Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-07 / 184. szám

1985. augusztus 1. 0 PETŐFI NÉPE • I Miért nincs elég szén? Beszélgetés a Bányászati Egyesülés igazgatóhelyettesével ÉPÜL A BUDAWmSIKLÓ Azelőtt reklámozni szokták nyáron a sze­net, hogy vegyék, vigyék, nehogy felhalmo­zódjanak a készletek. 'Most viszont szénhi­ányról hallunk. Az ilyen hírek persze felborzolják a kedé­lyeket, hiszen az elmúlt nehéz tél emléke még most is kísért. Sokan kérdik aggódva: mire számíthatunk a hideg időkben, ha már most itt tartunk? Ez a helyzet indított bennünket arra. hogy megkérdezzük Zsokai/ Jánost, a Bányászati Egyesülés igazgatóhelyettesét: mire készül­jünk? — Sokak szerint azért nincs elég szenünk, mert — kertelés nélkül fogalmazva — valósággal kiraboltuk télen a bányákat. Ma­gyarán: teljesen „kipucoltuk" a széntermelésre előkészített mun­kahelyeket, és még ma sem tud­tuk utolérni magunkat, — A ■ leghatározottabban tilta­kozom az ilyen felfogások ellen. Igaz ugyan. hogy a szénkrízis alatt megcsappant a szenelő mun­kahelyek száma, de amióta bá­nyászkodás folyik, mindig az volt a szakás, hogy télen több erőt összpontosítanak a szenet adö fej­tésekbe tavasszal pedig — a szén­igények csökkenését követően — ismét helyreáll a régi egyensúly. Vagyis még a szénkrízis sem járt együtt .bányáink kifosztásával. szénhiánynak az az oka. hogy a 8 magyar szénbányavállalat elő­reláthatólag csak 24,5 millió ton­na tüzelőanyagot tud kitermelni a tervben szereplő 25,2 millió tonna helyett, vagyis 725 ezer tonnával kevesebb szenünk lesz a számí­tottnál. Ebből a prognózisok sze­rint 470 ezer tonna a külfejtési! lignit, 255 ezer tonna pedig a mélyművelésből eredő tüzelő­anyag. A lakosságot ez utóbbi ér­dekli leginkább Különösen az or­szág legnagyobb termelő vállala­tánál a borsodi szénbányáknál te­temes a lemaradás, ez okozza az átmeneti szénh’ányt. — Milyen gondokkal küszködik Borsodi S mi rejlik a többi szén­bányavállalat termelési hiánya mögött? — Országos áttekintéssel kez­dem, ennek kapcsán szót ejtek Borsodról is! Szerintünk három óikra vezethető vissza a mai hely­zet. Az első: a legtöbb szénme­dencében kedvezőtlenül alakultak a geológiai viszonyok. Vagyis a széntermelés közben derült ki, hogy a bányászatra előkészített fejtések vékonyabbak, illetve több meddőt tartalmaznak a szokásos­nál, magyarán kisebb a szénhoza­muk, mint vártuk. Különösen Borsodban feszített a helyzet: a medence 15 komplex fejtése közül hétben az előbb említett okok miatt nem tudjuk kellően kihasz­nálni a nagy teljesítményű (gépe­ket. (Még szerencse, hogy arány­lag ritka az ilyen tömeges elmed- dűl és- a munkahelyeken.) A másik gond a létszámhiány. 1982 óta minden esztendőben 2,5 százalékkal csökken a magyar szénbányászok létszáma, amely ma már alig több 50 ezernél. Ki­csit sok ez a csökkenés, már azért is mert eközben az aktív bányá­szok átlagos életkora is kedvezőt­lenül alakult. De talán még így is nyugodtabban alhatnánk, ha több lenne a korszerű gépünk. Csak­hogy — és ezzel már a harmadik okhoz értünk — a bányák mélyén nagyon sok a nullára leírt gép. magyarán a bányák gépesítése az elmúlt évek során lelassult. Külön kell szólnom a mátraal­jai szénbányák gyöngyösvisohtai külfejtéséről, mint egy sajátos problémáról. Az elmúlt eszten­dőkben évi 7,2—7,3 millió tonna lignitet kért és kapott a Gagarin Hőerőmű ettől a ibányavállalattól. az idén viszont előreláthatólag csak 6,7 millió tonnára tart igényt, mert az erőmű műszaki felújítás­ra szorul, ami nem fejeződött be még. Vagyis akár feleslegünk is lehetne a lignitből, csakhogy — ezt meg kell értenem — nem er­re tart igényt a lakosság. Bár ez a lignit is meleget ad tagadha­tatlan. hogy 50 százalékos a víz­tartalma. ezért töb[b bajlódással jár vele aí fűtés. — Nem túlságosan biztató ez a helyzetkép, amit felvázolt! Végül is mire számíthatunk a fűtési sze­zon előtt és idején? — Anélkül, hogy enyhíteni akarnám a legfőbb gondot, már­mint a bányák kevesebb szénho­zamát, azért ide kívánkozik: a mai szénpiacra kihat a hiány­pszichózis is. Mindez persze ért­hető a legutóbbi nehéz tél után, de a tény ettől tény marad: 1985 második negyedévében 20 száza­lékkal volt magasabb a TÜZÉP- telepek forgalma mint a múlt év hasonló időszakában. Ezt is érde­mes mérlegelni amikor látjuk a sorbanállást. A hiánypszichózis megszünteté­sének egyetlen hathatós ellensze­re van: a több és jobb szén. Tu­datában van ennek az Ipari Mi­nisztérium illetékes miniszterhe­lyettese és a Bányászati Egyesü­lés is. Ezért, amikor áttekintették a helyzetet, felhívással fordultak a szénmedencék dolgozóihoz: vál­laljanak többlettermelést, tegyék lehetővé, hogy enyhítsük a bor­sodiak idei 100—120 000 tonnás vár­ható hiányát. Örömmel közölhe­tem, hogy 70 ezer tonnát vállaltak, mindenekelőtt brikett-többletben amit különösen kedvel a lakosság, így már 50 ezer tonnára mérsék­lődött a várható hiány. Ezenkívül tárgyalást folytattunk a lengye­lekkel hiszen — amint ismerik — jelentős Haldex-érdekeltségünk van északi barátainknál. Ennek eredményeként a lengyel meddő­hányókból kinyert, házi tüzelésre kiválóan alkalmas lengyel dara­szén érkezik az országba, amit várhatóan további szállítmányok egészítenek ki még. Ennek részle­tezése azonban már a Belkereske­delmi Minisztérium hatáskörébe tartozik, ezért azzal zárom ezt a témát: én bizakodva tekintek a tél elé. — A felsoroltak még tűzoitó- jellegű intézkedésekre hasonlíta­nak inkább, amelyek hosszabb tá­von nem javítanak a magyar szénbányászat helyzetén. Ehhez átfogóbb programra volna szük­ség. Van ilyen programunk? A kérdés már azért is indokolt, mert a szénbányászat helyzetét néhány hónapja tekintette át a Miniszter- tanács. — A Minisztertanács áprilisi ülése több fontos intézkedést ho­zott. Ezek egyike a 8 magyar szén­bányavállalatnak juttatott 130 millió forint psszegű, felhaszná­lást tekintve persze különböző fel­tételekhez kötött bérpreferencia. Ha a vállalatok okosan gazdál­kodnak ezzel az összeggel —. s .minden jel szerint ezt teszik —. akkor reális esélyük nyílik arra! hogy legalább mérsékeljük a már említett évi 2,5 százalékos lét­számcsökkenést. De mivel még a kisebb arányú fogyás is gondot okozhat, a kormány lehetővé tet­te. hogy a bányaüzemek az idén tervezett 4 milliárd forint helyett 4,7 milliárd forintot fordítsanak beruházásokra. A 0,7 milliárdos többletet, a föld alatti munkahe­lyek gépesítésére kell felhasznál­ni, így közvetve enyhülhetnek a létszámhiány okozta feszültségek is. — összegezve három gondról volt szó a beszélgetésünk elején: az ember-, illetve géphiányról, illetve a különösen kedvezőtlenül alakult geológiai viszonyokról. E három gond közül kettőt enyhí­tett a kormány, s reális esélyünk van arra, hogy idővel a termé­szet is bőkezűbb lesz hozzánk. Ahogy az történni szokott a több mint százéves bányászkodás so­rán. Egy ismertebb hasonlattal élve: a mezőgazdaságban sincs minden évben pusztító aszály! — Még mindig hiányérzetünk van, ha a távlatokra gondolunk! — A Minisztertanács is világo­san látta, hogy ennyi nem elég. ezért úgy döntött, hogy a.hetedik ötéves terv előkészítése során a témára vissza kell térni még. Csak jelzésszerűen utalok arra, hogy szóba került a hazai lignit anhidrálása. vagyis víztelenítése, kötőanyagos brikettálása meg több más téma. De ezek csak a hetedik ötéves terv vége felé meg­valósítható programok, ezért be­szélgetésünk alapkérdésére tem­lékeztetve (mire számíthatunk a fűtési idényben?), megismétlem a véleményemet: bizakodva tekin­tek az idei tél elé. Magyar László VOLÁNNÁL ÉS OKTATÓTEREMBEN * A terveknek megfelelő ütemben halad a vár köz­lekedését jelentős mértékben javító budavári sikló építése. A háború során elpusztult siklót hosszú évtizedekig kellett a fővárosiaknak nélkülözniük; várhatóan 1986. május 1-én veheti ismét birtokba a budapesti közönség. A sikló megépítésével nem­csak egy jó és gyors közlekedési eszközzel, hanem újabb idegenforgalmi látványossággal is gazdagabb lesz a főváros. A siklóból egyébként festői kilátás nyílik majd a szállodákban gazdag pesti Duna- partra és a korzóra. A GYÁRTÓK HÉTVÉGÉN IS DOLGOZNAK Műtrágya tartályban A Budapesti Vegyiművekben megkezdték az őszi mezőgazdasá­gi munkákhoz szükséges folyé­kony műtrágyák előállítását és a környékbeli gazdaságoknak, szövetkezeteknek való folyama­tos kiszállítását. A gabona beta­karításának végeztével, a talaj­előkészítő munkálatok megkez­désével mind több megrendelés érkezik a vállalathoz. Ezért há­rom műszakban, a hétvégeken is dolgoznak a gyártósorokon, s éj­jel-nappal fogadják a szuszpen- ziós talajtrágyáért érkező tar­tálykocsikat. A vállalatnál az idei évre mint­egy 20 ezer köbméter folyékony műtrágya előállítását irányozták elő, s ennek nagy részét az őszi munkálatokhoz igénylik a gazda­ságok. A folyékony műtrágyák iránt egyre nő az érdeklődés, mert fel- használásuk sokkal gazdaságo­sabb, mint a hagyományos szilárd műtrágyáké. Hatóanyagukból a talaj meg­felelő .mélységébe juttatva több hasznosul, s összetételük is job­ban igazítható a növényi kultúra tápanyagigényéhez. Éppen huszon­hét esztendeje dol­gozik a Magyar Honvédelmi Szö­vetség megyei gépjárművezető-képző iskolájá­ban Bajáki Menyhért, elméleti és gyakorlati szakoktató. A munka­kört akkor vállalta, amikor le­szerelt a katonaságtól, úgy vélve, jobban kamatoztatja autószerelői és gépkocsivezetői szakismerete­it, s végre azt csinálhatja, ami­hez mindig is kedve volt. A majdnem három évtized alatt több ezer fiatalt, sorkötelest ta­nított meg a gépkocsi műszaki elméletére, a hibaelhárításra, s a járművek — teher- és személy­autó — vezetésére. Ebben a szak­mában az oktatók nem sokáig bírják, idegileg kimerülnek, be­lefáradnak, türelmetlenné, felü­letessé válnak, tehát abbahagy­ják. Bajáki Menyhért még ma is olyan lelkesedéssel, türelem­mel, hozzáértéssel és szorgalom­mal végzi munkáját, mint hu­szonhét évvel ezelőtt. — Azért -sikerült ennyi ideig kitartanom, mert szeretek a fia­talokkal foglalkozni, nagy élmény számomra, ha egy-egy tanfolyam, vagy rámbízott hallgató sikeres vizsgát tesz. Az anyagiak sem mellékesek. Erkölcsileg is meg­becsülnek, elégedett vagyak. A legnagyobb öröm, de sajnos ez az idő múlását is jelzi, hogy a ko­rábban nálam tanulók gyermekei is hozzám járnak. Aki tanult gépkocsit vezetni, jól tudja: az oktatás nehéz fog­lalkozás. Alkalmazkodni kell a tanulók vérmérsékletéhez, tudás­szintjéhez, a forgalmi és útviszo­nyokhoz, még a gépjármű típu­sához is. Pedagógusnak, műszaki A két Bajáki JJ" — • Bajáki Menyhért: Szeretek a fiatalokkal foglalkozni. szakembernek, s főleg embernek kell lenni ahhoz, hogy a hallgató jól elsajátítsa az anyagot. — Az a tapasztalatom — mond­ja Bajáki Menyhért —, hogy a mostani fiatalok jobban és gyor­sabban megtanulják az elméletet. Ez talán azért van, mert beleszü­lettek a motorizációba, tudásuk elmélyültebb, de fizikailag és idegileg sokan gyengébbek az át­lagosnál. Az oktató-nevelő mun­ka nehezebb, mint korábban,, zsú­foltabb a közlekedés, s egyben növekedtek a követelmények. Ennek' ellenére eddig sikerült tartani a színvonalat. A bukási átlag évente 3—4 százalék, az ál­talam oktatottak közül, amely az • Ifj. Bajáki Menyhért: — Példaké­pem az édesapám. országos 12 százalékos átlaghoz viszonyítva nem rossz. Túl szerényen fogalmazott Ba­jáki Menyhért, ez az átlag kivá­ló, s nagyon lelkiismeretes, hoz­záértő munkát takar. Igaz, napi tíz óra gyakorlati oktatás mel­lett, heti két-három alkalommal 4—4 órás elméleti előadást is tart. Bajáki Menyhért eddigi csen­des, kitartó, eredményes munká­ja önmagában is elismerést érde­melne, de ő ennél is többet tett, amiről a másik oktató, ifjú Ba­jáki Menyhért beszél. — Igen, egy helyen, sőt egy szakmában dolgozunk. A szak­középiskolai érettségi után — elektroműszerész képesítést sze­reztem — elvégeztem a szakokta­tói tanfolyamot és másodállásban az MHSZ-nél helyezkedtem el. Leszerelésem után, akárcsak ko­rábban édesapám, én is itt kezd­tem el dolgozni. Gyakorlati okta­tó és a műszaki tantárgy előadó­ja vagyok. A miértre könnyű vá­laszolni; ebben nőttem fel, meg­tetszett ez a foglalkozás, szeretek oktatni, látni az eredményét. Édesapámat tartom példaképem­nek, szeretnék olyan elismert, megbecsült tagjává válni az is­kolának, a szövetségnek, mint ő. Ifjú Bajáki Menyhért mindössze egy hónapja dolgozik főállásban az MHSZ megyei gépjárműveze­tő-képző iskolájában. Tanító- mestere, példaképe karnyújtás­nyira van tőle, s még van ideje bőven tanulni kitartást, magabiz­tosságot, állhatatosságot. Gémes Gábor . Gondolatok a gazdaságosságról Gyakran használt szavak: racionalizálás, ésszerűsítés, gazdaságosság. Üton-útfélen hallja ezeket az ember. Sokan már-már feltalálói lelkülettel emlegetik, mintha új fogalmak lennének, örülhetünk, hogy polgárjogot nyert a minden­napi életben is ez a gondolat­kör, hiszen a pazarlás felér egy polgárháborúval. Az per­sze nem jó, ha mindent ezzel intézünk el; vedd a problé­mát és ragaszd rá a címkét: gazdaságtalan. Hogy néhány példát említsek: szüntesd be a szombati nyitvatartást, rit­kítsd meg a menetrendszerű járatokat, elemi (állampolgá­ri jogon követelhető) szolgál­tatásokat tagadj meg, mert a fenntartás, az üzemeltetés gazdaságtalan ... I. A Volán-vállalat sem tud élni ráfizetésből. Olyan ese­tekben, amikor nem kifizetődő az üzemeltetés, megszűntet autóbuszjáratokat. Ez, egyes íróasztaloktól nézve biztosan helyes is így. A döntés azon­ban olykor nem eléggé körül­tekintő. Solts zen timrén például az utasokat — a falu központjá­tól a három kilométerre levő vasútállomásra — korábban reggel, délután és este is vit­te autóbusz. Ma már csak pénteken este várja az érke­zőket a sárga jármű. Hogy a vállalat mivel indokolta a já­ratok ritkítását? Azt mondták: nincs rá igény, hétközben csak igen kevesen veszik igénybe a szolgáltatást. Már helyeslőén bólintanánk, ha nem hallot­tuk volna az ezerjó szőlő ha­zájában a következőt: azért gyérült az utasszám, mert az autóbusz — bár a menetrend ígérte — egyszer jött, másszor nem. Az elmaradás okai kö­zött kézenfekvő dolgok szere­peltek. Például: a sofőr disz­nót vágott vagy szüretelt; ne­tán jó film ment a tévében. Az oly sokszor csalódott uta­sok jobbnak látták, ha nem kockáztatják az idejüket. In­kább kerékpárral mennek az állomásig, ha vonatozni akar­nak. Miért fizessen rá a Vo­lán, ha a kerékpározás is megoldás? — kérdezhetnénk. Soltszentimréről azonban tud­ni kell, hogy a faluban — sok más mellett — hiányzik a gyógyszertár. A tanácsnál azt mondják, hogy az illetékes „racionalizálásra” hivatkozva még a következő ötéves terv­ben sem kíván itt ilyen intéz­ményt létrehozni. Azok az idős emberék, akik kerékpárra sem szívesen ülnek, hosszú gya­logtúrára kényszerülnek csak azért, hogy valamelyik Szom­szédos faluban gyógyszert ve­hessenek. II, Borotán jártam szombaton. A faluközpontban, a körzeti áfész 67-es műszaki boltjában szerettem volna vásárolni. A hivatalos nyitvatartási rend délelőtt ezt lehetővé is tette volna. Nem így az üzletveze­tő, aki az ajtóban beszélgetett, s még az utcán megkérdezte: „mit akar venni?” Körülnéz­nék — mondtam. De két per­cet sem kaptam rá ... Kul­csait csörgetve megkért, hogy hagyjam el az üzletet, mert fontos és sürgős dolga van a hátsó udvarban. A bolt előtt csak két percet kellett várni. A halaszthatatlan, de rövid elintézni való után azonban< a boltos kerékpárra ült és to- vábbállt... Háromnegyed órát vártam ... Addig többen is vásárolni szerettek volna. Madarász Gergely tsz-nyugdí- jas például többször is szeren­csét próbált. Hiába. Pedig akkor még csak tizenegy óra volt. Nem csodálkoznék azon, ha a Jánoshalma és Vidéke ÁFÉSZ illetékesei — a jelen­tések alapján — megállapíta­nák: nem érdemes szombaton nyitva tartani a bórotai mű­szaki boltot, mert a . lakosság' ilyenkor nem igényli azt. A bolt őriztetése pedig — telje­sen érthető! — nem gazdasá-' gos. m. Ehhez hasonló a kecskeméti eset. Egyik vasárnap a Két- templom közi „Hári" vendég­lőben szerettem volna ebédel­ni. Nyitva volt, csakhogy a megszokott finom falatok hiá­nyoztak az étlapról. Egyedüli ételajánlatuk: melegszend­vics. A felszolgáló elpanaszol­ta, hogy nekik sajnos vasár­nap is ki kell nyitniuk, pedig alig van vendég. Csak ráfizet­nek. A melegszendvics ne­kem sem kellett a kánikulá­ban, ugyanúgy, ahogy a többi vendégnek sem, de a Hári- konyha hétköznapokról is­mert remekeiből szívesen fo­gyasztottunk volna. Így aztán tényleg gazdaságtalan a va­sárnapi nyitvatartás a vállal­kozóknak ... Érdemes kissé körültekin­tőbben megvizsgálni a gazda­ságosság problémáit. Az ész­szerű gazdálkodás országépi- tés! Csakhogy nem szabad megfeledkezni a ráfizetés iga­zi okairól sem. A feltétlen megszüntetés nem biztos, hogy gazdaságos... Farkas F. József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents