Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
1985. szeptember 23. • PETŐFI NÉPE • S BÜRGEJÁRÁSBÓL SZÖLŐLIGET Országgyarapítás parlagból (2.) Az agrártörténetben járatlanok gondolhatják; a homokihoz úgy hozzátartozik a szőlő, mint fához a levél. Szó sincs erről, mint kis sorozatom első közleményéből is tudható. Az ősi növényt természetesen már a honfoglaláskor! magyarok ismerték. Régészeti emlékek 'bizonyítják, hogy vándorlásunk útvonalán élő népeknél, népcsoportoknál találkoztak szőlőtermesztéssel, alkalmakként borhoz is juthattak. Szőlő- és gyümölcsművelésünk főbb szavai bolgár, török eredetűek. A Kárpát-medencében megtelepedő elődeink itt is láthattak kisebb szőlőpásztá- ■kat. Géza király 1075-iben Felső-Alpár pusztai szőlőskerteket iis emleget adománylevelében. „Itt vagyon Cegléd is, Kőrös Kecskeméttel / Gazdag három város, vörös bor szürettel”, örvendezett egy régi versezet. T. Szabó Sándor kéziratos, 1846-os keltezésű jegyzetében kelendőnek mondta a szőlő nedvét: „Bor Kecskeméten 'bőven terem és eléggé kellemes ízű és kapós szokott lenni, még pedig olyan mennyiségben, hogy a hordók ára a borét messze felül múlja”. Mégis a gyümölcstermesztést szorgalmazták. Több okból. A történetíró Szokolay Hárító János szerint „Ezen szőlő kertekben erdőkként nevelkednek a jó ízű gyümölcsök, más fajúak is, de különösen a híres pogácsa almát termő fák. Mely szőlős kertek a szél- hordta homoknak elnyomathatása végett még most is minduntalan újra meg újra ültettetnek." A Társalkodó című folyóirat 1840-ben így lelkesedett: 4 A telepes munkások jegyzéke. Qyfárn «/ff./cr /_____ ?/ V.r „Tekintvén a gyümölcsösöknek nemcsak a sokaságát s honunkban minden ismeretes nevét, hanem azok nagyságát, szépségét s jó ízét is: méltán állíthatni, hogy mindezeket összevéve a kecsketnéti gyümölcsre nézve Magyarország egyik piaca sem mérkőzhe- tik.” A Kecskeméti Lapok 1872. szeptember 1-én megjelent számában olvasható Szólőgazdászatunk című cikk is inkább a gyümölcsészetről szól. Természetesnek érzi a szerző „ha®mi Kecskeméten a szőlőgazdászatot említjük, okvetlenül hozzá értjük gyümölcstermelésünket is”. Már a szabadságharc előtt rendeztek gyümölcstárlatokat. S Igyökértetű pusztítása miatt a íiloxérának ellenálló hamokterületen egy évtizedes késéssel kezdődött meg a nagyarányú telepítés. Az 1883-as esztendőt tekintjük határkőnek. Az ebben az évben kiadott törvény 6 évi adómentességet adott az újtelepítési szőlőknek. Az új telepítések már nem másodlagos célúak, hanem önálló gazdasági vállalkozások voltak. Az országos és főként a helyi hatóságok megteremtették az adott (körülmények között legjobbnak mondható termelési feltételeket. (1880 és 1913 között csaknem 8000 kát. holdat parcelláztak.) kormány- támogatással mintaszőlőt szerveztek, több vasútvonal építését kezdeményezték, szaktanfolyamokat hirdették. Lestár Péter polgármester programbeszédében nagy teret kapott a szőlőtermesztés, utóda — még hivatalba lépése előtt — hosszabb cikksorozatban máig érvényes elveket, gyakorlati tanácsokat ismertetett a gyümölcs- és szőlőtermesztés fellendítésére. A homok meghódításának fontos állomása volt a Külsőballószög, Matkó, Köncsög puszták által határolt terület benépesítése. A helybeliek némely részét „Halesz”-nek nevezték, mintegy beletörődve helyzetükbe. (Ha terem rajt szőlő terem, ha nem, nem...) A svájci származású Wéber Ede képezdei tanár magyarországi működésének huszonegyedik évében látogatott el Kecskemétre. Nyugdíjasként is alkotni akart, parlagföldet keresett. No,-itt talált tengernyit. Tájékozódott, érdeklődött és hamarosan elküldte ajánlatát Kecskemét tanácsának. Pont a legjobbkor. A város már készülődött az ezredévi ünnepségekre, építkezni akart, de üres volt a -kassza. Szívesen fogadták Wéber — Miklós Gyula támogatását is bírta — vételi szándékát. Szinte mindenki megjelent 1891 végén a Wéber- féle javaslat elfogadásáról vagy elutasításáról döntő tanácsülésen. Lestár polgármester név szerinti szavazásra szólította fel a közgyűlés tagjait. Kis alkudozás után létrejött az egyezség Kecskemét tanácsa, illetve a Wéber által szervezett — svájci tőkét is megmozgató — részvénytársaság között. Eszerint „az említett társulatnak célja a jiloxera pusztítás által elszegényedett szőlőműves osztály megtartása és az ország szőlő és bortermésének biztosítása.” Holdanként 100 forintot kap a városi tanács. Százezer forintot 1893. január 1-én, a többit — 5 és fél százalék kamattal — négy év alatt kellett fizetniük. A megvásárolt 2000 holdból 1600-at 6—8 holdas parcellákban hasznosítanak, a többin Wéber gazdálkodik. Az ország több vidékéről idetelepített félig bérlők, félig gazdák 1894 végéig kötelesek a terület felét beültetni. Legközelebbi számunkban arról írunk, hogy miként birkóztak meg az emberpróbáló feladattal, bemutatjuk Wéber Edét, akiinek tiszteletére, a homok névtelen hőseinek emlékére, az alapítóról elnevezett Helvécia történetének bemutatására kedden délelőtt állandó kiállítás nyílik, egykori lakóháza közelében. H. N. BERUHÁZÁSOKRÓL JELENTJÜK A felüljáró alulnézetből % Az. építendő felüljáró helye, és a forgalom tervezett levezetésének nyomvonala. Régi vágya nemcsak Kiskunhalas lakóinak, hanem az arra utazóknak is egy felüljáró, amely a várost Kiskunfélegyházával összekötő út forgalmát könnyítené meg. A közlekedést jelenleg akadályozó vasúti átjáróról országszerte legendák keringenek, egyesek szerint Moldova György a „hosszú türelem sorompójával” kapcsolatos novellájához nem Ferencvárosból Újpestre menet, hanem itt kapta az ötletet. Tény viszont, hogy a Magyar Államvasutak irattárában található egy 1914-es keltezésű dokumentum, amely egy felüljáró terveit tartalmazza. Tanulmányterv a közelmúltban is készült, de az ügy megfeneklett. Jelenleg azonban úgy áll a helyzet, hogy a több évtizedes jogos igény közelebb áll a megvalósuláshoz, úiint eddig bármikor. A felüljáró építtetője Kiskunhalas város Tanácsa. A műszaki osztályon kapott? tájékoztatás szerint, a költségek felét a Közlekedési Minisztérium állja, negyedrésszel a megye, negyedrész- szel pedig a város járul hozzá. Az 1985-ös évre 31, 5 millió forint elköltése van beütemezve, ebből 20 milliót a minisztérium adott. — Mennyibe kerül a teljes beruházás? — Jelenleg 60 millió forintos bruttó költséggel számolunk — tájékoztat Szakái György osztályvezető. A létesítmény terveit az UVA- TERV készíti, a város megrendelése alapján. A felelős tervező Lávay Ervin. A munka lebonyolítására és a műszaki ellenőrzésre a Közúti Beruházó Vállalat (UTIiBER) kapott megbízást, a generálkivitelező pedig várhatóan a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat lesz. Ez utóbbi azért csak feltételezés, mert a szerződést még nem kötötték meg, holott a korábbi elképzelések szerint ennek július 31-ig meg kellett volna történni. — Mi a késedelem oka — kérdezem Perge Lászlót, a KÉV vállalkozási osztályának vezetőjét. — Szerződni csak részletes kiviteli tervek birtokában tudunk, csak azok ismeretében vállalhatjuk az összeget és a határidőt. A Közlekedési Felügyelet 1986. július 4-én kelt építési engedélye a tanulmánytervek alapján íródott, s azokhoz képest változtatásokat, kikötéseket tartalmaz. Ezek a terv módosítását kívánják, aminek elvégzését az UVATERV szeptember végére, október elejére ígéri. A dologra tehát október végén érdemes lesz visszatérni, reméljük, hogy addig minden az elképzelések szerint halad majd. Bálái F. István KEDVEZ A MELEG ŐSZ Biztató terméskilátások 9 A keceli Szőlőfürt szak- szövetkezetben szedik az opor- tót. 9 A KAGE Paprika- és Konzervgyárának kiskunmajsai felvásárlótelepén eddig 300 tonna paprikát vettek át. 9 A termelőszövetkezetek jánoshalmi közös vállalatának 28 hektáros almaültetvényének termése a Bács- Kisknn megyei ZÖLDÉRT Vállalat segítségével exportra kerül. K *•» ® A bácsbokodi Aranykalász Termelőszövetkezetben s műit hét közepén elkezdődött as M5S »>-«■ táros kukorica betakarítása. 9 Borotán a betakarítás után azonnal megkezdték a szántást. A nehéz talajon is jól halad a nemrégen beszerzett John Deere traktor. 9 A kunbaracsi Hardi János, a ladánybenei Rákóczi Szakszövetkezet tagja fólia alatt szárítja a kerti dohányt. A gazdaság szervezésében a tagok az idén 40 hektáron termesztik ezt a növényt.
