Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-14 / 190. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. augusztus 14. JÓ GAZDA MÓDJÁRA Vállalati tanács a közútépítőknél • Munkában a KÉV dolgozói. (Archív (elvétel) A VEVŐ A MINŐSÉG SZERINT VÁLOGAT Kifizetődő-e a húsexport? kolbászt, és a hazai, amerikai Peperonit. Béltartalmuk, izük, zamatuk és súlyuk hasonló, árcédulájuk azonban feltűnő különbséget mutatott. A magyar termék ára nyolcvan cent, az amerikaié egy dollár 80 cent. S ami a legfeltűnőbb, a háziasszonyok mégis inkább a Peperonihoz nyúltak. Szomorú tapasztalatokkal tért haza az Amerikai Egyesült Államokban járt magyar élelmiszeripari küldöttség. Tanulmányozták egyebek között a háziasszonyok vásárlási szokásait is. Az egyik áruházban egymás mellett kínálták a Magyarországon gyártott, fóliába csomagolt Az országban negyedikként, a megyében az építők közül elsőként alakult meg a vállalati tanács a Kecskeméti Közúti Építő Vállalatnál. Az esemény szerényen, csendben, a törvényes keretek betartásával zajlott le. Igaz. alapos előlkészítő munkát követően. Sokáig vitatéma volt ugyanis, hány tagú legyen a vállalati tanács. Végül is a termelési egységeknél megválasztott, beosztásuknál fogva delegált, összesen 18 tagú testület ülhetett le azon a délelőttön, hogy megvitassa, elfogadja a vállalat módosított szervezeti és működési szabályzatát, megválassza a vállalati tanács elnökét és elnökhelyettesét, ,s az igazgatót. Körültekintő előkészítés A vállalati tanács tagjait, a vendégeket Bútora Károly igazgató köszöntötte, majd a vállalat eddigi tevékenységét ismertette. A hagyományokról is szólt, többek között azokról a demokratikus fórumokról, amelynek alapján a kollektíva mind magasabb szinten vehetett részt a vállalat ügyeinek intézésében, egészen a vállalati tanács megválasztásáig, amikor ők veszik át a stratégiai irányítást. A szervezeti és működési szabályzat módosítása természetesen új helyzetet teremt, új távlatokat, új lehetőségeket nyit a vállalat dolgozói előtt. A módosítás alkalmat teremt arra, hogy a dolgozó kollektíva saját 'kezébe vegye sorsának alakítását. Ehhez azonban nemcsak jogok, de kötelezettségek is tartoznak, mint például a jövedelmezőség növelése, a hatékonyabb gazdálkodás, a kockázatvállalás, a dolgozók tulajdonosi szemléletének elmélyítése. A jó előkészítést tükrözte — mielőtt a tanács tagjai elé került volna a módosított szabályzat szövege, széles körben ismertették a dolgozókkal, megvitatták a párt, a szakszervezet, a KISZ testületi ülésein — a vállalat működésének új „törvénykönyvet” vita nélkül elfogadták. Az egyik felszólaló summázata így hangzott: „Nálunk a dolgozók régóta magukénak érzik a vállalatot, tesznek is érte. Most már nagyobb lesz mindannyiunk felelőssége”. A többi felszólaló az önállóságot, az eredményességet. az érdekeltséget, az alapvető célok elérését emelte ki. A vállalati tanács elnökének és el nökhelyettesének megválasztására került sor ezután. Az elképzelés ugyancsak gondos előkészületek után került a tanács élé, ugyanis a bizalmiak testületi ülésén, a, termelési tanácskozáson, az előkészítő bizottság megbeszélésein latolgatták a szóba jöhető személyeket. Nincs kitaposott út Végül is úgy döntöttek: elnöknek Nyitrai Emil igazgatóhelyettes főkönyvelőt, (1968-tól dolgozik a vállalatnál, a pártnak 1972 óta tagja, munkáját kiválóan végzi), elnökhelyettesnek Perge László vállalkozási osztályvezetőt (kétdiplomás mérnök, 1974 óta dolgozik különböző beosztásokban a vállalatnál, tagja a pártvezetőségnek) javasolják. A vállalati tanács tagjai egyetértettek, s kézfeltartással egyhangúan választották meg a vállalati tanács tisztségviselőit. Nyitrai Emil a bizalomért mondott köszönetében hangsúlyozta: a vállalati tanács tevékenységében nincsenek kitaposott utak, ezután kell majd kialakítani a megfelelő munkamódszereket, megtalálni a formákat, amelynek révén a tanács betöltheti hivatását az ésszerű tervek meghatározásában, a vállalati jövedelmek igazságos elosztásában. Ezután kell a tanácsnak bizonyítania, hogy alkalmas az elvi vezetésre, feladatainak maradéktalan ellátására. A hivatalos program utolsó, legfontosabb aktusa az a titkos szavazás volt, amely az igazgató beosztásában való megerősítéséről döntött. Ezt megelőzte az előkészítő bizottság elnökének rövid jellemzése. Mint mondta, a pártbizottság és a minisztérium egyetértett a dolgozók kívánságával: erősítsék meg beosztásában Bútora Károlyt, aki több mint tizenkét éve áll a vállalat élén: 1973-tól főmérnökként, megbízott igazgatóként, majd 1976-tól igazgatóként. Demokratikus vezetői módszerei, szakmai tekintélye, népszerűsége bizonyítékaként a szavazás egyhangú volt: Bútora Károlyt megerősítették beosztásában. Hatékony munkára van szükség A Kecskeméti KÉV dolgozóinak, vállalati tanácsának, igazgatójának igen jelentősek a tennivalóik. A jó gazda módjára kell sáfárkodniuk a vállalat kapacitásával, amelyet 95 százalékban kötöttek le. Termelési tervük 388 millió, az első félévre ebből 148 millió jutott. A nettó árbevételt 37,5, a nyereséget pedig 8,3 százalékra teljesítették. Ezek a számok lemaradást mutatnak, de mint az építőknél általában, a KÉV-nél is az árbevétel és a nyereség nagyobb hányada a második félévben jelentkezik. A Közlekedési Minisztérium jócskán bízott rájuk feladatokat. A hat jelentősebb munka közül említést érdemel a 44-es, az 51- es, az 53-as, az 55-ös számú utak megerősítése, a -Tiszaatpár—Kiskunfélegyháza közötti út építése, a Ferihegyi alvállalkozás és a kiskunhalasi felüljáró munkálatainak megkezdése, amelyek majdnem 100 millió forintot képviselnek. Az egyéb megrendelések teljesítése — állami gazdasági, termelőszövetkezeti utak, olajkutak alapozása, térburkolások készítése — több mint 36 millió forint bevételt jelent a vállalatnak. Tehát a termelési, a bevételi és a nyereségterv teljesítésére minden reményünk megvan. Már megint a csomagolás A magyar kolbász nem felel meg minden szempontból az igényes amerikai vásárlóknak. Csomagolása elmarad a tengerentúlon megszokottól, s tálalás előtt szeletelni is kell. A Peperoni pedig már az üzletben ennivaló, gusztusos szeletekben kínálja magát. Mi sem egyszerűbb, mint fölszeletelni a magyar kolbászt is — gondolhatná a feldolgozásban járatlan fogyasztó. Ha másutt megtehetik, nyilvánvalóan van technológiája, csupán ezt kell alkalmazni, .s elhárul az akadály az export növelése elől. Sajnos, nem ennyire egyszerű a helyzet, mert a magyar húsipar például 1983-ban 500 millió dollár értékben exportált húst és húskészítményt, de mindössze 3,8 millió dollárért vásároltak külföldön gépet, berendezést, technológiát. Ezek nélkül pedig egyre nehezebb alkalmazkodni az igényes vásárlókhoz. A minőségi követelményekhez való alkalmazkodás viszont elengedhetetlen feltétele az agrárexport bővítésének. Ma már a vevők világszerte megkövetelik a minőséget, s ha ezt nem teljesítik az eladók, egyszerűen eladhatatlan lesz a termék. A magyar áruik is a világ élmezőnyével versenyeznek, s ez különösképpen igaz az agrárexportra. A Közös Piac országaiban eladatlan „húshegyek” vannak, s egyre több országban van felesleg mezőgazdasági termékekből. Az országnak megéri Válogathatnak a vevők, s ennek szempontja elsősorban a minőség. A magyar agrárexportnak ehihez kell alkalmazkodnia, hiszen jelenleg minden harmaAmelyik gazdaság szőlőültetvényein otthagyta névjegyét az elmúlt tél, ott ha voltak, előtérbe kerültek a melléküzemágiak, mint a jövedelem kiesés ellensúlyozói. Kaskantyún a Homokgyöngye Szakszövetkezetben, ahol szintén aratott a fagy, nem volt komolyabb melléktevékenység. Most már van. Azokkal beszélgettem, akik az év elejétől működő új raklapkészítő üzem születésénél bábáskodtak. — A kecskeméti TSZKER-rel vettük fel a kapcsolatot. Megmondták, hogy mennyiért kell előállítani a raklapot, megadták a szabványt. Segítettek az alap- anyagellátás és az értékesítés szervezésében — mondta Szót fi Béla ágazatvezető, miközben az üzem területén szemlélődtünk. — Az épület már megivolt, az nem került pénzbe. A gyalugépet is használtuk már a régi asztalosüzemünkben. A speciális körfűrészt és a marógépet szintén a mi gépészeink készítették. De ugyancsak saját gyártmány az összes sablon, és a betűégetőgép is, amivel a raklapokba az előírásnak megfelelő jeleket tessizük. — Milyen jelekről és milyen Sablonokról van szó? — A nálunk készült raklapokat egy osztrák cég vásárolja meg, így aztán bekerülnek a nyugateurópai áruszállítás forgatagába. Európai szabvány szerint kell dolgoznunk. Magyarországon a MÁV tagja a nemzetközi raklap- készítési és forgalmazási társaságnak. A mi raklapjainkat is MÁV-szakemberek hitelesítik, s ellenőrzik. így minden egyes szabványnak megfelelő darabba beleégetjuk azt, hogy MÁV, valamint a kódszámot, amelyből kiderül a gyártás éve és hogy nálunk ,készült, valamint azt, hogy EUR '(lévén hogy európai szabványról van szó). Ha hibásan dolgozunk, megtalálnak minket! A sablonok e szabvány méreteinek betartását segítik, sőt nem engednek egv milliméterrel (!) nagyobb eltérést sem. — Ez a szigorúság nem okoz gondot? — A méretDontoeság, az ex- narttekintély alapja. Egyébként a hulladékból, vagy nem megfelelő anyagból nem szabványosított, de dik hektáron a külpiacra termelünk, s az ország devizabevételéből a mezőgazdasági termékek több mint harminc százalékban részesednek. Különösen jelentősek a húsipari termékek, mert az agrárexportnak felét, az ország nem rubelelszámolású kivitelének 20 százalékát adják. Az alkalmazkodást persze megnehezíti a vevők válogatókedve, hiszen ez egyben azt jelenti, hogy az árakat lefelé nyomják. 1981-ben 889 millió dollár értékű húst adtunk el, 1984-ben csaik 730 millió dollár értékűt, s a kevesebb bevételért mintegy 30 százalékkal több árut kellett szállítani. A sertés- és marhahús ára oly mértékben csökkent a világpiacon, hogy ezt a veszteséget nem lehetett ellensúlyozni a mennyiség növelésével. Az árveszteségből és a termelési költségek növekedéséből következően romlott az export gazdaságossága. Sokan felteszik a kérdést; érdemes-e a mezőgazdasági exportot bővíteni? A gazdaságosság nézőpontjából jogos lehet az ilyenfajta elmélkedés, azonban válaszadáskor arra is felelni kell: mit exportáljunk a mezőgazdasági termékek helyett. A külgazdasági egyensúly megtartása, javítása ugyanis feltételezi az agrártermékek kivitelét. Bár csökkentek az árak, romlott a gazdaságosság, a mezőgazdasági export és import egyenlege így is 900 millió dollár körül van a nem rubelelszámolású piacokon. A vitatott kérdés ilyetén való megközelítése már egyértelműbbé teszi a feleletet. Ennek megfelelően kellene a fejlesztéseket ősztönzöni, illetve a termelők.órdekeltségéL is megtartani. Jelenleg azonban ellentmondás van az érdekeltség és az export között. A mezőgazdasági exportbevétel döntő része a gabonából és a húsból származik, jó minőségű raklapokat gyártunk belföldi értékesítésire. Sajnos, nincs elég jó minőségű alapanyag. Mi négy-öt helyről hozzuk. Ez fűrészelt áru, itt csak a méretre- vágással, összeállítással foglalkozunk. Egyszóval, nagyobb teljesítményre lennénk képesek. — Ezért vállalkoznak raklapja- vitásra is? — igen. A megrendelőhöz, kimegyünk, megnézzük a raklapok állagát. Megegyezünk az árban. Saját gépkocsijainkkal elhozzuk és kijavítjuk a raklapokat. — Ügy tudom, külföldre a HUNGAROCAMION tehergépkocsijaival szállítanak. Vasúton nem lenne olcsóbb? . — Több előny szól a kamionok mellett. Ha megegyezünk a megrendelővel, szinte percre pontosan, az esetek zömében ott az ígért szállítmány. Vasúton ezt nem tudnánk teljesíteni. Ma már nem engedhetjük meg magunknak' a körülbelüliséget. Azonkívül egy nagy tehergépkocsira másfél va- gonnyi raklap felfér. — A kaskantyúiaik örülnek az új üzemnek — veitte át a szót Varga Lajos ipari ágazatvezető. — Munkalehetőséget teremtettünk a községben. Sok olyan dolgozónk van, aki azelőtt Kiskőugyanakkor a hústermelés fejlesztéséről lemondanak a gazdaságok. Az utóbbi években növekedtek költségeik, s ezt nem ismerték el a hazai felvásárlási árak, ezért romlott a termelés jövedelmezősége. A gazdaságok erre úgy válaszoltak, hogy csökkentették sertés- és szarvasmarha-állományukat, aminek közvetett hatása van a húsexportra. Az üzemnek kevésbé Magatartásuk érthető, hiszen a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok a nyereség növelésében érdekeltek, s döntéseiket ennek - szolgálatába állítják. Az állattenyésztés jövedelmezősége pedig harmada-ötöde a gabona termelésének, ugyanakkor fejlesztése több eszközt feltételez. Miután a nyereség kicsi, fejleszteni csak hitel felvételével lehetne az ágazatot, melynek kamatai kétszer-háromszor magasabbak, minit az állattenyésztésben elérhető eszközarányos jövedelem. Kézenfekvő volna az- állattenyésztés jövedelmezőségét az értékesítés nyereségéből javítani. Erre jelenleg remény sincs, hiszen a magyar exportőröknek — az alacsony világpiaci árak miatt — saját gazdálkodásuk fenntartása is gondot okoz. Az állattartói kedvet más módszerekkel, de fokozni kellene, mert enélkül az exporttervek teljesítése kerülhet veszélybe. Természetesen nem a sor végén kullogó állattartó gazdaságok veszteségeit kell a támogatásokkal kiegyenlíteni, hanem az élenjárók termelését ösztönözni a költségekhez jobban igazodó árakkal. A szabályozást kidolgozók és a termelők tehát egyaránt találhatnak feladatot a gazdaságosabb export bővítésében. V, Farkas József rösre járt munkába. Az utolsó kérdést Pordán Bélának, a kecskeméti TSZiKER faipari szakemberénekT' erdészé tve- zetőnek tettem fel. —í Hogyan illeszkedik a kas- kantyúi a megyei és az országos raklap-exportba? Nem túl nagy szó az, hogy exptírttekintély, egy alig fél éves 30 fős melléküzem- ág esetében? — A megyében még Dávodon gyártanak raklapot. De az országban több olyan faipari üzemmel állunk hasonló kapcsolatban, mint a kaskantyúi. Tavaly több múlt 27 ezer raklapot exportáltunk, az idén már 30 ezernél tartunk. Jövőre 600 ezer előállítását és kiszállítását tervezzük. Ekkora mennyiség előállítása nagy szervezést igényel, de a „húzó” kereslet nagy ösztönző. Ha sikerül a tervünk, ez 200 millió forint értékű dollárbevételt jelent a népgazdaságnak. A második kérdésére csak annyit: az osztrák és az NSZK-beli vasutak az országos raklapskálából a kaiskantyúd- ra és a dávodira korlátlan átvételt hirdettek meg. L. Szabó László Gémes Gábor A LÓFUTTATÓ TÁRSASÁG KEZDTE... Az OMÉK-ek története Hazánkban a vásárok története évszázadokra nyúlik vissza, arra az időre, amikor az adás-vételt még „sokadalomnak” nevezték. Ezt váltották fel idővel a kirakodó vásárok a vásártartási joggal rendelkező helységekben, elsősorban a szabad városokban. Az első mezőgazdasági jellegű állatkiánítást a gróf Széchenyi István által alapított Lófuttató Társaság rendezte, 1829-ben. A társaság később jókora ingatlant vásárolt a Károlyiaktól a mai Üllői út sarkán, és itt, Köztelken rendezte meg a mezőgazdasági kiállításokat és vásárokat. Hercegek, grófok... Lapozgatva a vásárok krónikáját, megannyi „premierre” bukkanunk. Az első külföldi kiállítót — egy osztrák juhtenyésztőt — 1841-ben üdvözölhettük hazánkban. Az első Gazdasági-, Termény-, Állat- és Gépkiállítást 1857 júliusában'rendezték; ettől számítja hivatalosan a tárca a mezőgazdasági kiállítások történetét. Az első — mai értelemben vett — tenyészállatvásárt 1881 májusában tartották, a ferencvárosi Marhavásártéren. ' Volt vásár tehát a Köztelken és a Marhavásártéren, a Városligetben és a Tattersalban, mígnem végleges helyére, a Pongrác út. és a Ligettelki dűlő kereszteződéséhez került. A lázas gyorsasággal megkezdett építkezéseket azonban hosszú időre félbeszakította az első világháború. Csak 1921-ben sikerült itt megrendezni az első tenyészállat-kiállítást és -vásárt. Hanem, mai szemmel nézve _ furcsa rendezvény lehetett! Volt jelmezes lovasjáték és 'nyeretlen lovak díjlovaglása, pólólovak bírálata — küllem,, testalkat, gyorsaság és vágtamunka alapján —, kutyakiállítás és solymászati bemutató, jelen volt a teljes magyar nagybirtokosság és arisztokrácia, csak a mezőgazdasági dolgozó, a parasztember hiányzott. 1938. március 23—28; díjazással egybekötött Országos Mezőgazdasági Kiállítás és XLVII. Tenyészállatvásár — hirdették a korabeli újságaik. 1944-ben a rendezőknek már csak tenyészállatvásárra futotta az erejükből — mezőgazdasági kiállítás nélkül. Gépek sokasága A felszabadulás persze e téren is gyökeres változásokat hozott. A vásárról eltűntek a nagybirtokosok és versenyistálló-tulajdonosok, a rendezvény azzá vált, aminek a nép állama szánta; a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, a legjobban bevált termelési módszerek seregszemléjévé. Olyan bemutatóvá, amely egyszerre adott hű képet dolgozó parasztságunk változó életéről és a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásáról. 1958-iban már mutatkoztak a forradalmi munkás—paraszt kormány politikájának eredményei. A kiállításon minden addiginál nagyobb helyet kapott az állattenyésztés, a fejlődő élelmiszeripar és a zöldségtermesztés. Később döntés született, hogy a kiállításokat ötévenként rendezik. Fél évtizedenként valóban volt miről számot adni, s megjelölni a további fejlődés irányát. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek évről évre erősödtek; 1970-ben hazánk élelmiszer- ■kivltele már 22—23 százalékát adta az ország ösz- szes exportjának. A 68. OMÉK évében ünnepeltük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. Ezt az időszakot jellemzi az iparszerű termelési rendszerek széles körű elterjedése, s a magas színvonalú termelési szakosodás. Világcégek A vásáron egymást érték a szakember-találkozók, és a komplex gépbemutatók. Gazdagodott a kulturális és sportprogram. A látogatók száma,nöttön nőtt, s 1970-ben túlhaladta az egymilliót. Ot évvel később már egy és negyedmillió látogató Ttozött sorsolták ki a látogatók nagvdfiát. a hízott disznót. A 68. OMÉK-on a hét európai szocialista országon kívül nyolc európai tőkés állam 42 kiállítója Is elhozta termékeit. Aztán megjelentek és helyet kértek maguknak á világcégek: az NSZK-beli BASF vegyigyár, a svájci Ciba-Geigy, a nyugatnémet Hoechst AG, a kanadai Holstein-Friesian Ass, az angol Shell és mások. Úgy találták; érdemes. Ny. É. A HOMOKGYÖNGYE „GYÖNGYE” A RAKLAP Ha kaskantyúi, akkor minden mennyiségben • A saját tervezésű és kivitelezésű fűrészgéppel el sem lehet téveszteni a méretet. (Somos László felvétele)
