Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

1985. szeptember 9. * i'ETOFI 'NÉPE © 5

VENDÉGÜNK

SZÉPEN MAGYARUL —

VOLT

Oskár msenek nepzenetuaos

SZÉPEN EMBERÜL

A - X. kecskeméti népzenei találkozó egyik vendége volt a csehszlovák Oskár Elschek. A pozsonyi népzene- tudós munkásságáról lehetetlen akárcsak egyetlen jel-' lemző kijelentést is tenni anélkül, hogy ne érintenénk az idei találkozó alaphangnemét. Meghatározó volt, amit a magyar zenekultúrához, népzenéhez valamiképpen ‘ kötődd szomszédaink nemcsak földrajziig közeli, velünk számos ponton érintkező kultúrájukról, saját dolgaikról mondtak el, A találkozó egyik legnagyobb eredménye, hogy olyan új nézőpontokból tudott ismerős tényekre Is rálátást adni, amelyek csak az itteni, | mostani szembesülésekből jöhettek létre.

ívnek jegyében tánta több évtizedes kutatómunkája eredményeit a megjelentek elé Oskár ElsChek feleségével, Alica Elschekovával. aki ugyancsak a rendezvény egyik előadójaként szerepelt. A pozsonyi Tudományos Akadémia Népzenetudományi, Intézetének munkatársaiként tevékeny részt vállaltak az új szlovák népzenetudomány megalapozásában. Oskár Elschek eddigi pályája során jelentős szolgálatot tett a bartóki örökség ápolása érdekében.

I

— Pontosan hogyan körvonalazható az Örökségnek ez a része?

— Bartók Béla Szlovákiához fűződő kapcsolatai — édesanyja, iskolái, barátai, később felesége révén — meglehetősen sokoldalúak voltak. Itt találkozott először a falusi magyar népdallal. 1906 nyarán kezdte meg a népdalgyűjtést. Gömör. később Nyitra vidéke volt ekkoriban — a folklorista, a népdalelemző. a> kutató és a zeneszerző Bartók — érdeklődésének. gyújtópontjában. Körűibe-' lül háromezer szlovák dalt gyűjtött. melyet később Vikár Béla, Kodály Zoltán és Anton Baniz gyűjtései egészítettek ki. A húszas években kezdte el nagyszabású anyagának elemzését. A XIX. század második felében alakult meg a Matica Slovenská nevű egyesület, mely a monarchia zavaros viszonyai között a nemzeti öntudat életben tartásának ideológiai és kulturális eszköze volt. Bartók első nyitrai gyűjtését — egy külön fejezet anyagaként — felajánlotta a Slovenské Spevy (Szlovák Nép) szerkesztőinek. A kiadásra akkor azonban nem kerülhetett sor. 1918-ban befejezve gyűjtőmunkáját. Bartók felajánlotta a szervezetnek a tel jes szlovák gyűjtés kiadását.

*—> Ez az anyag .volt az, amelynek végül is évtizedekig tartó mellőzés után ön tarthatta kezében sorsát, ezt a kötetként is súlyos örökséget kellett az ötvenes évek második felében kiadásra előkészítenie, hogy

1959-ben megjelenhessen a Nagy Szlovák Gyűjtemény első kötete, majd 1969-ben sor kerülhessen a második kötet kiadására is.

— Készülőben van a harmadik, sőt a negyedik kötet is. Ez utóbbi útmutatóként kiegészítésekkel is szolgál majd' az előzőek anyagához.

— Megítélése szerint milyen volt Bartók hatása a szlovák népzenekutatásra?

— Közvetlenül a húszas években a hatása alig volt mérhető, mert eredményei egyszerűen nem voltak hozzáférhetőek. Tanulmányai, zenekritikái, cikkei akkoriban nagyobb hatásúak voltak, mert ezek közvetlenül eljutottak olvasóikhoz. Bartókot, mint elsőrangú népzenekutatót, gondolkodásmódját. . tudományos elveit illetően a húszas-harmincas években nem. sok megértés fogadta. Az európai zenefolklorísztikai kutatás nacionalista keretekbe volt zárva, a tudományos elvek csak nagyon erősen korlátozott és elszigetelt formákban érvényesültek. Az európai népzenekutatás Bartók» igazán újító gondolatait csak az ötvenes-ihatvanas években kezdte megérteni. A szlovák népzenekutatásban Josef Kresánek volt az első, aki 1951-ben megjelent könyvében Bartók tudofná- nyos elveit is tudta érvényesíteni; Külön témakör lenne persze Bartók hatásának vizsgálata a szlovák zeneszerzőik műveiben. Ami azonban bizonyos: befolyása ma erősebb, mint a század elején Bartók tanulmányai mellett jelentős hatást gyakorolt a szlovák népzenekutatásra a Slovenské I’udové piense két kötetével, melv' nemcsak mint népzenei anyag, hanem mint tudományos kiadvány is jelenős.. Tapasztalataim szerint Bartókra jellemző a szisztematikus. logikus, precíz , és kompromisszum nélküli kutatómódszer, mely kimutatható a dalok feljegyzési módjában, az elemzésben, a rendszerezésben, az anyag tudományos feldolgozásában: a szintetikus összefoglalásban. Elemzési módszerei máiig is úi és új kiin- dulópontbkat nyújtanak.

f

I — Hogyan vázolná azokat az éveket, melyekben — épp Bartók gyűjtésének kiadásra való előkészítésével — munkáját megkezdte?

— Nádunk azt megelőzően bem került sor olyan méretű gyűjtésekre, mint amilyenekről Bartókkal, Kodállyal kapcsolatban beszélhetünk. Ügy tűnt, hogy akkoriban a gyűjtök, akár a turisták, csak a szép tájakra voltak kíváncsiak, ezért aztán e tekintetben az ország területén sok fehér folt maradt. Az ötvenes években nyílt először lehetőség arra., hogy az egész országról pillanatfelvételként teljes kép készülhessen. Ha úgy tetszik, a huszonnegyedik ara utolsó percében,' de ezt mór minden generáció elmondta előttünk is. A népdaltanulás nem néhány hónapon, éven. hanem egy teljes életen át tart. Az ötvenes-hatvanas években sok ösz- s'/chasanlításra is nyílt lehetőség. Jelentős együttműködésre, közös kutatásokra került sor Vikár Bélával, Kodály Zoltánnal, Vargyas Lajossal A munka persze mindig több lett volna, mint -a munkára aiz ember. A népdalok gyűjtése mellett sokat foglalkoztunk a hangszeres népzene kutatásával is. Időközben a technikai felvételek egyre javultak, már az ötvenes évektől kezdődően sokat dolgoztunk filmmel, öt-hót éve pedig videóval is. Ilyen módon rögzíthettük nemcsak a dalt. hamiem a hangszerkészítés folyamatát, a néptáncot. a népszokásokat, melyek összeköttetésben állnak a zenével.

Károlyi Júlia

Bio-bőség

Számos szavunk kezdődik bio- e’ótag gad. A hétköznapi nyelv- használatban bizonyára az iskola terjesztette eil ó biológia (élettan) kifejezést. Szakmai körökben pedig nemritkán fordul elő a biofizika, a biográfus (életrajzíró), a biokémia, a bioszféra (élethely) stb. A bio-, amely a görögből lépett elő nemzetközi szavak részévé, arra utal, hogy a társelemétől megnevezett' fogalom (-fizika, -kémia stb.) az élettel, az -életfolyamatokkal van kapcsolatban.

Mostanság változatos lett a bio-- élete" a magyarban. Mert divatba jött. Nemcsak arról van szó. hogy kedvelt mosó- és mosogatószerek márkanevéül használják föl, például Bio, Biomix, Biopon. Meg nemcsak arról, hogy Biokron néven alkohöl- szintet mérő eszköz kapható egyes boltokiban. Hanem arról is, hogy szívesen ragasztják a bio-t különféle közszókhoz. A bio családja elsősorban ezen az ágon szaporodik. Például gyakran kerülnek .szóba' a bioaktív anyagok, vagyis azok. amelyek könnyen kötődnek az élő szervezethez, részeihez. Ilyenek az említett mosószerek, hiszen 'az élő anyag eredetű szennyeződéseket hatékonyan tisztítják. Bioaktiv üveg a biovitrokerámia, mert csontba, foggyökérbe ültethetik be. Aztán a több helyütt ismert biogázt ma már nemcsak istállótrágyából, hanem egyéb erjedő hulladékokból is fejlesztik. Nemrég rendezték meg a biotechnológusok tanácskozását a biotechnológiáról, az élőlények alakiithatóságának és a gazdaság

növeléséneik kapcsolatáról. A műszaki életben további számos, korábbi és új ’ bio-szót használnak: biociklus, biocsoport, bioelem, bioetanol (növényből előállított, benzinhez keverhető alkohol), bioindex, bioipar, bioláz, biomotor (mesterséges lélegeztetést végző gép) stb.

De vajon ez a bio-nyelv nem veszélyezteti 1 nyelvhasználatunkat? A szaknyelveikben az egyértelműsítés, a tömörség céljából szükséges átvételnek, hovatovább jövevényelemnek minősül a bio-. Szabályosan épül be szóösszetételekbe akár idegen eredetű. akár magyar nyelvi utótaggal társulva Kiejtése sem okoz gondot, hiszen a kioson, riogat, viola stb. szavainkban is ejtünk -io- hangkapcsolatot. Sőt a dió, Sió min tájára a bio ej tests írásváltozattal is találkozhattunk már. Mivel még nem önállósodott, azaz nincs még nyelvszokássá lett bió alakja, hangoztatásában és leírásában is szerencsésebb a rövid forma. Mint ahogy az esetleges önálló előfordulását is egyelőre még hibának kell tekintenünk.

Sokszoros szerepeltetését nem üdvözölhetjük egyértelműen. Persize kár lenne ma már a nemzetközi műveltségszóvá vált biológia helyett élettant mondani Sok esetiben azonban a magyar szó jobban segíti. a megértést. az ismeretterjesztést.

Vigyázzunk hát. hogy a bio- ne váljon divattá! Maradjon meg mértékkel használt nyelvi elemnek. Olyannak, amilyen mértékletes szerepet kell betöltenie az egyén és a társadalom életében a mosópornak, a kertnek és a többi bio-jelenségnek.

Molnár Zoltán Miklós

Húszezer éves „szerszámok”

Fejér megye ez ideig ismert legrégibb emberi településének nyomait tárták fel a régészek Napádon, a község melletti kőbányában. A száz négyzetméternyi területen talált leletek azt bizonyítják, hogy ezelőtt 19—20 ezer évvel egy kisebb embercsoport ütött itt tanyát. Feltehetően a vonuló állatcsordák — főként a rénszarvasok —, nyomait követték. Táborhelyükről a régészek faszéndarabkákat, égett és nem égett állatcsontokat, valamint pattintott kőeszközöket — I—? centiméter nagyságú pengéket, fúrókat, kaparókat — illetve úgynevezett magköveket és kőszilánkokat, hoztak a felszínre:

• Belle- ville-i gyerekek.

• Jean. Louis Mur- ris, a kiállítás rendezője igazi párizsi hangulatot va rázsoit a Műcsarnok, ba.

PÁRIZS

ÉS A FRANCIÁK

Kiállítás a Műcsarnokban

A Párizsban élő fotóművész, Za- a szeptember 15-ig látható tárlat ránd Gyula képeiből rendezett kiál- anyagából mutatnak be néhányat, lítást a Műcsarnok. Reprodukcióink

Deák Mór:

TESZT

A férfi ■ idegesen cigarettára gyújtott.

— Nincs itthon — szögezte le.

— Nincs — bólogatott o fiatal- asszony.

— De hát vasárnap ypn! — mondta már vagy ötödször a férfi. Sehogysem tudott beletörődni, hogy nem láthatja a fiát.

— Van úgy, hogy' vasárnap is dolgozik a Józsi. — szólt közbe bátortalanul a fiatalasszony édesanyja. — Kell a pénz.

— Igen — bólogatott a férfi, és újabb cigarettára gyújtott, miközben végigmustrálta fia anyósát. — Kell a pénz.

A csend, mint a dohányfüst, begomolyogta a szobát. Torokszorítóvá vált, köhögni kellett tőle. Alig fértek el az apró helyiségben, a férfi mégse,m sietett oldani a feszültséget.

— Mi is így kezdtük — mondta végül. — Igaz, mi nem négyen laktunk egy szobában, csak hárman, de mi is így kezdtük. Földpadló volt — révedt él. — Ha a Józsi kipaskolta a fürdővizét, sáros lett.

A fiatalasszony segélyt kérőén nézett anyjára, de bólogatott. Nem- találta a helyét, nem tudta, hogyan viselkedjen ezzel a tulajdonképpen idegen emberrel. A férje sohasem beszélt neki az apjáról, hát tiszteletben tartotta---------------------------r~---------------a hallgatását, mintha valami bűnről kéne szóra bírnia, ha vallatná.

— Kávét tetszik kérni. Józsi bácsi? — próbálta végül megtörni a csendet.

— Köszönöm — felelte szórakozottan a férfi. — Te kérsz? — fordult aztán a feleségéhez.

Az asszony hálásan mosolygott rá, amiért bevonta a beszélgetésbe. A számára idegen, szegényes szoba, az idegen emberek és az érthetetlen nyelv riadttá tették.

• — Oui — bólogatott kedvesen.

— Kávét csak hétvégeken ittunk — merengett a férfi. — Emlékszem, amikor a Józsinak először adtam belőle, kiköpte. Teljesen olyan volt kicsinek, mint ez itt — mosolygott rá az unokájára.

A fiatalasszony magához ölelte a gyereket. •

— Teljesen olyan? — kapott a. témán.

— Igen — révedezett a férfi. — Barna volt neki is a haja. és barna a szeme. Az enyém zöld. örülök, hogy lány lett... a családban csak fiúk vannak.

— A Józsi bezzeg nem örült, hogy lány! — kacagott a fiatalasszony. — Danit akart, nem Dórát!

— Dóra a neve? — csillant a férfi szeme. — Szép.

— Igen — kapcsolódott a tár-, salgásba az anyós is. — Demény Dóra.

' A férfi összerándult, felkapta a fejét.

— Mi van? — kérdezte riadtan a felesége. — Valami baj van?! Mondtam, hogy ne jöjjünk ide, ugye, mondtam? — hadarta, pedig nem kellett tartania attól, hogy megértik.

— A feleségem azt mondja — már mosolygott a férfi —, hogy bár nálunk nem egészen ilyen hangzásúak a nevek, ez nagyon szép. Demény Dóra. Én meg No-r vák József vagyok.

Az anyós elvörösödött.

— Itt a kávé — próbálta el- 'ütmi a dolgot félszegen a fiatalasszony.

— Mikor változtatott nevet? — kérdezte a férfi.

— Amikor maga nem válaszolt egyetlen levelére 'sem. Egyébként megírta azt is, hogy Demény lesz — válaszolta hirtelen támadt indulattal az asz- szony.

— Szabad? — kapta el a kezét a férfi. — Ne rántsa el, Mária. Ugye, Mária? Ne rántsa el, csak erre a gyűrűre vagyok kiváncsi.

— A Józsi anyukájától kaptam — mondta dacosan Mária. —

Nászajándékba.

— ö meg tőlem — felelte hasonló hangnemben a férfi. — Kísérőgyűrűnek, amikor feleségül vettem.

A fiatalasszony ijedten nézett rá. yl férfi arca azonban kemény maradt, a keserűség csak a szája sarkát görbítette lejjebb. 0

— Pont olyan, mint a férjem — gondolta a fiatalasszony. — Amikor megbántja valaki, ugyanígy biggyeszt.

— Aztán jó kislány a Dóra? —

l, 3

kérdezte a férfi, bár tudta, hogy az. — A fia is jó gyerek volt. Csak ahogy nőtt... csak ahogy nőtt, tolta el magától az apját. Fúj, megint ittál, mondta eltorzult arccal, és a férfi azt hitte, az anyja, akkori felesége neveli ellene.

— Jó —* sietett a válasszal az anyós. — Nagyon jó. Átalussza az egész éjszakát.

— A Józsi is átáludta — gondolkodott el a férfi. — Eleinte, tette hozzá magában. Ahogy azonban sokasodott a veszekedés, sőt, verekedés, már elaludni sem tudott a gyerek. Amikor elváltak, érezte, hogy látni sem akarja többé. Félt volna a találkozásoktól... mégis a fiú írta a leveleket. Egy időben minden héten egyet. Soha nem válaszolt neki.

— Mária! Honnan tudta meg a címemet a Józsi? — kérdezte.

— A nagypapától — felelte a fiatalasszony.

— Maga ismeri ■apámat? — lepődött meg a férfi.

■ — Igen. ö szereti Dórát —

nyomott a szón Máriát

A férfi titokban remélte, hogy fia megtudja, kinyomozza majd, hol él. Évekig várta az első levelet. évekig küldözgette a segélyt apjának, újra és újra feltüntetve a borítékokon, utalványokon párizsi címét. Az öreg ugyan soha nem reagált, egyetlen sorral sem, mégis érdemes volt, A férfi tudta, hogy fia imi fog. Hiába tagadták ki a családból, amikor disszidált, tudta, hogy a fia megkeresi majd1. . Ha másért nem, hogy számon kérje apjától

az apját. Napokig nem bontotta ki a levelet, amikor megérkezett végre, csak melengette: hát nem volt hiábavaló magyarul olvas-. ni, magyarokkal beszélgetni! De nem adott hírt magáról, akkor sem, akkor sem... Csak ahogy a lányunoka megszületett. Jövöf:, táviratozta. Jövök. *

— És mégsincs itthon — szaladt ki a száján.

— Nincs — hagyta rá a fiatal- asszony. — Várják meg, este hazajön — mondta még, de titokban reménykedett, hogy elmegy ez a viaszarcú francia nő, és elmegy vele a férje apja is.

— Na nem — szedelözködött a férfi. Voltunk, ahol voltunk, végül is láttam a Dórát. Ezt neki hoztam — húzott elő a zsebéből egy betétkönyvet. — Százezer forint.

— Köszönöm — mondta Mária. — tegye csak a kiságyba.

A férfi megmerevedett egy pillanatra, de leintette kitörni készülő feleségét.

— Semmi baj — csóválta a fejét. — Ha lejön velem a kocsihoz, odaadom a Józsi ajándékát is.

— Majd én lemegyek — ajánlkozott az anyós. — Valakinek a gyerekkel is lennie kell — tette hozzá mentegetőzve.

— Ezt azért — emelt fel az asztalról egy újságot a férfi —, ezt azért szeretném elvinni az útra.

— Olvasni? — készségeskedett az anyós. — Tessék csak. Nyugodtan vigye,' hiszen elég mesz- szire mennek.

A férfi rámosolygott.

— Hát, bizony — és a fiatalasszony újra a férje húsz évvel idősebb arcát látta.

\ * * *

— Szembe a nappal, a naplementével — szavalta a férfi.

A felesége ránézett, nem szólt. Magyar emlékek, gondolta.

— Széllel a szememben, vad viharon át — dúdolta a férfi, és csillogott a szeme, mintha ivott volna.

— Jobb is. hogy én vezetek — pillantott oda az asszony.

A határig nem is esett szó — a tájat figyelték. Hát innen való vagy. Hát innen való vagyok. Ausztriában a férfi kiterítette a térdén a lapot, olvasni kezdett.

— Na, itt egy teszt, Blanche — mondta egy idő után.

— Majd lefordítom, és akkor te is megcsinálhatod, jó?

Az asszony visszamosolygott rá.

— Jó. Egészen kíváncsivá tettél.

A férfi szemezgetni-kezdte a kérdéseket. Be voltak már jelöl- getve ugyan a válaszok, de ez őt nem zavarta. Tűzbe jött, megixelt feleletei gyorsan szaporodtak. Amikor végzett, végigfutott a teszten, s csak akkor vette észre, hogy ixeit mindenütt kíséri egy piros pluszjel. Izgatottan lapozott a jellemzésekhez, de valójában nem lepődött meg, hogy a rá illő tulajdonságok mellett ott találta a fia nevét is.

Csendesen összehajtotta qz új« sápot, s vörös szemekkel meredt a lenyugvó nap száraz korongjába.