Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-05 / 182. szám
1985. augusztus 5. • PETŐFI NÉPE • X Lesz-e elég energiánk? Beszélgetés Clipper Gyula ipari miniszterhelyettessel Szívesen felednénk az idei zord telet, — csakhogy aligha tehetjük. Az energiakorlátozások sok helyütt a termelés csfikkentésé- hez, átmeneti szüneteltetéséhez vezettek, miattuk is kevesebb az export; a lakosság szénellátása is akadozott. Figyelmeztető jelek ezek a jövőre nézve. Akkor is, ha ilyen hosszan hideg tél húsz esztendeje nem volt, akkor is, ha, remélhetőleg, hasonló ismét nem lesz egyhamar. Vajon most, az év felén Immár túl, hogyan látja a szakem- < bér a tanulságokat? Csökkeni- hetőek-e a veszteségek, az energiaellátás feszültségei? S a küszöbön álló hetedik ötéves terv időszakában, amikor a gazdaság várható pezsdülése, a lakosság igényeinek szükségszerű növekedése több energia felhasználását feltételezi, lesz-e minderre fedezet? Ilyen és hasonló kérdésekről érdeklődtünk Czipper Gyula ipari miniszterhelyettestől. — Most, túl az év felén, menynyire látszik megbízhatónak az idei energiaellátás? — A hideg idő okozta többletfelhasználás félmilliió tonna kőolajjal egyenértékű. Ugyanakkor az energiakorlátozás okozta termeléskiesés, az elmaradt export pótlásához jelenleg is több energia szükséges. Hogy az idén mégse legyenek gondjaink, e többlet- fogyasztás jelentős részét jobb energiagazdálkodással, takarékossággal keil ellensúlyoznunk. , A várható fölhasználás összegéjben azonban így is nagyobb lesz, ezért pótlólagos forrásokról kell gondoskodnunk. Készleteink a télen meglehetősen leapadtak, azokat is folyamatosan fel kell tölteni, hogy legyenek tartalékaink. Ehhez, ahol . csak lehet, több energiahordozót kell termelnünk, ám többet kell importálnunk is. Így például a lakosságnak több brikettet, szenet hozunk be; bővítjük a föld alatti gáztároló kapacitást. így a télre több földgázt leszünk képesek tartalékolni, és így tovább. Számításaink szerint, a tervezettnél egy százalékkai lesz nagyobb a fogyasztás az idén Ez kemény feladat elé állítja az egész gazdaságo\ főként az ipart. Természetesen nem kell mindenáron pótolni az energiakorlátozás okozta termeléskiesést, hanem csaik akkor, ha az illető termék gazdaságosan előállítható, exportálható. Ugyanakkor, kiváltképp az energiaigényes ágazatokban úgy kellene a termelést növelni, hogy az energiafogyasztás eközben egyáltalán ne nőjön, azaz a fajlagos felhasználás csökkenjen. Az első félév «eredményei nem a legjobbak. Ezért választottunk ki nyolcvannégy vállalatot — amelyek egyben a legnagyobb energia fogyasztók —. és meghatároztuk, mennyi energiát vehetnek igénybe terveik teljesítéséhez. Ennél többet csak jelentős felárért kaphatnak. Ezenkívül több mint kétszáz vállalattal állapodtunk meg a helyszíni vizsgálatok után, éves energiafelhasználásuk mérséklésében. Az energiagazdálkodás racionalizálásának további lehetőségeit mindenhol kutatni kell. Főiként az abszolút megtakarítást eredményező módszerek, eljárások, beruházások élveznek előnyt. — Mindamellett mégis évről évre több energiára lesz szükségünk. Milyen mértékben tudjuk importból, illetve hazai forrásokból fedezni ezt az igényt? — A hetedik ötéves terv időszakában az energiafogyasztás évi egyszázalékos növekedésével számolunk, ezen belül a vil- lamosenergia-termelés három Százalékkal lesz nagyobb. Az import reálisan csak földgázból növelhető valamelyest. E számok nem tűnnek nagynak, a tervidőszak végéig mégis 11 százaléknyi hazai termelésnöveléssel kell számolnunk. Kőolajból, földgázból a termelés várhatóan nem növelhető. Legfőképp a Paksi Atomerőmű két újabb blokkjának belépése jelent lényeges többletenergia-forrást, ez 1990-ig fedezi az igényeket. — És a továbbiakban? — A villamosenergia-importot, amely ma egyharmada a teljes fogyasztásnak, előre várhatóan nem növeljük. Igényeinket alapvetően új hazai erőművek építésével szándékozunk kielégíteni. A villamosenergia-fogyasztás, ha ahogy tervezzük, évente 3 százalékkal nő, akkor az 1990-es évek elején kell az első új erőművi blokknak belépnie. Sok változatot dolgoztunk ki és vizsgáltunk meg. Ezek alapján ma az atomerőmű további bővítése az optimális megoldás. Emellett vizsgáljuk széntüzelésű erőművek létesítésének lehetőségét, így elsősorban új lignitbázisú hőerőmű létrehozását. — E tervek a jelenleginél kisebb mértékű villamosenergia- fogyasztás-növekedést feltételeznek. Mi történik, ha mégis gyorsabban nő az igény? — Az energiagazdálkodás racionalizálásának > kormányprogramja a jövőben lényegesen nagyobb előnyben részesíti a villamosenergia-takarékosságot; a pályázati rendszert ennek megfelelően módosítottuk. A villamos- energia-igény mértékére a fogyasztás hatásfoka, az ipari termelés szerkezete, és a lakossági fogyasztás van hatással. Ezeken belül is sokféle eszközzel kívánjuk ösztönözni az áramtakarékosságot, főként a viszonylag sok villamos energiát felhasználó ágazatokban. A lakossági fogyasztás mértéke nálunk ma 20—30 százalékkal alacsonyabb, mint Csehszlovákiában és az NDK-ban, és csak fele-harmada az iparilag fejlett országokénak. Ebből következően nálunk e területen dinamikusabb növekedés várható, ám ezt — nem a lakosság rovására — lehet mérsékelni. Korszerű, jó hatásfokú, kis fogyasztású villamos készülékek elterjesztésére, és a villamos energia helyettesítésének ösztönzésére lesz szükség. — Az elmúlt években a villamos energia mellett a gázfogyasztás nőtt dinamikusan a lakosság körében. Folytatódhat-e ez a tendencia? — Ma mintegy hatszázezer háztartásban van gáz. E szám további gyarapítására elsősorban az erőművi földgáz helyettesítése révén kerülhet sor, mivel földgázforrásaink a jamburgi gázvezeték üzembe helyezésig számottevően nem bővíthetők. Így a tervek szerint mintegy száz- nyolcvan—.kétszázezer új háztartást kapcsolhatnak a hálózatba, főként a gázzal már ellátott településeken. — A szénbányászat termelése néhány éve csökken, miközben a bányászok erejükön felül teljesítenek, sokan évi 50—60 túlmű- szakot is vállalva. Várható-e változás ezen a területen? — A szénbányászat, nem lebecsülve az emberi erőfeszítéseket, csak akkor tud feladatának megfelelni, ha gazdálkodási feltételei stabilizálódnak. A Minisztertanács néhány hónapja megvitatta a szénbányászat helyzetét, és intézkedéseket hozott. Egyebek között a bányavállalatok terven felül 700 millió forintot költhetnek gépesítésre, a technikai eszközök fejlesztésére, a bányabeli körülmények javítására. Emellett viszont meg kell oldani a bányászok utánpótlását, s mérsékelni kell a létszámcsökkentés ütemét. Ennek érdekében a kormány már most emelte a szénüzemi dolgozók jövedehnezési lehetőségeit. Mindezek segítséget adnak a szénbányászatnak, de feladataink teljesítése így sem könnyű, s a továbbiakban is számítanunk kell a bányászok kemény munkájára. Trömböczky Péter BEFEJEZŐDÖTT A MÁSODIK SCHÖFFER-SZEMINÁRIUM Jó alkalom volt a kölcsönös tájékozódásra Mindenki számára természetesen illeszkedik környezetébe a Keceli Nevelési Központ homlokzatát díszítő, azzal szervesülő Vasarely-kompozíció. Tetszik az arra utazóknak, büszkék rá a helybéliek. Egy-két évtizeddel ezelőtt sokan gúnyolódtak volna az „érthetetlen" alkotáson. Változik a vUág, változnak a művészi kifejezés eszközei, változik ízlésünk. A mérlegeléshez tudnunk kell mindenről, ami a világban történik. A kölcsönös tájékozódás jó alkalmának bizonyult a második Sohöflfer-szemináriuim. A meleg és a közeli Szeliidi-tó csábításai ellenére száznál kevesebben sohasem ültek a Művelődési Központ és Ifjúsági Ház tanácstermében. Azzal a feltétellel ültek magnetofonom mellé a fölkért nyilatkozók, hogy a viták, az előadások szünetében foglalhassák össze a kalocsai rendezvényről kialakult véleményüket, mert egy szót sem szeretnének elmulasztani az el- ha ngzotta kból. PÖMOGÁTS BÉLA irodalomtörténész: — Tudom, bizonyos aggodalmak előzték meg ezt a találkozót. Ügy érzem, hogy a Schöffer-szemináriumnak (és az ennek keretében rendezett találkozónak), talán az volt a legfontosabb eredménye, hogy képes volt megcáfolni az aggodalmakat. Bármely magyar város kulturális közege be tudta volna fogadni mindazt, ami itt elhangzott. Problémáink nem művészetpolitilkai jellegűek, hanem inkább a kiválasztás, az esztétikai minősítés gondjai voltak. Külföldön — ahol jóval kevesebben vettek részt az irodalmi folyóirat összejövetelein — kevésbé zavart az, hogy bárki felolvashatta költeményét, írásművét, bemutathatta video- programját. Most az esti összejöveteleken sok sekélye«, nem meggyőző alkotást láttunk, hallottunk. A jövőben fel kellene, oldani az irodalmi demokratizmus és a kiválasztás igényessége közötti ellentmondást. Nagyjából teljesült az a várakozásom, hogy a Magyar Műhely kezdeményezései valamilyen módon részévé váljanak a hazai magyar kultúrának. PAPP TIBOR, a Magyar Műhely alapító szerkesztője, költő: — Őstörténet, de lényeges része az ügynek, hogy az 1962-ben megalakult Magyar Műhely külföldön elsőként, első számában nyíltan kapcsolatot keresett a honi magyar irodalommal. Ennek a keresésnek egyik formája az Űj írást bemutató hirdetésünk volt. Egy, a kezdeményezésünket kifogásoló olvasót levélre válaszolva kifejtettük: fölfogásunk szerint mindig Magyarországon volt és érzésünk szerint ott Is lesz a magyar Irodalom súlypontja.. Aki magyarul ír, annak ezt tudomásul kell venni. Csaknem két. évtizede rendszeresen járunk haza, részben az írószövetség vendégeiként, részben az anyanyelvi konferencia résztvevőiként, gyakorta magánemberként. Természetes volt a számunkra: előbb-utóbb idehaza rendezzük , meg szokásos évi, szakmai jellegű találkozónkat. Valamennyin részt vettek hivatalos magyarországi küldöttek, s jöttek magánemberként barátaink is Budapestről, máshonnan. Nagyon megörültünk az általunk tisztelt Nicolas Sohöffer ajánlatának: az idei szeminárium központi témája lehetne a Magyar Műhely programja, az avantgárd, a vi- zualitás és a különböző művészeti ágak helyzetének elemzése. Nézeteink — és Kalocsán is megerősített vélekedések — szerint az arvantgard nem köthető stílusirányzatokhoz: magatartásforma. A barátságos körülmények között; a mindenütt előforduló apróbb szervezési ügyetlenségek ellenére tartalmas, színvonalas volt ez az összejövetel. KIBÉDY VARGA SÁNDOR tanszékvezető egyetemi tanár, köl- vtő. Amszterdamiból: „Ha nem is azonosítom magamat mindenben a Magyar Műhely szerkesztőinek művészeti nézeteivel, szándékaikat közel érzem magamhoz. Számomra is következetesnek tűnő lépés volt, hogy idehaza találkozzunk mindazokkal, akik érdeklődnek a modern felfogások iránt. Sűrűn hazajárunk Magyar- országra, de Kalocsán még nem voltunk. DARGAY LAJOS festőművész, a SOhöífifer-gyűjtemény és -szeminárium vezetője: — A hozzávetőlegesen 150—160 résztvevő valóban a mai magyar művészet fontos problémáit feszegette, magas színvonalon. Különösen rokonszenves volt számomra, hogy maga Sohöff er szállt szembe azokkal a fiatalokkal, akik — hogyan is mondjam — bedőltek a kapitalista társadalmakban jelentkező, szakemberek előtt hiteltelen, ügyeskedő, a mindenáron való feltűnést hajhászó próbálkozásoknak. Ezúton i£ szeretném megköszönni a rendezésben közreműködők buzgalmát. * A Helsinki Egyezmény tizedik évfordulójára emlékeztető ünnepségek után, a közelgő Budapesti Európai Kulturális Fórum előtt szívesen közöljük ezeket a nyilatkozatokat. A kalocsai szeminárium hozzájárult bizonyos művészeti kérdések tisztázásához, közelebb hozott jószándékú embereket, lehetővé tett további vitákat. Heltai Nándor • A Budapesten tanuló chilei diákokból alakult Los Gallos együttes temperamentumos latin-amerikai dalai nagy sikert arattak. fi Békefesztivál Pusztavacson • Akik írásban is hitet tettek a béke mellett .... • Az Athenaeum Nyomda dolgozói — trikóra, papírlapra — bárkinek „igazolást” adtak arról, hogy a béke és barátság szellemét személyesen erősítve az ország közepén megjelent. • A KISZ KB színpadán az ukrajnai Kala- mijából érkezett hucul népi együttes a nézőket is megtáncoltatta. • Fodor István, az Országos Béketanács titkára és Tolnai László, az OBT leszerelési bizottságának elnöke érdeklődéssel figyelte Pólyák Ferenc matkő- pusztai fafaragó munkáját, a Békecentrum sátrai között. Félezer tonnával több homlokzatszigetelő 1966. január 1-től megszigorítják az újonnan épülő házak hő- szigetelésének követelményeit^ ezért nagymértékben megnőtt a lakosság kereslete a különféle szigetelőanyagok iránt. Az igényeknek megfelelően a Budalakk Festék- és Műgyantagyárban is növelik egyik ilyen termékük, a Thenmotek nevű hamiokzaitszigetelő rendszer gyártását: a tavalyinál csaknem félezer tonnával többet, mintegy 1600 tonnát állítanak elő az idén. Ebből július végéig 930 tonna hagyta el a gyárat. A Thenmotek nemcsak á házak külső csinosítására szolgál, mint más hagyományos homlokzatfestékek, hanem az épületek hőszigetelését Is biztosítja, s egyben véd az időjárás viszontagságaitól. Alkalmazása újszerű technológiát hozott a hazai gyakorlatba; a házak falára először egy habréteg^t ragasztanak, amire, üvegszövet kerül, s végül vékony, színezett műanyag vakolattal vonják be az egész homlokzatot. Az Ily módon szigetelt Lakások fűtéséhez 20 százalékkal kevesebb energia elegendő, mintha csak a hagyományos vakolattal vonnák be, s a külső burkolat ellenére.a ház mégis szabadon „lélegzik”, a belső pára szabadon távozhat, a csapadékot viszont nem engedi át.
