Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-02 / 231. szám
1985. Október. 2. • PETŐFI NÉPE • 5 Szórakaténusz Budapesten Az elmúlt héten a Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó városligeti székházában nyílt meg az a kiállítás, amely Budapesten közönség elé tárja a kecskeméti Szórakaténusz játékmúzeum japán gyermekjáték-gyűjteményét. A kecskeméti intézmény az elmúlt év nyarán Saskia Ishikawa-Franke asszony adományozása révén jutott ahhoz a másfél száz hagyományos valamint mai játékszerhez és könyvhöz, amelyet november 10-ig tekinthetnek meg a fővárosi érdeklődők. • Leányjátékok és a japán babaünnep jellegzetes tignrái. KÉPERNYŐ Doboló bikafigurák. Szamuráj-sárkány. ÚTTÖRŐHÁZI ÉVNYITÓ Családi kör A gimnazista lányok úgy váltják a dzsekijeiket és télikabátjaikat, mint képeslapok a címoldalaikat; megfontoltak és szerelmesek; harmonikus lelki életük biztos fogódzópontja a vacsora, pontban fél hétkor a nappaliban. A szakmunkások havi tízezret keresnek egy maszeknál, saját kezük munkájával berendeztek egy valaha-volt mosókonyhát pihenővé, ahol Dexion-Salgó polcokon műszaki könyvekét tartanak — köztük egynéhányat a komputerről —. a diszkóba disz- kózni, sörözni járnak, nem fjedig beszélgetni. A konfliktus, mely itt és most A Gimnazista lány és A Szakmunkás között érik, napjaink Legfőbb Magyar Sorskérdése; átlépjék-e a felnőttkor Rubiconját a nemi élet megkezdésével. Ha csak azt vesszük, hogy a Családi kör adását 20 órai — legfőbb — műsoridejében vetítette a televízió, s — mondjuk — a Mutató című gazdaságpolitikai magazint 22 óra után kezdte, akkor arra a mélyen demagóg következtetésre jutottunk: nincs jobb dolgunk. mimt arról cserélni eszmét, mely korban káros elkezdeni a nemi életet, mely szerekkel célszerű kivédeni a nem kívánt terhességet, etcetera, etcetera. (Máskülönben a szex tényleg látványosabb, mint a szabolcsi alma vesszőfutása.) A következő adásig rejtély marad, egymásba kóstolnak-e a fiatalok, avagy sem. Hogy a tévé mit akar — vagy: akaratán kívül mire buzdít — világos: Lányok és Fiúk! Éljetek Nemi Életet! Mindegy, Hogy Kivel! Mindegy? —if. A zenés színház jubileuma „Bocsánat, hogy csak magam jövök ki — én a prológ vagyok ...”. A Bajazzók kezdőszavainak dallamával eddig százszor köszöntött otthonunkba a Zenés Tv-számház. 1972-ben kérték először a nagyérdemű közönség figyelmét. Tizennegyedik évadjukban is tartják magukat eredeti elgondolásaikhoz. Főként olyan operákat mutatnak be, amelyek nyilvánvaló értékeik ellenére hosszabb ideje nem kerültek a zenés-énekes társulatok műsorára. Fontos feladatuknak tekintik új magyar művek bemutatását. Az operettrajongóknak is zenei ínyencségekkel igyekszenek kedveskedni. Jó néhányszor sikerrel kutatták a tévés zenés színiház sajátos kifejezési eszközeit, a látvány és a hangzás különös formáit. „Színpadot” kaptak e furcsa sorozatban klasszikusok és modernek, maigyarok és külföldiek szinte minden műfajban hivatkozhatnak zenei kultúránkat termékenyítő, gazdagító premierekre. Hazai és külföldi fesztiválokon kiérdemelt díjak is bizonyítják: magas színvonalú alkotóműhellyé fejlődött a Zenés Tv-szím- ház. Verdi Falstaff című művének szombati bemutatója — a századik premier — az alkalomhoz, a vállalkozáshoz illő szép előadás volt. Az opera tévéváltozatát Vámos László rendezte. Feltehetően százezreket rendített meg vasárnap este a Budapesti Művészeti Hetek gyönyörű nyitánya. A nem túlságosan szerencsés című Bevégezetlen ragozás tévéfilm Esztergályos Károly rendező kiérlelt alkotása. Forga- tókönyvíróként nem akarta mindenáron meghökkenteni, sejtelmesen elhomályosítani Örkény István világirodalmi színvonalú remekeit. Az élet által produkált, groteszk helyzetekben nem a különlegest kereste, hanem az emberit. Noha a végletesen kiélezett helyzetekben, a történelem abszurd szituációiban kegyetlen, kétségbeesett, könyörtelen indulatok riasztják az olvasókat, nézőket. noha olykor iszonyú távolságok választják el a természettől és a társadalmi szokásoktól összetartozó embereket, noha alantas ösztönök parancsára egyesgk kivetkőztek emberségükből, mégis az emberi lét nagyságát hirdették Örkény történetei. Esztergályos lehántolt minden fölöslegest, mégis, talán éppen ezért — Bíró Miklós vezető operatőr képei segítségével — drámai feszültséget teremtett valamennyi „epizódban”. Felújultak, megújultak már- már sablonokba merevülő kiváló művészek. Bodrogi Gyula például, s Tolnai Klárit is régen láttuk ilyen erőteljesnek. A kedves, tanulságos, hangulatos vasárnapi műsorból is kiemelkedett a Bevégezetlen ragozás. \ Heltai Nándor MÚLT SZÁZADI BAJAI ÍRÓ Bogoboj Atanackovics • A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum tudományos munkatársának, dr. Ferenczi Lászlónak megnyitó szavait követően a kecskeméti Óvónőképző Intézet két hallgatója: Paizs Miklós és Rumi László tartott hangulatos japán és magyar hangszerbemutatót. (Straszer András felvételei) Megkezdte első oktatási évét az új épületbe költözött pécsi Szabó István Üttörőház. A korszerű, kétszintes épületben a város különböző iskoláiból 750 úttörő, illetve kisdobos 46 féle szakkörben képezheti magát. A 2800 négyzetméter hasznos alapterülettel rendelkező intézmény lehetőséget ad új szakkörök ^beindítására is. Képünkön; vasútmodellező szakkör. A múlt század derekáig sok. szerb lakosa volt a mai Észak- Bácskának, egy részük Baján élt. Ettől kezdve számuk — a határ- őrvidék polgárosítása miatt — rohamosan csökkent, Bogoboj Atanackovics ezt már nem érte meg.' Atanackovics író és ügyvéd volt, alkd a modern szerb próza megalapítói közé tartozik. 1826. június 10-én született a Duna- parti városban, ahol e folyót a kereskedelemmel foglalkozók a mesés vagyonok forrásának szimbólumaként tisztelték. Az elemi iskolát és a gimnázium alsóbb osztályait Baján végezte. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen kezdte meg, és Bécsben fejezte be. Az osztrák fővárosiban ismerkedett meg a Vulk Karadzsics hatása alatt kibontakozó ifjúsági mozgalom eszméivel és rokonszenvezni kezdett velük. Személyes ismeretséget is köt a szerb irodalmi nyelvért folytatott harc e nagy alakjával. (Vük Karadzsics a hősi népdalok összegyűjtésével és kiadásával külföldön is nagv elismerést vívott ki magának.) Bécsi tartózkodása álhitt több más íróval, költővel és művésszel köt barátságot. Közöttük van a szerb romantic izmus nagy képviselőié: Branko Radicsevics. Atanackovics 1848-as szereplése még nem kellően tisztázott. Az biztos, hogy nem volt apolitikus egyéniség. Így a magyarországi szerbek mozgalmaiban —, melybe főleg az ifjúság kapcsolódott be —, az írót is megtaláljuk. 1848 tavaszán Bácska; szerblakta helységeinek lakosságát szóban és írásban js felhívta arra, hogy vegyenek részt az 1848. május 13-ra kiírt nemzetgyűlésen, ahol többek között önálló vajdaság létrehozásáról volt szó. Atanackovics is részt vett a karlócai kongresszuson. Egyre aktívabb /szereplése miatt a magyar szabadságharcnak a területi integritáshoz minden eszközzel ragaszkodó kormánya staitártális eljárást indított ellene. Az író az átmeneti emigrációt választotta. Végigutazta' a forradalmasodott országokat: a hatóságok elől Bécsien és Dél-Né- metországon keresztül Párizsba menekült. A forrongó francia főváros a maga barikádjaival 'kitörölhetetlen emléke maradt egészen haláláig. Első nyugat-európai utazása rövid voilt, már július elején Zágrábban találkozik a horvát illiriz- mus vezéralakjával. Ljudevit Gai éppen egy lap indításán fáradozik, amelynek szerkesztését felajánlja Atanackovicsnak, aki nemet mond. Európában tett második útja már hosszabb volt: a következő év nyarán indul és Szerbián kívül el jut Németországba, Svájcba, Olaszországba. Franciaországba és Angliába. Ezekről az utazásairól csak néhány újságcikket és hiányos naplórészletek gyűrött lapjait hagyta maga után. Feljegyzései közül különösen a korabeli Szerbiáról készítettek forrás értékűek. Irodalmi munkásságát korán kezdi. Már 1845-ben Budán megjelentet egy novellagyűjiteményt „Darak Srbkinji” (ÍEgy szerb nőnek aiándékhaf) címmel, melyet a következő esztendőben újabb követ. 1851 elején Újvidékre azzal a céllal érkezik meg, hogy ügyvédként telepedjen le. Ottani tartózkodása alatt élénkebiben kezd az irodalommal foglalkozni. KözrewmXm i. , í • Bogoboj Atanackovics síremléke a bajai görögkeleti templom kertjében. játszott ebben a vajdasági város Belgrádihoz való közelsége is. Azonban szülőhelyének vonzásától nem tud szabadulni. Még ugyanebben aiz . évben, most már végleg. Bajára költözik. 1851—52-ben két kötetben kiadja a „Dva idola” (Két bálvány) című regényét, amellyel nagy sikert arat. 1852-ben Baján felkeresi költőbarátja, Branko Radicsevics, akivel még bécsi tanulmányai idején köt örök barátságot. A tőle 'kapott impulzusok se gítik munkáját. Atanackovics legszínvonalasabb művei a „Bunjevka” (Bunyevíc nő) című elbeszélése és az imént említett regénye volt, amelyekben néha talán vitatható felkészültséggel, a korabeli szerb társadalmi-politikai helyzetet is vizsgálja. Lélektani elemzései érdekesek, a bemutatott események azonban sokszor a kiismerhetet- lenségig komplikáltak. Műveiben jelen van a magyarországi szerbség iránt érzett rokonszenv és együttérzés. Ez az élményeket kínáló, egyes szféráiban izolált világ mirjdig vonzotta. Néhány zavaros nőügye után amelyek hasonlítanak a novelláiban és a „Dva idola” című regényében leírtakhoz —, és egy párbajkihívás dicstelen visszautasítását követően megnősül. Ügyvédi munkájából nagy jövedelemre tett szert; betegsége miatt egyre kevesebbet foglalkozott írással. Voltak még tervei, de 1858. augusztus 28-án Baján, harminckét évesi korában tuberkulózisban meghalt.. Szülővárosában temették el, Atanackovics az elavult romantikus irányzat helyett a valóságból, az életből merítette mondanivalóját. Nacionalizmusa azonban néhol már-már a sovinizmus határát súrolja. Annyira szerbnek érzi imagát. hogy az egyházi kalendáriumból kapott görög eredetű Timotije (Timót) nevét szerbre fordította, így lett a keresztneve Bogoboj. (Síremlékén a Timo- tije szerepel.) Konklúzió helyett álljon itt a „Szrbszfei Letopisz” című, Budán kiadott cirillbetűs folyóirat 1858-as nekrológjának utolsó szakasza: „Írásmódja könnyed, rokonszenves és kedves volt, elejétől kezdve méltó nemes leikéhez é9 szívéhez. Mint ügyvéd is nagyon ismert és megbecsült volt. Egyszóval, rendelkezett mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek következtében az embert kedvelik és tisztelik, halála után pedig felejthetetlenné teszik. Halálával nagy reményeink nem válhattak valóra .. Dr. Bozslty Lajos Horváthék minden évben pontosan érkeztek a Ludas dűlőbe. Mondták is a tanyasiak: ha Gergely pápa annak idején nem csinálta volna meg az új naptárt, most a Horváthék érkezéséhez kellene igazítani az időszámítást. Horváth Mihály dinnyetermelő volt. Vath- hol Heves megyében lakott, de esztendők óta mindig az Alföldön bérelt dinnyeföldet, vagy hat éve pedig itt, a Ludasban. — Olyan föld ez, hogy még az Isten is dinnyét termelne benne — mondogatta elégedetten, amikor végignézett a másfél hold- nyi dinnyetáblán, ahol csak úgy dudorodott a kerek gyümölcs a földön. A tanyasiak szerint Horváth Mihály tudománya, szerinte viszont a jó föld tette, hogy a család minden évben megtalálta a számítását. Mert a nyárra az egész család az Alföldre költözött, a feleség, a két gyerek: Ferkó meg Katinka is. Fából összeeszkabáltak egy házikót az akácok alatt. Ha meleg volt, kint aludtak a gyepen, ha hűvösre fordult, behúzódtak a szalmából készült vacokra. Mikor aztán a dinnye érni kezdett, felváltva őrizték éjszakánként. A vevőkör már régen kialakult. Horváth Mihály kész helyekre hordta autójával a termést. A vendég-dinnyéseket ismerte mindenki. A Ludasban meg már odavalósinak számítottak. Az utóbbi időben mindig a Gazsó-ta- nya mellett volt a bérleményük. Horváth Mihály szerint ennél jobb földet még nem látott sehol a dinnyének. Mondogatta is Ferkónak, aki húszéves legénnyé lett az évek során: — Hej, fiam, fiam! Ha nekünk ilyen földünk volna otthon! Ferkó csak hallgatott. — Ha meg lehetne venni itt véglegesnek egy másfél vékás földet valahogy — sóhajtotta máskor az öreg. Ferkó csak rakta a dinnyéket az autóra, aztán az apja elment a szállítmánnyal, s ő ott maradt. Horváthék jó viszonyban voltak Gazsóék- kál. A tanyából hordták a vizet, s ha bármiféle bajuk volt, oda mentek be segítségért. Ferkó egy idő óta különösen szívesen járt be a tanyába. Ennek Erzsiké, a tizennyolc éves nagylány volt az oka. A fiú mindennap egy szép dinnyét vitt neki ajándékba. — De hát meg sem bírjuk enni — szabadkozott Erzsiké. — Ugyan már! — S apád mit szól, hogy a szépít elhordod? — Adtok helyette vizet. Ha Ferkón volt az éjszakai őrködés sora, gyakran állt meg a tanya kerítése mellett, s onnan nézte a dinnyeföldet. Egy idő óta Erzsiké is meg-megjelent a kerítésnél az esti órákban, s ilyenkor sokáig elbeszélgettek. A végéhez közeledett a dinnyeszezon. A pénz, amit Horváth Mihály az idén befektetett, szépen hozott, a gazda elégedett volt. Mikor egyszer a fiával kettesben dolgozott a dinnyeföld túlsó végén, újból dicsérni kezdte a helyet. — Ha lehetne, a markomban hordanám haza ezt a homokot. — Apám! — szólalt meg Ferkó. — No? — Mondanék én valamit. — Halljam! — Én megnősülnék. Elvenném Gazsó Erzsikét feleségül. Az öreg Horváth csak nézett a fiára. — De hát miért tanyai lányt? Miért nem otthonról valakit? Feri egy ideig hallgatott, aztán elmosolyodott. — Apám úgy dicséri mindig ezt a földet, hogy ennél jobb nincs a dinnyének, hogy ha lehetne meg is venné magának. Gondoltam, ha Erzsikét elveszem, itt a tanya, körülötte a kert: ugyanaz a föld, csak tíz méterrel arrébb. Érti, ugye? Horváth Mihály nem szólt, de a szemében megindult valami huncut nevetés, amely lassan húzódott lefelé a szájához. Feri is hallgatott. Csak néztek egymásra néhány pillanatig, aztán egyszerre mindkettőjükből kitört a nevetés. Harsogó, hangos, igazi ' férfinevetés, mely akkor szokott megszületni, ha minden rendben van. — Nagy kópé vagy te — ütötte oldalba Ferit az apja. Aztán kiválasztotta a legszebb dinnyét, ét a fiához fordult. — No, vidd be a tanyába, Erzsikének! *l Tóth Tibor A jó dinnyeföld
