Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-15 / 242. szám
i é PETŐFI NÉPE • 1985. október 15. {MEXIKÓ CSENDES-ÓCEÁN BRAZÍLIA Árucsere forgalom (minit miíd ARGENTÍNA MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME ARGENTÍNÁVAL, BRAZÍLIÁVAL ÉS MEXIKÓVAL [■portunk Importunk SZOVJETUNIÓ KI MENT, KI MARADT? Júniusban nappali tagozaton több mint két és fél ezer fiatal tett sikeres szakmunkásvizsgát Bács-Kiskunban. Ezt követően jelentkeztek a vállalatoknál, szövetkezeteknél és megkezdték a munkát. Ezúttal három kecskeméti ipari üzembe látogattunk el, hogy megtudjuk: miként sikerült a frissen végzett szakembereknek a beilleszkedés. — A 27 végzős tanulóból csupán 4 keresett máshol munkahelyet — tájékoztat Piros György, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárának személyzeti vezetője. —/ Fontosnak tartjuk, hogy nálunk maradjanak volt tanulóink. Ismerik a gépeket, a technológiai folyamatokat. Mivel harmadéves korukban már az üzemben dolgozhatnak, a művezetők is megismerkedtek velük. Tudják, kit milyen munkára lehet majd beosztani. Hozzá keli tennem, egyre nagyobb becsületük lesz azoknak a fiataloknak, akik univerzálisak, és rugalmasan alkalmazkodnak a különböző technológiákhoz. Erre a piac diktálta kisebb szériák miatt is szükség van. Szilvást Zoltán kárpitos a „protoműhelyben" egy ,.Glória ' asztal garanciális javításán dolgozik. — A három év tanulóidőm alatt közepes volt a bizonyítványom, de gyakorlatból mindig jobb jegyeÓránként egy kilométer kolbász! A magyar élelmiszer- gyártó ipar egyik új prototípusát próbálják ki a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ húsüzemében. A hazai tervek alapján készült hidraulikus működtetésű, nagy teljesítményű dugattyús töltőgéppel óránként csaknem egy kilométernyi kolbászt tudnak készíteni. Egységes népgazdasági irányítási rendszer 1986. január 1-től, a 12. ötéves terv kezdetétől a szovjet gazdaság jó néhány ágazatát vonják be az egységes nép- gazdasági irányítási rendszerbe, 1987-ben, pedig már valamennyi iparágban — mintegy 45 ezer önálló üzemben ----megteremtik a rendszer bevezetésének feltételeit. A kísérlet 1985 óta folyik, miután a gazdaságirányítás új módszereit mind a kutatók és a gazdasági vezetők, mind pedig á vállalati, üzemi kollektívák széles körében megvitatták. A cél a népgazdasági mechanizmus korszerűsítése, valamennyi szintjének átszervezése a hatékonyabb, ütőképesebb, rugalmasabb gazdaság létrehozása érdekében. A feladatot a fejlődés törvényei diktálják, hiszen a szovjet gazdaság teljesítménye alaposan megnövekedett az utóbbi években. Például az ipari termékek gyártása elérte a világtermelés egyötödét. Ám ugyanakkor az irányítási módszerek a régiek maradtak, nem követték a fejlődést. Mindezentúl a Szovjetunió népgazdasága „minőségi sorompóhoz" ért, amikor a túlnyomórészt extenzív fejlesztésről az intenzívre kell átállni. Az új modellt, természetesen előbb ki kellett próbálni, hiszen a kockázat több tízmilliárd rubelt is jelenthet. Ezért határoztak úgy, hogy az új szabályozási elveket fokozatosan , vezetik be a gazdaságirányításban. Hétszáz olyan vállalatot választottak ki, amely bizonyos értelemben a Szovjetunió egész iparát reprezentálja. Ilyen vállalóit a lenin- grádi Elektroszila, vagy a szverdlovszki Ural- mas, amely már a harmincas években is a gyáróriások mintapéldánya volt. Az sem véletlen. hogy több gépgyártó üzem is a kísérlet úttörői közé került. A Szovjetunió gazdaságitársadalmi fejlesztése ugyanis elképzelhetetlen volna e vezető ágazat intenzív fejlődése nélkül. Az első eredmények kedvezőek. A termelés hatékonysága 700 kiválasztott vállalatnál gyorsabban emelkedett, mint azoknál, amelyek a régi elvek szerint üzemeltek. Jelenleg a kísérletben részt vevő vállalatok száma mintegy hatezer. A biztató eredmények mellett fény derült néhány hiányosságra is. Többek között kiderült, hogy a tervezési és pénzügyi önállóságot — noha éppen ez a törekvések egyik lényege — nem növelték eléggé. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági modellt menet közben is alakítani, változtatni kell. A gazdaságirányítás további átszervezésére tett intézkedéseknek az az alapvető céljuk, hogy meggyorsítsák a Szovjetunió tudományostechnikai haladását. • Dobosi Zsuzsa Ballószögről jár be munkahelyére Pályakezdő szakmunkások két szereztem. Ennek is köszönhetem, hogy a pro- tomúihelybe kerültem — mondja az ifjú Szakmunkás. — Szeretek itt dolgozni, mert nem sablonos a munka: mindig mást kell csinálni. A garanciális javítás mellett az új termékek bemintázását, modellezését is mi végezzük. A közelmúltban „lejem vonalvezetésű ülőgarnitúrát kellett összeállítanunk. Bevallom, nagyon megizzasztott. Idősebb munkatársaimnak is sok fejtörést akozott, mégis szívesen segítettek. Ügy érzem, partnernek tekintenek, aimi különösen jólesik azért is, mert én vagyok az első, aki rögrbön a vizsga után ide kerülhetett. * ' „Órarend olyan fiataloknak, akik szeretik a gépeket és szívesen fúrnak, faragnak, barkácsolnak. Játékaikat nemcsak szétszerelik, de össze is tudják állítani.” Ez a szövege annak az órarendnek, amelyet színes szórólapok és szöveges tájékoztatók társaságában. tesz elém az Újpesti Gépelemgyár kecskeméti gyáregységében Szegedi Mihályné személyzeti és oktatási előadó. — Már általános iskolás korban meg kell ismertetni a gyerekekkel a nálunk tanulható szakmákat — mondja. — Erre nagy figyelmet fordítunk, mert a jó propaganda segíti a megfelelő utánpótlást. Kapcsolatunk folyamatos a Kurucz téri Általános Iskolával. Rendszeresen járnak hozzánk üzemlátogatásra is. A szakmunkástanulókkal másodéves korukban társadalmi ösztöndíjat kötünk. Ez azt jelenti, hogy harmadéves korukban, ha jól tanulnak — az iskolától kapott ösztöndíjjal együtt — kétezer forintot is „kereshetnek”. Cserébe vállalják, hogy végzés után legalább két esztendeig nálunk dolgoznak. Második évtől átkerülnek a tanműhelyünkbe, harmadiktól pedig a termelésből is kiveszik részüket. Itt párokat foglalkoztatunk: a végzős tanuló egy idősebb, rutinos szakmunkás mellett sajátítja el a mesterfogásokat. Azt tapasztaljuk, ezék a kapcsolatok a felszabadulást követően is megmaradnak. A szerszárrvműthelytben különösen fontos, precíz munkára van. szükség. Fiatal kora ellenére itt dolgozik Lengyel Zsolt, aki szintén idén kapta meg szakmunkás-bizonyítványát. Munkatársai máris nagyra becsülik, aminek biztos jele, hogy felvették az egyik vgm-brigádtoa. — Fokozatosan kaptuk az egyre komolyabb feladatokat — mondja Zsolt. — Már a harmadik évben kiderült nagyjából, kitől mi várható. A műhelyben többféle gépen is dolgozom. Ha mégis valami problémám adódik, bárkihez bizalommal fordulhatok. Elsősorban Hevesi István segít sokat. Korábban, tanulókoromban mellette dolgoztam. Mikor levizsgáztunk, behívattak bennünket az irodába és megkérdezték, ki hova akar kerülni a gyárba? örültem, hogy teljesítették a kérésem: a szerszám mű helybe osztottak be. * A Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyárában nem dicsekedhetnek: az idén végzett 22 kötőipari konfekciós tanulóból csupán 10 maradt itt. ' — Sokat áldozunk az oktatásra és mégis ez a helyzet — tájékoztat keserűén Farkasné Horváth Mária oktatási előadó. — Több oka van az elvándorlásnak. Elsőként említeném, hogy sok gyerek, aki idejön, nem ismeri ezt a szakmát, a gyári munkát. Az általános iskolásoknak üzemlátogatásokat szervezünk, szakkörünk működik, ahol tanfolyam-jelleggel megismerkednek a gépekkel. • Lengyel Zsolt — jobbról — most is gyakran meg beszéli a munkát Hevesi Istvánnal Sok vidéki lány, miután kitanulja a szakmát, hazamegy a községi ruházati boltba eladónak. Van, akit a kötöttség zavar. Ne. felejtsük el: itt szalagon dolgoznak, és fegyelemre van. szükség, mert a munkafolyamatok egymásra épülnek. Nálunk a teljesítmény szerinti darabbérezés az általános. Ettől is félnék, pedig akiben, van ambíció, jól kereshet. Nagy ív papírokat tesz az asztalra. Tavaly végzett szakmunkások kereseti kimutatásait. Ök mind a varroda ifjúsági szalagján dolgoznak. Találomra jegyzem a számokat: 3140, 4369, 4855, de nem ritka az ötezer forint feletti kereset sem. Ezen a szalagon dolgozik Dobosi Zsuzsa is, aki idén nyár elején lett szákmunkás. — Szeptember 2-től október elejéig tartott a betanulási-időszakom — kezdi a beszélgetést. — Már ebben a hónapban 70 százalékot sikerült teljesítenem, de hosszú időbe telik, amíg elérem a száz százalékot, Ballószögből járok be, naponta, hat órára. Szerencsém van: édesapám is Kecskeméten, a faíeidölgozó gazdaságnál dolgozik. Minden reggel behoz kocsival, így nem kell buszoznom és túl korán kelnem. Angol, finn, szovjet exportra készítünk köntösöket. Kicsit még szokatlan teljesítményben dolgozni, de majd csak belejövök. Nem kívánkozom el, A szalagon mindenkit ismerek. Valamennyien fiatalok, közöttük jól érzem magam. Gaál Béla * Magyarország külkereskedelme Argentínával, Brazíliával és Mexikóval A latin-amerikai országok már évek óta súlyos adóssággal küzdenek. Mindenki nagy figyelemmel kíséri, hogy miként tudnak kilábalni a mintegy 360 milliárd dollárt kitevő adósságokból. Ismeretes, hogy több latin-amerikai országban komoly importkorlátozó rendelkezéseket' vezettek be, bár az iparilag fejlettebb országok — Argentína, Brazília és Mexikó — behozatalra kényszerülnek. A súlyos adósság ellenére is a kereskedők versengenek e térség országainak piacaiért. Magyarország főleg gépjárműveket és iparcikkeket szállít Latin-Amerikába, ahonnan déligyümölcsöket, kávét és egyéb élelmiszereket kap cserébe. TLANn ÓCEÁN VÁLLALKOZUNK VAGY VÁLLALKOZGATUNK? II. Belső reformra van szükség A felismerés, a feladat nem új: a vállalaton belüli irányítási, szervezeti és érdekeltségi rendszer gyökeres átalakításra szorul, A Magyar Kereskedelmi Kamara mintegy félszáz szakvállalatnál és két kutatóintézetben végzett vizsgálatok nyomán arra a következtetésre jutott: a belső mechanizmust oly módon kellene átalakítani, hogy a részlegek felelőssége és hatásköre növekedjék, teljesítményük, költségük az ott dolgozóknak áttekinthetővé, érthetővé és alakíthatóvá válják. Ehhez szükséges lazítani a vállalaton belül az üzemek, gyáregységek, részlegek együttműködésében meglévő kényszerpályákat, megszüntetve a tervlebontást, korlátozva a cégen belüli monopolihelyzeteket és a kiszolgáltatottságot, erősítve a verseny, az üzleti kapcsolatok, a vállalkozásszerű elemek érvényesülési lehetőségét. Kooperációs kényszer nélkül, A korszerű önelszámoló rendszer az új típusú belső kooperáció alapja. Érdemes felidézni a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát példáját. A meglévő szakosított üzemek, részlegek a teljesítményeket, a szolgáltatásokat — egymásnak csakúgy, mint a külső cégeknek — a tényleges költségeket és a szolid nyereséget tartalmazó reálig áron számlázzák. A kombinát üzemei maguk döntik el, hogy a szakosított belső szolgáltatást (például a szállítórészleg fuvareszközeit) veszik-e igénybe, avagy külső céggel (mondjuk a Volánnal) vagy gazdasági munkaközösséggel szerződnek. A belső vállalkozás ott kezdődik, ahol a kooperációs kényszer megszűnik, ahol többféle ajánlatot mérlegelhetnek és mindenkor a legelőnyösebb (az olcsóbb, esetleg rugalmasabb, vagy jobb) minőségű lehetőséggel élnek. A belső versenynek, a korábbi biztos rendelés elvesztésének persze lehetnek átmeneti veszteségei. Csökkenhet a meglévő teljesítőképességek kihasználása, miközben a versenyfeltételek javítása eleve új, párhuzamos kapacitások, főként rugalmas kis- és középvállalkozások kiépítését igényli A veszteségeket azonban jócskán ellensúlyozza az az előny és a haszon, amely abból származik, hogy világossá, egyértelművé válik az üzemek és vezetőik nyereségérdekeltsége. És a szűk vállalati vezérkar helyett a szélesebb vezetői gárda rákényszerül arra, hogy vállalkozzék, öntevékenyen, kezdeményező módon ellensúlyozza a külső szorításokat, tágítsa a vállalati cselekvés mozgásterét. A vállalatok túlnyomó többségének belső mechanizmusa erősen centralizált maradt a mai napig. Az 1968-as gazdasági reform érintetlenül hagyta a belső szervezeti és irányítási rendet. Nem okozott és bizonyosan nem is okoz érdemi változást a reform mostani határozott továbbfejlesztése sem. A népgazdasági és a vállalati mechanizmusok közötti ellentmondás mind élesebb, ennek feloldása, a belső reform egyre kevésbé halogatható. Lépéshátrányban a helyi irányítás A megfogalmazás lehet hogy nem pontos, amikor vállalati reformról szólunk. Hiszen, a reform lényege éppen az a felismerés, hogy csak kezdeményező központi lépésekkel lehet a gazdaságot, a társadalmat felzárkóztatni a kor' követelményeinek színvonalára. Ám központilag nem lehet a helyi öntevékenységet és kezdeményezőkészséget kikényszeríteni. Központilag a gyökeres helyi változásokat léhat ösztönözni, a szükséges külső fettételeket megteremteni. Az . elmúlt években sok mindén történt a várt, a kívánt külső gazdasági klíma kialakításáért. S bár e külső klíma még javítható, jobbítható, mégis vitathatatlan, hogy a külső reformot nem követték a bfdsők. Vagyis — tisztelet a kivételnek — lépéshátrányba . kerültek a vállalatok. Visszatérve a kormányszintű döntésekre: az idei évben megkezdett intézkedések hatására növekszik a vállalatok önállósága, felelőssége. Máris korszerűsödött a bérszabályozás. Az új vállalatvezetési formák és módszerek bevezetésével növekszik a dolgozó kollektíva tulajdonosi felelőssége. Viszont változatlanul nagy jövedelmet vonnak el a hatékonyan és jól dolgozó vállalatoktól. Az ily módon központosított összegeket az alacsony jövedelmezőségű és ráfizetéses vállalatokhoz, szövetkezetekhez csoportosítják át. A vállalati jövedelmek nivellálódása, az élenjárók érdekeltségi alapjainak megnyirbálása, a lemaradók túlzott gvámolítása egyfelől nem teszi eléggé vonzóvá, másfelől nem kényszeríti ki kellő eréllyel a hatékony munkát, a vállalkozókészség fejlesztését. Nem a kormány — a vállalatvezetés Vannak tehát tennivalók a központi irányításban, a jövedelemszabályozásban is, de a belső mechanizmus korszerűsítését a vállalati vezetők és irányító testületek helyett senki el nem végezheti. Olyan vállalati irányítási szervezeti, ösztönzési keretek kialakítása szükséges, amelyekben megszűnik a magyarázkodás, a másokra mutogatás, s a vezető minden szinten egyértelműen érdekeltté és felelőssé válik a beosztottak teljesítményének, munkájuk /hatékonyságának alakításáért. Ahhoz, hogy a végrehajtás eredményes legyen, százezrek, milliók szervezetten, fegyelmezetten és hatékonyán dolgozhassanak, meg kell sokszoroani a vállalkozó vezetők számát. Kovács József
