöbbet nyújtani anyagilag, és szociális ellátásban. A magánéletem leg­nagyobb eredménye pedig, hogy jól indítottam útnak gyermekei­met. A lányom kertészmérnök, a fiam agronómus. És hadd em­lítsem meg a személyemnek szó­ló erkölcsi elismerést is: 1980- ban megkaptam a Szocialista Ma­gyarországért érdemrendet és most a Kiváló Termelőszövetke­zeti Munkáért TOT-kitüntetést. Gál Eszter Hiányzó felnőttek Elgondolkodtató az alábbi néhány adat: Bács-Kiskun- ban, a dolgozók általános is­koláiban 1960-ban összesei! 5102, 1975-ben 2890, tavaly pedig már csak mindössze 756 tanulót számláltak. A dolgo­zók középiskoláiba 3071-en jártak a megyében huszonöt évvel ezelőtt. 1975-ben a szá­muk meghaladta a 7750-et. Az elmúlt esztendőben azonban már csupán 3857 felnőtt ta­nult levelezőn a gimnáziu­mokban, szakközépiskolák­ban. Ami az általános iskolai osztályokat pótoló dolgozók számának jelentős csökkené­sét illeti, még megnyugtató következtetésre is juthatunk: ma már sokkal kevesebben vannak, akik nem végezték el nappalin a nyolc osztályt, mint negyed évszázaddal ez­előtt. A középfokú tanintézetek levelező tagozatára járók ro­hamos fogyatkozása azonban — kedvező érvek híján — mondhatni: aggasztó. Hiszen napjaink gazdasági helyzete azt követeli, hogy minél kva­lifikáltabb szakmunkások, kö­zépkáderek sokasága, minél jobb eredményeket mutasson fel mynkaterületén; mert a gyors ütemű technikai fejlő­dés, az automatizáció mind nagyobb kiszélesítése elkép­zelhetetlen nélkülük. Kérdések sora vetődik fel: á gazdaságok annyira el van­nak foglalva napi gondjaik­kal, hogy megfeledkeztek er­ről — a nem is oly rég még kiemelten kezelt — ügyről? Szinte valamennyi pártkong­resszus foglalkozott a fel­nőttoktatás fejlesztésének fon­tosságával, határozatban rög­zítve a feladatokat. Vagy egé­szen máshol kell keresgélni az igazságot? Nem a vállala­toknak, szövetkezeteknek, ha­nem magának az egyénnek mérséklődött volna az érdeke a tanulást illetően? Csakhogy milyen gazdaság az, ahol más a közösségi és más az egyéni érdek? — És így tovább. Ami kétségtelen: az utóbbi néhány esztendőben tovább csökkent a tanulás presztízse. S tovább növekedett — éle­tünk szinte minden területén — a pénz szerepe. Ez egy­szerű oknál fogva, az embe­rek jó része hátatfordít az is­kolapadnak, s a technikus in­kább a szalag mellett dolgo­zik, visszautasítva a műve­zetői állást, mert így többet keres. Szabad idejében pe­dig, aki teheti, valami jól jö­vedelmező mellékállás után néz... Azaz, valami változás még­is mutatkozik mostanában. Hallani olyan üzemekről, szö­vetkezetekről, ahol csökken­tik a betanított munkások, se­gédmunkások számát. A ma­gyarázat egyszerű: a techni­kai fejlődés — ami alapvető követelmény — feleslegessé teszi egyre több helyen az emberi munkát. Következés­képpen, a jövőben valószínű^ leg jócskán csökken az igény az iskolázatlan dolgozók iránt, ugyanakkor a teljesebb auto­matizáció felé haladva egyre keresettebbek — s ezért mind jobban megfizetik őket — a jól felkészült szakemberek. Mert vitathatatlan: végül is ez, a gazdasági, társadalmi progresszivitás felé vezető út, amelyen a jövőben haladnunk kell, ha alkalmazkodni aka­runk a világszerte végbeme­nő dinamikus változásokhoz. „Elemi érdekünk, hogy al­kalmazkodóképességünket minél gyorsabban kifejles­szük, s a társadalom tagjai nyitottak, fogékonyak legye­nek az újra, a korszerűre, s megfelelő alapműveltség bir­tokában váltani is tudjanak, ha szükséges” — olvasható abban a feljegyzésben, ame­lyet a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának kulturális osztálya készített a napokban. Mégpedig nem akármilyen alkalomból: ma, az SZMT székházában országos emlék­ülést tartanak a magyar fel­nőttoktatás negyvenedik év- r fordulója alkalmából. Az is­kolák, a gazdaságok és a szak- szervezeti bizottságok veze­tőinek, szakembereinek rész­vételével rendezendő ünnepi ülés a felnőttoktatás négy év­tizedére való visszatekintés, számvetés mellett célul tűzi ki a gondok, megoldást sür­gető feladatok körvonalazá­sát is. Koloh Elek VENDÉGÜNK VOLT Dr. Sáli Ferenc, a HVDSZ főtitkára Beláthatatlan lehetőségek Számítógépek alkalmazásáról A napokban Bács-Kiskun me­gyebeli járt dr. Sáli Ferenc, a HVDSZ főtitkára. Kétnapos láto­gatása során találkozott megyénk párt-, tanácsi, szakszervezeti ve­zetőivel, üzemlátogatásokon vett részt. Feszes programja közben is készséggel állt rendelkezésünkre, hogy elbeszélgessünk a HVDSZ munkájáról, feladatairól. — Sokan nem tudják, mit je­lent a HVDSZ rövidítés. — A Helyi Ipari és Városgaz­dasági Dolgozók Szakszervezeté­nek rövidítése. Körünkbe tartoz­nak — mint a legnagyobb dolgo­zó réteg — a kommunális köz­szolgáltatásban tevékenykedők: az ivóvízellátás, a szennyvízelveze­tés és -tisztítás, a fürdőszolgál­tatás; a lakásgazdálkodás, -kar­bantartás, -fenntartás, a köztisz­taság, közterületfenntartás, a ke­gyeleti szolgáltatás és a kémény­seprő-szolgáltatás dolgozói. Ezen­kívül a tanácsi ipar: a tanácsok irányítása alá tartozó árutermelő és szolgáltató iparvállalatok ér­dekeit ás mi képviseljük. Szól­nunk kell még egy jelentős réte­günkről: az ipari szövetkezetek­kel munkaviszonyban állókról. A felsoroltakból következik, hogy a hozzánk tartozó tagság létszáma jelentős: 275—280 ezer főre tehe­tő. — A szakszervezet, az Önök ágazata ezekben a napokban, he­tekben nagy próbatétel előtt áll. — Valóban. A választások ön­magukban is mindig próbatételt jelentenek. Ehhez azonban újabb tényezők kapcsolódtak. Az utóbbi években a gazdaság körülményei­nek alakulásával a szakszerveze­tek helyzete nem lett könnyű, ha­nem sok szempontból nehezebbé vált. Akkor sem egyszerű mun­kánkat végezni, amikor a fejlődés olyan irányú, hogy a „pluszokat” kell elosztani. A közelmúltban pedig nem egy esetben a „mínu­szok” elosztásában is felelősen részt kellett vállalnunk. Ezzel persze a kisebbik rosszat vállal­tuk: elkerültük gazdaságunk fize­tőképtelen helyzetbe kerülését. Ez a periódus ugyanakkor egybeesik a VII. ötéves terv előkészítésének időszakával. A terv kialakítása, s benne ágazatunk koncepciójának meghatározása komoly feladat. — Hol tart jelenleg a választás, és milyen tapasztalatokkal szol­gál? — Az alapszervezeti választások lassan befejeződnek. Véget ért a szakszervezeti bizalmiak, főbizal­miak választása. Néhány nagyabb alapszervezetben van még hátra a bizalmitestületek alakuló ülése, vele együtt az új szakszervezeti bizottságok megválasztása. Meg­kezdődik megyei titkárságaink megerősítése és választása is. a tapasztalatok tanulságosak. Az el­múlt évek körülményei, életszín­vonal-politikája hatására a tagság élesen vetette fel kritikai meg­jegyzéseit. Kevés helyen bár. de tapasztalhattunk passzivitást is. Ezeket a jelenségeket elemezni kell. A választások egészére azon­• A főiskola oktatási épülete a Sugovica-parton. Főiskola a SugoVicánál Nemzetközi szimpózium kezdődött kedden a mikro­processzorok és mikroszámí­tógépek alkalmazásának ha­zai és külföldi tapasztalatai­ról a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A háromnapos tanácskozáson — amelyet három MTESZ- egyesület az Akadémia, az OMFB és az Ipari Miniszté­rium támogatásával rendez — több mint 30 országból mintegy 300 szakember a mikroszámítógépek felhasz­nálásával kapcsolatos új fej­lesztési eredményeket vitat­ja meg. Láng István, az MTA főtitká­ra megnyitó előadásálban em­lékeztetett arra, hogy a mikro­számítógépek fejlődése az el­múlt 15 évben számos olyan al­kalmazási lehetőséget terem­tett, amely korábban elképzel­hetetlen volt. Műszaki szempont­ból a mikroprocesszoros számí­tógép a félvezető-technológia és a számítógépgyártás fejlesztésé­nek közös terméke: előnyösen egyesíti magában a digitális szá­mítógépek rugalmasságát a fél­vezetők nyújtotta miniatürizá­lással és gazdaságossággal. En­nek révén a mikroprocesszoros technológia ma már olyan terü­letekre is betont, ahol alkalma­zása sokáig váratott magára: pél­dául a gyógyászat egyre több ágazatába, vagy a közúti jármű­ipariba. Régebben egy-egy nagy­méretű és viszonylag rugalmatlan számítástechnikai berendezés felhasználását esetleg több mil­lió dolláros költsége korlátozza. Az olcsó és könnyen hozzáfér­hető' mikroprocesszor ma már a mérnökök, a gazdasági terve­zők, a könyvelők, vagy például a. tanulók számára egyaránt hét­köznapi eszközzé tette a mikro­számítógépeket. Alkalmazásuk gyakran még akkor is előnyös, ha egyelőre nem teljes kihasz­náltsággal üzemelnek, ment fel­használásuk jelentősen meggyor­síthatja a technológiai környe­zet fejlődését. A mikroprocesz- szorok és mikroszámítógépek felhasználásának lehetőségei ma még beláthatatlanok. Amit viszont máris biztosan látni, hogy élterjedésük egyik legfon­tosabb föltétele a hasznosítá­sukra képes szakemberek okta­tásának, folyamatos informálá­sának a biztosítása — mondotta az Akadémia főtitkárai. A tanácskozás a plenáris meg­nyitó után szekcióülésekkel folytatta munkáját. A három nap során 60 külföldi és 16 ma­gyar előadás foglalkozik a mik­roprocesszor alkalmazásának, il­letőleg fejlesztésének legfonto­sabb kérdéseivel. • A vízkémiai-vízbiológiai laboratórium korszerű, digi­tális kijelzővel ellátott, FLA- MON típusú lángfotométerrel a víz nátrium- és káliumtar­talmát határozzák meg. Pásztor Zoltán felvételei • A Beszédes Józsefről elnevezett kollégium közvetlenül a bajai Duna-ág, a Sugovica partján épült. A szobák teraszairól a vízen sikló csónakokra, kissé távolabb a Sugovica—Nagy-Duna-torko- latra nyílik kilátás. ban az jellemző, hogy a tagság nagy felelősséggel, megértéssel, igényességgel vesz részt a mun­kában. A választások során érvé­nyesíti azt, hogy azok az embe­rek kerüljenek funkcióba, akiket az emberek erre a legalkalma­sabbnak tartanak. — Milyen tapasztalatokat szer­zett megyei látogatása során? — Az itteni tapasztalataim meg­egyeznek az országosakkal: a tag­ság magatartása, felelősségtudata kötelez bennünket, hogy képvise­letükben még határozottabban, még bátrabban kell kiállni. Fon­tos voflit találkozni az itt élő, dol­gozó aktivistákkal. A kongresszus­ra készülve gondjaikat, gondola­taikat meg kellett ismernünk, kértük véleményüket, tanácsai­kat. — Hogyan tudják a jövőben a képviselt területek tevékenységét alakítani, formálni? — Meggyőződésünk, hogy a közszolgáltatások rangja a követ­kező ötéves tervben emelkedni fog. Ebhez a feltételeket is meg kell .teremteni. Nemcsak a köz­ponti támogatóst, hanem a helyi erőforrásokat is bátrabban fel kell használni ehhez. Olyan körülmé­nyeket kívánunk teremteni, hogy a közszolgáltatásban dolgozni tisz­tességet, megbecsülést jelentsen. Ezzel együtt tovább pontosítjuk az illetékes ágazati irányító szer­vekkel a tanácsi ipar jövőjét. Ne­vezetesen: milyen mértékű lesz a fejlesztés iránya és aránya? Végezetül, élve a lehetőséggel, megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Bács-Kiskun me­gyei tagságunk helytállását ebben a nehéz ' időszakban. Köszönöm azt a nagy erőfeszítést, amit az 1985. évi elmaradások pótlásáért kifejtett. Továbbra is kérem se­gítségüket, kritikai támogatósu­kat. hogy becsülettel tudjuk tel­jesíteni vállalt kötelezettségün­ket: tagságunk odaadó, tisztessé­ges szolgálatát. Gaál Béla • A geoitech- nikai labora­tóriumban a Kismotor és. Gépgyár Dó­zsa György úti íekonstruk- ciójának elő­készítéséhez szükséges ta­lajmintákat dolgozzák fel.

Next

/
Thumbnails
Contents