Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-14 / 190. szám
1985. augusztus 14. • PETŐFI NÉPE • 5 EGYENRUHÁS DIÁKOK — KORSZERŰ TANMŰHELYEK Iskola a laktanyában A laktanyában? Igen, ott. Szabadszálláson a Magyar Néphadsereg egyik alakulatánál. Eddig szakmunkásképző intézet volt, szeptembertől pedig szakközépiskolaként kezd az intézmény. Pontosan tíz esztendő telt el az indulás óta. Az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk Bencze András mérnök őrnaggyal, az intézmény igazgatójával. — Milyen körülményeket teremtettek a növendékeknek? — A Magyar Néphadsereg hivatásos tiszthelyettesi! és szakmunkásképző iskolája 'nem teljesen katonai intézmény, ’hiszen a Honvédelmi Minisztérium mellett a Művelődési Minisztérium és a. megyei művelődési osztály is a felügyeleti szervünk. A tíz esztendő elegendő volt arra, hogy létrejöjjenek a szakközépiskolai képzés alapjai. Modern oktatási eszközök segítik a diákokat az ismeretek elsajátításában, a tantermeket, a műhelyeket is a képzés szintjének megfelelően rendeztük be. — Hogyan kerülnek a gyerekek az intézménybe? Pályázniuk kell. Az érdeklődés igen nagy, három-négyszeres a túljelentkezés. Az 1982/83- as tanévig felvételi vizsga volt magyar nyelvből, irodalomból, földrajzból, történelemből, matematikából, fizikából és a napi politikai tájékozottságra is kíváncsiak voltunk. Tehát alapos tu- dáspróbán kellett résztvenndük a gyerekeknek. Tavaly pszichológiai vizsgálattal egészült ki az összetett orvosi ellenőrzés. A tantárgyakból már nincs felvételi. Mit tanulnak a fiatalok? 'három évben.aaono- sak a követelmények a polgári iskolákéval. Utána szakmunkás- vizsgát tehetnek a gyerekek, majd a nyári szünetben a sorkatonai alapképzés következik. Az eskü után szabadságot kapnak, majd a negyedik évet egyenruhában kez• A gyakorlati ismereteket a korszerűen felszerelt tanműhelyekben sajátítják el a diákok. (Méhesl Éva felvételei) dik. Alapos, speciális szakmai tudnivalókkal ismerkednek meg, készülnek beosztásukra. Műhelyparancsnokok, kiképző tiszthelyettesek, raktárvezetők lesznek majd a kibocsátó vizsga után. Időközben gépjárművezetői engedélyt is szerezhetnek. — Milyen eredményekkel büszkélkedhet az iskola? — A megyei tanulmányi, a Szakma Kiváló Tanulója versenyeken szépen szerepelnek diákjaink. Az 1983/84-es tanév volt a legsikeresebb ebben a tekintetben, hat növendékünk hat tantárgyból jutott el az országos erőpróbára. Tavaly magyar irodalomból első, magyar nyelvből pedig harmadik helyezést ért el két tanítványunk. Az iskola tanulmányi átlaga közepesnél magasabb, a lemorzsolódás minimális. Gondoskodunk arról, .hogy a művelődésre is jusson idő; Kecskemétre, Pestre járunk színházba, s a helyi eseményeken is részt veszünk. Népitánc-csoportunk nemrég jött haza Rigából, ahová üdülésre hívták őket. A sport-, az ifjú gárda, a KISZ-élet is egyre színvonalasabb a laktanyában és az iskolában. Jó kapcsolataink alakultak ki a kecskeméti és a félegyházi szakmunkásképzőkkel. — Milyen kedvezmények illetik meg a diákokat? — Elsőként megemlítem, hogy a tanulmányok megkezdése előtt szerződést kötünk a fiatalokkal (és a szülőkkel), hogy vállalják a becsületes tanulást, s ha végeznek, akkor a néphadsereg hivatásos tiszthelyettesi állományába 'fcerüinek99%i9J«eilliégflihffi“ ‘éllátás A tankönyveket is ingyen kapják. A tanulmányi ösztöndíj 150 és 600 forint között változik. Tanszerre is adunk pénzt, s a ruhára évente több mint tizenötezer forintot. Szeptembertől az erre a HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Török kutak Magyarországon célra fordítható összeg húszezerre emelkedik. Egy esztendőben hat alkalommal térítjük meg a növendékek utazási költségeit. — Szép rend, tisztaság fogadott bennünket a tanműhelyekben... — Szakemberek irányítják a foglalkozásokat, az első félévtől kezdve végeznek produktív munkát a tanulók, a gyakorlati ismereteket ott sajátítják el. Egyre korszerűbb berendezések segítik ebben őket. Ottjártunkkor csak néhány diákkal találkoztunk, hiszen nyár van. Néhányan „izzadtak”, a vizsgabizottság előtt számoltak be szóban arról, mit tanultak a három esztendő alatt. Hamarosan itt a szeptember, becsöngetnek a szabadszállási laktanya iskolájában is. Indul a szakközépiskolai képzés. S elkezdődik egy újabb fejezet az intézmény életében. Borzák Tibor A nyugati világ meghódítására indult oszmán hadak elakadván a magyar végvárrendszeren, a hon elfoglalt részén meg akarták vetni lábukat, s igyekeztek itt örök időkre szólóan berendezkedni. Ennek az úgynevezett hódoltsági kornak a nagyobb török épületei — dzsámik, minaretek, fürdők, tűr-, bék — könnyen szemünkbe tűnnek. Ám kisebb létesítmények is maradtak utánuk, amelyek megbújnak valamelyik város kőrengetegében, faluban, ellepi őket a repkény vagy elfeledve omladoznak valahol, egy erdő mélyén, mert az ember elhagyta azt a helyet, amit aztán a természet vett ismét birtokába. Ezek közé a szerényebb építmények közé tartoznak a törökök által épített kutak-csorgók. Vegyünk közülük sorra néhányat. A ma látható kutak között a legnagyobb, már-már épületnek mondható a Pest megyei Zsámbék község hajdani főterén áll. A törökök a XVI. században emelték ezt a ma is működő, csorgóval egybeépített kutat. A szokatlanul nagy, 12,5x10,25 méteres, kétszintes nyitott csor- gókút homokkő ikváderekből épült, körítőfalai egy méter magasak. Mellvédfalának egyik sarkából ma már hiányzik az a feliratos kő, amely évszázadokon át hirdette építtetőiének nevét és' rangját. A nyitott kút alsó szintjén lehetett mosakodni, a víz sárgaréz csapokból folyt. A kútház három oldalán ugyancsak rézcsapokból ömlött a víz. A kétszintes kútházat fedő kőlapok erőteljes profiljai nincsenek finoman kimunkálva. A kútház érdekessége, hogy nem esik az egész medence hossztengelyébe. Felirata szerint 1892-iben restaurálták. Zsámbék a hódoltság alatt fontos török végvár volt, többször cserélt gazdát, ma is álló várkastélya és romos temploma, kolostora nagy harcokról regélhetne. A maga nemében egyedülálló az a török kút, amelyre a Somogy megyei Babócsán talál rá az, aki szorgalmasan és kitartóan keresi. Még teljesen ép, miniatűr dzsámihoz hasonló, kupolás építmény, csupán a rézből vert félhold hiányzik az ormáról, amelytől a második világháború vihara fosztotta meg. A szép kutat azért nehéz megtalálni, mert semmiféle tábla sem igazítja el az érdeklődőket, továbbá, mert sűrű bozót takarja, futónövény tapad falára és már-már kikezdi, mállasztja vakola• A 10. században épült 1892-ben restaurálták. zsámbék! törők kút tát. Ha senki sem tesz lépést megóvására, a kút halálra van ítélve. A legeldugottabb török kút a szintén Somogy megyei Törökkoppány határában erdőövezte hegyoldalban csörgedezted vizét. Valamikor török erősség állt itt, az abban szolgáló katonákat és lovaikat látta el friss vízzel. Kisméretű, egyszerű építmény, lényege egy boltozatos akna, ahova lépcső vezet le, onnan lehet vizet venni, s a fölösleges folyik tovább. Tulajdonképpen kúttá alakított bővizű forrás. Pécsett vagy negyven kutat és csörgőt hagytak ránk a törökök. Az utolsót néhány éve bontották le, amikor kiszabadították a várfalat rátapadó kis házacskák alól. Pécs másik, egykor híres törökkori kútja, a Kerkejela, mely a Rókus dombon, Idrisz baba türbéjének közelében van, már nem tartalmaz egyetlen eredeti török részletet sem, bár, amikor kútházát átépítették, igyekeztek a török építészeti formákat követni. Talán még a csurgói Basakutat lehet megemlíteni, amelyet a XVII. században létesítettek. Cementkávája újabban készült. Jó lenne, ha a sok száz. kútból, csörgőből ezek már megmaradhatnának. —i — y KÉPERNYŐ A Klapka-légió • Számadás a megszerzett tudásról. Sorsa már-már tragikomikus történet. A külpolitikai körülmények számunkra látszólag kedvező alakulása harmadszor élesztette a reményt a szabadságharcos emigrációban. Az Európa középső és keleti tájait gúzsban tartó Szent- szövetség már a krími háborúban fölbomlott. 1866-ban Bismarck biztatására harmadszor toboroztak magyarokat az osztrákok kiűzésére. Noha Marx és Engels és sokan mások jól látták, hogy a magyarok sorsa, a légió csak eszköz a nagy nemzetközi diplomáciai játékban, noha Kossuth is aggodalmaskodott, Klapka és társai meg akarták ragadni az utolsó lehetőséget. Erezték sejtjeikben: az idő nem nekik dolgozik. Már régen szábadon bocsátották a bebörtönzött hazafiakat, a gazdasági válságok ellenére a nép jobban élt, mint bármikor korábban és a volt szabadságharcosok a gazdasági, a kulturális életben tevékenykedhettek, közülük sokan vezetőiként, 'hasznosan A termelőerők fejlődése, a világpolitika alakulása és mondjuk ki végre — az uralkodó belátása révén sok, 1849-ben elbukni látszott reform valósult meg. Miért is fogott volna fegyvert csaknem két évtizeddel Világos után *a magyar értelmiségi; munkás és paraszt? Hiába hitették el « német területeken vezető szerepre törő poroszokkal, hogy a légió lesz az a kanóc, amely a magyar forradalom lappangó parazsát ismét föllobbantja, maguknak is látniak kellett volna: komolytalan vállalkozásuk füstje nagyobb mint a lángja. Vesztesei csak azok a névtelen katonák lehettek, akiket a kétségbeesés, az illúziókkal táplált lelkesedés, a kötelességteljesítés szándéka a hadrakelt csapathoz vezényelt. Tragikomikusnak mondtam a vállalkozást, mert úgy viselkedtek parancsnokai, a párizsi magyar igazgatóság tagjai, mintha számottevő hatalom állna mögöttük, mintha valóban önállóan dönthetnének, pedig segédtisztekkel küldött üzenetekkel irányították a toborzott, az összeverődött egységet. Hajdufy Miklós, a Klapka-légió című tévéfilm "írója, rendezője és 'díszlettervezője is inkább a történelem légüres terébe került emberek minden mindegy, csakazértis katonásdijának érzi az Angliában meghúzódó honvédtábornok nevéhez kötődő vállalkozást mint megalapozott, korszerű, a realitásokra épülő akciónak. Akarva-akaratlan a nézőt az ügy szánalmas kisszerűsége, a hiteltelen dogmák és a valóság esetenként mosolyogtató feleselése foglalkoztatja. A teátrális jeleneteket, a kiüresült jelszavakat, a szánalmas jelentéktelenséget rettenetes szomorúság keretezi. Ide jutottunk, éz lett a nagy márciusi napokból, a nemzetközi diplomácia olcsó játékszerévé süllyedtünk, külsőségekké silányulnak a hajdan százezrek szivét dobogtató eszmék. Sokkal jobb rendező Hajdufy Miklós, mint író. Az általa jegyzett forgatókönyv gyengéivel változó sikerrel küszködött. Csak helyenként éreztük a történelmünktől, a történettől gerjesztett megrendülést. Harsoghatott volna erőteljesebben a korszerűbb nemzeti önismeretet minden kornak parancsoló tanulság, ha a kigondolt cselekménysort hitelesebben ábrázolt egyének jelenítik meg, ha az egyenruhák alól többször föltűnik az ember. Érdeklődéssel várjuk Hajdufy újalbb történelmi filmjeit. Emberiség a huszadik század végén: errről tájékozódhattunk A Hét legutóbbi, kitűnő számából. Tájékozódhattunk? Borzong- hattunk, lelkesedhettünk, bízhattunk, félhettünk. Mi lesz abból a világból, amelyben magyarország- nyi területeket hódít vissza, foglal el a terméketlen homok és tízezer kilométerrel távolabb sohanemlátott növénycsodák ámítják a jól táplált, jól öltözött nézőket. Mi lesz a nélkülözéssel küszködő, éhhaláltól fenyegetett földrésszel, ha pénzüket holnapután ócskavas fegyverekre pocsékolják^ A- folytatás követik a tegnap szörnyű útját és senki - sem1 marad, aki Hirosima és Na- gaszaki intelmét átadja az utódoknak, mert nem lesznek sem szülők, sem unokák. A kiskunhalasi riport a jobb holnap reményét tápláló riportok közé tartozott. A világra csodálkozó ember ősi örömét, a tudás, az ismeret átadásának felülmúlhatatlan érzését méltatta a műsor minden pillanata. Csak Hivatalt ne csináljanak ebből a gyönyörű intézményből. (Ügy járhatnak, mint a kecskeméti planetáriummal. Olvasom: egész hónapban zárva.) Kérdem, Tisztelt Televízió, tisztelt Illetékesek: csak a Parlament, csak a Hősök tere, csak a Balaton lenne Magyarország? Tokaj szőlővesszeje, új városaink sora, az alföldi róna, a gyümölcserdők sokasága, egy-egy nagyüzem látványa miért hiányzik a vidéki költő által írt Himnuszból? Heltai Nándor BOCSÁK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek Miért vállalják mégis? ÉRDEMES MEGNÉZNI Biennálé Szegeden örvendetes az a tény, hogy képző- és iparművészetünk nemzetközi lépték alapján fejlődök a siklósi, nagyatádi! dunaújvárosi, hajdúböszörményi, nyíregyháza-sóstói, kecskeméti, velem! művésztelepek, szimpóziumok alapján. A szegedi táblakép-bien- nálé az egyetlen, amely megelégszik a hazai felvonulással. m Nem igényli a külföldi jelenlétet, így erősíti a IWsW Eigel István: Kiűzetés a paradicsomból. (1) Ipari tanulók között ülök. Mint az ifjúsági hetilap szerkesztője, időközönként mai tizenéveseknek fartők ankétnak becézett másfél órás „író-olvasó" találkozót. ök azt hiszik, csak azért jövünk ősszé, hogy felvilágosítsam őket, holott nekem legalább akkora szükségem' van ezekre az összejövetelekre, mint a padban ülőknek. Megtudom, mi érdekei leginkább ezt a korosztályt. Már kérdeznek is. „Mennyit keres a Nyilasi?” Amennyire ismerem az összegeket, megmondom. „Mennyit keresnek a sakkozók, a teniszezők?" Ügy-ahogy erre is válaszolok. Eddig tekintélyes summák röpködtek, illő tisztelettel hallgatták is őket. Dé érződik, szeretnének valamiképp felülkerekedni, tgy hát tovább forszírozzák a témát. „És mennyit keres a többi élsportoló?" A végén már hangosan derülnek, az olimpiai és világbajnokok fizetését, javadalmazását számolgatva. „Annyi nekünk egy-két év múlva összejön, és ha nekünk nem sikerül valami, hát nem fog velünk szórakozni az ország!" (Közhangulat?) „Tessék mondani — kérdezik tovább — miért vállalják mégis? Miért vállalják az évi nyolc-tíz hónapi edzőtábort, azt, hogy nem piálnak, nem csajoznak, csak melóznak és harminc évesen kezdhetnek mindent elölről?" Te jó ég! Most papoljak ezeknek a srácoknak a siker öröméről, a nemzeti színű mez viselésének felemelő érzéséről, olyan fogalmakról, amelyekről, mit tagadjam, ebben a könyvben is kevés szó esett, s amelyek bizony az edzőtáborokban is egyre inkább lekerülnek a napirendről? Járok az edzőtermekbe is, tudom, hogy ma már ott is pontosan és jól számolnak ... Hogy miért csinálják mégis? Azok, akiknek győzelemért nem dollárezrek, csak forintezrek járnak, olyan összegek, amelyek manapság nemhogy a hazai felső tízezer, de a felső százezer fizetését sem érik el? S akiknek útja —1 e 1 könyv a tanulság rá — nem rózsákkal, hanem tövisekkel van szegélyezve?... A srácoknak megígérem: keresek nekik egy'olyan sportembert, aki a következő „ankéton” mindezt rriegmagyarázza. Aztán keresnem sem kell, amikor a szerkesztőségbe érkezem, egy levél vár. Pontosabban egy cikk, amelynek aláírójával, dr. Jakabházy Lászlóval ki tudja hányféle minőségben találkoztam már. Nem hiszem, hogy ebben az országban akad sportember, akit több pofon ért, mint őt. Annak idején jégkorongozóként, hetvenszeres válogatottként nemcsak képletes, hanem valós pofonokat kapott nap mint nap. Később a jégkorong hazai apostolaként szüntelen arról győzködték: ez a sportág nálunk nem érdemel támogatást, erre a sportágra nincs pénz, ha boldogul,' boldogul, ha nem, magára vessen. Fogytak a csapatok, nem épültek a pályák ... Edzőként nem kevesebb- szer, mint öt alkalommal követtek el ellene tanítványai puccsőt. Azok a tanítványok, akik éppúgy rajongtak a hokiért, mint ő, de akiknek nehéz volt megindokolnia. hogy miért kell naponta tíz- húsz kilométert futni, birkózókat, súlyemelőket megszégyenítő erőnléti edzéseket tartani egy olyan sportágban, amelyben az elmúlt húsz esztendő alatt mindössze két ízben (!) adtak győzelmi prémiumot a játékosoknak, akik legfeljebb szerényen jövedelmező „fal” állásokat kaptak, de semmi, semmi többet... Jakabházt/ azt ígérte: ha megteszik, amit kér, javulnak a körülmények. A játékosok pedig rájöttek: a körülmények ebben a sportágban aligha javulhatnak. (Folytatják.) festészet itthoni összpontosítását, az oly fontos munkamegosztást. Soknyelvű a magyar festészet, s magas észté-, tikai értékrenddel jut kifejezésre. A szegedi táblakép-biennálé a minőség és a tágasság törvényei alapján határozza meg képírásunk haladási irányát és magaslatát, s válik képzőművészetünk műhelyévé. Mindez csak úgy és azért valósulhat meg, mert egyéni megújhodások éltetik a műfajt, szinte minden képviselt irányzatot.-.