Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

4 O PETÖFS NÉPÉ O 1885. szeptember 9. VÁLSÁGBAN AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS ? I. Legfontosabb _________ a biztonság megteremtése Többen javasolták, hogy a fel­eim kérdőmondata helyett nyu-* godtan használjak kijelentőt, sőt inkább felkiáltójelet tegyek a végére. Sok szakember szerint ugyanis válságba jutott az állat- tenyésztés, legalábbis annak két főágazata; a szarvasmarha- és sertéstartás. Mire alapozott ez a vélemény? Elsősorban arra, hogy a legutób­bi állatszámlálás szerint orszá­gosan, így Bács-Kiskun megyé­ben is csökken a haszonállatok száma. A kistermelők közül so­kan adták vágóba tejtermelő te­henüket, felhizlalták és eladták anyakocájukat. A nagyüzemek egy része pedig felszámolta, vagy éppen most számolja fel szako­sított állattenyésztési telepét. Elgondolkodtató számok A számok, amelyek a csökke­nést jelzik, elgondolkodtatóak, sőt aggasztóak. 1985. június 30- ig Bács-Kiskun megyében több mint 5 százalékkal kevesebb szarvasmarhát tartottak, mint egy évvel korábban. Az országos mér­séklődés „csak” 3 százalék. A ser­tésállomány egytizedével esett vissza, de kisebb a baromfi és a juh száma is. Mindennek követ­kezménye, hogy csökken a vágó­sertés, a tej, a szárnyasok felvá­sárlása. .A sertésé mintegy 20 százalékkal, a tejé 10 százalékkal. Ma még nincsenek gondok a tej­ellátásban, a különféle tejtermé­kek széles választéka kapható, legalábbis a nagyobb élelmiszer- üzletekben, de há továbbra is ilyén ütemben csökken a tejtermelés, akkor a jövőben esetleg hiányok­kal is kell számolni. Már most is a legtöbb tejüzem igencsak szor­galmasan keresi magának a fel- vásárlási piacot annak érdekében, hogy kapacitását teljes mértékben ki tudja használni. Nem lehet megtévesztő és sen­kit nem vezethet félre az, hogy az első félévben a vágómarha-fel­vásárlás 5 százalékkal volt na­gyobb az előző évinél. A felvásár­lásnövekedés ugyanis abból szár­mazik, hogy az értékesitési ne­hézségek miatt az állomány egy részét nem tavaly, év végén, ha-" nem idén, az év elején vették át. , Akkor is jelentős késéssel. Más-' részt a kiselejtezett tejelő tehene­ket — a korábbiaknál nagyobb létszámban — küldték vágóba. A gond elsősorban nem az, hogy egyik vagy másik állatfaj száma csökkent, hanem az, hogy a csökkenés valamennyi ágazat­iban generálisan és erőteljes ütem? ben következett he. Arról sincs szó sajnos, hogy az abrakfogyasz­tó sertés, vagy baromfi termelé­sének visszaesését a kérődző ál­latfajok megnövekedett teljesít­ményükkel kompenzálni tudták volna. A kevesebb sertés helyett nincs több szarvasmarha, vagy juh. Bizonyos tendenciák mindemel­lett tartósnak ígérkeznek, hova­tovább állandósulnak. A szarvas­marha-állomány mérséklődése évek óta — kisebb fellendülési szakaszoktól eltekintve — évtize­dek óta tart. Aggasztó a sertés- tartási kedv csökkenése is. A fo­lyamatnak, úgy tűnik, nincs vé­ge. Változatlanul nagyon sok kis­termelő hagyja abba a sertéstar­tást, olyanok is, akik korábban 50—100 hízót tartottak. Változásokra van szükség A képet egy árnyalattal sem kívánjuk feketébbre festeni, mint amilyen. Csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az ál­lattenyésztés valamennyi ágában nehézségek vannak, némelyik­ben súlyos gondok tornyosulnak. Egyoldalú lenne a kép, ha csak a negatívumokról írnánk, mert van­nak jó tapasztalatok, jól működő tehenészeti és sertéstartótelepek. . Célunk ráirányítani a figyel­met arra, hogy mielőbbi helyi és országos intézkedésekre van szük­ség; olyanokra, amelyek javítják az állattenyésztési ágazatok pozí­cióját. Szakemberek,“üzemi veze­tők )körében egyre több szó esik arról;' hogy az illetékes szervek, főhatóságok komolyan foglalkoz­nak az' egyes állatfajok helyzeté­vel, tartási, termelési feltételeinek javításával. Mindenki, akinek valamilyen köze van az állattar­táshoz, várja ezeket a változáso­kat, és egyben azt, hogy meg­szűnjenek, sőt jó irányba fordul­janak a mára kialakult kedvezőt­len folyamatok. Természetes, hogy a magyar ál­lattenyésztés fejlesztése szem­pontjából is alapvetően két- té­nyező mérvadó; mégpedig az el­adhatóság és a gazdaságosság. Csak annyit és csak olyan meny- nyiségben szabad termelni, amely itthon és külföldön jól értékesít­hető. Ez azt jelenti, hogy egyik­másik állatfajnál nem biztos, hogy a termelés felfuttatására, nö­velésére kell törekedni. Az ága- zat^stajúlitásának megteremtésé­re azonban ‘mindenféleképpen. Válaszolni' kell- az aggályokra és kérdésekre, arra, hogy vajon a magyar mezőgazdaságnak mit kell fejleszfeni? Csak a növény- termesztést és az állattenyésztést nem? A válasz csak az lehet, hogy mindkét fő ágazatot egymással arányosan és szinkronban. Kritikus pontok A megyék között Bács-Kiskun- ban tartják a legtöbb sertést. Az ami itt történik, ha nem is meg­határozó, de feltétlenül a jelzés erejével bíró országos szempont is. A szarvasmarhatartásban a megye pozíciója egyre rosszabbo­dott. Míg 1984-ben a megyék sorrendjében a másodikak vol­tunk, addig ez év márciusában már csak a harmadikak, június­ban pedig a 3—5. helyen álltunk. Természetesen nem az a gond? hogy a megyék közötti sorrend­ben helyezésünk romlott, hanem az, hogy az állománycsökkenéssel együtt a termelés, felvásárlás, élelmiszeripari feldolgozás és ér­tékesítés, továbbá az üzemi jöve­delmek, árbevételek is mérsék­lődtek. Mégpedig nem is jeleni téktelénül. Közgazdaságilag ugyan nem rossz, ha valamely terméket kisebb területen, kevesebb állat­létszámmal állítanak elő. Ha pél­dául növekszik a szaporaság, na­gyobb az egy tphénre jutó tej­termelés. De ez ügyben is vannak gondok. A tejhozamok emelke­dése ugyanis nem tudja kompen­zálni a létszámcsökkenésből adó­dó kieséseket. Néhány kritikus pontra már itt érdemes felhívni a figyelmet. Nem lehet üfyanis szó nélkül el­menni amellett, hogy a megyé­ben öt nagyüzemi gazdaság szá­molta fel szarvasmanhatelepét, további tíz csökkentette állomá­nyát, egy pedig a teljes létszámot háztáji gazdaságoknak adta ki. Sertéstartását négy üzem terve­zi teljés mértékben felszámolni. A Dunántúlon miért jobb a hely­zet? A külpiaci1.értékesítési nehéz­ségek, kapacitáshiányok miatt az első félévben még átvételi gon­dok voltak a vágóhidalton.. A vá­gósertések egy részét csak néhány hetes késéssel tudták átvenni a feldolgozóüzemek. Ma viszont az állomány csökkenése miatt a kí­vánatosnál lényegesen kevesebb sertés érkezik a feldolgozókba. Nem növelte a sertéstartási kedvet, hogy az évek óta ismétlődő aszály miatt a keveréktakarmányok ku­korica- és ezáltal energiatartalmát mérsékelték. A kistermelők ag­gódva gondolnak az objektív mi­nősítés bevezetésére is, amire vi­szont a minőség, az eladhatóság növelése érdekében okvetlenül szükség van. Ezzel együtt'azon­ban igénylik azt is, hogy részük­re a termelői érdekvédelem va­lamilyen formában megoldódjon. Az ország, a megye pedig igény­li, hogy a jó, okos, jövedelmező megoldások gyorsabban terjed­jenek, a tanácsok, a felvásárló vállalatok is többet tegyenek ezért. Dr. Horváth Gyula az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője Zöldség—gyümölcs exportra A Hungarofruct budaörsi hűtőházából jelenleg legnagyobb tételben vöröshagymát és őszibarackot küldenek a külföldi piacra. Szeptember végéig 15 ezer tonna — zömében makói — vöröshagymát visznek a vagonok, főleg az NSZK-ba és Angliába. Őszibarackból legtöbbet a szocialista országok vá­sárolnak, a hónap végéig 3000 tonna indul útnak a hűtőházból. ISMÉT A LÁDAELLÁTÁSRÓL Aminek kell, annak van Nyár elején foglalkoz­tunk a göngyölegellá­tással. Lesz-e mibe ten-' nii a termést,, ha meg­érkezik? — tettük-fel a kérdésit az illetékesek-* nek. A válaszok nem voltak bizakodóak. A termés megérett, s fo­lyamatosain szedik. AZ akkor jövő időben fel­tett kérdés sürgetőbbé, jeleniidejűvé lépett elő! Mi a helyzet most? A HUNGAROFRUCT, a Tszker, a Zöldért szak­embered szerint azoknak a partnereknek, akik­kel szerződésben áll­nak, .tudnak csomagoló­anyagot biztosítani. Az Izsáki Sárfehér Termelőszövetkezetben például már a múlt év szeptemberében • meg­kezdődött az előkészü­let az idei évre, s már most is gondolnak az 1986-os - ládaszezoinra, tudtam meg Balogh Gyula ipari és keres­kedelmi osztályvezető­től. Ez a „titka”, hogy 6000 tonna exportra szánt almának biztosít­va van a .göngyöleg. A Szikrai Állami Gaz­daságnak előreevártott elemekből házi bérmutn- havonta tízezer ládát állítanak össze a ir>iiiniko7ók. s jutnak í«v jó iövedelemhez. tá- iékozfatott Pancza Já­nos igazgatóhelyettes. Bara István, a Helvé­ciái Állami Gazdaság főkertésze elmondta, hogy náluk 'jelenleg úgymond fél szezonra elég a láda, de a hiány­zó mennyiség is háma- ■ rosajn megérkezik. A ládaellátási gon­dok egyik oka a típus­váltás. A szabolcsi láda helyett ez évitől szat­mári ládában (a szabol­csinak egy megerősített változata) lehetett vol­na, csak almát expor­tálni a fő vásárlónak, a Szovjetuniónak. Az át­térés nem volt zökkenő­mentes. ezért ,a szovjet féllel történő mégegye-. zés alapján az év vé-1 géiig még fogadjál^, az almát szabolcsi ládá­ban 'is. Thurn Lászlóval, az Országos Almaexport- 'társaság elnökével tele­fonon beszétem. Kifej­tette, hogy az alma ex­portját nem fenyegeti a ládahiány. Az ellátás ' ugyan feszített, előfor­dul, hogy azokba a lá­dákba történik a cso­magolás, ' amit éppen akkor raknak le a te­herautóról, vagy szögei­nek öss^e. A ládatető- és a kötöződrót-ellátás is kezd kiegyensúlyozottá válni. v L. Sz. L. SAJTOPOSTA FOGADÓSZOBA IHSIIIHI 5.';. ...... F érjemmel — aki kevés nyug­ellátást kap — rendszeresen igyekszünk kiegészíteni jövedel­münket az otthoni kertben, illet­ve a ház körüli földön végzett növénytermesztéssel. A bősége­sebb hozam érdekében öntözünk is. Ehhez szereztem be június 8-án. a helyi- szövetkezeti szak­boltban egy vízszivattyút. A Se­ven típusú,' 380 voltos árammal üzemelő masináért 4800 forintot ‘kellett fizetnem. Már akkor fel­tűnt nekem, hogy a szokásos számla helyett csak afféle cetlit kaptam, azt is külön kérésre, jótállási papírt meg egyáltalán nem. Újszerű tapasztalatom kissé bosszantott, de sokkal inkább az járt a fejemben, hogy a szivaty- tyúval történő öntözés mennyi­vel többet hoz majd a konyhára. A következő napokban azután Kecskemétre, Szegedre és Pestre vitt utam, s egészen véletlenül mindhárom helyiség üzletében megpillantottam ugyanannak a szivattyúnak a példányait, mely a birtokomban van. Nagyot is néztem, mert az áruk egyformán 3600 forint volt. Hazaérkezve ismét felkeres­tem a szaküzletet, elmondtam a másutt látottakat, mire azt vá­laszolták: biztosan leértékelt da­rabokról van szó, s nyugodjak •meg, helyes árat számoltak ne­kem. E vérszegény magyarázat­tól persze nem lettem nyugod- tabb. s július 16-án elmentem az- üzlet központjába, a kiskunfél­egyházi áfész igazgatóságához, ■ahol . jegyzőkönyvbe-: vetettem panaszomat. Ott találkoztam olyan személlyel, aki örömmel fogadta az általam jobbító szán­dékkal közölteket, de összefutot­tam más véleményen levő mun­katárssal is. Végül 'magamat biz­tatva távoztam uzzal a gondolat­tal, ' hogy rövidesen fény derül az igazságra. , Nos, azóta élteit több mint másfél hónap, de az ügyről semmiféle értesítést nem kap­tam. A napokban jártam a me­gyei tanácsnál, ahol kérdésemre elmondták: ' az árkülönbözetet, az 1200 forintot vissza kell kap­nom. En azonban nemcsak jog­talanul elvett pénzemre tartok igényt, de a vétkesek felelősség­re vonására is, meg olyan intéz­kedésre, mely garantálja az ilyes­féle fogyasztói megkárosítás megelőzését... (Elmondta: Rá- dóczi Antalné bugaci olvasónk.) Mindezekhez hozzáfűzzük a következőket: 1 A VIDIA megyei nagykereske­delmi vállalat igazgatója érdek­lődésünkre arról tájékoztatott, hogy az említett típusú és 380 voltos árammal működő vízszi­vattyú fogyasztói ára '3600 fo­rint, az a szivattyú viszont 4800 forintba kerül, melyhez 220 volt szükséges. Ezek t|tán hajlamosak lennénk feltételezni, hogy a bu­gaci boltosok egyszerűen téves árat kértek a panaszostól. Csak­hogy az ilyesmire kissé gyanús ráadás az egyedi formájú és tar­talmú számla, meg a jótállási irat hiánya. Nem is beszélve ar­ról a lelketlen ügyintézésről, mely fittyet hány a vásárlói sé­relem készséges kivizsgálására és orvoslására éppen úgy, mint a 30 napon belüli válaszadás kötele­zettségére. E tanulságos, de még lezáratlan történetre ezúton hív­juk fel a MÉSZÖV, a kereske­delmi felügyelőség, valamint a fogyasztók tanácsa figyelmét! ÜZENJÜK CIKKÜNK NYOMÁN Kifizették a gyermektartásdíjat Hugyl Jánosnak, Kecelre: Levelé­ben azt *írja, hogy a Kecskeméten közlekedő egyik helyi járatú buszon 100 forint pótdíj megfizetésére köte­lezte a jegyellenőr, mielőtt még ér­vényesíthette volna a bilétáját. Az eset kivizsgálása nyomán megállapí­totta a Volán, hogy a szolgálatos dol­gozója helyesen járt el, mert ön nem a felszállás után azonnal, hanem ké­sőbb, a helyfoglalását követően szándékozta kilyukasztani jegyét, ami, szabálytalan gyakorlat, hiszen feltételezi a bliccelést. Az ellenőr a vállalat részére megfelelően elszá­molt a bevételezett összeggel, mely­ről, ha ön nem kapott nyugtát, az hiba. Az ilyesféle ellenőri mulasztá­sok megelőzése érdekében intézkedés történt. „Idős házaspár*’ jeligére: Meglepőd­ve olvastuk soraikat arról,. hogy al­bérlőjük mindössze havi 100 forint bérlői díjat fizet, holott 2 szobát, konyhát, spájzot, fürdőhelyiséget és garázst használ rendszeresen. Ezt a jóval áron alulinak tűnő összeget önök bármikor felemelhetik, mégpe­dig a lakásgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott kere­ten belül. Ha emiatt vitájuk támad az albérlőjükkel, kérhetik a helyi ta­nácsot, hogy hatóságilag állapítsa meg a bérleti díjat, melyről végér­vényesen csak bíróság dönthet. K. I.-nének, Katymárra: A CSÉB 50-es biztosítás alapján kizárólag bal­esettel összefüggő anyagi támogatás igényelhető. Mivel a férje Is ilyen biztosítási kötvénnyel rendelkezik, ezért a betegségéből eredő megrok­kanására hivatkozva csupán segélyt kaphat a biztosítótól. Javasoljuk, hogy a nehéz anyagi helyzetükét tag­laló beadványban kérjék a helyi ta­nácsot is: részesítse önöket Ideigle­nes vagy rendszeres szociális jutta­tásban. A kecskeméti Rendőrfalu határte­rülete mentén vezet a Szentgyörgyi Ferenc utca, ahonnan többek ifevé- ben fordult szerkesztőségünkhöz Kál­lai iBéláné. Mint közölte, a környék lakóinak életét megkeseríti a szom­szédságban levő illegális szeméttelep, mely állandóan bűzlik, vonzza a ro­varok sokaságát, s talán a patká­nyokat is. E helyen, sajnos, n\ár adottak a fertőzés feltételei. Am úgy tűnik, még nem oly mértékben, hogy azonnal intézkedjenek a tarthatatlan állapot megszüntetéséért felelős em­berek. Olvasónk az egyéb közérdekű gon­dokról eképpen kesergett: — Csapadékvíz-elvezető csatornánk nincs', így azután, h* esik az eső — ennek nagy a valószínűsége a most következő 'őszi hetekben, hónapok­ban —, az utcánkban áll a víz, a sár, amit szerteszét fröcskölnek az ''át­haladó gépjármüvek. Házunk falai szinte átáznak ilyenkor. Más okból is féltjük ingatlanunk állagát. Tudniillik, korábban egyirá­nyú volt az itteni forgalom, a Hala­si úti felüljáró tnegépítése óta azon­ban engedélyezték — szerintünk a helyszín kellő Ismerete nélkül — a kétirányú közlekedést. Ennek pedig az a következményé, hogy nap mint nap errefelé gördülnek a nagy sú­lyú teherautók, sőt a kamionok Is, Augusztus 2l-i Sajtóposta rova­tunkban tettük szóvá: a Baján lakó Hortobágyi Sándorné immár több mint fél éve várja, hogy végre kéz­hez kapja az Idén januárra esedékes gyermelctartásdíjat, melyről máig semmi hír. A volt férje munkaadója által idejében kiutalt összeg \ ugyan­is eltűnt a kézbesítését vállaló pos­ta „jóvoltából”. Ezek után sürgettük a pénz újbóli.,folyósítását. | » Írásunkra többi között ezeket vá­laszolt* az egyik illetékes, a Folyam-, szabályozó és Kavicskotró Vállálai bajai hajójavító üzemigazgatóságá­nak vezetője, Tinusz Sándor: Hortobágyiné nálunk dolgozó volt házastársának januári fizetéséből hiánytalanul levontuk a 800 forint Orgovány kargalai külterületén la­kik Horváth Emilné levelezőnk, aki az alábbiakat tudatta velünk: Környékünk szarvasmarha-tenyész- * téssel foglalkozó magángazdái egy' ideje furcsa dolgot tapasztalnak, ne­vezetesen, hogy a teheneik mester­séges megtermékenyítését sok éve tárolt spermával végzi a szolgáltató cég szakembere, az inszeminátor. Mindennek pedig az a szomorú kö­vetkezménye, hogy az állatok, nem lesznek könnyen vemhesek. Bőt, né­melyiküket egymás után háromszor- négyszer kell inszetflinálni, s csak melyek az E 5-ős főútvonalról tér­nek le az 52-es út irányába, vagy onnan vissza. A keskeny utca két oldalán levő házak, valósággal bele­remegnek, amikor elvonulnak mel­lettük a gépkocsik. Némelyik épület fala pedig már repedezik ettől a ha­tástól. Ha így megy tovább, megér­jük, hogy ingatlanunk tönkremegy. Vajon akkor ki .téríti meg a kárunkat és kitől réihélhetühk má­sik otthont? Egyáltalán, a periférián mindent lehet tenni? A szerk, megjegyzése: A Kecskeméti Szemle Idei augusz­tusi számában részleteket tett közzé a közterület-felügyelők naplójából, s így értesültünk róla, hogy lekö|y- kezett kóbor ebet fedeztek fel nem­régen az egyik zöld dzsungelben, va­lamint tettenérték azt a férfit, aki a lezárt városi víztároló medencéjé­ben horgászott. Kétség sem férhet hozzá, hogy a helyszíni Intézkedésre Is felhatalma­zott .tisztségviselők említett tényke­dése a közjót szolgálja. Mégis az a véleményünk,, hasznos lenne, ha oly­kor a lényegesen nyilvánvalóbb és kellemetlenebb^ gondokat, hibákat Is észrevennék, feljegyeznék. Ezekbe• alighanem találnának ' akár csokorra valót is — például a Szentgyörgyi ut­cában, meg annak térségében! gyermektartásdíjat és továbbítottuk budapesti központunkba, ahol a pénz­ügyi osztály február 18-án adta pos­tára az összeget, ám a kézbesítésére ez ideig nem került sor. Hollétéről még semmilyen felvilágosítással nem szolgált a posta. Ezzel, kapcsolatosan valóban többször kértük olvasójuk türelmét, levélben. 'A .cikk megjelenéaí^WIveiádF <f ki­fizettük a hiányzó pénzt a nevezett részére, egyidejűleg ismételt jtuda- kozvány révén kerestetjük' alkalommal kiemelt összeget. Erre vonatkozóan ezúton üzenjük a Ma­gyar Postának, amit a Petőfi Népe bíráló sorai cfmébén közölt: a tü­relemnek is vad határa ... ekkor remélhető a fogamzás. Persze az ilyen állat tulajdonosa még sze­rencsés ama társaihoz képest, akik­nek a fejős/tehene véglegesen elapadt az inszeminálás hibája miatt. Az érintett tanyasi w-femberek ed­dig úgy gondolták, a rendszeresen ellő és tejelő tehenükkel való fogla­latosságuk a népgazdaság számára is fontos feladatot jelent. A történ­tek viszont rádöbbentik őket: lénye­ges változás van ezen a téren, úgy- annyira, hogy ma már senkinek nem tűnik fel, ha a korábban bőséges tej- ■ hozamú állatot egyik napról a má­sikra átadja a felvásárlónak a gaz­dája. Aki persze szeretne többet, pon­tosabbat tudni az okkal, ok nélkül megbírált inszeminálásról. ♦ A közérdekű észrevételekkel kap­csolatosan beszéltünk a Kecskeméti Állattenyésztő Vállalat termelési . igazgatóhelyettesével, dr. Bulla Gé­zával, aki kérdéseinkre a következő­ket válaszolta: . — Legalább 20 éve már, hogy a hazai szarvasmarha-tenyésztési prog­ram sikeres végrehajtását döntően segíti az inszeminálás legkorszerűbb módja, vagyis, hogy a termékenyí­tés mélyhűtött spermával történik. Ezt az anyagot steril körülmények között, folyékony nitrogén segítsé­gével hűtjük le mínusz U9i6 fokra — e technológia lehetővé teszi a kor­látlan idejű eltarthatóságot —, majd a helyszínen felmelegítjük, s utána használjuk fel. Szakdolgozónk a szó­ban forgó orgoványi külterületen serp tért el e régóta alkalmazott szi­gorú szabálytól, gyakorlattól. Ami pedig a megismételt inszemi- nálást illeti, az hem megy ritkaság- számba, mi több, «statisztikai kimu­tatás bizonyítja, hogy csupán a te­hénállomány 50—60 százaléka lesz vemhes az egyszeri termékenyítést követően, a többieknél pedig meg, kell Ismételni e műveletet. Külön­ben a gazdagabb tapasztalatú gaz­dák jól tudják, hogy a bika általi termékenyítés sem mindig eredmé­nyes az első alkalommal. Végezetül annyit: a meddővé vált teheneknek régen is az volt, s ma is az a sor­suk, hogy a vágóhídra kerülnek. Szerkeszti: Telkei ArpM Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-811 Válasz az orgoványi tehéntartóknak: SZABÁLYOSAN VÉGZIK AZ INSZEMINÁLÁST A periférián mindent lehet?

Next

/
Thumbnails
Contents