Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-07 / 184. szám
4 m PETŐFI NÉPE • 1985. augusztus 1. | „A SZIKLÁK MEGREPEDNEK, MI BÍRJUK!” Fagyos pillanatok a bajai hűtőházban Ezekben a napokban Bács-Kiskun megyében a legalacsonyabb hőmérsékletet valószínűleg Baján, a Magyar Hűtőipari Vállalat gyárában mérik. b Jl 111 RÍM™ Mp. Szarka Mihály főkönyvelő kíséretében lépünk be az előkészítő csarnokba. A gépeken védőfólia, a lányok, asszonyok kezében seprű. — Most takarítunk — tudom meg Kubus Józsefné gyártásvezetőtől. — Éppen nincs áru, így kihasználjuk az időt. A beszélgetés megszakadj mert hozzánk hasonló szemlélődő tár- ' saság halad el mellettünk. — Svéd vendégek — súgja % a főkönyvelő. — Par.tnereimk időnként eljönnek látogatóba. Időközben egy másik helyiségbe, a manipulálóba jutunk. Itt már hűvösebb van. A hőmérő szerint plusz tíz Celsius-fok. Az úgynevezett fluidvályúból érkező terményt válogatják, ahol nem egészen tíz perc alatt plusz 15 fokról mínusz 25-re hűl le — jelen esetben a zöldbab — a zöldség. Egy ajtóval beljebb újabb néhány fokot zuhan a hőmérséklet. Két emeletes Hassia csomagológép ontja magából a fél kilogrammos — a boltok mirelitpultjaiból ismert — fagyasztott zöldbabos tasakokat. A különbség csak annyi, hogy a felirat arab nyelvű. Ebben a műszakban a csomagoló csoport vezetője Kun Gó- borné. 1969 óta dolgozik a vállalatnál. A hidegről kérdezem. — Ez nem is hideg, csak hűvös — helyesbít mosolyogva. — Egy-két év alatt meg lehet szokni. Van védőruhánk: bélelt orkándzseki és munkaruhánk: melegítő, meleg zokni, meleg cipő, kesztyű. Ha tényleg hideg van, akkor a talpunk alá fűthető melegítő zsámolyt rakunk. Azon kívül, ha fázik valaki, elmehet a melegedőbe. Elmondja még azt is, hogy megedződtek az itt dolgozók, de nyáron több a megfázás, mint ahogy a normális életben megszokott. kor öltözékéről kérdezem, vállat vonva említi: — Tíz éve dolgozom itt és már fájnak az '.ízületeim. Ebben a munkakörben hol a hűtőkamrákban járok, hol itt a forró rámpán szédelgek a melegtől Következő beszélgetőpartnerem Bús Ferenc hűtőraktárnok. Az ezer vagonos új és a 674 va- gonos hűtőház minden gondja- baja az övé. Ahol megállunk, oda tűz a nap. A rámpán lehet vagy 35 fok. A raktárnokon mégis pu- fajka, fején szőrmesapka. Ami• Kun Gáborné szerint egy-két év alatt meg lehet szokni az állandó ,, telet”. — folytatni már nem tudja, mert hívják az egyik eljegesedett ajtóhoz. Hátunk mögött kinyílik az egyik hűtőkamra. A látvány valószínűtlen. Különösen kánikulában. Két deres, a hidegtől kivörösödött ember lép ki a szét- csusszanó ajtólapok közüL — Hideg van benn? — kérdezem. Jöjjön be, majd meglátja — hív Wiszenthoner János. Rajtam rövidujjú ing, vékony vászon- nadrág, így csak az ajtóig kísérem, miután kicsit melegedtek a napon és visszaindultak. Drubits Sándor targoncás. De most társával együtt jégteleníti a hűtőraktár útjait. A rövidke pihenő alatt meséli: — Naponta körülbelül ezerszer megyünk be, illetve jövünk ki a I 1 • Germán Sándor szerint a szárazjég „veszélyes jószág”. (Somos László felvételei) * A bajai gyáregység egyike a Magyar Hűtőipari Vállalat tíz üzemének. Évente mintegy 530 millió forintos termelési értéket „állítanak elő”. Ebből százmillió forintot a Baranya megyei Állami Húsipari Vállalattól 2500 tonna és a Bácshús Közös Vállalattól 500 tonna hús tárolásáért kapnak. Évente az ötszáztiz dolgozó három műszakban 10 ezer kétszáz tonna zöldséget, gyümölcsöt dolgoz fel. Idén eddig 190 tonna meggyet, 00 tonna almát, 5200 tonna zöldborsót és 1300 tonna parajt fagyasztottak le. Termékeik 45 százaléka külföldön talál vevőre. A bajai gyárból naponta nyolc—tíz hűtővagon és hat—hét kamion indul hosszabb-rövidebb útra. targoncával. A boxokban mínusz 25—30 fok van. Kint meg a napon ugyanennyi, csak pluszban. Ez azt jelenti, hogy percenként akár többször is el kell viselnünk az 55—60 fokos hőmérsékletkülönbséget. Azt mondják, a sivatagban a nappali és az éjszakai hőmérsékletváltozás hatására a sziklák megrepednek. Mi bírjuk. Van a targoncások között olyan is, aki már 1966 óta itt van, de sokan néhány hónap alatt rájönnek, hogy nem bírják és továbbállnak. Nekem ez már az ötödik évem, megszoktam a hideget. Pár lépéssel odébb térdig érő, tejfehér köd gomolyog. Egy konténerből szárazjeget rakodnak ki. Germán Sándor nyalábolja a tömböket. — Hozzá ne érjenek, mert ottragad a kezük — mondja verejtékezve, a konténerből. — Mínusz 70 fokos és úgy éget, mint a tűz. Míg beszélgetünk, ő huszonöt mázsa jeget kipakol, az én lábam meg majdnem odafagy a betonhoz a szárazjégből ömlő ködben. — Répcelakról hozzuk a szárazjeget és a vagonok előhűté- sére használjuk. Nem is ennek a rakodása a legrosszabb, mert ez vizet nem ereszt, mint a hús. A húsnál átnedvesedik a kesztyű, ha utána nyúlunk a száraz jéghez, akkor el is törik, ha ezt nem vesszük észre, odaragadhat a ke— A hűtőraktári rakodók tevékenysége egyébként nyugdíj- kor-kedvezményre jogosító munkakör. ötévenként egy év kedvezményt kapnak — mondja Szarka Mihály, miközben a gyár lelke, a hűtőgépház felé igyekszünk. Vilmek József hűtőgépész vigyázza a nyolc kompresz- szor munkáját. A nagy dübörgésben mutatja a japán gépeket, amelyeket olaszok szereltek fel. A körülbelül húsz kilométer hosszú — a hideget közvetítő — csőrendszert részben automata ellenőrzi. Dr. Unger Istvántól, a gyár üzemorvosától telefonon tudom meg, hogy a legtöbb bajt a felsőlégúti hurutos megbetegedések okozzák. Ezenkívül sokan panaszkodnak ízületi bántalmak- ra is. A védő- és munkaruha, a melegedő, a védőital, ha valaki különösebben nem érzékeny a hidegüzemi munkára, megvédi az ártalmaktól. Egyébként erre az évente két alkalommal szervezett egészségügyi ankéton az üzemorvos külön felhívja a dolgozók figyelmét. Amikor kísérőnktől elbúcsúzunk, már kora délután van.1 A nap hétágra süt. A délelőtti műszakban pufajkában, halinacsiz- mában, szőrmesapkában dolgozó emberek már vékony ruhában, szandálban igyekeznek a „télből” a nyárba. Czauner Péter A csőd és a jog A szanálásról lebontásra váró ház, vagy — főleg az elmúlt másfél évtizedben — csődbe jutott vállalat jut az emberek eszébe. Csőd? Talán kicsit régimódi kifejezés. Illetve: nem szívesen mondjuk ki hivatalosan, vagy írjuk le a sajtóban egy állami vállalattal, szövetkezettel kapcsolatban. | A csőd és a szanálás korántsem szinonim fogalmak. Az első a teljes tönkremenést jelenti. A szanálásnál viszont az állam egy vállalatnak, vagy egy szövetkezetnek a pénzügyeit rendezi. Meddig és hogyan? A két kérdést még ki lehetne egészíteni továbbiakkal. A válaszokat nem lehet megkerülni. A szocialista gazdálkodásban is termelhet nyereségtelenül egy vállalat. Ilyenkor a szanálástól a felszámolásig jelenlegi jogrendszerünkben sok lehetőség elképzelhető. Az elmúlt évek tapasztalata alapján nyilvánvalóvá vált: új, magas szintű jogszabállyal kell a hol tanácstalanságot, hol kapkodást szülő helyzeten Változtatni. Több minisztérium jogászai dolgoznak különböző társadalmi szervek illetékeseivel, gazdasági szakemberével együttműködve, ezen a készülő jogszabályon. Az újságíró (is) hallott erről, és felírt egy szót: csődeljárás. Nem szép szó, s lehet, nem így hívják majd a jogszabályt. Akik készítésén fáradoznak, nagy feladatot kaptak: védeni a társadalmi tulajdont, de a vétlen dolgozót is. Hiszen külföldi példákból ismert a kép: csőd, a gyár bezár, újabb munkanélküliek. Ez nálunk járhatatlan út. Persze a mai állapot sem tartható sokáig: a köz pénzén finanszírozni egyes vállalatok csődjét, s ezzel elodázni a megoldást. Sok a megválaszolatlan kérdés. Mi lesz a hitel- képtelen üzemek sorsa? Az ott dolgozók mihez kezdhetnek? Hol és hogyan hasznosítják a más körülmények között még nyereséggel termelő anyagi, szellemi kapacitást? Melyik az a jogszabályban meghatározott gazdasági pont, amikor dönteni kell? Igaz, a jog csupán szabályozó szerépet tölt be. Am ez a „csupán” egy társadalom életében nagyon fontos tényező. Segíthet, de hátráltathat is. Mind a két esetre tudunk számos példát. Azt is tudjuk: elegünk van a nyereségtelen cégekből — végül is mi közösen tartjuk el őket —, de nem akarunk munkanélküliséget sem. Ezért várjuk az új jogszabályt, s ezért szólunk az előkészületekről. Az ősszel minden bizonnyal választ kapunk arra is: milyen lesz a „csődeljárás” Magyarországon. V. L. AZ ARANYHOMOK MGTSZ kárpitosüzeme vállalja gépkocsiponyva, motor- 4i gépkocsiülések, üléshuzatok készítését, javítását és mindenféle bútorok áthúzását. Magánszemélyek és vállalatok részére is mindenféle kárpitosmunkát vállalunk. Cím: Bácsalmás, Honvéd l. 2- 1391 GYERMEKCIPŐGYÁRTÁS 1985 2 Kiskunsági kínálat Azért van, hogy beázzon?... A Bőr- és Cipőipari Kutató és Fejlesztő Vállalat évekkel ezelőtt — óvodákban, iskolákban, áruházakban, az ország különböző részein — korcsoportonként vizsgálta a lakosság lábméretét. Erről tájékoztatták a könnyűipar és a nagykereskedelem vezetőit. Az adatokat elküldték a gyártókhoz. E felmérés természetesen csak hozzávetőleges eredményt adhatott, hiszen az öröklődési és más fejlődési tényezők azonos korúaknái is meglepő különbségeket mutattak a végtagok nagyságában. Mint kiderült: a Tiszántúlon él a legtöbb nagy lábú ember. Hamarább kinövi... Nehéz volna pontosan megállapítani, mennyire váltak a gyakorlat hasznára a méretekről kapott adatok. Arra sem vennénk mérget, hogy a piac jelzései, a vásárlók kívánságai eljutnak oda, ahová kellene, a termelőüzemekbe. Mindenesetre szülőktől gyakran halljuk, hogy üzletről üzletre járva sem találnak mindig gyermekeiknek megfelelő méretű, minőségű, színű és árban is elfogadható cipőt. Főleg 34-esből és 35-ösből van kevés — nem mintha a többi mérettel minden rendben volna. Mit szólnak ehhez a megyei gyártók? — Hibás gyermekcipő miatt nálunk még senki sem reklamált — jelenti ki Cseri Sándomé gyártáselőkészítő osztályvezető az Alföldi Cipőgyár kiskunsági gyáregységében. — Egy gyerek kinövi a cipőjét, mielőtt az még tönkremenne. A gyárban 23-tól 30-ig nyolc-, 31—40-es méretben pedig kilencféle modell szerint készítenek félcipőket. Egynek-egynek a termelői ára 250—400 forint — amiből eddig levonták az állami dotációt. Amilyen méretben kérik Évi 400 ezer pár gyermeklábbelivel — ennek egynegyede bébiméretű — jelentős szállító a Kecskeméti Alföldi Cipőgyár. Az igazgatóhelyettestől, Mérői MihálytóI kérdezem: — Miért áznak be a cipók? — Kérdésemen jót nevet, majd így válaszol: — Mindig is beáztak! A bőrük pórusos anyag. Ez egyik tulajdonságuk. Régen kevesebbszer fordult elő. mint manapság, mert annak idején jó, zsíros, vastag tehénbőrből készítették a cipőket, és az emberek nagyobb gondot fordítottak a lábbeliápolásra. Ma hol szokás az esti cipőtisztítás? Van-e olyan üzlet, ahol tisztító- szerek és -krémek teljes választékban kaphatók? — Mennyi a reklamáció és a selejt? — Termékeink 0,5—0,6 százaléka hibás — folytatja az igazgató- helyettes —. további 4—5 százaléka pedig kismértékben eltér a szabványtól. Belföldön forgalomba hozott cipőinknek 1.1 százalékára kapunk reklamációt. —* Miért? — Talp-, varrás-, bőr- és fes— tékhiba miatt. Miért kerül sokba a gyermekcipő? A bőr ára miatt? Míg az 50-es évek elején esztendőnként 10 millió pár lábbeli készült Magyarországon, az utóbbi évek termelése ennek négy és félszerese. Ehhez már kevés a hazai tehén- bőr. Dél-Amerikából. Olaszországból és Indiából kell vásárolni. Ahány beszerzési forrás, any- nyiféle minőségű bőr. Míg a tímárok régebben két-három , hónapig cserzették a nyersbőrt, most az idő 48 órára rövidült, ß bizony, még hosszú a bőr útja a feldolgozástól a gyártásig, a termelőüzemektől a kereskedelemig, mire a kiválasztott cipő a vásárló lábán „vizsgázik”! A minőségi gondokért azonban nem okolhatjuk a bőrt adó állatokat. Sok múlik a gyártókon. Cseríné szerint az erre a célra megfelelő bőrök hidróforizálásá- val javítani lehetne a cipők vízlepergető tulajdonságát. Éz, egyes bőrök esetében, négyzetméterenként csak 60—100 forinttal növelné az előállítási költséget. Akkor hát miért nem alkalmazzák széles körben ezt a módszert? A félegyházi üzemben azt látjuk. a jók mellett vannak kevésbé sikerült termékek is: mint példáui a Shocking Shoes drapp fiú félcipő, amely a kemény ráma miatt merev, szinte kőkemény talpú. Viszont könnyűek, hajlékonyak. puha köztalppal készülnek majd — és igen tetszetősek — 31-es-mérettől azok a cipők, amelyeket áz augusztusi pécsi börzén mutatnak be a kereskedőknek. Arra a kérdésre, hogy felelős-e a gyár azért, mert több fajta méretű gyermekcipőből nincs kielégítő választék a boltokban. Mérai Mihály azt feleli: — Nem. Mi olyan méretű cipőket gyártunk, amilyet a kereskedelem rendel. Szandálok a raktárban A Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet megnyerte a Belkereskedelmi Minisztérium egyik import- pótló pályázatát. Ennek alapján 50 ezer pár. különlegesen puha bébicipőt gyárt hazai piacra. A szövetkezet, amely egyébként 34-es méretig készít gyermékláb- beliket, 40 millió 450 ezer forint bevétellel zárta az év első felét. Termékeiből 0,4 százaléknyit kapott vissza hibásan a kiskereskedelemtől. 167 ezer forint értékben. Szögi Tibor elnök jónak nevezi kapcsolatukat a Dunántúli CLpő- nagykereskedelmi és a Centrum Áruház Vállalattal. A gyermekcipő-ellátás választékbeli problémáit mindkét forgalmazó a szövetkezet áltat akarja megoldani. Rajtuk múlott, hogy termelési hiba miatt, nyakukon, azaz a raktá. rukiban maradt négyezer pár, 23— 30-as gyermekszandál! Hasonló „cipőben” jár — szandálfelesleggel bajlódik — a Ceglédi Cipőgyár is. Miközben az üzletekben gyatra a kínálat.- Kohl Antal (Folytatjuk)
