Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

V 4 • PETŐFI NÉPE • 1985. október 2. — Kétségtelen, hogy a szarvasmarha-tenyésztés szakosításában, az utóbbi években jó eredményt ér­tünk el. Nemcsak a hazai igényeket elégítettük ki húsból, exportra is jutott. A tejtermelés növelésé­vel eddig ellensúlyoztuk a létszám csökkenését. A vállalat igyekszik az intenzív tejtermelő fajták leg­kiválóbb példányaitól származó szaporítóanyaggal ellátni a nagy- és kisüzemi tehéntartókat. A mű­• A vállalat kiváló fajták termékenyítőanyagával is segíti a sertésállomány genetikai korszerűsíté­sét. Képünkön: a kecskeméti mesterséges terméke­nyítőállomás egyik magyar lapály apaállata. Sokat foglalkoznak mostanában különböző fóru­mokon az állattartás gondjaival. A Kecskeméti Ál­lattenyésztő Vállalat igazgatóhelyettesével, dr. Bulla Gézával arról beszélgetünk, hogy az állatállomány csökkenése kihat az élelmiszer-feldolgozásra. Az ál­lattenyésztést befolyásoló tényezők közül a legfon- tosabbak egyike a genetikai alapok javítása, Célsze- rű lenne például a nagyüzemi tehenészeti telepek magas beruházási költségei miatt minél kevesebb állománnyal termelni meg az ország tejszükségletét. VÁLSÁGBAN AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS? Piacképes genetikai alapokkal ködési területén — Bács-Kiskun, Békés és Csong- rád megyében — felhasznált szaporítóanyag na­gyobb része már javító hatású — kezdi a beszélge­tést a vállalat igazgatóhelyettese. A helyes törekvéseket jelzi, hogy ez év májusá­ban gazdasági társaságot hoztak létre a gödöllői és a székesfehérvári vállalattal összefogva, amely tíz megyét érint. A gödöllői vállalattal való összefo­gást azért fontos említeni, mert ezzel lehetővé vált, hogy olyan igényeket is ki tudjanak elégíteni, ame­lyeket eddig nem tudtak. — Az itteni bikaállomány szaporítóanyagának felhasználásával a jelenlegi 4300 literes tejhozamot további fajtajavítással 6—7000 literre lehetne növel­ni. Embrióátültetéssel pedig a tízezer liter feletti tejhozamú tehenek is gyorsabban szaporíthatok. A megyében már vannak 6—7000 litert adó tehenek. Az Állattenyésztő Közös Vállalat embriológiai állo­másán és vállalatunk területén is egyre gyakoribb az átültetéssel történő szaporítás — tájékoztat. A következőkben hozzáteszi: lelő fajtákból elegendő államilag ellenőrzött apaál­lat. Vállalatunk területén — így Bács-Kiskunban is — az a jellemző, hogy mind a természetes, mind a mesterséges termékenyítésre a legkorszerűbb igé­nyeknek megfelelő szaporítóanyagot tudnak a te­nyésztők rendelkezésére bocsátani. Más kérdés, hogy a kistermelők egy része szemléleti okokból, illetve érdekeltség hiányában még nem él ezzel a lehető­séggel. A vállalat miklóstelepi teljesítményvizsgáló állomásán nevelt apaállatokat a kistenyésztők ren­delkezésére bocsátjuk, ezenkívül a mesterséges ter­mékenyítéssel elősegítjük, hogy a legkorszerűbb fajták szaporodjanak. A kistermelők helyett május elsejétől a megyei húsipar vállalta az inszeminálás költségeit, ha a fogyasztói igényeknek megfelelő fajtával történik a termékenyítés. Elmondja azt is: szükség szerint kiváló tulajdon­ságú apaállatokat helyeznek ki, hogy felszámolják a vegyes állományt, amelyet már nem fogadnak a világpiacon. Ebben szintén együttműködnek a hús­iparral, amely jelentős összegekkel járul hozzá az akcióhoz. — Az üzemek sokféle intézkedést tesznek a te­nyésztés gazdaságosabbá tételéért. A genetikai ala­pok javítása csak az egyik módszer. A költségek emelkedése viszont szükségessé tett máris néhány központi rendelkezést is, mert az üzemi tartalékok feltárása nem elegendő ahhoz, hogy az ágazatot gazdaságossá tegyék. Nemcsak a szarvasmarha-tenyésztésben, hanem a többi állatfajnál is szükség van a folyamatos faj­taváltásra. Elegendő alapanyag áll rendelkezésre az exportra alkalmas, s külföldi piacon keresett faj­ták, hibridek szaporításához például a sertéságazat­ban is. — Vitatkoznék tehát a Petőfi Népe szeptember 25-i számában megjelent cikkel, amelynek címe: Több sertést — kevesebb zsírral. Ott olvasható az a megállapítás, hogy nem eléggé sikeres a mester­séges termékenyítés gyakorlata és nincs a megfe­A juhtenyésztésben szintén gondok jelentkeznek, a gyenge legelőkön nem nyereséges a tartás. Az üzemek központi intézkedésekre számítanak, mert csak így képesek javítani a jelenlegi helyzeten. Egyik lehetőség itt is a genetikai fejlesztés. A vál­lalatnak kiváló kosai vannak, amelyekkel át lehet örökíteni a kívánatos tulajdonságokat. Több helyen van törzstenyészet a megyében. A cél főként a hús- és a gyapjútermelés javítása. A tej hasznosítását — véleménye szerint — nálunk elhanyagolják. Az igazgatóhelyettes végezetül elmondja, hogy baromfiteljesítmény-vizsgáló állomásuk is van Sü- kösdön, ahol a lúd- és- ikacsafajtáknál tesztvizsgá­latokat végeznek. Ennek alapján ajánlják azokat a fajtákat, amelyek exportra és belföldi ellátásra egyaránt jó minőségben és gazdaságosan tenyészt­hetők. Kereskedő. Sándor A fejlődők és a világkereskedelem A világ nemzetei a hatvanas években — kedvező világgazda­sági körülmények között — nagy­szabású kereskedelmi tárgyalás: sorozatot tartottak. Az úgyneve­zett Kennedy-forduló eredménye­ként számos akadály hárult el az áruk „szabad” forgalma elől. Je­lentős kölcsönös vérmérséklések- ked ösztönözték az országok az importot és tettek ígéretet arra is, ihogy leszámolnak a nem „vám­jellegű” korlátozásokkal, vagyis nem fékezik egészségügyi, techni­kai, szabvány- és egyéb előírások­kal a világkereskedelem bővülé­sét. Napjainkban még nagyobb szükség lenne egy újabb világ­méretű kereskedelmi tanácskozás­ra. még inkább arra, hogy az áru­forgalom fékei ténylegesen is el­tűnjenek, hiszen sokak szerint a háború utáni évek legerőteljeseb­ben protekcionista hulláma tar­tósítja a világgazdaság és keres­kedelem gondjait. Kinek kedvez a „liberalizálás”? A felszínen úgy tűnik, hogy a fejlődő világ országai azok, amelyek megakadályozzák, hogv még a jövő év elején létrejöjjön az újabb kereskedelmi forduló, nem járulnak hozzá, hogy a .li­beralizálás” a kereskedelem leg­dinamikusabban bővülő területé­re, a nemzetközi szolgáltatásokra is kiterjedjék. A Nemzetközi Valutaalap ki­mutatása szerint a világkereske­delemnek ma mgr mintegy egy- harmada származik a külföldi be­ruházásokat kísérő pénzmozgá­sokból, a külföldön dolgozó ven­dégmunkások pénzátutalásaiból, a tengeri és légi közlekedés, és táv­közlés szolgáltatásaiból. Az úgy­nevezett „tercier”, harmadik szék-" tor jelentőségét érzékelteti, hogy a hetvenes évek stagnáló vagy alig bővülő nemzetközi árucseréje mellett a szolgáltatások évente 10 százalékkal bővültek, a forgalom értéke 70Ó milliárd dollárt tett ki és óriási jövedelmet hozott — a legfejlettebb országoknak. Nem véletlen, hogy az Egyesült Álla­mok és más vezető tőkés országok követelik elsősorban, hogy nyis­sák tágra a nemzetek a szolgál­tatások beáramlása előtt a kapu­kat. Ma már a tengerentúlon és Japánban a dolgozók hetven szá­zaléka, a nyugat-európai orszá­gokban több mint fele ebben az ágazatban dolgozik, az új mun­kahelyeik csaknem kizárólag a szolgáltatásokban jöttek létre az elmúlt években. így nyilvánvaló, hogy a legfejlettebbek érdekeltek abban: a nemzetközi szín-téren is szabad út nyíljék az eladások bő­vülése előtt. Kitöltetlen csekk A fejlődő világ országai a hír­közlés, távközlés, a közlekedés, a pénzügyek fejlesztésében ha le­het imég erőteljesebben függnek a fejtett ipari központoktól, mint az ipari, vagy a mezőgazdasági ter­melésben — a legkorszerűbb szol­gáltatások ugyanis jellemzően a legfejlettebb elektronika széles körű alkalmazására épülnek. A fejlett ipari országok előnyös nemzetközi kereskedelmi helyzet tét rögzítené, ha nemzetközi sza­bályokat dolgoznának ki a szol­gáltatásokra, ha mondjuk kimon­danák. hogy a fejlődő országok­ban fel kell számolni az ágazat fejlődését szolgáló kormányzati beavatkozásokat — egységesíteni a profitátútalási szabályokat, szabad utat engedni a külföldi hírközlési szektor behatolása előtt. Az elmaradásukat növelné, a gazdasági függőség szálait erősí­tené tehát a „nemzetközi rende­zés” ... Igaz, ellentételt a szabad szolgáltatáskereskedelemért ajánlanak a fejlett ipari országok. Az Egyesült Államok közölte, hogy töibb mezőgazdasági terményt, textiltermékeket, iparcikket vásá­rol, ez a javaslat azonban nem elégíti ki a fejlődő világot. Ki­töltetlen csekket nem hajlandók átadni a tőkés országoknak, konk­rét engedményeket adni a szol­gáltatások forgalmában a későb­bi. nagyon is esetleges ipari ke­reskedelmi kedvezmények fejé­ben. A súlyos mezőgazdasági terme­lési és értékesítési gondokkal küszködő fejlődő világ az ipari fejlesztés kezdeti szakaszában van, a fejlett tőkés országok vi­szont a nyugati közgazdasági szakirodalom visszatérő megfo­galmazása szerint már a „poszt- indusztriális" fejlesztés korszaká­ba léptek. A szolgáltatási, a ter­cier szektor szerepe nálunk már meghatározó, ilyen körülmények között viszont a „liberalizálás” csak a legerősebbeknek kedvezne. A fejlődő országokat a nemzet-, közi kereákedelmi tárgyalásokon képviselő úgynevezett 77-ek cso­portja a közelmúltban tartott ér­tekezletet, ezen Radzsiv Gandhi sürgette a nemzetközi .gazdasági rendszer reformját, olyan nem­zetközi kereskedelmi rendszer megteremtését követelve, amely lehetővé teszi a termelés és az exiport expanzióját a fejlődő or­szágok számára. A fejlett tőkés országok elszántain védik hanyat­lóban levő iparágaikat, a textil­ipari, kohászati ágazatot a fejlődő országok termékei előtt, kevesebb hitelt nyújtanak nekik és korlá­tozzák a mezőgazdasági és trópu­si termények piacra jutását — sorolta az indiai miniszterelnök azokat a gondokat, amelyekre sür­gősen megoldást kellene találni. A protekcionizmus ellen Olyan nemzetközi és kormány­szintű akciókat javasolnak a „harmadik világ” képviselői, amelyek külön keresik a választ ezekre a fejlődő világot foglalkoz­tató akut problémákra és külön a szolgáltatásokra. E kétfajta ke­reskedelemmel egymástól teljesen elválasztva kell foglalkozni — hangsúlyozzák. A Reagan-kormányzatra az ipa­ri körök erőteljes nyomást gya­korolnak, hogy védelmükben hoz­zanak a kereskedelmi partnerek ellen intézkedéseiket. Fennáll an­nak a lehetősége is, hogv az Egye­sült Államok kétoldalú egyezmé­nyekre kényszeríti partnereit, vagyis a kereskedelmi vitákat nemzetközi fórum helyett a gaz­dasági hatalom eszközeivel oldja meg. M. J. J A TERMELÉS HÁTTERÉBEN A raktározás, az anyag­os alkatrész-gazdálkodás a mezőgazdasági üzemek fontos termelési háttere. Milyen ez a „hátország”? j Fejlődik-e az árutermelés J szükséglete szerint egy ak­kora közös gazdaságban, < mint az 5373 hektáros já­noshalmi Petőfi Termelő- szövetkezet? • Lukács Istvánt az asztalhoz és a | 2600 kartonhoz j láncolja a túlten­gő papírmunka. (Méhes! Éva felvétele). Jfj- --is Wm Raktárhelyzet, anyaggazdálkodás Jánoshalmán és Kiskőrösön Harmincezer tonna táp Határjárásra indulva, kísérőnk, Szarvas Lászlóné anyagkönyve­lő elmondja: tárolóik állaga és befogadóképessége különböző. A legrégebbi gazdasági épületek­ben tartják az építőanyagokat. A tápraktár ezeknél jóval nagyobb, jól szigetelt tetőzettel, ahol éven­te 30 ezer tonna saját gyártású keveréktakarmányt készítenek elő értékesítésre. A tojásnak, a szemes terménynek, az erdőgaz­dasági termékeknek, a vetőmag­vaknak, a szálas takarmánynak, az üzem- és kenőanyagoknak szintén van külön tárolóhelyük. A műtrágyát földmélyedésekben, fóliával védik az időjárás viszon­tagságaitól. A szövetkezet abban az előnyös helyzetben van, hogy alkalmazza az egyik legolcsóbb búza- és kukoricatárolási mód­szert: ezeket a terményeket fó­liával bélelt silógödrökben rak­tározza. Tervbe vették, hogy a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kom­bináttal, agrokémiai társulásban, műtrágyaraktárt építenek a va­sútállomás mellett. Az 1-es számú üzemegységbe érve, Szarvasné felhívja a figyel­münket egy befejezés előtt álló beruházásra. A tsz második, öt­száz vagonos magtáráról van szó, melyet október végén adnak át, és amellyel tovább bővül a rak­tározási kapacitás. Kifogástalan bizonylati rend Nagy a sürgés-forgás ezek­ben a napokban az üzemegység műszaki raktárában. Szerelők té- rülnek-fordulnak alkatrészekkel, hogy a napokban kezdődő kuko­ricabetakarításhoz üzemképessé tegyék a szövetkezet kombájn­jait. — A búzaaratásnál nem hiány­zott semmilyen alkatrész. Zavar­talanul dolgozhattunk — mond­ja egy régi kombájnos, Szarvas Ferenc, mintegy igazolva: a rak­tár ezúttal valóban a termelés jó hátterének bizonyult. Arra számítva, hogy néhány alkatrész később hiánycikk lesz, egyes tartozékokból többet is vá­sároltak. Az elfekvő készlettől aztán nehéz megszabadulni. Ta­lálunk a polcon tízéves IFA-al- katrészt is — jóllehet egy másik mezőgazdasági üzem anyagbe­szerzője meg lejárja ezért a lá­bát. Kólonics Vencel raktáros hat­millió forintot érő, hétezerféle árucikkre vigyáz. Felelős azért, hogy a sokfajta géphez való al­katrészeket és a tűzoltókészülé­keket biztonságosan őrizzék. A raktárteret, három méter maga­san, polcos állványokkal jól ki­használják. Az anyagkönyvelő szerint az elszámolás rendje, a bizonylati fegyelem kifogástalan. Kevesebb adminisztrálás A Kiskőrösi Állami Gazdaság BócsáP fedett tárolót építtet, hogy borászati üzemében a kar­tondobozokat ne rakodólapokon, fóliáival kelljen megvédeni az esőtől. Máshol tetőszerkezet-kar­bantartással készültek fel az őszi-téli tárolásra. A jövő héten javítják a -setejtáru-raktárat. Egyszerűsítették az anyagbeszer­zést. A soltvadkerti. a tabdi, a páhi és a bócsai kerületben egy év alatt a helyi raktárosok csak­nem egymillió forintot használ­hatták fel önállóan olyan esetek­ben, amikor a termelést hátrál­tatta volna a közvetettebb (köz­ponti) anyagvásárlás. Mindenesetre használna az anyaggazdálkodásnak egy alapos raktárkorszerűsítés. A főraktár padlóján tucatnyi értékes alkatrész hever. — Miért vannak lent a beton­keverő-forgórészek, a fúróhegyek, a hidraulika-emelőkarok és a féktárcsák? — ezt kérdezzük pukács István raktárostól. — Kevés a polc — válaszolja. — Emiatt gazdaságtalanul, mind­össze 70 százalékosan tudjuk a tárolóhelyünket kihasználni. Pe­dig a mennyezet alatt bő ven*’vol­na hely... — Lát megoldást? . — Igen. Ugyanolyan hétszintes fémpolccal — mint ahogy itt, a sarokban már megkezdték —, folytatni kellene a polcrendszer kialakítását. Így áttekinthetőbbé válna az alkatrészek raktározása. Az időrabló papírmunka bék­lyódtól szívesen megszabadulna a raktáros. Lukács István napi munkaidejéből hát órát körmök Mi másnak nevezhetné a 2600 kartonnal tömött nyilvántartólá­dák fogságában azt a ténykedést, aminek a sajátossága: cikkszám- keresés, számok másolgatása, egyeztetése. Egyetlen bizonylaton tizenhárom rovatot kell kitölte­nie! Asztalánál' naponként két- százszor nyúl hátra, hogy a kar- tonos dobozokban keresgéljen! — Miért kell még mindig ilyen, elmaradott módon adminisztrál­ni?! — dohog a tizenöt éve itt dolgozó raktáros. — Korszerűbb ügymenettel, számítógépes nyil­vántartással több idő jutna fon­tosabb dolgokra: az alkatrészek rendezésére, tisztítására, és na­gyobb figyelmet fordíthatnék a vagyonmegóvásra. A raktár- és anyaggazdálkodás hatékonyságát tekintve a raktá­ros munkája, felkészültsége is sokat nyom a latban. Érdemes hozzásegíteni ahhoz, hogy a ter­melés hátterében még jobban be­tölthesse feladatát! Kohl Antal Fejlesztési Bankkal, s megkezdődhetett a tervek valóra váltása. A munkák nyomán az állami gazda­ság, a Sárfehér Tsz, a sütőipari vállalat, az áfész, a tanácsi intézmények és ötszáz helybéli lakás is gázhoz juthatott. A közös beruházás értéke alig haladta meg a 26 millió forintot. Az ide érkező energia legjelentősebb felhasználója az állami gaz­daság, mely a központi irodát és a konyhát, vala­mint a borászati üzemét állította át gázra. Koráb­ban lényegesen kisebb fajlagosenergia-hasznosítá- sú olajkazán adta a gőzt ezeknek a létesítmények­nek. A felmérések szerint évente 512,8 tonna olajat takarítanak meg, ami 3,5 millió forintot ér. A gazdaságban a közelmúltban a vágóhidat szin­tén rákapcsolták a vezetékre, s a terveknek meg­felelően az izsáki lakásokba is folyamatosan jut­tatják el a földgázt. G. B. • Ás állami gazdaság borászati hőköz­pontja. A kazánok a régiek, de már gáz­égőfejek adják az energiát az üzem termelé­séhez. Hatékonyabban, földgázzal MEGTAKARÍTÁS Az elmúlt esztendő nyarán jelentős esemény szín­helye volt az Izsák határában épült gázfogadó ál­lomás : ünnepélyes keretek között lángra lobbantot­ták a gázfáklyát. Eredetileg, az országos program szerint, Izsákra csupán az ezredforduló táján érkezett volna a föld­gáz. Az állami gazdaság kezdettől kezdeményező szerepet töltött be e határidő lerövidítésében és a munkák megszervezésében. Elkészíttették a község gázigényét feltáró tanulmánytervet, melynek alap­ján 1982 szeptemberében megkapták a gázfelhasz­nálási engedélyt. Az országos hálózatról Kerekegyházától leágaz- tatva, 17 kilométeres vezetéken jutott el az ener­gia. A kivitelezés pénzügyi támogatása érdekében a gazdaság energiaracionalizálási pályázatot nyúj­tott be, amelyet elfogadtak. Ennek eredményeként 1983. augusztus 1-én szerződést köthettek az Állami v

Next

/
Thumbnails
Contents