Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-15 / 242. szám

1985. október 15. • PETŐFI NÉPE • 3

I A DUNAEGYHÁZI VB-TITKÁR______________________

Harmincöt éve tanácsi szolgálatban

Festői helyen, a Duna- parti löszös, homokos buckákon épült Dunaegyháza. Takaros, rendezett település. Utcáit járva mintha a magyar falu jelenkori átalakulásának tankönyvét lapoznám. Az úgynevezett újtelepen alig^glig találni olyan házat, amely az ötvenes évek előtt épült. A múlt század faluját idézi viszont a községközpont néhány, diófasorral szegélyezett utcácskája. A település nyugati szélén pedig — arccal a Kis-Dunára — egy „legújabbkori" telep épül. Üdülőkörzet. Víkendházaiba Dunaújvárosból, Paksról és Budapestről járnak a pihenni vágyó városiak.

A kétezres lélekszámú falucska fejlődését serdülőkortól, — általános iskolai bizonyítványa kézhezvételétől — figyeli, segíti, sőt irányítja Szabados Sá- muelné, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára. Azok közé az emberek közé tartozik, akik fontosnak tartják: hűségesek maradjanak szülőhelyükhöz. Akkor is az otthoni lakóközösség szolgálatára lenni, ha másutt talán már jobb körülmények között, komfortosabb környezetben élhetnének.

A ma is fiatalos lelkesedéssel dolgozó tanácsi vezető az általános iskola elvégzése után — nagybátyja mellé — adminisztrátorként került az akkori községi elöljáróságra. A nehéz időkben is úgy tudott elismerésre méltóan dolgozni, hogy nemcsak felettesei, hanem a lakosság bizalmát is kiérdemelte. 1950-ben mint adminisztrátor került az újszerű államigazgatási szervezet, a tanács állományába. Néhány év elteltével vb-titkár, a szakigazgatási munka felelős irányítója lett, s máig is az. Közben leérettségizett, elvégezte a'tanácsakadémiát, majd különbözeti vizsgát tett az Államigazgatási Főiskolán. Férjhez ment, gyermeket szült... és dolgozott, nagyon sokat dolgozott.

— Hogy emlékszik vissza a du- naegyházi tanácstestület megalakulására?

— Nem voltak könnyűek azok az évek. A tanácsok megalakulását ennek ellenére nagy várakozás előzte meg. Igaz, az akkori vezetőknek minden szervezőtehetségüket be kellett vetni, hogy az itteni félszáz fős testületet megszervezzék. Az emberek — néhány kivételtől eltekintve — nem nagyon lelkesedtek a testületi munkáért, mert akkoriban akadtak kellemetlen feladatok is.

— Sokan hozzászóltak egy-egy témához?

— Népesek és hangosak voltak az összejövetelek. Akkoriban még több volt a „felülről jövő” támogatás, és ha kaptunk ilyen „pántlikás” pénzt, mindig nagy vita volt, mire költsük... Ez is bizonyítja: a lakosság hitt a tanácsok tevékeny és hatékony munkájában.

— ön azóta már több száz tanácsülést vezetett, szervezett. Gyakran ön volt a napirend előadója is. Pályájának melyik szakaszára emlékszik vissza legszívesebben?

— Életem — mert a munkámtól nem tudom elvonatkoztatni a sorsomat — legszebb, legcselek- vőbb, legeredményesebb évtizede 1965—75 között volt. Ma, amikor korszakos jelentőségű változások zajlanak le a falusi tanácsok életében, amikor kiteljesedik a demokratizmus és a szakigazgatási szerv vezetőjének kiteljesült jogköre, én mégis ezt az évtizedet említem legkedvesebbként. Hogy miért? Azokban az években fejlődött legdinamikusabban ez a település. Akkor kaptuk a legtöbb támogatást, akkor nyerhettük meg a legtöbb falubelit a közös társadalmi munkában való részvételre.

— Mit építettek?

— Ha most azt mondom, hogy megépült a három és fél kilométeres újtelepi bekötőút, akkor talán csodálkozik: ez is szenzáció? Pedig itt az volt. Kétszáz évre visszamenőleg vannak adataink, hogy az ide települt szlovákajkú lakosság le akarta kövezni a pesti országúttal legrövidebb összeköttetést megteremtő poros-sáros utat. Később, amikor már vasútvonal is épült (párhuzamosan a mostani 51-es úttal) még égetőbb szükség volt az út szilárd burkolattal való ellátása. Évszázadon át ígérték a kortesek, esküdték a képviselők és a községi elöljárók, hogy meglesz, de végül mi csináltuk meg. Gondolhatja, hogy ez — a művelpdé- siház-, az iskola-építkezéssel együtt — milyen hathatós propaganda volt a szocializmus mellett. Az emberek lelkesek, segítőkészek voltak. Igaz, ma sem kérhetek úgy támogatást a du- naegyháziaktól, hogy nemet mondjanak.

— Gondolom, voltak segítőik a falu határán kívül is.

— Nemcsak akkor, korábban és későbben is . .. A legtöbbet egykori országgyűlési képviselőnk, az akkori pénzügyminiszter, Nyers Rezső tette. Egyik fogadónapján kivittük a poros, kátyús úthoz. Látta, hogy szenved ember és állat, a közlekedés milyen nehéz, és segített. Sokat köszönhetünk Majer Imrének, a du- navecsei járás egykori elnökhelyettesének is, aki falunk szülötte.

— Említette, hogy mostanában tartalmasabb a tanácsi munka ...

— Soha nem voltunk ilyen önállóak. A község jövőjével, fejlődésével kapcsolatban minden itt dől el a testületeinknél. Csak az a baj, hogy csupán az önállóság növekedett, a fejlesztésre fordítható összeg nem. Pedig lenne mire költeni.

— Ha kérhetne még plusz ezreket a megállapított kereten fölül, mire költené?

— Luxusberuházásokra nem kérnék. Nem kívánok NB I-es focicsapatot, országos hírű tánccsoportot szervezni, vagy feszített víztükrű uszodát, képtárat, építeni .. . Nekem, nekünk járdák, utak korszerűsítésére, egy használható tornateremre, a vízhálózat bővítésére kellene pénz. Szeretnénk több telket kialakítani, közművesíteni, hogy azok a fiatalok, akik vissza akarnak költözni Paksról, Dunaújvárosból vagy Százhalombattáról, kedvezményesen jussanak hozzá. Ha ezekre az elemi dolgokra futná a költségvetésünk, én akár nyugdíjba is mennék nyugodt szívvel. A közvetlen munkatársaim mindent meg tudnak csinálni önállóan. Agilis, jó szervező, községszerető ember a tanácselnök, közösségi gondolkodásúak az itt élők. Ha nem fogyunk el — s a visszaköltözők nagy száma ezt sejteti — élni fog ez a település, fejlődni és virágozni. Boldogan, büszkén tudhatom magamat ide tartozónak ... A falu közösségéért én is tettem valamit.

Farkas P. József

mm

Bizalom és önbizalom

A hétvégi újságok első oldalán: az országgyűlés őszi ülésszaka elfogadta a kormány ötéves munkaprogramját. A cím mögé sok minden sorakozik: legfrissebb múltunk és közeli jövőnk. A vártnál súlyosabb körülmények közé került a VI ötéves terv, de meggyőződésünk. hogy az átmenetileg nehezebb, ám a messzebb tekintő utat járjuk. Odalett az a hamis illúzió, hogy angyalszárnyakon suhanhatunk a szocializmusba. A földön élünk! Megerősödtünk abban a hitünkben, hogy a gazdasági élet szabályozói megfelelően működnek. Ez azonban sohasem •helyettesítheti a gondolkodó ember tudatos cselekvését. Tehát emelni kellett és továbbra is kell a kimagaslóan dolgozó kollektívák és egyének társadalmi rangját. Mindazokét. akik helyeslik, hogy a munkabér nem járandóság, hanem a teljesítmény elismerése. Folytatni szükséges a mindennapos harcot a közélet tisztaságát sértők ellen, fel kell lépni, a rendszerűinktől idegen magatartás ellen. Erősödjön a jogrend és a közbiztonság, alkalmazzuk a törvényes szankciókat.

Az őszi ülésszak miniszter- elnöki referátuma és a vita egyértelműen igazolta, hogy a jövő formálása nem ábrándozás. bár az igények és azok teljesítési lehetőségei között vannak feszültségek — tekintettel a gazdálkodás, a területfejlesztés és az életkörülmények javítására.

A megújulás nagyobb követelményeket támaszt mindenütt és mindenkivel szemben. Ehhez valójában nincs más, ugyanakkor a .legjobb lehetőségünk: gazdaságunk teljesítő- képességének a hatékonyabb munkára való alapozása, az államélet demokratizmusának fejlesztése, a települések vonzerejének növelése, a tudomány, kultúra fejlesztésének elősegítése. Csak helyeselhető, hogy gyakoribbá és nehezebbé válnak az alternatívákat eldöntő viták. Ezt 'igényeljük és vállaljuk kompromisszumok árán is.

A következő öt esztendő kapujában további erőt próbáló tennivalóknak nézünk elébe. Mindenki tegye a magáét a lehető legjobban. Gyengéinknek része van abban, hogy általában a termelés és a kivitel nem éri el a tervezett mértéket. Ügyelni kell a termékek versenyképes, jó áron való értékesíthetőségére. Tudnunk kell, hogy áruink hol helyezkednek el a korszerűségi skálán.

A fogyasztás növelése csak abban az esetben lehetséges, ha a nemzeti jövedelem eléri a szükséges mértéket. Az árak növekedését szüntelen kritika éri. A jövőben sem változik: az áraknak a valóságos költségeket kell kifejezniük, hogy a fogyasztókat és a termelőket helyesen orientálhassák. A rosszul szervezett munka többletköltségeit ne a fogyasztó fizesse meg!

A honatyák szolidárisak voltak a program célkitűzéséivé'. Származhatott a vélemény Báes-Kiskunból vagy Győrből, szólhatott az anyagi érdekeltségről, az idős emberekről, fagykárokról vagy éppen az érintkezést gátló telefonhiányról. Mindennapi életünk volt napirenden. Mintha egyfajta fölfnissült szellem költözött volna a Tisztelt Házba. Ha hibákról esett szó, a tenniaka- rás, a közösen vállalt felelősség volt a közös nevező.

A bizalom országos méretű térnyerése abban lelhető, hogy az országgyűlés történéseibe beavatott milliók érzik: számítanak mindenki becsületes helytállására, képességeire, jószándékára és segítőkészségére. A bizalom nagyobb önbizalomra ébresztett. Bízunk saját erőnkben, céljaink elérhetőségében. A bizalom rugói az embert nagyobb távlatok elérésére késztetik.

Bizalom és önbizalom kölcsönössége végső soron nem más, mint az, hogy tovább erősödhet a társadalmi harmónia.

• W. D.

ÉlllilHIlliM

Országgyűlési tudósítás (?)

Történetesen ügyeletes voltam az országgyűlés őszi ülésszakának első napján, s úgy esett, hogy első kézből hallhattam a parlamentből egyenesen a szerkesztőségbe rohanó kollégák élménybeszámolóját. Annyi izgalmasat meséltek, annyi érdekeset mazsoláztak ki egy-egy fölszóla- lásból, hogy már csak azért is bekapcsolva tartottam a tévét: hadd lássam-halljam én is.

Mit mondjak: csalódtam. írd és mondd három fölszólaló beszédét közvetítették az esti 40 perces összefoglalóban. Miért, miért nem — egyetlen „egyszerű” képviselő sem kapott tévényilvánosságot ebben a műsorban.

KÉPERNYŐ

Tudom: a másnapi újságokból ki-ki elolvashatta a fölszólalásu- kat. (Illetve: annak rövidített átdolgozását, egyéni íz, stílus, gesz- tikulálás nélkül). De más látni is valamit, s megint más olvasni. Ha egyszer az emberek fokozottabb bevonása lenne a célszerű a közügyekbe, nem lenne célszerű azzal is megismertetni őket, amit az általuk választott, az ő nevükben föllépő képviselők mondanak az országgyűlésben? Nem lehetne — kísérletképpen — a monoszkóp helyett a kettesen élőben sugározni a tanácskozást? Aki akarná, nézhetné, aki nem,

nem. Legalább a lehetősége meglenne az érdeklődőnek: láthatná és hallhatná az ő követét.

Csak annyit még: az előző országgyűlésekről — amikor még nem hirdettük ennyire a tájékoztatás javításának fontosságát — egy-egy mondatot még adott a képviselőktől összefoglalójában a tévé.

Azóta még fontosabb lett a tájékoztatás (Lázár György külön passzust szentelt neki a kormányprogramban is).

Nos, a csütörtök esti adás szerint ez nem olyan nagyon fontos.

A reklám, ‘mindenesetre, percnyi pontossággal megkezdődött.

Ballal József

SEGÍTSÉG A KISTERMELŐKNEK

Kedvezményes táptakarmány

A megye állattenyésztésében meghatározó a kistermelők jószágtartása. A gabonaforgalmi és malomipari válllalat évente több mint 500 ezer tonna különböző takarmányt értékesít, s ennek 35 százalékát a kisgazdaságok vásárolják meg. A megyei vállalat elárusító helyein beszerezhető minden állatfaj részére a szükséges keveréktakarmány. Sőt, az idén megszűnik a több éve tapasztalható nyúltápellátási gond, mert októbertől kezdve a soltvadkerti keverőüzem gondoskodik ennek gyártásáról is.

A vállalat vezetőitől kapott információ szerint számos intézkedést hoznak a kistermelők költségeinek csökkentésére. Az állattal tást drágítja a papírzsák ára, mázsánként 25 forinttal. Ezen próbálnak segíteni. Elhatározták, hogy ahol az ömlesztett takarmány feldolgozásának feltételei megvannak, granulált tápot szállítanak ki,' és ezt az elárusító helyen a termelők által hozott zsákba töltik, ezzel megtakarítja a tenyésztő az ismétlődő költségként jelentkező göngyöleg árát. Igaz, hogy a granulált táp 100 kilogrammonként 14 forinttal drágább, de több kísérlet bizonyítja, hogy az ezzel történő takarmányozás 5—10 százalékkal hatékonyabb.

A malacelhullás csökkentésére jól bevált a Lak.tostarter tápszer. Ezt a több nagyüzemben is kipróbált szert hétnapos kortól a választást követően még 10—12 napig lehet etetni.

Ma már több kistermelő berendezkedett arra, hogy otthon készíti el a keveréktakarmányokat. Lehetőségük van ezek beszerzésére, s hiszen a gabomaipar boltjaiban szemes takarmányokat, hazai fehérjéket, köztük napra- forgódarát, lucernalisztet, takar- mánykiegés.zítőket is be lehet szerezni.

A vállalat vezetői arra is felhívják a figyelmet, ha valamilyen panasz jelentkezik az állat viselkedésében — ami a takarmányozásra vezethető vissza —, helyes, ha ezt a vásárlás helyén bejelentik, így azonnal tudnak intézkedni a paniasiz kivizsgálására. Azok a termelők, akik 2500 kilogrammnál több keveréktakarmányt vásárolnak egyszerre a közvetlen gyártóüzemtől — Kecskeméten, Bácsbokodon,

Csátalján, Kunszentmiklóson, Mélykúton, Soltvadkerten — száz kilogrammonként 44 forinttal olcsóbban kapják. Erre vonatkozóan részletesebb felvilágosítást a helyszínen kapnak. A kisátlattar- tók részére kedvezményes táp- takarmány-értékesítési akciót indítottak október 14-től december 31-iig, melynek keretében minden hízó- és süldőtáp árából 1Ö0 kilogrammonként 10 forint engedményt adnalk.

Üj. energiadús- kpneemtrátumot hoznak a közeljövőben forgalomba a választék bővítésére, ösz- szetétele: 50 százalék szirpor, 45 százalék korpa és 5 százalék mész. Ezt azoknak a kistermelőknek gyártják, akiknek kevés a kukoricájuk az állattartáshoz. A koncentrátum hígításához a takarmányboltokban részletes tájékoztatást kapnak a vásárlók.

K. S.

Szép lehetsz, — de okos is

Ive a nehezén haladó 'áldemokratikus hagyománnyal, ami szerint mi, értekezni imádó magyarok külön 1 ínyencségként élvezzük a 'már eldöntött dolgok feletti vitákat, — szerénységem most a Magyarország szépe versenyhez szeretnék némi utó-protest-songot — tiltakozó dalocskát fűzni. Persze prózában. >Tisztában vagyok vele, hogy 'ezzel csak a „fecsegő demokrácia” jellegzetes szimptómáit, tüneteit szaporítom, azaz, beszélyem annyit ér, mint hűlt tetemnek a puszi, tehát fölösleges, üres locsogásnak hat. Sőt — legyünk őszinték >— ennek következtében merő időpocséklás. De a hagyomány műveléséről juszt se mondok le. Antúl is inkább, mivel ezen műveletem — közvetve — dokumentatív értékű adalékul szolgál H. F. kollegám minapi, „önagyonérte- kező” című, minden szószátyár szívét marcangolni hivatott, polémikus ún. belső vezércikkéhez. Ékes példázatul, hogy a már eldöntött, tehát vitathatatlan kérdésben

— mint amilyen ezúttal a Magyarország szépe megválasztása — tudjuk mi még fölöslegesen szaporítani a szót. Azaz lopni közös kincsünket, az időt. (Nem beszélve az ezzel járó papírpazarlásról, 'nyomdaköltségről, az olvasó figyelmének — • ne tagadjuk

— eltereléséről.)

Mert ugyebár a zsűri, amely ha jól emlékszem, 20 tagú volt, 1700 néző előtt eldöntötte, hogy az előtte háromszor elvonult huszonöt aspiráns közül, Imelyik három lányt ítéli dobogóra valónak, illetve közülük is kit tart Magyarország szépének. Ennek ellenére még

mindig méhkasként zsong hazánk népe, mert a szépek szépe, pontosabban a szépek leg- szebbike, még helyesebben a Miss Hungáriáé személye(i) körül, köztünk szólva, megoszlanak a ^vélemények. Ez némileg érthető is, hiszen a 20 tagú zsűrivel szemben mégiscsak milliós nagyságú volt az — elsősorban férfi tévénézők hada, amely körmét rágva, s gülü szemekkel drukkolt a maga^kiszemeltjé(i)ért. No de ez legyen a legnagyobb bajunk. A három „dobogós" kislány, s a királynő köztük, csakugyan gyönyörű, bájos, aranyos, s a rekord-aspektusban gondolkodó szurkolók kedélye majdcsak lecsillapodik. Az a fontos, hogy méltó fejecskére került a királynői korona. Láttára még elfogult vén bakok is csettintve nyalták .körbe a vizespohár karimáját, miután idegnyugtatójukat bekebelezték.

Ám, hogy még sokunk a Paris almája odaítélése után is hánykolódunk átforrósodott lepedőnkön. annak is 1oka van. A szépségki- rály nő-választás meneteinek lezajlása után még mindig sok mindenre kíváncsiak vagyunk, ez az igazság. Hogy csupán néhányat említsek.

Milyen szempontok szerint bírál, értékel a zsűri? Milyen az összetétele szakmai, társadalmi-rétegbeli szempontból, életkori megoszlás szerint? Vannak-e benne specialisták, külön láb-, szempilla-, kebel-, megmiegy más-szakértők?

Aztán ha vannak ilyenek, milyen paramétereket tartanak szem előtt, mondjuk egy boka vagy comb. csípő tanulmányozásakor? Rációra esküdő korunkban érvényesülnek-e tudományos kritériumok, avagy abszolút szubjektivitásra épül az egész szépségverseny?

LJ ogy csak rólunk 1fér- fiákról beszéljek, — szívesen vennénk a televízióban a szemléltetéssel egybekötött szakavatott indoklásokat. Hogy például — jóllehet a nagyközönségnek N. Beáta tetszik a legjobban, a zsűrinek mégis másképp kellett ítélnie. Merthát ugye, a Beáta pofikája szép ugyan, sőt gyönyörű, de ez csak illúzió, a Nagyérdemű esztétikai . képzetlenségének következménye. Mert figyelje csak meg tüzetesebben a kevésbé iskolázott néző Beátát. Nemde, éppen az a csodálatosnak vélt fitos orrocska, 'enyhén szólva — giccses. A járása? Hát igen, temperamentumos, könnyed, mondhatni fülbemászó ritmusa, dallama van, de ... tudjuk, hogy ebben is ütközik a zsűri szakembereinek véleménye a széles, zömmel férfi- tömegekéjével, de nem tehetünk mást. Lássák -be kérem, hogy Beácska járásának ilynemű kifejtésében sok a harmincas évekből b ecsempült álnépiesség, majdhogynem hetyke kuruckodás.

Nem is szólva a combokról. Ezek — tessék csak kívül, belül megmustrálni, rögtön észre tetszenek venni, antrönu — magunk között mondva, — nem eléggé korszerűek ... Mit? Hogy a részünkről királynőnek minősített G. Baba combja kissé ösztövér, és egy hátasló keresztmetszetét nyugodtan bekeretezné a gör- bültsége? ... Nos, kedves nézők, meg kell tanulniuk látni

is. Nem mindig az a szép, ami első látásra annak tűnik. Figyeljék csak meg lelkiismeretesebben! Nemde, milyen nemes absztrakció van G. Baba combjának hajtásában?

... Na, na — ugye, másképp látják már?

Aztán vegyük a nőkategóriákat. Vannak-e ilyenek a szépségversenyen? Kövér nők, sovány nők, tragikus szépségek, komikus szépségek, mini hölgyek, maxi hölgyek — meg a többi. Merné-e állítani a legszakképzettebb zsűritag is, hogy nem lehetne ennivaló szépségűt találni mondjuk az egészen talajmenti, amellett töltöttgalamb formájú nők között? Ugye senki. Mint ahogy konkrét szépségideálja sok férfinak a deszkamellű, pacsirta izomzatú nő.

Szóval, van még továbbfejleszteni való a szépségversenyek mai módszerein. Rendkívül élvezetes fejtegetéssel bizonyíthatná be egy talpraesett zsűrielnök, hogy az emberi viszonylatok eme sajátos területén, ami a szépség- verseny, haladó tendenciák érvényesülését figyelhetjük meg. Eleddig ugyebár a szépek versengésében a forma és tartalom viszonyában a sorrend nyugodtan felcserélődhetett. Nem a tartalom volt mindenáron elsődleges. A szépségkirálynőnek mindenki megbocsátotta, ha netalán a mini kategóriába tartozott szellemi képességek dolgában ... Mint ahogy a történelem folyamán nem egy királynőnél eltekintettek ettől. Sőt a formától is.

p1 zzel szemben a mi idei szépségkirálynő- választásunk a korszellem haladó irányú változását tükrözi. A győztes: gimnazista. Bizonyságul, hogy minálunk szép lehet valaki, de ugyanakkor okos is, ha — igyekszik.

Tóth István